2010. március 18., csütörtök

Back again... - 7. rész

Azonnal tudtam, hogy ő az. Ahogy karjaival átkarolta a nyakam, a hangjával elkápráztatott… minden olyan tökéletesnek tűnt. Ezért is voltam kissé bizalmatlan, mikor felé fordultam. De még mielőtt megszólaltam volna, végigmértem. Egy fekete estélyit viselt, amely eléggé magasan fel volt sliccelve, és ahogy picit előrébb volt a bal lába, tökéletesen látszatni engedte a tökéletes testrészt.

- Történt valami, amiről lemaradtam? Nem szoktál te ennyire kedves lenni velem mostanában- mértem végig. Nagyot kellett nyelnem, hogy ne akarjam azonnal leteperni.

- Egy kedves ismerősöm, akit évekkel ezelőtt láttam utoljára, meggyőzött, hogy nincs értelme a bosszúnak. Sokkal okosabb lenne tiszta lappal kezdeni… persze, ha te is benne vagy- mosolyodott el visszafogottan.

- És a többi lány?- húztam össze a szemöldököm.

- Sikeresen lebeszéltem őket a bosszúról. És bocsánatot is szeretnék kérni amiatt az interjú miatt… Szemét dolog volt- hajtotta le a fejét.

- Esetleg elfelejthetem- húztam közelebb magamhoz. – Bonnie…- ejtettem ki a nevét suttogva.

A szemei bocsánatkérően fürkészték az enyémet. Minden szava és mozdulata azt mutatta, hogy tényleg bánja a dolgokat. És eléggé vonzott ahhoz, hogy ne tartsam sokáig bűnösnek. Táncolni vittem a tömegbe. Teste az enyémhez simult, karjaival átölelte a nyakam és az ujjaival cirógatott. Még mindig tudta, hogy mivel bolondíthat meg.

Nem bírtam sokáig. Alig 2 perc után még közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam. Nem tiltakozott, hanem készségesen csókolt vissza. Ő is akarta annyira, mint én. Meg sem vártuk, hogy lejárjon a kenguru 1 órás büntetése, hanem egyből a lift felé húztam. Felmentünk a szobámba.

Alig csukódott be mögöttünk az ajtó, már le is rántotta rólam a zakómat. Én is minden erőmmel azon voltam, hogy megszabadítsam a ruhájától, ami nem akart egyszerűen engedni. Mikorra sikerült megszabadítanom tőle, már benn voltunk a szobában és rajtam sem volt már ing. Végighúzta a kezeit a mellkasomon, majd felnézett a szemembe. A tekintete már el volt ködösödve.

Újra megcsókoltam és közben simogattam, ahol csak értem. Ő pedig azon ügyeskedett, hogy lekerüljön rólam a nadrág. Nem kellett sokat várnom, hogy ott álljunk egymással szemben fehérneműben.

- Ma én diktálok- súgta a fülembe kéjes hangon.

Lökött egyet rajtam és elterültem az ágyon. Fölém mászott és megcsókolt. Közben azért nem tétlenkedtem, kikapcsoltam a melltartóját. Belemosolygott a csókunkba, majd kibújt a ruhadarabból. Utána elindult, hogy végigcsókolja a testem. Még mindig emlékeztem az érintéseire és még mindig elöntött a vágy, hogy magamévá tegyem.

Nem szégyenlősködött, két pillanat alatt megszabadított a bokszeremtől és kezelésbe vett. Volt mostanában pár futó kalandom nővel, de egyik sem tudott ilyet elérni nálam. Pillanatok alatt tettre kész állapotba kerültem, de őt ez nem zavarta, tovább munkálkodott. Egészen addig húzta, míg nem volt biztos abban, hogy közel vagyok a kielégüléshez. Utána ismét fölém emelkedett és megcsókolt. Még azt is hagytam neki, hogy a fejem fölé emelje a kezeim. Ez volt a vesztem. A következő pillanatban csattant a bilincs a csuklóim körül, majd az ágytámlán.

- Kicsim, még semmit nem kaptál vissza abból, amit én kaptam tőled- mászott le rólam és felöltözött. Mikor minden rajta volt, visszajött hozzám. – Így talán még érdekesebb- mondta és letakarta az ágyékom egy lepedővel. Lenyugodni persze nem volt lehetőségem, úgyhogy a lepedő sátorformát vett fel. – Kellemes estét, édes!- simított végig még egyszer a legérzékenyebb pontomon, majd magamra hagyott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése