2010. március 31., szerda

Back again... - 33. rész

(Lolita)

Vidáman mászkáltam a Williams háza táján. Nico boldog volt, hogy újra autóba ülhet és ez engem is teljesen feldobott. A látogatóm meg még inkább. Nem beszélve arról, hogy a szülőhazámban voltunk. Jó érzés volt mindenhonnan spanyol szavakat hallani. Éppen Claire-rel beszélgettünk, mikor Nico bejött a csapathoz.

- Sziasztok, lányok!- lépett mellénk és kaptam egy csókot.

- Szia Hulk! Milyen az autó?- nézett rá Claire.

- Jó, határozottan jó- huppant le mellém.

- Annak örülünk. Rubens-t merre hagytad?- érdeklődött a nő.

- Kinn elemeznek valamit- nézett hátra, amerre Claire távozott is. – És mi a helyzet az én spanyol királynőmmel?

- Be akarom mutatni neked a férjem- mondtam neki halálosan komolyan.

- Micsoda???- nézett rám teljesen felháborodva.

- A szobádban van- feszítettem tovább a húrt.

- Lola, remélem, hogy nem beszélsz komolyan- állt fel az asztaltól.

- Nagyon is komoly vagyok- indultam a szobája felé.

Végig mögöttem jött és éreztem a tekintetét a hátamon. Nem örült annak, amit mondtam. A szobába lépve viszont nem láttam senkit. Gyorsan körbenéztem, de még mindig üresnek tűnt. Nico mögöttem toporgott és várta, hogy mit fogok tenni.

- Édesem?- kérdeztem kissé megijedve.

- Itt vagyok- tűnt elő az ágy alól egy labdát szorongatva. – Begurult, miközben játszottam.

Nico arcán majdnem felnevettem. Tátott szájjal bámult ránk és lassan kezdett leesni neki, hogy sikerült nagyon átvernem. Tudtam, hogy nem volt szép dolog, de viccesnek tartottam. És az is volt.

- Nico, ő itt Rafa, anya barátnőjének a fia. A héten én vigyázok rá- mutattam be a 6 éves fiúcskát.

- Szia, Nico Hülkenberg vagyok, Lolita barátja- mosolygott a fiúra.

- Nem lehetsz a barátja- jelentette ki Rafa. – Lolita megígérte, hogy ha majd nagy leszek, az én feleségem lesz.

- Tudom, és nem is úgy vagyok a barátja- visszakozott egyből a drága. – Neked is vannak barátaid az iskolában, nem?

- De vannak- bólogatott a kicsi.

- Mi is ilyen barátok vagyunk- vágta ki magát az én Nicom.

- Akkor jó. Rafael Munoz vagyok- fogott kezet a két fiú.

- A szívbajt hoztad rám, drága- súgta a fülembe Nico.

- Tudom, szívem, de látnod kellett volna magad. Édes voltál, ahogy teljesen magadba roskadtál- kuncogtam fel.

- Ezért büntetés jár- suttogta és megcsókolta a nyakam.

- Alig várom- leheltem és adtam neki egy aprócska csókot, amíg az én egyetlen „férjuram” nem figyelt.

2010. március 30., kedd

Back again... - 32. rész

(Lucas)

Kedd reggel. 9 óra. Elkezdődött a teszt. Nálunk Timo tesztel az első két nap, utána én. De nem akartunk maradni, mert Diane hiányolta a lányokat. És tudtuk, hogy Bonnie számít rá, mivel a két legjobb barátnője, Gemma és Hayley mindenben ellene vannak. Én sem nagyon gondolom jó ötletnek, de jelenleg nem depressziós, és ez a lényeg.

- Min gondolkozol, Tucci?- lépett elém a szőke angyalom.

- Csak rajtad és a lányokon – néztem rá.

- Jó lenne kicsit kibújni a felelősség alól és boldognak látni mindenkit- sóhajtott egy nagyot.

- Tudom, hogy nagyon nehéz. De támogatnod kell Bonnie-t, ha úgy gondolod, hogy nem követ el hibát- öleltem át.

- Hibának hiba, amit tesz, de mennyivel lenne jobb, ha magába zuhanna és teljesen összetörne lelkileg? A szíve apró darabokban hever, Tommie próbálja összeillesztgetni kisebb-nagyobb sikerrel. Tökéletes nem lesz, de legalább felül tud emelkedni a fájdalmán- magyarázta az elméletét.

- Édes, engem teljesen meggyőztél- loptam tőle egy csókot.

- A lányoknak is mondtam, de nem hatotta meg őket- fintorgott.

- Tucci, Diane, egy pár titeket keres- lépett oda hozzánk Tracy, az egyik lány a homeból.

Kézen fogtam a drágámat és bevittem az ideiglenes homeba, ahol éltük a mindennapjainkat ezekben a napokban. Egyből kiszúrtuk a ránk váró Red Bull különítményt. Mert nem más keresett minket, mint az emlegetett szamarak. Leültünk melléjük és vártunk. Úgy tűnt, nem nagyon tudják, miként kezdjenek bele.

- Igazából azért ide jöttünk, mert ti vagytok az egyetlenek, akik nem kötnek bele ebbe- mondta Tommie és megemelte az összekulcsolt kezüket.

- Nem is a mi dolgunk és nem is a mi életünk. Mi maximum tanácsot tudunk adni nektek- fejtettem ki a véleményem.

- Arra lenne szükségünk- mondta Bonnie. Feszengett, de nagyon. – A kapcsolatom Kimivel teljesen megromlott. Így képtelen vagyok ellátni a munkámat. Arról nem is beszélve, hogy ott van vele az a nő. És folyton neki akar esni Tommie-nak.

- Le kellene ülnötök beszélni vele- jegyezte meg Diane.

- Képtelen lennék egyedül lenni vele- súgta Bones és egy könnycsepp hullott ki a szeméből.

- Akkor megoldjuk máshogy- mosolyodtam el. – Viszont Tommie-nak nem kellene ott lennie- néztem a lányra.

Bonnie szemei egyből a mellette ülő srácra szegeződtek. Tom pedig állta a tekintetét. Láttam a lányon, hogy még a gondolat is elborzasztja, hogy ők ketten külön legyenek, főleg Kimi belevonásával. Tudtam, hogy ez nehéz lesz, de nincs más esélyük.

- Ki fogod bírni. És Diane meg Lucas végig támogatni fog- mondta végül Tommie.

- Mire gondoltál?- fordult felém a lány.

- El fogom hívni Kimit csütörtök este vacsorázni. Csak a hotelben. Azt mondom neki, hogy Diane miatt kell beszélnünk. Mikor már lenn vagyunk a hotel éttermében, csatlakoztok ti is és beszélni fogtok. Nem rendez majd jelenetet, mert Christian megtiltotta neki az ilyen dolgokat, ha jól tudom- magyaráztam a tervemet.

- Igen, így van- bólintott rá Bonnie. – De mi a garancia arra, hogy nem rohan el egyből?

- Az, hogy szenved attól, amit tett ellened- fejtette ki a véleményét Diane. – Látszik a szemében. Főleg, mikor lopva téged figyel. És pont azért akarja Tommie-t bántani, mert féltékeny.

- Bonnie, meg kell kérdeznem valamit- kezdtem óvatosan, mert nem nagyon tudtam, hogy mi is van köztük. – Szereted Kimit?

A lány ránézett a mellette ülő srácra. Ő csak mosolygott és biztatóan megsimogatta a lány arcát. Még azt is hozzátette, hogy mondja ki nyugodtan, hiszen nem fog megsértődni, mert ő is jól tudja, hogy kettejük között nincs szerelem. Bonnie pedig csak rám nézett, majd igenlően bólogatott.

Back again... - 31. rész

(Jaime)

Otthon, édes otthon. Ez a kis mondat kúszott be az agyamba, mikor leszálltunk a barcelonai reptéren hétfőn reggel. Bár korán volt és morcos is voltam végig, most megérintett az itthoni környezet és levakarhatatlan mosoly ült az arcomon. A szüleim vártak a terminálnál. Anya egyből átölelt és megvizsgált, hogy nincs semmi bajom.

Sajnos kedd és péntek között tesztelünk, de utána a miénk 3 nap. Majd újabb 4 nap teszt, egy hétvége és utána át kell menni Jerezbe. De ez nem akadályoz meg semmiben. 2 teljes hét a világ legjobb városában! Már meg is van a szombati programom. De a mai napot anyáékkal akarom tölteni.

- Elnézést!- jött oda Hayley.

- Anya, apa, ő az asszisztensem, Hayley Rogers- mutattam be őket egymásnak. Láttam a szüleimen, hogy tetszik nekik.

- Bocsánat, hogy csak úgy idejöttem, nem akartam megzavarni semmit- sütötte le a gyönyörű szemeit.

- Nincs semmi baj, kincsem- mosolygott rá anya.

- Baj van?- kérdeztem a lányt.

- Nincs semmi, azon kívül, ami Kimi és Bonnie között van- juttatta eszembe a dolgokat. – Csak annyit akartam kérdezni, hogy mit tervezel mára. Mert lenne 2 interjúd, de ha szeretnél a családoddal lenni, akkor megoldhatjuk, hogy a hét más napján legyen.

- Ha nem nagy gond, akkor ma a szüleimmel lennék- néztem rá egy pici mosollyal.

- Ha gond lenne, nem teszek neked ilyen ajánlatot- vigyorgott rám.

- Ha esetleg lenne kedved, este sétálhatnánk egyet- súgtam a fülébe.

- Jól hangzik- egyezett bele, majd elköszönt és gyorsan el is ment.

A napom hamarabb eltelt, mint arra számítottam. Anya a kedvencemet főzte ebédre, utána elmentünk egy kicsit a tengerpartra, mint régebben. Imádtam a szüleimet, mert ők a világ legjobb emberei. Sajnos nem lehettem mindig mellettük, de tudták, hogy mennyire szeretem őket.

Pontban 8-kor a hotel előtt voltam és vártam a hercegnőmre, aki nem sokkal később megjelent. A farmerja kiemelte a csodaszép lábait és a kabátja is pont a derekán volt megkötve. Mosolyogva léptem elé és adtam oda neki a legszebb szál rózsát, amit anya az üvegházból szerzett nekem.

- Köszönöm!- mosolygott és adott egy puszit.

- Megérdemled- nyújtottam felé a kezem.

Kéz a kézben andalogtunk a szülővárosomban. Minden ki volt világítva, ami csak számított. Elvittem, hogy megnézze a La Sagrada Familia templomot, mert tudtam, hogy mennyire imádja a művészetet. Teljesen el volt ájulva. A másik tervem az volt, hogy elviszem a Font Mágica szökőkúthoz, de csak a hétvégén működik. Szóval majd akkor.

- Ez annyira jó volt- mondta, mikor beértünk a hotelbe.

- Örülök, hogy jól érezted magad. És szombatra ne tervezz semmit, mert elmegyünk vacsizni, megmutatom, amit még látnod kell és utána elviszlek a legjobb buliba- soroltam a gondosan megtervezett programot.

- Csak el nem bízd magad, szépfiú- húzott magához és megcsókolt.

- Hidd el, nem fogom- súgtam, mikor már elváltunk egymástól. – Álmodj szépeket!- simogattam meg az arcát.

- Te meg álmodj velem- húzott vissza magához újabb csókokra.

- Hayley, ideje lenne elengedned Jaime-t- jelent meg Bonnie. Az arcán szomorkás mosoly ült.

- Hiányozni fogsz- súgtam még neki, majd hagytam, hogy elbeszélgessen Bonnie-val.

La Sagrada Familia:

Font Magíca:

2010. március 29., hétfő

Back again... - 30. rész

(Bonnie)

Furcsák voltak a dolgok. Kimivel nem beszéltem a „szakításunk” óta. Tommie-val minden más volt. Nem volt szerelem. Csak a kötődés és megértés. Éreztük egymás fájdalmát, és a kapcsolatunk emiatt volt stabil. A csókjaiban nem volt semmi szerelem. Mindösszesen a vágy és a leírhatatlan kötelék.

Gemma és Sebastian teljesen ellenünk voltak. El akartak minket szakítani. Sikerült is a barátnőmnek egy teljes hétvégére elrángatnia a gyárból. Maga Horner küldött el minket Londonba, mert el kellett intéznünk néhány dolgot a keddi indulás előtt. Mivel kedden már február második hete volt és kezdődtek a tesztek, amikre oda kellett érni.

Semmi időm nem volt telefonálni. Reggel 6-kor kezdtünk és este 8-kor kiütve zúgtunk az ágyba. Pénteken mentünk és hétfőn jöttek utánunk a többiek. Vasárnap délutánra kezdtem teljesen magamba fordulni. Nem volt senki, aki elvonta volna a figyelmemet a gondjaimról és szép lassan visszahulltam a depressziómba.

- Bonnie, mi a baj?- kérdezte Gemma.

- Semmi- ráztam meg a fejem és gépiesen töltöttem ki a papírokat, amik előttem hevertek.

- Ne hazudj nekem! A barátnőd vagyok- vette ki a kezemből a papírokat.

- Elegem van már ebből. Vissza akarok menni, mert itt minden olyanra lehetőségem van, amit nem akarok- keltem fel a székből és járkálni kezdtem.

Gemma már vissza akart vágni nekem, de rájött, hogy Kimi nevének megemlítése még mélyebbre fog húzni engem. Már a gondolatától is kiborultam. Az éjszaka nem aludtam, csak forgolódtam. Újra és újra felzaklatott, ami történt közöttünk 3 éve, és minden, amit bosszúnak szántam. De a bosszúból nem lett semmi.

Reggel nyúzottan keltem. Hatalmas karikák is voltak a szemem alatt. Gyorsan letusoltam és megpróbáltam embert faragni magamból, amíg Gemma hasonlóan cselekedett. Mindketten farmert vettünk fel egy-egy Red Bullos pólóval és pulcsival, majd befűztük a jól ismert övet és irány a reptér, ahol a többiekkel találkozunk.

Én vezettem, hogy minél hamarabb odaérjünk. Gemmával nem nagyon beszélünk. A lányok csapata is két részre szakadt. Lola, Diane és Tish nem szólt semmit a kapcsolatomra, nem próbáltak meg minden erejükkel elválasztani minket. Ezzel szemben Gemma, Hayley, Nessa és Sienna minden erejükkel azon voltak, hogy szétszakítsanak.

