2010. március 31., szerda

Back again... - 33. rész

(Lolita)

Vidáman mászkáltam a Williams háza táján. Nico boldog volt, hogy újra autóba ülhet és ez engem is teljesen feldobott. A látogatóm meg még inkább. Nem beszélve arról, hogy a szülőhazámban voltunk. Jó érzés volt mindenhonnan spanyol szavakat hallani. Éppen Claire-rel beszélgettünk, mikor Nico bejött a csapathoz.

- Sziasztok, lányok!- lépett mellénk és kaptam egy csókot.

- Szia Hulk! Milyen az autó?- nézett rá Claire.

- Jó, határozottan jó- huppant le mellém.

- Annak örülünk. Rubens-t merre hagytad?- érdeklődött a nő.

- Kinn elemeznek valamit- nézett hátra, amerre Claire távozott is. – És mi a helyzet az én spanyol királynőmmel?

- Be akarom mutatni neked a férjem- mondtam neki halálosan komolyan.

- Micsoda???- nézett rám teljesen felháborodva.

- A szobádban van- feszítettem tovább a húrt.

- Lola, remélem, hogy nem beszélsz komolyan- állt fel az asztaltól.

- Nagyon is komoly vagyok- indultam a szobája felé.

Végig mögöttem jött és éreztem a tekintetét a hátamon. Nem örült annak, amit mondtam. A szobába lépve viszont nem láttam senkit. Gyorsan körbenéztem, de még mindig üresnek tűnt. Nico mögöttem toporgott és várta, hogy mit fogok tenni.

- Édesem?- kérdeztem kissé megijedve.

- Itt vagyok- tűnt elő az ágy alól egy labdát szorongatva. – Begurult, miközben játszottam.

Nico arcán majdnem felnevettem. Tátott szájjal bámult ránk és lassan kezdett leesni neki, hogy sikerült nagyon átvernem. Tudtam, hogy nem volt szép dolog, de viccesnek tartottam. És az is volt.

- Nico, ő itt Rafa, anya barátnőjének a fia. A héten én vigyázok rá- mutattam be a 6 éves fiúcskát.

- Szia, Nico Hülkenberg vagyok, Lolita barátja- mosolygott a fiúra.

- Nem lehetsz a barátja- jelentette ki Rafa. – Lolita megígérte, hogy ha majd nagy leszek, az én feleségem lesz.

- Tudom, és nem is úgy vagyok a barátja- visszakozott egyből a drága. – Neked is vannak barátaid az iskolában, nem?

- De vannak- bólogatott a kicsi.

- Mi is ilyen barátok vagyunk- vágta ki magát az én Nicom.

- Akkor jó. Rafael Munoz vagyok- fogott kezet a két fiú.

- A szívbajt hoztad rám, drága- súgta a fülembe Nico.

- Tudom, szívem, de látnod kellett volna magad. Édes voltál, ahogy teljesen magadba roskadtál- kuncogtam fel.

- Ezért büntetés jár- suttogta és megcsókolta a nyakam.

- Alig várom- leheltem és adtam neki egy aprócska csókot, amíg az én egyetlen „férjuram” nem figyelt.

2 megjegyzés:

  1. Sziiiiiia :)
    Jól van! :) Ezen a vonalon is haladnak a fiatalok. Na, de Lolita, hogy átvágta Nicot, nagyon tetszett. Meg persze a kisfiú is Tündéri volt, mikor közölte, hogy majd Ő veszi el Lolitát. :)
    Egy szó mint száz, újra remek részt hoztál Nekünk. :) Naaaaagyon várom Bonnie és Kimi találkozóját.
    Off: Láttam, hogy feltetted a novellát másik oldalon, de még nem olvastam. Pár napig, én sem vagyok, de ha hazaérek, az lesz az első, hogy elolvasom.
    Pusziiii

    VálaszTörlés
  2. Igazán nagyon édes rész lett! :D Bírtam, ahogy Lola átvágta Nicot. :D

    VálaszTörlés