42. rész
(Mila szemszöge)
Kaisával éppen képeket néztünk,
amiket Hanna-Maria küldött át. Az asztaldíszítések között válogattunk kedvünkre,
nem tudtuk igazán, hogy mire is vágyunk, ezért szerencsére több opciónk is
volt. Mialatt mi ezeket válogattuk, megérkezett Kimi is. Felnéztem, de az arcán
az égvilágon semmi nem látszott. Nem volt túlságosan pozitív, ha felém is a
közömbösség árad.
-Figyeljetek!- pattant fel
mellőlem lányunk. Meglepetten pislogtam rá és Kims is csodálkozva nézte őt. –
Lehetne, hogy ahelyett, hogy napokig nem beszéltek és meg vagytok sértődve
egymásra, normálisan megbeszélitek a dolgokat most? Légyszi!- kért minket.
-Esti levezető edzés?-
érdeklődött az eddig csendben szemlélődő Mark.
-Jövök- hagyott ott engem Kaisa.
Kisétáltak minden szó nélkül. Ott
maradtunk ketten, néma csendben, a köztünk lévő hatalmas feszültséggel.
Felsóhajtottam, nem tudtam, mit is kellene tennem. Úgy döntöttem, hogy
kivárásra játszom, mert ötletem sem volt, hogy mit is gondolhat, miért is
borult ki. Abban sem voltam biztos, hogy látta/hallotta/olvasta a
nyilatkozatomat.
-Stephan megmutatta a felvételt-
kezdett végül bele, de nem nézett rám.
-Valóban?- kérdeztem vissza
remegő hangon.
-Meglepően jól kezelted- fordult
felém.
-Miért? Hogy kellett volna
kezelnem?- kérdeztem vissza kissé morcosan.
-Fogalmam sincs- túrt idegesen a
hajába. – De egyedül ilyen hiénákkal szemben…
-Kimi, túl vagyok rajta- keltem
fel az asztal mögül, amikor megértettem, mit is érez. – Nézd, megtehetném, hogy
elbújok mögötted. De ha ezt tenném… azt hiszem, akkor elmondhatnám, hogy
elbuktam az életem.
-Elbuksz? Ezt hogy érted?-
ráncolta a homlokát.
-Nézd, a tavasszal történt, ami
történt. Olyan dolog volt, amit senkinek nem kívánnék. Igen, mikor hazajöttem,
mindenkinek rossz volt- hunytam le a szemem egy pillanatra, hogy nyugodtan
végig tudjam mondani, ami a fejemben összeállt. – Azonban feldolgoztam. Tudtam,
hogy ha mellettem lesztek és segítetek, akkor képes leszek rá. Ha nem így
lenne, akkor most nem lennék képes itt állni veled szemben- néztem mélyen a
szemébe. – Nem lehetnék az a nő, aki vagyok. Nem lehetnék a feleséged. Nem
lehetnék Kaisa anyja. Nem lehetnék a születendő babánk anyja. És képtelen
lennék a világnak megmutatni, hogy létezem. Azzal, hogy mellettetek ezt fel
tudtam dolgozni, visszakaptam egy normális életet. Egy olyat, amiben sikeres nő
lehetek, boldog és szerelmes feleség, büszke édesanya. Valaki, akinek elég ereje
van ahhoz, hogy küzdjön. És hogy miért álltam ki anélkül, hogy tudtál volna
róla? Ismerlek- engedtem meg magamnak egy enyhe mosolyt. – Bármilyen jó a
pókerarcod és mutatod, hogy nyugodt vagy, annyira forrongtál, hogy elég egy
kicsit bántóbb megjegyzés rám és olyan képet mutatsz magadról, hogy téged is
kikezdenek. És ami a legrosszabb lehetett volna: Kaisa is célkeresztbe kerül,
ha mi nem megfelelően viselkedünk.
-Nincs Jenniről véleményed?-
bujkált egy mosoly a szája sarkában.
-Van véleményem, ki nem állhatom-
vigyorogtam. – Kb. ezerszer akartam megtépni vagy behúzni neki. Főleg, mikor
Kaisára szólt.
-Ne aggódj, azért mindig
kiosztottam- húzott magához. – Nézd, nem akartam goromba lenni. Csak ismerem
azokat a taplókat. Nem akarom, hogy kikezdjenek, főleg most nem.
