Ismeretlen ismerős - 58-61. rész (Befejező részek)

Sziasztok! Íme, itt vannak az utolsó részek. :) Még van 1 óra és kb. 20 perc, ha valaki szeretne novellát küldeni. ;) A három lány története holnap fel fog kerülni, vasárnap pedig jön az új, ahogy ígértem. :))

58. rész

A terhességem utolsó szakasza észrevétlenül repült el mellettem. Gyakran gondolkoztam a kicsik nevén, de valahogy sosem sikerült dűlőre jutnom magammal. Úgy voltam vele, hogy majd a szülőszobán eldöntöm, vagy csak utána. És az a bizonyos nap hamarabb eljött, mint ahogy azt vártam. Éppen mikulás napja volt. Reggel korán ébredtem arra, hogy a kicsik rugdosnak. Már meg sem lepett a dolog, ez volt mindig. Kimentem a konyhába, ittam egy csésze teát, majd készíteni akartam egy szendvicset. Ekkor éreztem, hogy valami nincs rendben. Lenéztem és egy kis tócsát láttam magam alatt. Tudtam, hogy elfolyt a magzatvíz, úgyhogy azonnal szólnom kell valakinek. Elbotorkáltam a telefonomig és felhívtam az utolsó tárcsázott számot.

-Halló?- szólt bele éberen Tobias.

-Bátyus, Hannah vagyok. Gyere értem azonnal, mert jönnek a kicsik.- daráltam el.

-Lélegezz mélyeket, 5 perc és ott vagyok.- válaszolt és lecsapta. Próbáltam megnyugodni és úgy tenni, ahogy kérte. Gyorsan megjött, összeszedte a cuccomat, majd segített lemenni a kocsihoz. Bevitt arra a magánklinikára, ahol az orvosom dolgozott. A nővér a recepciónál egyből látta, hogy miért jöttünk, így pillanatok múlva már a szülőszobán voltam. Bátyám pedig körbetelefonálta a családot. 10 perc múlva ott volt a kishúgom és a vőlegénye, negyed óra múlva az unokabátyám és a menyasszonya, 20 perc múlva pedig a nevelőapám, aki szólt Raminak. Az idősebb Räikkönen egy órával később futott be. Hosszú órákat vártak arra, hogy legyen valami hír rólam. Ez idő alatt én odabenn vajúdtam és csak azon aggódtam, hogy a két csöppségnek ne legyen semmi baja. Végül pontosan délben kibújt a kisfiam, majd néhány perccel később a kislányom is. Ahogy megláttam őket, a szemeimet örömkönnyek lepték el. Mikor elvitték őket, majd megszakadt a szívem, de a nővérke megígérte, hogy csak néhány óra és a kezemben tarthatom a gyermekeimet. Átvittek egy másik szobába, ahol egyből el is aludtam. Csak akkor keltem fel, mikor Leena megsimogatta az arcom.

-Hé, anyuka! Mindjárt hozzák a babákat.- mosolygott rám. Mindenki ott volt körülöttem. És húgom nem is tévedett, mert 5 perc múlva egy nővérke tolta be a két csöppséget. Utána bejött a nőgyógyászom is.

-Látom, hogy nagy az öröm a családban.- nézett körbe.- Viszont a kicsik nevét még nem mondta el.

Mindenki érdeklődve figyelt engem. Ránéztem a fiamra. Szőke haj, édes arc, apró kis félmosoly alvás közben. Pont olyan, mint…

-A fiam legyen Matias.- vágtam rá egyből, majd újra a bébikre néztem. A kislányomnak is szőke volt a haja, az arca talán még édesebb, mint a bátyjának, és ő is ugyanazt a csibészes félmosolyt hordozta az arcán.- A lányom pedig Petra.

-Akkor Matias és Petra…- nézett még mindig meglepve a nő.

-Vuolera.- fejeztem be a mondatot.

-Nem inkább Räikkönen?- kérdezte egyből Rami.

-Te is tudod nagyon jól, hogy…

-Te meg azt tudod,- vágott közbe- hogy úgyis Räikkönenek lesznek. Miért ne lehetnének már most azok?

A doktornő csak kapkodta a fejét kettőnk között, már nem tudta követni, hogy ki mit akar.

-Rendben.- sóhajtottam.- Legyenek Räikkönenek.

Így lett az én két kicsim az apjuk családjának a tagja. Ahogy az orvos otthagyott minket és a kezembe vehettem a törpéket, elkészültek az első képek is. A fiúk kimentek egy pillanatra és ekkor fordultam a lányok felé.

-Kiminek egy szót sem, világos?- néztem körbe.- Ezt mondjátok meg a srácoknak és Marknak is.

-De Hannah, nem titkolhatod el a gyerekeit. Ugyanolyan joga van tudni.- mondta kétségbeesetten Sonja.

-Nem és kész.- zártam le a beszélgetést. A csajok ki is mentek és közölték a döntésemet. És akkor megtalálták a kiskaput.

-Engem egy szóval sem említett, igaz?- kérdezte Rami.

-Nem. Még véletlenül sem.- felelte Leena. Ekkor megszólalt Mark telefonja. Egy SMS-t kapott Kimitől, aminek örömére sokkal nagyobb lett a mosolya.

-Tudom, hogy meglepő lesz, meg minden, de Kimi azért hagyta el Hannaht, hogy megvédje, mert megfenyegették.- mondta hirtelen.- Végre elkapták azokat, akik miatt szakítaniuk kellett, Kimi most szólt és azonnal látni akarja a lányom.- mondta megkönnyebbülve a nevelőapám. A többiek kissé elképedve hallgatták, de be kellett látniuk, hogy mióta szakítottak, Kimi azóta is állandóan a lány felől érdeklődött. És ennek az lehetett csak az oka, hogy szereti. Így Rami fel is hívta.

-Rami? Baj van?- kérdezte Kimi, ahogy felvette.

-Nincs baj, még csak az kéne.- mosolyodott el a férfi.

-Akkor mondd gyorsan, mert Mark telefonját várom. Életbevágó, amit mondani akar.- darálta a bajnok.

-Mark itt van velem azon a magánklinikán, ahol Hannaht kezelték a balesete után.

-Mit kerestek ti ott?- kérdezte ijedten a férfi.

-Ne aggódj, nincs semmi baj. Csak gyere ide! És mindjárt küldök egy képet, akkor meg fogsz érteni mindent.

-Jó. Akkor indulok.- vágta rá Kimi, majd lecsapta. Bezárta a háza ajtaját és elindult a kocsijához. Ekkor csipogott a mobilja, jelezve, hogy megérkezett a kép. Megnyitotta és teljesen ledöbbent, mikor meglátta. A bátyja aláírta a neveket is: „Matias, Hannah, Petra”. Emlékezett rá, hogy egyszer, régen, mikor a lánnyal a családjukat tervezgették, ezt a 2 nevet találták ki a gyerekeiknek. Ekkor tudatosult csak benne, hogy mi is a kép igazi jelentése és miért kell bemennie a kórházba. A boldogságtól szinte szárnyalva indult a lányhoz.

59. rész

A két kicsi teljesen elvarázsolt. El sem hittem, hogy hozzám tartoznak és hogy mindig velem lesznek. És ahogy rájuk néztem… pont, mint Kimi, mikor alszik. Mindketten magukon hordozták azokat az apró jeleket, amelyeket Kimiben annyira szerettem. Ahogy néztem őket, egyre jobban vágytam arra, hogy mellettem legyen. De tudtam, hogy ez nem lehetséges. Eközben odakint befutott a boldog apuka.

-Komolyan apa lettem?- kérdezte a bátyját már a folyosó végéről.

-Igen, méghozzá kétszeres.- nevetett Rami.

-Miért nem szóltatok nekem erről?- fékezett le a kis csapat előtt. Mindenki lehajtotta a fejét, néhányan motyogtak valamit, de rendes választ nem kapott. Elhatározta, hogy türelmes lesz és megvárja, amíg valaki hajlandó felelni.

-Utáltunk, amiért csak úgy, szó nélkül elhagytad Hannaht.- felelt végül Leena.- Ő is arra kért minket, hogy ne mondjunk neked semmit és mi is mérgesek voltunk rád a történtek miatt.

A Jégember végignézett a kis társaságon és rájött, hogy ott voltak a legjobb barátai, akik mellette voltak akkor is, mikor nem beszéltek. Érezte, hogy támogatják. És a fiúk… segítettek neki a pályán. Elmosolyodott.

-Minden meg van bocsátva. De mostmár látni akarom őket.- türelmetlenkedett.

-Azt hiszem, előbb bemegyek és szólok Hannah-nak, hogy itt vagy.- mondta Rami és bejött. Meglepve néztem rá.

-Baj van?- kérdeztem. Bűnbánó volt a tekintete.

-Szóltam az öcsémnek.- felelte egy nagy sóhaj után.

-De hiszen mondtam a lányoknak, hogy…- kezdtem emelt hangon, de utána a torkomon akadt a szó.- Rólad megfelejtkeztem.

-Pontosan. És Kimi pont írt egy SMS-t Marknak, hogy sürgősen beszélnetek kell. Ő nem mondhatta el, hogy hol vagy és hogy miért, de én megtehettem. Most kinn vár, hogy bejöhessen.- pillantott rám.

-Nem akarom látni.- vágtam rá egyből. Bár a szívem mást diktált, az eszemre hallgattam.

-Ne foszd meg a törpéket tőle. Hallgasd végig és mindent érteni fogsz.- érintette meg a kezem. Éppen Petrát tartottam a karjaimban, Matias ott feküdt az ágyon, szorosan mellettem. Rájuk pillantottam és meginogtam. Ezt Rami is észrevette, mert némán kiment.- Tiltakozni fog az ellen, hogy bementél. De hozd fel, hogy nem tagadhatja meg tőled a gyerekeket. Az hatni fog.- darálta az idősebb fivér és az öccsét a kórterem felé tolta. Mire felnéztem, ott állt előttem életem nagy szerelme.

-Szia!- köszönt halkan és letett egy szál rózsát az éjjeliszekrényre. Hányszor lepett meg vele…

-Miért?- kérdeztem egyből. Nagyon jól tudta, hogy mire gondolok, mert nem jött közelebb. A két picúrt visszafektettem a kocsiba, amiben behozták őket és betakargattam.

-Meg akartalak védeni. Ijesztő fenyegetéseket kaptam, de addig nem figyeltem rájuk, míg nem jött egy, ami egy hullát is ábrázolt. Egy szőke, fiatal lányt vérbe fagyva. Akkor értettem meg, hogy ha nem hagylak el, akkor bajod esik. És tudtam, hogy ha nem szólok semmit és fájdalmat okozok, akkor nem keresel majd. Így is lett. Eltűntél és semmit nem hagytál magad után, kivéve ezt.- nyúlt a zsebébe és elővette az ezüstláncot, amit majdnem egy éve kaptam tőle.- Fájt, hogy ennyire messzire vagy és senki nem mondott semmit. Hónapokig éltem úgy, hogy csak annyit tudtam, élsz és jól vagy. De ez is megnyugtatott. Majd beavattam Markot, mikor elváltam.- nézett félve. Ekkor már szaporábban vettem a levegőt.- Azért mondtam el neki, hogy értse, hogy soha nem akartam rosszat neked. Megígértettem vele, hogy nem szól neked róla és megtette. És tudtam, hogy ő sem mondhat rólad semmit, mert megígérte. Nem is faggattam, mert nem akartam, hogy megszegje az ígéretét. Egészen a mai napig nem történt semmi. Reggel aztán hívott a magánnyomozó csoport vezetője, hogy elkapták azt, aki fenyegetőzött. Kiderült, hogy megszállottan imádja Lewis-t és van egy kevés elmezavara is. Azt hitte, hogy így majd az ő kedvence lesz a bajnok és a rögtönzött vizsgálatok alapján volt gyilkos szándéka.- fejezte be a kis monológot. Nekem már az eleje is sok volt, nemhogy a vége. Eszembe jutott, hogy mi minden történhetett volna velünk… szinte rosszul lettem. Kimi mellém lépett, leült az ágy szélére, az egyik kezét a szívemre tette, a másikkal megfogta a kezem. Mindig így nyugtatott. Becsuktam a szemem, mélyeket lélegeztem és szép lassan ismét nem volt semmi bajom. Éreztem, ahogy a keze lassan eltávolodik tőlem.

-Csókolj meg!- suttogtam. Ilyenkor mindig ez következett, de tudtam, hogy most nem tenné meg, nehogy eljátssza azt a parányi esélyét, amivel még kötődik hozzám. Az ajkai hozzáértek az enyémekhez és mézédes csókot nyomott rájuk. Teljesen lenyugodtam, végre úgy éreztem, jól vagyok. És még boldog is, hiszen mellettem volt ő is. Vagyis már nem ült ott, velem, mert ott állt a gyerekeink kocsija mellett és csak nézte őket.- Jobban már nem is hasonlíthatnának rád.- léptem mögé és átöleltem hátulról. A keze az enyémre csúszott.

-És évek múlva majd megnézzük, hogy Petra mennyire lesz olyan, mint te…

-És Matias pedig olyan, mint te.- mosolyodtam el, mire megfordult. Szorosan öleltük egymást, mikor nyílt az ajtó és beléptek a többiek.

60. rész

Egy pillanatig senki nem szólt, de végül csak megtört a csend.

-Akkor mostmár minden rendben?- kérdezte halkan Catherine.

-Nagyon remélem.- mosolyogtam és még jobban bújtam az ölelő karok közé.

-Igen. Minden rendben.- jelentette ki magabiztosan a pilótám. A kis csapat nem maradt sokáig, azt mondták, hogy majd „darabokban” visszajönnek, hogy tudjak pihenni. Kimi pedig hazament Espoo-ba, hogy elhozza a szüleit és a nagyiját. Én pedig csak csodáltam a gyermekeinket. Szárnyaltam, annyira boldog voltam, bár tudtam, hogy nem kell sok idő és a fáradtság mázsás súlyai fogják nyomni a vállaimat. De addig minden pillanatot a kicsikkel akartam tölteni. Eközben az én egyetlenem hazaért. A bátyjával együtt léptek be a házba.

-Végre itthon vagy…tok!- lépett eléjük Paula, aki a mondat közepén elakadt.- Kimi, te hogy-hogy itt?- kérdezte kissé kedvtelenül. A családon belül is volt egy kevés ellenséges hangulat a fiatalabb fiúval szemben a szakításunk miatt.

-Van néhány jó hírem.- mosolygott és bement a nappaliba. Ott volt mindenki. Matti a kedvenc foteljában ücsörgött, Kristina az ablak mellett álló hintaszékből figyelte a fiait, Juustut és Titust, akik Siirkával folytattak egy érdekes eszmecserét. De amint meglátták a keresztapjukat és az apjukat, egyből otthagyták a dédnagymamájukat, hogy megrohamozzák az újonnan érkezetteket. Mikor a két fiú hagyta levegőhöz jutni a férfiakat, a Jégember kért egy kis figyelmet.- Tudom, hogy ti is haragszotok rám amiatt, ami Hannahval történt. Szeretném előszöris leszögezni, hogy mindent érte tettem, mert veszélyben volt az élete, de szerencsére reggel elfogták a fenyegetőt, így minden rendben.- nyugtatta meg a jelenlévőket.- A második jó hírem, hogy ismét együtt vagyunk.- mosolyodott el a férfi. Erre már mindenki vidáman reagált és az elmúlt időszak hűvös hangulatát felváltotta a vidámság.

-Úgy látom rajtad, kincsem, hogy még van egy sokkal nagyobb meglepetésed számunkra.- nézett unokájára Siirka.

-Drága nagyi! Jobban ismersz, mint bárki ezen a világon.- nevetett vidáman Kimster.- Van még egy nagy hírem, bár azt hiszem, hogy részben már tudtok a dologról Ramitól.

-Csak nem…?- vágott közbe egyből a sógornője. A két férfi mosolya még szélesebb lett.

-De igen. Megszületett Matias és Petra Räikkönen.- mondta Kimi büszkén.- És szeretném, ha még ma látnátok őket, ezért is jöttem. Szeretnék minél hamarabb indulni vissza, veletek.

-Fiam!- mondta Matti, miközben Paula és Siirka egyből el is indultak pakolászni.- Adj anyádéknak fél órát és már mehetünk is.

A férfi csak bólintott és leült egy kicsit még mindig a fellegek között járt, alig hitte el, hogy az a két bébi az ő vére.

