Az a bizonyos nagy Ő - 6/6

- Anya, ehetek palacsintát?- jelent meg mellettem egy szőke buksi.

- Mit mondd erről a keresztapád?- kérdeztem vissza.

- Szerinte csak zöldséget ehetek- húzta el a száját Sebi.

- Próbáltad már azt, hogy többet futsz 5 perccel palacsintánként?- pillantottam őrá.

- Tommi!- masírozott ki kiabálva a konyhából.

- Anya, el tudsz vinni este?- jött be most egy barna hajú leányzó.

- Hová is?- fordultam felé.

- Áttették a pénteki táncot mára. Tudod, már mondtam- vett ki egy üveg vizet a hűtőből.

- Miért nem kéred meg a bátyádat vagy az apádat?- kavartam meg a levest a tűzhelyen.

- Seb szerint ciki engem fuvarozni, apának meg nem tetszik, hogy Daniellel járok- magyarázta.

- És miért nem mész át Kimiékhez és beszélitek meg vele, hogy együtt mentek?- adtam neki ötletet.

Kaptam egy puszit, majd láttam, ahogy a lány az udvaron rohan át. A kis svájci város szélén egymás mellett állt a 3 hatalmas ház. Eléggé régóta ugyanaz a 3 család lakott itt: Kimiék, Tommiék és mi. Mióta kijöttem a kórházból 17 éve, azóta élünk itt, ezekben a házakban. Az már más dolog, hogy a létszámunk egyre csak nőtt. Kimi fia, Daniel és a mi lányunk, Lily egy pár voltak. Persze Sebastiannak nem volt egyszerű elfogadnia, hogy a 16 éves lánya már felnőtt. Sebi kapcsolatát nekem volt nehezebb elfogadni, de a fiunk már 20 éves és pilóta már 3 hosszú éve a Forma-1-ben. Daniel is oda tartott, jelenleg a GP-2-ben volt újonc. Tommi volt a legszerencsésebb, mivel sem Dotty, sem Stacy, sem Naomi miatt nem kellett aggódnia, hogy pilótává avanzsál. Nekem nem volt ekkora szerencsém, mert Sebi mellett Lucas is versenyzett, jelenleg még csak gokartban, hiszen csak 10 éves.

Úgyhogy el voltunk látva fiatalokkal és pilótákkal is. Nem beszélve a csapatfőnökről és a versenymérnökről. Merthogy Christian Horner 2 éve úgy döntött, hogy visszavonul és csak a gyár irányításával foglalkozik tovább. A csapatot pedig átadta annak, akiben a legjobban megbízott: Sebastian Vettelnek. Ő pedig megkérte Kimit, hogy legyen a csapat egyik versenymérnöke. És nem adta lejjebb, mert a másik versenymérnök a lengyel Robert Kubica lett. A Red Bull Racing volt az F-1 leginkább versenyzőközpontú csapata. Pilótaként a fiunk mellett a kisebb Felipe Massa volt jelen. Úgyhogy az utazás és az izgalom az életünk része volt még mindig.

- Mi finomat kapunk ma ebédre?- jött be hozzám Ő.

- Zöldségleves, rántott hús, rántott gomba, rántott karfiol, rántott sajt, franciasaláta, Cézár-saláta, krumpli saláta és palacsinta- soroltam fel a menüt a férfinek.

- És ezt mindet te csinálod?- ölelte át a derekam.

- Csak a levest, a krumpli salátát és a palacsintát- biccentettem az édesség felé. – Jenni hozza a húst, a gombát és a franciasalátát, Lucy pedig a többit. Viszont meg kellene teríteni 14 főre- fordultam felé.

- Miért 14-re?- ráncolta össze a homlokát.

- Mert Juliette is velünk eszik- mosolyogtam rá. - Sebi megkért rá, hogy ő is itt lehessen.

- Nem vagy túl elnéző a fiaddal kapcsolatban?- mosolyodott el a férfi.

