Száguldó remény - 38. rész (Befejező rész)

A szobámban pakolásztam a holmijaimat. Még mindig nehéz volt elhinnem, hogy Kimi volt olyan őrült, hogy vett egy házat és egy kocsit is, csak azért, hogy velünk lehessen. Ő is nagyon jól tudta, hogy nem fogok vele menni se Svájcba, se Finnországba. Velem szemben ő képes volt mindent feladni és elhagyni, hogy együtt lehessünk.

Ruthie egyelőre nem értette, hogy mit jelent a költözés, csak annyit tudott, hogy pakolni kell. Azóta elkezdte behordani az összes játékát a szobába. Néha csak ültem és néztem a gyönyörű arcát, és reménykedtem, hogy ugyanekkora átéléssel tudok majd a saját kisbabámra is nézni. Akkor is ezen merengtem, mikor David bejött hozzánk.

- Ki fog engem megvédeni és kivonni az anyai szigor alól?- ült le az ágyra mellém.

-Menni fog az neked egyedül is- mosolyogtam rá. - Főleg, ha a kicsi is megszületett. Nem lesz idejük miattad aggódni.

-Csak hiszed- tett arrébb néhány játékot, hogy még kényelmesebben elférjünk. - Akkor még jobban fog aggódni miattam.

-Akkor fogod magad és átsétálsz a szomszédba- jött be Kimster a kezében Ruth-tal. - Nálunk mindig lesz helyed, hiszen testvérek vagytok.

- Anyaaaaaaaa, mikoj költözüüüüüüünk? És hováááááááááá?- mászott az ölembe a kislány.

-Csak a másik oldalra megyünk, hogy ne legyünk messze- simogattam meg a fejét. - Úgyhogy bármikor jöhetünk ide.

-Jóóóóóóóóóóóó- bújt hozzám, ami nagyon jól esett.

*****

2011. november 19.

redbullracing.com:

Örömmel tudatjuk veletek a hírt, hogy Tommi Pärmäkoski (Sebastian edzője) az éjjel apai örömök elé nézett. A csapatunk kiszolgáló személyzetének egyik tagja adott életet a legkisebb Pärmäkoski-nak. A kisfiú a Marko nevet kapta szüleitől. A kicsi éjjel 2 óra 43 perckor látta meg a napvilágot 3749 grammal és 51 cm-rel. Megkértük Tommit, hogy mondjon néhány szót a kicsiről és az érzéseiről:

„Hihetetlen! Még mindig alig tudom felfogni, hogy ez az erős kisember az én fiam. Nagyon büszke vagyok rá és hálás vagyok Madisonnak, hogy megadta nekem a lehetőséget, hogy mellette lehessek a szülés alatt.”

Arra a kérdésre, hogy mi lesz a következő lépés, nevetve annyit mondott, hogy valószínűleg a szerelőkkel és a pilótákkal elmennek megünnepelni a kicsi születését. A büszke apuka pedig legjobb barátját, Sebastian Vettel-t kérte fel a keresztapai feladatokra. Az egész csapat nevében gratulálunk!

*****

2012. április. 21.

Helsinki Times – Kimi Räikkönen megnősül?

A 2007-es Forma-1-es világbajnok Jégember újra boldog párkapcsolatban él. Sokak számára meglepő volt már az a bejelentés is, hogy komoly kapcsolata van egy kétgyermekes édesanyával. Bennfentesek tudni vélik, hogy a repülő finn eljegyezte kedvesét. A 32 éves versenyző már túl van egy házasságon. 6 év után, 2010 nyarán vált el feleségétől, Jenni Dahlmann-tól, aki azóta már megtalálta a boldogságot egy francia bankár oldalán. Úgy tűnik, hogy Räikkönen sem marad le sokáig tőle, hiszen hamarosan újra beköthetik a fejét. De vajon meddig?

*****

2012. december 6.

formula1.com – Q & A: Sebastian Vettel

Q: 3 év, 3 világbajnoki cím. Milyen érzés?

Sebastian Vettel: Elképesztő. Még mindig alig tudom elhinni, hogy elértem ezt.

Q: Hogyan ünnepeltél?

SV: Futam után azonnal a csapattal. Nem is tudtam volna menekülni előlük. (nevet) Másnap visszarepültünk Ausztriába, hogy megköszönhessük a Red Bull dolgozóinak a munkáját. Utána Milton Keynes és a gyár volt a célállomás, ahol egy 3 napos világbajnoki partit tartottunk minden dolgozónak. Azóta pihenek.

Q: Mik a terveid az elkövetkezendő néhány hétre?

SV: Az edzőm, Tommi január második hetéig adott nekem pihenőt. Addig minden időmet a családommal szándékozom tölteni. Az időnk egy részét a szüleimnél fogjuk tölteni a feleségemmel (Mia Vettel-re utal, akit még 2011 nyarán vett el teljes titokban – szerk.), a másik részét pedig Angliában Kimiéknél vagy Brittánál, a sajtósomnál. Sok dolgot be kell pótolnom, hiszen a keresztfiam már 1 éves.

Q: 25 évesen te vagy minden idők egyik legsikeresebb pilótája. Milyen ez az ember a magánéletben?

SV: Békés és családcentrikus. Annyi időt akarok a szeretteimmel tölteni, amennyit csak lehet. Szeretek hétköznapi emberként hétköznapi dolgokat csinálni. Gyakran megtörtént már az is, hogy én cseréltem ki a keresztfiam pelenkáját. El sem hinnétek, igaz? (nevet)

Q: Hogyan fog zajlani a felkészülésed a következő szezonra?

SV: Először elmegyünk Finnországba, egy táborba, ahol minden évben ott vagyunk Tommival. Utána jönnek az edzések és a szimulátor használata. Bízom a csapatban és abban, hogy ismételten egy tökéletes autót raknak össze. Még mindig motiváltak vagyunk, nem veszítettünk semmit a nyerni akarásunkból. A tesztek alatt lehet majd látni, hogy merre haladunk a fejlesztésekkel, és akkor derülnek ki, hogy mik lesznek az erősségeink. Ez egy nagyon nehéz és szoros év volt mindenki számára. Ideje, hogy pihenjünk!

*****

2013. január 25.

wrc.com – Rövidhír: Räikkönen abbahagyja

Kimi Räikkönen menedzserei, Steve és David Robertson bejelentették, a pilóta befejezi pályafutását.

Steve Robertson: „Kimi abbahagyja az aktív versenyzést. Úgy érzi, hogy már komolyabb dolgokkal kell foglalkoznia az életében. Jelenleg első helyen a kedvese és a két közösen nevelt kicsi áll. Szeretne tökéletes társ és apa lenni, ebbe pedig szerinte nem fér bele az állandó utazás és a versenyek. Köszöni a rajongói támogatását és ígéri, láthatják még őt versenyezni.”

*****

2013. június 18.

Hymy – Madison Hopes: Szeretjük egymást és nekünk ennyi elég!

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy elfogadta a felkérésemet Madison Hopes, a 2007-es Forma-1-es világbajnok Kimi Räikkönen kedves és vállalta, hogy mindenről őszintén válaszol nekem. Egyetlen kikötése volt: az interjút az otthonukban, Milton Keynes-ben ejtsük meg.

"A SZÓRAKOZTATÓ FLÖRTÖLÉSEKBEN AZÉRT MINDIG BENNE VOLTAM"

-Madison, köszönöm, hogy elfogadta a kérésünket!

Madison Hopes: Ideje, hogy valakinek nyilatkozzam. Addig nem lesz nyugtunk, amíg nem mondunk magunkról valamit.

-Valószínűleg igaza van. Mesélne nekünk arról, hogy miképpen ismerte meg Kimit?

Madison: 2006-tól kezdve dolgoztam a Ferrari kiszolgáló csapatában. Ott ismerkedtünk meg mi ketten. Sokáig a nevem sem tudta, csak köszönt, ahogy illik. Majd 2008-ban, Belgiumban volt egy kisebb összetűzésünk, ami után ő kért tőlem bocsánatot. Akkor lettünk barátok.

-Már akkor érzett valamit iránta?

Madison: Csak barátok voltunk. El sem tudtam képzelni, hogy ő és én komolyan egy párt alkossunk. Tulajdonképpen nem is gondoltam ilyenre, mert tudtam, hogy nős. A szórakoztató flörtölésekben azért mindig benne voltam. Akkor még azt hittem, hogy ezek csak a körülöttünk lévőknek szólnak.

-Jól gondolom, hogy ebben tévedett?

Madison: Igen – mosolyodik el. - Később bevallotta, hogy ő már akkor mindent komolyan gondolt. Az ő szeme hamarabb megakadt rajtam, mint az enyém rajta. De nem lehetett folytatása a dolognak, mert a Red Bull-hoz szerződtem, amint kiderült, hogy otthagyja a csapatot és a Száguldó Cirkuszt is.

"VÉLETLENNEK KÖSZÖNHETTÜK, HOGY ÚJRA ÖSSZEFUTOTTUNK"

-Évekig nem dolgoztak együtt és nem is találkoztak?

Madison: Így történt minden. Én egészen 2011 márciusáig a gyárban dolgoztam, ő pedig rallyzott és nem jött erre. Persze, követtem az eseményeket és az eredményeit, de soha nem beszéltünk. Eltávolodtunk egymástól és egy véletlennek köszönhettük, hogy újra összefutottunk.

-Mi volt ez a véletlen?

Madison: A Kínai Nagydíj után Svájcba repültem az akkori kedvesemmel, Tommival, aki Sebastian Vettel edzője. A fiúk szerveztek egy vacsorát, ahová Kimi is eljött a kedvesével. Az volt az első alkalom, hogy úgy éreztem, másképpen tekint rám.

-Mégsem jöttek össze azonnal...

Madison: Az egész egy kalandnak indult Monaco-ban. Én összevesztem Tommival és Kimi karjaiban kötöttem ki. Vele töltöttem az éjszakát, és sajnos Tommi is más nővel bújt ágyba. Másnap szakítottunk, rá pár napra pedig kiderült, hogy terhes vagyok. Akkor úgy éreztem, hogy összeomlik az életem.

-Ma mégis itt van és boldog.

Madison: A legtöbbet Miának köszönhetem, aki a mai napig a legjobb barátnőm és minden fontos pillanatban mellettem van. Ő biztatott arra is, hogy adjak egy esélyt Kiminek. Ő látta, hogy működhet ez a kapcsolat közöttünk, és azt is látta, hogy magamnak sem vagyok hajlandó bevallani, hogy szeretem ezt a lökött finnt. Szerencsére észhez térített.

"SZERETJÜK EGYMÁST ÉS NEKÜNK ENNYI ELÉG!"

-Sosem okozott problémát, hogy egyik kisgyermek sem a Jégember vér szerinti csemetéje?

Madison: Az elején nagyon féltem ettől. Ruth a nevelt lányom, akit maga Kimi hozott el hozzánk. Már akkor látszott, hogy szereti a kislányt és szívesen tölti vele az idejét. Mikor összejöttünk, akkor már várandós voltam Marko-val. Az egész időszakot idegesen vészeltem át, mert nem tudtam, hogy mikor fog Kimi kiborulni amiatt, hogy nem az ő fiát hordom a szívem alatt. De ez nem történt meg és ő is mellettem volt a szülés alatt. Azóta is imádja a kicsiket.