-Kimi!- húzta vissza Rami az öccsét a földre.- Mi megyünk, majd találkozunk Helsinkiben.- mosolygott a férfi.

-És hol fogtok éjszakázni?- kérdezte a bajnok.

-Ne aggódj, a sógornőd már felajánlotta 2 szobáját nekünk.- veregette vállba barátságosan Rami kisöccsét, majd a fiúkkal és a feleségével el is hagyták a házat. A férfi hátradőlt és kezdett volna ellazulni egy kissé, mikor megcsörrent a telefonja.

-Halló?- szólt bele vidáman.

-Örülök, hogy ilyen hamar el tudtalak érni, édesem!- búgta a jól ismert női hang.

-Jenni.- fintorgott Kimi.- Mit akarsz?

-Vigyáznod kellene Raakel-re, mert nekem el kell mennem itthonról.

-Mégis mi a fontosabb a lányodnál?- kérdezte meglepve a férfi. Eddig jó anyának tűnt a nő.

-El kell mennem egy Gucci divatbemutatóra, ahol Gabrielle barátnőm is modell.

-Szóval Gabrielle fontosabb, mint a lányod?- kérdezte kissé mérgesen Kimi.

-Inkább mondd, hogy nem érsz rá és keresek egy bébiszittert. Nincs szükségem az idióta megjegyzéseidre.- kapta fel a vizet a nő.

-Jól van, vigyázok rá. Ha egy óra múlva ott vagyok érte, az megfelel?- kérdezte lemondóan a férfi.

-Tökéletes. Várlak, szívem!- duruzsolta Jenni, majd letette. Matti kérdőn nézett a fiára, aki csak megrántotta a vállát és sóhajtott egyet. 5 perc múlva indultak is és biztonságosan, de kissé gyorsan hajtva benn is voltak Helsinki belvárosában 35 percen belül. Kimi először leparkolt egy kellemes kis kertes ház előtt, ahol aztán csengetett. Szinte egyből kinyílt az ajtó és meg is látta a volt feleségét.- Igazán gyors vagy.- emelte fel a kezét, hogy megsimogassa az egykor „szeretett” férfi arcát, de ő elfordult.

-Hol van Raakel?- kérdezte egyből Kimster.

-Benn, a kiságyban.- felelt lemondóan a nő, majd be is ment. A bajnokom követte és a kislány valóban az ágyában feküdt. Felvette és magához ölelte a csöppséget.

-Meddig tart a bemutató?- kérdezte a férfi.

-Csak ma, de szerintem elmegyünk egy kicsit szórakozni is. Elég, ha 2 nap múlva visszahozod.- intézte el a helyzetet Jenni, majd a férfi vállára lökte a táskát. Közben odakint Matti betette a bébi ülését a kocsiba. Kimi szó nélkül hozta el a kislányt, majd odaadta az édesanyjának, aki vidáman nyúlt az unokájáért, bár nem az ő vére volt. Bekötötték a kicsit, az apja elpakolta a holmiját a csomagtartóba, majd elindultak hozzánk immár ötösben.

61. rész

Úgy 40 perccel azután, hogy mindenki elment, megjelent Rami a feleségével és a két fiával. Jöttek meglátogatni a család új tagjait. Nem maradtak sokáig, mert a törpék is fáradtak voltak és tudták, hogy nemsokára jönnek a többiek is. Arról is tájékoztattak, hogy Leenánál töltik az éjszakát, így velük üzentem, mert még kellett egy-két dolog. Miután elmentek, lefeküdtem egy kicsit, mert kezdtem érezni a fáradtságot. De alig telt el 10 perc, nyílt az ajtó.

-Kicsim, ébren vagy?- kérdezte Kimi.

-Persze, gyertek csak.- mosolyogtam és felültem. Beljebb jöttek és megláttam a Paula kezében egy kislányt.- Hát ő?- néztem kérdőn a mellettem ülő férfire. Elvette az édesanyjától a picit, majd felém tartotta.

-Hannah, bemutatom neked Raakel-t.- mondta a Jégember kissé félszegen.

-Ő Jenni kislánya?- kérdeztem mosolyogva. Szaporán bólogatott.- Mi volt olyan fontos, hogy nem tud rá vigyázni?

-Valami divatbemutató meg utána buli.- fintorgott a férfi. A legnagyobb meglepetésére magamhoz vettem a kicsit.

-Mutasd be őket, kérlek.- mosolyogtam rá, majd a jelenlévőkre.

-Anya, apa, nagyi, ők a mi szemünk fényei, Matias és Petra.- lépett oda a kis kocsi mellé, amiben a bébik aludtak.

-Hannah… szabad?- nézett kérdőn Siirka.

-Hát persze, ez csak természetes.- mondtam. Ott voltak velem egészen addig, amíg el nem vitték a törpéket. Utána ők is elmentek. Végül 4 nap múlva mehettünk haza a két kicsivel. Kimivel elhatároztuk, hogy az én lakásomba megyünk, mert a házban nincs babaszoba. Mire mentünk haza, egy halom fotós és újságíró volt a kórház előtt. Szerencsére sikerült megvédenünk a két picúrt, nem tudták lekapni őket és nem lett semmi bajuk. Amikor otthon letettük őket az ágyukba, Kimi átölelt és együtt néztük őket. Nyugodt voltam, méghozzá annyira, mint amennyire csak hónapokkal ezelőtt, mikor még felhőtlenül boldogok voltunk.

*****

Kimi végül 2010-ben vonult vissza háromszoros világbajnokként. Azt azonban nem hagyta, hogy olyan kerüljön a helyére, aki nem való a csapathoz. Először segíteni akart Fernandonak a tárgyalások miatt, de a spanyol és Felipe kapcsolata eléggé negatív irányba ment, így visszalépett a szerződéskötéstől. Utána a következő Sebastian volt, végül ő váltotta a világbajnokot a helyén. Kimi, mikor visszavonult, elköltöztünk Espoo-ba. Ott laktunk egy utcában Paulával és Mattival. Nyugodt és vidám életünk volt. Mivel Espoo városa nyugodt és barátságos volt, nem kellett sokáig várnunk Heikkiékre, Leenáékra és Tobiasékra; évekkel később pedig Ramiék is odaköltöztek, hogy még véletlenül se legyen probléma az a néhány utca. A családunk pedig igazán nagy volt. Heikki és Catherine, ahogy tervezték, 2010. október 10-én házasodtak össze. Csak egy gyerekük született, Suzanne, aki 2011-ben látta meg a napvilágot. Sebastian és Leena még a 2010-es szezon előtt összekötötték az életüket, mi magunk sem tudtunk róla. Nekik 2 kis törpéjük született, Laura 2010-ben, kicsi Seb pedig 2014-ben érkezett hozzánk. Sonja és Tobias is gyarapította a családot, náluk 2011-ben jött a másik kislányuk, Venla. És hogy mi se maradjunk ki a sorból, 2012 márciusában lett még egy kisfiunk, Arttu. Jenninek nem volt szerencséje az élettel, Raakel 8 évesen úgy döntött, hogy ahelyett, hogy az anyjával és annak a dúsgazdag, 50 feletti pasijával élve, jobban szeretne a mi családunkhoz tartozni. Örömmel fogadtuk, nem éreztettük vele soha, hogy nem a család része. Az évek békében és nyugodtan teltek. Azért, hogy még véletlenül se maradhassunk autóversenyzés nélkül, Niklas, kicsi Seb, Matias és Titus autóversenyző lett. A családunk pedig évekkel később a német mellé a spanyol vért is „magához vette”. Mindenki nagyon meglepődött 2030 karácsonyán. Meghívtuk Fernandot és Raquelt, akik a lányukkal Isabellel érkeztek. Az ajándékok átadásakor volt a legnagyobb a döbbenet, mivel Matias megkérte Isabel kezét és még az új szezon kezdete előtt el is vette. Mi sosem házasodtunk össze, tanulva Kimi előző kapcsolatának végkifejletéből, de azért mi így is a világ legboldogabb emberei voltunk.

The end

Ismeretlen ismerős - 55-57. rész

55. rész

Volt szó az első versenyről, majd arról, hogy ki milyen munkát végez. Utolsónak hagyták a két pilótát. Felipét dicsérték rendesen, függetlenül attól, hogy nem annyira ment neki. Ezzel szemben a legtöbb jelenlévőnek volt valami problémája a világbajnokkal. Kimi meglepve nézett végig a kis csapaton. Annyira megdöbbent, hogy szólni sem tudott. Az ilyen esetekben általában Markba kapaszkodott, de most ez is lehetetlennek tűnt. Alig telt el 10 perc, mikor már szinte mindenki egymás szavába vágva szidta a Jégembert. És ekkor jött a fordulat.

-Elég volt!- állt fel Mark. A jelenlévők meglepve néztek rá.- Miért van az, hogy mindenki azt szidja, aki teljesít? 3 verseny volt, 30 pontot lehetett megszerezni. Felipe szerzett mindössze 9 pontot, Kimi 28-at és vezeti a világbajnoki pontversenyt. Nem értem, akkor miért baj, hogy néha beszélget egy-két másik pilótával. Talán tilos?- kérdezte kissé gúnyosan az edző, majd leült. Senki nem szólt. Percekig ültek csendben, majd Stefano elengedte a társaságot. Kimi a barátja után szaladt, aki a lehető leggyorsabban távozott.

-Mark!- kiáltotta, mire a férfi lassított kissé, de nem áll meg. Mikor beérte, felvette a tempóját és kifújta magát egy kicsit.- Miért védtél meg?

-Ne aggódj, nem magam miatt volt. Tudod, van, aki még mindig szeret és gondol rád.- vágta rá és faképnél hagyta a pilótát. Kimster szíve belesajdult, ha csak arra gondolt, hogy a lány most is védi, pedig nincs mellette. Tudta, hogy nehéz lesz, de csak akkor döbbent rá, hogy mennyire, mikor nem látta maga mellett és mindenki, akit szeretett, elfordult tőle. Ahogy vége lett a megbeszélésnek, Mark hívott és elmesélte, mi mindenről volt szó. Örültem neki, hogy megtette, amit kértem, de közben sajgott a szívem érte. Nem lehettem ott, hogy én magam vegyem védelmembe. Az élet Kimi nélkül kissé üres és eseménytelen volt. A napok és a hetek csak úgy repültek mellettem. Szép lassan eljött a május, betöltöttem a 25-öt és elköltöztem egy kis lakásba nem messze a bátyámtól és a barátnőmtől. Egy kellemes, napos délelőttön épp az egyik kedvenc kávézónkban ücsörögtünk Sonjával, mikor megszólalt a telefonom. Csak egy SMS volt. „Merre vagy éppen? Raquel” gyorsan írtam neki egy választ, majd folytattam a beszélgetésünket. Legnagyobb meglepetésemre 20 perc múlva ott állt előttem.

-Hogy kerülsz te ide?- kérdeztem meglepve, miután már megölelgettem és bemutattam a sógornőmnek.

-Mondtam Fernandonak, hogy régen láttalak és szeretném tudni, mi van veled, ő meg azt mondta, hogy jöjjek el nyugodtan. Így én repülőre szálltam és itt vagyok.- mondta a nő.

-Örülök neked!- mosolyogtam, majd szóltam a pincérnek.

-Hozhatok valamit?- kérdezte, amikor odaért mellénk.

-Nekem egy tejeskávét.- mondta Raqu.

-Én pedig kérnék egy csokis felfújtat.- néztem rá, majd elment.

-Mióta szereted te a felfújtat?- kérdezte Sonja.- Soha életedben nem etted meg.

-Nem tudom. Mostanában sok olyat ettem, amit előtte soha.- feleltem nemes egyszerűséggel. Közben a pincér vissza is ért, letette elénk, amit rendeltünk, majd eltűnt.

-Mondd csak,- hajolt közelebb mind a két lány, Raquel beszélt,- Nem késett mostanában?

-Csak néhány nap, az még nem baj.- válaszoltam nyugodtan.

-És mégis mennyi az a néhány nap?- kérdezte Sonja.

-Hat nap. Gondoltam, ha holnap sem lesz semmi, akkor elmegyek egy orvoshoz.- ettem a felfújtamat. A két lány egymásra nézett, majd egyből hívták a pincért és fizettek. Utána elrángattak egy gyógyszertárba, ahol vettek 3 különböző terhességi tesztet. Ezek után felmentünk hozzám.- Minek azok?- mutattam a kis zacskóra.

-Arra, hogy kiderítsük, hogy miért késik.- tolt be a fürdőbe a sógornőm, majd a kezembe nyomta a zacsit is. Bezárkóztam és megcsináltam a teszteket. Aztán, amint lejárt az előírt idő, meg is néztük őket.

-Pozitív.- jelentette ki Raquel.

-Pozitív.- válaszolt erre Sonja is.

-Pozitív.- csuklott el a hangom. Szinte azonnal tudatosult bennem, hogy mi történt. Terhes lettem és a gyerekem apja Kimi. A 2 lány gyorsan intézett nekem egy időpontot az orvoshoz, ahová még aznap el is mentünk. Megvizsgált és azt ígérte, hogy másnapra meg is lesznek az eredmények. A nap további részében szinte semmit nem tudtam csinálni, nagyon mélyen érintett a dolog. Másnap, vagyis pénteken pontban 11-kor léptem be a rendelőbe. A 40 évei közepén járó nő, aki az orvosom volt, mosolyogva fogadott.

-Foglaljon helyet, Miss Vuolera!- mutatott a székre az íróasztal előtt. Leültem és némán rá néztem.- Akkor nézzük.- vett maga elé egy borítékot, amit kinyitott és elkezdte olvasni a benne lévő papírt.- Gratulálok! Önnek kisbabája lesz!- mondta ki végül. A szívemről egy hatalmas kő esett le, de valahol mégis összetört. Elmondta, hogy mikor kell visszamennem, mire vigyázzak és vitamint írt fel. A csajok a lakásomban vártak és ebédet főztek.

-Na, mesélj, mit mondott az orvos!- ültetett le sógornőm.

-Csajok, kisbabám lesz.- mondtam ki egy hatalmas sóhaj után.

-Ez remek!- öleltek át mind a ketten.

-Ha már ennél a témánál vagyunk,- mondta Raquel, miután leültünk- akkor nekem is be kell vallanom valamit.

Kérdőn pillantottunk rá, de sejtettük, hogy mit fog közölni.

-Hamarosan megérkezik az első Alonso örökös.- mosolygott vidáman. Gratuláltunk neki, majd elkezdtünk ebédelni.

56. rész

Az életem fenekestül felfordult. Amikor elmondtam a többieknek, hogy mi is a helyzet, akkor volt a legnagyobb a vita arról, hogy Kimi tudjon-e a bébiről. Semmiképpen nem akartam, hogy tudjon arról, ami velem történik. Ő mondta, hogy ne keressem, és én nem is teszem. Mark volt nagyon amellett, hogy a világbajnoknak tudnia kell, mi történik velem, de a többiek mellettem álltak és így jutottunk oda, hogy nem mondanak neki semmit. A legnagyobb szerencsém az volt, hogy Sonja rengeteget segített a tanácsaival, mivel ő mégiscsak kihordott már két babát. Emellett a többiek mindig hívtak a versenyekre, de nemet mondtam. Tudtam, hogy ha csak látnom kellene Kimit, már az sok lenne. Az idő pedig csak telt. Szerencsére a picivel minden rendben volt, nem kellett aggódnom. Majd eljött a nyár, ami kivételesen Helsinkiben is kellemesen meleg időt hozott. A legtöbb időmet Sonjával és Tobiassal töltöttem, közülük is inkább a bátyámmal. Szívesen mentem ki vele a pályára és néztem a gokartozó apróságokat. Általában ezzel teltek a napjaim, valamint a barátnőm tanított főzni. Mivel igen sok időt töltöttünk együtt, ő tudta a legjobban követni a terhességemmel való változást.

-Mikor kell menned ellenőrzésre?- kérdezte az egyik délután, amikor a kertben ültünk. Niklas és Lotta vidáman játszottak.

-2 nap múlva lesz az ultrahang és képet is kapok.- tettem a kezem a hasamra. Bár még csak a negyedik hónapban jártam, le sem tagadhattam, hogy úton van az első. Az a maradék 2 nap gyorsan el is telt és mehettem az orvosomhoz. Beszéltünk néhány szót, majd felfeküdtem az asztalra és elkezdett vizsgálni. Meg is találta a kicsit és mosolyogva magyarázott a monitoron mutogatva, mígnem hirtelen megkomolyodott.- Valami baj van, doktornő?- kérdeztem rémülten. Pillanatokig nem szólt semmit, majd még nagyobb lett a mosolya.

-Hannah, magának ikrei lesznek.- felelte és megmutatta a másik babát is. Annyira meglepett, hogy szólni sem tudtam. Egészen hazáig mélyen a gondolataimba merültem és csak az járt az agyamban, hogy egyszerre 2 kisbabát kell megszülnöm. Még azt is elfelejtettem, hogy körbe kellene telefonálnom a családomat. Végül este 7 után csöngettek. Kissé meg is lepett, hogy ki lehet ilyenkor. Ahogy kinyitottam az ajtót, megláttam Markot.

-Szia, kicsim!- ölelt meg és adott egy puszit.

-Szia, apa!- mondtam kissé elgondolkozva. Mióta szakítottam Kimivel, Markot apának hívtam.- Hogyhogy itt, ebben az időben?

-Nem szóltál semmit nekünk arról, hogy mi volt az orvosnál.- ült le a konyhában. Mivel pont lefőtt a tea, öntöttem két bögrével, az egyiket leraktam elé, a másikat pedig magamhoz vettem és leültem vele szemben.

-Tudod, bonyolultabb a helyzet, mint gondoltam.- kezdtem bele a mesélésbe.- Emlékszel, hogy a múltkor Sonja megjegyezte, hogy kicsit sokat híztam?

-Hogyne emlékeznék.- komorodott el az arca. Mióta kiderült, hogy terhes vagyok, nem fogadott el semmilyen kritikát, ami egy picit is bántó volt velem szemben.

-Igaza volt.- mondtam és felemeltem a kezem, mert bele akart szólni.- Ahhoz, hogy egy babát hordjak ki, tényleg sokat híztam. Az ultrahangon derült ki, hogy ketten vannak.- toltam elé a borítékot, amiben a kép volt.

-Még mindig nem akarsz szólni Kiminek?- kérdezte, miután megnézte a felvételt.

-Apu! Augusztus van. Jenni bármelyik pillanatban megszülhet, ezt te is nagyon jól tudod. Most menjek oda hozzá és mondjam azt, hogy bocsi, de a gyerekeiddel vagyok terhes? Tegyem meg ezt azután, hogy elhagyott?

-Ha már szóba hoztad azt a hárpiát, Kimi ma mondta, hogy hivatalosan is elváltak.

A kedvem egyből elment mindentől. Belegondoltam, hogy valamikor mennyire vártam ezt a pillanatot és most, hogy eljött, nem tudok neki örülni, mert a kapcsolatunk már nem ugyanolyan, mint akkor, mikor elkezdődött.

-Akkor remélem, hogy talál valakit, akivel boldog lehet.- tettem el a képeket.

-Nagyon jól tudod, hogy nem lesz senki, akit annyira szerethetne, mint téged.- kapta el a karom és megérintette a tetoválásom.

-Ne aggódj, nem bántam meg. És nem fogok semmi őrültséget csinálni, ha attól félsz.- húztam el a kezem. Mark felállt és az ajtó felé sétált. Gyorsan elköszöntünk, közben figyelmeztetett, hogy hívjam fel a többieket, mert mindenki aggódik értem. Ahogy becsukódott az ajtó mögötte, a férfinak hatalmasra nőtt a bűntudata. Élénken élt az emlékeiben a délelőtti beszélgetés. A lakásában ült, mikor csengettek. Legnagyobb meglepetésére Kimi volt az. Elmondta neki, hogy vége a házasságának. Ő pedig csúnyán rápirított, hogy miért mondja el.

-Csak azért, hogy Hannah is tudja.- felelte halkan a pilóta.

-És miért akarod, hogy tudja? Te szakítottál vele. Eldobtad, mint valami használati tárgyat…- kezdett kiabálni Mark.

-Nem önszántamból tettem.- vágott közbe a Jégember.- Valakinek nagyon ellenére van a kapcsolatunk és megfenyegetett, hogy baja esik, ha nem hagyom el. Egészen addig nem gondoltam komolyan, míg a maláj győzelmem reggelén nem találtam egy levelet a szállodai szoba ajtajában. Csak annyi volt rajta, hogy a holnap a döntő. Mellette egy kép volt valami horrorból, egy lány feküdt vérbe fagyva. Tudtam, hogy innen már nem játék a dolog, ezért inkább elhagytam Hannah-t és ráállítottam az ügyre egy csomó magánnyomozót. Miatta csinálom csak.

Mark nem tudott mit mondani arra, amit a pilóta mesélt. Szinte tátott szájjal bámult rá és mikor megkérte, hogy ne szóljon a lánynak, egyből rámondta az igent. Ezért érezte magát olyan rosszul és még inkább el akarta mondani Kiminek, hogy apa lesz. De tudta, hogy nem teheti meg, mert bármelyiküket avatná be a másik titkába, örökre elfelejthetné vagy a legjobb barátját, vagy a lányát. Csak azt remélhette, hogy egyszer megértik majd a helyzetét és mindketten megbocsátanak neki.

57. rész

A következő meghatározó pont az életemben szeptember 27-e volt. Bár vasárnapra esett, az orvosom ragaszkodott hozzá, hogy aznap vizsgáljon meg, mivel másnap el kell utaznia. Így be is mentem a kórházba még délelőtt, mivel délután a szingapúri nagydíjat akartam nézni. Az orvosnál minden rendben volt. Ez volt az az ultrahangos vizsgálat, amikor kiderült, hogy milyen nemű gyerekeim lesznek. Szerencsére bejött a legnagyobb vágyam, mivel egy kislányt és egy kisfiút hordok a szívem alatt. Otthon boldogan ültem le a kanapéra és vettem elő a telefonom. Megígértem Marknak, hogy felhívom.

-Halló?- szólt bele két csörgés után.

-Szia, Hannah vagyok!- mondtam vidáman.

-Szia, hercegnő. Mesélj, mit mondott az orvos!- kérlelt egyből.

- Január 5-re vagyok kiírva, de szinte biztos, hogy előbb érkeznek a kicsik.- mosolyogtam.

-És? Fiúk? Vagy lányok? Esetleg mindkettő?- sürgetett.

-Az utolsó. Egy fiú és egy lány.

-Akkor engedd meg, hogy elsőnek gratuláljak!- mondta nyugodtan és derűsen.

-Köszönöm. Szólnál a többieknek is?- kérdeztem. Nem volt kedvem mindenkit körbetelefonálni.

-Persze, kincsem. Vigyázz nagyon magatokra! Szia!

-Szia, apu!- köszöntem én is és letettem. A verseny kezdetéig főztem magamnak ebédre némi spagettit, majd kissé izgulva ültem le a tévé elé. Aggódtam Kimiért, Sebért és Heikkiért is. És valamennyire Fernando is ebbe a kategóriába tartozott. Sajnos a félelmem nem volt alaptalan, mert a mi kedves Kazuki Nakajimánk sikeresen belerohant Heikkibe hátulról (azt hiszem, ezt Sato taníthatta neki, mert elég sok hasonlóságot sikerült felfedeznem). Felipének sem volt szerencséje, az egyik kanyarban megcsúszott és telibe találta a falat. Be is jött a Safety Car, de ő a saját lábán távozott. A versenyt végül Fernando nyerte, mögötte végzett Sebastian, majd Kimi. A nyilatkozatokban halálra dicsérték egymást, meg a csapatokat, majd Kimi megköszönte a támogatást a szüleinek, a nagyijának, a tesójának és „minden olyan embernek, aki egykor közel állt hozzá”. Értettem, hogy talán rám is gondol, de gyorsan ki is vertem a dolgot a fejemből. Rágódhattam volna rajta, de valaki rátámaszkodott a csengőmre, így ez lehetetlennek tűnt. Kinyitottam az ajtót és igen váratlan vendégem volt. De ő is meglepődött, mikor meglátott, mivel nem tudott az állapotomról.

-Hannah?- kérdezte félve.

-Rami! Te mit keresel itt?- döbbentem meg teljesen.

-Nemrég beszéltem Markkal és nem volt hajlandó elmondani semmit rólad. Ugyanez volt a helyzet Leenával, Heikkivel és Tobiassal is. Még Tonit és Attét is megkérdeztem, de senki nem tudott felelni. Szóval kutatni kezdtem utánad és meg is találtalak. Aggódtunk érted mindannyian.- darálta el.

-Gyere be!- nyitottam ki az ajtót. Bementünk a nappaliba és leültünk.- Mégis ki az a mindenki?

-Anya, apa, Kristina, Toni, Atte, a nagyi, én és még a 2 törpe is. Tegnap például Titus megkérdezte, hogy hol van az a szép lány, akit mindig a keresztapjával látott. És én nem tudtam neki felelni.- hajtotta le a fejét.

-Azt hiszem, mostmár érted, hogy miért tűntem el és miért nem mondott senki semmit.- tettem a kezem a hasamra.

-Kimi tud róla?- kérdezte, de láttam a szemében, hogy már tudja is a választ, ezért nem is feleltem.- Fiú vagy lány?

-Mindkettő.- sóhajtottam. Kerek szemekkel nézett rám.- Ikrek. És nem akarom, hogy tudjon róla.

-Nem fog, ezt megígérhetem.- fogta meg a kezem. Tudtam, hogy benne bízhatom, hiszem egyszer már megtartotta a titkomat.- A nagy hírt hallottad?- váltott témát.

-Milyen nagy hírt?- kérdeztem meglepve.

-Kedden megszületett Raakel Dahlmann-Räikkönen.- fintorgott a férfi.

-Szóval Jenni megszült.- nyugtáztam.- Kimi mit szólt hozzá?

-Nem ment be vele a szülőszobára, csak utána találkoztak. Azt mondta, hogy szép baba, csak kár, hogy olyan lesz, mint az anyja.

-Ez lesz a nagy különbség az én gyerekeim és annak a nőnek a gyereke között.

-Ebben biztos vagyok.- mosolygott Rami.- Most megyek, de előtte azért valamit ígérj meg!

-Mit szeretnél?- álltam fel és elsétáltunk az ajtóig.

-Szólj azonnal, ha jönnek a kicsik. Szeretnék én is itt lenni, mikor világra jönnek. Ha már az apjuk nem lehet mellettük.

-Ha nem is én, valaki a közvetlen környezetemből értesít majd. Ígérem!- mosolyodtam el egy kicsit. Elköszöntem tőle, majd elgondolkozva mentem vissza a lakásomba. Tudtam, hogy nem ugyanaz, ami a kis Raakelt és az én gyerekeimet illeti, de mégis összehasonlítottam a helyzetet. Tudtam, hogy nincs értelme, mégis így cselekedtem. A végén viszont arra jutottam, hogy ha egyedül is vagyok, az én két kincsem lesz a világ két legboldogabb csemetéje. Minden nap erre emlékeztettem magam és a körülöttem lévők is végig ezt szajkózták. A japán nagydíj után összegyűlt nálam a népes kis sereg (Heikki, Catherine, Sebastian, Leena, Tobias, Sonja, Niklas, Lotta és Mark), akik segítettek elkészíteni a babaszobát. Sokáig gondolkoztam a színén, de a végén az élénkpiros mellett döntöttem és a fiúk pedig kitalálták, hogy tehetnénk bele sárga csíkokat, amit végül a lányok festettek fel. Azért az ajtó mellé csak felkerült az Iceman felirat, köszönet érte Tobiasnak. Felhozták a kiságyakat, a pelenkázót, a szekrényeket is, meg azt a hintaszéket, ami még az én gyerekszobámban volt benn. Ahogy kész lettünk, meg kellett állapítanom, hogy a szoba már nem is tükrözhetné jobban, hogy ki a gyerekeim apja. Megmosolyogtatott, hogy próbálták nem szóbahozni őt, mégis szinte minden mondatban megjelent. De nem nehezteltem emiatt senkire, mert megtanultam úgy élni, hogy elfogadjam, Kimi már nem tartozik hozzám.

Ismeretlen ismerős - 51-54. rész

Sziasztok! Újabb 4 rész :) Jelen pillanatban 3 novella van nálam, ha nem érjük el az 5-öt, akkor mindannyian megkapják az első hely ajándékát. Természetesen meg fogom nektek mutatni, hogy miket is kaptam olvasásra. :))

51. rész

-Sebastian találta ki, igaz?- kérdeztem Kimit.

-Igen, ő.- hajtotta le a fejét.- Ugye, nem haragszol?- pillantott rám.

-Hogy tudnék én haragudni rád?- simogattam meg az arcát és megcsókoltam.- Viszont lenne egy kérésem…- néztem rá. Leültünk a kanapéra, ahol előadtam, hogy mit szeretnék és ő bele is ment. Eközben Seb és Leena is jót nevettek a kis átverésen. Majd elhatározták, hogy elmennek és szétnéznek a hotel környékén. Épp indulni készültek, mikor kicsapódott a szoba ajtaja és megjelent előttük a kétségbeesett Kimi.

-Mi történt?- kérdezte egyből kishúgom.

-Hannah elesett és beütötte a fejét. Most ájultan fekszik a szobánkban.- felelte a pilóta fehér arccal. Barátai egyből mellette voltak és együtt tértek vissza a szobánkba. Az ágyon feküdtem csukott szemekkel. Odaültek körém, majd Leena hozott egy kis alkoholt, amit vattára csepegtetett és az orrom alá tette. Az erős szagra fel is ébredtem. Körbenéztem, majd az ágy végében ülő Sebin állt meg a szemem.

-Édesem!- mondtam neki teljesen átszellemült arccal. Ő csak nézett rám kerek szemekkel. Lassan felültem és odamásztam hozzá.- Valami gond van, szívem?- kérdeztem, miközben a karjai közé bújtam. Közben húgom kezdett egyre féltékenyebb lenni.

-Kimi, csinálj valamit!- szólította fel Seb a pasim.

-Leena, gyere, hátha sikerül valamit kitalálnunk.- mentek ki a szobából, miket kettesben hagyva. A srác pedig egyre inkább megijedt a kialakult helyzettől. Jóban volt Hannah-val, de tudta, hogy ha így folytatódik tovább, abból nagy baj lesz. Én pedig csak még közelebb akartam lenni hozzá, és a kezem lassan a pólója alá csúsztattam.

-Na ne.- súgta Seb és megfogta a kezem. Meglepve néztem rá.

-Mi az? Talán nem tetszek neked?- kezdett könnyesedni a szemem.- Pedig mindig azt mondtad, hogy mennyire gyönyörű vagyok.

-Nem tagadom, tényleg szép vagy. De én nem téged szeretlek, hanem Leenát.

Mintha égetne, úgy ugrottam el tőle. Szomorúan, sírva indultam kifelé a szobából. Elrohantam a Jégember és a kishúgom mellett is, majd egyenesen Mark szobájába mentem.

-Nem szeret.- rontottam be és zokogva borultam a férfi nyakába.

-Kiről beszélünk?- döbbent meg hirtelen a nevelőapám.

-Életem szerelméről, Sebastianról.- feleltem még mindig teljesen kétségbeesve.

-Sebastian???- döbbent meg még jobban. Kezdte rosszul érezni magát ebben a helyzetben.

-Igen, ő. Ki más lehetne az én egyetlenem?- törölgettem a szemem.

-Talán Kimi. Hiszen nemrég vele voltál együtt.- mondta óvatosan.

-Mi???- akadtam ki kissé.- Ezt soha nem fogja megbocsátani Seb.- sírtam még keservesebben. Mark még rosszabbul érezte magát, miután látta, hogy ennyire rosszul érint a dolog. És akkor berontottak a többiek.

-Hannah! Végre megvagy.- szólt kissé megkönyebbülten Sebi.

-Úristen!- engedtem el Markot és az erkélyajtóig hátráltam.- Istenem, mit tettem!- rohantam ki az erkélyre. Kimi volt, aki utánam jött és még a korlát előtt elkapott. Súgott egy apró mondatot a fülembe, majd elkezdett befelé rángatni.- Engedj el!- kiabáltam hisztérikusan. Amint kiszabadultam a karjaiból (ami nem volt nehéz, mert egyből elengedett), rohantam Markhoz.

