Love from the past

Sziasztok! Tudom, hogy régen volt friss, de a vizsgák kicsit sok időt vesznek el. Amint lesz időm, hozom a következőt, szerintem a jövő héten hasonló időben. :)

12. rész

Február 8-án délelőtt 10-kor még mindig aludtak a többiek. Mark már ébren volt, vele ültem a szálloda éttermében egy kávé mellett. Mióta Kimivel együtt dolgoztak, azóta a mi életünknek is a része volt. Ha baj volt, engem hívott, mindent tudtam, ami velük történt. 

-Örülök neki, hogy itt vagytok vele- tért át témaként hirtelen ránk. 

-Te is tudod, hogy mindig itt lettem volna, ha lett volna rá lehetőségem- emeltem rá a pillantásom. 

-Tudom- mosolygott. - Sokkal fontosabbak vagytok neki, mint akárki ezen a világon. Hamarabb kérdezett rólatok bármit, mikor még nős volt, mint Jenniről. Azt is mondhatom, hogy az a nő semmit nem számított. Csak ti számítotok. 

-Miért mondod el ezt nekem?- bámultam rá, mert semmi értelme nem volt, hogy pont most és pont itt vitassuk meg a dolgokat. 

-Majd rá fogsz jönni- kacsintott egyet. 

Figyeltem, ahogy megissza az utolsó korty kávéját, majd magamra hagy. Azon gondolkoztam, amit mondott. Kimi tudta, hogy ő a legfontosabb nekünk, nem egyszer el is mondtuk neki. Nem értettem, hogy ő miért nem közölte velem, hogy fordítva is igaz. Hiszen annyiszor mondtam, hogy számítok a véleményére és adok arra, amit mond. 

A gondolataim csak egyre kuszábbak lettek, ahogy merengtem azon, hogy vajon mit is mondhat el nekem és mit hallgat el. Mindig voltak dolgok, amiket inkább nem kötött az orromra és nem értettem soha, hogy miért nem bízik bennem eléggé. Ezen sikerült is összekapnom vele már nem egyszer, de úgy tűnik, hogy vannak dolgok, amik soha nem változnak meg. És ez is ilyen volt. 

-Min merengsz, szépségem?- hallottam meg a hangját. 

-Csak a szokásos- mosolyogtam rá. 

- Rajtad, Kaisán, a családon... tudod. 

-Ne agyalj, nem lesz baj- ült le velem szemben. - Tudom, hogy rendben lesznek a dolgaink. 

-Legyen igazad- ittam meg az utolsó korty kávémat. - Kedves kislányod még mindig alszik? 

-Nem, már azon agyal, hogy miképpen is juthat ki a pályára, hogy találkozzon Sebastiannal- adta meg a választ, majd intett a pincérnek és rendelt magának reggelit. 

-Úgy volt, hogy ma megyünk haza, nem?- kérdeztem rá a dologra. 

-Ebédszünetben kinézünk és utána igen- bólintott. 

-Akkor megyek, leküldöm szemed fényét enni, hogy utána mehessünk, ahová terveztétek- hagytam magára.

 Kaisa majdnem teljesen készen volt, amikor felértem. Mikor mondtam, hogy visszamegyünk a pályára, már rohant is reggelizni. Én pedig összepakoltam a dolgaikat, amik kinn voltak a szoba minden pontján. A két Räikkönen volt szerintem a világ két legrendetlenebb embere. A szememben biztos, mert mindig nekem kellett pakolni utánuk. Miután készen lettem, a szemem a naplóra tévedt, ami kinn maradt. A kezembe vettem és kinyitottam ott, ahol én abbahagytam. 

„1997. január 7., este 

Kicsit meg voltam ijedve, hiszen egy számomra idegen házba álltam. Majd amint Rami 2 lépést tett, megjelent egy nagy mosollyal az arcán az anyukájuk. Megölelte a fiát, nyomott az arcára két puszit, majd rám pillantott. 

-Anyu, ő Mila- nézett rám az idősebb Räikkönen is. - Tudod, a lány, akiről Kimi mesélt. 

-Persze- lett a mosolya még szélesebb. - Paula vagyok, ennek a két kópénak az édesanyja- mutatkozott be. - Gyere beljebb, kicsim!- lépett oda mellém és a konyhába terelt. - Üljetek le, egyetek!- nyomott le az egyik székre. 

-Én csak...- kezdtem, mert teljesen zavarba hozott. 

-Az iskolában nem ettél, ezért majd most fogsz- tett elém egy tányér gőzölgő levest. - Utána mehetsz Kimihez. Most amúgy is alszik. 

Nem lehetett nemet mondani Paula Räikkönennek. Isteni finom volt, amit főzött, rendesen jól is laktam. Utána megkóstoltam a süteményt, amit a nagymamájuk küldött a fiúknak, de az is maga volt a mennyország. Majd miután elégedetten konstatálta, hogy mindent megettem, rábólintott arra, hogy mehetek a fiához. Odavezetett a szobájához. 

Halkan nyitottam be és tényleg aludt. Letettem a táskámat a fal mellé, majd beljebb léptem. Nem volt egy nagy szoba, egy ágy, egy fotel, egy szekrény és egy íróasztal volt benn. A kék falakat autók képei díszítették. Óvatosan lepakoltam a fotelből, majd oda ültem le és csak néztem őt. Pont az ágya mellett volt, így bármikor megsimogathattam az arcát, amit nem is szalasztottam el. A bőre forró volt, tudtam, hogy tényleg komoly a betegsége. Aggódtam, mert nem akartam, hogy baja legyen. 

Fogalmam sem volt, hogy mióta ülhetek benn, mellette, mikor bejött az anyukája, mert fel kellett őt ébreszteni. Mint megtudtam, már vacsoraidő volt bőven. Össze akartam szedni magam, hogy hazamegyek, de az ablakon kinézve tudatosult bennem, hogy odakinn tombol egy hóvihar. Paula közölte velem, hogy felhívta a szüleimet, hogy náluk vagyok és megegyeztek, hogy ha nem csökken a havazás intenzitása, akkor maradok. 