-Milyen a kapcsolat az előző kedvese és a mostani között?

Madison: Az első néhány hétben puskaporos volt a hangulat, amikor ők ketten egy légtérbe kerültek. A kérésemre hajlandóak voltak leülni és megbeszélni a dolgokat. Akkor Tommi megértette, hogy Kiminek egy másodpercig sem volt az a célja, hogy a gyerekeket elvegye tőle. Így most a két kicsi abban a szerencsés helyzetben van, hogy két apuka kényezteti el őket.

-Néhány héttel ezelőtt jelentették be, hogy úton van a harmadik kicsi. Hogyan fogadta ezt a hírt a környezete?

Madison: Mindenki másképpen. Az édesanyám nagyon örült, hiszen mióta megszületett Sophie, a kishúgom, mindene, hogy babázzon. Gyakran töltjük együtt a napokat és szerinte csak még jobb lesz, ha megszületik a pici. Az öcsém és a felesége szintén nagyon örültek, mivel néhány nap eltéréssel derült ki a kicsik érkezése, így mindenben tudok nekik segíteni. Kimi első reakciója a teljes döbbenet volt, utána pedig aggódni kezdett, hogy túlságosan megterhelő lesz számomra a 3 kicsi. Viszont mikorra megszületik az első közös babánk, Ruthie már betölti a 4-et és Marko is 2 lesz. Sokat beszélgettünk és azóta a néhány centivel a Föld felett lebeg.

-Már csak egy kérdésem lenne. A mai napig folynak a találgatások, hogy milyen kapcsolat is van Önök között. Megosztaná ezt velünk?

Madison: Mindig jókat derülünk a találgatásokon. Igen, az igaz, hogy feleségül kért, de az esküvőt nem tartottuk meg. Neki nincsenek túl jó tapasztalatai a házasságról, én pedig nem ragaszkodom minden áron egy papírhoz. Szeretjük egymást és nekünk ennyi elég!

Emma Nurminen

*****

2013. október 18.

Daily Mirror – rövidhírek – Räikkönen-baba született

Október 17-én, délután 4óra 32 perckor megszületett Lily Anette Räikkönen! A 34 éves Kimi Räikkönen igazi születésnapi meglepetést kapott menyasszonyától, Madison-tól a kislány személyében. A baba 3921 grammal és 49 cm-rel jött a világra. A pár barátai szerint a kicsi nagyon hasonlít az édesanyjára. Sok boldogságot kívánunk!

*****

2014. április 12.

BBC News – déli híradó

Halálos gázolás történt Milton Keynes belterületén. Egy, a járdán szabályosan közlekedő, 30 éves, 3 gyerekes anyukát ütött el az a gépkocsi-vezető, aki a tilos jelzés ellenére, a megengedett sebességnél jóval gyorsabban hajtott át a kereszteződésen. A nőhöz azonnal mentőt hívtak a szemtanúk, de a kórházba szállítás közben életét vesztette a hatalmas vérveszteség és a belső vérzések miatt. Többen tudni vélik, hogy a szerencsétlenül járt édesanya Kimi Räikkönen menyasszonya volt. Ezt a tényt sem a hatóságok, sem pedig az érintett család nem erősítette meg.

*****

2014. április 18.

Sanghaj, Kína, Forma-1, 1. szabadedzés, BBC

Martin Brundle: A szabadedzés alatt velünk tart a Red Bull Racing-től Jonathan Wheatley. Jonathan, elmondanád nekünk a fekete szalagok történetét?

Jonathan Wheatley: Sajnálatos módon a múlt héten elhunyt a kiszolgáló csapatunk egyik tagja, Madison Hopes. Mindenkit nagyon megrázott a baleset és az ő emléke előtt tisztelgünk mindannyian fekete karszalagokkal. Továbbá Sebastian engedélyt kapott, hogy fekete overálban versenyezhessen, valamint a sisakja is a lányról készült fényképekkel van díszítve. Az évad alig kezdődött el, de kijelentette, hogy nem lesz olyan pillanat, amikor ne jelenne meg a lány valamilyen formában a sisakján. Valamint a két szabadedzés között az autóinkra is felkerül a csapat búcsúüzenete. Ha nyerünk, akkor azt Madisonnak fogjuk ajánlani. És mindenben segítünk a családjának, amiben csak tudunk.

*****

2014. november 5.

Turun Sanomat – Első alkalommal a nyilvánosság előtt

Tegnap délután tartottak a Red Bull Racing Milton Keynes-i gyárának udvarán a Madison Hopes Alapítvány fél éves alapító évfordulójának emlékére egy grillpartit. Az alapítvány olyan családokat segít, amelyek balesetben elvesztették valamelyik szülőjüket. Az alapítványt Kimi Räikkönen (35), Sebastian Vettel és a Red Bull Racing Forma-1-es csapata alapította a fiatalon elhunyt nő születésnapján. Ezen a rendezvényen jelent meg a Jégember is először a nyilvánosság előtt kedvese elvesztése óta. Vele volt a fiatal anya örökbefogadott lánya, Ruth (5), a Tommi Pärmäkoskival közös kisfia, Marko (3) és a közös kislányuk Lily (1) is. Nem nyilatkozott senkinek, csak a gyerekekkel és a családjával foglalkozott. Sokan mondják, hogy az eleve nem bőbeszédű férfi csak még csendesebb és még magába zárkózóbb lett. Mint magánember, én is beszélhettem vele néhány szót, és igazat kell adnom azoknak, akik megfogalmazták ezt az állítást. Egy dolog azonban biztos: Kimi Räikkönen sosem fog megszűnni szeretni a nőt, akit az élet elvett tőle.

Heikki Kulta

Száguldó remény - 37. rész

Ne feledjétek, lejjebb megtalálhatjátok a Nem így terveztem új részét is. :)

----------------------------------------------------------------------------

Szerintem nálam jobban senki nem izgult. Hiába, a felborult hormonháztartásom ellen nem tudtam mit tenni. Úgy zakatolt a szívem, hogy azt hittem, kiugrik a helyéről. De úgy tűnt, hogy hiába várunk, sem Sebastian, sem Mia nem fogja elmondani, amiért jöttek. Mocorogni kezdtem Kimi ölelésében, amit mindenki észre is vett.

-Jól vagy, Maddie?- kérdezte barátnőm.

-Nincs semmi bajom, csak mondjátok már!- fakadtam ki. - Nem jó ilyet játszani egy terhes kismamával- duzzogtam, mire ők ketten elmosolyodtak. - Akkor megkérdezem. Seb, eljegyezted őt?

- Nem- rázta meg a fejét, majd inkább felénk nyújtotta a kezét.

-Komolyan?- tátotta el a száját Kims. - Jól meggondoltátok ti ezt?

-Még annál is jobban- bólogatott Mia. - Azok után, ami veletek történt napokkal ezelőtt, végképp biztosak lettünk a döntésünkben. Csak a 2 tanú volt ott és mi.

-Azt hittem, hogy ha egyszer férjhez mégy, akkor lehetek a tanúd- néztem a lányra csalódottan és visszadőltem az engem ölelő karok közé.

-Lehetsz is- nyúlt felém barátnőm, de elhúztam a kezem. - Most Britta és Christian jött velünk, de össze akarunk házasodni Németországban is, hatalmas bulival összekötve.

- Jó- bólintottam, de nem mutattam, hogy örülnék neki.

-Maddie- kezdte volna újra Mia, mikor megcsörrent a telefonom.

-Ezt felveszem- kászálódtam fel az ágyról és kimentem a szobámból. Kisétáltam a nappaliba, hogy senkit ne zavarjak a telefonálással. - Igen?- vettem fel.

-Szia, kicsim!- hallottam meg Tommi hangját.

-Szia!- köszöntem vissza szűkszavúan. - Úgy emlékszem, hogy abban egyeztünk, hogy nem beszélünk, amíg nem térnek vissza az emlékeid.

- Anya nyaggat, hogy hol hagytam Ruthie-t- felelte azonnal. - Hiába mondom neki, hogy nem tudom, hogy ki az a kislány és mi közöm van hozzá, folyton velem pöröl miatta. Már nem bírom- panaszolta. - Megtennéd, hogy segítesz?

-A doki kijelentette, hogy mindenre neked kell rájönnöd- válaszoltam és vettem egy nagy levegőt. - Ezért nem fogok semmit mondani.

-Beleőrülök ebbe a várakozásba- sóhajtott fel. - És te is hiányzol nekem- lágyult el a hangja, nekem pedig összeszorult a torkom. - Miért nem vagy most is mellettem?

-Vannak dolgok, amikre neked kell rájönnöd. Kérlek, ne nyaggass ilyenekkel- hadartam, mert szerettem volna megszakítani ezt a beszélgetést.

-Kicsim, mi a baj? Miért vagy ilyen távolságtartó? Miért maradtál ott Kimivel, ahelyett, hogy velem jöttél volna? Azt hittem, hogy szeretjük egymást. Én szeretlek és bármit megteszek érted. Te miért nem akarod, hogy működjön ez közöttünk?- zúdította rám a kérdéseit. Kezdtem úgy érezni, hogy mondhatott nekem bárki bármit, meg fogom neki mondani az igazat.

-Tommi, ne legyél ennyire türelmetlen- kapta ki a kezemből egy férfi a telefont. Megfordultam és Sebastian állt velem szemben. - Madison remekül van. Azért maradt Angliában, hogy még véletlenül se mondjon el semmit, amire magadtól kell rájönnöd, és ezért távolságtartó. Úgyhogy nyugodj meg egy kicsit, ha lehet.

Nem hallottam a válaszát, csak láttam, hogy Seb fintorog egyet, majd felsóhajt, hogy egy újabb magyarázatba kezdjen. Ekkor gondoltam úgy, hogy visszamegyek a szobámba, de amint elindultam, elkapta a csuklómat és visszahúzott magához. Mérgesen pillantottam rá, de ő csak lemondóan megrázta a fejét és lehúzott a kanapéra maga mellé.

Csak ücsörögtem ott, hallgattam, ahogy Sebastian győzködi a barátját. Én úgy éreztem, hogy tovább már nem tudom tolerálni a finnt, bármennyire is szeretném. Én már lezártam magamban ezt a kapcsolatot, képes voltam barátként kezelni őt és csak fájó sebeket ejtett rajtam a viselkedésével, akaratlanul is.

-Megígérte, hogy nem fog hívogatni- adta vissza a mobilomat a német.

- Köszönöm!- mondtam és újra menni készültem, de még mindig nem engedett. - Seb, lennél kedves elengedni?

-Amint hajlandó vagy végighallgatni engem, azonnal- bólintott.

-Mit akarsz?- adtam meg magam, azt remélve, hogy hamarabb szabadulok.

-Mia teljesen kiborult és lelkiismeret-furdalása van, amiért nem szólt neked. Már lassan ott tart, hogy nem is akar a feleségem lenni, mert szerinte, ha mi ketten együtt vagyunk, akkor mindig rossz dolgok történnek- magyarázta Sebi.