Mikor kiszálltam a kocsiból és megvolt a bőröndöm, sietősen mentem a terminál felé. Alig néhány lépés után már meg is láttam a kis csapatunkat. Nem lehetett nem kiszúrni a millió ugyanolyan kékbe öltözött, állandóan viccelődő kis csapatunkat. És a középpontban szokás szerint Tommie és Seb voltak.

Kimi volt, aki először észrevett. A szőke lány – név szerint Liz – most is ott ácsorgott mellette. A szemünk találkozott és idegesen hajtotta le a fejét. Ezt a szokatlan mozdulatát szerencsére a 2 jómadár is észrevette és megpördült a tengelye körül. Tommie arcára mosoly ült ki, de nem volt a megszokott.

- Szörnyen nézel ki- súgta a fülembe, mikor már a karjaiban tartott.

- Nem voltál velem és emiatt túl sok volt a felesleges és fájó gondolat- súgtam, miközben mélyen magamba szívtam az illatát.

- Engedd, hogy kicsit segítsek- emelte meg az arcom.

Becsuktam a szemem és vártam. Pillanatokkal később az ajkai az enyémekre tapadtak. Gyengéden csókolt. Gyógyítónak szánta a csókját és talán sikerült is neki valamennyire. Mikor elváltunk egymástól, rám mosolygott és elkezdett húzni a becsekkolás felé. Egy pillanatig nem hagyott magamra.

A gépen is egymás mellett ültünk. Az ót Barcelonába 2 órányi volt. Nem hagyta, hogy egy percig is ébren legyek. Felszállás után kicsatolta az övemet, elfektetett az üléseken és cirógatni kezdte az arcomat. Lassacskán kezdtem elaludni, amit neki köszönhettem. A repülés idejére a gondolataim és érzéseim nem aggasztottak.

2010. március 28., vasárnap

Back again... - 29. rész

(Gemma)

Káosz. Így tudnám összefoglalni a napot. 2 hét telt el Kimi és Bonnie szétköltözése óta és ma robbant a bomba. Ezt egyszerűen meg tudom magyarázni: Tommie és Bonnie. A csók után (aminek a híre úgy terjedt, mint egy futótűz) beszéltem barátnőmmel, aki elmondott mindent, amit beszéltek.

- Megegyeztünk, hogy megpróbáljuk. Nem várhatok örökké arra, hogy mi lesz Kimivel. És nem lehetek örökké magam alatt miatta. Szükségem van a szeretetre. És Tommie figyel rám. Tudja, hogy nem vagyok belé szerelmes és ő sem szerelmes belém. Csak együtt vagyunk. Jól érezzük magunkat, kikapcsolódunk. Megóvjuk egymást.

Még mindig alig hittem el, hogy ő a barátnőm. Sosem ment bele semmi ilyenbe. Főleg nem olyan emberrel, akivel jó barátok. Erre Tommie teljesen meghülyíti és szó nélkül igent mond arra, hogy legyen a barátnője. Komoly probléma volt ez és a legnehezebb feladat, amit meg kell oldanunk a lányokkal. Egyből konferencia-beszélgetést kezdtünk a lányokkal.

Gemma: Lányok, nagy a baj. Bonnie és Tommie összejöttek.

Hayley: Ugye most csak hülyéskedsz?

Lolita: Ez komoly?

Diane: Mi ez a badarság?

Sienna: Ilyen nincs…

Tisha: Mondd, hogy ez egy vicc!

Nessa: Képtelenség…

Ezek után kezdtünk el szervezkedni. Bonnie nélkül nem ment a dolog, hiszen ő volt a csapatban az ész. Most pedig neki nem szólhattunk. És ekkor jött egy ötlet Hayley-től és Lolitától egyszerre:

Hayley/Lolita: Szóljunk a fiúknak.

Diane/Nessa: A fiúknak???

Gemma: Mire gondoltok?

Tisha: Igazatok van! Ők tudnak nekünk segíteni. És talán Kimit is kicsit fel tudják dobni.

Így lett az a variáció, hogy mindenki beszél a saját lovagjával. És közben elkezdtünk kibékülni is. Mert mióta Tisha és Heikki összejött, Sienna is kezdett teljesen megbocsátani Robertnek, valamint Nessa és Bruno is közelebb került egymáshoz. Mi is megvoltunk Sebivel, de még nem volt minden tökéletes. Szerencsémre éppen akkor lépett be a szobába, mikor elköszöntem mindenkitől.

- Komolyan mondom, hogy az idegeimre mennek- morgott az orra alatt.

- Az újdonsült párocska?- fordultam felé a széken.

- Ki más? Mindenhol ott vannak- dobta le magát az egyik fotelbe.

- Mi lenne, ha tennénk azért, hogy Kimi és Bonnie újra egymásra találjon?- vetettem fel.

- Mit terveztek már megint?- ráncolta össze a szemöldökét.

- Békét kötni- mosolyodtam el. – És összehozni a két jómadarat.

- Akkor most engem puhítasz?- húzódott vigyorra a szája.

- Mivel Kimi után te vagy az „ész” állítólag…- keltem fel és egyenesen az ölébe ültem.

- Akkor kezdheted a puhításomat valahogy így- húzott magához és megcsókolt.

Back again... - 28. rész

(Bonnie)

Mindent elhoztam, kivéve egy dolgot, amit a hálójába tettem, az ágyra. Ez pedig nem volt más, mint az a lánc, amit néhány napja adott, mondván, örül nekem, mint asszisztensnek. Ezt sajnos nem tudtam úgy elrendezni, mint a költözést, de annyi baj legyen. Mark megígérte, hogy segít kapcsolatot tartani közöttünk.

Az új lakásom egy emelettel feljebb volt a 85-ös. Mikor odaértem, bekopogtam, mert még nem volt kulcsom és tudtam, hogy Mark is éppen pakol. Az új lakótársam egyből ajtót is nyitott és kivette a kezemből a bőröndömet.

- Gyere csak! Mark lassan végez- mosolygott rám és beljebb invitált.

- Köszönöm! És nem kell rohanni, ráérek!- szóltam a férfinek.

- Csak Kimi miatt. Ha egy kicsit meghajtom, talán nincs kedve inni- mondta nekem fel sem nézve a holmija közül.

- Nem ihat, mert akkor kirúgják- mondtam halkan és leültem a kanapéra.

- Mi?- kérdezte a két férfi egyszerre.

- Christian mondta- vágtam ki magam, bár mindkettő gyanúsan méregetett.

Fél óra múlva elkezdhettem a berendezkedést az új szobámban. Tommie az ágyon heverészett és egy csomó kérdéssel bombázott. Persze én sem hagytam magam és én is kérdezgettem őt. Így derült ki, hogy nemrég szakított a barátnőjével, de most jó neki egyedül, bár ha jönne egy lány, aki tetszik neki, nem mondana nemet.

Én pedig cserében elmeséltem neki, hogy 3 éve láttam Kimit először. Elmeséltem a randikat, majd azt, hogy megbíztam benne, lefeküdtem vele többször is. És végül az eltűnését. Mert nem mindenki tud eltűnni úgy, ahogy ő. Beszámoltam a kis bosszúmról is, de nem nagyon kellett mesélni, mert a legtöbb dolgot ismerte Sebi elmondásából.

Tommie-val minden olyan egyszerű volt. Nem kellett azon aggódnom, hogy mikor leszek gyenge, nem kellett mosolyognom, mikor sírni akartam, semmi nem volt kötelező, minden úgy volt jó, ahogy történt. Egy kicsit sikerült kihúznia abból a depresszióból, ami rám telepedett, mikor Kimivel szétmentünk.

De ez a depresszió azonnal visszatért, amikor megláttam Kimit egy másik nővel. Ő is szőke volt, ő is szép és ő is Kimit akarta. Amikor láttam őket együtt, ahogy nevetgélnek, lefagytam. Csak álltam az étkezőnk hatalmas ajtajában és képtelen voltam mozdulni. És nem volt szerencsém, mert a Jégember észrevett.

És ekkor jött a következő fordulópont. Úgy tettem, mintha keresnék valamit. Zavaromban ide-oda tekingettem, de nem tűnt fel senki, aki kihúzhatna a pácból. És Kimi pedig elég közel van ahhoz, hogy mondjon valamit, amivel újra megbánthat vagy megalázhat.

A felmentő sereg szinte azonnal megérkezett. Alig kémleltem néhány másodperce a társaságot, mikor Tommie indult el felém. Egy picit elmosolyodtam és megvártam, hogy elém érjen. Mikor megtörtént, rám mosolygott és megsimogatta az arcom. Jól esett az érintése.

- Gyere, már vártunk- húzott közelebb magához és megcsókolt.

Back again... - 27. rész

(Kimi)

Mikor felébredtem, egyből tudtam, hogy nem álom volt az elmúlt nap, hanem valóság. Ebben erősített meg az is, hogy Bonnie telefonja nálam volt. A konyhában pedig Sebastiannal futottam össze. Egy bögre forró csokit szorongatott és álmosan pislogott maga elé. Én is csatlakoztam hozzá, csak én kávét ittam.

- Christian vár 10-kor az irodájában- mondta nekem.

- Remek- morogtam.

A merengésemből kopogás zökkentett ki. Elmentem ajtót nyitni. Gemma állt ott. Ahogy találkozott a tekintetünk, láttam rajta, hogy meg tudna fojtani. És lehet, hogy ebben a helyzetben engedtem is volna neki. Elmasírozott mellettem és a konyhában ücsörgő csapattársamat vette célba.

- Bocsánat, hogy este úgy kidobtalak- nézett félve Sebre.

- Nincs semmi gond, megértem. Ugye Bonnie jobban van?- kérdezte ő a lányt.

- Ma még nem beszéltünk. Hagyott egy üzenetet, hogy el kell intéznie néhány dolgot.

- Akkor menjünk vissza, hogy ne az üres lakással találja szembe magát- indultak el kifelé.

- Seb!- szóltam utánuk, mire az említett visszafordult. – Kösz mindent!

- Bár ellenzem, amit tettél, de a barátom vagy- mondta, majd egyedül maradtam.

A gondolataim végig Bonnie körül forogtak. Jóvá akartam tenni, amit sikerült elrontanom. De még mielőtt elkezdeném a nagy szervezkedést, megyek és megnézem, hogy mit akar Christian. Meglepődve bámult rám, mikor 10 előtt 5 perccel beléptem hozzá. Igaz, sosem voltam pontos. Rajtam kívül jelen volt még Mark és Tommie.

- Uraim, egy kisebb változás fog történni a mai nap folyamán- kezdett bele. – Mark, te átköltözöl Kimihez.

- Bocsi, hogy közbevágok,- néztem a főnökre – de Bonnie a lakótársam.

- Ez most megváltozik. Tommie, esetleg ellenvetés?- nézett rá Seb edzőjére.

- Nincs- felelte gyorsan.

Eléggé lelombozott a tudat, hogy esélyem sem lesz a nap 24 órájában vezekelni a bűneimért. Tudtam, hogy Bonnie kérhette erre a férfit, de nekem ez nagy csalódás volt. Vártam még egy percet, hogy van-e még valami mondanivalója, majd felkeltem és elindultam kifelé. A kezem már a kilincsen volt, mikor Christian újra megszólalt.

- Kimi, lenne még valami…

- Igen?- kérdeztem meg sem fordulva.

- Lehetne négy szem között?- tekintett rá a másik két férfire. Ők szó nélkül távoztak.

- Mondd gyorsan, mert sietnék.

- Mindössze annyi, hogy ha akár egy kicsit is spiccesen látlak, akkor repülsz- mondta komolyan.

- Ezt te sem gondolhatod komolyan- pördültem meg a tengelyem körül, hogy lássam az arcát.

- Komolyabban nem tudom gondolni- mondta, majd mutatta, hogy mehetek.

Egyenesen a lakásom felé vettem az irányt. Iszonyatosan mérges voltam, mert elvette az egyetlen olyan lehetőséget, amivel esélyem lenne felejteni akár néhány órára. A lakáshoz érve egy kicsit le kellett higgadnom, ezért nem mentem be azonnal. Viszont Bonnie-t még sikerült beérnem. Egy dalt énekelt… egy szakításról szóló dalt.

A szobájának az ajtaja nyitva volt, de nem mentem el odáig. Csak nekidőltem a nappali falának és néztem őt. Tudta, hogy ott vagyok, de nem tett semmit ellenem. Csak pakolt gépiesen a bőröndjébe. Meg akartam akadályozni, de nem akartam még jobban elvágni magam tőle. Így csak álltam és néztem.

Mikor készen lett, összehúzta a bőröndjének a cipzárját. Levette az ágyról és húzni kezdte maga után. Még egyszer rám emelte a tekintetét és elsuttogta a dal utolsó sorát:

- Nem fogsz sírni látni az utolsó búcsúzáskor.

Még egyszer rám nézett, majd kisétált az ajtón és vele együtt a szívemből is.

Back again... - 26. rész

(Gemma)

Bonnie nagyon ki volt bukva. Beszéltem Hayley-vel, aki megígérte, hogy átadja az üzenetemet Sebastiannak, miszerint ma jobb lenne, ha Kiminél aludna. Én pedig minden erőmmel azon voltam, hogy kirángassam Bones-t a letargiájából, ami a világ legnehezebb feladatának bizonyult.

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Tish keresett, hogy mi a helyzet, mert Bonnie-t akarta hívni, de barátnőnk telefonja Kiminél maradt. Utána beszámolt arról, hogy Heikki meghódította. Be kell vallanom, örülök neki, mert kezdtem érezni, hogy lassan egyikünk sem bírja az állandó ellenségeskedést.

A beszélgetésünk után elindultam megkeresni Bonnie-t. Megijesztett, hogy nem találom sehol a lakásban, féltem, hogy csinál valami olyat, amit nem kellene. A nappaliban az asztalon találtam egy papírt: „Gem! Elmentem beszélni Christiannal. Ne aggódj, nem fogok semmi őrültséget csinálni! Bonnie”

***

(Christian Horner)

Mint minden reggel, ma is pontosan 8-kor léptem be az irodámba a kávémmal. Az asztalomon egy tucatnyi papír hevert, ezek voltak a fejlesztések legújabb adatai. Nem volt egyszerű dolgunk, mert egy tökéletes autót kell tennünk a világbajnokaink alá. Neki is kezdtem az adatok átnézésének, mikor kopogtak.

- Szabad!- szóltam és felpillantottam, hogy lássam, ki a korai látogatóm.

- Helló, Christian!- köszönt Bonnie. – Beszélhetnénk?

- Foglalj helyet!- mutattam az asztalom előtti székre. Szegény nem volt valami jó passzban. – Tudok valamiben segíteni?

- Ugyanaz a kérésem, mint mikor ideértünk- mondta komolyan.

- Akkor is mondtam, hogy az összeszokás érdekében jobb lenne a dolog így- néztem rá kedvesen.

- Tudom és meg is értettem- felelte sürgetően. – De képtelen vagyok elviselni továbbra is. Mindent, amit kértem tőle, átlépett és közben rajtam is átgázolt- magyarázta és könnybe lábadt a szeme.

- Bonnie, jól vagy?- hajoltam hozzá közelebb.

- Csak azt kérem, hogy legyen ennek vége- suttogott.

- Akkor beszélek Sebastiannal- adtam be a derekam. Megijesztett az állapota.

- Ne!- visszakozott egyből. – Gemma és ő kezdenek összemelegedni. Nem akarom őket pont most szétválasztani.

- Esetleg van valami javaslatod?- kérdeztem, mert nem akartam órákig ezen rágódni.

- Nem cserélhetnék Markkal?- vetette fel.

- Legyen, ahogy szeretnéd. Még délelőtt szólok nekik, jó?- mosolyodtam el.

- Köszönöm!- hálálkodott. – Még lehetne egy apró kérésem?

- Hallgatlak- feleltem automatikusan.

- Találj ki valamit, hogy Kiminek ne legyen lehetősége lerészegedni- mondta elszántan.

- Isten tudja, mióta nem ivott- vágtam rá.

- Tudom, de most miatta költözünk szét. Ki fog akadni. És haragszom rá, de nem akarom, hogy baja legyen- magyarázta.

- Rendben, majd megoldom valahogy.

- Köszönöm! Nem is zavarlak- állt fel a székből és távozott.

2010. március 25., csütörtök

Back again... - 25. rész

(Hayley)

Senki ne kérdezze, hogy miért, de bajt éreztem. Méghozzá nagyon nagy bajt. Egész nap bennem volt ez a félelem és rossz érzés. A munkámra is alig tudtam koncentrálni, Franz meg is szólt emiatt, de nem nagyon érintett meg. Sokkal jobban érdekelt, hogy mit is érzek pontosan.

Már a szobámban masíroztam egy ideje, amikor kopogtak. Nem nagyon érdekelt, hogy ki az és mit akar. Inkább folytattam a járkálást és önmagam idegesítését. De a kedves látogatóm nem volt hajlandó távozni, hanem tovább kopogott, majd dörömbölt. Mikor megelégeltem, odamentem az ajtóhoz és szinte feltéptem.

- Mit akarsz?- förmedtem rá az ott ácsorgó bikucira.

- Gondoltam, leülhetnénk egy kicsit beszélgetni…- emelte meg félszegen a kezében tartott pezsgőt.

- Gyere!- engedtem be, majd folytattam tovább a körözést. Már egy kis járatom is volt a szőnyegen.

- Mi a baj, Hayley?- lépett bele a kis körutam kellős közepébe.

- Nem tudom. Rossz az előérzetem- motyogtam.

- Utálom a nők megérzéseit- lépett még közelebb.

- Miért?- kérdeztem kíváncsian.

- Mert mindig van valami valóságalapja- simogatta meg az arcom, majd átölelt.

Mélyen beszívtam a parfümjének az illatát, ami elbódította az elmémet és egy kis megnyugvást adott. A kezei a hátamon siklottak fel-le, miközben nyugtatóan suttogott a fülemben. Kezdtem kissé megnyugodni a feszült nap után. A kellemes pillanatot az szakította meg, hogy elkezdett rezegni a telefonja a zsebében.

- Csak Sebastian- legyintett. Az érintett azonban nem hagyta lerázni magát, így végül Jaime kihangosította és felvette. – Mondjad.

- Tudom, hogy hülye kérdés, de nincs veled Hayley?- kérdezte a srác.

- Mi történt, Seb?- kérdeztem kissé ingerülten.

- Kimi vérig sértette Bonnie-t. Kikezdett egy másik nővel. És felvitte a közös lakásukba. Mire észhez térítettem és sikeresen visszatereltem hozzánk, ki lettem zárva- magyarázta el a helyzetet.

- Annyira éreztem- suttogtam magam elé megsemmisülten.

- Megtennéd, hogy beszélsz Gemmával? Csak annyit akarok tudni, hogy jól vannak- mondta aggodalmas hangon.

- Persze! Majd visszaszólok, jó?- kérdeztem.

- Ezen a számon elérsz!- mondta még, majd letette.

- Én annyira tudtam, hogy nagy a baj- roskadtam le a kanapéra.

- Hayley, nyugi. Minden meg fog oldódni, ne félj!- ült le mellém Jaime és az ölébe húzott. – Itt a telefonom, hívd őket erről.

Megfogtam a készüléket és tárcsáztam. Csak abban reménykedhettem, hogy Bonnie még nem csinált semmi hülyeséget…

Back again... - 24. rész

(Tisha)

Nagyon nem volt kedvem a reggeli futáshoz, de nem úszhattam meg, mert Heikki ragaszkodott hozzá. Így végig a durcás énemmel kellett töltenie az idejét, amit tudtam, hogy nem szeret. Az ő hibája, minek kell neki korán reggel futnia? És nem valami kis táv, hanem kemény 3 óra.

Mikor beértünk, teljesen le voltam fáradva. Nem vágytam másra, mint egy jóleső zuhanyra, egy hatalmas adag kávéra és egy laktató reggelire így reggel 9 táján. Felmentem a szobámba és bezárkóztam a fürdőbe, hogy még véletlenül se legyen kedve Heikkinek utánam jönnie. És nem is tévedtem sokat, mert jött volna.

- Szeretnék letusolni- mondta az ajtó mögött.

- Akkor legyél türelmes, mert én nem vagyok még kész- feleltem és továbbra is álltam a zuhany alatt.

Nem is siettem, addig voltam a zuhany alatt, amíg el nem lazult minden izmom. Utána egy köpenyt magamra véve álltam a tükör elé. A hajamat igazgattam, mert napok óta nem tetszett, ahogy kinéz. De ismételten kudarcot vallottam, mert nem sikerült vele kezdenem semmit. Így egy nagyot sóhajtva indultam el kifelé.

Heikki a kanapén feküdt és úgy vettem észre, hogy elbóbiskolt. Odamentem hozzá és leguggoltam mellé. A rajtam lévő anyag széle majdnem mindent látni engedett. De nem volt senki, aki láthatná. Óvatosan odahajoltam az arcához és nyomtam rá egy puszit. Nyitogatni kezdte a szemeit.

- Szabad a fürdő- néztem rá egy kis mosollyal.

- Nem jönnél velem?- fordult az oldalára és végignézett a combomon.

- Heikki, én…- kezdtem, de nem hagyta, hogy befejezzem.

Az egyik kezével óvatosan végigsimított a combomon. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar eljutunk ide, ezért igencsak hirtelen érintett a dolog. Felhúzott a kanapéra és egyenesen rajta feküdtem, de őt nem zavarta. Karjaival egyből körbefonta a derekamat, hogy még véletlenül se menekülhessek előle.

- Elég volt az ellenségeskedésből. Elég abból, hogy fújunk egymásra. Akarlak és kész- húzott még közelebb magához.

- Nézd, én nem tudom, hogy mi lenne a legjobb…- hunytam le a szemeimet.

- Segítek dönteni- súgta és megcsókolt.

Nem akartam visszacsókolni egy pillanatra sem. Egy tizednyi másodpercre sem. De annyira gyengéd és óvatos volt, hogy megtörte az ellenállásom. Visszacsókoltam, méghozzá elég hevesen. Egyből megkerestem a pólójának az alját és a kezeimet becsúsztattam alá. Ő sem ellenkezett, sőt, inkább meztelen combjaimat kezdte kényeztetni.

Néhány pillanat múlva felemelkedett ülő helyzetbe, én pedig összefontam a lábaimat a dereka körül. Erősen megtartott és egyenesen a hálóba ment velem. Ott lefektetett az ágyra és elkezdte felfedezni a testem a csókjaival. Én sem tettem másképpen, próbáltam megszabadítani a ruháitól minél gyorsabban. Sokáig húzta az agyamat, mire egyesült a testünk. Soha előtte nem volt még olyan jó férfivel, mint vele.

Az aktusunk után az ágyban fekve pihegtem, míg ő csak cirógatott. Alig akartam elhinni, hogy én voltam az első, aki beadta a derekát, de már nem bírtam tovább az ostromait. Mióta vele voltam, nem telt el nap, hogy ne próbálkozott volna tizenötször. A szerelem annál mélyebben volt bennem, minél inkább meg akart hódítani.

- Elmegyek letusolni- súgta a fülembe, majd megcsókolt. – Sietek.

- Várlak- mosolyogtam rá és kaptam még egy csókot. Mikor becsukta az ajtót maga után, elővettem a telefonom, mert úgy éreztem, beszélnem kell a lányokkal.

- Igen?- vette fel a másik fél.

- Kimi, hogy kerül hozzád Bonnie telefonja???

2010. március 23., kedd

Back again... - 23. rész

(Sebastian)

Teljesen elfáradtam, mert a kedves barátom, Tommie megkínzott. Annyi erőm azért még volt, hogy Gemmával beszélgessek, mikor megjött az étteremből. Aranyos volt, ahogy a lányokat dicsérte, látszott rajta, hogy sokat jelent neki ez a 7 szertelen nőszemély. A kellemes hangulatot a kopogás törte meg.

Gemma volt olyan kedves, hogy egyből felpattant és elindult ajtót nyitni. Nem láthatta, hogy utána fordulok és megcsodálom. Mióta együtt voltunk, csak még csinosabb lett, pedig már akkor sem panaszkodhatott, sőt! A merengésemből ideges és féltő kiáltása ébresztett fel.

- Seb, gyere, segítened kell!- hallottam a hangját.

Egyből felpattantam és rohantam oda hozzá. Teljesen ledöbbentem, mikor megláttam. A karjaiban az ájult Bonnie-t tartotta, bár már alig állt a lábán. Egyből elvettem tőle a lányt, akit bevittem a kanapéra és lefektettem rá. Gemma is nagy nehezen bevánszorgott. Könnyes szemekkel nézte a lányt.

- Nem lesz semmi baj- öleltem meg.

Csak ennyi kellett és kitört belőle a feszültség. A fejét a vállamba fúrva zokogott. Nem tudtam mit tenni, csak simogattam a hátát és reméltem, hogy Bonnie-nak sincs nagy baja. Mert nem érdemli meg egyik lány sem, történhetett akármi. Ők jók és a szívük mélyén szeretnek minket.

- Gyere, ülj mellé!- húztam a kanapé mellé és lenyomtam a földre, a puha szőnyegre. – Neked kell vele lenni, mikor felébred. Én főzök egy teát.

A konyhába mentem teát készíteni. Közben elgondolkoztam a mai napon. Úgy volt, hogy délután Kimi is velünk edz, de nem volt sehol és el sem tudtam érni. Kezdett összeállni a kép. Egyből levettem a tea számára feltett vizet és elindultam kifelé. Gemma idegesen szólt utánam.

- Hová mégy?- nézett fel rám.

- Csak leszedem valakinek a fejét. Sietek!- mosolyogtam rá és távoztam.

Gyors léptekkel lefutottam egy emeletet, majd elmentem a folyosó utolsó lakásához és bekopogtam. Nem kaptam választ. Újra kopogtam, újra semmi. Dörömbölni kezdtem, de még mindig semmi. Végül csak addig erőlködtem, míg az ajtó meg nem adta magát.

Reméltem, hogy nem ezt fogom látni, de nem volt szerencsém. Láttam, ahogy Kimi valami szilikon nőn fekszik és éppen kielégíti a vágyait. Odamentem hozzá és lerángattam a nőről. Villámló szemekkel bámult rám, de nem nagyon érdekelt. Fel kellett hívnom a figyelmét arra, amit tett.

- 1 percet kapsz, hogy elhúzz innen- morogtam a nőnek.

- Nem megy sehová- nézett rám Kimi morcosan.

- 40 másodperc- néztem a szőkére, aki elkezdte összeszedni a holmiját, majd nagy nehezen kitopogott onnan. – Mi a fene ütött beléd?

- Miért kellett kidobnod? Jó volt… valamennyire- kelt fel a földről, de nem tudott egyenesen menni.

- Na, gyere- kaptam el a karját és bevittem a fürdőbe.

Beállítottam a tus alá és megnyitottam a hideg vizet. Egyszerre annyi finn szitkot még nem vágtak a fejemhez, mint akkor, de legalább kijózanodott. Nem értettem, hogy mire volt megoldás ez a viselkedés. Meg lehetett volna beszélniük a dolgot és akkor nem tartanánk itt.

- Hol van Bonnie?- kérdezte, mikor már felöltözött. – Beszóltam neki, amit nagyon nem kellett volna. És megszegtem azt a fogadalmam, hogy nem hozok fel senkit, főleg nem a tudta nélkül.

- Haver, Bonnie ájultan fekszik nálunk- mondtam neki némi szünet után.

- A fenébe…- morgott, de közben kilőtt a lakásból.

Alig tudtam követni, pedig a két lakás igazán nincs messze egymástól. Az ajtóban értem be. Morcosan toporgott, de nem értettem, hogy miért. Majd rájöttem, hogy az ajtó be volt zárva. Bele akartam tenni a kulcsot a zárba, hogy bemenjünk, de nem sikerült. Gemma kizárt minket a lakásból…

Back again... - 22. rész

(Gemma)

Hétfő reggel. Kezdődik a 3. hetünk a gyárban. Felkeltem és kimentem a konyhába, hogy meglepjem a lakótársamat egy finom reggelivel. Ki akartam engesztelni őt, mert rettentően haragszik rám és nem ok nélkül. Talán túllőttünk a célon.

Tegnap óta nem beszél velem. Felhívták a gyerekkori haverjai és a képekkel szívatták fél délután. Nagyon mérges volt, amiért ezt csináltuk. Szerinte ez gyerekes… és igaza volt. Ezért akartam egy kicsit kiengesztelni. Jobban szeretem, ha beszélget velem, vagy megnevettet, vagy egyszerűen csak rám mosolyog.

Rántotta, pirítós, tea és kakaó, mivel nem kávézik. És Tommie-t majd én leszerelem. És a gyártúra alatt majd legyalogolja a plusz kalóriákat. Valahogy majd megoldom, de ideje egy laktató reggelit készíteni. Sikerült szereznem eredeti német Wurst-ot (kolbász), csak az ő kedvéért, hogy meglegyenek a hazai ízek.

Csak sürögtem-forogtam a konyhában, hogy minden készen legyen. Éppen az utolsó szelet kenyeret tettem ki a tányérra, mikor megjelent az ajtóban. Úgy tűnik, hogy a finom illatok kicsalogatták. Nagy szemeket meresztett rám, miközben leült velem szemben.

- Bocsánatkérő reggeli a képek miatt- mondtam bűnbánóan.

- Ha elkezdek enni, engem Tommie ki fog nyírni- mondta, de azért maga elé húzta a rántottát.

- Majd én leszerelem- feleltem egyből.

- Akkor jó étvágyat!- vigyorgott.

Még nem láttam őt ekkora élvezettel enni. Ekkor már tudtam, hogy a pilótáknak megárt a koplalás és néha igazán ehetnének normális kaját is. Csoda, hogy van bennük elég erő. Én is eszegettem, de fele annyit, mint Seb. Nem zavartatva magát fogyasztotta a reggelijét.

- Azt sem tudom, mikor ettem ennyi finomat- kelt fel elégedetten.

- Örülök, hogy ízlett- mosolyogtam, majd a mosogatóhoz léptem.

- Segítsek?- kérdezte és a hátam mögé lépett.

- Inkább menj öltözni. Hamarosan itt a német RTL- fordítottam hátra a fejem.

- Nélküled nem fogok lemenni- figyelmeztetett, majd lopott egy csókot és magamra hagyott.

Gyorsan összepakoltam, majd irány a szobám. Felöltöztem tetőtől talpig Reb Bullos holmiba és utána együtt mentünk le a gyárba. A forgatás eltartott több, mint 4 órán keresztül. Én csak mentem utánuk és figyeltem, hogy miket kérdeznek, és miket válaszol. Csak annyi volt a feladatom, hogy közbelépjek, ha olyan a dolog.

Volt egy pillanat, ahol ezen gondolkoztam. Méghozzá a következő kérdésnél: „Sebastian, hogy állsz mostanában a lányokkal?”. Bennem meg is fogalmazódott a tökéletes válasz: Éppen azon vagyok, hogy kivédjem a támadásokat, mert az asszisztensem - aki amúgy végig itt van velünk – elhatározta, hogy megbosszulja, hogy kikezdtem vele.

Valami hasonló futhatott át az agyán, mert egy fél pillanatra rám kapta a tekintetét, de utána mosolyogva annyit felelt, hogy jelenleg nincs ideje a nőkkel foglalkozni, bár van a környezetében elég sok csinos lány. Mosolyogva vonultam tovább, jól esett, hogy csinosnak tart.

A forgatás után (pontosan 3 óra 24 perckor) mentünk az éttermünkbe ebédelni. Mindketten csak egy egyszerűbb spagettit választottunk, mert jól belaktunk a reggelinél. A hangulatunk jó volt, remekül éreztük magunkat. Meg is lepett, hogy nem akarjuk megfojtani a másikat egy kanál vízben.

Utána viszont már nem tudta kihúzni magát semmivel az edzés alól. Amíg ő a reggelit dolgozta le, addig én átnéztem, hogy milyen feladatai lesznek még ebben a hónapban. Úgy szerveztem a programját, hogy el tudjon menni az Arctic Lapland Rallyra, mert megmondta, hogy látni akarja Kimit. Szóval azokra a napokra lemondtam mindent.

Egyedül vacsiztam, de utána találkoztunk a lakásunkban. A kanapén volt kiterülve, ott pihente ki az edzés fáradalmait. Leültem az egyik fotelbe és beszélgetni kezdtünk minden általános témáról. Meséltem neki a lányokról, mert nagyon kíváncsi volt, hogy milyenek, mikor nem szervezkednek.

A beszélgetésünket kopogás zavarta meg. Odamentem és kinyitottam. De egyből meg is rémültem.

- Seb, gyere, segítened kell!- kiáltottam kétségbeesetten…

Back again... - 21. rész

(Kimi)

Még mindig komolyan emlékeztem a szombaton történtekre és arra, hogy a lányok mit csináltak velünk. Az pedig még jobban zavart, hogy Bonnie-nak már másodjára sikerült annyira felhúznia, hogy képtelen legyek koncentrálni. Ott voltunk, ahol minden kezdődött. És most a szomszéd szobában alszik.

Kimentem a konyhába és főztem egy kávét. A hétfő reggel sosem indult jól. Leültem és elkezdtem szürcsölni a fekete italt. Nem esett jól, de valahogy fel kell ébredni. Közben a mobilomat nyomkodtam. Éppen Forma-1-et játszottam rajta, mikor megszólalt. Annyira megijedtem, hogy kicsúszott a kezemből és végigszánkázott a pulton. Koppanás még sem volt.

- Szia Rami! Az öcséd éppen tönkre akarja tenni a telefonját… Fogalmam sincs, hogy miért… Adom, szia!- sétált mellém Bonnie és a kezembe nyomta a készüléket.

- Miért kell neked hajnalok hajnalán telefonálni?- kérdeztem a kedvenc testvéremet.

- Nem mindegy neked? Ébren vagy- nevetett.

- Mondd, mi olyan sürgős, hogy nem bírtad nélkülem?- kérdeztem nevetve és közben figyeltem, ahogy a lakótársam elhelyezkedik velem szemben.

- Csak meg akartam kérdezni, hogy milyen volt a buli a hétvégén- mondta ártatlanul.

- Honnan tudsz te arról?- kérdeztem, miközben mérgesen a lányra néztem.

- Kaptam néhány képet. Úgy vettem észre, jól szórakoztál- vihogott.

- Nagyon. Főleg, mikor leléptem egy feketével- adtam egy döfést a velem szemben ülőnek.

- Kimi, ne hazudj!- szólt rám. – Nem érdemli meg, hogy teljesen tönkretedd!

- De ő megteheti, mi?- kérdeztem ingerülten.

- Kimi!- mondta még Rami, de rávágtam a telefont.

Bonnie csak ült az asztalnál megkövülten, nem tudott mit mondani. Mérgesen odavágtattam hozzá és felrántottam a székről. A szemében félelem csillant. Nem nézett rám, de remegett. Tudta, hogy baj van és nem is kicsi.

- Van mára valami?- kérdeztem erőltetetten nyugodt hangon.

- Nincs- suttogta.

- Akkor leléptem- engedtem el.

***

(Bonnie)

Kimi nagyon dühös volt. Tudtam, hogy talán nem kellett volna a képeket elküldeni a fiúknak. Fel is hívtam Ramit, hogy töröljék ki őket és ne mentsék le sehová, mert baj van. Megígérte, hogy intézkedik. Kimi annyira hirtelen és szó nélkül rohant el, hogy aggódtam érte. Végül a felszültségem levezetésének érdekében elmentem futni.

Csak a gyár területén belül futottam, mert nem volt kedvem egy olyan ájuláshoz, mint a múltkori. Mikor már 2 órája mást sem csináltam, csak futkároztam, rávettem magam, hogy visszamenjek a lakásba. Először a portás csajszihoz mentem.

- Szia, Nikki! Kimi már visszaért?- kérdeztem, miközben ő már kereste is a kulcsom.

- Igen. De Bonnie…- kezdte, de nem hagytam, hogy végigmondja.

- Majd legközelebb. Most beszélnem kell vele- hagytam ott.

Gyorsan fellifteztem az emeletünkre és elindultam a lakásunk felé. Odaérve megremegett a kezem. Miért érzem azt, hogy nincs minden rendben? Ezt az érzést a torkomban érezve tettem bele a kulcsot a zárba és nyitottam ki az ajtót. Nem volt véletlen ez az érzés.

Kimi a kanapén ült egy szál alsónadrágban, rajta pedig egy festett szőke, felpumpált mellű nő egy tangának nem nevezhető ruhadarabban. Éppen egymást nyalták-falták, mikor betoppantam. A torkomban hatalmas gombóc keletkezett, éreztem, hogy a sírás fojtogat, de nem akartam előtte akár egy könnycseppet is ejteni. Már elindultam kifelé, mikor észrevett.

- Ha gondolod, csatlakozhatsz. Neked is jut belőlem. Úgyis te vagy a környék legnagyobb k****ja- szólt oda nekem Kimi.

Zokogva vágtam be magam után az ajtót és a könnyeimtől semmit nem látva indultam el.

2010. március 22., hétfő

Back again... - 20. rész

(Jaime)

Fogalmam sem volt, hogy merre vagyok, vagy hogy mi történik velem. Hayley velem volt és a dolog tovább nem is érdekelt. Hamar rájött, hogy tudok salsázni, így egy kicsit bonyolultabb lépéseket kezdett táncolni, de felvettem vele a ritmust. Minden érintésével feltüzelt és ezt tudta.

Nem kellett sok idő és már a karjaimban hevert, miközben szenvedélyesen csókolóztunk. Sürgősen kellett egy hely, ahogy velem lehet, mert nem bírom sokáig ezt a vehemenciát. Be is rángatott valahová, ahol csak leültetett, majd az ölembe ült és hasonló helyzetbe hozott, mint a kocsiban a kis akciója után.

Kb. 5 perc múlva viszont magamra hagyott. Felkelt az ölemből és a szemközti falig hátrált. Láttam mellette az összes barátnőjét. Nem mertem lenézni a nadrágomra, anélkül is tudtam, hogy nem vagyok olyan helyzetben, hogy mindenki láthassa. Az arcom pirosra gyúlt.

- Remélem, hogy jól telik az estétek- mosolygott ránk Tisha. – Igazán aranyosak vagytok így- futtatta végig a szemét rajtunk.

- Tish, édes…- kezdte Heikki, de a lány lepisszegte.

- Ezt meg kell örökíteni- kezdett el kutatni a táskájában Lola, majd elő is kapott egy fényképezőt. A srácokkal egyszerre kezdtünk el felkelni (mondanám, hogy felállni, de az már régen megvolt).

- Nem, nem, nem, nem- rázta a fejét mosolyogva Hayley és Gemma. – Mindenki visszaül, aki nem akarja levenni a nadrágját.

Ennyi volt a nagy lázadás, mindenki visszasüppedt a saját kis helyére. Fogalmam sincs, hogy hány kép készülhetett, csak azt tudom, hogy a csajok percekig nevetgéltek és csak a vaku villanását láttuk. Végül Bonnie vette át a szót.

***

(Bonnie)

- Drágáim, most megtanultátok, miért nem szabad minket követni- néztem végig a fiúkon. És akkor eszembe jutott egy kis szófordulat, amit Gemmával találtunk ki a Kimis esetem után. – Kellemes sátorozást nektek!

A csajokból kiszakadt a féktelen nevetés. Én csak aranyosan mosolyogtam, miközben Kimi bámult. Láttam a szemében a kérdéseket. Úgy gondoltam, húznom kell még az agyát, ha nem hajlandó ennyivel beérni. Visszaléptem elé és újra helyet foglaltam az ölében.

- Igen, igen, a múltkorira gondoltam, szépfiú- súgtam a fülébe és közben a fülcimpáját is megharapdáltam. – Akkor is sikerült felhúznom téged ennyire, bár kicsit másképp.

Odahajoltam hozzá és megcsókoltam. Hezitált, de nem sokáig bírta. Ő is az ajkaim után kapott és vadul csókolt. Kezeivel magához szorított. Nekem sem kellett több. Óvatosan lecsúsztattam a kezem a dudorodó nadrágjához és keményen megmarkoltam a férfiasságát még tovább fokozva a vágyait. Majd hirtelen kitéptem magam a karjaiból.

A lányokkal visszamentünk a szállodába és összeültünk az egyik szobában. Az összes képet feltöltöttük Nessa laptopjára, majd szépen, egyesével mindenki e-maileket kezdett írni. Testvérek, legjobb barátok. Odaírtuk a képekhez, hogy nem szeretnénk, ha kiderülnének, de mindenféleképpen meg kellett mutatnunk. A teljesítményt az egyedeknél lehet értékelni…

Back again... - 19. rész

(Tisha)

A világon nekem van a 7 legtökéletesebb barátnőm! El sem hiszem, hogy mindenki olyat adott, amire vágytam. Nem kezdem el felsorolni a dolgokat, mert sosem érnénk a végére. Minden, amit kaptam, tökéletes volt és régóta áhított darab. Hálás voltam nekik, nagyon.

Már majdnem készen voltunk, hogy elinduljunk táncolni. Mikor megismerkedtünk, akkor tanítottam meg a lányokat salsázni és azóta csak tökéletesítették a tudásukat. A latin véremnek köszönhetően nekem nem volt mit tanulnom, csak rá kellett hangolódnom a zenére és már jártak is a lábaim.

Még utoljára végigsimítottam a ruhámon. Nemrég csináltattuk 2 terv alapján. Mindenki azt csináltatta, amelyik neki jobban tetszett. Becsatoltam gyorsan a magas sarkú versenytánc cipőmet. Talán nem a legdivatosabb, de a legkényelmesebb a tánchoz. A csajokkal a lift előtt futottunk össze, majd irány az Exilio, a legjobb latin klub az egész városban.

Mikor kiszálltunk a taxiból, a csajoknak úgy kellett lefognia, annyira pörögtem. Beálltunk a hatalmas sorba, de nem telt el 2 perc és az egyik biztonsági őr kiemelt minket és már benn is voltunk. A ruhatárban leadtuk a kabátunkat, majd irány a pult. Bemelegítésként jöjjön egy feles tequila. A lányoknak nem a kedvence, de nekem igen. Gyorsan lehúztuk, majd megcéloztuk az egyik színpadot.