-Hidd el, pont ő ad most rengeteg
erőt- simogattam meg a pocakom.
-Szerencsére- simította meg az
arcom és kaptam egy puszit. – Ettél rendesen?
-Talán többet is, mint kellene.
Már nagyobb a fenekem- pillantottam hátra az említett testrészem felé.
-Mutasd!- csúsztatta a kezét
azonnal a fenekemre. – Hmm- pillantott rám azzal a bizonyos nézésével. – Nem
vagyok biztos ebben- markolt a fenekembe. – Szerintem tökéletes a feneked.
-A combom?- folytattam tovább.
Már nem a ruha volt rajtam, hanem egy rövidnadrág és egy top.
-Nekem teljesen rendben van-
kezdte simogatni. – De ha szeretnéd, megvizsgálom minden porcikádat.
-Megtennéd?- rebegtettem meg a
pillantásom.
-Azonnal- engedett el, majd az
ajtóra kitette a „Ne Zavarj!” táblát. – Nézzük csak- ért vissza hozzám.
Először végigsimított az arcomon,
majd megcsókolt. Szerelmesen, lágyan. Egy pillanatnyi szünetet hagyott, majd
újra visszahajolt az ajkaimhoz és kaptam egy újabb csókot. Vérforraló, akaratos
csók volt, amibe mindenem beleremegett. A nyakammal folytatta a megkezdett
útját, majd mialatt kicsit lejjebb haladt, lenyomott a kanapéra.
A nyakam után a vállaim és a
kulcscsontom következett, majd a pólómat rángatva fektetett el. Először a
melltartón keresztül kényeztetett, majd amint megszabadult a rajtam lévő
textiltől, a kezei, az ajka, a nyelve mind a melleimet kényeztették. A
terhességemnek köszönhetően még érzékenyebb volt a testem ezen területe, így elmondhatatlan
élvezeteket okozott, ahogyan kényeztetett.
Persze, nem állt meg itt, egyre
lentebb és lentebb haladt a simogatásaival, a csókjaival. Forrt a vérem,
akartam őt. Ezzel nagyon is tisztában volt, ezért is játszott velem úgy,
ahogyan a kedve tartott. A combomat kényeztette csókokkal, odafigyelve arra,
hogy minél közelebb legyen a legérzékenyebb pontomhoz, de ne érintsen.
-Kimi…- leheltem a nevét.
Felpillantott rám csintalan tekintettel. – Kérlek!
-Türelem- vigyorgott és nyomott
egy csókot a már növekvő pocakomra. Valóban édes kínzásnak vetett alá, percekig
kellett várnom arra, hogy ott érintsen, ahol a legnagyobb gyönyört okozhatja
nekem. De nem panaszkodhattam, Kimi ismerte annyira a testem, hogy tudja, mit
szeretek és mivel adhat nekem a legtöbbet. És mindezt meg is tette, pillanatok
alatt eljuttatott a gyönyör kapujába és segített átlépnem rajta. Tökéletes
érzés volt vele lenni, a világ legszerencsésebb nőjének éreztem magam. Az
esténk pedig még csak éppen elkezdődött.
***
(Kaisa szemszög)
Kétórányi úszás után kellemes
fáradság szállt rám. Markkal együtt szálltunk a liftbe és mentünk az emeletre, ahol
a szobáink voltak. A folyosón jött szembe velünk Sebastian. Meglepetten nézett
végig rajtam – a pillantásában volt egy kis csibészség.
-Sziasztok!- köszönt nekünk. –
Szüleid?- nézett rám.
-Remélhetőleg reggelig nem látjuk
őket- sóhajtottam. – Megmondtam nekik, hogy beszéljék meg a dolgot.
-A kedvedért biztos megteszik-
mondta nekem és úgy éreztem magam kicsit, mint egy gyerek.
-Merre tartasz?- kérdezte őt
Mark.
-Vacsorázni- felelte.
-Egyedül?- lepődtünk meg
mindketten.
-Kivételesen- rántotta meg a vállát.
– Heikki éppen Vandával van.
-Randi?- kérdeztem. Már
hallottam, hogy Vanda ábrándozik a finnről.
-Azt hiszem- bólintott Seb.
-Foglalj helyet nekünk is- mondta
Mark. – 5 perc múlva megyek. Kaisának kicsit több kell.