-Nekem is rosszul esett, hogy még csak annyit sem mondtatok, hogy tervezitek, hogy összeházasodtok- fontam össze a karjaimat morcosan.

-Mert nem is terveztük- fordított maga felé szelíden. - Azok után, hogy láttunk titeket a kórházban, este csak annyit mondtam neki, hogy azt akarom, hogy örökké az enyém legyen. Reggel pedig mindketten azon gondolkoztunk, hogy miképpen is lehetne ezt megoldani. Én mondtam neki, hogy azonnal feleségül akarom venni.

-Legalább szólhattatok volna- kötöttem az ebet a karóhoz.

-Még a szüleink sem tudják- nevetett fel kissé idegesen. - Ti vagytok az elsők, akiknek szóltunk. És egy másodpercig sem akartunk kihagyni titeket a dologból. Maddie, te vagy az egyik legfontosabb ember Mia életében. Miért pont téged akarna kihagyni egy olyan dologból, mint az, hogy férjhez megy?

- Nem tudom- ráztam meg a fejem és éreztem, ahogy a könnyeim elkezdenek végigfolyni az arcomon. - Csak egy hisztis liba vagyok.

-Dehogy!- ölelt át és simogatni kezdte a hátamat. - Ilyen még véletlenül se jusson eszedbe! Csak érzékenyebb vagy a baba miatt, ami normális.

-De milyen barátnő az olyan, aki felelősségre vonja a másikat, csak azért, mert férjhez mert menni?- kérdeztem még elkeseredettebben.

- Meg fogja érteni, ebben teljesen biztos vagyok- ringatott a kis német. - Nyugodj meg, Maddie! Senkinek nem jó, ha te most kiborulsz.

-Mi történt?- jött ki Kimi, és azonnal éreztem, ahogy elhúz Sebastian karjaiból.

Belekapaszkodtam a nyakába és csak zokogtam. Nem figyeltem arra, hogy mit mondanak, csak magamat emésztettem még jobban a buta viselkedésem miatt. Kimster a karjaiba emelt, visszavitt a szobánkba és végigfektetett az ágyon. Egy másodpercig sem voltam hajlandó elengedni őt, így kénytelen volt lefeküdni mellém. Úgy éreztem, hogy a jelenléte már elengedhetetlen számomra.

Mikor legközelebb kinyitottam a szememet, megdöbbenve vettem észre, hogy az ablakon a függönyök be vannak húzva, rajtam pedig a pizsamám van. Oldalra pillantottam és Kimi nem volt sehol. Lassan felültem az ágyban és próbáltam beazonosítani, hogy milyen napszak is lehet. A merengésemből az ajtó halk nyílása zökkentett ki.

- Ébjen van- súgta hátra valakinek Ruth. - Bemejetek?

-Persze, hogy bemehetsz- hallottam meg anya hangját, aki szélesebbre tárta az ajtót és együtt jöttek be hozzám. - Jó reggelt, kicsim!

-Sziasztok!- köszöntem én is, és segítettem a kislánynak feljutni az ágyamra. - Többiek?

- Kimi nem vitt el oda, ajova menyt- jelentette ki Ruthie. - Azt monta, hogy pizsiben nem mejetek oda.

- Szóval itthon lettünk hagyva- húztam magamhoz és adtam az arcára egy puszit. - Akkor ki kell majd minket engesztelnie.

-Azt ígérte, hogy ebédre visszaér- mosolygott rám anya. - És arra kért, hogy mondjam meg neked, ne aggódj, nincsen semmi baj és ha éppen nem veszi fel a telefonját, akkor tárgyal.

-Azt sem mondta, hogy kivel és miről?- érdeklődtem.

-Csak ennyit közölt velem- adott a homlokomra egy puszit. - De most gyertek, mert szerintem mindannyian éhesek vagyunk.

-Ebben nem tévedsz- mosolyodtam el és a kezembe kaptam a kislányt is. - Mit szólnál sok-sok kakaóhoz, hercegnőm?

- Jóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó- ölelte át a nyakam és puszikkal kezdett lekenyerezni.

Az ebédlő asztalán szerintem ott volt az összes olyan étel, amit kapni lehetett Milton Keynes-ben. Végig volt pakolva péksüteménnyel, dzsemekkel, margarinnal, felvágottakkal, zöldségekkel, sajtokkal és minden nyalánksággal. Mi végül maradtunk a csokikrémnél, persze, ennek az lett a vége, hogy Ruthie egész arcát beterítette.

Kimi nem tévedett sokat, mikor nyugtató szavakat üzent nekem anyával. Milliószor próbáltam hívni, de egyszer sem vette fel a telefont. Habár azt kérte, hogy ne aggódjam, azért volt bennem egy kis félsz, hiszen nem tudom, hogy merre van, mit csinál és biztos nem esett-e valami baja. Mikor megjött fél 12 után, a nyakába vetettem magam és el sem akartam engedni.

- Jól vagyok, Dessy!- súgta a fülembe. - Nem csináltam semmi veszélyeset, kicsim!

- De a telefont sem vetted fel- válaszoltam és megengedtem, hogy letegyen a földre. - Egy csomószor hívtalak.

-Tudom! És bocsánatot kérek, amiért nem hívtalak vissza- ölelt át. - De tényleg komoly dolgokról volt szó.

-És nekem is elmondod, hogy miről?- húztam fel a szemöldökömet.

-Csak akkor, ha leülsz- húzott a kanapék felé. Nem tetszett nekem ez a titokzatoskodás. Ha valaki le akart ültetni, akkor mindig volt valami baj...

Száguldó remény - 36. rész

2 nappal később mindenki otthon volt. Tommi még mindig nem emlékezett arra, hogy mi már nem vagyunk együtt, ezért inkább nem találkoztunk. Sebastian kérésére hazarepült Finnországba, hogy nyugodtan tudjon pihenni. Ruthie továbbra is velünk volt, még véletlenül sem engedtem volna el úgy külföldre, hogy az apja sem ismeri őt fel.

Anya persze azonnal rávetette magát a kislányra és attól a pillanattól kezdve csak ritkán mehettem a közelébe. Kijelentette, hogy nekem most pihennem kell, és addig ő fogja nevelni a kicsit. Szinte be lettem zárva a szobámba, feküdnöm és aludnom kellett szinte egész nap. Ezt nem bírtam sokáig, ezért felhívtam Kimit, hogy mentsen meg engem.

- Hiába beszéltem vele, nem vihetlek sehová- ült le mellém és adott egy puszit a homlokomra. - Csak akkor tudlak szórakoztatni, ha maradok.

- Akkor maradj- kapaszkodtam bele a kezébe és lehúztam magam mellé.

Kényelmesen elhelyezkedtem a mellkasán, ő pedig a hátam kezdte simogatni. Újra elindítottam a DVD-t, amit néztem, mielőtt a finn belépett. Mosoly került az arcára, mikor meglátta Johnny Deppet Jack Sparrow kapitányként. Tudtam, hogy mennyire szereti ezt a filmet, ezért is kezdtem el nézni, mikor megígérte, hogy eljön hozzám.

A filmnézés annyira jól sikerült nekem, hogy álomba szenderültem. Ez persze nagyban köszönhető volt annak is, hogy Kimi végig a hátamat simogatta, néha nyomott egy puszit a fejemre vagy kedveskedve végigcirógatta az arcomat. Már csak akkor ébredtem fel, mikor a párnám ki akart mászni alólam.

- Hová mégy?- kérdeztem álmosan a pilótát.

- Sebastiant akartam felhívni, mert keresett- bökött a kezében lévő készülékre.

- Hívhatod innen is- nyújtottam felé a kezem, hogy üljön vissza mellém.

Amint a hátát nekitámasztotta az ágytámlának, azonnal odakúsztam mellé és ráfeküdtem a combjára. Néhány percig figyelmeztetően krákogott, hátha áthelyezem a székhelyemet, de nem ért el a dologgal semmit. Kényelmes volt ott feküdni, ezért nem is mozdultam. Inkább felhívta a kicsi németet, hogy kiderítse, mit is akart.

- Azt mondta, hogy eljönnek Miával és akkor téged is látnak- tette le a telefont az éjjeliszekrényre.

- Akkor kicsit rendbe kellene szednem magam- nyújtózkodtam és felkeltem az ágyról. - Remélem, azt tudod, hogy tartozol nekem egy közös tusolással- néztem vissza az ajtóból.

- Majdnem elfelejtettem- kezdett el vigyorogni. - De ha gondolod...

- Most inkább nem, mert nem jutnánk ki, mire Seb és Mia ideér- dobtam le magamról a felsőmet.

- Biztos?- pattant fel és odasietett hozzám, de az orra előtt becsuktam az ajtót. - Ez most nagyon gonosz volt.

- Tudom, szívem- nevettem fel vidáman.

Beálltam a zuhany alá, és közben még mindig azon nevettem, hogy Kimi vajon hogy is érezheti magát és mennyit morgolódhat azon, hogy kicsuktam őt. Nekem is lett volna kedvem a dologhoz, de tudtam, hogy nem szabadulnánk egyhamar egymás karjaiból. És biztos, hogy nem tudtam volna a szemükbe nézni, ha rajtakapnak minket.

Csak egy apró hibát követtem el: nem vittem be magammal ruhát. Magam köré csavartam a törölközőmet és beléptem a szobába. Ruthie éppen nagyban magyarázott Kiminek, aki azonnal felnézett, mikor meghallotta, hogy nyílik az ajtó. Láttam, ahogy nyelt egy hatalmasat, miközben ellejtettem előtte.

- Szia, anya!- fordult felém a kislány is.

- Szia, baba!- köszöntem neki. - Mi újság? Mit csináltatok Brian-nel?

- Elmentünk sütit venni a nagyinak- mesélte. - És én is kaptam csokisat- mosolyodott el.

- Azt látom- nevettem és megtöröltem a szája szélét. - Mindjárt jövök vissza, jó? Addig legyél jó kislány és hallgass Kimire!- nyomtam egy puszit a fejére.

Kiszedtem néhány ruhát a szekrényből és visszavonultam a fürdőbe, hogy végre ruha is legyen rajtam. Miután felvettem a farmert és a kényelmes szürke felsőt, megfésültem a hajam és felkötöttem, hogy ne zavarjon. Amint kiléptem a fürdőből készen, már csengettek is és mehettem ajtót nyitni.

Alig nyitottam ki a bejárati ajtót, Mia már a nyakamon csüngött. Felhúzott szemöldökkel pillantottam Sebastianra, aki csak elnézően megrázta a fejét, majd beoldalazott mellettünk és közben nyomott egy puszit az arcomra. Végül barátnőm is elengedett és ő is puszikkal halmozott el engem.

- Mi ez a hatalmas öröm, csajszi?- kérdeztem meglepetten.

- Vége ennek az egésznek Heather-rel és nem kell senki előtt titkolnom, hogy kik a barátaim, ki a szerelmem, kiket nem szeretek- magyarázta. - Végre újra önmagam lehetek.

- Ez tényleg egy jó hír- öleltem meg őt most én.

- Az a lökött finn?- érdeklődött most a kis német.

- Babázik- mosolyogtam és bevezettem őket a szobámba.

