Másnap reggel iszonyatos fejfájással keltem… Tudtam, hogy nem más okozza, mint az 50 %-os magyar pálinka… De megérdemeltem, mert kikezdtem vele. És utána elhagytam… és a srácok is hasonlóan cselekedtek. Csak az a baj, hogy én hibáztam a legnagyobbat… addig hitegettem a lányt, amíg le nem feküdt velem.
Kicsit kómásan és másnaposan battyogtam le az étterembe reggelizni. Lehuppantam egy székre, rendeltem kávét és pirítóst, majd bámultam ki a fejemből. Egészen addig, amíg meg nem akadt a szemem azokon a gyönyörűen világító zöld szemeken. Ott állt az asztal mellett és rám mosolygott.
- Szia, Kimi!- köszönt barátságosan.
- Bonnie!- biccentettem.
- Nem zavarna, ha leülnék?- kérdezte és felhúzta a kecses szemöldökét.
Végignéztem rajta. Egy csípőfarmert viselt élénksárga ujjatlan felsővel, ami kiemelte csodaszép alakját. Tudtam, hogy nem szabadna, de kezdtem megint elveszni benne. Zavartan megráztam a fejem és mutattam, hogy üljön le. Csak egy kapucsínót ivott, de azt is olyan szexin tudta kavargatni, hogy feladtam, hogy tiltakozzak a vonzása ellen.
- Minek köszönhetem a látogatást?
- Te is tudod nagyon jól- mosolygott tovább. – Akkor kellett volna meggondolnod a dolgokat, mikor először találkoztunk.
- Bonnie, nézd, én… - kezdtem volna keresni valamit, ami enyhíti a bűneimet, de csak megrázta a fejét.
- Már nem tudod visszacsinálni. Inkább ne magyarázkodj, mert nem jöhetsz ki jól belőle. A te érdeked, hogy minél kevesebb legyen a terhelő dolog.
Nem értettem, hogy miként képes állandóan mosolyogni. A szeme persze elárulta, de ezt ő is tudta. A gyönyörű zöld szemek izzottak a fájdalomtól, méregtől és bosszúvágytól. Nem lesz egyszerű dolgom. És ha itt megtalált, mindenhol meg fog találni.
- É a többiek?- kérdeztem rá a barátnőire.
- Gemmával Monzában találkoztam. Ő a kedves német barátocskádat kereste, aki felültette. Összefogtunk és jóban lettünk. Milánóban van egy háza, mivel olasz és ott lakunk mindannyian. Alig 3 órányira tőled.
- Bonnie, gondold meg, hogy mit csinálsz- dőltem előre.
- Pontosan tudom, hogy mit csinálok- kelt fel. Rám mosolygott, majd a mellettünk megálló Sebastian felé fordult. – Gemma üdvözletét küldi. Hiányoztál neki.
Ennyit mondott, majd faképnél hagyott minket. Csak néztünk utána. Nem szoktam félni, főleg nem nőktől, de nem voltam biztos abban, hogy tudni akarom, mit terveznek a lányok. Közben a leendő csapattársam leült mellém.
- Pocsékul vagyok – morogta.
- Ez volt a céljuk- feleltem és belekortyoltam a kávéba. – Bonnie tőlem tanulta meg, hogy mivel lehet kiütni mindenkit.
- Mi? Te mondtad neki ezeket az italokat?- mordult rám.
- Csak részben. Nálam az utolsó lépés a Finnlandia. Ő tovább fejlesztette a dolgot. Mikor utoljára láttam, akkor még Magyarországon tanult. Gondolom, onnan szerzett pálinkát. Méghozzá házit, mézeset és barackot. Ezek együtt gyilkosak egy olyan szervezetnek, ami nincs hozzá szokva a nagyon ütős szeszekhez.
- És nálad? Te eléggé hozzá vagy szokva a piához…- sandított felém.
- Nekem az volt a bajom, hogy keverte… és ezt nagyon jól tudta- néztem az ajtó felé, ahol ott ácsorgott minket szemlélve a barátnőjével. És Christian Hornerrel… Ebből semmi jó nem sülhet ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése