Kísért a múlt - 65. rész (Befejező rész)

65 rész, 216 nap, 135 komment (az utolsó előtti részig). Eljött ez is, úgy éreztem, hogy nincs nagyon értelme tovább húzni a végét. Aki úgy érzi, hogy örömmel olvasta, azt kérem, hogy írjon néhány szót! A történetnek lesz folytatása, a címe: A múlt kísértése. Még nem tudom, mikor kezdem el, jelenleg elment tőle a kedvem kicsit...

------------------------------------------------------------------

Rob és Mark között álltam a kordonnál, mikor Kimi kiszállt az autóból, majd az orrán ünnepelni kezdett a saját, kissé visszafogott stílusában. Majd felénk közelített, közben kihámozta magát a bukójából. Boldog mosollyal az arcán ért oda hozzánk és ölelt át minket.

- Ne sírj, kicsim!- törölgette meg az arcom.

- Boldogság könnycseppjei- mosolyogtam rá és magamhoz húztam, hogy megcsókolhassam.

- Rendben- cirógatta meg az arcom. – Rob, titkos esküvőre kérj meghívót a drágámtól- biccentett még a mérnöknek, majd ment a dobogóra.

- Titkos esküvő?- ölelt meg Rob somolyogva. – Ki akartad belőle hagyni a pasit, akivel hónapokig együtt voltál az egész paddock szerint?

- Eszembe sem jutott- adtam neki egy puszit. – Még nincs meg nagyon semmi, majd értesítelek.

- Csak nehogy megkapjam, hogy ebben a mezőnyben kevés voltam- dünnyögte az orra alatt.

Végighallgattuk a finn, majd az olasz himnuszt, utána pedig jöhetett a pezsgőzés. Láttam Kimi arcán azt a felszabadult boldogságot, amire vágytam. Mikor vége lett a pezsgőzésnek, mentem a sajtóterembe és elhelyezkedtem egy eldugott ponton, ahonnan azért mindent láttam. Megsirattam az első világbajnoki nyilatkozatát.

Mikor kifelé jöttek, elkaptam Felipe karját, magamhoz öleltem és elrebegtem neki egy köszönömöt. Csak mosolyogva rázta a fejét, hogy erre semmi szükség, de én így éreztem tisztességesnek a dolgot. És megígértettem vele, hogy ő is ott lesz este a rögtönzött ünneplésen Raffaelával együtt.

Kimi kiérve felkapott és megforgatott a levegőben, majd az ajkaim után kapott és forrón megcsókolt. Utána pedig letörölhetetlen vigyorral az arcán indultunk el nyilatkozni. Végig mellette álltam és szorongattam a kezét. A leginkább azt szerettem, mikor a finn tévések kérdezés helyett hazai szavakkal gratuláltak neki, ő pedig hatalmas vigyorral üzent az otthoniaknak.

- A vőlegényem egy világbajnok- suttogtam este a tükör előtt a hotelszobánkban.

- Még mindig nem hiszem el- jegyezte meg az ajtóból Kimi.

- Én kezdem elhinni. A férfi, aki az életet jelenti nekem, elérte a csúcsot ott, ahol az életét éli. Tökéletes egy alkalom. Mától október 21. piros betűs ünnep a naptárban- fordultam felé mosolyogva. – Jó leszek így?

- Nem is tudom- lépett közelebb. – Azt hallottam, hogy veszélyes Rob Smedley-k mászkálnak odalenn, akik csak az én menyasszonyomra fenik a fogukat- vigyorgott rám.

- Akkor ideje félnem- nevettem fel. – És hagy javítsalak ki. Rob Smedley csak egy van a világon.

- Tudod, néha elgondolkozom azon, hogy nincs-e közöttetek valami- pillantott rám Kimster.

- Nem fogom tagadni, hogy van közöttünk valami vibrálás, de nem érzek iránta mást őszinte, baráti szereteten kívül- feleltem neki komolyan.

- Hiszek neked- ölelte át a derekam és kaptam egy csókot.

Közösen mentünk le a szálloda konferenciatermébe, ahová a PR-os lányok pillanatok alatt szerveztek egy bulit nekünk. Mindenki (kivéve engem) a kezébe fogott egy pezsgős poharat és koccintott Kimi egészségére. Én is megtettem mindezt, csak én üdítővel, az állapotom miatt.

Alig 1 órára volt szükség ahhoz, hogy a körülöttünk lévő tömeg nagy része alkoholmámorosan táncoljon vagy mást csináljon. Az egyetlen józan ember rajtam kívül Todt volt, aki a pezsgőn kívül nem ivott semmit. Engem nem zavartak a többiek, valószínűleg én is hasonló állapotba kerültem volna, ha nem vagyok állapotos.

Rengeteget táncoltam, főleg a bajnokommal, de mellette megtáncoltatott még Rob, Felipe és a szerelők egy része. Örültem annak, hogy ennyire felszabadultak voltak és én is élveztem a bulit. Végül hajnali 1-kor a szálloda igazgatója rekesztette be a banzájt, mondván, ideje a vendégeknek pihennie. Mark segítségével támogattam fel a bajnokunkat a szobába, ahol csak annyi erőm maradt, hogy levegyem a cipőjét, a saját cipőmet, majd ruhástól az ágyba borultam.

Reggel 10 óra után ébredtem fel arra, hogy teljesen belegabalyodtam az ágyneműbe. Álmosan nagy nehezen kikászálódtam belőle, majd rendeltem 2 személyre egy könnyű, gyomrot nem terhelő reggelit számítva Kimi másnaposságára. Miután megjött az étel, elmentem zuhanyozni, ami kicsit felébresztett.

Egy lenge nyári ruhát vettem magamra, majd a nappaliban helyezkedtem el kényelmesen és egy könyvet olvasgatva vártam kedvesem ébredését. Közben csipegettem az előttem heverő ételekből, tekintettel arra, hogy a baba miatt gyakran voltam éhes. A brazil gyümölcsök pedig igazán az én ízlésvilágomba illettek.

Fél 1 körül támolygott ki Kimi gyűrött arccal. Együtt megebédeltünk, majd ő elment lezuhanyozni. A napunk pihenéssel telt, közben milliószor bizonygattam neki, hogy az egész nem álom, bajnok lett. Este összepakoltam az összes holminkat, majd másnap hazarepültünk Svájcba.

*****

December 7.-én boldogan vettem részt Kimivel az FIA- gálán Monacoban, ahol megkapta azt a gyönyörű kupát. Néha még mindig el kellett hitetni magammal, hogy nem álmodom, az életem valóban tökéletes és a vőlegényem valóban világbajnok lett. Örültem neki, hogy mellette lehettem élete legszebb pillanataiban.

A gála után Finnországba repültünk, mivel az esküvőig minden pillanatunkat itt terveztük tölteni. A meghívókat elküldtük már annak a néhány kiváltságos embernek, akik jelen lehetnek majd január 12-én, mikor összekötjük az életünket örökre. A szűk családon kívül mindösszesen Rob, Mark, Toni és Atte kaptak meghívót.

Nekem még volt karácsony előtt egy elintézetlen ügyem: a régi munkám. Nem sokan tudtak arról, hogy egy Japánban letelepedett európai tulajdonosokkal rendelkező világcég egyik alkalmazottja vagyok. Megbeszéltem a főnökömmel, hogy az újévben elrepülök, és akkor közösen megegyezünk arról, hogy miként tudok eljönni és kiválasztjuk az utódom.

Az ünnepek gyorsan és különösebb esemény nélkül elszálltak mellettünk. A szüleim eljöttek Kimi szüleihez, hogy együtt ünnepelhessünk, utána pedig mi repültünk Németországba, ahol a szilvesztert is töltöttük Seb és Evangeline társaságában. Otthoni buli volt, de mi élveztük, hogy együtt lehetünk.

- Eva, bízol bennem?- kérdeztem a lányt halkan, mivel Kimi az emeleten tartózkodott.

- Persze, hogy bízom benned! De mi ez a titkolózás?- halkította le a hangját.

- Csak azt akarom, hogy legyen valaki, aki bízik bennem, történjen bármi- simítottam végig a hasamon.

- Ugye, nem akarsz semmi olyat tenni, ami árt a babátoknak?- döbbent meg és hátrébb lépdelt.

- Eszemben sincs bántani a babánkat- ráztam a fejem ijedten. – Ő a legfontosabb most az életünkben.

Barátnőm még egy pillanatig engem figyelt, majd beleegyezően bólintott. A két fiú is visszatért köreinkbe és a drágám ajándékot is hozott nekem. Azt mondta, hogy még az óévben át kell adnia nekem a csapat ajándékát. Ami nem volt más, mint egy piros rugdalózó az elején egy Ferrari-jellel és egy felirattal: „Az én apukám 2007 legjobbja!”. Amint megláttam, egyből beleszerettem a kis ruhadarabba.

Az esküvőnk előtti héten utaztam el Japánba némi rossz érzéssel. Nem tudtam, miért érzek bajt, de nem örültem neki. Kimi próbált nyugtatni, hogy nem lesz semmi baj, de valahogy nem sikerült teljesen lenyugodnom. Neki ezt nem mondtam el, mert így is aggódott miattunk, pedig nagyon jól tudta, hogy rendben van a terhességem és a kisfiunk.

A repülőutat végigaludtam, a terminálban pedig a főnököm maga várt rám. Együtt mentünk a központba, ahol egyezkedni kezdtünk. Ha év elején Seb nem kér arra, hogy utazzak vele, akkor én lennék az adminisztrációs osztály főnöke, ami a 3. legelőkelőbb pozíció volt. Így azonban aláírtam a felmondásomat, meghallgattam az új jelentkezőket a posztra és tanácsot adtam ahhoz, hogy ki legyen az, akit felvesznek.

Másnap már indultam is haza Finnországba, ahol Kimi várt rám. Tokióban délután 2 óra volt, ami azt jelentette, hogy Helsinkiben reggel 7. Indulás előtt még előkerestem a táskám aljából a telefonomat, majd kikerestem kedvesem nevét és felhívtam. Amíg nem kellett a gépre felszállnom vele beszélgettem. Jó volt hallani a hangját és boldogsággal töltött el minden pillanat, amikor rólunk beszélt.

A gépre felülve ismét elhatároztam, hogy aludni fogok, de ez csak addig állt fenn, amíg ki nem derült, hogy 2 órával a felszállás után kapunk enni. Ezért inkább néztem én is egy filmet, majd csak a délutáni uzsonna után csuktam be a szemeimet és szunnyadtam el. Arra ébredtem, hogy a gép rázkódni kezd…

*****

Mindenki néma volt és figyelte a hideg, havas tájban a koszorúkat, amelyeknek a szalagjait a szél fújta a finn télben. Ott volt mindenki, de nem erre az alkalomra akartak jönni. Evangeline körülnézett. A szemével Sebastiant kereste. A srác még mindig Kimi mellett állt és őt támogatta. Nem is várt mást tőle ebben a helyzetben. A lány felemelte a fejét.

- Még mindig bízom benned- suttogta maga elé.

Fabian állt mellette, ő szorongatta a kezét. A kisfiú nem szólt egy szót sem, csak a lányra nézett és bólintott, biztosítva őt arról, jól cselekszik. Mélyet sóhajtott és ránézett a gyermeki arcra. Az ő szemei is vörösek voltak a sírástól. Szeretett volna mondani neki valamit, de nem tudott. Inkább elindult a párja felé.

- Nem akarok többé autóba ülni- suttogta maga elé Kimi.

- Ezt nagyon gyorsan felejtsd el!- szólt rá a lány és a kezeit a férfi vállára fektette. – Zoé imádta, hogy versenyző vagy és remekül teljesíted a feladatod. Versenyezz értük!

- Már a feleségem lenne- forgatta meg a kezében tartott gyűrűket a Jégember. – Már a feleségem lenne, ha nem engedem neki, hogy elmenjen Japánba. Miért nem mentem vele? Miért nem lehettem vele, mikor az utolsó perceit élte?

Senki nem felelt neki. Az égre emelte a tekintetét. Nem akart mást, mint ő is odakerülni, ahol Zoé volt. Nem tudta, hogy van-e halál utáni lét, de remélte, hogy Zoé lelke valahol tovább él, még akkor is, ha a testét nem tudták eltemetni, mert annyira megégett. Remegő kezekkel húzta fel a karikagyűrűt az ujjára, és elhatározta, úgy fog élni, mint aki nős. Egyedül, a menyasszonya emlékével és a múlt kísértő képeivel…

Kísért a múlt - 64. rész

Életem egyik legszebb napja volt, mikor megtörtént az a bizonyos futam. :)

----------------------------------------------------------


Kimi arcán a mosoly kissé kételkedő volt fenn, a pódiumon, de megünnepelte a győzelmét úgy, ahogyan megérdemelte. Utána ismételten átverekedtem magam a tömegen és a sajtórészbe mentem, hogy jelen legyek az interjúk folyamán. Amikor nem őt kérdezték, Kimi engem szemlélt.

Megkérdezték arról is, hogy mit tudna mondani a kettőnk között történt csókról, de lerendezte a szokásos „Erről nem nyilatkozom!” mondattal. Majd végül eljött a nyilatkozatok vége, mikor elengedték őket, így egyből odaléptem a vőlegényem mellé és elindultunk a paddock-ba, hogy az ott rá váró újságírók kíváncsiságát is kielégítse.

Egész úton nem szólt hozzám, még rám sem pillantott. Nem tudtam, hogy ez miért is van, de éreztem, ahogy összeszorul a szívem és az idegesség miatt nem tudok rendesen koncentrálni. Ott álltam mögötte és hallgattam, amit mond, de nem nagyon fogtam fel a szavak jelentését. Azt is alig fogtam fel, hogy volt, aki felém fordult.

- Kisasszony, ön most Rob Smedley menyasszonya, nem?- kérdezte az egyik újságíró.

- Soha nem voltam Rob Smedley menyasszonya, de még a barátnője sem- feleltem faarccal. – És kérem, mellőzzék a magánjellegű kérdéseket, mert kénytelen leszek beszüntetni a beszélgetést.

A kijelentésem után mindenki visszakanyarodott a futamra és a világbajnokságot latolgató kérdésekre. Fél perccel a kötelező sajtóidő vége előtt még mindenkinek lett volna kérdése, de kijelentettem, hogy már csak 1 kérdésre van idejük, majd végül nem lett a dologból semmi, mert összevesztek azon, hogy ki kérdezzen. Így kérdés nélkül hagytuk őket magukra.

Szavak és pillantások nélkül tértünk vissza a motorhome-ba, ahol Kimster egyből a szobája felé vette az irányt, én pedig visszamentem az irodámba, ami végül Rob irodája mellett kapott helyet. Az említett át is jött hozzám, megkérdezte, hogy mi történt, de csak arról a részről számoltam be neki, ami őt is érinti.

- Zoé, van néhány szabad perced?- lépett be a szobába Mark.

- Persze, mondd csak!- pillantottam fel rá.

- Kimi szeretne veled beszélni a szobájában- mosolygott rám. Ő volt az egyetlen, aki hallotta a kijelentésemet.

- Japánban találkozunk- öleltem meg Rob-ot, majd követtem az edzőt a Jégember szobájához.

Kissé remegett a kezem, mikor bekopogtam hozzá, majd lenyomtam a kilincset és beléptem a szobába. Kicsit rendetlen volt, szokás szerint, de ez nem lepett meg. Kimi szokásához híven az ágyának a szélén ült és csak nézett maga elé. Kicsit üres volt a tekintete és nem tudtam, hogy mit is gondoljak a dolgokról.

- Itt vagyok, hallgatlak- szólaltam meg halkan, mikor becsuktam az ajtót.

- Mióta tudod? És kinek mondtad el?- pillantott rám.

- Reggel hívott az orvos. Te tudod és Mark hallotta, mikor elmondtam- válaszoltam neki.

Felkelt az ágyról és felém indult. Nem tudtam, hogy mire számítsak, annyira hidegnek és közönyösnek éreztem. Azokban a pillanatokban nem tudtam, hogy mi is lenne a helyes: maradni vagy elfutni. Megállt előttem, majd a kezét óvatosan a hasamra fektette és végül a szemembe nézett. Akkor nyugodtam meg teljesen.

- Babánk lesz- mosolyodott el. – Szeretlek, édesem!

- Én is szeretlek- mosolyodtam el én is, majd megcsókoltam őt.

*****

Japánba úgy érkeztünk meg, hogy tudtuk, nem jutunk haza egy teljes hónapig. Mielőtt elindultunk volna, elmentem az egyik legjobb svájci nőgyógyászhoz, hogy megnézhessünk a babánkat, és tudni akartam, hogy mire számítsak Japánban, Kínában és Brazíliában. A doki megnyugtatásul adott néhány vitamint, valamint ellátott tanácsokkal.

A boldogságunk túlszárnyalta az összes pillanatunkat, amit együtt töltöttünk. Kimi felhőkön szárnyalt, abban a tudatban, hogy április közepén megszületik az első közös babánk. Már az esküvőnket tervezgette, mivel kijelentette, hogy szeretné, ha egy biztos kapcsolatba érkezne a kicsi és összekötnénk az életünket.

Japánban a 3. helyen ért célba, így 2 versennyel a bajnokság vége előtt 17 pontos hátránya volt, ami ledolgozhatatlannak tűnt. Ő azonban csak mosolygott rám és azt mondogatta, hogy sikerülni fog. Mi mást gondolhattam volna ezek után? Természetesen elhittem neki a mondatait és mögötte álltam.

Ez a felfogásom Kínában még erősebb lett, mikor pénteken megnyerte mindkét szabadedzést. Boldog mosollyal az arcomon mászkáltam az emberek között. Hittem és éreztem, hogy világbajnok lehet. Akik megkérdeztek, hogy merjenek-e rá fogadni, azokat csak biztattam, hogy bátran, mert övé lesz a cím.

Ehhez tökéletes alapot nyújtott a győzelem Kínában, így békében és győzelmi reményekkel tettük át a székhelyünk Felipe hazájába. A brazil nyíltan kijelentette, hogy mindenben segít Kiminek a cím megszerzésekor, amiért nagyon hálásak voltunk neki. Ezt Rob is megerősítette, így tudtuk, hogy nekünk nem kell arra várnunk, hogy ki hibáz a csapatnál.

Szombaton a 3. helyet szerezte meg a drágám az időmérő edzésen, de megállapította, hogy jobban nem is járhatott volna, hiszen így nem kell a pálya poros oldaláról indulnia. Este kapott tőlem egy kényeztető masszázst, majd egymás karjaiban aludtunk el. Reggel kipihenten és feltöltődve ébredtünk.

Jean engedélyével Kiminek a hétvégén igencsak csökkentett a sajtóval való kapcsolata, így meg tudtam szervezni, hogy a futam előtt senkivel ne kelljen kapcsolatot tartania és jópofiznia. Láttam rajta, hogy ez megnyugtatja és könnyebben viseli a dolgokat. Ez pedig engem is megnyugtatott.

A pilótaparádé alatt Seb és Heikki voltak mellette. Unokaöcsémnek a lelkére kötöttem, hogy tereljék el a figyelmét, ahogy csak lehet. Mikor lefelé jöttek a kamionról, Sebi hatalmas vigyorából tudtam, hogy ez sikerült. Kézen fogva mentünk vissza a motorhome-ba, hogy felkészüljünk a futamra.

Sosem szoktam kimenni a rajtrácsra, most mégis megtettem és a csapattal együtt én is kivonultam. Mark és Kimi társaságában ácsorogtam és csak néztem azokat a kék szemeket, amik az arcomat fürkészték. Próbáltam a pillantásommal a tudtára adni: mellette leszek, és tudom, hogy képes nyerni.

A rajt előtt visszamentem a pitwall-ra, hogy elfoglaljam az állandó helyem a korláton ücsörögve. Nem sokkal utánam megjött a csapat is, míg a pilóták a felvezető körön voltak. Mark biztatóan rám mosolygott, én pedig a kezeimet Dyer vállára téve vártam a rajtot. Amikor beálltak a piros lápmák elé, úgy éreztem, a szívem kiugrik a helyéről.

Nem tudom, hogy Kiminek hány bravúros és csodaszép rajtja volt a karrierje során, amíg eljutottunk erre a pontra. Most csak egy jó rajtot kapott el, amivel a 2. helyen fordult be az első kanyarba és ez elég volt ahhoz, hogy tudjam, ha szükség lesz rá, Felipe elengedi őt. A szívem még mindig sebesen vert, de már egy fokkal nyugodtabb voltam.

Meg sem merem tippelni, hogy mennyien lehet a Kimi-fanok tábora a világon. Csak abban voltam biztos, hogy valószínűleg több százezren kívánták velem együtt, hogy történjen valami Hamilton autójával. És a sors meghallgatott minket, hiszen az ezüstnyíl hirtelen lelassult, majd megint erőre kapott, de akkor már olyan helyen volt, ami nekünk kedvezett.

Chris Dyer a kerékcseréig volt hajlandó elviselni, hogy hol a vállát szorongatom, hol pedig dobolok rajta. Akkor kért meg, hogy hagyjam, hagy végezze rendesen a munkáját. Csatlakoztam Markhoz és onnantól kezdve az ő kezét szorongattam, de úgy tűnt, ő észre sem veszi a dolgokat.

A kerékcserét annyira szépen megcsinálták a fiúk, hogy Felipe Kimi mögé érkezett vissza. Egy pillanatra összeakadt a tekintetünk Robbal és egy hálás bólintással köszöntem meg nekik, amit értünk tettek. Fontos volt és ők voltak annyira toleránsak, hogy megtették értünk. Többet nem is kérhettünk volna.

Valószínűleg a világon minden kommentár a lehetséges kimenetelekkel szórakoztatta a közönséget. Engem ez nem érdekelt nagyon, mert tudtam, hogy Kimi akkor is bejön, ha a kocsiról leesik az egyik kerék vagy megadja magát valamelyik sebességi fokozat. Ő is tudta nagyon jól, hogy mi a helyzet vele.

Az utolsó körben Mark maga elé állított, az egyik kezét a hasamra fektette, majd a pálya felé fordított. Nem értettem a dolgot egészen addig, amíg meg nem érkezett mögénk az egész szerelőgárda és fel nem préseltek minket a falra. Akkor hálás voltam az edzőnek, hiszen a babánkat is óvta, nem csak engem.

Minden feszültség és várakozás egy hatalmas sikolyban tört ki belőlem, mikor Kimi áthaladt a célvonalon. El sem akartam hinni, hogy igaz, ő a világbajnok. Mindenki Hamiltont várta, de én már akkor éreztem, tudtam, hogy a cím az övé. Mark nyakába borulva sírtam örömömben egészen addig, amíg a szerelők nem kezdtek ölelgetni. Közben meghallottam Dyer mondatait is.

- OK, mindennek vége, mindennek vége! Hamilton a 7., Hamilton 7.! A számításaim alapján megnyertük a bajnokságot- közölte Kimivel.

Ha nem lettem volna felhőtlenül boldog, biztos vagyok abban, hogy egyszerre ütöm agyon és fojtom meg, amiért ekkora közönnyel mondta meg Kims-nek az eredményt. Viszont az ölelő karok közül esélyem sem volt szabadulni, így a Dyer kiiktató akciómat elnapoltam. Ezzel szemben volt, aki még nem gratulált.

Rob emelt ki a tömegből, majd felkapott és megforgatott. Boldogan öleltem én is őt és elrebegtem neki egy tucatnyi köszönömöt. Végül megunta a dolgot, mert közölte velem, hogy a boldog szavakat tartogassam Kiminek, most meg inkább menjek vele, mert ideje üdvözölni az újdonsült bajnokomat.