A legnagyobb színpad terét szemeltük ki. Sokan voltak rajta, de nem zavart minket, felmentünk és elkezdtünk ráhangolódni a zenére. Nem kellett sok és a színpad meg is tisztult. Csak mi voltunk fenn. Kecsesen mozgattuk a csípőnket, a ritmusnak megfelelően lépkedtünk és árasztottuk a csábító mozdulatokat. Alig fél óra múlva pedig meg is jött a kis csoport, akiket vártunk.

***

(Robert)

Alig léptünk be a klubba, mindannyiunk szeme megakadt a lányokon. Az egyik színpadon táncoltak, akárcsak a profik. Pasik tucatja csorgatta a nyálát utánuk. Gyorsan leadtuk a felesleges holmikat a ruhatárban, majd Kimi vezetésével a pulthoz mentünk. Rendelt mindenkinek egy feles vodkát, amit gyorsan le is gurítottunk.

Utána kerestünk magunknak egy helyet, ahonnan tudtuk figyelni a lányokat, de ők nem szúrnak ki minket. Meg kellett állapítanom, hogy Bruno és Lucas előnyben vannak, mert nekik a vérükben van ez a tánc, míg nekünk új. Bár megmutattak egy-két lépést, de nem hiszem, hogy a nagyközönségnek is látnia kellene.

Jó ideje ott lehettünk, mikor megjelent előttünk a Bonnie-Gemma-Hayley hármas. Végignéztek rajtunk, majd felkuncogtak.

- Kan buli, mi?- kérdezte Bonnie Kimire nézve. Az említett csak megrántotta a vállát. – Gyere, megtanítalak!- mosolygott rá.

Mind ő, mind a barátnői kedvenc pilótájuk felé fordultak. Kimi, Sebastian és Jaime gyorsan le is lépett. Nem kellett két pillanat, jött Diane és Nessa, akik elvitték a 2 brazilt. Újabb 5 perc után pedig befutott Tisha, Lolita és Sienna.

- Gyere, Rob, ezt neked is meg kell tanulnod- nyúlt a kezem felé.

Nem akartam mozdulni, de annyira szépen nézett rám, hogy képtelen voltam nemet mondani neki. Bementünk a tömeg kellős közepébe és ott kezdett el kiokítani a tánc szépségeiről. Gyorsan megállapítottam, hogy botlábú vagyok, de nem zavarta, tovább erőlködött. Nem adta fel egy pillanatra sem, azt mondta, hogy velem akar táncolni.

Mikor úgy gondolta, hogy már eléggé ügyes vagyok, hátat fordított nekem, hozzám préselte a testét és a kezeimet a csípőjére helyezte. Képtelen voltam fékezni magam. Ahogy közösen táncoltunk és minden csípőmozdulatával az ágyékomat dörzsölte, éreztem, hogy kezdem elveszíteni a fejem.

Óvatosan félretoltam a haját, hogy szabaddá váljon a nyaka. A tánc közben az ajkaimat a nyakára tapasztottam és csak csókolgattam. Később áttértem a vállára is, majd az arcára. Nem tudtam fékezni magam, meg akartam kapni. Teljesen fel voltam hevülve, a nadrágom már nem volt kényelmes, inkább szorított.

Hirtelen szembe fordult velem és hevesen megcsókolt. Közben a keze végigsiklott a mellkasomon, a hasamon és ott is. Még inkább tűzbe hozott. Nyelvével vad táncba kezdett a számban, amit nem bántam. Végül megfogta a kezem és egy szoba felé kezdett húzni. Nem is figyeltem, hogy van-e ott valaki, csak leültem oda, ahová lelökött és hagytam, hogy az ölembe ülve tovább csókoljon. Hirtelen viszont eltűnt előlem…

Back again... - 18. rész

(Kimi)

Nem tudtam, hogy mire kellene felkészülnünk. A lányok kiszámíthatatlanok. Még azt is el tudom képzelni, hogy tudják, hogy mi is megyünk utánuk. És ezt ki kell szednem az én kedves asszisztensemből, aki 2 hete nem tett ellenem semmit, ami gyanús.

- Mi ez a nagy pakolászás?- dőltem neki lazán az ajtófélfának.

- Megyek Londonba- mondta, majd elmosolyodott.

- Ennyire örülsz a dolognak?- puhatolóztam.

- Nem láttam a lányokat december közepe óta. Azt sem tudom, hogy mikor voltunk ennyire sokáig távol egymástól, mióta ismerjük a másikat. Már hiányoznak. És most lesz Tisha 25. születésnapja. Nagy buli- magyarázta és közben a mosolya vigyorrá húzódott.

- Nagyon bepörögtél…- jegyeztem meg kuncogva.

- Régen voltam már salsázni. Most pedig direkt egy ilyen klubot kerestünk. Már alig várom! És Tish-nek is oda akarom adni az ajándékát. Imádni fogja- tett el egy-két ruhát a bőröndjébe.

- Elmondod, mit kap?- léptem beljebb.

- Megvettem neki azt a ruhát, amit kinézett Milánóban. Egyedi darab, egy vagyont ér. De érte mindent- mutatott egy táskára, ami mérnöki pontossággal volt belehelyezve a bőröndbe. – És te mit csinálsz a hétvégén?

- Én?- kérdeztem vissza kissé megijedve.

- Gondolom, kihasználod minden pillanatát annak, hogy nem kell kényszerűségből velem egy levegőt szívnod- morfondírozott.

- Szerintem a srácokkal csapunk egy kan bulit…- tervezgettem.

- Azért, ha lehet, álljon a szoba, mikor hazaérek, jó?- mosolygott rám, majd behúzta a bőrönd cipzárját.

- Majd elintézem, hogy ne itt legyen- ígértem meg neki.

- Okés- lépett mellém. – Akkor én most távozom, mert Gemma tuti, hogy csak rám vár és már megyünk is.

- Tudom, hogy nem vagyunk annyira jóban, de azért legyetek óvatosak- hajoltam oda hozzá és adtam neki egy puszit.

- Azok leszünk. Kellemes időtöltést! Szia!- intett még az ajtóból, majd távozott.

***

(Bonnie)

Nem tévedtem, a recepciónál már várt barátnőm. Bepakoltunk a kapott „szolgálati” Mercedes csomagtartójába, majd elindultam London felé. Minden szabályt betartva az út másfél óra… akkor legyen csak 1 és nem siettem nagyon.

- Mennyit tud Kimi?- kérdezte a lány, mikor kiértünk a gyár kapuin.

- Úgy csinált, mint aki a hétvégére egy nyugodt sörözgetést tervez a szerelőivel, közben meg engem faggatott. „Véletlenül” megosztottam vele, hogy salsázni megyünk. És Seb?- kérdezte vissza.

- Valami hasonló. Olyasmit magyarázott, hogy átugranak Bedfordba Tommie-val, meg hogy tervezgetik már egy ideje. Közben meg alig tudta elrejteni a táskáját- kuncogott Gem.

- Jó tudni, hogy nem véletlenül vettük a ruhákat. Ki fognak tőle készülni- vigyorogtam.

- Az tuti! De taposs a gázba, ideje odaérni- nevetett barátnőm, így a tanácsát megfogadva vezettem tovább.

Back again... - 17. rész

(Diane)

Egy hete, hogy mindenki megérkezett a saját kis bázisára. Azóta volt egy-egy gonosz kis kiszúrás a srácokkal, de semmi komoly. Bonnie azt mondta, hogy nagyobb ereje van a dolognak közösen. Belegondolva az italozás is jól jött ki. Éppen szerda volt és azt fontolgattam, hogy belefulladok az unalomba, mikor megcsörrent a telefonom.

- Szia Di! Sienna vagyok!- köszönt barátnőm vidáman. – Mi újság feléd?

- Semmi nincs. De mesélj, csajszi, mit találtál ki?- kérdeztem izgatott hangon és közben elhagytam a szobámat.

- Megyünk a hétvégén Londonba, nincs apelláta- nevetett. Közben észrevettem, hogy Lucas szintén távozik a saját szobájából.

- London, buli?- kérdeztem izgatottan. – Mégis merre szándékoztok járni?

- Hayley mondta, hogy menjünk az Exilio Latin Dance Clubba. Salsa est lesz. És Tisha szülinapja is- lelkendezett tovább.

- Szóval pasi mentes féktelen bulizás?- kérdeztem érdeklődve, miközben éreztem a hátamon Tucci nézését.

- Lucas hall téged, igaz?- komolyodott meg Sienna.

- Igen, ezt mondom én is- helyeseltem. – Mikor és hol van találkozó?

- Pénteken a Four Seasons-ben. Már le van foglalva két full extrás, 4-4 személyes szoba- magyarázta a lány. – És mondom majd Bonnie-nak, hogy valamit ki kell találni, mert itt az ideje egy újabb csapásnak.

- Rendben csajszi! Ha addig nem beszélünk, akkor majd pénteken! Csókollak!- köszöntem és megnyomtam a lift hívógombját.

- Jó szórakozást!- nevetett még, majd letette.

***
(Bruno)

Csapatértekezlet. A világ legunalmasabbja. Azt hiszem, hogy mindjárt elalszok. Körbenéztem a teremben. A csapatfőnök hatalmas átéléssel magyarázott. A legtöbben oda is figyeltek rá. Persze, nem mindenki. A csapattársam, Karun például rajzszenvedélyének hódolt egy lapot firkálgatva. Én ugye néztem ki a fejemből. Nessa sem figyelt nagyon, éppen egy magazint olvasgatott a papírok rejtekében.

Már éppen azon gondolkoztam, hogy önállósítom magam egy kicsit és vagy kikezdek a szemben ülő lánnyal vagy mindenki előtt leégetem. De ezen megfontolásomat megzavarta a zsebemben rezgő telefonom. Előkaptam és láthattam, hogy SMS jött Heikki-től:
„Szombat este buli Londonban. A csajok is jönnek, de rólunk nem tudnak. Péntek este találkozó a Hiltonban. Megjelenés kötelező!”

Elvigyorodtam a dolgon. A lányok nem tudják, hogy mi megtudtuk a terveiket. Itt lesz az idő a visszavágásra. Közben láttam, ahogy Nessa is a telefonján babrál, majd a szeme csillogni kezd. Valószínűleg most tudta meg a dolgot. Már csak közben kell járnom, hogy elmehessünk Madridból.

Nem gond, ez is meg kell oldani. Minden pénzt és fáradtságot megér, ha a csajok egy kicsit átérzik, amit mi. És itt volt a remek lehetőség. Már azt is tudtam, hogy a fiúk tervekkel lesznek felszerelkezve. Ha más nem is, Kimi biztos. Összeillenek Bonnie-val. Ha másban nem is, ebben biztos…

Díj!



Ez itt egy blogger díj. A szabályok:

1) ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.
2)a logót kirakom a blogomba.
3)a szabályzatot kirakom a blogomba.
4)megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.
5)kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.
6)megnevezem, hogy kitől-, és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.
7)betartom a szabályokat.

4, a blogok (bár van már, aki megkapta, de nem baj :D):

1. szabus (Az én történetem)
2. Gica (Szerelem a pályán és azon túl)
3. Henii (Jóképű idegen)
4. Icu (Elveszett múlt, szép jövő)
5. Gica (Girl in Forma 1)
6. Noncsi (Álomból valóság)

Teszt:
Név: Sarah, Monshe
Lakhely: Magyarország, Szentes
Születési hely: Magyarország, Szentes
Magasság: ~165
Névnap: május 4.
Foglalkozás: végzős gimnazista...
Testvérek: a világ legjobb húga
Anyanyelv: magyar
Beszélt nyelvek: magyar, angol, német (egy kicsit)
Gyűjtemény: cikkek, képek Kimiről, plüssmacik, mozijegyek
Cipőméret: ~41
Iskola: HMG (Horváth Mihály Gimnázium)
Kedvencek: Forma-1, Kimi Räikkönen, Charlotte Brontë: Jane Eyre
Hobbi: írás, olvasás, zene
Zsebpénz: néhanapján, ha jut...
Kívánság: vegyenek fel az egyetemre (SZTE-BTK), jussunk el az úszó EB-re
Álom: találkozni Kimi Räikkönennel (bár már láttam), beszélni Gyurta Danival, sikeres és boldog élet
Szerencseszám: 3, 12
Szeretnék találkozni: Kimi Räikkönennel, Gyurta Danival
Háziállat: Gina (németjuhász kutyus)

Köszönet érte: A. J.- nek, Nicsónak és Henii-nek (L)  2010.03.22.

2010. március 21., vasárnap

Back again... - 16. rész

Egy hideg kezet éreztem meg az arcomon. Hallottam, hogy valaki a nevemet suttogja a fülembe és szinte már könyörög, hogy ébredjek fel. Azt sem tudtam, hogy hol vagyok és mi történt. Lassan kinyitottam a szemem és egy aggódó szempárt láttam meg.

- Bonnie! Végre!- sóhajtott egy hatalmasat Kimi.

- Mi történt?- kérdeztem.

- Megállt mellettünk egy fekete kocsi, mert eltévedtek. Míg beszéltem velük, te elájultál. Alig bírtalak felébreszteni.

Végignéztem magamon és ugyanaz a holmi volt rajtam, amiben eljöttem a gyárból. A fejem felé nyúltam, de nem volt rajta semmi púp. Akkor értettem meg, hogy minden a képzeletem szüleménye volt. Belekapaszkodtam Kimibe, hogy fel tudjak állni. És alig álltam újra a saját lábamon, megállt egy kocsi.

- Szóltam, hogy küldjenek értünk valakit- támogatott be.

Végig mellettem ült, egy pillanatig sem mozdult el. Mikor visszaértünk, feltámogatott a szobámba, majd hívta a csapatorvost. Az orvos pedig egy gyors vizsgálat után 3 napnyi ágynyugalmat rendelt. Mire elment, én már ki is pattantam az ágyból és pakolászni kezdtem a táskámban. Kimi megdöbbenve lépett be a szobámba.

- Te meg mi a jó francot csinálsz?- kérdezte vörösödő fejjel.

- Nem találom a felsőmet, amiben le tudok menni a vacsorára- mondtam és tovább kutattam.

