Somewhere I belong

Sziasztok! Ez is elérkezett, itt az utolsó rész. Remélem, hogy tetszett ez a rövidebb kis történet és olyan vége lett, amire vágytatok! :))

 EVERYTHING IS POSSIBLE

Álmosan fordultam át a másik oldalamra az ágyban. Nem volt kedvem felkelni, mert az már azt jelenti, hogy betöltöttem a 30-at. Ezért úgy döntöttem, hogy jobban járok, ha még alszok egy kicsit, mert akkor talán nem talál rám ez a szám. De nem sikerült visszaaludnom, mert motoszkálást hallottam.

-Ügyesen- suttogott Kimi, majd az ajtó visszakerült a helyére. – Jól van, hercegnőm, nagyon ügyes voltál!- dicsérte meg a kíséretét. – Te is, nagyfiú. Na, gyertek!

Éreztem, ahogy az ő oldalán az ágy besüpped egyszer, kétszer, majd harmadszor is. Már tudtam, hogy ezen a napon nem alszok tovább, tényleg itt van, és azokkal tölthetem, akik a legtöbbet jelentik nekem. Nem mozdultam, vártam. Kims már valószínűleg tudta, hogy ébren vagyok, de nem rontotta el a dolgot azzal, hogy elárul engem.

Négy apró kezecske, két apró gyermek puszija, ami megédesítette a reggelemet. Feléjük fordultam és kinyitottam a szemem. Foltokat láttam, alakokat, színeket, de nem többet. Már ez is több volt a semminél, annál a fényérzékelésnél, amiben annyi évet éltem le. A tudománynak és a férjemnek is rengeteget köszönhetek ezen a téren.

-Boldog sülinapoooot, ajaaaaa!- hallottam meg a két hangot, amint ébernek találtak.

-Köszönöm!- nyúltam feléjük és az ölelésembe húztam a két kincsemet.

-Boldog születésnapot, szerelmem!- súgta a fülembe Kimi, hogy utána kicsit fészkelődve mögém fekhessen.

-Nem akarok 30 lenni- nyafogtam, amin csak nevetett.

-Akkor én mit mondjak? A 40 közelebb van, szinte már érzem a szelét- suttogta és megcsókolta a nyakam.

-Aja, én csináttam a kakajót!- dicsekedett az egyik pöttöm.

-Én meg a jeggejit!- jött rá a válasz.

-Igen?- kérdeztem és felültem. – Akkor kóstoljuk meg, hogy milyen ügyesek is vagytok.

Az ölembe került a tálca, amin a mennyei falatok voltak. A számhoz emeltem a szendvicset és beleharaptam. A kedvenc sonkám, saláta, paradicsom és sajt ízei keveredtek rajta. Majd leöblítettem egy korty kakaóval, ami pont annyira volt édes, amennyire én szerettem. Sejtettem, hogy életem párja figyelt ezekre, de határtalan szeretetet éreztem a két manó iránt is.

-Emily, soha nem ettem még ennél finomabbat- dicsértem meg a kislányom. – És Tobias, a te kakaód sokkal finomabb, mint keresztapué.

-Látjátok, mondtam, hogy anyának minden nagyon fog tetszeni- mondta a gyerekeknek Kimi. – Gyertek, törpék, egyetek ti is!- vonta őket hozzánk.

Az ágyban elfogyasztott családi reggeli után megmosakodtam és felöltöztem, majd a két kincsünket is átöltöztettük. Négyesben mentünk ki a konyhába, hogy nekikezdjünk a napi dolgainknak. Hétfő volt, de ez nem akadályozta meg anyáékat abban, hogy bejelentkezzenek ebédre Fabival kiegészülve.

-Boldog születésnapot, te nagy ökör!- öleltem át a bátyámat, amint mögé értem.

-Én? Nagy ökör?- kérdezte nevetve. – És akkor te…?- nyomott egy puszit az arcomra. – Boldog szülinapot!

-Lányok?- érdeklődtem, míg felültettem mellé a kisfiamat.

-Deena mesét néz Hannaval, Jule pedig teli pocakkal szundizik- kelt fel. – Szóval kell a segítség, ha akarunk is ebédelni.

-Kejestapu, én kakajóm jobb- dicsekedett azonnal Tobi.

-És én jeggejim is- folytatta a húga.

-Látom, a gyerekeid megelőztek- sóhajtott fel színpadiasan. – Na, majd a torta evésekor megbeszéljük.

-Seb, ne neveld rosszra az ikreinket!- szólt Kimi.

-Mintha te nem befolyásolnád a 3 éves lányomat- méltatlankodott az említett.

