2013. január 28., hétfő

Love from the past



Sziasztok! Tudom, tegnapra ígértem, csak még mindig kóros időhiányban szenvedek. Most, hogy végre vége a vizsgaidőszakomnak, a szobám átalakításával foglalatoskodom. De nem is baj, hogy ma került fel. Mert így tudom ajánlani valakinek, akiről ez a mai nap szól. BOLDOG SZÜLINAPOT, LIINA!!! Ez a mai csak neked. ;)

31. rész

(Mila szemszöge)
A Bahamák egy régi közös álom volt, ami csak most valósult meg. De tökéletes hely volt az újrakezdéshez és ezt Kimi is nagyon jól tudta. A reptéren tudtam csak meg, mi is az úti cél, és a nyakába ugrottam, annyira örültem. Most pedig, a harmadik nap reggelén nem is tudtam volna jobbat elképzelni, mint egy napfényárban úszó szállodai szobában ébredni úgy, hogy mellettem az a férfi durmol, akit a világon a legjobban szeretek.
Rendeltem reggelit, majd kiültem az erkélyre. A hatalmas, csodaszép tenger elkápráztatott. Bele tudtam merülni a végtelen kékség bámulásába, teljesen megnyugtatott. Ilyenkor mindig eszembe jutottak a pozitív, jó emlékek. Olyanok, amikor felhőtlenül és tökéletesen boldog voltam és semmi nem hálózta be a boldogságom.
Miután megjött az étel, elhelyeztem a nappaliban, majd visszamentem a hálóba, hogy felébresszem a párom. Tudtam, hogy nem szeret korán kelni, de talán elnézi nekem, ha 10 óra után megpróbálkozom felkelteni. Visszamásztam mellé, majd apró puszikkal borítottam be először a meztelen vállát, majd a nyakát és az arcát. Már az első pillanatban mosollyal jutalmazta, így tudtam, hogy ébren van.
-Mmmm- fordult felém.
-Szia!- mosolyogtam rá. Mellette nem éreztem már, hogy félek, hogy a világ összeesküdött ellenem.
-Gyönyörű látvány ébredéskor- simított végig a derekamon. Éreztem, hogy a vér az arcomba szökik. – Szeretlek!
-Én is szeretlek!- súgtam és nyomtam egy puszit a szájára.
Együtt reggeliztünk, majd nekiindultunk szétnézni a kisvárosban, ahol nyaraltunk. Élveztem a meleget, hogy senki és semmi nem zavar, hogy Kimi velem van. Kerestünk ajándékokat is a többieknek, hiszen mindig vitt mindenkinek valami csecsebecsét. Remekül szórakoztunk a mókásabbnál mókásabb kis ajándékok között.
-Vegyünk neked is egy ruhát!- fogta meg a kezem Kims, mikor éppen néhány hűtőmágnest néztem és berángatott a másik oldalon lévő kis ruhaüzletbe.
-Drágám, tele vagyok ruhákkal- mosolyogtam, de hagytam, hogy válogasson.
-Ez tetszik- emelt ki egy hófehér, lenge, térdig érő, ujjatlan ruhát. – Felveszed?
-Fel- vettem el tőle elnéző mosollyal és bementem a próbafülkébe, hogy magamra öltsem a ruhát. – Milyen?- léptem ki.
-Tökéletes- pillantott rám hatalmasra nyílt szemekkel. – Megvesszük.
Nem lehetett ellenvetésem, tényleg megvette nekem a ruhát. Utána egészen más hangulatban volt, álmodozó lett, még talán soha nem is láttam ilyennek. Ha kérdeztem valamit, volt, hogy csak percekkel később kaptam választ. Nem értettem, de tetszett, hogy végig jelezte valahogy, hogy hozzá tartozom – fogta a kezem, ölelte a derekam, csókok százaival kényeztetett.
-Gyümölcskehely?- kérdezte, mikor visszaértünk a szállodába csomagok tucatjaival.
-Igen- csillant meg a szemem.
-Megrendelem- nyomott egy puszit a számra.
Felmentem a szobába és lepakoltam. Elégedetten konstatáltam, hogy mindenkinek vettünk ajándékot és még így is marad helyünk a bőröndben – pedig pakolás terén képes vagyok besokallni. Az erkélyen készítettem elő a helyet és mire beléptem a szobába, láttam is a finnem a kezében egy hatalmas kehely gyümölccsel és fagyival felém lépdelni. Kiengedtem, majd én is követtem a szabadba.
-Olyan jó, hogy visszakaptalak- súgta Kimi és a karjaiba vont.
-Sajnálom- suttogtam és hozzábújtam.
-Már nem érdekel- simított végig a hátamon. – Már visszakaptalak, itt vagy velem.
-És mindig itt leszek- ígértem neki.
-Ebben nagyon is reménykedtem- engedett el, majd leültünk.
Jelentősen nagy mozdulattal tolta elém a kelyhet. Rápillantottam, de nem volt más, mint amit előző nap ettünk. Rengeteg édes és színes gyümölcs, 4 gombóc fagyi, a teteje pedig 3 csodaszép orchideával díszítve. Már nyúltam volna a kanálért, de a finn túl furcsán nézett. A tekintete ismeretlen volt számomra, ezért újra megnéztem az elém rakott kelyhet. És akkor, ahogy egy picit arrébb mozdítottam a fejem, megcsillant a fény azon, amit látnom kellett.
-Kimi…- pillantottam fel rá.
-Túl sokáig vártam rád. Túl sokáig voltam olyan idióta, hogy hagytam kicsúszni a kezemből a boldogságot. És mikor végre újra boldog lehettem volna, megint úgy tűnt, hogy a világunk összeomlik. Még egyszer nem akarom hagyni, hogy bárki elszakíthasson tőletek. Ezért- ereszkedett le elém és kivette a virágot a kehelyből – hozzám jönnél feleségül?
-Igen- nevettem fel sírósan. Nem várattam egy pillanatig sem a válasszal, megérdemelte, hogy azonnal megkapja.
-És akkor is, ha arra kérlek, hogy itt és még ma este?- csúsztatta a kis ékszert az ujjamra, de csak félig.
-A fehér ruha…- értettem meg mindent. – Igen, már ma.
-Remélem, megbocsátod nekem, hogy így rászedtelek- húzta fel a gyűrűm, majd végre megcsókolt.
-Minden meg van bocsátva- bújtam hozzá.
Már nem külön székbe ültem le, hanem az ölébe és úgy ettük a kelyhet. Minden falat után mámorító csókot váltottunk, nem bírtunk betelni a másikkal. Majd amint elfogyott, magamra lettem hagyva, hogy készülődjek. Elmentem zuhanyozni, hajat mosni, majd a hajam megszárítottam és kértem a portáról egy hajsütő vasat. Amíg elkezdtem a tincseimet loknikká alakítani, tárcsáztam Svájcot. Úgy éreztem, hogy bármennyire szerethetem Kimit, csak akkor helyes, ha hozzámegyek, ha arra Kaisa is igent mond.
-Vettel-ház- vette fel a készüléket a kicsi német.
-Szia, Seb, Mila vagyok- köszöntem.
-Szia! Minden rendben? Jól telik a nyaralás?- faggatott vidám hangon.
-Igen, remekül- mosolyodtam el. – Minden rendben a vendégeddel?
-Semmi panaszom nincs- nevetett fel. – De már adom is!
-Szia, anyu!- csilingelt szinte azonnal a hercegnőm a vonal túlsó végéről.
-Szia, babám!- köszöntem vissza.
-Na, milyen a nyaralás? Apuval minden rendben? És veled? Mi mindent csináltatok? És mit kapok?- sorolta a kérdéseit.
-Minden nagyszerű- nevettem fel vidáman. – De van itt valami…
-Ugye, nincsen semmi baj?- kezdett azonnal aggódni.
-Apád megkérte a kezem- mondtam ki, nehogy túlságosan beleélje magát az aggodalmaskodásba.
-Mi? Tessék? Ez szupeeeeeeeer!- visított a készülékbe.
-Ez nem minden- folytattam. – Ma akar elvenni. De ha te…
-Mondd, hogy nem jutott eszedbe, hogy nemet mondasz csak azért, mert nem vagyok ott- háborodott fel.
-Kicsim, én…
-Ugyan már, anyu!- szólt rám a lányom. – Mióta ismered őt, erre vágysz, ne tagadd! És nem fogok azért duzzogni, mert nem lehettem ott. Itthon úgyis kénytelenek lesztek csapni egy hatalmas bulit, képtelenség, hogy ha mindez kiderül, megússzátok. Majd akkor kiélvezek minden pillanatot. De ha lehet, a képeket azonnal küldjétek át nekem, jó?
-Olyan szerencsénk van veled- sóhajtottam fel. – Nem is kérhetnénk tökéletesebb gyermeket, mint te.
-Csak érezzétek jól magatokat, rendben?- kérte vidáman.
-Nagyon szeretlek, hercegnőm!- súgtam a készülékbe.
-Én is szeretlek!- kaptam a szívből jövő választ.
Elbúcsúztunk egymástól és jöhetett is a további készülődés. A hajam befejeztem, majd néhány tincset eltűztem és azt az orchideát is beletettem, amiben a gyűrűm volt. Utána nekiláttam sminkelni, majd belebújtam a ruhába, amit kiválasztott a vőlegényem. Kissé idegesen topogtam, korábban készen lettem, mint ahogy számítottam rá.
Végül egy pincér szólt, hogy várnak engem odalenn, a hallban. Amikor leértem a lifttel és körbenéztem, nem láttam egyetlen ismerős arcot sem. Már kezdtem azt hinni, hogy vicc az egész, amikor mellém lépett egy férfi és azt kérte, kövessem.
-Nem megyek sehová- léptem egyet hátra. Idegen volt, nem tudtam bízni.
-Kérem!- pillantott rám, de csak nemlegesen rázta a fejét. Elővett egy borítékot és felém nyújtotta. A tetején Kimi jellegzetes betűivel ott állt a nevem. Kinyitottam és egy lapot húztam elő, amin ez állt:
„A férfi a szálloda egyik alkalmazottja. Ő fog elvezetni hozzám. Ne aggódj, már várlak! Szeretlek! K.”
Bólintottam és elindultam a férfi után, de a 3 lépés távolságot megtartottam. Csak Kimster írása volt, ami megnyugtatott. A part felé tartottunk, mialatt a lemenő nap az eget narancsszínűre festette. Biztos voltam benne, hogy párom a kedvemért választotta ezt az időpontot és a romantikus lelkemnek akart kedveskedni, ami tökéletesen sikerült is.
Egy eldugottabb részre fordulva már láttam is őt. Egy férfivel vártak rám. Hófehér inget és tört fehér nadrágot viselt. A szemei csillogva bámultak engem. A férfi, aki eddig kísért, most megtorpant. A kezembe nyomott egy csokor virágot, majd hátat fordított és elmasírozott arra, amerről jöttünk. Remegő lábakkal mentem oda életem szerelméhez.
Egymás kezét fogva hallgattuk a szertartást, ami angolul zajlott. Nem volt hosszú, de pont megfelelő nekünk. Rövid eskütétel után gyűrűt cseréltünk, majd aláírtuk az anyakönyvet és megkaptam az első csókomat, mint Mrs. Räikkönen.
-Elképesztően gyönyörű ma este, Mrs. Räikkönen- ölelt át Kimi, mialatt még tovább vezetett a parton.
-Maga is remekül fest, Mr. Räikkönen- pillantottam rá mosolyogva.
-Azt terveztem, hogy az éjjelt kinn töltenénk a szabadban- forgatott maga felé. – Van egy barlang, a szállodához tartozik, ki lehet bérelni romantikus estékhez. Én ezt megtettem.
-Mesebeli- leheltem, mert nem tudtam többet mondani. Ez az egy szó lefestette minden gondolatom és érzésem.
Plédekből és puha szivacsból volt elkészítve a helyünk. Egy kisebb asztalon mindenféle finomság sorakozott, csak arra várva, hogy mi megkóstolhassuk őket. Egy hűtőláda is helyet kapott, ami sejtésem szerint a pezsgőt rejtette – a két karcsú pohár mindent elárult. A világítást néhány elemmel működtetett gyertya adta, az egész helyen félhomály uralkodott. Olyan volt, amire minden lány vágyik egyszer.
A következő órák teljesen összefolytak. A csókok, ölelések, szavak melódiája kusza színkavalkádként vett körbe, sokszor nem is nagyon hittem, hogy ez a valóság. Azonban minden alkalommal emlékeztetett egy apró sebhely a karomon, amit egy cigarettacsikk okozott. Habár rossz emlék volt, mégis most örültem, hogy van, mert biztosított arról, hogy nem álmodom.
Nem tudnám megmondani, hogy a ruháim mikor is tűntek el a testemről. Eddig még a nyaralásunk alatt is nagyon vigyáztam, hogy ne lásson meztelenül, mivel még mindig voltak látható foltjaim, amiket szégyelltem. Kimi azonban nem szólt semmit, csak cirógatott, csókolt, ölelt és egyre közelebb juttatott a beteljesüléshez. A mennyekben éreztem magam a karjai között és egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy nem is olyan régen miket kellett átélnem.
-Istenem!- sóhajtottam fel, amikor a testünk egyesült.
-Hiányoztál- súgta a fülembe és lassan megmozdult.
Minden mozdulat, minden sóhaj, minden szívdobbanás eggyé vált azokban a pillanatokban. Nem létezett a világ, nem volt senki és semmi, csak mi ketten, egyként. Úgy, ahogyan mindig is vágytunk rá. Két lélek, amelyek egyszer elszakadtak egymástól, most újra megtalálták a másikat. És nem szándékoznak szétválni soha többé.

2013. január 24., csütörtök

Love from the past



Hahó! Van itt még valaki? *kétségbeesetten pillant körbe remélve, hogy az olvasói nem pártoltak el tőle mindannyian a hosszú szünet miatt* Befejeztem a vizsgáimat és íme, már van is folytatás. Lehet ezek után is egyezkedni? :$ Marad a 7 komment és ha ügyesek vagytok, akkor vasárnap folytatás, jó?
 
 
30. rész

(Kaisa szemszöge)
London egy meghatározó élmény volt. Pontosan tudtam, hogy esélyem semmi, de már az nagy szó volt, hogy kijuthattam. Értékeltem a lehetőséget, hiszen rajtam kívül egy csomó sportoló van itt, és még többen vannak, akiknek a legfőbb céljuk az életben, hogy kijussanak egy olimpiára, nekem pedig megadatott. Büszke vagyok, hiszen javítottam az egyéni legjobbjaimon és nem lettem utolsó sehol.
A kedvem attól is remek volt, hogy a szüleim is velem voltak… végre együtt. És az, hogy anyu napról napra egyre inkább felszabadultabb és a történtek egyre kevésbé befolyásolják. Már nem rezzen össze, ha valaki közelebb áll hozzá, már nem szisszen fel fájdalmasan egy-egy érintésre és mozdulatra. Kezd visszatérni az az ember, aki minket itt hagyott. Persze, tudom, hogy sosem lesz teljesen ugyanolyan, de már az is eredmény, ha hasonló életet tudunk neki biztosítani.
Most éppen az volt az ötlet aputól, hogy nyaraljunk. Én igazából azt akartam, hogy ők ketten menjenek nyaralni, igazán megérdemelnek egy kis időt kettesben. Maradni nem akartam, keresztanyu és Jansen is megérdemel egy kis magánéletet. Nagyihoz és keresztapuékhoz nem mehettem, mert ők nyaraltak. Anyu szüleihez megint nem akartam menni, mert összevesztek és nem is kedvelem a katonás rendet, mikor pihennék. Szóval nem nagyon tudtam, mi lenne a jó megoldás.
-…És te hová mennél, angyalka?- pislogott rám apu.
-Nem tudom- rántottam meg a vállam. – De ti nem akartok kicsit kettesben lenni?
-Kicsim, te vagy nekünk az első- ült le mellém anya. – És nem hagyunk egyedül.
-Nem leszek egyedül- ráztam a fejem hevesen. – Elmehetnék Sebhez.
-Nála akarsz nyaralni?- ráncolta a homlokát apa.
-Ugyan már!- pattantam fel lelkesen. – Ha nem nyaralnak valahol, akkor biztos szívesen fogad. Ti meg ketten lehettek végre.
-És ha veled akarunk lenni hármasban?- nézett fel rám anyu.
-Arra még egy csomó időnk van. De ha vége a szünetnek, akkor apunak megint utaznia kell.
-Ti meg jöttök velem- tette hozzá.
-Ha csak erre a hétre mentek el, még mindig van másfél hét addig, hogy menni kelljen Belgiumba- vetettem be az utolsó ötletem. – Akkor még mindig lesz egy hetünk közösen.
-Csak mondd, hogy nem akarsz velünk jönni és kész- nevetett fel apu és megölelt. – Megyek, beszélek a kölyökkel. Mimi, te pedig találd ki, hol szeretnél lenni.
Ahogy kettesben maradtunk, anyu előszedte a bőröndöket és csomagolni kezdett. Közben láttam, hogy néha becsukja a szemét, felsóhajt, a fejét rázza. Vagyis ötlete sem volt, hol is kellene nyaralniuk, merre is lenne kedve menni. Én is gondolkoztam, hátha tudok valami épkézláb ötlettel szolgálni.
-És ha kimentek valahol a tengerre a jachttal?- nyújtottam oda néhány felsőt neki.
-Nem is rossz ötlet- merengett el. – Köszönöm, drágám!
-Nincs mit- mosolyogtam rá.

***

Már voltam párszor Svájcban, így nem volt ismeretlen a repülőtéri terminál, amikor megérkeztem. És azt is tudtam, hogy vár rám egy kissé szomorú és magányos német világbajnok. Merthogy Jasmine már a múlté volt Sebastian életében, mivel szakítottak. Apu szerint még jó is, hogy itt leszek vele, mert segíthetek átvészelni a szakítását.
A bőröndömet magam után rángatva mentem egyenesen előre, utat törve magamnak a tömegben. Néhányan fel is mordultak, hogy minek rohanok ennyire, de ők nem tudhatják, hogy mennyire örülök annak, hogy itt lehetek. Alig léptem ki a kapun, már ki is szúrtam őt. Elmosolyodtam és szinte futottam felé. Ahogy odaértem, elengedtem a bőröndömet és Seb nyakába ugrottam.
-Szia, nagylány!- ölelt át nevetve és emelt meg.
-Szia, Basi!- kapaszkodtam a nyakába. – Egy egész héten keresztül foglak nyúzni.
-Tudom- tett le. – Apád figyelmeztetett, hogy nagyon bezsongtál. De mi ez, hogy kihúzod magad a nyaralás alól?- fogta meg a bőröndöm és indultunk kifelé.
-Nem húzom ki magam, csak hagyom, hogy kettesben legyenek- tiltakoztam. – Alig jöttek össze, mikor anyu elment. Aztán meg mióta hazajött, azóta is mindig volt valami.
-Kis kerítőnő- adott egy puszit az arcomra.
A gyomrom megugrott ettől a pici gesztustól. Éreztem, hogy az arcom felforrósodik és elpirulok. Gyorsan elkezdtem forogni, mintha a kocsit keresném, hogy ne vegye észre, mennyire zavarba jöttem. Még én sem tudtam, hogy mit is jelent ez. És azt sem, hogy lesz-e folytatása.
Útközben ő maga mesélte el, hogy egy ideje már sejtette, hogy szét fognak menni, mert nem alakultak úgy a dolgai Jasmine-nel, mint ahogyan az elején. De el tudtak válni barátokként, meg talán még nem volt annyira nehéz, hogy nem éltek együtt és eleve nem volt lehetőségük állandóan együtt lenni. Sajnáltam, hogy szétmentek, mert szerettem mindkét embert, de valahol a szívem legmélyén egy olyan érzés is megjelent, ami ezt a hírt úgy könyvelte el, mint a világ legjobb dolga.
-Meg is jöttünk- vezetett be a házba, amit képekről már ismertem. – Éhes vagy? Esetleg szomjas? Vagy bármi más?
-Nem, köszi- ráztam a fejem.
-Megmutatom a szobád, aztán meg majd kitalálod, mit csináljunk- indult a lépcső felé.
-Én találom ki?- siettem utána. – De én nem…
-Nem vagy teher- torpant meg és fordult felém. – És nincs mit csinálnom, szóval azt csináljuk, amit te szeretnél.
-Akkor úszol velem versenyt?- pislogtam rá aranyosan.
-Jól van, Kaisa, a te humorod sem változott- nevetett fel és folytatta az utat felfelé. – Úgy gondoltam, hogy a nagyon rózsaszín szobát nem annyira kedvelnéd, ezért ezt választottam neked, de át is költözhetsz.
Benyitott a hálóba, ami hatalmas volt. A falak halvány karamellszínűre voltak festve. Az ajtóval szembeni falon egy hatalmas ablakon ömlött be a napfény, ami csodaszép fényárral kényeztette a belépőt most, hogy a falhoz hasonló színű, földig érő drapériák nem voltak behúzva. A jobb oldali falhoz volt helyezve a franciaágy, ami sötét mahagóniból lehetett, míg ízlésesen krémszínű ágyneművel volt megvetve. Mellette két egyforma mahagóni éjjeliszekrény, amiket egy-egy lámpa dobott fel. Az ággyal szemben állt egy óriási ruhásszekrény, mellette egy könyvespolc néhány kötettel, díszekkel. Az egyik sarokba volt egy kávészínű bőrfotel befordítva, a másikban pedig valamilyen hatalmas zöld növény lett elhelyezve. Egyszerű volt, letisztult, mégis kellemesen barátságos.
-Kinek jutott eszébe a rózsaszín?- terültem el az ágyon.
-Melanie imádja- nevetett, míg a bőröndöm a fal mellé állította. – Jó lesz itt, vagy…?
-Nekem tökéletes- pillantottam fel rá.
-Az én szobám szemben van, ott megtalálsz bármikor. És akkor most mit csinálunk?- ült le mellém.
-Komolyan mondtam a versenyt- könyököltem fel, hogy lássuk egymást.
-Nem versenyzek olimpikonokkal- tiltakozott, de a kék szemek játékosan csillantak meg.
-Haha, nem volt az olyan nagy dolog- legyintettem és felkeltem.
-Dehogynem!- nyúlt utánam, így visszahuppantam mellé. – Nagy dolog és rettentően büszke vagyok arra, hogy ismerhetlek. Szóval ne legyél kishitű- kért komolyan. – Megyek, hagylak pakolni. Fél óra múlva pedig mehetünk úszni. Elég lesz annyi idő?- pillantott elgondolkozva a bőröndömre.
-Nagyon vicces vagy, Basi!- dobtam meg egy párnával. – Nem vagyok plázacica.
-Akkor nem is jöhetnél ide- hozta vissza a párnát. – Majd találkozunk- simított végig az arcomon és magamra maradtam.
Újra összerezzentem a mozdulatára. Amikor becsukta az ajtót, még akkor is éreztem, hogy bizsereg a bőröm ott, ahol megérintett. A saját reakcióimat nem értettem. Miért pont ő? Mikor lett ez az egész más, mint ami egy normális barátságban mindennapos és elfogadott? És miért pont én vagyok, aki már mást akar és másra gondol?
Végig ezeken gondolkoztam, amíg a szekrénybe raktam a ruháimat. Majd jöhetett a dilemma, hogy mit vegyek fel. De nem az a csajos, amikor a fél szekrényt kipakolja az ember. Itt kisebb volt a bajom, mégpedig az, hogy az úszódresszemet vegyem fel vagy a bikinit. Habár Svájcban voltunk, a hegyek mellett, a kellemes 25 fok körüli hőmérsékletben bármelyiket fel mertem venni, mert nálunk otthon már hűvösebb időben is lengén öltözünk. Végül egy gonosz kis hang rábeszélt, hogy a bikinibe bújjak bele. A hajamat gyorsan összekötöttem egy copfba, majd a törölközőmet magam köré csavarva mentem le.