Mindenki kényelmesen elhelyezkedett az ágyamon, úgy, hogy mindenkit lásson. Én voltam az, aki inkább befészkelte magát Kimi ölébe, az én ölembe pedig belemászott Ruth. A hatalmas szemeivel pislogott az ágy másik oldalán ülőkre. Mindenki várta, hogy ki lesz az, aki először megszólal. Addig szuggeráltam Miát, amíg kénytelen volt megszólalni.

- Jól van, jól van, mit szeretnél tudni?- adta meg magát.

- Mindent!- vágtam rá azonnal.

- Addig ismered a dolgokat, hogy nyomoztunk Heather után, mert véget akartunk vetni a dolognak. Britta talált is egy szálat, amin el tudtunk indulni, de nagyon oda kellett figyelni, hogy ne bukjunk le. Seb nem is tudott az egészről, mikor elkezdtem flörtölni Louis-szal.

- Az melyik?- kérdezte Kimster azonnal.

- Az a magas, fekete, aki mindig a gyárban van és folyton Rocky körül látod- magyarázta Seb.

- Ja, tudom- biccentett és türelmesen várta a folytatást.

- Nem volt ínyemre a dolog, de elhitte, hogy Heather barátnője vagyok, főleg azok után, hogy ő is megerősítette. Mondtam, hogy talán tudok neki segíteni, hogy megfűzze Rocky-t. Ekkor avattak be, hogy egy új csapatban fognak magam pozíciót kapni, ha sikerül bizonyos információkat megszerezniük.

- Új csapat?- kérdeztem meg most én. - Kinek?

- Vajon?- kérdezett vissza Mia. - Annak a drágalátos spanyolnak, ki másnak? Aztán megtörtént a baleset és akkor hallottam, ahogy Heather kiakadva telefonálgat. És akkor az is kiderült, hogy ki áll az egész dolog mögött.

- Briatore- vágta rá Kimi mérgesen. - De mire volt jó neki, hogy elütteti Maddie-t?- fúrta a fejét a nyakamba.

- Meg akarta tartani magának Heather-t- fejtette meg a dolgot Mia. - Csakhogy egy dolog van, amire ő sem képes. Nem tud megölni senkit. Ezért született meg Ruth is- pillantott a kislányra, aki az ölemben pislogott álmosan.

- Baba, aludtál te délután?- simogattam meg a fejét.

- Nem voltam álmos- motyogta.

- Azt látom- adtam egy puszit a fejére. - Csak mintha otthon lennétek- keltem fel a kezemben a kicsivel.

Kimentünk a konyhába, ahol megvacsorázhatott, majd elvittem a fürdőbe, hogy pancsoljunk egyet. Annyira fáradt volt, hogy kivételesen nem játszott, hanem hagyta, hogy átcsutakoljam a testét és beletekerjem a fürdőlepedőbe. Utána ráadtam a pizsamáját és bementünk együtt David szobájába. Az öcsém éppen akkor mászott ki a saját fürdőjéből.

- Hoztam egy nagyon álmos babát- néztem rá. - Azt ígérted, hogy veled aludhat.

- Igen, mert tényleg itt aludhat- paskolta meg az ágyat. - Habár, azt hittem, később jön- nézett az órára, ami negyed 8-at mutatott.

- Nem aludt délután- adtam meg a választ neki. - De ha gondolod, akkor elvihetem később.

- Neeeeeeeeeeeeeeee- pislogott rám a kislány.

- Kicsit sem baj- rázta meg a fejét Dave. - Én is fáradt vagyok, legalább kipihenem magam.

Mindketten kaptak tőlem puszit, majd magukra hagytam őket. Mielőtt visszatértem volna a saját szobámba, egy kistányérra pakoltam néhány csokis süteményt, amit be is vittem magammal. Megkínáltam vele a többieket is, de nem voltak rá túlságosan vevők. Persze, ez engem kicsit sem zavart, nekem több maradt.

- Igazából amiatt jöttünk, hogy elmondjunk valamit- kezdte Seb és úgy vettem észre, hogy kissé feszeng.

- Szakítani nem szakíthattok- böktem rájuk, ők meg mosolyogva a fejüket rázták.

- Inkább valami olyan, ami sokkal közelebb hozott minket. És nem, nem várunk babát- sorolta Mia.

Hatalmas szemekkel bámultam rájuk, mert volt egy tippem, hogy mit is tettek. Már csak ki kellett valakinek mondania.

Száguldó remény - 35. rész

Lehet tippelgetni ;)

---------------------------------------------------------------------------------------

Remegett minden tagom, ahogy ott térdeltem a betonon. Alig emeltem meg a fejem, láttam, hogy mindent beborít a vér. Rettegve emeltem még magasabbra a fejem és néztem körbe. Láttam a kocsi által hagyott féknyomokat, láttam a felénk sietőket és láttam a földön fekvőket, akik mind engem akartak megmenteni.

„Christiannal megbeszéltük, hogy heti 12 órában visszajárhatok dolgozni a gyárba, bármikor, én választom meg az időpontokat. Azt mondta, hogy semmiképpen nem akarnak megválni tőlem és ez a legjobb megoldás. Hálás voltam, hogy maradhattam és nem tettek munkanélkülivé csak azért, mert anya leszek.

Már éppen beszélgetni kezdtünk volna egymással, mikor kaptam egy üzenetet Kimitől, hogy a gyár felé tart. Visszaírtam neki, majd elköszöntem Hornertől és Lottétól arra a rövid időre, amíg kimentem, hogy Kimivel találkozzam. Nem siettem, türelmesen és lassan mentem egészen a főbejáratig, amin kisétáltam.

Alig értem ki, távolról már láttam egy alakot közeledni. Nem kellett közelednie ahhoz, hogy tudjam, ki az. Elmosolyodtam és én is elindultam felé, hogy minél hamarabb a karjaiban lehessek. Csak akkor toppantam meg, amikor Tommi utánam kiabált. Megfordultam és vártam, hogy beérjen. Nem tudtam, mit akar, de már előre tudtam, hogy számon fogom kérni, mert nincs Ruth mellett.

Már mindketten közel voltak hozzám, mikor meghallottuk, hogy valaki száguldozik a gyár területén. Megfordultam és láttam, hogy egy kocsi egyenesen felém tart. Tudtam, hogy észrevett, de nem lassított, sokkal inkább gyorsabban haladt. Tudtam, hogy el kellene futnom, de minden idegszálam megbénult és nem tudtam mozdulni.

A két szőke finn őrült módjára kezdett felém rohanni és a kocsi is csak egyre közelebb került hozzám. Már azt hittem, hogy következik a becsapódás, mikor rántást és lökést éreztem egyszerre, majd a földre zuhantam. Hallottam a csattanást, majd a csikorgó fékeket és hogy bárki is ült abban a kocsiban, elhajtott.”

Újabb sikoly szaladt ki a számon, mikor megéreztem, hogy görcsöl a hasam. Nem tudtam mit tenni, a fájdalom teljesen felemésztett. Visszazuhantam a földre, összehúztam magam és csak remélhettem, hogy mindannyian túléljük a dolgot. Körülöttem rengeteg ember mászkált, telefonált és próbált segíteni.

Messziről hallottam egy hangot, ami arra kért, hogy ne ájuljak el. Küzdöttem a testem és a fájdalom ellen, mindaddig, ameddig bírtam. Éreztem, hogy valaki a karjaiba emel engem és vinni kezd, de akkor már túlságosan hívogató volt a sötétség, ahol nincs senki, csak a béke. Végül feladtam a harcot és elájultam.

Egy darabig tökéletes volt a sötét, amiben lebegtem. Nem éreztem, nem hallottam, nem gondolkoztam, nem történt velem semmi. Aztán elkezdtek előttem peregni a képek. Minden olyan dolgot láttam, ami rossz volt, ami fájdalmat okozott. Kapálózni akartam, sikítani, eltüntetni a negatív emlékeket, de minél jobban akartam, annál rosszabb lett.

Addig küzdöttem, amíg ki nem pattantak a szemeim. Meglepetten vettem észre, hogy egy nagyon fehér és nagyon steril szobában vagyok. Hallottam magam mellett a csipogást, ami zavaró volt. Rápillantottam a gépre és akkor már tudtam, hogy a saját szívem dobbanásait méri. És már értettem, hogy miért is kell kórházban lennem.

Éreztem, hogy valaki a karomat simogatja. Oldalra pillantottam és az ágyam szélén anya ült. Halvány mosollyal nézett vissza rám. Elkezdtem figyelni a tekintetét, ő pedig végig a szemembe nézett. Nem tudtam eldönteni, hogy mit is akar ez jelenteni, de féltem feltenni a kérdést, ami a legjobban foglalkoztatott.

- Ne aggódj, kicsim!- simogatta meg az arcom. - Az orvosnak az első dolga volt, hogy megvizsgálja a picit, de túlélte. Az éjjel rá is volt kötve egy EKG-monitor és minden rendben volt. Nyugodj meg- söpörte ki a hajam az arcomból.

- Attól féltem, hogy elveszítettem, mikor görcsöt kaptam- suttogtam.

- Az esés és a vitaminhiány is közrejátszott- magyarázta tovább. - De az orvos nagyon odafigyel rátok.

- És a fiúk?- kérdeztem, és közben újra eluralkodott rajtam a félelem.

- Ők...- kezdte anya, de belefojtotta a szót a folyosóról beszűrődő kiabálás.

- Nem érdekel, nem fogom hagyni, hogy belém bökjön valami kétes eredetű löttyöt! És a menyasszonyomhoz fogok menni. Most!- hallottuk az ismerős férfihangot.

- Menyasszony?- nézett rám anya szigorúan.

- Még véletlenül sem- ráztam a fejem. - Szerintem csak be akar jutni hozzám.

- Ne hadonásszon azzal a tűvel felém!- hallottuk tovább a kiabálást.

- Kimi, higgadj le!- követte őt egy higgadt, nyugodt férfihang. Anya azonnal elmosolyodott. - Hagyják, hogy meglátogassa a barátnőjét, majd kezelhetik rendesen. Ugye?

- Persze- morogta az említett. Néhány pillanattal később a két férfi belépett a szobába.

- Köszönöm, Brian!- néztem először rá, ő pedig csak biccentett. - Te meg higgadj le!- mordultam Kimire.

- 24 órája a közeledbe sem engednek és senki nem mond nekem semmit. Ezek után ideges vagyok, igen- kezdett el fel-alá mászkálni.

- Jól vagyunk- sóhajtottam fel. - De inkább azt mondd meg, hogy veled mi van- követtem a tekintetemmel, mert nem állt meg egy pillanatra sem.

- Csak néhány karcolás meg zúzódás- legyintett és végre hajlandó volt megállni. - Ezért nem is értem, hogy miért akarják ennyire beadni nekem azokat a cuccokat.

- Talán, hogy gyorsabban gyógyulj- vágtam rá gondolkozás nélkül. - Már csak azt kell megmondanod, hogy mi van Tommival.

A kérdésem után néma csend lett. Anya, Brian és Kimi egymásra pillantgattak, de egyikük sem nézett rám. Ekkor már tisztában voltam azzal, hogy itt valami nincs rendben. Dobolni kezdtem az ágy szélén, hátha ezzel ösztönzöm őket, hogy elmondják, mi is történt, de nem történt semmi. Végül meguntam a várakozást.

- Ha nem mondjátok meg, akkor majd kiderítem én- nyúltam a tű felé, amivel az infúzió volt bekötve.

- Eszedbe se jusson!- ütött a kezemre anya, mintha valami rossz dolgot tettem volna.

- Alkarcsont-repedés, combizom-húzódás, agyrázkódás és részleges emlékezetkiesés- sorolta Kimi a sérüléseit. - Őt találta szinte telibe a kocsi.

- Akkor rám sem emlékszik?- kérdeztem szomorúan.

- Rád emlékszik. Nagyon is- morogta Kimster. Kérdően bámultam rá, ezért folytatta. - Valahol ott tarthat, hogy voltál nála és éppen hazaértél. Szóval még nagyon együtt vagytok.

- Akkor nem emlékszik Monacóra- állapítottam meg. - Fogalma sincs a babánkról, Ruth-ról és Lucy-ról sem, igaz?

- Ahogy mondod- bólintott rá a Jégember. - Én el akartam neki mondani, de a doki szerint magától kell rájönnie.

- Nem fogom eljátszani, hogy a barátnője vagyok- jelentettem ki konokul és lejjebb csúsztam az ágyban.

- Senki nem kért erre- mosolygott rám anya. - Mi most megyünk, Ruthie már valószínűleg lefárasztotta az öcsédet és Wendy-t.

- Vigyázzatok rá nagyon!- kértem és hagytam, hogy elmenjenek.

*****

(Mia szemszöge)

Idegesen járkáltam fel-alá a tárgyalóban. Még sosem jártam benn, nem volt semmi dolgom itt. Most kölcsön kellett kérnem Christiantól, mert tudtam, hogy be van kamerázva az egész hely. Szükségem volt arra, hogy minden mondatot rögzítsenek a szerkezetek, mert talán véget vethetek a hónapok óta tartó szervezkedéseknek.

Heather úgy lépett be a terembe, mintha szokásos lenne, hogy mi ketten itt találkozunk és cseverészünk. Ráböktem az egyik székre, ahová leült. Nagy levegőt vettem, még egyszer gyorsan lepörgettem magamban, hogy mit és hogyan akarok közölni vele, majd a szemébe néztem.

- Mégis mi a fene volt ez tegnap?- kérdeztem emelt hangon.

- Mia, higgadj le! Senkinek semmi baja- közölte velem teljesen nyugodtan.

- Arról nem volt szó, hogy meg fogtok ölni egy ártatlan kisbabát- kiabáltam hisztérikusan.

- Tessék?- sápadt el teljesen.

- Most beszéltem Madison orvosával. Elveszítette a babáját- válaszoltam nagyon halkan. - Ez a te hibád!

- Semmi közöm nincs a gázoláshoz!- tiltakozott volna azonnal.

- Ha nem jössz vissza, az a baba még mindig élne- kiabáltam újra. - megérte ez neked? Megéri mindez érte? Komolyan?

- Kiről beszélsz?- kelt fel az asztaltól.

- Hallottam, ahogy tegnap beszéltél vele telefonon. Utánanéztem mindennek, évek óta vagy vele- toltam elé egy lapot. Farkasszemet nézett velem, majd megfordítottam a képet, amin ott volt ő...

Száguldó remény - 34. rész

Hétfőn délután Ruth követelte, hogy menjünk be a gyárba, látogassuk meg az apukáját. Felhívtam Tommit, hogy benn vannak-e, majd összepakoltam, hogy be tudjunk menni. Kimiről semmit nem tudtam, pedig megígérte nekem, hogy utánam fog jönni. Már milliószor akartam neki üzenetet írni vagy felhívni, de nem tettem végül semmit.

Ruthie rettentően izgatott volt, mikor beengedtek minket a gyár területére. A gyerekülésben fészkelődött, csak engem kérdezgetett, hogy mikor szállhat már ki és nézhet szét. Ha tehette volna, kipattant volna az autóból és már rohant volna befelé. Lenn parkoltam a többi csapattag kocsija mellett, majd elindultunk fel, az épületbe.

- Sziasztok!- köszönt Mia vidáman a beléptető kapu mögött. - Hoztam a hercegnőnek egy belépőt- nyújtotta felénk a kis kártyát.

- Szia! Köszönjük!- vettem el tőle a kártyát, majd beengedtem magunkat. - Heather mit tud erről?

- Mondtam neki, hogy csak akkor tudok segíteni neki, ha a bizalmatokba férkőzöm- mosolyodott el szomorúan. - Így most anélkül lehetek mellettetek, hogy titkolnom kellene, hogy jóban vagyunk.

- Végre!- sóhajtottam fel és átöleltem barátnőmet. - Szükségem lenne már egy igazi csajos napra veled.

- Ne aggódj, már szervezem- kacsintott rám. - Kisasszony!- fordult oda a kislány felé, aki a kezem szorongatta. - Merre szeretne menni?

- Apááááááááááához!- kiáltotta vidáman. - Mejjünk apáááááához!- nyújtózkodott a lány felé.

- Merre leszel?- vette fel a kicsit.

- Azt hiszem, hogy beköltözöm a lányokhoz a büfébe- léptem oda melléjük. - Ha mégis elmennék valahová, akkor szólok nektek, jó?

- Rendben! Akkor viszem a lánykát apához- mosolygott rám barátnőm.

- Szia, anya!- integetett nekem Ruthie is.

- Szia, baba!- intettem neki én is majd megvártam, amíg eltűnnek a lépcsőfordulóban.

Utána én is összeszedtem magam és elindultam a gyárban. Furcsa érzés volt visszatérni és vágytam arra, hogy újra itt dolgozhassak. A csapat még egyelőre utalta nekem a táppénz összegét ami nagyon alacsony volt, de legalább fizetés. Én azonban azt terveztem, hogy beszélek Christiannal, hogy ideje lenne véglegesen eldönteni a sorsomat.

Ahogy beléptem a büfébe, láthattam, hogy nincs nagy munka. A lányok, akik világ életükben ellenem voltak, ugyanazt a munkát folytatták, amit régen, vagyis nem csináltak semmit. Az egyik sarokban lévő asztal mellett ült Lotte és valamit nagyon írogatott. Ismertem már annyira, hogy tudjam, hirtelen fogja leteremteni a lányokat.

Sikerült halkan bemennem úgy, hogy senki ne vegyen észre. Már majdnem a pultnál voltam, mikor barátnőm felemelte a fejét. Rám mosolygott, miközben én az ujjamat a szám elé tettem, hogy véletlenül se áruljon el. Odaléptem a pult mellé és leültem az egyik székre. Türelmesen vártam, hogy mikor fognak észrevenni.

- Tudtommal nem ezért vagytok fizetve!- szólaltam meg hangosan percekkel később.

- Madison- vett észre leghamarabb Heather. - Milyen jó, hogy láthatunk téged.

- Heather, ne csináld!- kérte őt Amanda. - Nem éri meg.

- Engem ez a kis liba nem fog ugráltatni!- mutatott rám mérgesen. - Nekem ez a nőcske nem a felettesem!

- Biztos maga abban, Heather?- hallottuk meg a nagyfőnök hangját.

- Mr. Horner...- kezdett bele a nő.

- Lehet, hogy Dietrich a maga útját egyengeti, de eléggé sok van a rovásán ahhoz, hogy gondolkodás nélkül bármikor elbocsássam magát- sétált oda hozzám a csapatfőnök. - Gyere, beszéljünk!- ölelte át a vállam és elindultunk, hogy leüljünk Lotte mellé.

*****

(Mia szemszöge)

Mindenki hatalmas szemekkel bámult, mialatt végigmentem a gyáron a kezemben egy szőke kislánnyal. Senki nem tudta, hogy mit mondjon vagy egyáltalán merjen-e mondani valamit. Én magamban jól szórakoztam a dolgon, de kifelé nem mutattam ki senkinek. Egészen az edzőteremig követtek ezek a pillantások.

- Apaaaaaaaaaaaaaaaa!- kezdett el kiabálni Ruth, mikor kinyitottam az ajtót.

- Angyalka!- mosolyodott el Tommi és odafutott hozzánk. - Máris megfűzted anyát, hogy elhozzon?

- Igen- bólogatott a kicsi és átmászott az apja kezébe. - Tegnap mondtad nekem, hogy ma jössz haza hozzám- magyarázta nagy átéléssel. - De nem jöttél, én meg jöttem.

- Azt látom- nevetett a finn és elindult befelé.

Én is követtem őket, mivel Seb éppen a futópadon kínozta magát. Nem fordult hátra, mióta beléptünk, gondolom, mert a barátja már tudatta vele, hogy a kislány előbb vagy utóbb megjelenik itt. Így viszont én meg tudtam nézni őt hátulról alaposan. Nem panaszkodhattam, a pasim teste tökéletesen ki volt dolgozva.

- Te már nem is fordulsz felénk, bajnok?- kerültem meg a futópadot.

- Mia!- csodálkozott el, majd egy csintalan mosolyra húzta az ajkait. - Te meg hogy kerülsz ide?

- Gondoltam, én hozom fel Ruthie-t és megnézlek téged, de mehetek is- indultam el újra a bejárat felé.

- Várj egy kicsit!- kapta el a karom Seb és leugrott a szalagról. - Annyira nem kell sietned.

- Seb, nekem dolgoznom kell- néztem rá komolyan.

- Talán mégsem kell annyira sietned- lépett szorosan elém. - De ha gondolod akkor meggyőzlek róla.

- Várom azt a nagy meggyőzést- pillantottam végig rajta.

Csak remélni mertem, hogy úgy akar nekem bizonyítani, ahogy arra én gondolok. És nem kellett csalódnom, mert alig ejtettem ki az utolsó szót a számon, megcsókolt. A karjaimat a nyaka köré fontam, hogy még közelebb húzzam magamhoz. Képes lettem volna azonnal leteperni ott, mindenki előtt, de szerencsére mindketten észnél voltunk.

- Még mindig menned kell dolgozni?- ölelte át a derekamat.

- Ha letörölted a perverz mosolyt a képedről talán maradok- bontakoztam ki a karjaiból és odamentem Tommihoz. - Sebastiannak még mindig rengeteg a felesleges energiája.

- Igen?- vigyorodott el az edző. - Vettel! 100 felülés! Most!- mutatott a földre.

- Mi van?- kérdezett vissza a pilóta. - Már csináltam ma 100-at- jegyezte meg és közelebb jött.

- És ez kizárja, hogy csinálj még ugyanennyit?- mosolyogtam rá édesen.

- Hogy mit fogsz te ezért kapni- nézett végig rajtam, a pillantásával a melleimen és a combjaimon időzve.

- Ha már ennyire panaszkodsz, legyen hasprés- módosította Tommi a feladatot.

Seb elhúzta a száját, de végül hajlandó volt lefeküdni a padlóra. A finn is odafeküdt mellé, majd számolni kezdte a gyakorlatot. Még alig csináltak meg néhányat, mikor felkaptam Ruthie-t és az apukája hasára ültettem. Meglepetten pislogott rám, majd elkezdte élvezni, mikor rájött, hogy számára kihívás megérintenie Tommi arcát.

