(Jaime)
Fogalmam sem volt, hogy merre vagyok, vagy hogy mi történik velem. Hayley velem volt és a dolog tovább nem is érdekelt. Hamar rájött, hogy tudok salsázni, így egy kicsit bonyolultabb lépéseket kezdett táncolni, de felvettem vele a ritmust. Minden érintésével feltüzelt és ezt tudta.
Nem kellett sok idő és már a karjaimban hevert, miközben szenvedélyesen csókolóztunk. Sürgősen kellett egy hely, ahogy velem lehet, mert nem bírom sokáig ezt a vehemenciát. Be is rángatott valahová, ahol csak leültetett, majd az ölembe ült és hasonló helyzetbe hozott, mint a kocsiban a kis akciója után.
Kb. 5 perc múlva viszont magamra hagyott. Felkelt az ölemből és a szemközti falig hátrált. Láttam mellette az összes barátnőjét. Nem mertem lenézni a nadrágomra, anélkül is tudtam, hogy nem vagyok olyan helyzetben, hogy mindenki láthassa. Az arcom pirosra gyúlt.
- Remélem, hogy jól telik az estétek- mosolygott ránk Tisha. – Igazán aranyosak vagytok így- futtatta végig a szemét rajtunk.
- Tish, édes…- kezdte Heikki, de a lány lepisszegte.
- Ezt meg kell örökíteni- kezdett el kutatni a táskájában Lola, majd elő is kapott egy fényképezőt. A srácokkal egyszerre kezdtünk el felkelni (mondanám, hogy felállni, de az már régen megvolt).
- Nem, nem, nem, nem- rázta a fejét mosolyogva Hayley és Gemma. – Mindenki visszaül, aki nem akarja levenni a nadrágját.
Ennyi volt a nagy lázadás, mindenki visszasüppedt a saját kis helyére. Fogalmam sincs, hogy hány kép készülhetett, csak azt tudom, hogy a csajok percekig nevetgéltek és csak a vaku villanását láttuk. Végül Bonnie vette át a szót.
***
(Bonnie)
- Drágáim, most megtanultátok, miért nem szabad minket követni- néztem végig a fiúkon. És akkor eszembe jutott egy kis szófordulat, amit Gemmával találtunk ki a Kimis esetem után. – Kellemes sátorozást nektek!
A csajokból kiszakadt a féktelen nevetés. Én csak aranyosan mosolyogtam, miközben Kimi bámult. Láttam a szemében a kérdéseket. Úgy gondoltam, húznom kell még az agyát, ha nem hajlandó ennyivel beérni. Visszaléptem elé és újra helyet foglaltam az ölében.
- Igen, igen, a múltkorira gondoltam, szépfiú- súgtam a fülébe és közben a fülcimpáját is megharapdáltam. – Akkor is sikerült felhúznom téged ennyire, bár kicsit másképp.
Odahajoltam hozzá és megcsókoltam. Hezitált, de nem sokáig bírta. Ő is az ajkaim után kapott és vadul csókolt. Kezeivel magához szorított. Nekem sem kellett több. Óvatosan lecsúsztattam a kezem a dudorodó nadrágjához és keményen megmarkoltam a férfiasságát még tovább fokozva a vágyait. Majd hirtelen kitéptem magam a karjaiból.
A lányokkal visszamentünk a szállodába és összeültünk az egyik szobában. Az összes képet feltöltöttük Nessa laptopjára, majd szépen, egyesével mindenki e-maileket kezdett írni. Testvérek, legjobb barátok. Odaírtuk a képekhez, hogy nem szeretnénk, ha kiderülnének, de mindenféleképpen meg kellett mutatnunk. A teljesítményt az egyedeknél lehet értékelni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése