(Kimi)
Még mindig komolyan emlékeztem a szombaton történtekre és arra, hogy a lányok mit csináltak velünk. Az pedig még jobban zavart, hogy Bonnie-nak már másodjára sikerült annyira felhúznia, hogy képtelen legyek koncentrálni. Ott voltunk, ahol minden kezdődött. És most a szomszéd szobában alszik.
Kimentem a konyhába és főztem egy kávét. A hétfő reggel sosem indult jól. Leültem és elkezdtem szürcsölni a fekete italt. Nem esett jól, de valahogy fel kell ébredni. Közben a mobilomat nyomkodtam. Éppen Forma-1-et játszottam rajta, mikor megszólalt. Annyira megijedtem, hogy kicsúszott a kezemből és végigszánkázott a pulton. Koppanás még sem volt.
- Szia Rami! Az öcséd éppen tönkre akarja tenni a telefonját… Fogalmam sincs, hogy miért… Adom, szia!- sétált mellém Bonnie és a kezembe nyomta a készüléket.
- Miért kell neked hajnalok hajnalán telefonálni?- kérdeztem a kedvenc testvéremet.
- Nem mindegy neked? Ébren vagy- nevetett.
- Mondd, mi olyan sürgős, hogy nem bírtad nélkülem?- kérdeztem nevetve és közben figyeltem, ahogy a lakótársam elhelyezkedik velem szemben.
- Csak meg akartam kérdezni, hogy milyen volt a buli a hétvégén- mondta ártatlanul.
- Honnan tudsz te arról?- kérdeztem, miközben mérgesen a lányra néztem.
- Kaptam néhány képet. Úgy vettem észre, jól szórakoztál- vihogott.
- Nagyon. Főleg, mikor leléptem egy feketével- adtam egy döfést a velem szemben ülőnek.
- Kimi, ne hazudj!- szólt rám. – Nem érdemli meg, hogy teljesen tönkretedd!
- De ő megteheti, mi?- kérdeztem ingerülten.
- Kimi!- mondta még Rami, de rávágtam a telefont.
Bonnie csak ült az asztalnál megkövülten, nem tudott mit mondani. Mérgesen odavágtattam hozzá és felrántottam a székről. A szemében félelem csillant. Nem nézett rám, de remegett. Tudta, hogy baj van és nem is kicsi.
- Van mára valami?- kérdeztem erőltetetten nyugodt hangon.
- Nincs- suttogta.
- Akkor leléptem- engedtem el.
***
(Bonnie)
Kimi nagyon dühös volt. Tudtam, hogy talán nem kellett volna a képeket elküldeni a fiúknak. Fel is hívtam Ramit, hogy töröljék ki őket és ne mentsék le sehová, mert baj van. Megígérte, hogy intézkedik. Kimi annyira hirtelen és szó nélkül rohant el, hogy aggódtam érte. Végül a felszültségem levezetésének érdekében elmentem futni.
Csak a gyár területén belül futottam, mert nem volt kedvem egy olyan ájuláshoz, mint a múltkori. Mikor már 2 órája mást sem csináltam, csak futkároztam, rávettem magam, hogy visszamenjek a lakásba. Először a portás csajszihoz mentem.
- Szia, Nikki! Kimi már visszaért?- kérdeztem, miközben ő már kereste is a kulcsom.
- Igen. De Bonnie…- kezdte, de nem hagytam, hogy végigmondja.
- Majd legközelebb. Most beszélnem kell vele- hagytam ott.
Gyorsan fellifteztem az emeletünkre és elindultam a lakásunk felé. Odaérve megremegett a kezem. Miért érzem azt, hogy nincs minden rendben? Ezt az érzést a torkomban érezve tettem bele a kulcsot a zárba és nyitottam ki az ajtót. Nem volt véletlen ez az érzés.
Kimi a kanapén ült egy szál alsónadrágban, rajta pedig egy festett szőke, felpumpált mellű nő egy tangának nem nevezhető ruhadarabban. Éppen egymást nyalták-falták, mikor betoppantam. A torkomban hatalmas gombóc keletkezett, éreztem, hogy a sírás fojtogat, de nem akartam előtte akár egy könnycseppet is ejteni. Már elindultam kifelé, mikor észrevett.
- Ha gondolod, csatlakozhatsz. Neked is jut belőlem. Úgyis te vagy a környék legnagyobb k****ja- szólt oda nekem Kimi.
Zokogva vágtam be magam után az ajtót és a könnyeimtől semmit nem látva indultam el.
Húúúh azt a mindenit ezek a lányok nem semmik. És így utólag belegondolva, már nem is annyira meglepő, hogy rájöttek arra, a fiúk utánuk utaznak.
VálaszTörlésKíváncsian várom a folytatást. :)
Pusziii