-Oké, elég volt!- vetettem véget nevetve a civódásnak. – Édes, itt a lista, menjetek el vásárolni, jó?- nyújtottam oda Kiminek a papírt. – Te meg csábítsd ki a lányod az ágyból, hogy a feleséged segíthessen nekem, és akkor haza is hozhatjátok a reptérről anyáékat- magyaráztam Sebastiannak.

-Rendben- egyezett bele a két férfi és már el is indultak.

Évekkel korábban nem hittem volna, hogy ennyire csodálatos lehet az életem. Aztán a bátyám műtéte mindent megváltoztatott. Megtanultuk értékelni egymást. Az összeköltözésünk után azzal lephettem meg Kimit a 33. születésnapján, hogy kisbabánk lesz. A család gyorsan le is szervezett egy esküvőt, karácsonykor összeházasodtunk és májusban a világra jöttek az ikrek: Tobias és Emily.

Aznap érte Sebastiant is a nagy meglepetés, Hanna közölte vele, hogy nekiállhat egy másik vendégszoba átalakításának is. Január elején született meg Deena, majd a nyári szünetben ők ketten is összeházasodtak. Az ikreink 2. szülinapja után sikerült engem is rábeszélni egy teljes körű kivizsgálásra, majd egy műtétre, ami valamennyit javított a szememen, és ezzel önállóbbá tett.

Boldog családként éltünk ugyanabban a házban, ahová annyi évvel korábban Sebastian egyedül költözött. Szerettem ott lenni, emlékeztetett arra, hogy mennyi mindenért küzdöttünk már együtt. És a gyermekzsivaj pedig élettel telivé tette. Ezt a zsivajt azért mostanság panaszos sírás is betöltötte, mivel a kicsi Juliette már nagy, 6 hónapos baba volt és a fogacskái elkezdtek kibújni. Azonban úgy vettem észre, hogy a bátyám csak még jobban kényezteti a kislányát ezért.

A családom mellett megtanultam, hogy milyen a valódi élet. Igen, megesett, hogy bántottak, hogy szomorú voltam, de sosem cseréltem volna el ezeket a perceket sem. Megerősítettek és segítettek, hogy legyen egy hely, ahová tartozom.

Somewhere I belong

 BE IN LOVE

-Olyan gyönyörű vagy- suttogta a fülembe és ki tudja, hogy hányadik alkalommal csókolt szájon az éjszaka folyamán.

Átadtam magam az érzésnek, ami a helyzetünkkel járt. A puha takaró alatt a meztelen testem az övéhez simult, az ujjai újra és újra bebarangolták minden porcikámat, és nem bírtam ki, hogy ne nyögjek fel, amikor egy-egy érzékenyebb pontomon siklott végig a keze.

-Kimi!- súgtam a nevét és a kezem a tarkójára simítottam.

-Hmmm?- kérdezett vissza, de nem hagyta abba a nyakam kényeztetését.

-Én… neked… mármint… te jó ég!- makogtam össze-vissza, mert lehetetlen volt egy mondat összerakására odafigyelni, mikor ő ilyen hévvel csókol és simogat.

-Türtőztetem magam egyetlen percre- kuncogott a fülem mellett és az egyik keze a derekamon nyugodott meg, míg a másikon valószínűleg támaszkodott.

-Neked milyen volt?- kérdeztem csukott szemekkel.

Éreztem, ahogy az arcom felforrósodik. Nem tudtam máshogy a tudtára hozni, hogy engem mi foglalkoztat. Mert az egy dolog volt, hogy nekem nagyon is jó volt az elmúlt egy óra, sőt, kifejezetten tökéletes és eszményi. De ez még nem jelentette azt, hogy ő is élvezte és neki is olyan érzései vannak ezzel kapcsolatban, mint nekem.

-Mennyei- kaptam meg a válaszom. – Sosem szerelmeskedtem még senkivel.

-Most ezt nem értem…- ráztam meg a fejem és felhúztam az orrom gondolkodás közben.

-Így annyira édes vagy- nyomott egy puszit az orrom hegyére. – Korábban nem egy nővel feküdtem le, ez igaz. De az szinte minden alkalommal csak a szexről szólt. Ez most nem. Veled szerelmeskedtem, és ez olyan magasságba emelte a testi kapcsolatokat, amiről álmodni sem mertem. Miattam ne aggódj, élveztem és együtt élvezni is fogjuk még sokáig.

-Annyira hiányoztál az életemből!- fésültem az ujjaimat a hajába, hogy utána magamhoz húzhassam egy csókra.

***

-Anyu megint duzzog- léptem vissza a kórterembe.

-Most miért is?- kérdezte a bátyám.

-Mert mondtam, hogy veled megyek Svájcba- rántottam meg a vállam és megtorpantam, amikor az ismerős férfikar a derekamra fonódott. – Abban reménykedett, hogy elfelejtem ezt és megint otthon leszek.

-Nehéz elengednie pont téged- szólt Hanna. – Tudod, hogy mindig féltettek és az, hogy felnőttél, nekik rémisztő.

-Lassan bele kell törődniük, hogy saját életem lesz- dőltem a finn mellkasának. – Saját ház, saját kis család…

-Saját gyerekek- folytatta Kimi. Hirtelen nagyon nagy lett a csend. – Előbb vagy utóbb.

-Saját élet- bólintottam. – Valahol veletek.

-Én igazából gondolkoztam ezen…- kezdte Sebastian, de aztán elhallgatott.

-Akkor mondd el!- kértem és odamentem hozzá. Az ágy szélén ült, a zárójelentését vártuk.

-Tudod, amit mindig beszéltünk… talán meg lehetne valósítani…- kezdett játszani az ujjaimmal.

-Veled bármikor- egyeztem bele.

-Beavatnátok?- kérte a finn.

-Mindig az volt a terv, hogy akkor is együtt élünk majd, ha már mindketten megtaláltuk a szerelmet- méláztam el. – Ez jelen esetben azt jelentené, hogy össze kell cuccolnunk.

-Nálad vagy nálam?- vágta rá Kims.

-Komoly?- kérdezett vissza Seb. – Akkor nálam.

-Oké- jött a beleegyezés.

-Most vagy én veszítettem el a fonalat nagyon, vagy éppen megbeszéltétek, hogy miattam egy házban fogtok lakni- pislogtam magam elé. Habár nem láttam, néhány reakcióm nagyon is hasonlított a látó társaim reakciójára.

-A második- kuncogott Hanna. – Szerintem ez nagyon is érdekes együttélés lesz.

-Ne is mondd- temettem az arcomat a kezeim közé. Mire is vállalkoztunk? Még magunk sem tudtuk.

***

-…igen, és brokkoli is mehet bele- magyarázta Heikki barátnőmnek a konyhában.

-Nem!- jött az azonnali tiltakozás három oldalról is.

Én a konyhapultnál hallgattam, hogy miképpen is készül az ebédünk, Sebastian a nappaliban nézett valami focimeccset, míg Kimi éppen az egyik szekrénybe pakolta a kupáit. Azonban a brokkoli mindenkinek a szemében egy olyan dolog volt, amit nem akart látni – esetemben ízlelni – az ebédünkben.

-Nem értem, hogy mi bajotok vele…- motyogta Heikki.

-Hanna, ha beleteszed, eskü, hogy megdobállak vele- mondtam barátnőmnek.

-Még csak az kellene!- nevetett fel, majd a finn edző heves tiltakozása ellenére a hűtő mélyére rejtette a zöldséget.

-Nincs itthon tejföl- jegyezte meg percekkel később Han.

-Majd hozunk- álltam fel. – Seb, megyünk sétálni!- kiáltottam a bátyámnak.

-Engem meg itt hagy a kisasszony?- simult a hátamnak Kimi, amint leszálltam a székről.

-Sietek- húztam a fejét magamhoz és megcsókoltam. Úgy éreztem, hogy végre jó helyen vagyok, jó kezekben.

Somewhere I belong

Sziasztok! Meglett a hét komment és itt is vagyok. Azért ezzel, mert a Love from the past folytatásán még szeretnék egy picit csiszolni. Nem vagytok elfelejtve, remélem, tudjátok. Jó olvasást!

ONT THE RIGHT WAY

A műtét egy kicsit tovább tartott, de az orvos azt mondta, hogy minden sikeres volt, ne aggódjunk, Sebastiannak semmi baja nem lesz. A következő futamon autóba is szállhat, habár ezen kívül a fizikai megterhelés nem engedett. Ezt Heikkivel kell majd megbeszélnünk, de tudtuk, hogy nem fog problémát csinálni.

Már egy ideje beesteledett, de mi nem mozdultunk a testvérem mellől. Ott akartam lenni vele, amikor felébred, hogy valahogyan megköszönjem, amiért engedett nekem. Tényleg boldognak éreztem magam Kimivel és elmondani sem tudtam, hogy ezért még mennyivel jobban szerettem Sebet.

-Talán vissza kellene menni a…

-Nem!- fojtottuk a szót Tommiba Hannaval ketten.

-Vegyük úgy, hogy ki sem nyitottam a számat- sóhajtott fel. Egy ideje már próbálkoztak ezzel.

-Biztos, hogy nem kellene pihenned?- súgta a fülembe Kimi. – Álmos vagy és fáradt. Kiszívta az erődet ez a rengeteg idegeskedés.

-Vele akarok lenni, mikor felkel- bújtam hozzá.

-Rendben- cirógatta végig a hátam. – De utána megyünk, nem érdekel, mit mondasz.

Hallgattam, mert éreztem a hangján, hogy nem fog engedni ebből. Az, hogy vele voltam és őt öleltem, segített egy kicsit megnyugodni. Lehunytam a szemeimet, míg a fejem a vállán pihent. Éreztem a simogatását, a puszikat, amik olyan biztatóak, lágyak, szerelemről árulkodóak voltak. El is tudtam volna aludni a karjai között, de a szívritmust mérő monitor csipogása felélénkült.

-Sebastian…- hallottam Hanna hangját és erre én is felkaptam a fejem.

-Úgy érzem magam, mint akit leütöttek egy palacsintasütővel- morogta halkan, majd megköszörülte a torkát.

-Akkor az égvilágon semmi bajod- nevetett fel Tommi.

-Majd ha felkeltem, kipróbáljuk rajtad is, jó?- kérdezett vissza.

-A humorod a régi- kuncogott barátnőm.

-Köszönöm!- léptem egy kicsit közelebb, de nem engedtem el Kims kezét.

-Sokat gondolkodtam azon, amit a fejemhez vágtál tegnap- kaptam a választ. – Hanna és Tommi is egy csomó érvet tett le mellettetek, Kimi meg végképp. Ha neki sem adok esélyt, akkor kinek?

-Szeretlek!- indultam lassan az ágy felé, a finnem pedig irányított.

-Én is szeretlek, húgi!- fogta meg a kezem a bátyám. – De pocsékul nézel ki. Ahogy te is, szívem!

-Ne csodálkozz- mondta Hanna. – Végig érted aggódtunk.

-Itt vagyok- szorította meg a kezem. – És szerintem alszok tovább- nyomott el egy ásítást. – Nektek is ezt kellene.

-Visszük vissza a lányokat- mondta Kimi. – Te meg pihenj, hogy téged is vihessünk, amilyen hamar csak lehet.

-Egy apró hiba és neked annyi, ugye tudod?- kérdezett vissza Seb.

-Sejtettem- válaszolt Kimi és a hangján hallottam, hogy mosolyog.

-Reggel jövünk- simítottam a kezem a bátyám arcára, majd nyomtam egy puszit a homlokára.

-Várni foglak titeket!- paskolta meg a térdem.

Felkeltem mellőle és arrébb húzódva vártam meg, hogy mindenki más is elbúcsúzzon tőle. Majd Kimivel kéz a kézben mentünk a kórház elé, ahonnan taxi vitt négyünket a hotelbe. Az étterembe bementünk vacsorázni, amire már szükségünk is volt. Az aggodalom miatt egész nap nem ettünk, még csak nem is nagyon beszéltünk egymással. Ezzel szemben most mindenki felszabadult volt és alig tudtuk túlkiabálni egymást.

A kellemes és kicsit kései vacsora után elbúcsúztunk és megegyeztünk, hogy 8:20-kor találkozunk a hallban. Kissé remegő kezekkel nyitottam be a szobába, amivel most Kimivel osztozom. Tudtam, hogy ez már egy kapcsolat, azt is, hogy mit akarok, csak azt nem tudtam, hogyan is hozzam a tudtára.

Somewhere I belong

Sziasztok! Hová rohan mindenki? A Love from the past részeivel kicsit be fogunk lassulni, mert megint el fognak fogyni a megírt részek és nektek rosszabb, ha hetekig nem tudom hozni, igaz? De azért itt is a másik, ami ha befejeződik, akkor jön majd valamelyik általatok megszavazott bébi(k) felnőtt élete.

FORGIVE EVERYTHING

Hajnali 2 volt és csak forgolódtam. Hiszen megint összevesztünk és nem sikerült, amiért idejöttem. Mégis úgy akartam elengedni reggel, hogy tudja, én tényleg mindenben mellette állok. Nem tudom, honnan vettem a bátorságot, hogy egy teljesen ismeretlen terepnek egyedül induljak neki. A szomszéd szobába átjutni is komoly dolog volt. Annyi szerencsém volt az egészben, hogy a másik oldalon Tommi szállt meg, így semmiképpen nem futottam idegen kezek közé.

Benyitottam és becsuktam magam mögött az ajtót. Itt jött az újabb dilemma, hogy merre is menjek. Magam elé tartottam a kezeimet a sötétben és elindultam. A kanapé volt az első, amit megtaláltam. Annak mentén lépdeltem tovább, de az ajtó nyílása megtorpantott.

-Nikki?- hallottam a suttogást.

-Hanna- sóhajtottam fel. – Miért nem alszol?

-Seb sem tud- jött közelebb. – Mondtam, hogy viszek neki egy pohár teát, hátha az megnyugtatja.

-Talán én is segítek…- hagytam félbe a mondatot.

-Biztos vagyok benne- ölelt meg. – Gyere, odaviszlek!

-Köszönöm!- mondtam neki.

A kezem fogva irányított. Nem szólt semmit, amikor beléptünk. Mivel Sebastian nem reagált azonnal a jelenlétemre, úgy sejtettem, hogy nekem háttal fekszik. Barátnőm leültetett, majd elengedte a kezem és lépett egyet hátra. Óvatosan bemásztam a bátyám mellé, és a hátához simultam.

-Nik?- kérdezte remegő hangon.

-Semmi baj nem lesz- ígértem neki.

-Félek- mondta, mialatt felém fordult.

-Én is- simogattam meg az arcát. – De tudom, hogy vigyáznak rád.

-Mind vigyázunk rád- szólalt meg Hanna is.

-Messze vagy. Nem akarom, hogy ennyire messze legyél pont most!- közölte barátnőmmel.

-Itt vagyok- süppedt be az ágy a lábamnál és valószínűleg mellénk mászott.

-Még mindig nem jó…- mordult Seb. – Sehogy nem jó.

-De, megoldjuk- adtam neki egy puszit.

A hátára nyomtam, majd mutattam Han-nak, hogy bújjon hozzá nyugodtan. Én is odafészkelődtem az oldalához, míg a másikon a szerelme ölelte. Hallottam, ahogy a szuszogása egyre inkább lelassul, hogy utána végre aludni tudjon. Így, hogy vele voltam, nekem is sikerült elaludnom és nem felébredni minden másiduk percben.

*****

-Nyugi, itt leszek végig a lányokkal- nehezült Tommi keze a vállamra.

-Nem lesz baj- szorítottam meg Seb kezét, amit percek óta szorongattam.

-Az orvos is mondta, hogy rendbe fogsz jönni- igyekezett Hanna is a pozitív gondolkodással.

-De azért szeretném, ha tudnátok, hogy…

-El ne merj kezdeni búcsúzni!- csattantam fel kissé hangosan. – Esküszöm, hogy felpofozlak, pedig soha korábban nem tettem.

-Szeretlek titeket!- hadarta.

Nem hitte el nekem, amit mondtam, pedig betartottam. Nem erőből, de meglegyintettem az arcát egy kissé, amit méltatlankodás követett. Majd jött az orvos, hogy megkapja az altatót. Ott lehettünk mellette, amíg el nem kábult nagyjából. Elvitték a műtőbe, mi pedig idegtépő várakozásba kezdtünk.

Korán volt az ajtónyílás ahhoz képest, hogy ez egy jó két órás műtétnek lett kikiáltva. Nem tudtam, hogy ki az és jó vagy rossz hírrel van, így csak szorongva vártam a széken, ahová percekkel korábban a finn nyomott le. Az orromba lassan kúszott be a férfiillat, amitől a gyomrom összeszorult és a szívem hevesebben kezdett dobogni. Nem akartam elhinni, hogy tényleg megtörténhet mindez.

-Engedj egy kicsit a szorításon, mert lerepül a flakonról a kupakja- csúsztatta a kezét az enyémekre, amivel egy palack vizet kínoztam.

-Kimi…?- szólaltam meg remegő hangon.

-A bátyád tegnap felhívott, hogy ma műtik, jöjjek ide és legyek veled- mondta és felhúzott álló helyzetbe.

-Mikor?- kérdeztem.

-Este, 8 után. Azért is nem tudtam jönni hamarabb- ölelt át. Szorosan hozzábújtam. – Régóta vártok?

-Olyan 40 perce- válaszolta barátnőm. – De megőrülök ettől.

-Visszakapjuk őt egészségesen- vágta rá Tommi. – Csak hinned kell benne.

-Kénytelen lesz meggyógyulni, mert tervei vannak- kuncogott Kims. – Mondjuk, engem megverni, amiért a húgát szeretem. Ígéretet kaptam rá.

-Igen… minden rendben lesz- suttogtam magam elé és először hittem el, mióta eljöttünk Heppenheim-ből.