-Anya!- hallottam meg Kimi rekedt suttogását, mikor felébredt. 

-Hogy vagy?- simogatta meg a fejét az anyukája, majd szomorúan elmosolyodott. - Be kellene venned a gyógyszereket és enned is kellene. 

-Nem vagyok éhes- rázta meg a fejét és próbált felülni. Odanyúltam a hátához, hogy segítsek neki. Akkor vett észre engem is. - Mila? 

-Szia!- mosolyogtam rá. - Pocsékul nézel ki- kuncogtam. 

-Köszi!- eresztett meg egy halvány mosolyt. Nagy nehezen sikerült vele megetetni egy fél szendvicset, majd ivott egy kis teát is és a gyógyszereit is bevette. - Mióta vagy itt?- kérdezte, mikor ketten maradtunk. 

-Még suli után jöttem. Órák óta néztem, ahogy alszol- ültem át az ágyára. - Mondjuk, megírtam a házimat is, de az nem lényeg- legyintettem. 

-Jó, hogy itt vagy- fogta meg a kezem. A szívem a torkomban dobogott. Odahúzott magához és átölelt. Jó volt hozzábújni, még akkor is, ha beteg volt. Nekem mindent jelentett abban a pillanatban. 

A havazás nemhogy nem csökkent, még nőtt is. Bentről, a biztonságos melegből néztem a pelyhek hullását. Mellettem Kimi aludt békésen. Már veszekedtünk egy sort azon, hogy mellette alszok-e. Persze, őt kiütötték a gyógyszerek, így most is húzta a lóbőrt. Néha simogattam a hátát vagy a fejét és közben sikerült megörökítenem ezt a délutánt.”

Amint megvoltak a kései reggelivel, már ültünk is az autóba, majd mentünk ki a pályára. Persze, Kimi mellett nem lehetett észrevétlennek maradni, ezért mi, lányok eltávolodtunk tőle és úgy sétáltunk a paddockban, mint bennfentesek. Tudtam, hogy a napszemüvege mögött minket figyel és nem azt, hogy hová megy éppen. Mark volt, aki igyekezett őt irányítani, hogy ne menjen neki senkinek és semminek. Végül megállították az újságírók, ezért mi bementünk abba a kiszolgáló egységbe, ami a VIP vendégek részére volt fenntartva. Tudtam, hogy Kimi már küldött üzenetet barátjának, hogy ha kedve akadna – és akadjon kedve, mert Kaisa akar vele találkozni – ebédelhetne velünk. 

Míg várakoztunk, megírtam egy-két rövidebb cikket, amiben az autók kinézetéről és a jelenlegi teljesítményekről. Felnéztem, mikor a fiúk leültek mellénk, de hagytam őket kibontakozni. Dolgoznom is kellett, hiszen nem csak azért utaztam, hogy pihenjek. Persze a Jégember közben próbált volna belelesni, de nem hagytam neki, így kisgyerekként duzzogott, amin jól szórakoztam. 

-Mi az, nem kaptad meg a kedvenc játékodat?- hallottuk meg a kicsi német nevetését. 

-Sziasztok!- köszöntem nekik, mivel nem volt egyedül. -Heikki, az edzőm- mutatott a srácra. - Ők Mila és a lánya, Kaisa, Kimit meg gondolom ismered. 

-Üdv!- intett és leültek mellénk. 

-Sebiii!- ujjongott a lányunk és azonnal a nyakában is lógott. 

-Szia, te úszóbajnok!- nyomott az arcára egy puszit a pilóta. - Mesélj, hogy kerülsz ide? 

-Úszóbajnok?- érdeklődött Heikki tőlünk. 

-Igen. A kis Seppälä- bólintottam. - És a kis Räikkönen. 

-Akitől mindig megkérdezik, hogy mi köze is van a világbajnok finnhez?- nézett ránk és éreztem, hogy választ vár. 

-Igen, akiről nem mondja el, hogy az apja- bólintott Kimi. - És persze ez minden beavatott számára hétpecsétes titok- pillantott komolyan honfitársunkra. 

-Miről is beszéltünk az előbb?- érdeklődött Heikki mosolyogva, mire Kims nyugodtan hátra is dőlt. 

-Te az a Heikki vagy, akit Tommi emlegetett? A hokis srác?- faggatta tovább a Jégember. 

-Az lennék- rántotta meg a vállát az edző, így a téma máris a hoki felé terelődött. Mark is bekapcsolódott, így inkább a Kaisa-Sebastian párosra irányítottam a figyelmemet. 

-Anyu, szerinted apu belemegy, hogy néha a Red Bullnál nézzek futamot?- kérdezte szemem fénye. 

-Fogalmam sincs- ráztam meg a fejem. - Tegyük hozzá, lehet, hogy nem tud neked nemet mondani. 

-Miért, van, aki tud?- pislogott rám a német nagy szemekkel. 

-Igen- bólogattam. - Én- nevettem fel és ő is velem szórakozott. - Tudom, hogy titeket pasikat azonnal megfog. 

-Csak rá kell nézni- mutatott vádlón Seb a lányra. - Tudod, ilyen egy tökéletes kis démon, akinek soha nem lehet ellent mondani. Arra is rávett, hogy Ausztrália előtt menjünk el hozzátok. 

-A verseny miatt- magyarázta azonnal a lány. - De megígérted. 

-Ott is leszek- emelte esküre a kezét Sebastian.

Love from the past

11. rész

Január 23-a Valenciában köszöntött ránk. Ideje volt, hogy Kimi újra Forma-1-es gép volánja mögé üljön. Úgy volt, hogy csak én megyek vele, de Kaisa addig nyafogott, amíg az apja rá nem bólintott, hogy ő is jöhet. Így kerültünk Spanyolországba. A hétfő reggel persze korai keléssel járt együtt, amit apa és lánya nem annyira díjazott. Mikor felkeltettem őket, szitokhalmok tucatjaival kellett szembenéznem. Nem tudtam mást tenni, mint nevetni rajtuk. Szerettek aludni mind a ketten. Szerencsére így is bőven időben voltunk ott a pályán. 

Két napon keresztül jegyzeteltem folyamatosan, hogy kiderüljön, mit várhatok el tőle. A sajtó szinte semmilyen információt nem kapott és én sem küldtem haza többet, mint ami a hivatalos jelentés volt. A főnököm persze könyörgött, hogy ne legyek ennyire nyámnyila, szerezzek adatokat, de nem tettem meg. Azzal csak elárultam volna mindenkinek, hogy Kimi mit tud és mit nem. Azt nem kötöttem az otthoniak orrára, hogy láthattam az adatait és pontosan tudtam, hogy merre halad. És ez megnyugtatott. Ismertem annyira, hogy tudjam, mit érezne akkor, ha nem menne neki. Valószínűleg összezuhanna és még mi is csak nehezen tudnánk összeszedni őt. 

Kedden este értünk haza. Elég késő volt már, ezért nem zaklattam a családomat a szokásos dolgaimmal, mint kipakolás vagy a mosás bevitele a mosókonyhába. Hagytam mindenkit pihenni, majd másnap megcsinálom. Nem is lepett meg másnap, hogy Kaisa nyűgös volt a suli miatt, Kimi pedig ki sem dugta az orrát egészen 11-ig. Akkor már voltam benn, a munkahelyemen, leadtam még néhány rövid cikket és képet, majd otthon igyekeztem rendet tenni a házban. Szerettem, ha minden a helyén van és nem úgy néz ki a hely, mint egy szemétdomb.

 A következő 2 hét úgy repült el mellettünk, hogy még pislogni sem nagyon volt időm. Kimi állandó kapcsolatban volt a csapattal, én dolgoztam, Kaisa pedig edzett és a suliban is igyekezett jól teljesíteni. Ritkán találkoztunk össze mindhárman a házban, pedig nem volt annyira nagy. Azt hiszem, szükségünk volt a nyugalomra. 

Február 5-én tátott szájjal néztem, ahogy a két pilóta felfedi az autót. Egyedüli képviselője voltam a sajtónak, de elhatároztam, hogy nem használom fel az anyagot, mert azzal csak kihasználom Kimit. Ő ezt tagadta, de láttam rajta, hogy örül a döntésemnek. Majd még aznap este repülőre ültünk és átutaztunk Jerezbe. Hárman egy szobában voltunk elszállásolva, így egymásra is figyelnünk kellett. 6-án reggel sikerült nem felkeltenem a szemem fényét, de Kimivel nem volt ilyen szerencsém. Ő velem kelt, de azt mondta, hogy nem zavarja, mert így elég éber lesz ahhoz, hogy jól menjen a pályán. Fél 9-re ki is értünk és ott reggeliztünk. Utána Kaisával a home-ban maradtunk és vártuk, hogy elkezdődjön... megint.

-Mit olvasol?- hajoltam a lányom felé 11 óra magasságában. Az asztalunk tele volt könyvekkel, füzetekkel és jegyzetekkel. 

-Elővettem a naplód egy kicsit- mosolygott rám. Elém tolta, én pedig belepillantottam. 

„1997. január 6. délután 

Csak egy dolog miatt vártam, hogy újra suliba mehessek. Egyet jelentett azzal, hogy láthatom őt. Reggel reméltem, hogy megint hozzánk jön és elkísér, de nem volt ott. Ez kicsit elvette a kedvem, de ugyanolyan izgatottan léptem be az épületbe. Felkísértem Hanna-Mariát a termébe, majd lementem oda, ahol óránk lesz. Láttam, hogy néhány végzős is ott ragadt, többek között Kimi bátyja is. A velem történtek óta nem láttam, de amint észrevett, felém indult. Csak álltam a lányok mellett és vártam.

-Szia, Mila!- mosolygott rám és nyomott egy puszit az arcomra. - Az öcsém kérte, hogy szóljak, nem azért nem ment eléd, mert nem akart, hanem mert beteg. 

-Oh- húztam el a számat. 

-De ha gondolod, eljöhetsz látogatóba- folytatta ugyanolyan vidáman. - 2-kor a tornaterem előtt? 

-Ott leszek- bólintottam. Már ment volna, amikor a karja után nyúltam. - Köszönöm!- mondtam még és adtam neki egy puszit. 

Alig tudtam kivárni, hogy délután legyen. Az egyik szünetben megkértem a húgomat, hogy szóljon majd anyának, nem megyek haza egyből, amint vége az óráimnak. A megbeszélt időben találkoztam Ramival, majd együtt indultunk neki az útnak. Egészen a város legszéléig mentünk, majdnem félórányi gyalogút után pillantottuk meg a házat. Nem volt túl nagy és túl gazdag sem. Látszott rajta, hogy dolgos emberek lakják.

-Tudom, hogy nem valami nagy szám- pillantott rám a srác. 

-Pont olyan, amilyenben bármelyik rendes ember el tud élni- mentem tovább. Belépve azonnal láthattam a konyhát és a nappalit. Itt sem volt semmi drága vagy előkelő, egy átlagos házba léphettem be. Volt azonban valami, amiben eltért más házaktól: azonnal otthon érzésem támadt.” 

-Miért hagytad abba?- tolta elém a naplót Kaisa, mikor végigfutotta. 

-Már nem emlékszem- pillantottam a könyvre. - Szerintem valaki megzavart. De utána biztos, hogy folytattam- lapoztam egyet. 

-Apu?- nézett a kivetítőre, majd hirtelen semmi más nem érdekelte. 

-Kérdezd meg magad- fordítottam az ajtó felé, ahol pont akkor lépett be Kimi és Mark. Hozzánk jöttek és leültek mellénk. 

-Apu?- pislogott a férfire a lányunk félve. 

-Nem lehet minden tökéletes az első perctől kezdve- felelte. - De a fiúk tudják, hogy mit kell módosítani. Rendben lesz a dolog. 

-Jó látni, hogy biztos vagy a dologban- nyúltam át az asztalon és megfogtam a kezét. 

-Elég biztos háttér van mögöttem, hogy elég bizalommal fordulhassak a csapat felé- szorította meg a kezem. Nem tudtam elszakadni a pillantásától. A külvilág teljesen megszűnt körülöttünk. Észre sem vettük, hogy Kaisa és Mark bizalmas pillantást váltanak egymással az arcukon mindent tudó mosollyal.

Love from the past

Sziasztok! Itt a mai, extra hosszú rész. :D Egy januári interjút vettem elő, az van kiemelve mindenhol. a rész után ott vannak azok is, amik Jennivel kapcsolatosak. :D És egy kicsit én is írogattam bele. :) Jó szórakozást!

10. rész

Kettőt sem tudtam pislogni, máris január vége lett. Benn ültem az irodámban és a nyakláncomon lévő medált babráltam, miközben olvastam a teljes, begépelt interjút. Szórakoztató volt olyanokrót faggatni, amire én is tudom a választ. Közben a kérdéseket és a hivatalos válaszait egy másik dokumentumba másoltam. Nem éppen szándékoztam megosztani a lököttségeit mindenkivel.

„-Izgulsz, hogy visszatérsz a Forma-1-be?

Egyáltalán nem. Nem térnék vissza, ha nem szeretnék visszatérni. Biztos vagyok benne, hogy vicces egy szezon lesz.

-Mit gondolsz, mire van reális esélye a Lotusnak idén?

Nehéz megmondani, ezt még senki sem tudja. Az első teszt után talán majd többet mondhatunk.

-Éhezel egy újabb bajnoki címre?

Igen. Mindig ez az ember célja. Én mindent megteszek, aztán meglátjuk, hogy ez elég lesz-e, vagy sem.

-Azt mondtad, a Lotusnál nagyon otthonos a légkör, összehasonlítva a korábbi csapataiddal. Miben látod a különbséget?

Minden csapat különbözik. A Lotusnak azonban másfajta menedzsmentje van. Fiatalabbak és versenyszelleműek, nem olyan idegbeteg emberek.

-Még valami? Ezek unalmas kérdések- pislogott rám Kims.

-Te is nagyon jól tudod, hogy meg kell kérdeznem, amire a nép kíváncsi- igazítottam meg a hajam. - De ne aggódj, belemászok én a személyes dolgaidba is. Úgyhogy folytassuk!

-Sebastian Vettel a legjobb haverod az F1-ben?

Igen, Őt ismerem leginkább, több időt töltök vele, mint a többi versenyzővel.

-Vannak ellenségeid, vagy valaki, aki ki nem állhat?

Nincs, de nehéz megmondani, mit gondolnak mások.

-Hogyan vélekedsz Romain Grosjeanról?

Kedves, normális srác.

-Hogyan látod magad 10 év múlva?

Nehéz megmondani, remélem minden rendben lesz akkor is.

-10 éve kellett volna ezt kérdezned- kezdett el játszani a tollammal, amit kivett a kezemből.

-Akkor már ott volt neked Jenni- sóhajtottam fel. - Inkább nem akartam tudni, hogy mit akarsz tőle.

-Mik a terveid az életben az F1 után?

Nincsenek terveim. Sosem voltak rettentő hosszú távú terveim.

-Mennyire vagy jó fizikai állapotban? 

Úgy hiszem olyan formában vagyok, mint korábban. Tudom, mennyire kell jó formában lennem. 

-Nem rég megműtötték a csuklód. Jól meggyógyult már? 

Igen, teljesen rendben van.

Már nyitottam a számat, hogy feltegyem a legújabb kérdést, amikor nyílt az ajtó és belépett Kaisa. Szét sem nézett, csak ledobta a cuccait az előszobában, majd bemasírozott hozzánk, végigterült a kanapén és így félig Kimin feküdt.

-Nem zavarlak?- kérdezte az apját, de a szemei már csukódtak lefelé.

-Maradj csak!- simogatta meg a haját a férfi.

-És ha el fogok aludni?- motyogta, mialatt helyezkedett, hogy kényelmes legyen neki.

-Akkor felviszlek majd- nyomott egy puszit a homlokára. - Jó, hogy itt vagy velünk. Folytathatjuk- nézett rám, így újra a papíromra pillantottam.

-Gyakran beszélnek a pénzedről. Több, mint 100 millió eurós vagyonod van. Mit jelent számodra a pénz?

Szerintem ugyanazt jelenti nekem is, mint bárki másnak. Kapok egy bizonyos összeget azért, amiért elvégzem a feladatomat. Van aki szerint ez jó, van, aki szerint rossz. Sosem szégyelltem azt, amit csináltam. A pénz sok mindent megkönnyít, de abszolút nem old meg mindent az életben. 

-A nagy vagyon elszakított téged a valóságtól? Vagy miként vélekedsz a pénzügyekről? 

*nevet* Határozottan nem! Ugyanaz vagyok, aki korábban voltam. Bizonyos dolgokat persze megkönnyít a pénz, de ugyanakkor sok negatívummal is jár. 

-Magad fizeted a számláidat, vagy használsz például internet-bankot? 

Nem én. Az édesanyám gondoskodik sok dolgomról.

-Panaszkodott is nekem- jegyeztem meg nevetve. -Mostantól te fizeted a számláimat- kacsintott rám. - Természetesen az én pénzemből. -Ha már ideköltöztél- igazítottam meg a hajam megint. - Ez a minimum. -Biztos?- húzta fel a szemöldökét. Nevetve folytattam a faggatását.

-Mennyi pénzt kapsz a következő szezonért a Lotustól? 

Kapok valamennyit. 

-Hogyan fekteted be a pénzed? 

Van néhány házam, meg ilyenek... Valahol élni kell. 

-Néhányan azt pedzegetik, hogy a Lotus résztulajdonosa is vagy. Ez igaz? 

