(Bonnie)
A svájci Alpok egyik eldugott városkájának a szélén található volt egy gokart pálya. Egy olyan pálya, amit mindenki jól ismert. Vagy legalábbis mi mindannyian. Meg sem tudnám mondani, hogy mennyi időt töltöttünk mi itt, együtt.
- Minden rendben, kicsim?- lépett elém Kimi.
- Persze, mindketten jól vagyunk- mosolyogtam rá.
- Akkor megnyugodtam- fektette a kezét a hasamra. A benn lévő kicsikénk pedig jelezte apró lábacskáival, hogy egyetért.
- Ide kelleni fog egy kart- tettem a kezem én is a pocakomra.
- Semmi probléma, majd beszerezzük időben- vigyorgott, majd forrón megcsókolt.
- Kimi, gyere már! Nem érünk rá egész nap- méltatlankodott tőlünk nem messze Sebastian.
- Megyek, megyek…- rázta a fejét kedvesem.
Gyorsan csatlakozott a többiekhez, majd be is pattantak a kocsijaikba. Én pedig odaléptem Hayley és Gemma mellé. Mindhárman boldogan mosolyogtunk egymásra. Egy-egy hónap eltéréssel jönnek majd a babáink. Jó lesz együtt babázni, az biztos.
Időközben a srácok szépen felálltak a rajtrácsra és megkezdték a kis háziversenyüket. Mi meg a csajokkal élénken figyeltünk.
- Kinek szurkoltok?- nézett le Liz az előttünk álló rengetek aprócska buksira.
- Hajrá, apaaaaaaaaaaaaaaaa!- mondta mind kórusban, mire nekünk nevetnünk kellett.
- Rossz volt a kérdés- jegyezte meg Tisha.
6 év telt el azóta, hogy elkezdtük a saját kis bosszúnkat. Azóta mindannyian feleségek és anyák vagyunk. Az előttünk topogó gyerekek pedig a mi apróságaink. Közöttük van a mi két törpénk és a Sienna és Robert ikrei, valamint a többiek egy-egy lurkója. És mindenkinek van egy saját hajrá pólója, amiben apunak szurkolhat.
- Anya, ki fog nyerni?- húzogatta meg a pulóverem ujját Tammy.
- Nem tudom, kincsem. De biztos vagyok benne, hogy apa hallja, ha nagyon hangosan szurkoltok neki- simogattam meg a pofiját, majd adtam neki egy puszit a homlokára.
Visszaszaladt a többiek közé és tovább kiabált az apjának, ahogy a többi kicsi is. A legédesebb szerintem a kis Ayrton volt, aki még éppen, hogy beszélt, de azt már tudta, hogy kell szurkolnia az apjának. És teljesen olyan volt, mint a legendás nagybácsi.
Az utolsó körben már nem izgultam egy picit sem. Látszott, hogy ki fog nyerni. Én ez nekünk kedvezett. Nem is tévedtem. Kimi gurult át először a célvonalon. Gyorsan megpörgette a kocsit, majd leparkolt a gyerekek előtt. Átpattant a falon, felkapta a két rosszcsontot és odajött hozzánk.
- Mit mondtam, ki nyer?- nézett rám.
- Elismerem, még mindig a legjobb vagy- mosolyogtam elnézően. Az egóját táplálnom kell.
- Mondtam, hogy a bajnok visszatér- vigyorgott, mialatt a gyerekek kuncogtak a karjában.
- Igen, megmondtad. A bajnok visszatért- gondoltam vissza az utolsó évére a rallyban, amit a csúcson hagyott abba.
- Megint- villantott meg egy szerelmes mosolyt, majd a gyerekeket letéve egy forró csókban forrtunk össze.
VÉGE
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Back again.... Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Back again.... Összes bejegyzés megjelenítése
2010. június 21., hétfő
2010. június 7., hétfő
Back again... - 56. rész
(Hayley)
Reggel Jaime addig nyaggatott, míg beadtam a derekam, hogy kimenjünk a pályára, bár nem nagyon akarózott az előző este történtek után. Ahogy kiértünk, a lábai automatikusan vitték volna a Toro Rosso felé, de szerencsére elkaptam a karját.
- Mi az?- fordult felém.
- Csak annyi, hogy oda ne menjünk- böktem a fejemmel a bokszunk felé.
- Igaz- bólintott, így a sátor felé vettük az irányt. Ott éppen láthattuk a vidáman nevető Sienna-t és Tisha-t.
- Sziasztok!- köszöntünk nekik és leültünk melléjük.
- Helló!- köszöntek vissza nagy nehezen.
- Mi ez a jókedv?- érdeklődte a drágám.