Kísért a múlt - 63. rész

Egy kis átvezetőrészt hoztam, a végén egy kis bumm-mal. Közeledik nagyon a 2007-es szezon vége és ezzel együtt a történet vége is. Csak jelezni szeretném, hogy minél több a komment, annál hamarabb jön a folytatás. ;) Puszi!

------------------------------------------------

Azt hiszem, hogy elmondhatom, hogy az elkövetkezendő 1 hónap maga volt a tökéletesség. Kimi válása Jennivel rendben haladt, sikeresen kiokoskodták az ügyvédek a gyorsított eljárást, így közvetlenül a Magyar Nagydíj után, augusztus 6.-án alá is írhatják a papírokat, ami engem hatalmas boldogsággal töltött el.

Nem lehetett panaszom a Forma-1-re sem, mivel életem párja egyszerűen szárnyalt. A Francia és az Angol Nagydíjat is kérdés és kérdezés nélkül nyerte meg úgy, hogy 3.-nál rosszabb helye nem volt. Talán ezért is lehetett, hogy az arcára ráragadt a mosoly és néhányan el is tűnődtek azon, hogy ő mégsem Jégember.

Az Európa Nagydíjra Németországban Fabian mellé megérkezett az egész Vettel család is, akik a BMW vendégszeretetét élvezték. Nálunk pedig igen impozáns vendég tette tiszteletét. Nem más látogatott el megnézni Kimit, mint a nagymamája, Siirka, aki először meglepődött a kettősünkön, de utána egész hétvégére maga mellé vett.

A tökéletesség sem tarthatott örökké, és sajnos ezen a hétvégén szakadt meg a sorozat, pedig Kimi ismételten brillírozott. Azonban a futam 34. körében a hidraulika megadta magát és vezető helyről esett ki a finn. Nem volt valami boldog, mert szerette volna megmutatni a nagymamájának, hogy képes német földön győzelmet aratni.

Az esténket a hotelben töltöttük a családommal kiegészülve és úgy vettem észre, hogy Heike elkezdett felengedni Evangeline mellett. A lánynak még furcsa volt az új helyzet, talán ezért volt kissé megszeppenve. Másnap kivittük a mi drága nagyinkat a repülőtérre, majd elutaztunk Svájcba, mivel Jenni már a Kanári-szigeteken sütette a hasát.

Bár éppen elkezdtük az átalakítást és kissé káosz volt a házban, otthon éreztem magam. Főleg úgy, hogy Kimivel mindent együtt csináltunk. Vidámak voltunk és Mark szerint úgy viselkedtünk, mint a szerelmes tinédzserek. Csak addig hangoztatta ezt, amíg nem közöltük vele, hogy nekünk ez csak dicséret.

A hétvégére megérkezett Seb és Angel is, akik eddig Heppenheim vendégszeretetét élvezték. Mint kiderült, barátnőm és keresztanyám képes volt néha egymásnak ugrani, de a helyzet kezdett normalizálódni és úgy tűnt, Heike Vettel kezdi elfogadni leendő menyét. Ennek örömére tartottunk is egy kis kerti partit nálunk, aminek a vége éjszakai fürdőzés lett.

Másnap délelőtt kissé álmosan feküdtem a kanapén, míg Kimi az egyik fotelben ücsörgött és csak nézett engem. Kellemes volt az a csend és béke, ami körülvett minket. Ezt az állapotot a telefon csörgése zavarta meg. Utána pedig összeszedtük magunkat, hogy átmenjünk barátnőmhöz, mert valami életbevágóan fontos dolog történt.

Az egész napunkat velük töltöttük és együtt okoskodtunk arról, hogy mi lenne a legjobb Sebastian számára, míg a végén biztattuk abban, hogy mondjon igent a Toro Rosso fejeseinek, miszerint őt akarják az autójukba ültetni Scott Speed helyére. Minden eshetőséget végignézve ezt tartottuk a legjobb döntésnek.

Csütörtökön én voltam, aki kiment Fabianért a magyarországi reptérre, mivel a bátyja élete második futamára készült, de az első olyanra, amit szerződéssel rendelkező pilótaként tehet meg. Evangeline-nek is rengeteg dolga volt, mivel ő is távozott a BMW-től Sebivel, most pedig próbálta összeegyeztetni a srác napját és a programjait.

Hosszú, forró és fárasztó hétvégénk volt Európa szívében, ahol Kimi a 2. lett, Seb pedig a 16- helyen ért célba, ami egy olyan autóval, mint az övé, remek teljesítmény volt. Főleg úgy, hogy megverte a csapattársát, habár Liuzzi autója elromlott. De nekünk ez mindenképp nagy eredmény volt, amire büszkék voltunk.

A futam után Kimivel együtt azonnal visszarepültünk Svájcba, majd otthon próbáltunk minél többet pihenni, de nem nagyon tudtunk. Mindketten izgultunk és aggódtunk, hogy Jenni az utolsó pillanatban visszalép. Másnap reggel kissé feszülten és apró dolgokon összeveszve engedtem el Kimit a bíróságra.

Egész nap idegesen mászkáltam a lakásban, nem találtam a helyem. Felhívhattam volna barátnőmet, de a szüleivel, a keresztszüleimmel és az unokatestvéreimmel nyaraltak Dél-Olaszországban, így nem akartam zavarni. Végül anyát hívtam fel, hogy könnyítsen a lelkemen, de ő sem tudott sok mindent tenni az idegességem ellen.

Délután 4 múlt, mikor megérkezett Kimi. Idegesen pakolásztam tovább a kupáit a dobozokba, mivel 2 nappal később már jönnek a munkások, hogy megcsinálják az átalakítást. Hallottam, mikor bejött a lakásba, de nem mertem megfordulni, mert nem tudtam, hogy mennyire gondolta komolyan a vitáinkat reggel és mi is volt a váláson.

Végül ő oldotta meg a dolgokat azzal, hogy kivette a kezemből a benne lévő kupát, visszahelyezte a polcra, maga felé fordított és szenvedélyesen megcsókolt. Annak a napnak annyi is volt a pakolásunk szempontjából, mivel a hálószobánkban töltöttünk minden percet, csak annyira szakadtunk el egymástól, amíg némi vacsorát szereztem a konyhából.

Mivel szerdán elárasztották a házat a munkások, fogtuk magunkat és elrepültünk Finnországba Kimi szüleihez, akik nagy örömmel láttak újra a családban és az még nagyobb örömet okozott, mikor kiderült, hogy a kicsi fiuk nőtlen. Bár, nem volt sokáig az, mert szerda este, a vacsoránál megkérte a kezem, amire igent mondtam.

A második finnországi hetünk végére a szüleim is eljöttek, így hivatalosan is megismerték egymást, bár volt 6 év késés a dologban. Jó volt ott lenni a Räikkönen-házban, teljes mértékben otthon éreztem magam. Paula második anyukaként viselkedett velem, ami még inkább segített abban, hogy boldogan töltsem el a perceimet velük.

A kellemes 2 hét után augusztus 23-án, csütörtökön délelőtt érkeztünk meg Isztambulba, hogy részt vegyünk a Török Nagydíjon. A szállodában találkoztunk a csapattal, valamint unokaöcséimmel és barátnőmmel is. Vacsorára pedig csatlakozott hozzánk a mi drága Rob Smedley-nk, aki azonnal átlátta az újabb pletyka forrását: a gyűrűmet.

Nem sokat tévedett, mire másnap elkezdődött az első edzés, már mindenki arról beszélt, hogy Smedley eljegyezte a barátnőjét. Jót derültem a dolgokon, mert soha nem volt egy olyan megnyilatkozásunk sem, amiből erre lehetett következtetni. Senkinek nem tűnt fel, hogy még véletlenül sem voltunk soha kettesben és még egy szájra puszit sem kaptam.

A hétvégén nem történt velünk semmi említésre méltó, a 2. helyet szereztük meg a futamon. Újabb egy hetet töltöttünk otthon, a már majdnem kész házba, majd már a hét elején kocsiba ültünk és átautóztunk a Ferrari-gyárba, majd a csapattal együtt mentünk el Monzába. Egész héten rólunk volt szó, mindenki a csapatról beszélt.

A két fiún nem a megszokott nyomás volt, hanem nagyobb. Talán ez is benne volt abban, hogy a szombati szabadedzésen Kimi csúnyán összetörte a kocsiját és az ütés miatt egész hétvégén komoly nyakfájással küzdött, amit állandó masszázzsal és a futamon fájdalomcsillapító injekcióval tudtak csak kezelni, de így is 3. lett.

Arra maradt időnk a két futam között, hogy hazavigyük a kocsit, lecseréljük a ruháinkat, majd már mehettünk is Belgiumba. Kims nyaka jobban volt és mikor kiléptünk a repülőtér ajtaján, megállt egy pillanatra és mélyen magába szívta a levegőt. Tudtam, hogy mit gondol. Haza érkezett, egy olyan helyre, ami az ő helye volt, az ő pályája.

Jó kedve volt, ami engem is megerősített abban, hogy ez a mi hétvégénk. És nem kellett csalódnunk, Kimi remekül vezetett végig, egész hétvégén. Én pedig csak a tökéletes pillanatra vártam, hogy elmondjam neki a legnagyobb hírt, ami a kapcsolatunkat alapjaiban felforgatja. De ez a pillanat is elérkezett.

Mark kezét szorongatva rohantam a pódium elé, hogy odaérjek, mire ő is beér. Nem volt sok időnk, tekintve, hogy nem volt levezető kör a pálya hosszúsága miatt. Nagy nehezen előreverekedtük magunkat a szerelők között és pont akkor érkeztünk meg a kordonhoz, amikor visszatette a helyére a kormányt. Lekapta a sisakot és felénk igyekezett.

- Csak neked nyertem- állt meg előttem és kaptam egy puszit.

- Ezen változtatsz azonnal, mikor megtudod a legnagyobb híremet- húztam közelebb magamhoz és megcsókoltam millió kamera és ember előtt.

- Ezek után nem tudom, hogy mit is higgyek- vigyorgott rám. – Mi az a hír?

- Kisbabánk lesz- mosolyogtam rá.

Egy pillanatra lefagyott, de mielőtt reagálhatott volna a dologra, elrángatták mérlegelni…

Kísért a múlt - 62. rész

Goof, nem kell könyörögni az új részért, már itt is van. :) Sebi első versenye... nem lett annyira kifejtős a dolog, de már előre koncentrálok, mert a történet vége nagyon közel van és ki akarom taposni az utat a nagy bumm előtt. :) Még nem tettem fel Dorothy kéréseit, annyit tudok mondani, hogy már nekikezdtem a dolognak, nem felejtettem el. :) Puszi!

----------------------------------------------------------------

Kedden 11 órakor már az Amerikai Egyesült Államokban voltunk, méghozzá a repülőtéren, és vártuk a Németországból jövő gépet. Vagyis, hogy pontosítsam a dolgot, a gép New Yorkban szállt le és onnan jön Indianapolisba. Kimi mellettem ücsörgött, és ha felénk tévedt esetleg egy-egy Forma-1 rajongó, akkor autogramot is osztott.

- Rami rólad faggatott egy e-mailben- jegyezte meg hirtelen, mire felé fordultam. – Ő is hallott rólad és Smedley-ről.

- Mit feleltél neki?- kérdeztem vissza.

- Közöltem vele, hogy ne legyen ennyire kíváncsi és majd megtudja a dolgot, mikor hazamegyek- mosolygott rám.

- Akkor most fúrja az oldalát a kíváncsiság- nevettem. – Imádom, hogy végre én is becsaphatom a sajtót.

- Addig én is elnézem, amíg nem tehetem nyilvánossá azt, ami közöttünk van- simogatta meg a combom.

- Nem is fog tovább tartani- mosolyogtam rá.

Végül fél 12-kor bemondták, hogy megérkezett a gép, így Kimster-t magára hagyva mentem a kapuhoz, ahonnan várni lehetett az unokaöcsémet. Egy fiatal lánnyal az oldalán egészben lépdelt felém. Mint kiderült, a lány is német volt és az édesapjához jött nyaralni, így végig együtt utaztak.

Fabiant bemutattam Kiminek, majd elindultunk a szálloda felé, szerencsére ugyanaz volt, mint a BMW pihenőhelye. Így nem nagyon kell majd magyarázkodnunk, ha Fabian ide-oda mászkál majd a szobák között, esetleg ha mi megyünk át egymáshoz. Mióta a Ferrari munkatársa lettem, azóta erre is nagyon figyelnek.

- Szia, Rob!- mosolyogtam a férfire a szálloda előterében.

- Sziasztok!- lépett mellénk. Kezet fogott a fiúkkal, majd engem megölelt és kicsit tovább tartott a karjaiban. – Van a közelben néhány fotós és újságíró.

- Te ezt komolyan élvezed, ugye?- kérdezte Kimi.

- Végre nemcsak ti vagytok középpontban, hanem beszélnek rólam is- vigyorgott a mérnök.

- Enyje, Rob- jelent meg mellettünk Evangeline. – Szia, Fabian!

- Szia, Angel!- mosolygott a srác és megölelte a lányt. – Hol van Sebastian?

- Éppen tárgyal- nézett rá a lány. – De te gyere, lepakoljuk a csomagod, utána pedig mennünk kell, mert szerveztem mára néhány programot.

- Sziasztok!- intett nekünk Fabi, majd a lánnyal tartott.

- Rob, nekem mennem kell, még össze kell tennem Kimi napirendjét- néztem a férfire.

- Nekem meg edzésem lesz- fintorgott az említett.

- Akkor találkozunk a konditeremben- hagyott minket magunkra az angol.

*****

Egész hétvégén oda-vissza futkostam a Ferrari és a BMW között. Nem tehettem nagyon mást, hiszen Kimi mellett volt a helyem, de nem tudtam mit tenni az ellen, hogy a szívem húzott Sebihez, hiszen ez volt élete első futama, amire mindig is vágyott. És eléggé régóta voltam mellette ahhoz, hogy tudjam, mit jelent ez neki.

Az első szabadedzésen 33, vagyis a legtöbb megtett körrel Seb a 4. lett, 0.097 ezreddel Kimi előtt és 0.241 ezreddel Hamilton mögött. Boldogan öleltem őt magamhoz és nagyon pozitív volt, mikor délben együtt ebédeltünk. Fabian is teljesen fel volt pörögve, nagyon örült annak, hogy a bátyja elért ide és ő is itt lehetett.

Délután, a második szabadedzés már nem sikerült ennyire fényesen, Sebi a 11. helyet kaparintotta meg 0.015 ezreddel Button mögött és 0.046 ezreddel Webber előtt, aminek én személy szerint nagyon örültem. Nem volt a szívem csücske az ausztrál. Kimi most negyedik lett, de azt mondta, hogy nem hiszi, hogy ez lenne a visszatérés helyszíne.

Este együtt vacsoráztunk a szállodában. Sebastian végig fülig érő mosollyal ült, semmivel nem lehetett letörölni az arcáról a boldogságot, ami minket is feldobott. Még az sem tudta elrontani a kedvünket, hogy megjelent Shawn. Evangeline azt mondta, hogy beszélt Kimi ügyvédjével, aki intézi az ő válását is, és ha szüksége van rá, azonnal kérhet bárhol a világon távolságtartási végzést.

Másnap reggel nagyobb izgalommal keltünk fel, hiszen eljött az időmérő edzés napja. Délelőtt ott volt még egy edzés, ami megadta a végső löketet a kicsi Vettelnek, mivel a második helyen végzett, és nem volt 2 tized másodperc sem a hátránya. Kimi a 6. lett, de egy ideje már nem arra figyelt, hogy ő hová jut, hanem hogy Sebinek hogy sikerül a hétvégéje.

Az időmérő edzés előtt Kimi kapott néhány forró csókot, majd átfutottam a BMW-hez, megölelgettem, biztattam, mert tudtam, hogy ez mennyire sokat jelent neki. Alig mentem vissza a Ferrari területére, meg is kezdődött az időmérő első szakasza. Az idő lejártának a végén megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Kimi a 6., Sebi a 4. legjobb idővel jutott tovább.

Volt egy pillanatnyi időm megnyugodni, hogy utána ismételten végigtoporogjam az elkövetkezendő perceket. A szívem két ember felé húzott, mindent megadtam volna, hogy lássam őket boldogan mosolyogni. Ezért szurkoltam nekik, néhányan érdekesen néztek rám a csapattagok közül is. De megint megkönnyebbülhettem, hiszen szerelmem a 3., unokaöcsém a 8. helyen lépett tovább.

Utána jöhetett az utolsó néhány pillanat, amiben úgy éreztem, hogy a falra mászok, annyira ideges voltam. Végül Mark volt az, aki mellém lépett, átölelte a vállam és egy kicsit megnyugtatott a jelenléte mellettem. Örültem, hogy van valaki, aki figyel rám, mert a csapatban nem nagyon akartam felsóhajtani.

A végén elégedetten öleltem meg a férfit, akivel együtt indultunk hátra, ahol a fiúk gyülekeztek. Kimi a 4. helyen végzett, Rob remek irányításának köszönhetően, Felipe volt előtte. Sebastian a 7. helyen végzett, aminek nagyon örültem. Mire odaértünk a Parc Ferméhez, Angel éppen elengedte Sebit, így én ugorhattam a nyakába.

- Velem mi lesz?- kérdezte Kimi, mikor még mindig Seb nyakában csüngtem.

- Te vagy a legügyesebb- súgtam Sebinek, majd adtam neki egy puszit és végre elengedtem. - Te is jó voltál- mentem oda a drágámhoz, majd adtam neki két puszit.

Négyen, együtt mentünk el a sajtó elé, majd Evangeline-nel fél szemünket a fiúkon tartva kitárgyaltuk az egész edzést. Mindketten megállapítottuk, hogy jobb lett volna, ha együtt nézzük, mert mindkettőnknek hiányzott a másik jelenléte a túléléshez. Jól szórakoztunk és mivel ennyire szép napunk volt, korábban kiszabadítottuk a fiúkat a média fogságából.

Másnap reggel, mikor kiértünk a pályára, alig léptünk be, megjelent mellettünk Chris Dyer és minden szó nélkül magával vitte a finnemet. Egyedül maradtam, de nem sokáig, mert megjelent mellettem Fabian, akin egy BMW-s póló volt, ami leért a térdéig, de nem zavarta őt a dolog.

Nem tudtunk másról beszélni, csak arról, hogy mi is lesz a futamon, hogy fog majd sikerülni Sebinek. Örültem neki, hogy mellettem volt az unokaöcsém és ő is itt lehetett, mikor a bátyja egy ilyen fontos lépéshez érkezett el az életében. Látszott rajta, hogy neki is sokat jelent, hogy magunkkal hoztuk őt.

A nap szinte elrepült mellettem, amennyi szabad percem volt, azt kivételesen Sebastiannak szenteltem, hogy megnyugtassam a nagy futam előtt. Szüksége volt arra, hogy mellette legyünk és támogassuk. És a legnagyobb löketet az adta neki, hogy alig 10 perccel a rajt előtt én rohantam hozzá a telefonommal: Heike kereste, hogy beszéljen vele.

A futamot egy darabig Mark mellett állva néztem, adogattam neki a panelokat, amiket a táblára tett, hogy kitegye Kiminek az állást. A kerékcserék után rápillantottam Robra, aki nagyon figyelt a munkájára, így nem zavartam én sem. Közben pedig Evát nyugtattam végig telefonon, még mielőtt a falra mászik, annyira izgult Sebiért.

A végén Seb a 8., vagyis utolsó pontszerző helyen futott be, ami nagyon nagy teljesítmény volt. Egy röpke ölelésre és gratulációra odakeveredtem Rob mellé, mivel Felipe 3. lett, majd utána mentem, hogy felkutassam Kimit. Nem kellett sokáig keresgélnem, a boldog Sebastian Vettel mellett meg is találtam.

Mindkettőt átöleltem és gratuláltam nekik, majd még mielőtt Evangeline birtokba vette volna az ifjú pilótát, a kezébe nyomtam a telefonomat, mivel Heike ismételten telefonált. Láttam a szemében, hogy mennyire jól esik neki az, hogy Heike félre tudja tenni a rosszérzéseket és tud örülni a kisfia örömének.

- Fabi, ne tűnj el!- fogtam meg a kezét, mikor elindultunk, hogy a fiúk nyilatkozzanak a sajtónak.

- Nem fogok eltűnni- ígérte, de azért nem engedte el a kezem.

Velem és Kimivel jött vissza a szállodába és velünk töltötte az elkövetkezendő 24 órát. Pontosan tudtam, hogy Seb és Angel valószínűleg ünnepelni akarnak, így levettem a vállukról azt a terhet, hogy Fabian bezavarjon. Persze, nem volt felesleges személy, de a fiatalok megérdemeltek egy kis magánéletet. És együtt indultunk Európa felé hétfőn délelőtt.

- Én vagyok a legfiatalabb pontszerző- motyogta maga elé Sebastian már az Atlanti-óceán felett repülve.

- Pontosan, nagyfiú- borzoltam össze a haját.

- Innen egyenes út vezet egy szerződéshez meg egy vb-címhez- nézett rá Fabian.

- Nem biztos, Fabi…- kezdte Evangeline, de Kimi leintette.

- Csajszi, kivételesen azt kell mondanom, hogy igaza van a kissrácnak. Tudod egyáltalán, hogy milyen mesék terjengenek a pasidról?- húzta fel a szemöldökét Kimi.

- Mesék? Róla?- kérdeztük a lánnyal egyszerre és unokaöcsémre mutattunk.

- Igen, róla. Mindenki tudja, hogy Michael segítette gyerekként. És mindenki tudja, hogy hiába fiatal, nem véletlenül van ott, ahol van. Az pedig, amit a futamon mutatott, hidd el nekem, mindenki észrevette. Ha egy csapatfőnöknek van esze, akkor azon gondolkozik, hogy miként is csábítsa magához. Benne van az, ami egy mai világbajnoki címhez kell.

- És mik az esélyek?- kérdeztem hozzábújva a finnhez.

- Az esélyek? Kevesebb, mint 5 év, ha jó autót kap. De kérek valamit- fordult oda Sebhez.

- Mit kérsz?- pillantott fel, mert eddig Eva arcát tanulmányozta.

- Csak olyan szerződést írj alá, aminél tudod, hogy van esélyed a győzelemre, mert különben nincs értelme a dolognak.

- Megígérem- bólintott rá a dologra Sebi.

Kísért a múlt - 61. rész

Pénteken reggel szembetaláltam magam egy morcos Sebivel a szálloda előcsarnokában. Kérdőre lettem vonva azért, mert szó nélkül aláírtam a Ferrarihoz. Gyorsan kiderült az is, hogy nem az elígérkezésem zavarja, hanem az, hogy nem beszéltem meg vele előtte. Bevallottam neki, hogy igaza van, tényleg nem volt szép dolog tőlem. De megbocsátott nekem és ez volt a lényeg.

A napom kinn, a pályán eléggé szorosan indult. Alig léptem be a vörösök területére, a kezembe lett nyomva egy csomó papír meg telefonszám és egyebek. Ki lett adva, rendszerezzem és állítsam össze Kimi napirendjét. Mivel nem volt irodám, fogtam magam és elindultam a pletykát erősíteni.

- Szia!- vigyorgott Rob és beengedett a felségterületére. – Mi szél hozott ide?

- Szükségem lenne az asztalodnak arra a kis területére- mutattam oda, ami üres volt.

- Tiéd- biccentett mosolyogva.