- Nagyon gyorsan felejtsd el, hogy te oda lejössz- lépett mögém és elkapta a karjaimat.

- Nem tilthatod meg nekem- néztem vele farkasszemet a tükörben.

- De megtehetem, mert az orvos rám bízott. Te most fogod magad és lefekszel az ágyba- húzott az említett darab felé.

- Akkor viszont holnap nyugodtan hagysz dolgozni- lépkedtem vele együtt.

- Nem bánom, de ma már ne lássalak állva egyedül- fektetett le az ágyamba.

- És megmondanád, hogy miként tusoljak le?- kérdeztem komolyan.

- Majd letusolunk együtt- mondta vigyorogva.

Ez nem volt egy jó hír. Mert ha mi bekerültünk volna meztelenül egy tusolókabinba, ott minden lett volna, csak tusolás nem. Voltak hasonló közös emlékeink 3 évvel azelőttről. Nem mondom, hogy nem pozitív, mert ő volt az egyetlen, aki igazán ki is tudott elégíteni a pasijaim közül. Azt hiszem, hogy bele is pirultam a dologba.

- Remélem, hogy arra gondoltál, amire én- hajolt a fülem mellé, majd óvatosan megharapta.

- Habár utána pocsék emlékeim voltak, de azt nem tagadom, hogy az a tusolás felejthetetlen- suttogtam magam elé.

- Féltem, hogy nem ezt mondod- mosolygott rám és kaptam egy picike csókot.

- Ne csináld!- kértem, mire készségesen visszavonulót fújt.

- Vigyázok rád, csak pihenj nyugodtan!- simogatta meg az arcom.

- Azért ne felejts el 7-re lemenni a vacsorára- motyogtam még csukott szemmel, majd lassan elaludtam.

Back again... - 15. rész

(Bonnie)

Kicsit feszélyezett, hogy Kimi végig mögöttem van, de nem törődtem vele. Ő akart annyira jönni. Inkább az elrontott terven elmélkedtem. Össze kell majd beszélnem Gemmával, hogy tudjuk, mi a következő lépés. Mert valamit muszáj lesz csinálnunk. A tervszövögetés pedig nekem nagyon megy.

Nem is nagyon figyeltem a környezetem futás közben. Nem nagyon érdekelt senki és semmi. A lényeg az volt, hogy egy kicsit kiszellőztessem a fejem és a testem is karban tudjam tartani. Viszont hirtelen meg kellett torpannom, mert egy fekete kocsi fordult elém. Még fel sem fogtam, hogy ott állt, mikor két kéz értem nyúlt és berántott.

Nem volt lelki erőm másra, mint sikítani, ahogy csak tudtam. Rettegtem. Valaki be akarta fogni a számat, de megharaptam a kezét. Végül sikerült nekik egy ronggyal betömni a számat és megkötözni a kezeimet, mert nem hagytam magam.

Kb. 20 percig utaztunk, mikor kirángattak. A semmi közepén voltunk egy hatalmas háznál. Belökdöstek egy szobába és rám zárták az ajtót. Azt azért láttam, hogy az egyik pasinak sikeresen szétkarmoltam az arcát. A szoba sötét volt, dohos és undorító. Nem volt semmi ülő- vagy fekvőalkalmatosság. A földre pedig nem mertem leülni a hidegben.

Fogalmam sincs, hogy mikor nyitották ki újra az ajtót. Csak azt vettem észre, hogy erőszakosan elkezdenek rángatni. Egy lépcsőn rángattak fel, közben oda sem figyelve arra, hogy állok vagy nem. Belöktek egy tágas szobába, ahol egy férfi ücsörgött. Kéjes vigyorra húzódott a szája, mikor meglátott.

- Igazán jó fogást csináltatok!- mondta annak, aki behozott.

- Igyekeztünk, főnök!- mondta a férfi és becsukta az ajtót.

A fogva tartóm felkelt és felém lépett. Kezei azonnal megtalálták nőiességem minden velejáróját. Végigfogdosta minden érzékeny pontomat, miközben én próbáltam ellökni magamtól, de jóval erősebb volt. És közben elkezdett vetkőztetni.

- Cicám, ha tiltakozol, jobban fog fájni- lökött le az ágyra, aminek a végébe bevertem a fejem.

Mikorra visszanyertem az eszméletem, már csak a fehérnemű volt rajtam. A ruháim egy kupacban voltak, darabokra szaggatva. A kezeimet ugyanúgy a fejem fölé kötözték, ahogy nemrég én tettem Kimivel. Féltem, hogy hozzám érhet egy megszállott és birtokolhatja a testem.

- Azt hittem, már sosem ébredsz fel- nyalta meg a száját a férfi.

Fölém hemperedett és elkezdett nyalogatni meg csókolgatni. Undorodtam minden egyes érintésétől. Attól pedig még jobban, amit tenni akart velem. Lassan haladt a testemen lefelé és mikor elért a melltartómhoz, azt is szétvágta ollóval. Majd úgy kezdte el „kényeztetni” a melleimet, mintha csecsemőként ételt remélne onnan.

Máskor ezen a téren igen érzékeny vagyok, de most csak még jobban undorodtam a rajtam fekvőtől. Csak annyit tudtam róla, hogy ő életem megkeserítője. Mikor kiélvezkedte magát, elindult lejjebb. Görcsösen szorítottam össze a combjaimat, mert azt már képtelen lettem volna elviselni, hogy ott is hozzám érjen. Egy pillanatra fel is emelkedett a hasamról és a számba tömte a nyelvét.

Közben az alfelét erőszakosan nekem nyomta. Felhorkantottam az érzésre. Undorító volt minden egyes pillanat. Becsuktam a szemem és vártam. Hogy mire? Én sem tudtam. Talán a csodára, vagy valamire, aminek köszönhetően nem kell átélnem a dolgokat…

Back again... - 14. rész

(Gemma)

Ennyit a tervünkről. Christian romba döntötte az egészet azzal, hogy megkérdezte Bonnie-t. Mert ezek után eléggé feltűnő lenne, ha sem Kimi, sem pedig Sebastian nem jelenne meg a vacsorán. Pedig ez volt a terv. De nem felejthetem el, mert Chris előttünk mondta.

Megindultam a lépcsőkön a 8. emeletre. A liftben valakik éppen kielégítették a vágyaikat és nekem nem volt kedvem megvárni, hogy befejezzék. Közben Hayley is felhívott és elmesélte a kis esetüket Faenza főterén. Jót nevettem, tetszett az ötlete. Viszont ő is összezavarodott, akárcsak Bones. Ekkor határoztam el, hogy nekem nem szabad megcsókolnom Sebastiant, mert abból csak bajom lehet… Az említett a kanapén volt kiterülve, mikor beléptem a lakásunkba.

- Szia!- köszöntem neki.

- Szia!- köszönt vissza morcosan.

- Minden rendben?- kérdeztem és közben leültem az egyik fotelbe.

- Aha- adta meg a válaszát.

- Este 7-kor vacsora van az étteremben- húztam fel a térdeimet.

- Nem megyek. Majd csinálok valamit magamnak- fintorgott.

- Christian által szervezett vacsora- tettem hozzá, mire megint grimaszolt. – És örülnék, ha addig megtanulnál kulturáltan viselkedni. Nem értem, hogy mi bajod. Nem én akartam itt lakni, főleg nem veled. Nem azért vagyok itt, mert téged akarlak üldözni. És jó lenne, ha nem te lennél megsértődve, mert nem én csesztem át a fejedet- pattantam fel és bementem a szobámba, aminek az ajtaját teljes erőből bevágtam.

***

(Lolita)

Otthon pakolásztam, mert tudtam, hogy másnap indul a gépem Angliába, a csapat főhadiszállására. Csak azt sajnáltam, hogy Hayley és Nessa nem lesznek velünk egy országban. De nem probléma, azért van a tömegkommunikáció, hogy velük is tudjunk értekezni.

Már kíváncsi voltam, hogy Nico miként fogja majd fogadni a megjelenésemet. Hiszen én lettem a sajtósa, így velem kell megbeszélnie minden apró baját, ami kiderülhet. Még a magánéletét is. Talán ettől féltem a legjobban. Nem akartam, hogy azt mondja, van valakije. Bár, ha így állnánk, a lányokkal biztosan kitalálnánk valamit.

Mikor befejeztem a pakolást, leültem a gépem elé és bekapcsoltam. Alig léptem be MSN-re, máris letámadott Diane és Tisha. Velük beszélgettem és közben megnéztem az e-mailjeimet. Várt egy a csapatfőnökömtől:

„Lolita!
A megérkezése után keresse Nico Hülkenberget. Amint megjöttek, várják magukat egy rádiónál interjúra. Figyeljen, hogy semmi ne derüljön ki a munkánkról!”

Semmi aláírás vagy egyéb. Gyorsan írtam Niconak, hogy várjon meg, mikor megérkezik, mert lesz egy PR fellépése. Reméltem, hogy megvár, mert ha nem, azt nagyon megjárja. A lányok közben újabb összeesküvés-elméleteket gyártottak a fiúkkal szemben. Persze a legjobban a buli ötlete tetszett.

Megbeszéltük, hogy a második hétvégén, amit Angliában töltünk, elmegyünk Londonba bulizni. Persze, majd értesítünk minden lányt és valahogy rávesszük a fiúkat. Itt lesz az ideje egy újabb össznépi átverésnek…

2010. március 20., szombat

Back again... - 13. rész

Együtt nevettünk Bonnie-val azon, amit Hayley mesélt. Ahogy magunk elé képzeltük Jaime-t, ahogy menekül és egy tucatnyi csaj kergeti… vicces volt.

- Velem ugye ez nem fog megtörténni?- nézett rám, mikor már kicsit lenyugodtunk.

- Nem terveztem- mosolygott még mindig. – De ha gondolod…

- Eszedbe se jusson!- borzadtam el, de ő megint kinevetett.

Mikor már sikeresen lenyugodott, sóhajtva nézett a szekrénye felé. A pakolásnak annyi, ebben én is biztos voltam. És mivel nő volt, ez biztos, hogy problémát jelentett neki. Hirtelen kelt fel az ágyról, amivel sikeresen meglepett. A bőröndjéhez lépett és kivett némi ruhát. Utána felém fordult.

- Megtennéd, hogy magamra hagysz?- kérdezte és kissé zavarban volt.

- Már láttalak kevesebb ruhában is- néztem rá mosolyogva.

- Kérlek! Szeretnék elmenni futni- mondta és az arcán pici piros pír jelent meg.

- Veled mehetek?- kaptam az ötleten. Akkor legalább Mark nem zaklat 2 napig.

- Miért is?- tette le a ruhákat.

- Mert Mark 3 napja próbál rávenni. És én is tudom, hogy mennem kellene- fintorogtam.

- 10 perc a nappaliban- tolt ki az ajtón.

Kb. 2 percembe tellett, hogy felvegyem a Red Bullos melegítőmet, amiben nem fogok fázni és ami kényelmes futni is. Azért a zsebébe beletettem az Ipodom, számítva arra, hogy nem fogunk beszélni. És nem is tévedtem nagyot, mert amikor megjelent, a kezében volt a saját kis készüléke.

- Mehetünk?- kérdeztem és kinyitottam neki az ajtót.

A portán mindketten leadtuk a kulcsunkat, majd éppen léptünk volna ki az ajtón, mikor megjelent Christian Gemma és Mark kíséretében. Mindhárman meglepve bámultak ránk. Főleg a lány. Láttam a szemében a kérdéseket, a meglepettséget, az izgalmat és az idegességet.

- Hová-hová?- kérdezte Mark.

- Futni. Nem árt egy kis testmozgás- válaszolt Bonnie.

- És nem felejtettetek el valamit?- mért végig minket Christian.

- Ne aggódj, ott lesz 7-kor a vacsorán- mondta higgadtan a lány.

Miféle vacsora? Nem is mondta, pedig megtehette volna. De ezen nem volt időm filozofálni, mert a lány kiment. Gyorsan követtem és felvettem a tempóját. Némán, zenét hallgatva futottunk együtt. Nem akartam zavarni őt, ezért kicsit lemaradtam tőle. Talán ezért nem vettem észre, hogy követni kezdett minket egy fekete kocsi…

2010. március 19., péntek

Back again... -12. rész

(Hayley)

Néztem, ahogy a kis spanyolom halálra vált arccal írogatja alá a papírokat és ahogy a lányok megfogdossák, de tényleg mindenhol. Részben jó ötletnek tartottam, részben féltékeny voltam. De a bosszúm még mindig előtérben volt. Utána észleltem, hogy a drága egy kis mellékutcába szökött. Úgy voltam vele, hogy ha nem találják meg fél órán belül, akkor kimenekítem. Szerencséje volt, így odahajtottam egy Lamborghinivel és rádudáltam.

- Gyere, nagyfiú, megmentelek!- nyitottam ki neki a kocsi ajtaját.

Komolyan elkezdett gondolkozni azon, hogy ez most csapda, vagy nem. Szinte hallottam, ahogy az agyában a tekervényei valamelyik új számának a ritmusára zakatolnak. De mikor megjelentek a rajongói, inkább engem választott. Bepattant mellém.

- Indíts már! Padlógázzal! Gyerünk!- csapkodta a műszerfalat.

Megfogadtam a tanácsát és csikorgó fékekkel, valamint füstölő kerekekkel elhajtottam a helyszínről. Már csak akkor nyugodott meg, mikor kiértünk a városból és a gyár felé vettem az irányt. Hátradőlt és próbálta szabályozni a légzését. Itt jött az újabb pici gonoszkodás. Gyorsan bekapcsoltam az automata váltót, majd a jobb kezemmel elkezdtem a combját simogatni.

Eddig csukott szemei kipattantak és szinte éreztem, ahogy megkövül az érintésemre. Végigfutott rajta egy remegés, amit jól ismertem. Nem jutottunk el addig a bizonyos pontig eddig, de a közelében már jártunk. És akkor is hasonló volt a reakciója. Egy fél pillanatra lenéztem rá és láthattam, hogy már igencsak szűk az a nadrág.

- Hayley…- lehelte ki nagy nehezen a nevemet.

- Igen, édes?- kérdeztem vissza kellemes hangon.