Körbepillantottam, de még nem volt sehol. Így maradt a felfedezés, ami nem tartott sokáig. Néhány lépést kellett csak tennem, hogy lássam a kupáit. Otthon is imádtam őket nézegetni és mindig büszkeség töltött el, hogy elmondhattam, az apukám nyerte őket. És most is ámulattal néztem a rengeteg díjat, amik mind arról tanúskodtak, hogy egy kiemelkedő ember házában vagyok.
-Úgy nézed, mintha életedben először látnál ennyire közelről ilyen díjakat- mormolta a fülem mellett.
Mivel nem számítottam rá, hatalmasat ugrottam és majdnem el is estem. Annak köszönhettem, hogy ez nem történt meg, hogy mögöttem állt – szorosabban, mint hittem. A kezei a csípőmre simultak és úgy tartott meg. Felpillantottam rá és úgy mosolygott rám, hogy a szívem kihagyott egy ütemet, hogy utána még ezerszer gyorsabban doboghasson.
-Bocsi! Nem akartalak megijeszteni- állított biztonságosan talpra. – De olyan édes voltál, ahogy nézed őket. Még senki nem csodálta ekkora ámulattal, főleg nem olyan, aki valamennyire benne van ebben az életben.
-Nekem mindig sokat mondanak ezek a trófeák- néztem még egyszer a falra, majd újra a vendéglátómra. Igyekeztem normálisan és természetesen viselkedni. – Mehetünk? Elverhetlek?
-Ez a hála, hogy egy egész hétre befogadlak? Szépek vagyunk, mondhatom!- sértődött meg játékosan, de közben mutatta, merre menjek.
Már ismerősként köszöntöttem a gyomromban repkedő rengeteg pillangót, amikor megláttam egy szál fürdőnadrágban őt. Igyekeztem nem látványosan elfordulni, hogy a törölközőmet letegyem. Nem akartam látni a reakcióját, így is elég nagy hatással volt rám, hogy nem sok ruha van rajta. És zavarban voltam amiatt, hogy rajtam még annál is kevesebb van, mint általában, amikor a víz közelébe megyek.
Meg sem várva Sebastiant merültem el a medencében. Meglepett, hogy egészen meleg a vize ahhoz képest, hogy nem fedett, de szinte sejtettem, hogy erre is odafigyel. Neki sem lenne jó egy megfázás, mert úgy vezetni elég nehézkés lehet egy Forma-1-es autót. Lemerültem a víz alá, hogy utána felbukkanva szembetalálhassam magam a vendéglátómmal.
-Szóval úszóverseny?- pislogott rám.
-Igen, ezt beszéltük meg- bólintottam és a medence széléhez mentem.
-4 hossz?- kérdezte. Ahogyan elnéztem a medence 25 m hosszú lehetett. – Gyorsúszás.
-Sok sikert!- hajoltam oda hozzá nevetve és adtam neki egy puszit. – Szükséged lesz rá.
Azt tudtam, hogy nem fogom kilométerekkel megverni, de reméltem, hogy sikerem lesz. Együtt számoltunk 5-ig, majd indultunk. Az első két hosszt fej-fej mellett úsztuk, néha még előttem is volt. Azért egy felnőtt, férfi sportolóval, aki gyakran úszik, én sem versenyezhetek komolytalanul. Kénytelen voltam rákapcsolni és a végén kb. 10 méterrel sikerült előbb érintenem a falat.
-Mi tartott ennyi ideig?- érdeklődtem, mikor mellém ért.
-Szemtelenkedünk?- húzta fel a szemöldökét.
-Én? Soha- nevettem. – De kicsit mintha eltunyultál volna.
-Ezt még megbánod- nézett rám és még levegőt venni sem volt időm, mikor már a víz alatt voltam neki köszönhetően. Igen… a versenyzők reakcióidejével nem tudunk mit kezdeni mi, földi halandók.
-Ez most nem volt tisztességes- köhécseltem, amikor feljöttem.
-Ahogy nem tisztességes úszóként kihívni egy normál embert úszóversenyre- simította ki az arcomból a vizes tincseimet.
-Férfi vagy, idősebb nálam 10 évvel és sportoló, aki rendszeresen úszik- soroltam. – Kihívhatlak. És te vállaltad- mutattam rá.
-Mindenre lesz válaszod, nagylány?- kérdezte nevetve.
-Ahogy apának is van mindenre- bólintottam.
-Pontosan- sóhajtott fel, majd elfordult tőlem. Ezt kihasználva ugrottam a nyakába és húztam le a víz alá. – Kaisa!- jött fel köhécselve, én azonban akkor már a medencét hagytam el. – Elkaplak!- nézett rám komolyan.
A tekintete perzselte a bőrömet. Mégis elkezdtem menekülni előle és a lelkem menekülni kezdett az alakuló érzelmeim elől. Abban a tudatban is, hogy semmi esély, ha ez elkezdődött, így is lesz a jövőben. A házban össze-vissza csúszkáltam teljesen vizesen, néha azt sem tudva, hová megyek. Volt, hogy láttam magam mögött, de néha teljesen el tudott tűnni. Mikor úgy döntöttem, hogy az emelet felé megyek, a nappalin keresztülvágva egyszer csak elkapta a derekam és együtt zuhantunk a puha szőnyegre.
-Megvagy!- vigyorgott rám diadalittasan.
-Helyismeret nélkül nehéz jól menekülni- fújtam ki a levegőt.
-Vannak itt titkos helyek- kacsintott rám. Egymás mellett feküdtünk az oldalunkon. – Viszont most az egész földszint életveszélyes a víztől.
-Majd összetakarítom- válaszoltam neki.
-Nem azért mondtam, te kis butus- mosolyodott el kedvesen és nyomott egy puszit a homlokomra. – Csak legyél óvatos, nem szeretném, ha bármi bajod lenne.
-Igyekszem- ígértem meg egy bólintással.
-Gyere, megfázol, ha még sokáig vagyunk benn, mert megy a klíma- húzott álló helyzetbe. Összeszedtük a törölközőinket, majd mentünk átöltözni.

***

(Sebastian szemszöge)
Nem vagyok normális! Komolyan, ha bárki rájön erre, akkor nekem egy életre végem – és meg is érdemelném. Hogy is juthatott eszembe úgy nézni Kaisára, mint egy nőre? Hol van az ép eszem? Miért is fogalmazódott meg bennem, hogy ő más, mint egy ismerős gyerek?
Talán, mert már nem gyerek. Elkezdett felnőni és ez nekem is feltűnt. Kezdett olyanná válni, akiért egyszer a férfitársadalom teljes rétege két kézzel fog nyújtózkodni. A korábbi kislányhoz képest elkezdte figyelni, mi áll jól neki, kiemelni a testének előnyeit, eltüntetni optikailag az úszás nyomait, az erősebb izomzatot. Egy csinos fiatal nővé kezdett válni.
Nem, nekem nem szabad ilyenre gondolnom egy pillanatig sem. Ő csak egy ismerős, akivel jóban vagyunk, aki itt van és ennyi. Semmi más nem juthat eszembe róla. Kimi lánya, aki ki is nyírna, ha már csak sejtené, hogy miképpen is jutott eszembe a lánya. Biztos lehetek a hosszú, fájdalmas halálban, ha egyszer is megneszeli ezt az egészet.
Gyorsan zuhanyoztam, átöltöztem, majd mentem a földszintre eltüntetni a tócsákat. Közben kikapcsoltam a klímát, hogy ne legyen hideg és Kaisa biztos ne fázzon. Nem lehettem lenn olyan régóta, amikor megjelent mellettem egy virágos nyári ruhában.
-Mivel tudok segíteni?- mosolygott rám.
-Csak menj, pihenj!- viszonoztam a mosolyát, mert nem tudtam türtőztetni magam. – Ezt megcsinálom.
-De miattam van az egész. Valahogy hagy segítsek!- kérlelt nagy szemekkel.
-Nem kell!- tiltakoztam.
-Akkor csinálok vacsorát- fordított nekem hátat és elindult jobbra.
-Kaisa!- szóltam utána, mire megtorpant. – Másik irány- közöltem vele.
-Kész labirintus- motyogta, mikor elment mellettem.
Nem bírtam ki, hogy ne forduljak utána mosolyogva. Gyorsan befejeztem a takarítást, elpakoltam az eszközöket, majd mentem a konyha felé. Az ajtóban állva figyeltem, ahogyan feltalálja magát. Tudtam róla, hogy szeret pepecselni az ételek készítésével, úgyhogy hagytam kibontakozni. Csak akkor mozdultam, amikor egy magasabb polcról akart leemelni egy kancsót, de nem érte el. Odaléptem szorosan mögé, a testünk teljesen összesimult. Az egyik kezem a csípőjére fektettem, míg a másikkal leemeltem a kellő tárgyat. A kellemes barackillat, ami körüllengte, szinte földhöz vágott.
-Köszönöm!- pillantott fel rám.
-Nincs mit- ráztam meg a fejem és elléptem tőle. Majdnem nagyon nagy hülyeséget csináltam.
Inkább leültem a pult mellé és igyekeztem meséltetni. Mindent tudni akartam arról, ami történt vele az olimpián, így hallgathattam a hangját, ami egy gyönyörű dallam volt. Imádtam, ahogy a kellemes emlékeknél elmosolyodott, a szeme vidáman csillogott, hevesen magyarázott és tényleg mindent el akart mesélni. Közben pedig készült a melegszendvics és a narancsos limonádé vacsorára.
Együtt ettünk, majd a nappaliban a kanapéra költöztünk filmet nézni. Találtunk egy vígjátékot, amit mindketten szerettünk, így azt kezdtük el nézni. Ott ültem mellette és a filmből szinte egy pillanatot sem fogtam fel. Küzdöttem magammal, mert a szívem azt diktálta, hogy csússzak közelebb, öleljem át és ne engedjem el, míg az eszem szidott engem, hogy miképpen is juthat eszembe, hogy pont Kaisa kelljen nekem.
Végül a dolog megoldódott. A vége előtt fél órával egyre gyakrabban csukódott le a szeme és a karjaimba dőlt. Óvatosan magamhoz húztam és átöleltem. A haját simogatva vártam meg, hogy vége legyen a filmnek, majd a karjaimba vettem. Rettentően jó érzés volt, ahogy a feje a vállamon pihent. Felvittem a szobába és végigfektettem az ágyon. Egy vékony pléddel betakartam, majd még percekig ültem mellette és néztem őt. Végül nyomtam egy puszit az arcára és magára hagytam.
Biztos voltam abban, hogy életem legnehezebb hete elé nézek, de abban is, hogy nem léphetek. Nem én vagyok, aki tönkre fogja tenni egy ilyen gyönyörű fiatal lány életét. Az pedig, hogy mennyire nem vagyok normális? Már nem tudok rajta változtatni. A lényeg, hogy nem fogok máshogy viszonyulni Kaisához, azért, hogy neki semmi baja ne eshessen.

2013. január 22., kedd

Questions

Sziasztok! Nem, ez még nem a friss. Újra díjzápor van a Bloggeren. Mint már korábban is mondtam, nagyon köszönöm, ha gondoltok rám, én azonban nem teszem ki ezeket. De nem szeretnék senkit megsérteni, ezért annyit megteszek, hogy a kérdésekre, amik fel vannak téve, válaszolok. Így ti is egy kicsit bepillanthattok a világomba. Csibi, Liina: Drágáim, köszönöm milliószor, hogy eszetekbe jutottam!!!

Csibitől kapott díjak kérdései:

11 dolog magamról:


1. Ének-zene tagozatos általános iskolába jártam.
2. 12 éves koromig utáltam olvasni.
3. Eddig 3 alkalommal csalódtam abban, akiről azt hittem, hogy a legjobb barátom.
4. Rajongok a sportokért, majdnem mindent megnézek.
5. Egy álmom vált valóra tavaly, amikor eljutottam Szeged-Veszprém férfi kézilabdameccsre.
6. Tudok főzni, a környezetem szerint egészen jól.
7. Soha nem ennék halat és gombát.
8. Mindig megnyugtat a fahéj illata.
9. Rossz szokásom, hogy mindent túlaggódok.
10. Utálok futni, mégis tavaly hajlandó voltam márciustól októberig rendszeresen eljárni és kocogni kicsit.
11. Ez az első olyan egyetemi félévem, amikor nem buktam nyelvészetből.



1. Ha nem pont ebbe a korba születtél volna, mikor élnél legszívesebben?
Szívesen éltem volna a 19. században, elegáns úrihölgyként.
2. Ki a kedvenc történelmi személyed? Miért?
Sissi, habár a fele sem igaz annak, amit róla tudnak az emberek. Mégis, valahogy jó elhinni, még ha csak a képzelet szüleménye is a tökéletes királynő.
3. Ha lenne lehetőséged egy elemmel bővíteni a Világ hét természeti csodáját mi lenne az?
Stonehenge. Valami elképesztően kápráztató élőben.
4. Milyen könyvet olvastál utoljára? Nem tankönyv :D
Jó kérdés, mert tankönyvekkel van tele az életem… De azt hiszem, hogy Spirit Bliss: Árnyékvilág.
5. Melyik a kedvenc szereplőd, egy általad olvasott könyvből? Miért?
Szeretem Jane Eyre-t. Mikor először olvastam, nagyon azonosulni tudtam vele és ez azóta sem változott.
6. Melyik a kedvenc saját magad kreált szereplőd és miért?
Talán Zoé a Kísért a múltból. De a miértre nem tudnék felelni.
7. Melyik történetedet látnád viszont könyv formában?
Love from the past…
8. Mi a kedvenc évszakod és miért?
Tavasz végi lány vagyok és imádom, amikor minden zöld, nyílnak a virágok és ezernyi szín van a természetben. :)
9. Mi a kedvenc filmed? Miért?
Millió filmet imádok, de mindent visz a Halálos iramban. Miért…? Mert autók.
10. Mi a kedvenc sorozatod és abból a leginkább kedvelt szereplőd?
Krimisorozatok rajongója vagyok. Kedvenc az NCIS, kedvenc karakter pedig Abby. :)
11. Lányokkal vagy srácokkal barátkozol leginkább?
Belegondolva több a srác barátom.
 



1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek?
Mónika, becézni Móni, Nika, a család Moncsi, és ugye a Monshe.
2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?
Ha nagyon pocsék a hangulatom, akkor bármelyik szomorú és lassú számon.
3. Félsz a sötétben?
Nem.
4. Szerelmes vagy valakibe?
Elmondhatatlanul igen. :))
5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled?
Pont elég volt, hogy egyet se részletezzek. :$
6. Gondolatban öltél már meg valakit?
Öhm… igen.
7. Szerinted péntek 13.-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent?
Habár nem hiszek a babonákban, sosem volt szerencsém péntek 13-án.
8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?
Van, de ha nem gond, nem mondom el.
9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?
Nem hiszem. Ha valaki ismer, fogadjon el úgy, ahogy vagyok.
10. Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál?
Nem, de a tűszúrástól rettegek a mai napig.
11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?
Valahogyan megoldanám, hogy elfelejtsen a világ és újra egy egyszerű ember lehessek.
12. Szoktál álmodozni?
Gyakran. :)
13. Járnál Chace Crawforddal?
Nem.
14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik?
Minimum kettőt. Neveket meg majd kitalálom akkor a párommal, amikor itt az ideje. :)
15. Adni vagy kapni jobb?
Habár szeretek kapni, még jobban szeretek adni és látni, hogy mit reagál, aki kapta.
16. Titkom:
Ha már két ember tudja, nem titok. ;)
17. Bakancslista:
Szeretnék még egyszer eljutni Londonba.
Egyetemi diplomát szerezni.
Személyesen találkozni és beszélni egy kedvenc külföldi sportolómmal.
Linkin Park koncertre menni.
És… még millió minden, de nem árulom el az összeset. ;)

Liinától kapott díjak kérdései:



Miért kezdtél el blogot írni?
Szerettem volna egy helyen látni az általam írt történeteket.
Ha egy napra mindenható lennél, mit tennél?
Fogalmam sincs… De tényleg. :) Hirtelen döntések ezreit hoznám meg.
Voltál már úgy, hogy az adott pillanatban úgy érezted, te vagy a legboldogabb ember a világon? Igazán a legboldogabb? Ha igen, miért?
Igen, amikor a párom először mondta ki azt a bizonyos ’Sz’ betűs szót. :D
Melyik a kedvenc F1 pályád, és miért?
Imádom Spa-t, mert sosem unalmas a verseny és mindig óriási, emlékezetes futamok vannak ott. Ja, és mert Kimi ott nyert legtöbbször.
 Mivel ’éled túl’ ezt a hosszú F1 szünetet?
Sajnos vizsgaidőszakkal az egyetemen… Mire ennek vége, már jönnek az autóbemutatók és a tesztek. :)
Miért olvasod a blogomat? 
Részben, mert azon kevesek között van, amelyiket tudom értékelni. És részben, mert ugye már van egy közös „gyermekünk” is. :))
A történeted karakterei közül van olyan, aki a valóságban is létezik? Úgy értem, akit a környezetedből mintáztál?
Igen, van valaki, akit a húgomról mintáztam, de ez maradjon titok. ;)
Milyen zene szól most a lejátszódban?
Jelenleg csend van nálam… :D De amúgy Unique volt az utolsó. :)
Írnál e társas blogot?
Mindig azt hittem, hogy nem, de már más a véleményem. Jó a társszerzőm. ;)
Ki a kedvenc versenyződ?
Kimi Räikkönen.
Miért ő a kedvenc? 
Mert 8 évesen ráböktem a tévére, hogy „Én neki akarok szurkolni.” :D És utána átszerződött a McLarenhez, ami akkoriban apukám kedvenc csapata volt, így már a családi egység is követett engem. Amúgy szeretem, hogy nem érdekli a politika és a média, a vezetésre figyel, szótlan, mégis többet tud az autóról, mint amit a külvilág hisz, precíz, elszánt, és egy különleges figura. :D

 1. Melyik pilótával (ha nem szereted az f1-et, akkor más sportolóval) töltenél el egy hétvégét?
Kimivel és Sebastiannal együtt.
2. Miért vele?
Velük, közösen. Kíváncsi lennék, milyen is a barátságuk a színfalak mögött.
3. Milyen az álomrandid? (Hová mész és kivel?)
Már megvolt. :) Közös vacsi, sétálás este, beszélgetés. Mindezt a párommal. :)
4. Milyen számodra a férfiideál?
Nincs konkrét ideálom, de az biztos, hogy szeressen és értékeljen.
5. Álomlánykérés?
Mindegy, hogy hol és mikor, a lényeg, hogy azzal, akit igazán szeretek.
6. Voltál már úgy igazán szerelmes?
Vagyok is. :)
7. Miért szereted a Forma1-et? (Ha nem szereted, akkor a kedvenc sportodat)
Fogalmam sincs. Kicsi korom óta nézem a szüleimmel. Amikor elég nagy lettem, megfertőzött az autók szeretete.
8. Van szerencseszámod/tárgyad?
Régen volt egy plüssmacim, amit minden helyesírási versenyre magammal vittem.
9. Szoktál éjszakánkként álmodozni? Ha igen, ki szerepel benne?
Régebben volt rá példa, általában a történeteim folytatását álmodtam meg. :)
10. Hogy hívják a legjobb barátodat/barátnődet? Miért tartod annak?
Az egyikük Fanni, a másik Réka. Ők azok, akik mellettem vannak mindig, meghallgatják minden bajom, tanácsot adnak, ha kell, velem nevetnek és sírnak és tudom, hogy bármikor itt vannak nekem, ha szükségem van rájuk.
11. Tipikus lány vagy? (sok cipő, smink és rengeteg táska)
Nem, inkább takarékoskodom. :)
12. Mindent meg tudsz beszélni anyukáddal/apukáddal? Melyikükhöz állsz közelebb?
Nagyon apás lány vagyok, de anyának több dolgot mondok el. :)
13. Hogyan vetemedtél rá, hogy végignézz egy Forma1-es futamot? (a legelsőt)
Leültem a tévé elé, mert apa azt nézte, és nem volt másik tévénk. :)






U.i.: folytatás csütörtök este. ;)