Lepakoltam, majd mindketten belesüppedtünk a munkába. Én azért nem voltam teljesen a papírokba bújva, mert telefonálnom is kellett. De ezeket a telefonokat összeírtam, majd annyi időre kimentem a folyosóra, mert láttam, hogy Rob komolyan a munkájára koncentrál. Majdnem fél órámba telt az a 4 telefon, végül kettőre nemet mondtam.

Fél 10-kor elégedetten dőltem hátra a széken. Kimi tökéletesen ki fogja tölteni a kötelező sajtóidejét a hétvégén, valamint vasárnap, a futam után eljön velem egy gyermekotthonba és ott töltünk néhány órát, ami még jobban emeli a PR értékét. Tudtam, hogy erre nem fog nemet mondani nekem és a csapat meg örülhet.

Rob utánam pár perccel végzett. Összeszedtük a papírjainkat, majd átölelte a derekamat és így mentünk ki a büfébe, ahol a két pilóta megtalálható volt. Persze, amint megjelentünk, minden szem ránk szegeződött. Kimi tekintetét kerestem és szinte azonnal megtaláltam. Boldogan csillogtak a szemei és láttam, hogy majdnem felnevet a kialakult helyzeten.

- Édes, nekem mennem kell- nézett rám Rob.

- Tudom- játszottam meg a szomorút. – Sok sikert nektek!

- Meglesz- vigyorgott. Kaptam még két puszit, majd ő ment Felipéhez és pedig Kimihez.

- Mi volt az előbbi?- kérdezte, miközben odatoltam elé a papíromat.

- Csak biztosítom a pletykákat- mosolyodtam el.

*****

Mire vasárnap elértük a futam idejét, mindenki tudta, hogy Rob Smedley legújabb barátnője Zoé Michels, Sebastian Vettel unokatestvére. Persze, akik tudták, hogy mi is van közöttünk, azok jókat nevettek a dolgon, ahogy mi magunk is. Főleg, hogy Robot bátyónak hívtam, amikor nem volt a közelben senki.

A futamot nem akarom részletezni. Mert nincs mit mondanom. Attól a pillanattól kezdve, hogy a 26. körben Robert hatalmas balesetet szenvedett, a leintésig benn voltam az orvosi központban Evangeline és Sebastian mellett. Úgy szóltak, hogy vége a futamnak és Kimi az 5. helyen ért célba. Amikor meglátott az első kérdése Robert volt, de megnyugtattam, hogy nincs nagy baja.

5 óra elmúlt, mikor kiszabadultunk a pályáról, 6 körül értünk a gyermekotthonba és 8-ig ott is voltunk. A kicsik odavoltak Kimiért. Még a mesét is ő mondta nekik. Valamiért nem lepett meg, hogy nem aludt el senki. Én sem aludtam volna, ha egy ilyen nagy ember mond nekem kiskoromban mesét. Este ugrattam is vele, hogy mondhatna nekem valami mesét.

Másnap reggel arra ébredtem, hogy a telefonom csörög. Mérgesen nyomtam ki és azon elmélkedtem, hogy mikor kapcsolhattam vissza az ébresztőórát, mert tudtam, hogy kinyomtam. Aludni akartam egy kicsit végre. De közben ráébredtem, hogy a szám, ami megszólalt, az a csengőhangom. Hirtelen felültem és megnyomtam a visszahívás gombot.

- Azt hittem, hogy éppen büntiben vagyok- hallottam meg Sebi hangját a túloldalon.

- Bocsi, azt hittem, az ébresztő- szabadkoztam, mialatt visszadőltem, Kimi mellkasát használva párnaként. – Mi olyan fontos reggel 9-kor?

- Ti is holnap értek át Amerikába, ugye?- kérdezte izgatottan.

- Igen, de ti is, nem?- kérdeztem vissza. Nem értettem, mire akar kilyukadni.

- Nem, mi megyünk ma. Robert nem tud versenyezni Indianapolisban- tette hozzá.

- Úristeeeeeeeeeen!- sikítottam fel és kipattantam az ágyból. – Ugye, te leszel?

- Igen, én leszek- erősítette meg a gyanúm. – El sem hiszem a dolgot.

- Én sem, Seb. Gratulálok!- mondtam elérzékenyülve.

- Fabian is holnap jön. Ki…?

- Persze, hogy elhozzuk- szakítottam félbe. – Te csak koncentrálj a feladatodra! És szólj haza, hogy javuljon egy kicsit a hadi helyzet.

- Már megvolt. De anya nem beszél velem- tette hozzá kissé szomorúan.

- Majd javul a helyzet- biztattam. – De ha lehet, most kapd össze magad, mert nincs időd szomorkodni- mosolyodtam el.

- Igazad van- hallottam a hangján, hogy vidámabb. – Megyek pakolni. Találkozunk holnap este!

- Rendben, csókoltatom Evangeline-t is. Szia!

- Szia!- köszönt el ő is, majd letettük a telefont.

- Mi történt, hogy ekkora az öröm?- lépett mellém Kimi és magához ölelt.

- Képzeld, Robert nem versenyezhet Indy-ben- meséltem lelkesen, mire Kimi felhúzta a szemöldökét. Nem voltam kárörvendő, de ennek örültem. – Sebastiant ültetik a helyére erre az egy futamra.

- Akkor ennek örülsz te annyira- puszilt bele a hajamba. – És kit hozunk hová?

- Holnap, egy órával utánunk megérkezik Fabian is. Az egész nyári szünetben visszük magunkkal. És holnap a miénk- pillantottam az arcára.

- Ő lesz a gyakorló gyerekünk, hogy tudjuk, mire számítsunk, mikorra a közös babáink felnőnek- mosolygott rám szeretetteljesen.

- Rendben, tetszik az ötlet- bújtam a karjai közé.

Akkor még egyikőnk sem sejtette, hogy milyen pokoli jövő vár ránk…

Kísért a múlt - 60. rész

Sziasztok! Még mielőtt olvasni kezdtek szeretném jelezni, hogy Rob Smedley karaktere ooc karakter lesz a ficben. Nem tudom, ki mennyire van tisztában vele, de Rob nős, a felesége Lucy, van két fiuk, Frankie és Felix, valamint 2007-ben elvesztették a kislányukat, Minnie-t. :( Nálam Smedley nőtlen (még...). :) Jó olvasást!

--------------------------------------------------------------

Kanada szép. Kanada jó hely. Örülök, hogy Kanadában lehetek. Szuper, mert Montrealban vagyunk. A fenét. Kanada pocsék hely, mert a BMW és a Ferrari nincs egy hotelben. És még az sincs, hogy átmehetnék hozzá titokban, mert mindenki rá van kattanva arra, hogy megcsalja Jennit.

Mérgesen mászkáltam a paddockban, hátha látom a páromat legalább egy fél pillanatra, de úgy tűnt, erről le kell mondanom, ami mérgessé tett. Kedd délelőtt érkeztünk meg és most csütörtök délután volt. Azóta kétszer beszéltem vele telefonon és még búcsúcsókot sem kaptam. A múlt hét emlékei kárpótolnak kicsit, de nem eléggé.

Egyre gyakrabban tévedtem a vörösök felségterülete felé, de nem tehettem semmit, mert akárhányszor elindultam volna az ajtó felé, volt valaki, aki miatt nem mehettem be. Ez leggyakrabban valamelyik riporter, fotós vagy kamerás. Mind éhesen várta, hogy mi is lesz a dolog vége, mert rájöttek, hogy én voltam a monacói idegen.

- Csak nem rám vár a kisasszony?- ölelte át a vállam hirtelen egy férfi.

- De, pont rád vártam- mosolyogtam fel a barna, kék szemű férfire.

- Mindenki utánad koslat, így be sem jutsz hozzánk, igaz?- indultunk meg a bejárat felé.

- Élesen látod a dolgokat- bólintottam rá a dologra.

- Bár, ha belegondolok, nekem jó, hogy Kimi kicsit szét van esve- merengett el, mielőtt beléptünk.

- Rob, ne akard, hogy a fejedet vegyem- böktem meg az oldalát.

- Nem akarom- vigyorgott rám. – De nekem Felipe érdekeit kell figyelembe vennem.

- Meg a saját érdekeidet- pillantottam lejjebbi tájakra utalásképpen.

- Értem, értem- tolt be az ajtón. – Vedd úgy, hogy meg sem szólaltam.

- Rendben- vigyorogtam.

Mindenki minket bámult. Némelyekben csak az a kérdés fogalmazódott meg, hogy mit keres az egyik vetélytárs tesztpilótájának a rokona a Ferrarinál. Másokban már inkább az a kérdés merült fel, hogy mi történt, Rob Smedley beújított csajok terén? És én ezeket honnan tudtam? Mindent elmondott a tekintetük.

- Nem viszel neki valami ebédet? Mert ma még nem evett- pillantott rám a mérnök, majd végignézett a választékon.

- Kérnék 2 adag lasagne-t- néztem a lányra, aki felpillantott a mellettem álló piros pólós emberkére, aki engedélyezte, hogy kiszolgáljon.

- Gyere, menjünk az irodámba!- ölelte át a derekam, mikor megkaptam az ételt.

- Remélem, tudod, hogy aláírtad a végrendeletedet- simultam hozzá. – Kimi meg fog nyúzni.

- Ugyan már- legyintett vigyorogva. – Örüljön, hogy behoztalak hozzá.

Nem tudtam mit mondani neki, csak nevetve megráztam a fejem. Az előbbi kis alakításunk után biztos, hogy mindenki arról fog pletykálni, hogy Smedley becsajozott. És most ezért kerülök majd középpontba. Ami annyiban jó, hogy nem fogják emiatt Kimster vérét szívni. Mert ezt a jó szokásukat nem felejtik el, az biztos.

Hátra mentünk az irodákhoz és abba vezetett be, ahová a neve ki volt írva. Meglepve pillantottam rá, azt hittem, hogy Kimihez visz. Ez nem így történt, mert leültetett az egyik székre, ami az asztal előtt volt, majd ő helyet foglalt a másikon. Nem tudtam mire vélni a dolgokat, így kérdőn pillantottam rá.

- Csak van egy ötletem- kezdett el kutakodni az egyik mappájában. – Mit szólnál hozzá, ha rábeszélném Todt-ot, hogy vegyünk fel téged, mint asszisztens? Mondjuk, akkor muszáj lesz valami munkát is adnunk neked.

- Nincs bajom a munkával- húztam fel az orrom. – És beszélhetsz Todt-tal, de én most mennék.

- Rendben, gyere!- indult el előttem.

Mennünk kellett még a folyosón egy keveset, majd végre megláttam az egyik ajtó mellett a feliratot, ami hirdette, hogy a drágám szobája van ott. Kaptam egy puszit Robtól, majd ő magamra hagyott. Vettem egy nagy levegőt és bekopogtam. Fél pillanattal később Mark nyitotta ki az ajtót, majd meglepett pillantást vetve rám, beengedett.

- Zoé!- pattant fel a kanapéról Kimi. – Kicsim!- elvette a kezemben tartott ételt, majd magához húzott és megcsókolt.

- Hiányoztál- bújtam oda hozzá.

- Hogy jutottál be hozzánk?- ültünk le az ágyára és ő nekifogott az ebédnek.

- Rob segített bejönni. Ne lepjen meg, ha azt hallod, hogy együtt vagyunk, mert mindenki arra következett odakinn- húztam el a szám.

- Akkor majd nyíltan utálom Robot, mert elveszi a nőt, akit szeretek- mosolygott rám. – Majd megköszönöm a dolgot. De most nem érek rá.

- Persze-persze, értem én- feküdtem végig az ágyán. – Megterhelő a rajongóid szeretete.

- Nem, inkább az, ha úgy bálványoznak, mint az isteneket- simogatta meg az arcom.

- Nem sokat tévednek- néztem végig rajta. – Az ágyban isten vagy!

- Jó ezt tudni- vigyorgott rám, majd letette a tőlem kapott ebédet és mellém feküdt. – Akkor már tudom, hogy mivel foglalom el magam.

- Sajnálom, Kimi, arra nincs idő- böktem a fejemmel az ajtó felé, ahol szinte azonnal kopogtak.