-Gyere, Hannah, elmegyünk Heikkihez.- indultunk el. Lementünk a recepcióra, ahol hívtunk egy taxit és elvitettük magunkat a McLaren szállodájába. Ott felhívta unokabátyámat és közölte vele, hogy nem vagyok jól és össze-vissza beszélek. Egyből le is jött értem és felmentünk a szobájukba. Ott leültettek a kanapéra és Catherine próbált nyugtatni.

-Sebastian sosem fogja megbocsátani nekem, hogy ezt tettem vele.- hajtogattam folyamatosan. Közben Mark elmagyarázta, amit tudott, majd inkább úgy döntött, hogy visszamegy és próbálja nyugtatni a kedélyeket a többieknél. Amint kilépett a szobából és becsukódott mögötte az ajtó, eltűntek a könnyeim és nevetni kezdtem.

52. rész

Mind Heikki, mind Catherine furcsán nézett rám, nem értették a hirtelen változást. Mindent elmeséltem nekik, kezdve ott, hogy mit csinált a két kópé délután. A végén ők is megértették a dolgot és velem együtt nevettek. Egy röpke óra elteltével úgy éreztem, hogy itt az ideje elmondani az érintetteknek is a dolgot. Unokatesóm visszavitt a szállodába és együtt mentünk fel a szobánkba. Kimi a kanapén ült és tévézett.

-A többiek?- kérdeztem, mikor beléptünk.

-A szobájukban éppen azon tanakodnak, hogy mi történhetett veled.- állt fel, majd szorosan magához ölelt.

-Akkor menjünk és mondjuk el a báránykának, hogy mi is van valójában.- fogtam meg a kezét és együtt mentünk ki a folyosóra.

-Leenának mindent elmeséltem, ahogy kérted.- mosolygott mellettem. A liftnél elbúcsúztunk Heikkitől, majd gyorsan át is mentünk az egy emelettel feljebb lévő lakosztályba. Bekopogtunk és szinte azonnal ajtót nyitott Sebastian.

-Hannah!- ijedt meg és vagy fél métert hátrált.

-Szia, nagyfiú!- mentünk be. Kishúgomból egyből kitört a nevetés.

-Mi olyan vicces?- kérdezte Sebi, de közben már mi is jól szórakoztunk.

-Csak az, ahogy egyenesen a csapdánkba sétáltál.- feleltem a nagy vidámság közepette.

-Nem értek semmit.- rázta a fejét. Kiminek sikerült a leggyorsabban erőt venni magán, így ő volt az, aki elkezdte mesélni a történteket.

-Hannah mindenféleképpen vissza akarta adni neked a délutáni viccet, ezért kitalálta, hogy egy ájulás után azt fogja képzelni, hogy a barátnőd. Át is küldött, hogy szóljak nektek, majd mikor visszajöttetek, beavattam Leenát is, hogy ne akadjon ki nagyon. Féltünk, hogy nem fogod elhinni, de minden tökéletesen alakult, és még Mark is a mi javunkra cselekedett, pedig nem tudott semmit. Ez volt a Hannah áprilisi tréfája.- mesélte el Kimi.

-Ugye, megbocsátasz?- léptem a srác elé és elővettem a legaranyosabb nézésemet.

-Persze.- lépett mellém és megölelt.- Csak még meg kell emésztenem, hogy sikerült ennyire átverned.- mosolygott.

-Ne aggódj, a ti kis összeesküvésetek is sikerült.- engedtem el. Még beszéltünk néhány szót, majd mindenki visszavonult a szobájába és elrakta magát másnapra. Csütörtökön reggel frissen és jókedvűen ébredtünk Kimivel. Gyorsan összeszedtük magunkat, majd ki is mentünk a pályára. Még alig múlt 9 óra, már a paddockban sétálgattunk és szembe is jött velünk egy adag riporter. Az arcunkról egyből lefagyott a mosoly, ahogy a közelünkbe értek. El is kezdték a millió kérdés feltevését és kivételesen tőlem akartam mindent megtudni.- Menj, gyorsan elintézem.- néztem Kimsterre a home előtt, majd a kisebb embersereg felé fordultam.- Csak egy kérdésre válaszolok.

-Kisasszony, igaz, hogy az április végén Bahreinben lévő Ferrari megbeszélésen arról tárgyalnak, hogy kiket kell elbocsátani a csapattól és a helyükre olyan embereket vesznek fel, akiket más csapatoktól elbocsátottak?- kiabált túl mindenkit az egyik sötétbőrű riporter.

-Elnézést, de megmondaná a nevét és az országát?- fordultam felé.

-George Simon vagyok Angliából.- húzta ki magát. Megengedtem magamnak egy pillanatnyi gúnyos kacajt, de csak magamban.

-Mr. Simon, engedje meg, hogy olyan választ adjak, amely önnek nem lesz kielégítő, de én magam sem tudok egyenlőre többet. A bahreini megbeszélésen szó lesz a szezonkezdésről és az idei autónk szerepléséről, valamint elképzelhető, hogy a csapaton belül lesz néhány változás. Arról viszont nem tudok, hogy bárkit el akarnánk bocsátani. Ha többet szeretnének tudni, kérdezzék Montezemolo urat.- feleltem, majd hátat fordítottam és beléptem a csapatunk főhadiszállására. Egyből szembe találtam magam Stefanoval.

-Luca örülni fog neki, hogy rá hárítottad a felelősséget.- mosolygott kissé gúnyosan.

-Ő hívta össze a megbeszélést, ő tudja, hogy miről akar beszélni és ő tudja, hogy mennyit akar ebből a sajtónak elmondani. A következményeket meg viselje.- mosolyogtam, majd Kimi és Mark felé vettem az irányt. Éppen valamilyen papírt nézegettek.- Mi ilyen érdekes?

-Mondjuk, a hivatalos sajtótájékoztatón szereplők.- nyomták az orrom alá a papírt. Jót nevettem, mikor megláttam. Kimi, Sebi, Heikki, Fernando, Adrian és Nico. Szegény Adrian és Nico meg fogja járni, hogyha Hamiltont akarják védeni, mert kétszeres túlerőben lesznek velük szemben. Ennek tudatában érdeklődve vártuk a délutánt.

53. rész

Az interjún természetesen elég nagy volt a vita, de a Hamilton fan pilóták alul maradtak. A „mieink” gyorsan kivágták magukat minden kérdésből és bebizonyították, hogy ők a jobbak. Az esténk is jól telt, mondhatni a mienk Kimivel eseménydúsan J. Másnap jöhetett a 2 szabadedzés. Az elsőt Seb, a másodikat Kimi nyerte. A pénteket is együtt töltötte a kis bandánk nagy vidámsággal. Szerencsére a szombatunk is hasonlóan alakult. A 3. edzés a Heikkié volt, a pole ismét Kimihez került, utána indulhatott Sebastian és Fernando, majd Heikki és Felipe. Ez a nap is pillanatok alatt elrepült. Eljött a vasárnap, ami tökéletes volt. Kettős Ferrari-győzelmet ünnepelhetett a maláj közönség. A csapat is nagyon boldog volt. Úgy volt, hogy este megyünk ünnepelni, de végül lemondtuk, mert Kimi azt mondta, hogy nincs kedve és inkább lenne velem kettesben. Ez így is történt, az estét együtt töltöttük. Testileg és lelkileg is teljesen eggyé váltunk újra és újra. Sokáig kényeztettük egymást, valamikor hajnali 3 után aludtunk csak el. Előtte azért történt egy számomra meglepő dolog. Ahogy feküdtünk az ágyban, hirtelen megszólalt a bajnokom.

-Ugye, tudod, hogy nagyon szeretlek?- kérdezte.

-Persze, hogy tudom.- feleltem és megsimogattam a mellkasát.

-És ugye azt is tudod, hogy bármi is történjék, ez így marad?- húzott még szorosabban magához.

-Igen, tudom.- mondtam mostmár kissé félve.

-Akkor jó.- zárta le megnyugtatásképpen. Így aludtunk el. Vagyis én aludtam, Kimi meg csak virrasztott. Reggel 10 óra után ébredtem. A mellettem lévő hely üres volt. Benéztem a fürdőbe, de ott sem volt senki. Körbejártam az egész szobát és Kimi sehol. Kezdett a dolog gyanús lenni, mert minden cucca eltűnt. Leültem a nappaliban egy pillanatra és akkor vettem észre a papírt a dohányzóasztalon. Kinyitottam és szembetaláltam magam a Jégember jellegzetes betűivel.

„Hannah! Tudom, hogy nem így kellene közölnöm veled, de be kell vallanom, hogy gyáva vagyok a szemedbe mondani. Köztünk mindennek vége. Örökre. Kérlek, ne keress, mert nem fogsz megtalálni. És ha lehet, a futamokon se fussunk össze, vagy ha muszáj találkoznunk, nézzük egymást levegőnek. Kimi”

Amint a végére értem, kétségbeesetten sikítottam fel. Zokogni kezdtem, nem értettem, hogy miért. Mit tettem, ami miatt csak így, néhány sorral szakít. Hiszen az éjjel még azt állította, hogy szeret.

-Mi történt?- érintette meg a kezem Mark. A kezébe adtam a papírt. Elolvasta, majd döbbenten nézett rám.

-Mivel érdemeltem ki ezt?- kérdeztem teljesen megtörve.

-Ha egyszer a kezem közé kapom, esküszöm, hogy megfojtom.- ölelt meg nevelőapám. Mikor kissé sikerült lenyugodnom, elkezdtük keresni, hátha tud róla valaki valamit, de senki nem hallott felőle. Engem ez eléggé aggasztott, mert még Siirka sem tudta, hogy hol a kedvenc kisunokája. Délután reményvesztetten szálltam fel a gépre, ami hazavitt. Útközben sikeresen elaludtam, de még álmomban is rá gondoltam. Bár hajnal 2 volt, mikor leszálltunk, én azért megkértem Leenát és Sebastiant, hogy vigyenek a házába. Ahogy odaértünk, mindent felkutattam, de mindent elvitt innen is. Ismét csak egy levélre akadtam.

„Kicsi lány! Mondtam, hogy ne keress, mert nem találsz. Kérlek, továbbra is maradjunk ennyiben! Kimi”

Mérgesen téptem darabokra a levelet. Az éjszaka semmit nem aludtam, arra ment rá minden időm, hogy összeszedjek mindent, ami hozzám tartozik. Semmit nem akartam hagyni, amiről eszébe juthatok. Végül mégis volt valami, amit hátrahagytam. Levettem a nyakamból azt a láncot, amit karácsonyra adott és az asztalra tettem. Utána beültem a Ferrarimba és útnak indultam. Először az jutott eszembe, hogy visszamegyek Heikkihez, majd pedig kishúgom és Seb ötlött fel lehetőségként. De rá kellett, hogy jöjjek, hogy ha egyszer még is meg akar találni, akkor túl egyszerű lenne neki. Ezért inkább megfordultam és a város másik vége felé száguldottam. Bár még csak hajnali 7 volt, tudtam, hogy valaki már ébren van ott, ahová mentem. Nem is tévedtem. Egy kétemeletes ház udvarában sétáltam egészen az ajtóig. Eszembe jutott, hogy csengetek, azonban eszembe jutottak a kicsik, ezért inkább elmentem hátra, a konyhai bejárathoz. Ahogy elmentem az ablak mellett, bekopogtam, hogy be is engedjenek. A tulaj meglepetten nyitott ajtót.

54. rész

Ahogy ott állt előttem a nő, kissé álmosan, még fürdőköpenyt viselve, megmosolyogtatott.

-Hannah? Hogy kerülsz te ide?- kérdezte.

-Kimi egy levélben szakított velem. Nem tudok ott maradni, ahol ő van. És nem akarom, hogy ha keres, egyszerű dolga legyen. Maradhatok egy időre?- kérdeztem kissé könnyes szemmel.

-Jaj, ne is kérdezz ilyen butaságot!- ölelt át.- Ez a te házad is és itt a te családod él.- mentünk be és leültünk.

-Sonja! Kivel beszélsz?-kérdezte egy férfi a nappali felől.

-Gyere, nézd meg.- felelt a nő mellőlem. Be is botorkált a bátyám.

-Hannah! Szia, kicsi hugicám!- jött mellém és átölelt. Neki is elmeséltem tömör mondatokban a történetemet és ő is azt mondta, hogy maradhatok. Így kerültem vissza Helsinkibe. A bátyám, a felesége és a két kicsi volt a lakótársam. Szívesen játszottam Niklassal és Lottával, akik szerencsére nagyon jó gyerekek voltak és szívesen töltötték az időt velem. Tobias az egyik gokart pálya igazgatója volt, így maradhatott annál, amit szeret, Sonja pedig pihenhetett egy kicsit. Arról, hogy hol tartózkodom, csak kevesen tudtak, vagyis csak a húgomék, az unokabátyámék és a nevelőapám, természetesen. Az idő pedig csak telt, én azonban egy pillanatra nem felejtettem el Kimit. Versenyekre viszont már nem mentem, mert nem akartam összefutni vele. A szakításunk számomra a mai napig nagyon fájt és egy találkozás mindenféleképpen felszakította volna az amúgy is fájó szakítás miatt. A Jégember második lett Sebastian mögött Kínában és egy olyan kérdésre sem volt hajlandó válaszolni, ami a kapcsolatunkat firtatta. Majd eljött a bahreini megbeszélés. Eszembe jutott, hogy Stefano mondta, mindenféleképpen ott kell lennem. Beszéltem Leenával, aki megkért arra, hogy keressek valaki mást, mert Seb valami meglepetéssel készült neki arra a napra. Elkezdtem gondolkodni, hogy ki lenne az, aki megfelelően képviselhetne minket a megbeszélésen. Egy olyan ember kellett, akiben teljesen megbízom és aki ért is a Forma-1-hez. És csak egy ilyen embert tudtam. Fel is hívtam őt.

-Halló?- szólt bele a férfi.

-Szia, Mark! Hol vagy most?- kérdeztem.

-Szia, kicsim! Éppen a homeban ülök egy kávé társaságában.- felelte nyugodt hangon. Ez kissé meglepő volt, mivel mostanában folyton veszekedett a pilótájával.

-Egy nagyon nagy kérésem lenne.- mondtam kissé félve a választól.

-Mit kellene tennem?

-Szeretném, ha te képviselnél minket az értekezleten.

-Én?- döbbent meg.- Biztos vagy benne?

-Benned bízom, te ismered a csapatot és azt is, hogy én mit gondolok bizonyos dolgokról. Te vagy az egyetlen reményem.

-Csak azért mondok igent, mert te kérsz.- mosolyodott el.

-Még lenne egy apró kérés, amit biztos, hogy nem fogsz szívesen teljesíteni.- kockáztattam meg.

-Mit találtál ki?-kérdezte gyanakodva.

-Támogasd Kimit az ésszerűség határain belül.- mondtam egy nagy levegő után.

-Ugye, tudod, hogy ez nekem nagyon nem tetszik?

-Tudom, de tedd meg értem…, apu.- mondtam ki a varázsszót. Ritkán hívtam így, általában akkor, hogyha nagy szükségem van rá és a támogatására.

-Rendben, kincsem, a kedvedért.- adta be a derekát.- Most azonban megyek, mert kezdődik a sajtótájékoztató.

-Én meg majd beszélek Steffel. Köszönök mindent! Szia!- köszöntem el.

-Szia!- köszönt ő is és letette. Én gyorsan felhívtam Stefanot, aki elfogadta a döntésem és megígérte, hogy hagyja, hogy Marknak annyi szava legyen, amennyi nekem lenne. Így nyugodtan vonultam ki a konyhába barátnőmhöz, majd mentem mesét nézni, miután megjelent Lotta és könyörgött egy sort (na jó, csak annyit kellett mondania, hogy mesét szeretnének nézni). Az arab országban pedig zajlottak a szokásos csütörtöki programok. A Ferrari értekezlete pontban 4-kor kezdődött. Előtte fél órával mindenki megkapta a menetrendet, és a pilótáknak is kötelező volt a megjelenés, mivel Luca di Montezemolo személyesen vesz részt. Mark felhívott a kezdés előtt nem sokkal, hogy azért átbeszéljük azokat a témákat, amelyeknél nem volt biztos az álláspontunkban. Időközben el is jött a 4 óra, de maga az elnök mondta, hogy fejezze be a beszélgetést. Odabenn pedig néhányan türelmetlenül üldögéltek, néhányan pedig teljes nyugalommal. Majd ahogy belépett az edző, többen meglepve néztek rá. Azonban még mielőtt elkezdődhetett volna a hangos felháborodás, elkezdték a megbeszélést.