- Talán egy kicsit- vallottam be pirulva. – De nem tiltom meg neki, hogy minél többet legyen együtt azzal a bizonyos nagy Ő-vel.

- Te hiszel abban, hogy létezik az a bizonyos nagy Ő?- csodálkozott el rajtam.

- Hogyne hinnék benne!- koppintottam az orrára. – Itt áll előttem. Már akkor tudtam, mikor megláttalak a kávézóban.

- Azóta sem bántam meg, hogy bementem azért a szendvicsért- adott egy puszit.

- A gyerekek sem lennének, ha akkor nem éheztet halálra Tommi- nevetett fel.

- Keresztapu téged is éheztetett?- tért vissza Sebi a köreinkbe.

- Mikor megismertem anyádat, akkor igen- mosolygott rá a fiúra. – Azóta tartom hasznosnak a néhai koplalást.

- Nekem is mindig ezt mondogatja Tommi- lépett be a konyhába egy gokart alkatrészt piszkálgatva Lucas. – De mért baj, ha szeretem, amit anya főz?

- Az sosem baj, öcsi- libbent be Lily is. – Csak az a baj, ha nem férsz bele a kocsiba.

- Tudjátok, mit?- néztem a három gyerekre. – Ma mindenki annyit eszik, amennyit akar. Kivéve a palacsintát- ajánlottam fel.

- Miket hallok?- lépett be a konyhába mindenki szeretett edzője. – Sebastian, meg kellene nevelned az asszonyt.

- Bocsi, nem tehetem!- emelte fel a kezeit az említett. – Az előbb vallotta be, hogy én vagyok számára az a bizonyos nagy Ő. És azt hiszem, hogy az én nagy Ő-m ez a drága angyal- húzott magához.

- 42 éves korodra szentimentális vénember lettél- jelent meg Kimi. Hová süllyed a mai világ?!

- Nem mindegy?- kérdezte Lily. – Anyu és apu egymás nagy Ő-i és ez így tökéletes.

- Ha jól emlékszem, akkor ti tepertetek azért, hogy ez így legyen- jegyezte meg Sebi.

- Neked csönd!- mondta egyszerre Kimi és Tommi. A kis családom nevetve távozott a konyhából, hogy megünnepeljük az újjászületésem 17. évfordulóját.

Az a bizonyos nagy Ő - 5/6

Iszonyatosan szúrtak a szemeim, mintha soha nem nyitottam volna ki őket. Most is megpróbálkoztam ezzel az egyszerű és mindennapi művelettel, de nem sikerült. A következő, amivel próbálkoztam, a kezem volt. De alig mozdítottam meg azt, éreztem, ahogy a tűk könyörtelenül fúródnak még mélyebbre a bőrömbe. Fájdalmas nyögés hagyta el az ajkaimat.

- Melody?- hallottam a fülem mellett a vágyott hangot. – Kicsim, ébren vagy?

- Seb- suttogtam magam elé teljesen hitetlenül, mivel nem láttam őt.

- Én vagyok, kicsim. Nyisd ki a szemed!- kérlelt szelíden, mialatt az arcom simogatta.

- Nem bírom. Szúr- panaszoltam.

Feleletet nem kaptam, de az arcom simogatását nem hagyta abba. Majd még tovább ment, mivel apró csókokkal hintette be az egész arcom. Végigcsókolta a homlokom, az arcom mindkét oldalát, az állam vonalát, a két szemem, majd az orrom. A végén pedig kaptam egy óvatos és rövid csókot a számra. Majd megszűnt a kényeztetés.

- Kimennének, kérem? Megvizsgálom a kisasszonyt- hallottam meg az orvosom hangját.