- Hayley, ne csináld ezt velem! Könyörgöm!- kérte, de a hangja egyre inkább elveszett.

- Én nem csinálok semmit, szivi. Neked kellett volna előbb gondolkoznod- fordultam be a gyárhoz.

- Már milliószor megbántam, hogy akkor olyan hülye és gyerekes voltam – nyögte ki.

Leállítottam a motort, majd egy bátor elhatározásra jutottam. Fogtam magam és átmásztam az ölébe. Ahogy leereszkedte, éreztem, hogy mennyire felizgattam. És a cselekedetei is ezt mutatták, mert a keze egyből megtalálta a fenekem. Kontrollálnom kellett magam, hogy ne hagyjam, amire annyira vágytam abban a pillanatban.

- Hülye? Egyetértek. Gyerekes? Még inkább. Megalázó volt? Nekem mindenképpen. Elszúrtad? Pontosan- soroltam a problémáit. – És a büntetés? Megérdemled, édesem!

Nem bírtam ki. Odahajoltam hozzá és megcsókoltam. Közben azért figyeltem arra, hogy a bosszúm édes legyen. Elkezdtem mocorogni az ölében, hogy még jobban felcsigázzam. És nagyon úgy tűnt, hogy sikeres vagyok benne, mert a csókja egyre szenvedélyesebb és követelődzőbb volt. Ekkor kellett véget vetnem neki, mert a jó híremmel és a sikeres bosszúmmal játszottam.

- Ne feledd, kicsim, hogy 3 perc múlva találkozód van a csapatfőnököddel- nyitottam ki az ajtót. – És minden perc késés plusz 5 km futás. Be fogják rajtad vasalni.

Kiszálltam az öléből és otthagytam a kocsiban ülve, teljesen felizgatva. Nem mondom, hogy én nem voltam izgalmi állapotban, mert akkor hazudnék. Úgy hatott a csókja és az érintése, mint valami áramcsapás. Akkor már tudtam, hogy ha nem vigyázok, akkor újra becsaphat. Ezért el is határoztam, hogy beszélek majd a lányokkal a dologról.

Back again... - 11. rész

- Ilyen nincs. Én nem akarok veled egy lakásban lenni. Képtelenség- rázta a fejét.

- Nekem sem tetszik a dolog, elhiheted- fintorogtam.

- Beszélek Christiannal- hagyott ott csapot, papot és elrohant.

Unottan csuktam be az ajtót utána, és visszamentem meginni a narancslevem. Utána bementem a szobámba, ahol előtúrtam néhány ruhát, amit magamra kaptam, majd visszamentem a nappaliba. Ismertem annyira, hogy tudjam, elintézi, amit akar. Ezért is voltam nyugodt és nem idegeskedtem a dolog miatt. Ezért lepett meg, mikor visszajött és az arca elkínzott volt.

- Ugye, jól gondolom, hogy te a kis barátnőddel leszel egy lakásban?- kérdeztem.

- Christian hajthatatlan. Megmondta, hogy ha egyszer így lettek kiosztva a lakások, nincs változtatás. És eszünkbe se jusson cserélni, mert repülünk. Mi is és ti is- ült le a bőröndjére.

- A bal oldaliba pakoltam be- mondtam előre bámulva.

Kicsit idegesen, de bement a szobába. Hallottam, ahogy elkezdi kipakolni a dolgait. De nem lehetett valami összeszedett, mert alig 2 perc múlva hollandul káromkodott. Rávettem magam, hogy felkeljek és egy gyors kopogás után benyitottam hozzá. A szoba közepén állt és a könyökét dörzsölgette.

- Minden rendben?- kérdeztem.

- Nem, mert a szekrényemben leszakadt az összes polc- mutatott az említett darab felé, ami megadta magát.

- Majd beszélek Christiannal, hogy cseréljék ki. Úgyis tudatni akarja, hogy ki lesz az úgynevezett „asszisztensem”- húztam el a szám. Nem tetszett az ötlet.

- Azt én is meg tudom neked mondani- felelte morogva.

- Ugye nem…?- néztem rá, de csak megrázta a fejét. – Kapóra jött, hogy szükség volt ilyen emberekre, igaz?

- Csak pályáztam és kiválasztottak. Ne engem okolj. Ugyanúgy beadtam Sebastian asszisztensi pályázatát, 3 PR pályázatot és 2 fejlesztői pályázatot. Ide választottak ki. Nem én kértem- fordult el megsértődve.

Lehet, hogy bunkó voltam, de nem nagyon érdekelt. Jelenleg csak az motoszkált a fejemben, hogy itt van velem egy lakásban, így teljes mértékben ki vagyok neki szolgáltatva. De nem fog kapni belőle. Vissza fogok neki vágni. Minden lehetséges módon. Közben csörgött a telefonom. A kicsi bika nevét írta ki.

- Szeva Jaime! Mondj valami jó hírt, könyörgöm!

- Az jó hírnek számít, hogy Hayley az asszisztensem és azzal indított, hogy rám szabadította az összes olasz tinédzsert és megengedte nekik a nevemben, hogy letaperoljanak? BÁRHOL?- akadt ki a végére.

- Most ez komoly? Hol vagy?- kérdeztem, de közben fulladoztam a visszatartott röhögéstől. És nemcsak én, hanem Bonnie is.

- Egy kis mellékutcában bujkálok, mert keresnek. Ötlet, hogy miként tűnjek el?

- Fuss!- mondtam neki, majd gyorsan kinyomtam és végül hatalmas röhögésbe kezdtem.

Back again... - 10. rész

- Bones…- ejtettem ki a becenevét csalódottan.

- Szia, Mark!- köszönt az edzőmnek vidáman és üdvözlésképp váltottak 2 puszit.

- Mi újság kislány? Hogy utaztál?- kérdezte barátom kedvesen.

- Remekül. Gemma is itt van- mutatott a lányra, aki akkor ért mellénk.

- Még jobb!- mosolygott továbbra is az edzőm, majd üdvözölte a másik lányt is. – Esetleg elvihetünk titeket a gyárhoz?

- Nem!- vágtam rá ingerülten.

- Megköszönnénk!- mosolygott a két lány.

Annyira ideges voltam, hogy képtelenségnek tartottam lassan menni. Mindenki az ülésekbe préselődött, de nem érdekelt. Irritált a két lány jelenléte és a tudat, hogy nem tehetek semmit ellenük és a terveik ellen. Már én is észrevettem, hogy életveszélyes a tempó, amit diktálok, de nem bírtam lassítani.

- Kimi, vedd le a lábad a gázpedálról!- szólt rám Mark mogorván, de nem tettem semmit.

- Higgadj le!- mondta Bonnie, majd a kezeit a vállamra simította és masszírozni kezdett.

Hatásos volt a kis praktikája, mert 250-ről lelassítottam 180-200 km/h-ra. Ez már nálam jónak mondható és ezt Mark is tudta, mert kissé felengedett. Hozzá volt szokva ehhez a tempóhoz. Bonnie kezei is eltűntek a vállamról és lassan visszasüppedt barátnője mellé, majd halkan magyarázni kezdett neki, de nem értettem, hogy mit.

Mikor megérkeztünk a gyárhoz, Sebastian várt ránk.

- Kimi, Mark! Végre!- örült meg nekünk, de le is hervadt a mosoly az arcáról a lányok láttán. – Bonnie, Gemma!- biccentett.

- Lányok, én kérek elnézést a neveletlen gyereksereg nevében is- nézett ránk Mark.

- Semmi gond, mi nem haragszunk- felelte barátnőm kedvesen. – De ha nem baj, mi elmennénk megkeresni Christian-t.

- Második emelet, 34es szoba- mondta Seb unott fejjel.

- Köszönjük!- felelte Bonnie és a lányok el is mentek.

- Hol leszünk elszállásolva?- kérdeztem a kis németet.

- A csapatépületben- mutatott az emeletes háznak kinéző toronyra. – 7. emelet, 79-es szoba a tiéd. Még csak eltéveszteni sem tudod.

- Abban biztos lehetsz!- vettem ki a táskámat a kocsiból és megindultam az épület felé.

A recepciós csaj szó nélkül odaadta nekem a kulcsot, így gyorsan beszálltam a liftbe, majd birtokba vettem ideiglenes otthonom. Kis nappali, még kisebb konyha, 2 szoba és 2 külön fürdőszoba. Gyanúsan méregettem, mert tudtam, hogy lesz egy szobatársam, ha ide szállásoltak el. De ezen nem gondolkoztam sokáig, inkább elmentem és letusoltam.

Egy törölközővel a derekamon mentem ki a konyhába. Alig voltam itt 10 perce, de már teljesen otthonosan mozogtam. Nem is volt gond, hiszen itt töltöm a januárom és februárnak azt a részét is, mikor nem tesztelünk. Éppen elkezdtem inni a kiöntött pohár narancslevemet, mikor elfordult a zár. És amikor belépett az új lakótársam, mindketten tátott szájjal bámultuk a másikat.

- Te?- kérdezte elcsukló hangon.

- Miért pont te?- kérdeztem vissza én is kissé elkeseredve.

2010. március 18., csütörtök

Back again... - 9. rész

(Kimi)

10 perc múlva mindannyian ott zsúfolódtunk össze egy szobában és egymás szavába vágva próbáltuk meggyőzni a másikat az igazunkról. De persze egy sem volt olyan ötlet, amit lehetett volna kamatoztatni és ki is tudtunk volna vitelezni. A legnagyobb baj az volt, hogy nem voltunk eléggé szervezettek.

- Elég!- kiáltott fel végül Sebastian. – Addig nem tudunk mit tenni, amíg nem tudjuk, hogy hol keressük őket.

- Azt sosem fogod megtudni- mondtam neki higgadtan.

- Ne legyél már ennyire kishitű!- szólt rám Robert.

- Nem kishitű vagyok. Csak ismerem Bonnie-t. És ő figyel a részletekre.

- És mi lenne, ha egyelőre várnánk?- kérdezte Bruno. – Meg kellene figyelni, hogy mikor és hol tűnnek fel. Akkor tudunk majd tovább okoskodni.

- Szerintem ebben igaza van…- mondta Heikki.

- Akkor legyen így- bólintottam. De azt tudnotok kell, hogy én többet kapok, mint ti. Túl nagyot hibáztam.

***

(Bonnie)

A lányokkal abban maradtunk, hogy idén már nem borzoljuk tovább a fiúk kedélyeit. Így is mindenkinek megvan a feladata. Minél közelebb jutni a kiszemelthez a csapaton belül. Mindannyian hazautaztunk a saját kis hazánkba, ahonnan tudtunk tevékenykedni. Persze Gemmával beszéltem a legtöbbet, hiszen ugyanannál a csapatnál tevékenykedtünk.

Az első, aki sikerrel járt Hayley volt. Pont karácsonykor hívott, hogy közölje, ő lett Jaime „asszisztense”. Vagyis tökéletes rálátása van mindenre, amit tesz a srác. Hasonló munkára lenne szüksége mindannyiunknak. Ez volt a cél mindenki számára.

Nekem nem volt azért annyira messze, mert jóban lettem Mark Arnallal, Kimi személyi edzőjével. Van is tőle egy kis anekdotám a kenguru- Kimi párbajról:

„Olyan volt ez a kihívás, mintha egy magyar tesitanár akarna leinni egy orosz matektanárt vodkával síelés közben. A matektanárnak a második üveg vodka kiürülése után semmi baja, jókedvűen iszogat, míg a tesitanár sík részegen fetreng az asztalnál. A szituáció itt is hasonló volt.” **

Mark akaratlanul is jót tett nekünk, mert megjegyezte, hogy mind Kiminek, mind Sebastiannak szüksége lenne valakire, aki segít nekik. És beajánlott engem és Gemmát is Christiannál. Így kerültünk mi is a srácok közelébe.

És mire eljutottunk oda, hogy ideje menni a gyárakba, mindenkinek volt valamilyen kis pozíciója. Lola, Diane és Sienna sajtósok lettek a kedvencük mellett. Nessa Bruno főmérnökének az asszisztense lett, Tisha pedig Heikki edzőtársa. Mindenki ott volt a kapuban. Már csak be kellett lépni rajta.

Egyszerre utaztunk el, de megbeszéltük, hogy tájékoztatjuk egymást a fejleményekről. Mindenki tudta, hogy mi a feladata, mert volt egy haditerv. És természetesen egy B-terv, ha a fiúk is elkezdenek szervezkedni. Mert ismertem annyira Kimit, hogy tudjam, nem fogja hagyni magát.

Már a reptéren sikerült összefutni vele. Kicsit álmosan sétálgatott a kijárat felé, mikor felfedeztem. Szóltam Gemmának, hogy van egy kis dolgom és utána mentem. Mielőtt kilépett volna, kicsit belemarkoltam a fenekébe és a fülébe suttogtam:

- Sikerült kiheverned az izgalmad, szépfiú?


** Megjegyezném, hogy ez a kis történet igaz, mert a matektanárom tényleg orosz származású és a tesitanárom tényleg le akarta inni egy síelés alkalmával... úgy 2 éve... :D

Back again... - 8. rész

(Bonnie)

Szinte kirohantam a szállodából. Képtelen voltam napirendre térni afelett, ami történt közöttünk. Nem dőlhetek be megint. Ő még mindig az a Kimi Räikkönen, aki 3 éve csőbe húzott. Ugyanaz, aki azzal hitegetett, hogy szeret, egészen addig, amíg ágyba nem bújtam vele. Akkora már szerelmes voltam. És ott összetörtem… teljesen. Még akkor is ziháltam, mikor felértem Diane lakására.

- Mi a baj, Bonnie? – rohant elém az összes csaj.

- Majdnem bedőltem neki. Majdnem hagytam, hogy elvarázsoljon. Majdnem lefeküdtem vele!- akadtam ki teljesen.

- Bones, nyugodj meg és ülj le szépen- vezetett a kanapéhoz Sienna.

- Idd meg ezt! De egy hajtásra!- kérte Tisha.

Szó nélkül megtettem, amit kért. Nem kellett volna. A legerősebb tequila-t adta a kezembe, amit valaha ittam. És se só, se citrom. Kijózanító volt, az biztos.

- Tish, legközelebb szólj, ha merényletet akarsz elkövetni ellenem.

- Mint mindig- nevetett mellettünk Nessa.

Végignéztem a kis társaságunkon. Igazán színesek voltunk. Nemzetiségileg mindenképp. Gemma, Sebi birtoklója olasz. Hayley, Jaime társa angol. Lolita, aki Nico-t akarja, spanyol. Diane, aki Lucasért harcol, francia. Bruno követője, Nessa kanadai. A mi lengyelünk nagy rajongója, Sienna görög. Heikki után futkosó Tisha-nk egyenesen Jamaicából jött. Én pedig a hollandokat képviselem.

- Mi a következő lépés, Bone?- kérdezte Lola kissé elgondolkozva.

- Azt hiszem, ideje a gyárakban is közelebb férkőzni hozzájuk- néztem körbe. Mindenki igenlően bólogatott.

***

(Kimi)

Előre rettegtem attól, hogy ki fog rám találni. Mert akármilyen mérges voltam, amikor eszembe jutott Bonnie teste, képtelen voltam lehiggadni. Így a kis sátor sem ereszkedett lejjebb. És esélyem sem volt a forró fürdőre.

Végül addig próbáltam kiszabadítani magam, amíg a csuklómat véresre dörzsöltem, majd lefeküdtem aludni. Csak vártam, hogy valaki kiszabadítson. A felmentő sereg reggel jött Heikki személyében.

- Veled meg mi történt?- kérdezte, miközben egy kulccsal kinyitotta a bilincset.

- Azt hol találtad?- néztem rá.

- Az ajtód előtt volt hagyva. De elmesélnéd, hogy mi volt? Csak azt láttam, hogy azzal a csodaszép nővel lelépsz.

- Az a csodaszép nő egy a kis megtorló brigádból…- kezdtem el mesélni. A végére fetrengett a röhögéstől. – Te is jó barát vagy.

- Ne mondd, hogy te nem hasonlóan reagálnál, ha velünk történne ilyen.

- Nem tudom, de ki kell találnunk valamit. Ezek a nők véresen komolyan gondolják, hogy visszaadnak mindent, amit elkövettünk ellenük.

- Akkor szólok a srácoknak, hogy kupaktanács lesz… nálam- nézett végig a szobán, ami nem volt eléggé rendezett.

- 10 perc múlva ott vagyok- mondtam neki. Végig csak az járt a fejemben, hogy miként tudom majd megleckéztetni Bonnie-t.

Back again... - 7. rész

Azonnal tudtam, hogy ő az. Ahogy karjaival átkarolta a nyakam, a hangjával elkápráztatott… minden olyan tökéletesnek tűnt. Ezért is voltam kissé bizalmatlan, mikor felé fordultam. De még mielőtt megszólaltam volna, végigmértem. Egy fekete estélyit viselt, amely eléggé magasan fel volt sliccelve, és ahogy picit előrébb volt a bal lába, tökéletesen látszatni engedte a tökéletes testrészt.

- Történt valami, amiről lemaradtam? Nem szoktál te ennyire kedves lenni velem mostanában- mértem végig. Nagyot kellett nyelnem, hogy ne akarjam azonnal leteperni.

- Egy kedves ismerősöm, akit évekkel ezelőtt láttam utoljára, meggyőzött, hogy nincs értelme a bosszúnak. Sokkal okosabb lenne tiszta lappal kezdeni… persze, ha te is benne vagy- mosolyodott el visszafogottan.

- És a többi lány?- húztam össze a szemöldököm.

- Sikeresen lebeszéltem őket a bosszúról. És bocsánatot is szeretnék kérni amiatt az interjú miatt… Szemét dolog volt- hajtotta le a fejét.

- Esetleg elfelejthetem- húztam közelebb magamhoz. – Bonnie…- ejtettem ki a nevét suttogva.

A szemei bocsánatkérően fürkészték az enyémet. Minden szava és mozdulata azt mutatta, hogy tényleg bánja a dolgokat. És eléggé vonzott ahhoz, hogy ne tartsam sokáig bűnösnek. Táncolni vittem a tömegbe. Teste az enyémhez simult, karjaival átölelte a nyakam és az ujjaival cirógatott. Még mindig tudta, hogy mivel bolondíthat meg.

Nem bírtam sokáig. Alig 2 perc után még közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam. Nem tiltakozott, hanem készségesen csókolt vissza. Ő is akarta annyira, mint én. Meg sem vártuk, hogy lejárjon a kenguru 1 órás büntetése, hanem egyből a lift felé húztam. Felmentünk a szobámba.

Alig csukódott be mögöttünk az ajtó, már le is rántotta rólam a zakómat. Én is minden erőmmel azon voltam, hogy megszabadítsam a ruhájától, ami nem akart egyszerűen engedni. Mikorra sikerült megszabadítanom tőle, már benn voltunk a szobában és rajtam sem volt már ing. Végighúzta a kezeit a mellkasomon, majd felnézett a szemembe. A tekintete már el volt ködösödve.

Újra megcsókoltam és közben simogattam, ahol csak értem. Ő pedig azon ügyeskedett, hogy lekerüljön rólam a nadrág. Nem kellett sokat várnom, hogy ott álljunk egymással szemben fehérneműben.

- Ma én diktálok- súgta a fülembe kéjes hangon.

Lökött egyet rajtam és elterültem az ágyon. Fölém mászott és megcsókolt. Közben azért nem tétlenkedtem, kikapcsoltam a melltartóját. Belemosolygott a csókunkba, majd kibújt a ruhadarabból. Utána elindult, hogy végigcsókolja a testem. Még mindig emlékeztem az érintéseire és még mindig elöntött a vágy, hogy magamévá tegyem.

Nem szégyenlősködött, két pillanat alatt megszabadított a bokszeremtől és kezelésbe vett. Volt mostanában pár futó kalandom nővel, de egyik sem tudott ilyet elérni nálam. Pillanatok alatt tettre kész állapotba kerültem, de őt ez nem zavarta, tovább munkálkodott. Egészen addig húzta, míg nem volt biztos abban, hogy közel vagyok a kielégüléshez. Utána ismét fölém emelkedett és megcsókolt. Még azt is hagytam neki, hogy a fejem fölé emelje a kezeim. Ez volt a vesztem. A következő pillanatban csattant a bilincs a csuklóim körül, majd az ágytámlán.

- Kicsim, még semmit nem kaptál vissza abból, amit én kaptam tőled- mászott le rólam és felöltözött. Mikor minden rajta volt, visszajött hozzám. – Így talán még érdekesebb- mondta és letakarta az ágyékom egy lepedővel. Lenyugodni persze nem volt lehetőségem, úgyhogy a lepedő sátorformát vett fel. – Kellemes estét, édes!- simított végig még egyszer a legérzékenyebb pontomon, majd magamra hagyott.

Back again... - 6. rész

Ki az az idióta, aki hajnali fél 5-kor telefonál? Nekem csak 5-kor kellett volna kelnem, hogy odaérjünk a rajthoz, erre van valaki, aki nem bírja ki azt a fél órát és felkelt.

- Mi van?- morogtam a telefonba.

- Itt az összes csaj- hallottam meg Sebastian hangját.

- Mi van?- kérdeztem megint, mert nem fogtam fel semmit.

- Christian felvette őket dolgozni. Itt van mind, kivéve…

- Bonnie- vágtam közbe. Egyből éberebb lettem.

- Igen, ő nincs itt. De nem tudom, hogy meddig lesznek rendben a dolgok… nekem ez nagyon nem tetszik- morgott.

- Kellett neked felszedned azt a csajt- válaszoltam kárörvendően, bár tudtam, hogy az én sorsom sem jobb. – Most pedig megengeded, hogy a megmaradt 25 percemet végigaludjam?- kérdeztem, majd lecsaptam a telefont és visszaaludtam.

***

Szombat volt, éjjel 11 és éppen beértem a nap utolsó szakaszán. Ekkor kopogott be az ablakon az egyik szerelőm.

- Valami újságíró vár. Állítólag a sajtósod beígért egy fél órás exkluzív interjút.

- Exkluzív interjú? Most? Itt sincs a sajtósom- mormogtam az orrom alá. – Derítsd már ki, hogy kivel beszélt.

A srác elment, de nekem akkor már megvolt a sejtésem. És ez nem kecsegtetett semmi jóval. Nem is kellett csalódnom.

- Azt mondta, hogy egy magas, szőke, zöld szemű nő ígérte meg neki…

- Megyek morogtam és átkoztam a pillanatot, mikor kiszemeltem magamnak Bonnie-t.

***

2010 decembere, FIA gála. A lányok nem adtak hírt magukról az utolsó futam óta. Már az is be lett jelentve, hogy én leszek Mark helyett a pilóta. Mindenki repkedett, hogy visszatérek és a mezőnyben 6 világbajnok lesz egy szezonban.

Ha már emlegettem a kerge kengurut, ideje volt, hogy lakoljon. Még nem teljesítette a feladatát, amit én szabok meg az iszogatás után. Persze, beszéltem Bernie-vel és Jean Todttal is, mert nem akartam, hogy nagyon nagy legyen a balhé. Így engedélyt is kaptam, de csak éjfél utánra, mert addigra a legtöbb nagyember elmegy és olyankor már csak a pilóták szoktam maradni. Fél1-kor fel is mentem a színpadra és megkaparintottam a mikrofont.

- Halihó, emberek! Előkerítené valaki a kerge… akarom mondani Mark Webbert?- néztem körbe, majd lassan fel is támogatták őt a színpadra. – A fogadásunk értelmében ideje letöltened a büntetésed. A következő egy órában alsónadrágban kell felszolgálnod a jelenlévőknek.

Kerek szemekkel nézett rám. Megjelent 2 pincérsrác és elrángatták a konyha irányába. Minden jelenlévő izgatottan várta a megjelenését. És mikor megtörtént, mindenkiből kiszakadt a röhögés. A nyakába tettek egy cuki csokornyakkendőt, rajta maradt a zokni és a cipő. De a legröhejesebb a rózsaszín, piros szívecskékkel díszített fecske volt.

- Kár lett volna elveszíteni- röhögött mellettem Heikki.

- Nem mindennapi a látvány- nevettem én is és készítettem egy képet a mobilommal.

- Tudsz te, ha akarsz, szépfiú- súgta egy nő a fülembe.

2010. március 17., szerda

Back again... - 5. rész

Másnap reggel iszonyatos fejfájással keltem… Tudtam, hogy nem más okozza, mint az 50 %-os magyar pálinka… De megérdemeltem, mert kikezdtem vele. És utána elhagytam… és a srácok is hasonlóan cselekedtek. Csak az a baj, hogy én hibáztam a legnagyobbat… addig hitegettem a lányt, amíg le nem feküdt velem.

Kicsit kómásan és másnaposan battyogtam le az étterembe reggelizni. Lehuppantam egy székre, rendeltem kávét és pirítóst, majd bámultam ki a fejemből. Egészen addig, amíg meg nem akadt a szemem azokon a gyönyörűen világító zöld szemeken. Ott állt az asztal mellett és rám mosolygott.

- Szia, Kimi!- köszönt barátságosan.

- Bonnie!- biccentettem.

- Nem zavarna, ha leülnék?- kérdezte és felhúzta a kecses szemöldökét.

Végignéztem rajta. Egy csípőfarmert viselt élénksárga ujjatlan felsővel, ami kiemelte csodaszép alakját. Tudtam, hogy nem szabadna, de kezdtem megint elveszni benne. Zavartan megráztam a fejem és mutattam, hogy üljön le. Csak egy kapucsínót ivott, de azt is olyan szexin tudta kavargatni, hogy feladtam, hogy tiltakozzak a vonzása ellen.

- Minek köszönhetem a látogatást?

- Te is tudod nagyon jól- mosolygott tovább. – Akkor kellett volna meggondolnod a dolgokat, mikor először találkoztunk.

- Bonnie, nézd, én… - kezdtem volna keresni valamit, ami enyhíti a bűneimet, de csak megrázta a fejét.

- Már nem tudod visszacsinálni. Inkább ne magyarázkodj, mert nem jöhetsz ki jól belőle. A te érdeked, hogy minél kevesebb legyen a terhelő dolog.

Nem értettem, hogy miként képes állandóan mosolyogni. A szeme persze elárulta, de ezt ő is tudta. A gyönyörű zöld szemek izzottak a fájdalomtól, méregtől és bosszúvágytól. Nem lesz egyszerű dolgom. És ha itt megtalált, mindenhol meg fog találni.

- É a többiek?- kérdeztem rá a barátnőire.

- Gemmával Monzában találkoztam. Ő a kedves német barátocskádat kereste, aki felültette. Összefogtunk és jóban lettünk. Milánóban van egy háza, mivel olasz és ott lakunk mindannyian. Alig 3 órányira tőled.

- Bonnie, gondold meg, hogy mit csinálsz- dőltem előre.

- Pontosan tudom, hogy mit csinálok- kelt fel. Rám mosolygott, majd a mellettünk megálló Sebastian felé fordult. – Gemma üdvözletét küldi. Hiányoztál neki.

Ennyit mondott, majd faképnél hagyott minket. Csak néztünk utána. Nem szoktam félni, főleg nem nőktől, de nem voltam biztos abban, hogy tudni akarom, mit terveznek a lányok. Közben a leendő csapattársam leült mellém.

- Pocsékul vagyok – morogta.

- Ez volt a céljuk- feleltem és belekortyoltam a kávéba. – Bonnie tőlem tanulta meg, hogy mivel lehet kiütni mindenkit.

- Mi? Te mondtad neki ezeket az italokat?- mordult rám.

- Csak részben. Nálam az utolsó lépés a Finnlandia. Ő tovább fejlesztette a dolgot. Mikor utoljára láttam, akkor még Magyarországon tanult. Gondolom, onnan szerzett pálinkát. Méghozzá házit, mézeset és barackot. Ezek együtt gyilkosak egy olyan szervezetnek, ami nincs hozzá szokva a nagyon ütős szeszekhez.

- És nálad? Te eléggé hozzá vagy szokva a piához…- sandított felém.

- Nekem az volt a bajom, hogy keverte… és ezt nagyon jól tudta- néztem az ajtó felé, ahol ott ácsorgott minket szemlélve a barátnőjével. És Christian Hornerrel… Ebből semmi jó nem sülhet ki.