Nem, nem igaz. 

-Szeretnél majd egyszer saját F1-es csapatot? 

Nincs ilyen tervem. Elég kegyetlen üzlet. 

-Előfordult már, hogy nagy összeget adományoztál jótékony célra? 

Igen, hébe-hóba. Jelenleg az SOS Gyermekfalut támogatom (Finnországban).

-Meg kellene látogatni őket- révedtem el. Egy időben gyakran elmentünk megnézni a gyerekeket.

-Talán már Kaisa is elég nagy, hogy elvigyük- pillantott a lányra, aki édesen aludt. - Azt hiszem, hogy Hanna-Maria ma kimerítette.

-Ebben biztos vagyok- pislogtam feléjük. Mindig melegség járt át, amikor láttam őket együtt.

-Mivel folytatjuk?- bökött meg a lábával.

-Mi a legtöbb, amit nyertél pókeren? 

Pókeren? Nem szoktam nagy összegben játszani. Haverokkal szoktam néha pókerezni, kaszinóban soha. 

-Mi a legnagyobb összeg, amit elvesztettél pókeren?

Nem jut eszembe most, de általában veszíteni szoktam, mintsem nyerni. 

-Milyen más szerencsejátékokat szoktál játszani? 

Azt hiszem játszottam párszor pajazzo-t, stb., ha ezeket szerencsejátéknak hívjuk.

-Nem emlékszel?- kezdtem el rágcsálni a tollam végét, hogy fel ne nevessek.

-Kellene?- csodálkozott.

-Tudod, szilveszterkor az a 4000 euró elég gyorsan kiugrott a zsebedből Jesse-vel szemben- kuncogtam tovább.

-A szilveszternek nem minden pontja van meg- morogta. Tudtam, hogy nem tetszik neki, hogy ezzel húzom az agyát. - Sok van még?

-El sem tudod képzelni, hogy mennyi.

- Azt mondják, Te egy laza fickó vagy és nem úgy nézel ki, mint aki bármi versenyhelyzetben ideges tudna lenni. Milyen szituációk tudnak téged felidegesíteni? 

Nehéz megmondani. Néha a normális dolgok is fel tudnak idegesíteni. A helyzettől függ, de a versenyek miatt is szoktam ideges lenni. 

-Mi az, amitől félsz? 

Nincsenek olyan dolgok, amiktől félek. Nem félek a magasságtól, vagy ilyenek. 

-Több házad is van, de hány otthonos van? 

Ez itt, Porkkalanniemiben az egyik otthonom, és van egy másik Svájcban. Nincs sokkal több otthonom, mint bárki másnak. 

-Sokat utazol. Évente hányszor alszol itt, Porkkalanniemiben? 

Nem tudom megmondani. Legtöbbet nyáron vagyok itt, mikor jó az idő. 

-A kaskisaari hely inkább bulizásra van, mint otthonnak? 

Nem. Azt akkor használom, mikor Helsinkiben van dolgom.

-Meg fogod tartani a svájci házat is?

-Nem adom el, de mindent elhoztam- felelte némi gondolkodás után.

- Szerintem jól jöhet még az a ház. De itt vagyok otthon, veletek.

-Hogyan rendezed be a lakásodat? Kétlem, hogy egyedül mész el IKEÁba. 

Nem megyek IKEÁba. Ezt a házat lakberendezők rendezték be. 

- Melyik a kedvenc szobád? 

A legtöbb időt a kanapén töltöm a tv előtt. 

- Mivel kínálod meg a barátaidat, amikor meglátogatnak? 

Attól függ melyik nap! *nevet* Nem kérdezek sokat, megtalálják a hűtőt maguk is. 

-Magad jársz a szupermarketbe? 

Elég gyakran járok oda. Szeretek oda járni, de attól függ, mikor. Néha nagyon sok ember van ott, stb., de szeretek ott keringeni.

-Mehetsz gyakrabban vásárolni- lapoztam a füzetben, amiben a kérdések hevertek.

-Tudod, hogy csak mondanod kell- forgatta a szemét.

-Tudom...- bólintottam. - És te is tudod, hogy fel fogom használni azokat, amiket mondasz nekem, ugye?

-Gonosz!- mordult fel és játékosan megsértődött.

-Te takarítod a házat? 

Igen, takarítok néha. A szokásos dolgokat magam csinálom, például magam mosom a ruháimat is. 

-Van házvezetőnőd? 

Nincs. Takarítónő jön havonta kétszer, hogy a nehezét megcsinálja. 

-Készítesz ételt magadnak?

 Készítek kaját, ha egyedül vagyok otthon. 

-Mi a specialitásod? 

Azt hiszem csirke tésztával. Ezt a legkönnyebb megcsinálni. Nincs szakácsszenvedélyem. 

-Mi a kedvenc ételed? 

Nagyon szeretem a lazacot és a húsgombócot is szeretem. 

-Kedvenc italod? 

Sok tejet iszok.

-Te ittad meg reggelre?- szegeztem neki a tollat, mint valami kardot.

-Miért, elfogyott?- kérdezett vissza, de a nyakát behúzta.

-Reggel nem jutott a kávémba- morogtam.

-De az enyémbe sem- védekezett volna, de rájött, hogy nem nyerhet. Egy beleegyező sóhaj után újra rám nézett.

-Hogy csinálod meg jól a White Russian koktélt? 

Nem tudom, már évek óta nem ittam White Russian-t. Nem tudnám jól megcsinálni. 

-És az áfonyás vodkát? 

Gondolom összekevered a vodkát egy kis áfonyával. 

-Vannak háziállataid? 

Van három kutyánk. Édesanyámnál van a két Jack Russel terrier és Svájcban a Német juhász. 

-Mi a nevük?

Reiska, Peppi és Ajax.

-Apropó, Ajax. Merre hagytad a drágát?- kérdeztem azonnal. Imádtam a kutyáit.

-Ő is anyánál van, de ha szeretnétek, akkor elhozhatjuk- mocorgott egy picit, valószínűleg Kaisa elnyomta.

-Mindenképpen- bólogattam vidáman.

-Akkor ez megbeszélve- helyeselt. - Következő?

-Milyen műsorokat nézel a tévében? 

Ezt-azt. Főleg sportot. Tegnap kezdtem nézni valamit, amit anyám is szokott nézni. 

-Kedvenc filmed? 

Finn filmek. 

-Melyik finn jéghoki csapatnak szurkolsz? 

Úgy külön egyiknek se. Persze remélem, hogy Espoo és Helsinki jól játszik. Nem összeszorított fogakkal nézem a meccseket. 

-Milyen gyakran bulizol? 

Sok mindentől függ. Jelenleg nincs időm bulizni, mert sok a dolgom. Persze ha ráérek és menni akarok, akkor megyek. Nincs olyan szabály ami megakadályozná ezt. Ezek a dolgok hozzátartoznak a normális élethez, mint bárki másnak. 

-Milyen egy jó buli, amin jól érzed magad? 

Kell egy jó társaság. Azt indítja be a bulit. 

-Kell, hogy legyen karaoke is? 

Az már kevésbé szükséges, de mindig jó móka. Jobban szeretek egy kisebb és csendesebb helyre menni, mint mondjuk egy nagy diszkóba. 

-Mennyit, és mit iszol egy bárban este? 

Hmmm... Nehéz megmondani mit iszok. Nincs úgy állandó italom. Általában áfonyavodkát rendelek, mert a haverok általában azt isznak. Gyakran iszok vodkát.

-Ugye, nem akarsz énekelni a szezon előtti búcsúbulidon?- suttogtam.

-Most azt akarod mondani, hogy nem jó a hangom?- dőlt egy picit előrébb.

-Soha- cincogtam. Nem szerette, ha ezzel piszkáljuk, pedig nagyon jól tudta, hogy fahangja van, főleg, ha iszik.

-Akkor téma lezárva.

-Olyan ember vagy, aki szereti a kényelmet? 

Nem jobban mint bárki más. Általában elégedett vagyok a dolgokkal. 

-Mennyi gőzt bírsz a szaunában? 

Szeretem a szaunát, de normális gőzmennyiséggel. 

-Itt a tenger melletted. Sokat úszol? 

Nyáron úszok. Legutóbb akkor úsztam a tengerben, mielőtt jött a fagy.

-És soha többé ne engedd, hogy Kaisa olyankor berángasson. Majdnem megfagytam- jegyezte meg.

-Mikorra gondolsz?- ráncoltam össze a szemöldököm. Nem mindig tudtam követni, mikor merre mennek a lánnyal.

-Október végén. Mikor itt voltam a születésnapom után- adta meg a választ.

-Tudom- bólintottam, amikor rájöttem, miről beszélünk. - És most legyen még személyesebb- vigyorogtam rá.

-Hideg, vagy meleg zuhany? 

Egy kicsit attól függ. De szeretem a nagyon hideg zuhanyt is. Jól felfrissít. 

-Mennyi időt töltesz a zuhany alatt? 

Annyit amennyi idő alatt tiszta leszek. Nem állítok be stoppert. 

-Énekelsz a zuhany alatt? 

Nem. 

-Fürdőköpenyt hordasz, vagy törölközővel a derekadon flangálsz? 

Törölközővel.

-Ezt például szeretem benned- vigyorodtam el, felidézve magamban, amikor semmi nem takarja a testét, csak egy törölköző. Nagyot kellett nyelnem.

-Én is örülnék, ha előnyben rézesítenéd ezt a fürdés utáni mászkálást- jegyezte meg. - Ha te csak úgy stírölhetsz engem, akkor nekem is jár, hogy élvezzem a dolgokat.

-Ezt meg honnan vetted?- pillantottam rá. - Maradok annál, hogy még a fürdőben magamra veszem a pizsamámat.

-Rád fogok törni- jelentette ki nyugodtan. -Csak bátran- adtam meg magam neki azonnal.

-Kedvenc parfüm/illat? 

Csak alapvető dezodort használok. Könnyen be lehet szerezni a benzinkúton. 

-Használsz hajszárítót? 

Nem. 

-Mi a kedvenc zenéd? 

Többnyire finn zenét hallgatok a rádióból. 

-Például a Suomi Pop Rádióból? 

Azt kevésbé, mióta lecserélték ott az embereket. Nem olyan jó már reggelente, mint kellene.

-Ezért inkább hajnalban bömbölteted a Lordit, te eszement!- igyekeztem leszidni, de a hanglejtésem nem volt elég komoly.

-Én mondtam, hogy finn zenét hallgatok- tette fel a kezeit.

-De ne reggel 7-kor őket, jó?- kérleltem, mire beleegyezően hümmögött.

-Hány autód van? 

Öt, azt hiszem. Audi, Fiat, Mercedes, és Volkwagen. De úgy tippelem, hamarosan kapok egy Lotust is, bár abba nem sok csomag fog beleférni. 

-Hány tetoválásod van, és mi a jelentésük? 

Kettő. Nem gondolom, hogy különleges jelentésük lenne. 

-Korábban azt mondtad, két gyereket szeretnél. Mit gondolsz mikor lenne ideális családot alapítani?

Természetesen az ember szeretne saját családot. Ez nem függ attól, hogy egy, vagy két gyereket akarunk-e. Remélem lesz majd saját családom, és minden gyerek egészséges lesz. Szerintem ez a lényeg. 

-Azt hallottam, nagyon szereted a gyerekeket. Ez igaz? 

Igen, szeretem a gyerekeket. Nekem még nincs, de szeretek gyerekekkel lenni. 

-Milyen egy jó kapcsolat szerinted? 

Minden kapcsolat más és nem lehet meghatározni, hogy mi a jó mindenkinek. Addig jó, amíg mindkét fél jól érzi magát a másikkal. 

-Boldog vagy? Igen. Nincs okom panaszra.

-Két gyerek- suttogtam. - Egy már van, nem igaz?