Utána jött egy ki szöszmötölés, majd az ajtó nyílása és csukódása. A doki pedig nekilátott a vizsgálatnak. Nem volt kellemes, mikor a hegemet tapogatta végig, azt pedig végképp utáltam, hogy a kis lámpájával a szemembe világított. De szerencsére utána megemberelte magát és csöppentett valamivel a látószervembe, így a szúrás múlni kezdett. Sűrűn pislogtam és lassan eljutottam odáig, hogy megláttam az arcát. Mosolygott egyet, majd magamra hagyott.

- Végre újra velünk vagy- telepedett le mellém Seb és Kimi is.

- Pocsékul néztek ki- feleltem nekik rekedt hangon. – Mikor aludtatok utoljára ágyban?

- Tegnap- mondta a Jégember. – Sebas meg tegnapelőtt.

- Nem éppen úgy látszik – jegyeztem meg jókedvűen. – Hol van Sebi?

- Tomminál alszik. Már egészen megszokta, hogy 3 szobája van- felelte Ő.

- Mégis hogy lenne 3 szobája?- kérdeztem meglepetten.

- Minden nap más vigyáz rá éjjel. Így minden nap más szobában alszik- magyarázta Kimster.

- Milyen nap van ma?- tértem át egy más témára.

- Szeptember 13. , csütörtök, hajnali fél négy- sorolta az én nagy Ő-m.

- Miért vagy itt? Neked Monzában lenne a helyed- néztem rá mérgesen.

- A délelőtti géppel megyek. Meg van beszélve a csapattal. Addig akarok veled lenni, ameddig csak lehet- fogta meg a kezem és belecsókolt a tenyerembe.

- Spa-t is kihagyta volna miattad- árulta be őt Kims. – Szerencsére a kicsinyített másának volt annyi esze, hogy elküldje oda.

- Az én drága hercegem- lábadt könnybe a szemem.

- A dokik szerint még egy hónapot itt kell koplalnod- vetett fel egy új témát a finnek nagysága.

- Ez ugye valami hülye vicc? Haza akarok menni- jelentettem ki.

- Nem vicc. És haza sem mehetsz- felelte Sebastian. – Vettem egy házat ennek a lököttnek a tőszomszédságában. Éppen felmérik azt, hogy miket kell beszerezni a sterilizálásához. Mire kiengednek, kész is lesz minden.

- Akkor most mi…?- kérdeztem félve, remegő hangon.

- Mi elkezdjük végre azt az életet, amit terveztünk három éve- mosolygott Seb. – De ezt ráérünk megbeszélni. Most inkább aludj még, rád fog férni. Főleg, ha megjelenik a legapróbb Vettel.

Nem kellett kétszer mondania, már vissza is feküdtem aludni. Becsuktam a szemeimet és vártam a megnyugtató álmot. Azt még éreztem, hogy a két fiú elhagyja az ágyamat, de Seb kezét nem engedtem el egy pillanatra sem. Majd a jóleső tudatlanság világába süppedtem. Ebből a világból csak akkor tértem vissza, mikor két aprócska kéz cirógatta az arcom. A szemeimet kinyitva láthattam is az imádott gyermekarcot.

- Anya!- mosolyodott el a kicsi fiam. – Tudtam, hogy betartod, amit ígértél.

- Mindig betartottam- mosolyogtam rá és lehúztam magamhoz egy puszira.

- Igen. Apa is velünk van- nézett fel a férfire, aki ott állt az ágy mellett.

- Ezt ne nekem köszönd- simogattam meg az arcát. – Nem én vittelek el hozzá.

- Nem baj- vigyorgott tovább, mialatt leült mellém.

- Mikor kell menned?- fordultam Őfelé.

- Lassan indulnom kellene a reptérre, de nem nagyon akarózik…- mosolyodott el.

- Megy veled valaki?- néztem a fiúkat, de csak nemleges fejrázást kaptam. – Miért nem?

- A szüleid megpróbálnak kihasználni minden alkalmat arra, hogy elvigyék Sebit, mikor Sebastian nincs vele. Inkább rá vigyázunk- magyarázta Tommi.