- Várnak az autogramosztásnál- közölte Mark, mire kedvesem adott egy puszit a számra, majd magamra hagyott.

Én sem voltam sokáig tétlen, visszamentem egy kicsit Smedley-hez, hogy az agyát lenullázzam. Látszott rajta, hogy a viccek, amiket egymásnak mondunk, szép lassan elveszik a kedvét a munkától. Alig egy órára volt szükségem, már ő is csak nevetett és egy papírra firkálgatott, de nem munka volt a dolog.

- Mit szólnál egy olyan álláshoz, mint az Evangeline-é?- tette fel a kérdést hirtelen.

- Szeretem a vicceidet, Rob- dobtam oda hozzá egy tollat, de elkapta.

- Ez most komoly. Már egyszer dolgoztál Eva helyett. Most itt lenne a lehetőség, hogy végigcsináld ugyanezt Kimi mellett- vigyorgott.

- Kimi mellett?- mosolyodtam el. – Bármikor.

- Akkor beszélek Jean-nal. Te meg menj és keresd meg a szőke hercegedet, mert kell a beleegyezése- terelgetett az ajtó felé.

- Gondolhattam volna, hogy az új hódolódnál vagy- lépett el az ajtó elől Kimi, mikor kinyitottuk. – Épp most akartam leellenőrizni a dolgot.

- Tudod, a pletykát fenn kell tartani- bólintott komolyan Rob, majd magunkra hagyott.

- Mit szólnál hozzá, ha kapnál egy új sajtófőnököt?- érdeklődtem Kimitől, miközben a szobája felé tartottunk.

- Nem szeretem, ha új emberek vesznek körbe, akik a magánéletemben turkálnak- ölelt át.

- És ha nem új ember lenne?- torpantam meg a folyosó kellős közepén.

- Attól függ, hogy ki- nézett rám. Egy percig ott álltunk. – Te? Komolyan? Hogy jutott eszedbe?

- Smedley- vágtam rá azonnal, mire Kims igen érdekes fejjel nézett rám. – Nincs közöttünk semmi, esélye sincs ellened. Csak jó fej, vicces és aranyos. Olyan érzés, mintha a bátyám lenne.

- Aki elintézi neked a munkádat- lépdelt felénk fütyörészve az emlegetett emberke. – Gyertek, csak egy aláírás kell Jean irodájában és akkor már holnap reggel tiéd a munka.

Nem tétováztunk sokat, mentünk a csapatfőnök irodájába, aki felém nyújtotta a szerződésemet. Igazából azonnal alá akartam írni, de Kimi kivette a kezemből, majd mikor visszaadta, rábökött egy részre. Ki volt kötve, hogy pilótákkal és mérnökökkel nem kezdhetek. Ekkor tettem le a tollat.

- Probléma van?- kérdezte a francia.

- Igen, ezzel a résszel- mutattam meg neki az említett dolgot.

- Nézd, Jean, én éppen válok- kezdett bele Kimi hirtelen. – Nem akarom nagy dobra verni a dolgot. Jelenleg mindenki azon csámcsog, hogy Zoé és Rob, de a valóságban Zoé az én barátnőm, ezért eléggé rosszul jönne ki a dolog, ha a szerződésében ez benne lenne.

- Akkor ezt a részt én magam húzom ki- vett elő egy tollat a férfi. Szépen áthúzta az összes mondatot a tiltásban, majd melléírta jegyzetként, hogy ő volt, aki javított. Utána újra elém tette a papírokat. – Így megegyezhetünk?

- Természetesen- mosolyogtam rá és aláírtam az összes példányt.

Kísért a múlt - 59. rész

Sziasztok! Meghoztam a legújabb részt. Láttam az újabb novellaötleteket, csütörtök magasságában tudom is hozni, de előtte tanulnom kell, mert szerdán lesz egy vizsgám. És bárki írhat még ötleteket akár a bejegyzéshez, akár a kommentbe. Most egy kicsit hosszabb rész lett, két szemszöggel, remélem, hogy kapok hozzá kommenteket. :)

----------------------------------------------------


(Seb szemszöge)

Kissé ideges voltam, mikor a taxiban ültünk és Evangeline szüleihez tartottunk. Nem féltem, de nem akarta, hogy rosszat gondoljanak rólam. Nem magam miatt, mert én megemésztettem volna valahogy, de nem tudom, hogy a kedvesem miként viselkedett volna. Elég sok megrázkódtatás érte mostanság.

- Itt vagyunk- mosolygott rám.

Egy barátságosnak kinéző kertes ház előtt álltunk meg. A barátságos, virágokkal teliültetett kertben az anyukája éppen rendezgette a palántáit. Az ajtó nyílására felkapta a fejét, majd mosolyogva indult meg felénk. Kifizettem a taxist, majd a csomagokkal indultam Eva után, aki már a kaput nyitotta.

- Édesem!- ölelte meg őt az anyukája, Angel pedig boldogan bújt a karjai közé.

- Elhoztam őt is, ahogy ígértem- lépett mellém. – Anya, ő az igazi. És most komolyan és örökké.

- Sebastian Vettel vagyok- nyújtottam a kezem a nő felé.

- Rachel Datworth- mosolygott rám. – Örülök, hogy eljöttél. És tegezz nyugodtan.

- Köszönöm!- mosolyogtam rá én is.

- Apa merre van?- nézett körbe szerelmem.

- Tárgyalása van 11-től, de azt ígérte, hogy kora délutánra végez. Estére egy kis grillezést terveztünk- mesélte Rachel, miközben elindultunk befelé.

- Az jó lesz nagyon. Mi lepakolunk meg pihenünk egy kicsit, jó?- nézett a mamájára, majd a karjaimba bújt.

- Menjetek csak- biccentett, én pedig elindultam, hogy megismerjem kedvesem szobáját.

*****

(Zoé szemszöge)

Csütörtök reggel a reptérre menet vettem néhány újságot, hogy tájékozódhassam, mi is a helyzet a nagyvilágban. A politikát gyorsan átugrottam, valamint a celebvilág sem nagyon fogott meg. Végül sikeresen kikötöttem a sportrészlegen, amit már sokkal nagyobb élvezettel lapozgattam.

Elolvastam azt is, hogy a legújabb angol kedvenc, Lewis mit nyilatkozott a szezonról és mit is gondol a világbajnoki címről. Leírta Kimit már most, így az újság rövid úton a kukában végezte. Sosem voltam előítéletes, de most kezdett nagyon elegem lenni az új felfedezettből.

Inkább felemeltem a fejem és az embereket kezdtem szemlélni. Megakadt a szemem egy családon, akik két kisgyerekkel voltak. A szívem nagyot dobbant és örömmel töltött el, hogy láthatok egy ilyen boldog családot. A szemeim előtt megjelent egy kép, ahol egy hatalmas ház udvarán Kimi kergeti a szőke hajú kisgyerekeinket.

Alig jutott eszembe ez a kép, már meg is jelent az emlegetett finnem. Farmer volt rajta, fehér pulcsi és fehér sapka. Egyből kiszúrt a tömegben és felém indult. Felkeltem az ülőhelyemről és türelmesen megvártam őt. Letette mellém a holmiját, majd az volt az első dolga, hogy forrón megcsókolt.

- Hiányoztál- mosolygott rám, mikor elengedett.

- Te is hiányoztál- öleltem át, hogy magam mellett tudhassam. – Menjünk innen, mielőtt megjelennek a fotósok.

Kézen fogott és együtt mentünk a kocsiig, ahol odaadtam neki a kulcsokat. Még emlékezett az útra a háztömbhöz, ahol megismertük egymást. Megálltunk az udvarban és még a garázsunkba is beálltunk. Utána Kimi csak állt az udvaron és nézte a hatalmas épületet. Nem tudtam, hogy mire is gondol éppen.

- Gyere, anya már nagyon vár téged- léptem mellé és összefűztem az ujjainkat.

- Nem mérgesek rám?- pillantott az arcomra.

- Elmeséltem nekik mindent és azt is elregéltem, hogy én miként gondolom a dolgot. Ők pedig belenyugodtak és szeretik pozitívan kezelni a helyzetet- adtam neki egy puszit.

Felsétáltunk az emeletre, ahol laktunk. Felérve éppen akkor lépett ki egy 16 körüli fiú abból a lakásból, ahol régebben Kimi lakott. Egy pillanatra megtorpant, végignézett rajtunk, majd megrázta a fejét, és gyorsan elment mellettünk. Jól szórakoztunk a zavart arckifejezésén, miközben kinyitottam az ajtót és beléptünk hozzánk.

- 6 évvel később csak még fessebb lettél- lépett Kimshez anya és átölelte. – Minden maradjon a régiben, tegeződünk és otthon vagy.

- Köszönöm- mosolygott rá párom és adott neki egy puszit.

- Csak ugyanazt tudom mondani- nyújtotta apa a kezét. – Persze, csak addig, amíg Zoé ki nem pakol innen téged megint.

- Nem szándékozom kitenni- léptem a férfi mögé és végigsimítottam a hátán. – Mikor kell Kanadába mennünk?- pillantottam az arcára.

- Csak a hétfő délelőtti géppel- adott egy csókot.

Az egész napunkat a szüleimmel négyesben töltöttük. Délután Kimivel elmentünk vásásrolni, majd együtt álltunk neki a vacsorának, mivel a szüleimet Smith-ék várták vacsorára, ők voltak a sorosak a baráti társaságban. Ez azt jelentette, hogy hatra odamennek és éjfélnél előbb nem jönnek haza.

Vacsora után beszélgettünk egy kicsit, vagyis inkább a Jégemberem mesélt nekem arról, hogy mi is történt konkrétan vele és a feleségével. Boldogan konstatáltam, hogy ők ketten tényleg el fognak válni, vagyis tényleg boldogok lehetünk együtt. Kimi 8 körül ment el zuhanyozni. Akkorra én már túl voltam a tisztálkodáson. Végül addig tettem-vettem, mígnem sikeresen eszembe jutott egy ötlet.

- Bemehetek egy pillanatra?- kopogtam az ajtón.

- Gyere csak- hallottam a férfi hangját, majd gyorsan be is surrantam a fürdőbe. – Itt maradt valami?

- Igen, a kedvenc hálóingem a szekrényben van- nyitottam ki az ajtót, de közben már a rajtam lévő köntöst vettem le magamról.

Nem számított arra, hogy én leszek az, aki kettőnk közül a türelmetlenebb és rávetem magam. Majdnem elhasalt, mikor meglátott meztelenül belépni a zuhanykabinba mellé. Azonnal ki akart menni vagy engem akart kitessékelni, de nem hagytam magam, tartottam az elhatározásomat.

- Zoé, kérlek! Már mondtam…

- Tudom- vágtam közbe és végigsimítottam a mellkasán. – De nekem nincs szükségem semmi tökéletességre. Minden tökéletes már akkor, ha velem vagy. És nem mondhatod, hogy egy tökéletes pillanatunk sem volt soha még a fürdőben.

- Szeretlek!- mondtam, majd megragadta a derekam és megcsókolt.

A kettőnk lendületétől a csempének dőltünk, de nem zavarta egyikünket sem. A csókjai elbódítottak és ahogy simogatott! Úgy éreztem, hogy a kezei mindenhol ott vannak, mindenhol érintenek és az a legfőbb célja, hogy engem kínozzon. Főleg akkor, mikor a legérzékenyebb pontomat simogatja.

Én sem fogtam vissza magam, ott érintettem, ahol csak értem. És egyre hangosabban ziháltam, éreztem, hogy nem bírom már sokáig. De ő is tisztában volt ezzel, mert hirtelen felhúzta a bal lábam a derekára, majd a következő pillanatban a nyakamat csókolva hatolt belém.

Hangosan felnyögtem, mikor a testemet újra a hatalmába kerítette a rég elfeledett érzés. Kimi csak csókolt engem és közben vad tempót diktált. Alig tudtam megkapaszkodni benne, a hátát többször végigszántottam a körmeimmel. A beteljesülés hirtelen és gyorsan utolért mindkettőnket. De nem hazudtoltuk meg a régi együttléteinket, ismételten hangosan szerettük egymást.

- Igazad volt- cirógatta végig a hátam, mikor már elzárta a csapot. – Ez így volt a tökéletes.

- És az esténk még csak most kezdődik- nyújtottam felé egy törölközőt, de a szemei már akkor sugallták számomra az éjszakánk kimenetelét.

Kísért a múlt - 58. rész

Ne felejtsétek az ajándékokat. :D Már volt ötlet, mindkettő tetszett, így azokat megírom. :D:D

------------------------------------------------------------

- És akkor most hová?- kérdezte Seb, mialatt figyelte, ahogy pakolunk. Neki könnyű volt, ő ki sem pakolt.

- Angliába- vágtuk rá barátnőmmel egyszerre, majd meglepve néztünk össze.

- Én meglátogatnám anyuékat, mert már nagyon hiányolnak- néztem a srácra, majd a lányra.

- Én is azt terveztem, hogy elmehetnénk a szüleimhez. Ideje megismerned őket- nézett Evangeline Sebire. – Ti hol laktatok?

- Londonban és a mai napig is ott laknak. Abban a házban, ahol megismertem Kimit- mosolyodtam el.

- Akkor nem kell aggódnunk, mert mi is londoniak vagyunk, csak a kertvárosban lakunk- bólogatott a lány. – Vagyis mióta odaköltöztek a szüleim.

- Mi lenne, ha ma még Zoé-nál lennénk, és csak holnap mennénk tovább hozzátok? Csak egyszer láttam eddig a nagynénéméket- nézett unokaöcsém a lányra.

- Rendben, akkor legyen így- bólintott Eva és folytatta a csomagolást.

*****

„Londonban vagyok a szüleimnél. Nem tudsz véletlenül elszabadulni? Szeretlek! P.Z.”


„Csütörtökön délelőtt már ott is leszek. Intéznem kell a válásunkat… És imádlak! KR.”


„Imádom, hogy erről beszélhetünk. Ki foglak sajátítani, amint vége a dolognak. P.Z.”


„Másra sem vágyom, mint erre. De még nem merem elhinni. Hidd el helyettem is! KR.”


„El fogom hinni. Majd még írok, de hazaértünk. Csók! P.Z.”

A telefonomat eltettem a táskámba és én is kiszálltam a taxiból, amit Sebastian nagy kegyesen kifizetett. Felnéztem az emeletes házra és boldog voltam. Mióta megtörtént a szakítás, csak egyszer jártam itt, akkor sem volt valami boldog a hazatérés. Most azonban öröm volt az, ami átjárta az egész testem.

Bementünk, majd a lifttel megtettünk 2 emeletet. Csakis azért lifttel, mert a csomagokat nem akartuk felcipelni. Az emeleten nem változott semmi. A szüleimnek szóltam, hogy jövünk, így biztos voltam abban, hogy már tűkön ülnek. Megálltam az ajtónk előtt, vettem egy nagy levegőt és végül becsöngettem.

- Édesem!- borult a nyakamba anya, mikor meglátott.

- Szia!- öleltem át és éppen be is mutattam volna barátnőmet, de ő felfedezte Sebit és ettől fogva szavam sem lehetett.

- Minden világjáró hazatér egyszer- mosolygott rám apa, mikor beértem a nappaliba.

- Főleg akkor, amikor a világjáró apukájának az ölelésére vágyik- ültem le mellé és odabújtam hozzá.

Anya érezte, hogy most az ő ideje van, mert elhalmozott minket rengeteg szeretettel. Láttam Evangeline arcán, hogy mekkora felüdülés neki Heike után. A viselkedésük alapján meg sem lehetett volna mondani, hogy ők ketten testvérek. Anya kicsit lelombozódott, mikor megtudta, hogy Seb és Eva másnap már továbbmennek, de ez nem vette el a kedvét attól, hogy elkényeztessen minket a legfinomabb ételekkel.

- És mi újság veled?- kérdezte apa, mikor unokaöcsém és barátnőm elvonult.

- Újra a régi, vidám, boldog Zoé vagyok- mosolyogtam rá.

- És újra miatta, igaz?- csúsztatta elém anya az újságot, amin Kimivel szerepeltünk.

- Találkoztam vele, elmondott nekem mindent és átértékeltem a dolgot. Még mindig szeretem- pillantottam a szüleimre.

- Mikorra várható?- szólalt meg némi hallgatás után anyu.

- Ezt honnan…?- pillantottam fel.

- Látszik rajtad, édesem- nevetett apa. – Csillog a szemed és a mosoly az arcodon elbűvöl bárkit. És meg is lepne, ha külön akarnátok lenni.

- Csütörtökön- vallottam színt és boldoggá tett, hogy a szüleim nincsenek ellenünk.

Kísért a múlt - 57. rész

Rest In Peace, Matti Räikkönen!

--------------------------------------------------------------


(Heike szemszöge)

Minden egyes pillanatot utáltam, amit otthon kellett töltenem. Az a nő itt volt a házunkban, a fiammal és a másik fiam is oda volt érte. És amilyen senkiházi, képes arra, hogy Sebastian mellett aludjon. Ennek utána kell járnom.

Mialatt az emelet felé lépkedtem, éreztem a hátamon Norbert komoly és dorgáló pillantását. Mégis úgy éreztem, hogy nekem tudnom kell, mennyire tart tiszteletben minket az a nő. Mert nem fogok figyelemmel lenni Sebastianra, ha megsértett minket, szó nélkül kihajítom a házamból.

Odamentem a nagyobb fiam szobájának ajtajához és halkan, hogy még véletlenül se ébresszem fel, lenyomtam a kilincset és benyitottam. Seb az ágy közepén volt kiterülve a hasán, a takaró félig lecsúszott róla, de egyedül aludt. Azért nem voltam teljesen biztos a dolgomban.

Visszacsuktam az ajtót, majd a következőhöz léptem. Hasonlóan halkan nyitottam ki az ajtót. Belépve láthattam, hogy Zoé mellett ott fekszik az a nőcske, akit látni sem akartam. Mérgesen csuktam be az ajtót, majd odaléptem Fabian szobája elé és bekopogtattam az ajtón, hogy vegye észre, ideje felkelnie.

- Heike, ez nem volt szép tőled- jegyezte meg Norbert, mikor beértem a konyhába.

- Muszáj volt tudnom a dolgot- jelentettem ki komolyan. – Nem tetszik nekem ez a nő.

- Meg kellene ismerned. Tetszene neked a lány, kedvelnéd- ölelte át a vállam.

- Felejtsd el, Norbert! Addig én nem teszek semmit, amíg nem tisztázza a fiamat- húztam fel az orrom.

Nekifogtam a reggeli elkészítésének, de csak 5 személyre. A lányok nem voltak itthon, így rájuk most nem kellett főznöm. Tojásrántottát készítettem némi paprikával és sonkával, hogy Sebastian is ehessen valami hazait. Nem szerettem, mikor azokat a semmi ételeket eszi.

- Jó reggelt!- jelent meg a két lány a konyhaajtóban.

- Szervusz, Zoé!- köszöntem a lánynak. – Kérsz kávét vagy teát?

- Keresztanyu, kérlek…

- Hagyd csak!- szólt közbe a másik nőcske. – Nincs semmi baj, majd megoldjuk.

- Nem, mert ez így nem mehet tovább!- emelte meg a hangját a lány. – Heike, ezt nem folytathatod!

- Nem értem, hogy miről beszélsz, kicsim!- nyújtottam felé a csészét a kávéjával.

- Nem nézhetsz egy embert levegőnek- folytatta Zoé. – Főleg nem azt az embert, akit a fiad teljes szívéből szeret.

- Hazugság!- kiáltottam fel. Ekkor szakadt el a cérna nálam. – Az én fiam nem ilyen. AZ ő ízlése nem ennyire semleges.

- Heike, meg fogod bánni, amiket mondasz!- lépett be a konyhába Norbert.

- Nem fogom megbánni- folytattam ugyanazzal a hangerővel. – Az én fiam soha nem fog elvenni egy olyan nőt feleségül, aki ennyire erkölcstelen, ennyire romlott, ennyire undorító egy r*b*nc.

- Anya, elég volt!- kiabált közbe Sebastian. – Nem hagyom, hogy ilyen hangnemben és ilyen szavakkal szólj hozzá ahhoz a nőhöz, aki az életet jelenti nekem. Zoé, Angel és én még ma elmegyünk. És szokj hozzá, hogy Fabian Amerikától kezdve velünk lesz egészen addig, amíg el nem kezdődik neki az iskola.

- Sebastian, nem…

- Így lesz anya. És ezt csak magadnak köszönheted!- jelentette ki, majd az a nőt átölelve hagyott magamra a konyhában.

Kísért a múlt - 56. rész

(Kimi szemszöge)

Utáltam minden pillanatot, amit Svájcban kellett eltöltenem. Ott akartam lenni, ahol Zoé van. Az sem zavart volna, ha nem lehetek mellette, de legalább látom. A kocsimban ültem a ház előtt és csak néztem ki a fejemből. Jenni benn volt, tudtam, mert égett a villany a nappaliban. Még mielőtt kijött volna, behajtottam a garázsba.

A kesztyűtartómból elővettem a fényképalbumot és végiglapoztam. Benne volt minden boldog percünk, amit együtt töltöttünk. És az új életünket is elkezdtük dokumentálni. Megdobogtatta a szívem a kép, amelyiket a szobámban csináltunk Barcelonában. Azóta már volt ott azokból a napokból, mikor velünk voltak itt és készült 3 kép Monacóban is, de azokat még nem ragasztottam bele.

Kiszálltam a kocsiból és a mappát beletettem a táskámba, hogy alkalomadtán az irodámban be tudjam zárni a fiókba. Hiába tud róla Jenni is, semmi köze hozzá. És a balhénak sem kellene kitörnie Zoé miatt. Mert engem nem érdekel, hogy ki mit mond, de az már érdekel, ha azt a nőt bántják, akit szeretek.

- Azt hittem, hogy sosem érsz be- pillantott fel az újságjából Jenni.

- Elfáradtam, nincs szükségem még arra, hogy te is engem nyúzz- vettem az utam az emelet felé.

- Ha összeszedted magad, akkor beszélnünk kell!- szólt utánam.

- Lezuhanyozok és jövök- hagytam magára.

Gyorsan ledobáltam mindent a hálóban, majd átmentem az irodába és biztonságba helyeztem az albumot. Utána bevonultam a fürdőbe és beálltam a zuhany alá. Próbáltam húzni az időt minél tovább, mert nem volt kedvem magyarázkodni. Túl fáradt voltam és túlságosan hiányoltam magam mellől szerelmemet.

Végül nem tudtam mit kezdeni az idővel, több, mint fél órát voltam így is a fürdőben én, aki mindig készen van 5 perc alatt. Magamra kaptam egy alsót és egy pólót, majd lementem a földszintre. A feleségem ugyanott ült és ugyanazt a magazint lapozgatta. Az elejére csak most pillantottam rá. Mi voltunk rajta, ami nem jó hír.

- Itt vagyok- ültem le a kanapéra. – Kérlek, mondd gyorsan, mert egy napon keresztül vezettem.

- Ezeket ismered?- nyújtott felém bájmosollyal néhány lapot, amik mind rólunk írtak.

- Mondhatok bármit neked, te már eldöntötted a dolgot- tettem le a lapokat az asztalra. – Mit akarsz?

- Mit szólnál egy békés váláshoz?- kérdezte csevegő hangnemben. Meglepetten néztem fel.

- Mit forralsz a fejedben, Jenni?- ráncoltam össze a homlokom.

- Te is tudod, hogy ott az edzőm- vigyorgott nyíltan rám. – És végre el tudna vinni a Kanári-szigetekre, örökölt egy házat.