- Karaoke- vágták rá egyszerre, majd újra nevetni kezdtek. Ekkor lépett be a szintén nevető Bonnie – Gemma – Liz hármas.
- Nem is tudtam, hogy Buemi ennyire fahangú- jegyezte meg Gemma.
- Jaime, a mérnököd igazi John Bon Jovi- huppant le mellénk Liz.
- Valaki beavatna, hogy mi is történik?- néztem körbe rajtuk.
- A csapat bojkottál- felelte Bonnie. – Szereztek karaoke gépet…
- Ezt látnunk kell- ugrott fel Jaime.
Megfogta a kezemet, majd futólépésben indult a Toro felé, mialatt engem magával húzott. Bár értettem a sietséget, mert engem is nagyon érdekelt, hogy mi is a nagy helyzet felénk. Közben megfigyeltem, hogy minden ráérő ember a Toro Rosso felé siet megnézni, hogy mi ez a fejetlenség.
Mikor beértünk, meg is értettük a dolgot. A monitorokon, ahol az adatok szoktak futni, most éppen egy dalszöveg futott, mialatt a csapat 4 tagja ott állt egy-egy mikrofonnal a kezében és teli torokból énekeltek.
Belőlünk is kiszakadt a nevetés, ahogy mindenkiből körülöttünk. Majd jött a csere és a lányoknak a fiúk választottak dalt. És a refrénnél a férfiak megadták magukat, mert a lányok hangjához csatlakozott a csípőmozgás is.
- Mi nem nevezünk?- jelent meg mellettünk Lola.
- Mire gondoltál?- fordultunk felé.
- Mit szólnátok ahhoz, ha Mrs. Hamiltonnak mutatnánk meg, hogy mit tudunk?- vetette fel az ötletet. Nem voltunk Nicole-fanok.
- Rendben!- bólintottunk. A következő szám a miénk volt. És hatalmas lett a parti hangulat.
Persze a pasijaink kicsit furcsán néztek ránk, hiszen nekünk mégis kellenek pasik, nem?
Reggel Jaime addig nyaggatott, míg beadtam a derekam, hogy kimenjünk a pályára, bár nem nagyon akarózott az előző este történtek után. Ahogy kiértünk, a lábai automatikusan vitték volna a Toro Rosso felé, de szerencsére elkaptam a karját.
- Mi az?- fordult felém.
- Csak annyi, hogy oda ne menjünk- böktem a fejemmel a bokszunk felé.
- Igaz- bólintott, így a sátor felé vettük az irányt. Ott éppen láthattuk a vidáman nevető Sienna-t és Tisha-t.
- Sziasztok!- köszöntünk nekik és leültünk melléjük.
- Helló!- köszöntek vissza nagy nehezen.
- Mi ez a jókedv?- érdeklődte a drágám.
- Karaoke- vágták rá egyszerre, majd újra nevetni kezdtek. Ekkor lépett be a szintén nevető Bonnie – Gemma – Liz hármas.
- Nem is tudtam, hogy Buemi ennyire fahangú- jegyezte meg Gemma.
- Jaime, a mérnököd igazi John Bon Jovi- huppant le mellénk Liz.
- Valaki beavatna, hogy mi is történik?- néztem körbe rajtuk.
- A csapat bojkottál- felelte Bonnie. – Szereztek karaoke gépet…
- Ezt látnunk kell- ugrott fel Jaime.
Megfogta a kezemet, majd futólépésben indult a Toro felé, mialatt engem magával húzott. Bár értettem a sietséget, mert engem is nagyon érdekelt, hogy mi is a nagy helyzet felénk. Közben megfigyeltem, hogy minden ráérő ember a Toro Rosso felé siet megnézni, hogy mi ez a fejetlenség.
Mikor beértünk, meg is értettük a dolgot. A monitorokon, ahol az adatok szoktak futni, most éppen egy dalszöveg futott, mialatt a csapat 4 tagja ott állt egy-egy mikrofonnal a kezében és teli torokból énekeltek.
Belőlünk is kiszakadt a nevetés, ahogy mindenkiből körülöttünk. Majd jött a csere és a lányoknak a fiúk választottak dalt. És a refrénnél a férfiak megadták magukat, mert a lányok hangjához csatlakozott a csípőmozgás is.
- Mi nem nevezünk?- jelent meg mellettünk Lola.
- Mire gondoltál?- fordultunk felé.
- Mit szólnátok ahhoz, ha Mrs. Hamiltonnak mutatnánk meg, hogy mit tudunk?- vetette fel az ötletet. Nem voltunk Nicole-fanok.
- Rendben!- bólintottunk. A következő szám a miénk volt. És hatalmas lett a parti hangulat.