- Akkor most változtatunk- döntöttem el. – Tommi, te mégy Sebbel, Kimi meg óvó bácsit játszik a kedvemért- vigyorogtam rájuk.

- De…- kezdte volna kedvesem, viszont leintettem.

- 4 éve itt nyertél először. Ismételd meg a diadalt nekünk- kértem a férfit.

- Ha feleségül akarom venni, emlékeztessetek arra, hogy milyen is valójában- morogta a fiúknak, majd búcsúzóul hosszan csókolt.

Az a bizonyos nagy Ő - 4/6

Nézzetek a fejléc alá is! :)

-------------------------------------------------------------------------


A férfi tudta, hogy meg kell hoznia egy döntést. Egy olyan döntést, ami biztosan megváltoztatja Őt, a fiát, a lány szüleit, mindenkit. A hatalmas teher az Ő vállát nyomta. Pillanatok alatt lett élet és halál ura. Fájt neki, hogy ilyen áron kellett újra látnia a nőt.

- Ha megígérte, akkor úgy lesz- mondta a gyereknek. – Tegyen meg mindent, hogy Melody felébredjen és élhessen- fordult az orvos felé, aki egy bólintással tudomásul vette a dolgot.

Amint távozott a szobából, a szülők mérgesen, csalódottan és vádlón vizsgálták a férfit. Nem törődött velük, csak visszaült a nő mellé és a kezeibe vette a gyenge, hideg, női kezet. Barátai is követték a példáját és két fotelt húztak az ágy mellé, ahová leültek. A kisfiú álmosan pislogott az apjára Kims karjaiból, majd néhány pillanattal később alva bukott a feje a férfi vállára. Fáradtak voltak mindannyian, de nem mertek aludni. Féltek attól, ami történni fog.

*****

Az elkövetkezendő 3 hét szinte minden napjának 24 óráját a kórházban töltötték. A férfi csak akkor volt hajlandó hosszabb időre elhagyni a kórtermet, mikor a fia kérte arra, menjen és nyerje meg a következő futamot a nő számára. Mikor elindult Spa-ba, akkor a csapata még úgy tudta, hogy a megbeszéltek alapján nem vesz részt a versenyen. Egész hétvége alatt csak akkor látták, mikor autóba kellett ülnie. Búskomor volt, nyilatkozni sem nagyon tudott és nem is akart. A rádiójában is lehetett hallani a fájdalmat: „Christian, Rocky, srácok, kösz a megértést! Sebi, mondd meg anyának, hogy érte volt. Sietek haaz!” A dobogón állva a himnuszok alatt is sírt, a pezsgőhöz hozzá sem nyúlt és nem ünnepelt. A csapata is hazaengedte, amint vége lett a hivatalos interjúknak. Ő pedig repült vissza a magánklinikára a lányhoz, a fiához és a mellette álló barátaihoz. Vacsoraidő volt, mikor belépett az egészségügyi intézménybe. Amennyire csak tudott, sietett a terem felé. Meglepetten fékezett le az ajtó előtt, ahol ott ácsorgott Kimi és a kisfia.

- Mi történt?- kérdezte a barátját, mialatt a karjába vette a gyermeket.

- A műszerek elkezdtek csipogni, a doki berontott és kiküldött. Ez volt úgy 10 perce- magyarázta a Jégember.

- Melody, ne csináld!- fordult az ajtó felé elszoruló szívvel. Az orvos ekkor lépett ki a szobából.

- Nyugalom, nincs vége semminek- tette a kezét az aggódó férfi vállára. – Most kezdődik minden.

- Ezt hogy érti?- előzte meg Őt Kims a kérdéssel.

- A sugárkezelés után mostanra jutott el oda a hölgy szervezete, hogy kissé megerősödjön és reagálni kezdje a gyógyszereket. A kóma állapota már nem áll fenn sokáig, hamarosan felébredhet és elkezdődhet az aktív gyógyulás- mosolyodott el az orvos.