- Te meg vele akarsz menni és ott élni? Miből fogod fenntartani ezt a luxust?- mutattam körbe a házban. – Csak nem dolgozni fogsz?

- Ugyan, édes, te is ismersz- mosolygott tovább. – Elég nagy vagyont örökölt, már előre várják dolgozni egy szállodában igen magas pozícióban és térítésmentesen fogunk ott élni.

- Válhatunk, de feltételeim vannak- jelentettem ki azonnal.

- Jaj, Kimi, ugyan!- kelt fel és mellém ült.

- Aláírod, hogy nem nyilatkozol a házasságunkról és rólam. Vagyonilag annyit kapsz, amennyi a tiéd plusz még egy kisebb összeget és soha többé nem követelsz tőlem semmit. Valamint megkapod a ház árának egynegyedét, ami téged illet. És elviheted a Mercedest is, a nevedre íratom.

- Ha aláírom, akkor válunk?- csillant fel a szeme.

- Ő nem vágyik családra, gyerekekre, boldogságra, igaz?- kérdeztem fáradtan.

- Tudod te édes, hogy mi kell nekem- ölelte át a vállam.

- Átpakolok az egyik vendégszobába, holnap pedig szólok az ügyvédemnek, aki megírja a papírokat és be is adhatjuk a válópert- keltem fel és elindultam vissza az emeletre.

- Rendben, szívem, ahogy akarod- csilingelte, nekem pedig végigfutott a hideg a hátamon.

Összeszedtem az ágyneműmet és átvittem mindent abba a szobába, amit csak ritkán nyitottam ki. Ide tettem el minden olyan régi emléket, amit nem akartam, hogy Jenni lásson. Ott volt mindenem, ami összekötött engem és Zoét. Gyorsan megágyaztam, majd elővettem a telefonom és még írtam egy sms-t, mielőtt elaludtam.

„Válni akar, és benne van minden feltételemben. Hamarosan már együtt lehetünk. Szeretlek! K.R.”

Kísért a múlt - 55. rész

Sziasztok! Itt a folytatás. Nem tudom, hogy a következő mikor jön, legkésőbb 20-án, addig lehet, hogy egyáltalán nem is lesz. Bocsi, de sokat kell tanulnom. :S Utána a helyzet már jobb lesz. :) Jó olvasást és  köszönöm a sok kommentet!
És ha bárkit érdekel egy rövidke összefoglaló az eddigi írásaimról: http://monshenapjai.blogspot.com/2010/12/tcoys-t-ii-aen-ba-kam-nit-amk.html
------------------------------------------------------

Barátnőm lábai a földbe gyökereztek és nem tudott mozdulni, mikor meglátta Heikét. Ő is meglepetten toporgott egy pillanatig, majd felénk indult, mint valami szélvész. Láttam, hogy a dologból nem fog semmi jó kisülni. Odaléptem mellé és átöleltem a vállát, hogy érezze, hogy minden rendben van, én mellette állok.

- Sebastian, örülök, hogy itthon vagy- ölelte át a fiát, majd velünk nem is törődve indult a házba.

- Gyere!- kezdtem el húzni a ház felé a lányt.

- Nem merek…- suttogta és nem mozdult.

- Valószínűleg levegőnek fog nézni és nem lesz hozzád egy szép szava sem. De ne feledd, hogy Seb szeret és Heike is be fogja látni, hogy el kell fogadnia téged, ha meg akarja tartani a fiát- biztattam barátnőmet. – Addig, amíg itt vagy, leszel a szobatársam?

- Hozzászoktam már Sebi jelenlétéhez- sütötte le a szemét kissé elpirulva.

- Akkor ezt igennek vettem- vigyorodtam el és felvezettem a szobámba.

- Zoé, én…- kezdte, de elhallgattattam, amint becsuktam az ajtót.

- Csak keresztanyu miatt- kezdtem el magyarázkodni. – Így láthatja, hogy te nem akaszkodsz rá a fiára és tiszteletben tartod, hogy a szülői házban vagy. Amúgy meg bármikor átmehetsz itt- nyitottam ki a szobákat összekötő ajtót.

- Köszönöm!- ölelt meg a lány.

Jól sejtettem, Heike nem figyelt oda barátnőmre. Végig Sebinek szentelte a figyelmét és mindent megtett, hogy neki egy perce ne legyen Evangeline-nel közösen. Láttam unokaöcsém keserves pillantásait és hallottam minden vágyakozó sóhaját. Heike csak azt felejtette el, hogy így esélyt adott barátnőmnek arra, hogy Norbert megismerje.

Ebédre is csak 4 személyre terített a ház asszonya, de még mielőtt leülhettünk volna, letettem még egy terítéket, majd barátnőmet a helyemre ültettem Seb mellé. Cserébe egész ebéd alatt gyilkos pillantások özöne szállt felém keresztanyámtól, de elégedettnek éreztem magam. Majd délután eljött a fellélegzés pillanata, mikor elmentünk a sulihoz Fabianért.

- Végre itt vagy te is!- huppant be a kocsi hátsó ülésére a srác. – Azt hittem, hogy a bátyám sosem hoz el hozzánk.

- Szia, Fabian!- nevettünk a lánnyal.

- Bocsi, sziasztok!- pirult el. – Mekkora a hadi helyzet?

- Anyukád keresztülnéz rajtam- felelte barátnőm.

- Sokat fog velem vitázni mostanában- jelentette ki komolyan. – Utálni fogja, hogy a te oldaladon állok.

- Hálás vagyok neked- fordult hátra a lány és rámosolygott.

*****

- Hol van az a bögrém, amit Sebi hozott Ausztráliából?- kutatott Fabi a konyhaszekrényben.

- Oda tettem el, a középső polcra- mutatott az egyik szekrényre Heike. – De miért kell az neked?

- Mert tetszik rajta a rajz- vágta rá a fiú és kivette a szekrényből, majd feljött a szobámba. – Szereztem negyedik bögrét.

- Ügyi- mosolyogtam. – A bátyád a szobájában, Eva a fürdőben, én meg lemegyek, megcsinálom a forró csokinkat.

- Én meg elköszönök anyától és elmegyek „aludni”- mosolygott, majd átment a szülei hálójába.

Lementem a földszintre, hogy megcsináljam a forró csokinkat. Heike egy pillanatig szúrósan nézett rám, mikor lejött, de nem érdekelt. Mikor készen lettem, gyorsan felvittem a kancsót, majd az éjjeliszekrényen lévő asztalra helyeztem. Barátnőm meglepve nézett szét, de én csak egy mindent tudó mosollyal nyugtáztam a dolgot. A fiúk bármelyik percben betoppanhattak.

Kísért a múlt - 54. rész

Elnézést kérek mindenkitől, hogy nem volt eddig folytatás. Akit az okok érdekelnek, annak: http://monshenapjai.blogspot.com/ A részt ajánlom Gooffy-nak, Rékának, Rékának és Zsaninak :D


------------------------------------------------------

Akármennyire imádtam Monaco-t az első pillanatban, ez a tetszés és öröm elszállt. Utáltam azt, hogy megláttak minket a paparazzik, utáltam, hogy Jenni már tud rólunk, utáltam, hogy nem lehetek Kimivel, utáltam, hogy mindezt át kellett élnünk együtt. Pocsék volt a hetünk, mivel nem lehettünk együtt.

Mindkettőnket letámadtak az újságírók, mindenki a kettőnk kapcsolatát próbálta boncolgatni. Az újság megjelenése után azt éreztük a legjobbnak, ha nem vállaljuk egymást. Jobb a békesség most nekünk. Így viszont a csak esténként találkoztunk, mikor bezuhantunk egymás mellé az ágyba a hotelszobában.

Amikor volt merszem kimenni a pályára, egyből körülvett vagy 30-40 újságíró. Mindegyik ugyanazt akarta tőlem. Megtudni, hogy mi van közöttünk a Jégemberrel, mivel ő szokásához híven annyit felelt nekik, hogy nem nyilatkozik. Én viszont nyíltan tagadtam a kapcsolatot kettőnk között.

- Nyúzottnak tűnsz- ült le mellém Evangeline a repülőtéren.

- Kikezdtek azok a vérszívók- böktem a fejemmel a bejárat felé, ahová ki lettek rekesztve az újságírók. – És szeretném, ha átölelne, ha megcsókolna, de tudom, hogy nem teheti meg.

- Sajnálom, hercegnő- ült le mellém Seb is és megölelt. – De gondolj arra, hogy szombaton már a repülőn ülünk és ő is. Kanadában pedig csütörtökig bezárkózhattok a szobába.

- Kanada még messze van- mondtam nyafogva.

- Jobbat nem tudunk felajánlani, mivel ott van…

- Ki ne mondd a nevét!- fordultam Evangeline felé. – Már a gondolatától is teljesen kiráz a hideg.

- Rendben, nem mondom ki. Inkább elterelem a figyelmedet azzal, hogy segíthetsz nekem- kelt fel a székekről ő is, mikor bemondták a gépünket. – Segíthetsz meggyőzni a keresztanyádat.

- Mikor döntötted el, hogy velünk jössz?- ráncoltam a szemöldököm.

- Igazából már akkor, mikor a jegyeket kellett lefoglalnom pénteken- sütötte le a szemeit. – De Sebi is csak akkor tudta meg, mikor nem repültem el Kimivel.

- Akkor Heike…- pillantottam a lányra, majd unokaöcsémre.

- Ezért kell segítened- vágták rá egyszerre.

- Jó, legyen- adtam be a derekam. – De van, akinek tudnia kell róla.

Előszedtem a telefonom a zsebemből, felcsatlakoztam az internetre és küldtem egy rövidke üzenetet Fabiannak arról, hogy mire számítson. Ha már a szülők így is, úgy is szívbajt fognak kapni, legalább legyen valaki, aki felkészül a háborúra. És szükségünk lesz erősítésre is, mert Norbertnek idő kellett, hogy eldöntse, mit gondol. Így maradt a legkisebb.

Idegesen szálltunk le a repülőről, mikor megérkeztünk Münchenbe hétfő délelőtt. Innen várt még ránk egy 4 órás autóút haza. És Norbert jött ki elénk a reptérre. Eva arca teljesen elfehéredett, attól féltem, hogy össze fog esni. Egész úton remegett a keze az idegességtől, de most még jobban aggódtam érte. Még Sebastian közelsége sem nyugtatta meg.

- Szia, keresztapu!- próbáltam vidáman indítani a dolgot.

- Szia, Zoé!- ölelt meg és üdvözölt két puszival. – Seb?

- Jönnek mindjárt ők is- nyomtam meg a többes számra utaló ragot.

- Heike ki fog borulni- sóhajtott fel a férfi.

- Helló, apa!- köszöntötte őt a kisebb Vettel. – Szeretném bemutatni a barátnőmet.

- Evangeline Datworth vagyok- nyújtotta a kezét a lány.

- Norbert Vettel- lépett hozzá közelebb a férfi és két puszival üdvözölte őt. – Sebastian!- nézett komolyan a fiára és a csomagokkal együtt előre indultak.

- Le tudom valamivel kenyerezni őt?- súgta oda nekem barátnőm.

- Ha valamilyen csoda folytán bejutsz a feleségem mellett a konyhába és készítesz valami édességet- fordult hátra mosolyogva keresztapám.

Eva belepirult, mi pedig jót derültünk Sebbel. Az út nagy részét hazafelé átaludtuk. Legalábbis mi, lányok biztosan. Sebiről nem tudok mit mondani, tekintve, hogy ő elöl ült és mikor én elbóbiskoltam, akkor ők még vadul diskuráltak az apjával. Heppenheim határában keltettek fel minket, hogy legyen időnk felkészülni a hazaérkezésre, amitől Angel annyira félt.

A kocsiból kiszállva majdnem összeesett és az arca újra felvette a falfehér árnyalatot. Azt gondoltam, hogy ennél rosszabb már nem lehet, egészen addig, amíg nem jelent az ajtóban Heike Vettel.