-Tényleg jó lenne egy kis törpe- felelte elmerengve. - Már megfordult a fejemben, hogy talán bevállalhatnánk ketten egy babát.

-Mi ketten?- tátogtam.

-Igen- bólintott. - Miért ne? Nincs senkink, tökéletesen tudunk együtt élni és azt hizem, hogy a gyereknevelésben sem vallottunk kudarcot.

-Olyan dolgokat tudsz mondani, amik teljesen meglepnek- bámultam rá. Teljesen komolyan gondolta a dolgokat, ebben biztos voltam.

-Térjünk vissza rá akkor, ha te is átgondoltad, jó?- nyalábolta fel Kaisát, hogy felvigye a szobájába. Egészen addig követtem a tekintetemmel, amíg el nem tűnt az ajtó mögött.”

Azóta is ezen gondolkoztam. Nem tudtam, hogy képes lennék-e anélkül belefogni ebbe, hogy ne áruljam el magam. Túlságosan szerettem ahhoz, hogy vele legyek és ne mondjam meg neki, még mindig szeretem.

-------------------------------------------------------------------

És akkor az interjúból kihagyott kérdések:

-Van valami olyan a lakásban, amit Jenni szeret és Te nagyon nehezen bólintottál rá, hogy megvegye? 

KR: Nincs olyan tárgy, amit én nagyon akartam volna. Nem különösebben érdekelnek ezek a részletek. A berendezést illetően elég hasonló az ízlésünk, de a lakberendezés inkább a nőknek való. Biztos vagyok benne, hogy egy többet jelent nekik, mint mondjuk nekem. Hagyjuk ezeket a dolgokat a nőkre! 

-Igaz, hogy allergiás vagy Jenni lovaira? 

KR: Több dologra is allergiás vagyok; macskákra, lovakra. Folyik az orrom, ha sok időt töltök velük. Még több allergiám volt a hadseregben. 

-Jenni jó szakács? 

KR: Kicsit jobb, mint én, de ha versenyeznénk, szoros küzdelem lenne. 

-Gyakran főz neked? 

KR: Hébe-hóba. Nincs szabályzatunk ezekre a dolgokra, hogy valakinek mindig főznie kell. Gyakran elmegyünk vacsorázni, néha csak úgy harapunk valamit. 

-Mi a titka a Jennivel való hosszú házasságodnak? 

KR: Nem gondolom, hogy bármi titka lenne. Persze vannak viták, és civódások olykor, mint minden más kapcsolatban, de ez normális. 

-Milyen gyakran látod Jennit? 

KR: Minden nap együtt vagyunk otthon, hacsak nem kell valamelyikünknek utazni. Ez van azóta, mióta megismerkedtünk. 

-Milyen közös hobbitok van? 

KR: Azt hiszem az itthonlét. Mindkettőnknek saját hobbink van. Én a magam dolgát teszem, Jenni pedig lovagol minden nap. 

-Melyikőtök a féltékenyebb? 

KR: Nehéz megmondani. 

-Féltékenyek vagytok egymásra? 

KR: Mindenki az. Még ha valaki azt is mondja, hogy nem féltékeny, szerintem mindenki az. 

-Úgy érzed Jenni is boldog veled? 

KR: Igen. Nem lennénk együtt, ha nem lennénk boldogok. Ahogy mondtam, néha vannak viták, de azt hiszem ez mindenkivel megesik.

Love from the past

Sziasztok! Most nem kaptok kommenthatárt! :) Jó olvasást!

9. rész

Arra ébredtem fel, hogy Kimi teljes testtel fölém gördül, majd amilyen gyorsan jött, olyan hirtelen el is tűnt onnan. Meglepetten néztem körbe és csak pár álmos pillantás után vettem észre a földön fekvő és nevető Kaisát. Valószínűleg ő akarta ránk vetni magát és egy nagyon fájó ébresztőtől lettem megvédve.

-Miért nem keltetek még fel?- húzgálta a takarómat.

-Mert nincs kedvem már fél 7-kor kimászni az ágyból, mikor aludhatnék?- kérdeztem vissza.

-Anyu, karácsony van! Ajándékoooook!- lengette meg a kezét a szemem előtt.

-Tudom- nyögtem fel álmosan és visszazuhantam a párnámra.

-Gyere már!-húzott volna ki az ágyamból, de nem mozdultam meg.

-Mindjárt megyünk- hallgattatta el őt Kimi és két pillanat múlva egyedül is voltunk.

-Nem akarok lemenni- fordultam a párnám felé, hogy utána belefúrjam az arcomat és sikítsak. - Nincs kedvem hallgatni anyától, hogy miért nem vagyunk együtt.

-Ha kell, beszélek vele- simogatta meg a hátam. - Csak gyere!

Nagy nehezen sikerült felkelnem és lemennem a földszintre, ahol már folyt az ajándékbontogatás. Én is kaptam néhány csecsebecsét, de sokkal nagyobb volt az eszmei értékük. Egy ajándékot nem tettem a fa alá, ahogyan sosem. És Tőle én sem kaptam semmit, hiszen minden évben így csináljuk. Titokban, senkitől sem lesve, kettesben.

Anyuval sikerült összevesznem azon, hogy milyen életet is élek. Nem tetszett neki, hogy még mindig nem mentem férjhez. Szerinte 31 évesen szinglinek lenni kifejezetten ciki és mindenki a hátam mögött röhög rajtam. Addig-addig nyaggatott, amíg fogtam magam és leléptem a saját házamból. Nem volt szükségem arra, hogy újra és újra megforgassa a tőrt a szívemben. Én tudtam, hogy kit akarok, de nem voltam biztos abban, hogy Ő is tudja ezt.

Fél napon keresztül csak bolyongtam Espoo-ban. Nem akartam hazamenni, amíg a könnyeim fel nem száradtak és a fejem ki nem tisztult teljesen. Úgy akartam megjelenni újra, mint akit egy sérthetetlen páncél ölel körbe. De ezt nem tudtam tökéletesíteni, mert egy ember mindig át tud törni rajta.

Mikor hazaértem, akkor Paula és Hanna-Maria részéről láttam, hogy megnyugodtak. Ők valószínűleg végig idegesen topogtak, hogy merre is lehetek. Rami és Kriistina csak egy-egy kis mosollyal köszöntöttek, míg a szüleim rám sem pillantottak. Kaisa egyenesen a karjaimba rohant volna, ha nem tartom fel a kezem, hogy ne jöjjön közelebb. Sikerült vele megértetnem, hogy mennyire átfagytam és milyen kellemetlen lenne, ha átölelne. Inkább felmentem a szobámba.

-Pontosan 3 perced volt még, hogy megérkezz és ne menjek utánad- jelentette ki Kims, amikor becsuktam az ajtót.

-Egyedül kellett lennem- feleltem neki halkan.

-Tudom- lépett mellém és átölelt. - Utánad akartak menni, de nem hagytam. Azt hiszem, hogy apádat meg is sértettem, amikor azt mertem mondani, hogy semmit nem tud rólad.

-Köszönöm, hogy megvédesz!- suttogtam és éreztem, hogy a könnyek elkezdenek lefolyni az arcomon.

-Menj, feküdj bele egy kád vízbe és lazíts, jó?- tolt el magától és letörölte az arcomról a nedvességet. - Addig csinálok valami vacsit, megesszük itt és ajándékozunk.

Úgy tettem, ahogy kérte. Teleengedtem a kádat vízzel és elfeküdtem benne. Az első pillanatban szinte égette a bőrömet a meleg víz, annyira átfagytam. Lassan olvadtam csak ki, de mikor kimásztam, még akkor is fáztam. Belebújtam egy hosszú nadrágba, egy hosszú ujjú pólóba és egy pulcsiba, majd még magamra vettem Kimi egyik pulcsiját is, amit az ágy végébe dobott. Bebújtam az ágyba és nyakig húztam a takarót. Percekkel később Kimppa és Kaisa a kezükben tálcával léptek be, amin a vacsoránk volt és bögrék.

-Anya csinált zöldséges szendvicset- nyújtotta felém az egyik tányért Kims.

-Imádom- vettem el azonnal és megvártam, amíg ők is leülnek mellém.

Az első falat után máris egy kis mosoly került az arcomra Paula zseni, ebben biztos voltam. Padlizsán és mexikói zöldségkeverék volt kicsit megpárolva és megpirítva, ez mind egy zsemlébe töltve, a tetejére sajt reszelve és mindez meg volt sütve. Gyakran gombát is tett bele, de tudta, hogy nem szeretem, ezért most kihagyta. Már azon járt az agyam, hogy miképpen kellene megköszönnöm neki, amikor megjelent előttem egy bögre.

-Kakaó, én csináltam- mosolygott rám a lányunk.

-Köszönöm!- simogattam meg az arcát. Puszit is adtam volna, de akkor leborítottam volna a vacsoránkat. Kimi csak némán evett mellettünk, néha megállt és nézett minket. Jó volt tudni, hogy mellettem vannak.

-Anya, rám is haragszol?- kérdezte kissé félve Kaisa.

-Kellene?- kérdeztem vissza meglepetten, mert fogalmam sem volt, mire gondol.

-Arra gondol, hogy néha ő is megjegyzi, hogy miért nem vagyunk együtt- súgta a fülembe Räkka.

-Dehogy haragszom- mosolyogtam rá a lányomra. - Ha te mondod, hogy lehetnénk egy pár is, az nem megterhelő.

-De biztos?- kérdezte és még mindig nem folytatta az evést.

-Mindig meg szoktam mondani az igazat, nem?

-De- bólintott és ezzel a témát lezártnak tekintettük. A vacsora elfogyasztása után még nálunk maradt egy kicsit, majd olyan 9 magasságában hagyott minket kettesben.

-Ennyire fázol?- nézett végig rajtam Kimster.

-Hideg van odakinn- húztam össze jobban a pulóverét.

-Remélem, hogy nem szedtél össze semmit, mert nem szeretném, hogy ápolnom kelljen téged.

-Abból még egyszer nem kérek- dőltem végig az ágyon.

-Most megsértődtem- jelentette ki.

Odament a szekrényhez, matatott benne egy kicsit, majd egy becsomagolt dobozzal ült vissza mellém. Megfordultam és az éjjeliszekrényemből kivettem egy hasonlóan nem túl nagy dobozt. Nem szóltunk semmit csak kicseréltük egymás között az ajándékokat. Azonnal bontogatni kezdtem, mert mindig megvárta, hogy mit szólok ahhoz, amit kapok. Egy ezüstlánc volt benne egy medállal, ami 2 'K' betűt ábrázolt, csak az egyik kicsit lejjebb volt csúsztatva. Évekkel ezelőtt volt egy ilyenem, de azt ellopták az irodámból.

-El sem hiszem- ültem fel azonnal, hogy a nyakába borulhassak. - Soha többé nem fogom levenni- jelentettem ki, miután felcsatolta.

-Kaisának is köszönd majd meg, mert ő kotyogta ki, hogy a múltkor megemlítetted, mennyire hiányzik- nyomott egy puszit az arcomra.

Utána pedig nekiállt kinyitni az én ajándékomat. Amikor meglátta, tátva maradt a szája. Kivette a dobozból és forgatta a kezében.

-Ezt... ezt hogy szerezted?- suttogta. Annak a gokartnak az arányos makettje volt, amivel akkor versenyzett, amikor Kaisa megszületett. Ő is benne volt pilótaként és a makett-Kimi sisakjának a tetején is kivehető volt a rózsaszín cumi, amit akkor ráfestett.

-Tudod, még vannak, akik örömmel emlékeznek arra, hogy te ott versenyeztél- mosolyogtam.

-Visszük minden versenyre. Ott lesz a polcomon- tette le, de olyan óvatosan, mintha porcelánból lenne. - Imádom!