- Meddig kell itt lennie a kórházban?- szólalt meg végül Sebastian.

- Még legalább egy hónap. És az lenne a legcélravezetőbb, ha ki tudnának alakítani egy minél sterilebb környezetet- nézett az orvos a két férfire.

- Bármit megteszek, ami ahhoz szükséges, hogy Melody újra a régi legyen- válaszot Ő.

- Akkor menjenek vissza a kisasszonyhoz, én pedig összeírom a teendőiket- biccentett a szakember és magára hagyta az aggódó hozzátartozókat.

- Apa- szólalt meg a kisfiú már a kórteremben. – Mit mondott a doktor bácsi? Mikor ébred fel anya?

- Azt nem tudom megmondani, de hamarosan- simogatta meg az ő arcát a kérdezett.

A férfi úgy érezte, hogy a mázsás súly, ami a vállán volt, legördült onnan. Jobban érezte magát attól, hogy tudta, a döntésével megmentette a szeretett nőt. Rettegett attól, hogy meg fogja bánni ezt a döntést, mert fájdalmat okoz annak a nőnek, aki a boldogságot, a családot, a szeretetet, az életet jelenti neki. Könnyebb volt számára a lélegzés, az élet, a mindennapok. Arra sem emlékezett már, hogy mikor volt utoljára éhes. Most viszont érezte, hogy szereznie kell valamilyen ételt, mert a szervezete követeli azt.

Az a bizonyos nagy Ő - 3/6

Leült az ágyam szélére. Ránézett a mellette ácsorgó kisgyerekre, majd felemelte őt és odaültette maga mellé. Megfogta a kezem és ráfektette a fiunk kezét, majd a sajátjával bilincsbe zárta azokat.

- Drága Melody!- kezdte halkan, mivel megszólalni is alig mert. – Könyörgöm, bocsáss meg nekem! Kérlek, gyere vissza, hogy mindent elölről kezdhessünk! Hogy mindent boldogan élhessünk meg hárman, együtt. Kicsim, szeretlek!- suttogta a végét könnyes szemekkel.

- Apa…- suttogta a kisfiunk felnézve rá.

- Nincs semmi baj, Seb- simogatta meg az ő arcát. – Minden rendbe fog jönni.

- Anya?- kérdezte a kicsi engem kémlelve.

- Anya most nagyon beteg- kezdte Ő és visszanyelte a könnyeit. – De nézd meg, milyen szép, mikor alszik.

- Nincsen haja- mondta szomorúan a kisfiú.

- Nincs, mert nagyon beteg volt- helyeselt Seb. – Azonban mikor hazavisszük őt, mi fogjuk ápolni és akkor újra ki fog nőni a haja. Olyan lesz, mint régen.

- Mint régen?- fordult teljesen az apja felé a fiú.

- Olyan, mint mielőtt te megszülettél- mosolyodott el halványan. – Akkor anyával voltam. Minden olyan lesz, csak annyi változik, hogy már te is itt vagy nekünk.

- És az baj?- ijedt meg a törpe.

- Nem! Te vagy a legszebb dolog, ami történhetett velünk- ölelte magához Ő a kicsinyített mását. A szüleim eddig bírták némán figyelni, hogy Ő is itt van.

- Hogy mert idejönni? Nem volt elég, hogy tönkretette a lányunk életét?- lépett előrébb apám.

- Vissza akarom kapni a nőt, akit szeretek. És nevelni akarom a fiam- kelt fel mellőlem Sebastian.

- Hogy újra elhagyja, ha valami már nem tetszik?- kérdezte anyám az apám takarásából. Ő már vissza akart vágni, mikor belépett az orvos, akit követett Kimi és Tommi.

- Jó napot!- köszönt a férfi. – Komoly döntést kell hozniuk a kisasszony kezelésével kapcsolatban. Ki a felelős ebben az esetben?- nézett körbe a szakember.

- Mi- szólaltak meg a szüleim azonnal.