De én sem tétlenkedtem. Odamentem Sebastianhoz és leereszkedtem a hasára. A két oldalán térdeltem és még egy lap sem fért volna el közöttünk. Én azonban nem ültem le a hasára, csak néztem, ahogy végzi a dolgát. Már előre hálás voltam Tomminak, hogy odafigyel arra, hogy Seb hasán a kockák mindig megfelelően kidolgozottak maradjanak.

- Mia...- nézett rám a pasim. - Ne csináld...

- Mit is csinálok, ha szabad tudnom?- kérdeztem komolyan.

- Tudod te nagyon jól...

- Nem, nem tudom- ráztam a fejem már vigyorogva. - De ne beszélj, hanem csináld szépen a haspréseket- futtattam végig az ujjaimat a hasán.

Tudtam, hogy ezt nem fogom megúszni ép bőrrel, de jól esett egy kicsit kötözködni vele. Így biztos lehettem abban, hogy nem törődik mással, csak velem. És egy kicsit szükségem volt erre, hiszen a születésnapján eljöttek a szülei és egy percünk nem volt kettesben. Tudtam, hogy önző vagyok de ki akartam őt sajátítani.

Én magam is számoltam hogy hol tartanak a haspréssel. Amint elértél a százat, Sebastian kiterült. Leereszkedtem a hasára, majd kicsit hátrébb csúsztam, csak annyira, hogy az ágyékán üljek. Amikor ez megtörtént, a szemei kipattantak, feltámaszkodott az alkarjaira és úgy bámult engem. Gonosz voltam és megmozdítottam a csípőmet.

- Mia- nyögött fel alattam.

- Ha adtok nekem 5 percet, hogy lezuhanyozzak, akkor tiétek a szoba- nézett ránk Tommi. - És ha lehet, addig ne essetek egymásnak, amíg a lányom itt van. Nincs még szüksége ezekre a tapasztalatokra.

- Angyalok leszünk- mosolyogtam rá, majd Ruth felé nyújtottam a kezem. - Gyere csajszi, kell a segítség, hogy le tudjam győzni Sebit.

- Jóóóóóó- futott felénk, majd ráugrott Seb mellkasára.

- Megadom magam- zuhant vissza a padlóra azonnal a pilóta.

- Nyejtem!- jelentette ki boldogan a kislány.

- Vagy mégsem- szólt Seb, majd éreztem, hogy közénk szorítja a kislányt, megfogja a combomat és átfordít minket. - Én nyertem- nyújtotta a nyelvét a felsőtestemen fekvő gyerekre.

- Nem!- rázta a fejét és felült a hasamra. Seb előttem térdelt és a kezei még mindig a combomon hevertek. - Vége volt a játéknak.

- Ezt nem mondtad- vágott vissza a férfi azonnal.

- Nem baj- vigyorodott el Ruth. - Akkoj is mi nyejtünk és nem te- mutatott vádlóan Sebre.

- Gyere csak!- kapta fel őt és elkezdte a levegőben pörgetni.

Néztem őket és elgondolkoztam rajtuk. A kislány kiegyensúlyozottnak tűnt, aminek nagyon örültem azok után, amit Heather tett vele. Sebastian pedig ragyogott, miközben a kicsivel játszhatott és viaskodhatott. Ez volt a nagyobb probléma. Szerettem őt és vele akartam leélni az életemet, de még nem álltam készen arra, hogy anya legyek. Féltem, hogy felveti a témát kettőnk között.

- Miaaaaaaaa!- futott felém a kislány. - Mondd meg neki, hogy nyejtem!-kérlelt és puszikkal halmozott el.

- Seb, fogadd el végre, hogy Ruthie nyert- néztem fel a pilótára.

- De akkor kérek puszit- ült le mellénk és az arcát a kicsi felé nyújtotta.

- Miéjt?- ült le az ölembe a kicsi.

- Kérleeeeeeeeeeek!- könyörgött neki Seb. - Csak egy puszit.

- Gyere, te nagy gyerek!- nyúltam a keze felé. Összefűztem az ujjainkat, majd adtam az arcára egy puszit. - Ruth, adj Sebnek egy nagy puszit és már mehetsz is apával- mutattam az ajtóra, ahol belépett a finn.

A kislány hallgatott rám, mert ő is adott egy puszit a pilótának, majd rohant is az érkező edző felé. Intettek még nekünk egyet, mi pedig ketten maradtunk a teremben. Amint becsukódott az ajtó, Seb már le is döntött és vadul csókolni kezdte az ajkaimat. Nem tiltakoztam kicsit sem, inkább a lábaimat a dereka köré fontam.

- El kellene mennünk a szobámig- morogta a nyakamba percekkel később.

- Miért is?- kérdeztem vissza és a pólója alá csúsztattam a kezem.

- Bárki ránk nyithat- emelte fel a fejét, hogy rám nézzen, majd újra megcsókolt.

- Nem bírom ki addig- húztam még szorosabban magamhoz. - Őrülten kívánlak.

- Gyere!- hámozta le a lábaimat a derekáról és felemelkedett rólam. Végigfuttattam rajta a szemem és elvigyorodtam, mikor felfedeztem a látható jelét annak, hogy kíván engem.

- Végig fogsz menni így a gyáron?- mutattam a nadrágjára.

- Nem tudok mit tenni- rántotta meg a vállát.

Már éppen készültem egy csípős válasszal, mikor elkapta a kezem és húzni kezdett maga után. Sietve vette a folyosókat és nagyon figyelt, hogy arra menjen, amerre kevesen járnak. Nem akart találkozni senkivel most, hogy ilyen helyzetbe hoztam. Látványosan megnyugodott és hangosan felsóhajtott, mikor becsuktuk magunk után a szobaajtót.

Besétáltam a szoba belsejébe és leültem az ágyára. Szó nélkül jött utánam, majd megállt előttem és lepillantott rám. Belekapaszkodtam a pólójába, és mialatt felkeltem, egyre feljebb húztam az anyagot. Végül a ruha a sarokban végezte, én pedig hozzásimulhattam a kidolgozott felsőtesthez. Úgy éreztem, hogy beleőrültem volna, ha nem lehetek vele.

- Várj!- tolt el magától, én pedig csúnyán néztem rá. - Csak adj néhány percet, hogy lezuhanyozzak. Most edzettem több órát, nem lehetek túl vonzó- fintorgott.

- Veled megyek zuhanyozni- jelentettem ki. - Nem bírom ki tovább nélküled.

- Te teljesen őrült vagy- nevetett fel Seb, de azért engem is elkezdett magával húzni a fürdő felé.

Már majdnem be is léptünk, mikor meghallottam egy sikítást. Az ablak felé néztem, de csukva volt. Mégis úgy éreztem, hogy oda kell mennem, mert onnan jött a hang. Megkerültem Sebastiant, hogy az ablakhoz léphessek. Ő maga meglepetten követett végig a tekintetével, de nem szólt. Kipillantottam az ablakon és azonnal meg kellett kapaszkodnom a párkányban.

- Úristen!- suttogtam és éreztem, hogy minden tagomból kiszáll az erő. Teljesen sokkolt, amit láttam.

Száguldó remény - 33. rész

(Maddie szemszöge)

Ki is fordultam a hálóból és elkezdtem összeszedni Ruth játékait és dolgait, amit szétszórt az egész lakásban. Tommi anyukája a tekintetével végigkövette minden mozdulatomat, ami egy kissé zavaró volt. Mégsem szóltam semmit, mert minél hamarabb haza akartam érni a kislánnyal együtt, hogy ne érhessen több meglepetés.

- Féltékeny vagy- hallottam meg magam mögött Kimit.

- Tessék?- fordultam meg tátott szájjal.

- Féltékeny vagy- ismételte meg, amit mondott.

Végigfuttattam a szemem rajta. Az arcát egy maszkba forrasztotta, amiből senki sem tudott olvasni. A szeme azonban elárulta őt, a féltékenység megcsillant benne. Felemeltem a kezem, ami megremegett közben. Felé nyújtózkodtam, hogy az arcát megérinthessem, de benne volt a dologban, hogy elfordítja a fejét. Végül mégis rá tudtam simítani a tenyerem az arcára.

- Tévedsz- mosolyodtam el. - Nő vagyok, érzékeny és nem mellesleg terhes is.

- Mégis miért visel meg ennyire, hogy itt találtad Lucy-t?- kérdezte meglepve.

- Mert Tommi hangoztatta, hogy még szeret és küzdeni szeretne értem, de azért elenged- válaszoltam. - És azért rám nézve eléggé szánalmas, hogy egy olyan lánnyal fekszik össze már második alkalommal, akit nem is ismer.

- Ő is hangot adhatna annak, hogy te az én karjaim között kötöttél ki- ölelte át a derekam.

- Megtehetné, de ő volt, aki azt mondta, hogy megtehetem- rántottam meg a vállam. - És ő is nagyon jól tudja, hogy közöttünk már évek óta megvan az a fajta vonzás, ami kell egy kapcsolathoz. Elmondtam neki, hogy milyen volt a kapcsolatunk, mikor még együtt dolgoztunk, úgyhogy nincs min meglepődni.

- Annyi hülyeséget tudok összehordani- támasztotta meg a homlokát a vállamon. - Sajnálom!

- Ha azt vesszük, imponálhat, hogy féltékeny vagy- nevettem vidáman. - De jobban örülök, mikor nincs a közelben senki és semmi, akire lehet féltékenykedni.

- Miben tudok segíteni?- engedett el és a kezébe vett néhány játékot.

Meglepett, hogy sem Lucy, sem Tommi nem jött magyarázkodni. A finn Jégemberrel közösen pakoltunk össze mindent, ami Ruth-é volt és haza kellett vinni. Még csináltam neki egy kis csemegét, amit az úton majd elmajszolhat és elindultam a hálószoba felé, hogy a kicsi lányt összeszedjem és indulni tudjunk.

- Beszélhetnék veled?- állta az utamat Lucy, mikor be akartam menni.

- Nem hinném, hogy van nagyon miről beszélgetnünk- néztem a lányra. - Felnőtt emberek vagytok, azt csináltok, amit csak akartok.

- Én azért mégis szeretném elmondani, hogy mi is volt.

- Legyen- sóhajtottam fel és visszamentem a nappaliba, hogy leüljek a kanapéra. - De ha lehet, röviden, mert szeretném, ha a korábbi géppel haza tudnánk menni.

- Nem volt semmi közöttem és Tommi között- vágott bele azonnal, de én csak egy fintorral jeleztem, hogy ezt nem hiszem. - Jó, igazad van, csókolóztunk és voltak simogatások is, de nem feküdtem le vele.

- Valahogy ez kicsit sem hihető- jelentettem ki. Önmagamat is megleptem, hogy nem voltam ideges.

- Tudom, hogy nem az- sóhajtott fel. - Ő hagyta magát némileg leitatni. Nekem meg nagyon tetszik és vonzó. De tudom, hogy még nem lépett túl rajtad, és nem akarom, hogy én valami pótlék legyek. Nem lenne jó, ha elhajítana, mikor rájön, hogy csak téged akart helyettesíteni valakivel. Ezért eljöttem vele és utána ágyba parancsoltam.

- Nem hiszem, hogy annyira egyszerű lett volna...- kötözködtem tovább.

- Elég volt megemlítenem neki, hogy a kislánya a szomszéd szobában alszik. Azonnal hallgatott rám és mindent megtett, amit kértem tőle. Csak annyit akart, hogy aludjak vele. Úgy gondoltam, hogy ebből nem lehet nagy baj- fejezte be és várakozóan nézett rám.

- Azért örülnék, ha nem másznál annyira rá- keltem fel, de már régen elfogadtam, hogy ők ketten valószínűleg egymás mellett fogják végezni.

Ruthie örömmel vette, hogy újra hazamegyünk. Számára az otthon az a hely volt, ahol velem lehetett. Neki még nem lehetett elmagyarázni, hogy az apja és a nő, akit az anyjának hisz, nem élnek együtt. Jelenleg az volt a legfontosabb, hogy velünk legyen és senki ne zökkentse ki ebből a létből.

Kimi vitt ki minket a reptérre, majd addig maradt velünk, amíg fel nem szálltunk. Még többször megígérte nekem, hogy utánam jön már másnap, de azért volt bennem némi kétely ezzel kapcsolatban. Ha a dolgok az én kezemben lettek volna, akkor velünk utazott volna a repülővel, de ez az ajándék nem adatott meg nekem.

Arra számítottam, hogy keresnem kell majd egy olyan taxist, aki elvisz egészen hazáig, de legnagyobb meglepetésemre Brian várt ránk. Amint észrevett minket, elvett minden csomagot tőlünk és a kocsiig cipelte a dolgokat. Egész úton mesélt nekem, hogy naprakész legyek az elmúlt 2 és fél nap eseményeivel kapcsolatban.

Otthon Ruth azonnal rohant anyához, mert el kellett mesélnie mindent, ami vele történt. Öröm volt nézni, ahogy a kicsi lábacskáit egymás után pakolta, és a nagy sietségben még a maciját sem vitte magával. Odaadtam Brian kezébe, majd utána elindultam az öcsém szobájába. Az ágyon ült duzzogva, mellette pedig tele volt az ágy könyvekkel.

- Haragszol az egész világra vagy én esetleg beszélhetek veled?- álltam meg az ajtóban.

- Ha ki akarsz oktatni, vissza is fordulhatsz- mordult rám és arrébb söpört néhány könyvet.

- Én csak szeretnék egy kis időt az öcsémmel tölteni- sétáltam oda hozzá és leültem mellé. - Tudom, hogy most nyűg azt hallgatnod, hogy ne nagyon mászkálj, ezért gondoltam, hogy együtt kitalálhatnánk valamit, ami neked is egy kicsit feldobja a hangulatod.

- Önző vagyok, nem is gondolok arra, hogy veled mi lehet- sütötte le a szemeit bűntudatosan.

- Beteg vagy, ágyhoz kötöttek és Wendy sem tud melletted lenni, mert holnaptól érettségizik. Természetes, hogy nem foglalkozol másokkal- tettem le néhány könyvet mellőle és odaültem mellé.

- Ugye, veletek minden rendben?- pillantott rám.

- Persze, a pici remekül van- mosolyodtam el. - És ne lepődj meg, ha Ruthie pillanatokon belül megjelenik és mesélni akar, mert tele van élményekkel.

- És az én nővérkém?- húzta fel a szemöldökét kérdőn.

- Kimi rávett, hogy adjak neki egy esélyt- vallottam be. - Úgyhogy most azt is mondhatom, hogy alig szakítottam egy finnel, egy másik került a képbe és van mellettem.

- Biztos vagy benne, nővérkém?- ölelte át a vállamat.

- Évek óta körülöttem legyeskedett. Már megpróbált többször felszedni engem, de mindig visszautasítottam- meséltem neki. - Tudom, furcsa, hogy most simán igent mondtam neki, de sokkal komolyabb és érettebb lett.

- Én csak azt szeretném, hogy boldog legyél- adott egy puszit az arcomra. - De azért még lennének kérdéseim.

- Daaaaaaaaavid- hallottuk meg a kiabálást. - Daaavid, meséjek neked!- jelent meg a kislány az ajtóban. - Sia!

- Mit mesélsz nekem, hercegnő?- kérdezte az öcsém hatalmas érdeklődést mutatva.

- Sok mesét- jött oda hozzám és a segítségemmel mászott fel az ágyra.

Esélyünk sem volt olyan ellenállással szemben, mint amit Ruthie képviselt. Belefogott a napjainak az ecsetelésébe és még véletlenül sem lehetett közbeszólni. Ha megpróbáltam kijavítani őt, akkor azonnal le lettem csendesítve, mondván, most ő beszél. Így én is végighallgattam az egész történetet csendben, mindenféle hozzáfűznivaló nélkül.

- Ennyi- jelentette ki a végén.

- Ruthie, neked van a legmozgalmasabb életed a családban- jelentette ki David. - Irigyellek.

- Bjiaaaaaaaaaaaan!- kiabált a kislány, miközben lemászott az ágyról. - David ijigyel engem!- folytatta a hangoskodást, majd az ajtóban megállt. - Mi az, hogy ijigyelni?

- Gyere, hercegnő, elmagyarázom neked- vette őt a kezébe Brian és becsukta maguk után az ajtót.

- Ez akkor lesz izgalmas, mikor majd hárman akarnak mindent túlkiabálni- jegyezte meg az öcsém.

- Ne is mondd!- ráztam meg a fejem. - Bele sem merek gondolni, hogy mi lesz akkor, ha Ruth mellett már itt lesz ez a kis manó is- siklott a kezem a hasamra. - Még el sem mondtam neki.

- Szerintem rendben lesznek a dolgok- biztatott David. - Milyen filmet nézzünk? Van itt még néhány, amit nem láttunk.

Az egész délutánt és estét az öcsémmel töltöttem. Annyira hagytam csak magára, ameddig a kicsi lányt megfürdettem és elaltattam. Miután én is zuhanyoztam, visszamentem hozzá és annyira jól sikerült ez a filmezés, hogy mellette aludtam el. Reggel ő keltett fel, mikor felébresztette a fájdalom, ami még mindig kínozta.

*****

(Tommi szemszöge)

Csak ültem az ágyon és próbáltam rájönni, hogy mi is történt velem. Annyit tudtam, hogy beszéltünk Maddie-vel, elengedtem örökre, majd inni kezdtem. És attól a pillanattól kezdve kiesett minden. A következő pillanat, ami rémlik, nem más, minthogy Madison felébreszt engem most reggel.

- Elhívtál táncolni- jelent meg Lucy az ajtóban. - Majd alig néhány pillanattal később már csókolóztunk. Utána még kellőképpen végigtaperoltad a tested, majd mikor már alig álltál a lábadon, hazakísértelek. Ha rajtad múlik, akkor le is fekszel velem, de csak együtt aludtunk.

- Nem akartam rád mászni- hajtottam le a fejem. - Csak még meg kell tanulnom elfogadni, hogy Maddie-t elveszítettem.

- Ha így haladsz, csak annyit érsz el, hogy munkanélküli leszel- ült le mellém a lány. - Nem mellesleg én sem örülnék neki, ha téged kihajítanának.

- Szóval nem örülnél neki...- néztem rá komolyan, a tekintetemet egy pillanatra sem levéve róla.

- Nem, nem örülnék- állta a tekintetemet. Csak akkor szakította el, mikor anya benyitott.

- Kisfiam, megmagyaráznád?- mutatott Lucy-ra, majd eléggé csúnyán nézett rám.

- Már nagyfiú vagyok- jelentettem ki. - És itt van nekem Ruthie is- pillantottam a lányomra, aki a földön játszott.

- Pont ezért nem kellene ennyire kétes kinézetű és viselkedésű lányokat hoznod ide- folytatta anya, mint aki meg sem hallotta, amit mondtam.

- Ezt kikérem magamnak, én nem...

- Lucy, csend!- öleltem át a derekát és a szájára raktam a kezem. - Anya, Lucy egy rendes lány, akit az este megkértem, hogy aludjon velem. Nem történt semmi közöttünk.

- Akkor is, kisfiam, te már komoly apa vagy és...- folytatta tovább anya.

- Megyek, beszélek Madisonnal, jó?- fordult felém Lucy és szégyentelenül megcsókolt.

Tisztában voltam azzal, hogy anya ezen ki fog borulni, de nem érdekelt. Már elegem volt abból, hogy ő akarja irányítani az életemet, ezért nem zavart, hogy ez a lány ennyire nyilvánvalóan ellene fordult. Még a derekát is átöleltem, hogy még jobban élvezzem a csókját. Mikor elengedtem, csak rám mosolygott és kiment a szobából.

- Tommi Pärmäkoski!- ejtette ki anya a nevemet fenyegető hangsúllyal.

- Ruth!- kerültem meg az ágyat és leültem vele szemben a földre. - Összepakolunk?

- Aja hazavisz?- emelte meg a fejét.

- Igen- bólogattam és az ölembe vettem őt.

- Apa, te is jössz vejünk?- bújt hozzám és belekapaszkodott a kezembe.

- Nem, kicsim, ma még nem megyek veletek- emeltem fel és leültem az ágyra. - De holnap már ott is leszek veletek.

- Apa, miéjt nem jössz vejem? És miéjt nem vagy ajával?- pislogott rám.

- Tudod, hercegnő, anya mást szeret- simogattam meg a kicsi fejét.

- És akkoj téged aja nem sejet?- kezdett el búsulni.

- De, engem is szeret- ültettem le magammal szemben. - De Kimit anya jobban szereti nálam.

- És nájam is?- mutatott magára.

- Biztos vagyok benne, hogy nálad senki mást nem szeret jobban- adtam az arcára egy puszit. - Felöltözünk, jó?

- Zöjdet!- indult az ágy széle felé. - Zöjdet vegyünk fel!

- Szóval zöldet...- kezdtem el keresgélni a ruhái között.

- Kisfiam, ha nem tűnt volna fel, még mindig itt vagyok- kopogtatta meg a vállamat anyám.

- Anya, ha nem tűnt volna fel, éppen próbálkozok jó apa lenni- keltem fel a kezemben egy sötétzöld ruhával és egy fehér pólóval. - Úgyhogy ha megbocsátasz...- fordultam el tőle.

Felöltöztettem a lányomat, majd együtt összepakoltunk mindent, ami a hálóban volt. Az egyik játékát nálam hagyta, hogy vigyázzon rám, amíg ő nem lesz velem. Mikor már indultak, majdnem vitatkozni kezdtem Kimivel, hogy az én dolgom lenne kivinni őket, de rá kellett jönnöm, hogy abban a másnapos állapotban, amiben vagyok, csak ártanék nekik.

Miután elmentek, alig csuktam be magam mögött az ajtót, megláttam anyu nagyon mérges és ideges arcát. Lehet, hogy nem voltam vele udvarias és nem ugrottam azonnal a nyakába, de meg kellene értenie, hogy már nem vagyok az a fiú, aki voltam. Felnőttem és a saját életemet akarom élni, a saját szabályaim szerint.