-Köszi!- nyújtottam ki a nyelvem.
– Sietek!- pillantottam a németre, majd a szobámba mentem.
Tudtam, jól szórakoznak azon,
hogy nő vagyok. Mégsem tudott annyira zavarni, főleg, mióta van a titkos
kapcsolatunk. Néha nagyon nehéz volt titokban tartani, de ismertem annyira
apát, hogy tudjam, mennyire kiakadna rajta, ha tudná, hogy mi is történik. Így
sem lesz egyszerű, ha megtudja, de talán, ha már a szezon után vagyunk és kissé
megnyugodott.
Egy kényelmes, sötétkék felső és
farmermini mellett döntöttem. Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem, a hajam
feltűztem és már indultam is lefelé. Ahogyan sejteni lehetett, a két vacsorázó
partnerem már lenn várt rám. Seb ült a bejárattal szemben és amint meglátott,
félre is nyelt. Mosolyogva csatlakoztam a társasághoz.
-Mit eszünk?- kérdeztem abban a
tudatban, hogy nekem is rendeltek. A helyemen már ott volt egy pohár baracklé.
-Salátát és grillezett csirkét-
kaptam a választ a némettől.
-Mark, a halálba kergetsz a
csirkével- forgattam meg a szemem az edzőre nézve.
-A csirke egészséges, finom és a
világ minden táján csirke- adta meg a frappáns válaszát.
-Nem mondod- szóltunk egyszerre,
majd elnevettük magunkat.
Ebben a hangulatban telt el a
vacsora. Igyekeztünk Sebastiannal megfeledkezni arról, hogy egymás mellett
ülünk, egy légtérben vagyunk, vágyunk a másikra, de nem tehetünk semmit, mert
túl közel vannak olyanok, akik mindent elronthatnak. Így maradtak a vágyakozó
pillantások és véletlen, pillanatokig tartó érintések.
A szobám előtt egy-egy puszival
búcsúzott tőlem mindkét férfi. Bementem és az ajtó csukódása után hatalmasat
sóhajtottam. Utána a telefonom után nyúltam, hogy írjak Sebnek egy üzenetet, de
máris volt rajta 3 másik. Meglepetten néztem meg, hogy miket kaptam.
Apa: „Nyugalom és béke van. Reggel 10-kor aulából indulás. Csók, Hercegnő!”
Anya: „Maradj a szobádban, akár Sebbel is. Mi jól vagyunk. Anya”
Seb: „Fél óra múlva nálad vagyok!”
Az első kettőnél megnyugodtam,
hogy igen, minden rendben van, a szüleim megbeszélték a dolgokat. A harmadikra
pedig őrült vágtába kezdett a szívem. Sebastian ide fog jönni, ami valószínűleg
egyenlő azzal, hogy velem tölti az éjszakát is. Kísérteni akartam, elcsábítani,
elég jónak lenni ahhoz, hogy ne jusson eszébe egy idősebb nő sem.
Előkerestem a bőröndömből a
pizsamámat, ami egy vékony, ujjatlan felső volt és egy rövidnadrág. Gyorsan
belebújtam a ruhákba, majd a hajam felkötöttem, pedig tudtam, hogy jobban
szereti, ha kibontom. Úgy akartam tenni, mintha csak egy sima este lenne,
amikor egyedül megyek aludni. Nem akartam mutatni, mennyire izgulok.
Tettem-vettem, a dolgaimat rendezgettem,
de semmi nem tudott lekötni. Egyszerre voltam ideges és izgatott. Vártam és
csak néztem az órát, de mintha megállt volna. A mutatók sehová nem haladtak.
Már ott tartottam, hogy valami butaságot csinálok, mikor kopogtak. Rohantam az
ajtóhoz, de a kezdeti lelkesedésem kissé alábbhagyott, amikor csak anya állt
velem szemben.
-Minden rendben?- kérdeztem, mert
nemrég még a nyugtató üzenete jött.
-Igen- terelt beljebb. – Apád már
alszik, gondoltam, megnézlek.
-Anya, én… várok valakit-
sóhajtottam fel.
-Sejtettem- ült le somolyogva. –
Megígérem, hogy csak addig maradok, amíg nem jön. Vagy nem beszélünk meg
valamit.
-Azt mondtad, nincsen baj-
ráncoltam a szemöldököm.