- Nem éppen- rázta meg a fejét a Jégember. – Melody nem éppen így gondolta.

Tommi volt az, aki egy lezárt borítékot vett elő. Mindenki láthatta rajta a helyi jegyző hiteles pecsétjét, ami a műtét előtt 3 nappal került a papírra. Átnyújtotta a kezelőorvosomnak az okmányt, aki felbontotta és olvasni kezdte a dokumentumot. Bólogatott néhányat, majd felemelte a fejét és végignézett a jelenlévő személyeken. Végül megszólalt.

- A kisasszony kezeléséről mostantól csak és kizárólag Mr. Sebastian Vettel dönt- jelentette ki.

- Mégis miért?- kérdezte az említett.

- Majd ő elmeséli- nyújtott felé a fiatalabb finn egy újabb borítékot. Ennek az elején a kézírásommal annyi szerepelt: Seb Vettel.

„Seb!

Ha ezt a rövid levelet a kezedben tartod és olvasod, az azt jelenti, hogy számomra az élet nagy büntetést rótt ki. Sajnálom, hogy nem tettem meg mindent azért, hogy ismerd a fiunkat. Ő tud rólad mindent, remélem, hogy nem taszítod el magadtól. A fiúknál van egy meghatalmazás a kizárólagos gyámságodról arra az esetre, ha nem ébredek fel és hajlandó vagy nevelni Sebastiant. Fogalmam sincs, hogy milyen lehet az állapotom, mikor olvasod ezeket a sorokat, de arra kérlek, hogy úgy dönts, ahogy jónak látod. Ne törődj a szüleimmel! Arra vágyom, hogy te mondd ki a végső szavakat. Szerettelek, szeretlek és szeretni foglak egészen addig, amíg a szívem meg nem szűnik dobogni.

Melody”

- Miért adtál a kezembe ekkora terhet?- simogatta meg az arcom már majdnem sírva Sebastian.

- Anyu megígérte, hogy felébred. Megígérte nekem. Fel fog ébredni. Mindig betartja az ígéretét- magyarázta kicsi Seb félve Kimi karjai közül. Kétségbeesett tekintete köztem és Sebastian arca között ugrált.

Az a bizonyos nagy Ő - 2/6

Tommi nyitott nekik ajtót és teljesen ledöbbent, mikor meglátta Kimi kezében őt.

- Ki az?- kiabált ki a konyhából Ő.

- Kimi. Elhozott valakit- felelt a fiatalabb finn barátjának.

- Mégis kit?- lépett ki a hatalmas térbe Ő. Maga Sebastian Vettel.

- Valakit, aki beszélne veled, ha már Melody-nak nem hagytad a dolgot- válaszolta Kimster.

Ő csak nézett a barátaira, hogy miért is akarják még mindig azt bizonygatni, hogy Melody nem verte át és még mindig szereti. De ekkor előlépett a Jégember takarásából ő. Sebastian megdöbbenve bámulta a 3 éves kisfiút. A leginkább az lepte meg Őt, hogy a pici gyermekben önmagát és az öccsét látta viszont. Sosem gondolta, hogy Melody nagy titka, amit neki is tudnia kell, az egy közös gyerek. Merthogy tagadhatatlan volt, hogy ő a pici apja. És talán nem is akarta tagadni.

- Apa!- mondta a kisfiú félszegen és előre lépett egyet.

- Az enyém?!- kérdezte és állította egyszerre a férfi. – De hogy…?

- A neve Sebastian- mondta Tommi. – Melody próbálta neked elmondani attól a pillanattól kezdve, hogy megtudta, ő létezik. Csak te voltál olyan önfejű, hogy nem hallgattad meg.

- Mióta tudjátok?- meredt a két férfire.

- Lassan másfél éve. De nem hagytad, hogy megmondjuk neked- felelte Kimi komolyan.

A kisfiú ekkor már a nappalit fedezte fel. Nagyon tetszett neki a hatalmas tér, főleg, hogy ott lehetett, ahol az apukája. Habár kicsi volt és nem értette a felnőtteket, annyiban biztos volt, hogy az apukája szereti. Akkor is, ha eddig nem volt vele. Ahogy az asztalhoz lépett, meglátott egy képet, amin egy nő volt.

- Anya!- mondta a kicsi Sebastian és szemeiből potyogni kezdtek a könnyek.

- Mi a baj?- lépett mellé Seb és a karjaiba vette a fiát. Életében először.

- Anya beteg- motyogta a gyermek és szorosan az apukájához bújt.

- Melody rákos- szólalt meg Tommi barátja kérdő pillantását látva. – Megműtötték, sikeres is volt a beavatkozás, de kómában van. A szervezete a korábbi kemoterápia miatt eleve gyenge, de most nagyon úgy fest, hogy vége lesz. Egyszer már visszahozták, de nem biztos, hogy legközelebb is sikerülni fog.

- Ne mondj ilyet!- emelte meg a hangját Seb. – Fel fog ébredni.

- Talán már belefáradt abba, hogy küzdjön érted- morogta Kimi.

- Eddig ő küzdött. Most én fogok- felelte céltudatosan a Férfi.

Nem tartott számára sokáig, hogy átöltözzön. A gyermeket, a fiát viszont egy pillanatig sem tévesztette szem elől. Odafigyelt rá, nyugtatta, ahogy csak tudta. Az sem érdekelte, hogy nem Ő vezet. Száműzte magát a hátsó ülésre a fia mellé és jól esett neki. Mindent meg akart tenni azért az emberért, aki félig Ő, félig a szeretett nő. Ekkor már tisztában volt azzal, hogy mekkora hibát követett el akkor, mikor a büszkesége nem engedte, hogy megbocsásson a nőnek mindent, amit tett. Csak remélhette, hogy nem lesz késő. A kórteremhez érve érezte, hogy a szíve a torkában dobog.

A kisfia fogta meg a kezét biztatólag és húzta be a szobába, ahol Melody feküdt. Ott voltak a lány szülei, de nem fordult feléjük. Csak nézte, hogy mi lett azzal a csodálatos lánnyal, akit szeretett. A kórházi félhomályban csak még sápadtabb lett, a hatalmas hálóruha kiemelte a soványságát, a kemoterápia miatt kihullott az összes gyönyörű barna tincse. De azt is érezte, hogy ez kicsit sem taszítja őt, sokkal inkább növeli a már amúgy is növelhetetlennek vélt szerelmet.

Az a bizonyos nagy Ő - 1/6

Az egyetemi unatkozás is meghozta a gyümölcsét. :) Írtam egy novellát, amit 6 részben fogtok megkapni a héten, feltéve, hogy írogattok szorgalmasan megjegyzéseket nekem. :) Ha sokan írogattok, akkor lehet, hogy hozok Kísért a múlt folytatást is. :):)

-----------------------------------------------------------------------

Az a bizonyos nagy Ő

Mindenkinek vannak titkai. Kinek kicsi, kinek nagy. A saját titkomat a hatalmas kategóriába tudom sorolni. Bár, ha belegondolok, már nem titok, mert ketten tudunk róla. Én és ő. Meg még ketten, a szüleim. És még ketten, az Ő két legjobb barátja. Csakhogy ez már egy másik Ő. Ez már az a bizonyos Ő. Akinek először kellett volna tudnia. De hiába akarnám elmondani, Ő haragszik rám. És teljesen igaza van. Hazudtam. Mikor megismerkedtünk, akkor én még Mrs. Jason Donovan voltam. Pusztán üzleti alapon mentem férjhez 20 évesen. De ez az én saram és nem másé. Nyílt kapcsolatban éltünk végig. Jason általában valamelyik titkárnőjét döngette, én inkább tartós kapcsolatra vágytam. Dolgoznom sem kellett volna, de én ragaszkodtam hozzá. Így lettem pincérnő egy kávézóban. És így ismertem meg a bizonyos Őt.