- Anya, kérlek, ne kezdj bele!- tettem fel a kezem. - Tudom, hogy mit csinálok. Az életemben a legelső ember most a lányom és a még meg sem született baba. Az, hogy esetleg én és Lucy összejövünk, a magánügyem.

- És velem mi lesz? Anyáddal már nem is törődsz?- vont kérdőre.

- De, törődöm veled, azonban úgy gondolom, hogy elég nagyfiú vagyok ahhoz, hogy eldöntsem, kivel érdemes kezdenem és kivel nem- álltam vele szemben határozottan.

- Megyek pakolni- fordított nekem hátat. - Túl régóta jöttem el otthonról- vonult be a szobába, ahol aludt.

- Miattam nem kellett volna összeveszned vele- lépett elém Lucy és megölelt.

- Hidd el nekem, megérte- nyomtam egy puszit a hajába. - Ideje megértenie, hogy felnőttem.

- De azért nem kellene ennyire komolyan venned a dolgot- simogatta meg a hátam.

- Álmos vagy?- mosolyodtam el, ő pedig bólogatott. - Gyere, aludj még egy kicsit!

- Nem lesz baj?- kérdezte, de nem tiltakozott, mikor a háló felé irányítottam.

- Majd megoldom- vezettem be a szobámba. Miután kényelmesen elhelyezkedett és becsukta a szemeit, még adtam egy csókot a szájára, majd elindultam, hogy beszéljek anyával, habár számítottam arra, hogy egy újabb vita lesz a vége.

Száguldó Remény - 32. rész

Sziasztok! Monshe most nincs itthon, de nem felejtkezett meg rólatok, itt is a következő rész. Kicsit az én saram, hogy csak ma került  fel a folytatás, de cserébe lepjétek meg őt sok-sok komival! :) Zsani

20 perccel később Mia maga húzott el a biztonságot nyújtó karok közül. Hevesen tiltakoztam, de nem hagyta, hogy visszalépjek. Meg sem álltunk a hálóig, ahová bementünk és belülről bezárta az ajtót. Leültem a hatalmas ágyra és vártam, hogy barátnőm elmondja, miért is hívott ide engem pont most, mikor végre kezdte jól érezni magát.

- Mi volt ennyire fontos?- tettem keresztbe a lábaimat.

- Próbállak megérteni, de nem tudlak- kezdett bele. - Mit akarsz? És kivel akarsz lenni?

- Ez az egész...- sóhajtottam fel. - Bonyolult. Látom, hogy Tommi már túl akar lépni rajtam, de közben meg a szemében látom, hogy nem biztos.

- És te?- ült le mellém. - Most az a fontos, hogy te mit akarsz.

- Nem vagyok teljesen biztos- vallottam be. - Itt van Kimi, aki szeret, aki megóv, aki mellett nem lehet bajom. De közben Tommi gyerekét várom.

- Most kell eldöntened- jelentette ki komolyan. - Most kell tudnod, hogy kit akarsz magad mellett tudni, mert valamelyiküket el fogod veszíteni.

- Nem akarom, hogy bármelyikük messze kerüljön tőlem- ráztam meg a fejem ijedten.

- Nem teljesen így gondoltam- rázta a fejét Mia. - Amelyikükkel ma este egy ágyban fekszel, az lesz veled a jövőben, mert a másik meg fogja érteni, hogy ő már nem szerethet szerelemmel téged.

- Segíts!- kértem barátnőmet. - Szükségem van a tanácsodra.

- Tudom, hogy nem szabadna a barátom legnagyobb támasza ellen beszélnem, de jobban tennéd, ha Kimi mellett kötnél ki- jelentette ki határozottan. - Ő szeret és tudja, hogy mit veszíthet, ha te nem vagy mellette. Már készen áll arra, hogy feladjon mindent a családjáért.

- Szóval ne játsszak vele, hanem hagyjam, hogy teljesen magába bolondítson- jelentettem ki, ő pedig bólintott. - Boldog leszek vele?

- Persze- mosolygott rám. - Mellette örökké boldog lehetsz.

- Köszönöm!- öleltem őt át. Csak akkor engedtem el, mikor kopogtattak.

- Minden rendben, lányok?- hallottuk meg Seb hangját.

- Minden- mentem oda és kinyitottam. - Sebastian, ígérj meg nekem valamit!- kértem, mikor szembe voltam vele. - Soha ne hagyd, hogy Mia önfejűen el akarjon hagyni téged, jó? Mert biztos, hogy akkor teljesen összeomlik.

- Ebben bízhatsz- adott egy puszit. - Menj, Kimi már vár téged és a lányok is őt akarják.

Kacsintottam neki, majd amint barátnőm is kijött a szobából, becsuktam az ajtót és bezártam, hogy senki ne tévedjen be a szobába. A lépcső tetejéről is láttam, hogy mennyien vagyunk, de azonnal sikerült kiszúrnom Kimit. Néhány számomra ismeretlen lány próbálta őt elcsábítani, de úgy vettem észre, hogy őt egy kicsit sem érdekli.

Felnevettem azon, ahogy elutasította őket. Ekkor már tudtam, hogy jól döntöttem, mikor elhatároztam, hogy hallgatok arra, amit Mia mondott. Megigazítottam magamon a ruhámat, majd lassan lesétáltam a lépcsőn. Éreztem a felém irányuló tekinteteket, de csak egy érdekelt. Egy kék, mindent magába szippantó tekintet.

Amint leértem a földszintre, Chris már magához is húzott. Kapott egy puszit az arcára, mielőtt kifordultam a karjaiból. Tovább mentem a célom felé, de megfogta a csuklómat Stu. Rápillantottam, ő pedig az arcát mutatta nekem, így ő is kapott puszit. Mire elértem azt az embert, akihez tartottam, Seb összes szerelője bezsebelt tőlem egy-egy puszit.

- Mindenki kap tőled puszit, velem mi lesz?- kérdezte, mikor megérkeztem mellé.

- Ne aggódj, neked is jut- simultam hozzá teljes testtel és gondolkozás nélkül csókoltam meg őt.

Éreztem, ahogy a testem minden egyes porcikája beleremeg a vágyba. Hallottam körülöttünk a méltatlankodó kiáltásokat, amik azért hangzottak el, mert mi ketten egymásba gabalyodtunk. Mikor elváltak az ajkaink, egy apró mosoly jelent meg az ajkaimon, ami felsőbbrendűvé vált, mikor megláttam néhány igencsak bosszús arcot.

- Ezt most hogy kellene értékelnem?- ölelte át a derekamat, miközben a homlokát az enyémnek támasztotta.

- Neked kellene tudnod- nevettem fel kacéran. - Talán ez majd segít a döntésedben- tapadtam a szájára újra.

*****

A vastag sötétítőfüggönyök közötti résen besütő nap volt, ami felébresztett. Egy pillanatig eltakartam a szememet, majd megfordultam, mert rájöttem, hogy úgy nem zavar az erős fény. Lassan sikerült kinyitnom a szemeimet is. Megláttam, hogy mellettem ott fekszik egy szőkeség. Azonnal eszembe jutottak az éjszaka eseményei.

Kikászálódtam az ágyból és bementem a fürdőbe. A testemet nem takarta semmilyen ruhadarab, ami tökéletesen emlékeztetett ara, hogy mi is történt az éjjel közöttünk. Nem bírtam ki, hogy ne kerüljön az arcomra egy igencsak félreérthetetlen mosoly. Beálltam a zuhanyzóba és megnyitottam a vizet, hogy magamra folyassam.

Az arcomat a vízsugár felé fordítottam, hogy felébredjek. Még akkor jöttünk fel az éjjel, amikor a buli javában tombolt, de minket nem nagyon érdekelt. Tudtuk, hogy van, aki feloszlatja a tömeget, ha úgy adódik a helyzet, ezért inkább egymás társaságát választottuk. Az emlékképek újra végigpörögtek a fejemben.

- Ott hagytál egyedül az ágyban- ölelt át egy erős férfikéz.

- Nem akartalak felébreszteni- fordultam felé. - Olyan békésen aludtál.

- Addig, amíg mellettem feküdtél- nézett bele a szemembe. - El sem hiszem, hogy kaptam tőled egy esélyt.

- Mindketten megérdemeljük, hogy boldogok legyünk- simítottam végig a mellkasán. - Mi a véleményed a reggeli testmozgásról?

- Attól függ, hogy milyen testmozgás- kezdett el vigyorogni és nekidöntött a kabin falának.

- Kimi?- hallottuk meg kintről Seb hangját.

- Zuhanyzok!- kiabált ki az említett, miközben én már a nyakát csókoltam.

- Ki tudnál jönni? Beszélnünk kell. Fontos- hallottuk a sürgető hangot.

- Bepótoljuk, ígérem- nyomott egy csókot a számra és magamra hagyott.

Lezuhanyoztam, majd magamra csavartam egy törölközőt és kimentem a hálóba. Kimi nem volt sehol. Előkerestem néhány ruhát a táskámból és felöltöztem. Mindent összepakoltam, amim volt és sikerült egy pólóját is belecsempésznem a cuccaim rejtekébe. A konyhában találtam meg őket, valamit nagyon pusmogtak.

- Reggeli?- fordult felém Kimster. - Vagy bármi, amit szeretnél?

- Egy teát kérek csak- ültem le. Néhány pillanattal később ott volt előttem a forró ital. - Köszönöm!

- Nincs mit- állt meg mögöttem és a kezeit a vállamon nyugtatta.

- Ma hazarepülök- hunytam le a szemem. - Fogalmam sincs, hogy mi lesz velünk- csuklott el a hangom.

- Holnap utánad megyek és kitalálunk valamit, jó?- kezdett el játszani a hajammal. - Itt vagyok és együtt leszünk. Megígérem.

Miután elfogyott a tea és mindent sikerült összepakolnom, Kimi visszavitt Tommi házához. Nem akartam, hogy bejöjjön velem, de az előző napi vita után kijelentette, hogy nem fog magamra hagyni, mert félt engem is és a babát is. A derekamon volt a keze, mikor kinyitottam az ajtót és beléptem a házba.

- Anyaaaaaaaaaaaaaa!- futott felénk Ruth.

- Szia, babám!- guggoltam le elé és átöleltem. - Hiányoztál!

- Mejünk haza!- kérte és nem engedte el a karomat. - Mejünk haza hozzád! Most!

- Összepakolunk és megyünk, rendben?- emeltem fel és elindultam a háló felé. Rá sem pillantottam Tommi anyukájára.

- Apa alsik- súgta halkan. - Nem lejet felkelteni- nevetett. - Én megpjóbáltam.

- Most sikerülni fog, hidd el!- nyitottam be.

Széthúztam a függönyöket, hogy a hatalmas ablakon besüssön a nap. Utána lerángattam róla a takarót és elkoboztam a párnát is, amibe kapaszkodott. A kislány közben már az ágyra mászott, hogy utána az apukáját kezdje el nyúzni, akin látszott, hogy az éjjel kicsit kiütötte magát. Csak akkor tátottam el a számat, mikor belépett a szobába Lucy.

- Te meg mit keresel itt?- tátottam el a számat és nem tudtam, hogy mit is kellene gondolnom.