-Mert nincs- jelentette ki nagy
nyugalommal. – Rikutól kaptam egy sms-t- nyújtotta felém a telefont. Rövid
üzenet volt: Kaisát akarják
divatfotózásra. Vélemény?
-Mi?- döbbentem meg.
-Beszéltem Rikuval, azt mondta,
e-mailben elküldte neked a részleteket.
Egyből előszedtem a gépem és
anyuval együtt ültünk elé. Valóban ott volt az üzenet, amiben több részlet
volt. 12 és 16 év közötti lányok között végzett otthon kutatást a legnagyobb
tinédzser magazin, hogy kit látnának szívesen, mint a legújabb divat arca és
57%-ban engem mondtak. A lap ezért engem akar.
-57%?- suttogtam magam elé
döbbenten.
-Példakép vagy, kicsim-
mosolygott rám anya szemében könnyekkel. – Egy okos, sikeres lány, nem
mellesleg Kimi Räikkönenhez is van egy kis közöd. Értékeket képviselsz, nem egy
olyan lány vagy, aki rossz példát mutat.
-Elvállalhatom?- pislogtam fel
anyára. Akartam ezt az egészet.
-Ha engem kérdezel, apáddal bele
fogunk menni- nyugtatott meg. – De azt hiszem, van valaki, akit még meg kellene
kérdezned, nem?
-Igen- pirultam el, mire anyu
somolyogni kezdett. – Igazad van.
-Beszéljetek, aztán holnap
előadjuk apádnak is a dolgokat. Jó éjt, hercegnőm!- ölelt meg és csókolt
homlokon. Míg hozzá bújtam, hallottam, hogy nyílik az ajtó.
-Öhm… én…- kezdte az érkező
Sebastian.
-Már itt sem vagyok- engedett el
anya és távozott.
-Most jól értettem, hogy anyai
engedéllyel vagyok itt?- bámulta a németem a csukott ajtót.
-Jól- léptem oda hozzá. – Szia!-
pislogtam fel rá.
-Szia!- lágyult el a pillantása
és kaptam egy szerelmes csókot. – Mi újság?
Nem válaszoltam, csak odahúztam a
gép elé és leültettem, hogy olvassa el az üzenetet, amit kaptam. Nem tudtam
eldönteni, hogy mi is a véleménye, de talán ő sem. Mikor ezredjére is
végigfutotta a sorokat, kilépett a fiókomból, kikapcsolta a gépet és rám
nézett. Még soha nem láttam annyira olvashatatlannak a tekintetét.
-Na?- kérdeztem végül.
-Nem tudom. Nem akarom, hogy
mindenki úgy lásson, ahogy jobb esetben csak én- jegyezte meg fintorogva.
-A szüleim úgyis csak akkor
mennek bele, ha a képeket először megnézhetik. Lesz beleszólásod- néztem rá.
-Nagyon akarod, ugye?- kérdezte
enyhülve.
-Seb, 57%!- hívtam fel a
figyelmét a nyilvánvalóra. – Tudod, mit jelent ez?
-Hogy rengeteg fiatal lánynak
nincs eltorzulva a személyisége, mert olyan példaképe van, mint te- kelt fel a
kényelmes ülőhelyről. – Mondtam már, hogy mennyire büszke vagyok rád?
-Tényleg?
-Komolyan- nyúlt a hajamhoz és
kiszabadította a tincseim. – Csodaszép vagy!
-Elfogult vagy- vágtam vissza. –
És kissé mintha ideges is lennél.
-Holnap a címért harcolok…-
sóhajtott fel.
-Megnyered nekem- simítottam
végig az arcán. – Hogy még büszkébb lehessek arra, hogy hozzád tartozom.
-Mennyire egyszerűen látod az
életet- mormogta a hajamba. – Az én ártatlan szépségem.
Nem tudtam mit válaszolni,
kiélveztem a pillanatot, ami megadatott vele. Nem tudtam, meddig is húzhatjuk
mi még így. Reméltem, hogy minél tovább, de ebben nem voltam biztos. Ha apa
egyszer megtudja mindezt, kő kövön nem marad. Addig is ki kell élveznünk a
pillanatokat azokon a korlátokon belül, amik adottak voltak. És mindig a
tiltott gyümölcs a legédesebb…