A környék legtökéletesebb pasijának a karjaiban kötöttem ki. Boldog volt és boldog voltam. Mindenhol maximálisan teljesített: a pályán, az interjúkon, az értekezleteken, az ágyban… Soha előtte nem vágytam még annyira férfire testileg is, mint rá. Számomra Ő volt Adonisz. Viccelődtem is ezzel, de megpróbálta kivédeni. Nem akarta, hogy tökéletesnek higgye bárki is. Talán ez is nagy szerepet játszott abban, hogy belészerettem. És miatta képes lettem volna tönkretenni egy tökéletes vállalkozást. Mindehhez elég lett volna elválnom. Viszont Jason Donovan keresztbe tett nekem.

Kiderítette az Ő telefonszámát és személyes találkozót beszélt meg vele. Beszámolt neki a „tökéletes” házasságunkról és bizonyítékul elvitte az esküvői fotókat és a házassági szerződésünket. Aznap este ezeket az orrom alá nyomva Ő szakított velem. Teljesen kiborultam a szakítástól, főleg, mikor J. nyíltan vallott a boldogságom teljes lerombolásáról. 4 napot vett igénybe a teljes regenerálódás. Aznap hallottam először a másik őről. A kicsi őről. És ekkor lett egy újabb biztos pontom. Habár Ő nem volt mellettem, őmiatta muszáj volt cselekednem. Elváltam Jason Donovantől és újra Melody Presters lehettem. Mire vége lett a válásnak, ő is velem lehetett. Ragaszkodott ahhoz, hogy ha egyszer találkozik Ővele, ugyanaz legyen a nevük. Így Sebastiannak hívtam őt. Szerettük egymást, nagyon. A szüleim is imádattal néztek rá. Sokáig csak mi ismertük őt. Pontosabban 20 hónapig csak a miénk volt. Utána jött az Ő két legjobb barátja.

Azt mondták, hogy iszonyatosan ki van akadva még mindig. Persze ehhez hozzájárult, hogy folyamatosan kerestem Őt. Tudatni akartam Vele a titkomat, de Ő nem hagyta. A fiúknak sem akartam elmondani, de ő keresztülhúzta a számításaimat, mikor odatotyogott hozzám a kezében a kedvenc autójával és kijelentette, hogy: „Anya, Sebastian, játék!”. Ez pont elég volt a két barátnak, hogy tudják a titkomat. Attól a pillanattól kezdve megpróbálták rávenni Őt, hogy beszéljen velem, de hajthatatlan volt. Én is mindent meg akartam tenni Őérte, de teljesen eltaszított. Tudtam, hogy minden az én hibám, de csak azzal tudtam védekezni, hogy szerettem és nem akartam elveszíteni. Talán ez volt a hatalmas hibám és ezért veszítettem el. De megmaradt nekem belőle valamennyi őbenne. Egészen addig tartották bennem a lelket, ameddig lehetett.

Még az utolsó lélegzetvételemmel is Őérte küzdöttem. A kialakult betegségem sem akadályozott meg semmiben, harcoltam a nagy szerelemért. Mígnem a műtőben nem volt több levegő, nem volt több szívdobbanás. Véget ért e küzdelem, amit 3 éve folytattam. Mindenki ezt hitte egészen addig, ameddig nem lett újra működőképes a testem. A családom, az Ő két barátja mind azon voltak, hogy valamilyen módon visszahozzanak a kómából, de mindez lehetetlennek tűnt. Egészen addig, amíg Kimi el nem hozta őt. Sokáig csak azt hajtogatta, hogy: „Szeretlek, Anya!”, majd a nagy kék szemeivel felnézett Kimire és annyit mondott: „Vigyél Apához!”. A szüleim nem tartották jó ötletnek, de Kimi kitartott őmellette és elvitte Őhozzá.