Persze a pasijaink kicsit furcsán néztek ránk, hiszen nekünk mégis kellenek pasik, nem?
2010. május 27., csütörtök
Back again... - 55. rész
Sziasztok! Gondolom, mindenki észrevette, hogy kiraktam egy pályázatot. Várom a műveket, sok sikert a próbálkozóknak!
----------------------------------------------------------------------------------
(Bonnie)
Mindenki nálunk gyülekezett, mivelhogy megkaptuk a nászutas lakosztályt, ami hatalmas volt. Éppen éjfél múlt néhány perccel, mikor befutottak az utolsó szerelők és csapattagok. A Toro Rosso bojkottját szerveztük nagy erőkkel. A csapatfőnökön kívül mindenki nálunk ücsörgött.
- Megmondanátok, hogy mit keresek én ebben a káoszban?- lépett mellénk Christian.
- Segítesz- rántottam meg a vállam, majd odamentem a szószólóhoz (alias Kimi).
- Mindenki itt van helyben?- nézett rám, majd átölelt.
- Szerintem igen, úgyhogy kezdjünk bele- adtam neki egy puszit, majd a mellette üresen ácsorgó székre.
- EMBEREK!- kezdte kiabálva, mire mindenki elhallgatott. – Azt gondolom, már mindenki tudja, hogy Jaime-t és a sajtósát, Hayley-t kirúgták a csapattól- erre jött egy össznépi felhörrenés. – Az egyik kedves barátunk pedig kitalálta, hogy bojkottot kellene szervezni ahhoz, hogy visszakerüljenek a csapathoz. Ezt azonban mi nem tudjuk megtenni, mivel nem vagyunk csapattagok.
- Akkor nekünk kellene megtennünk, igaz?- kérdezte Buemi valahonnan a tömegből.
- Semmi munka, mindenki henyél, egyre több felmondás és kirúgás, majd elfogy a csapat- sorolta a dolgokat Liz.
- Ez nem hülyeség…- gondolkozott el az egyik szerelő előttünk.
- Nincs más lehetőségetek- álltam fel Kimi mellől. – Aki miatt kirúgták Jaime-t és Hayley-t, a csapatfőnökötök unokaöccse volt. Ha végzitek a munkátokat és közben kérlelitek, nem értek el semmit. A lényeg, hogy lássa a csapat összetartását.
- Srácok és csajok!- pattant fel a kanapéra Jaime mérnöke. – Kell nekünk a legfiatalabban debütáló Forma-1-es pilóta?
- Igeeeen!- hallatszott a kórus.
- Visszahozzuk a csapathoz?
- Vissza!- kiáltotta mindenki.
- Akkor menjetek aludni, holnap reggel 7-kor találkozunk a pályán. Hozzatok magatokkal kártyát, társast, újságot, bármit- sorolta, majd a nép kifelé indult.
- Még mindig nem értem, hogy mit vártok tőlem- toporgott Christian.
- Azt várjuk, hogy te legyél a megmentő- felelte neki Sebi.
- Amit hogy képzeltek el?- fordult körbe.
- Franz pánikba esik, kiborul, feladja, hogy valaha is összeszedje a csapatot, te meg akkor megjelensz és felveted, hogy vissza kellene vennie Jaime-t- sorolta Robert okosan.
- Azért, hogy az én fejemet üvöltse le?- húzta fel a szemöldökét.
- Lehet, hogy megteszi, de te azt mondod neki, hogy tudod, hogy a csapat csak ezért nem dolgozik. Christian, te annyira kreatív vagy- öleltem át a vállát és a hízelgésemhez csatlakozott az összes csaj. Egyszerre kilencen kápráztattuk el a csapatfőnököt.
- Legyen…- adta be a derekát, majd sietősen távozott.
2010. május 26., szerda
Back again... - 54. rész
(Gemma)
Bonnie társaságában ücsörögtem a Red Bull bokszban egy tároló láda tetején törökülésben, mialatt mindketten vaníliás kapucsínót szürcsölgettünk. Néha Kimi is felénk tévedt, Seb pedig az autóban ücsörgött. A hangulat remek volt a csapatnál.
- Milyen házasnak lenni?- kérdeztem a lányt magam mellett.
- Eddig imádom. Főleg őt- bökött mosolyogva a szőkeség felé.
- Tudod, hogy mi jutott eszembe?- fordultam felé.
- Mondd- fordult ő is felém. Közben Kimi is közelíteni kezdett.
- Mi lesz velünk? Mert ha hazamegyünk, már nem fogunk együtt lakni…- hajtottam le a fejem.
- Szerintem…- kezdte Bonnie, mialatt Kimi is mellénk ért, de beléfojtották a szót.
A bokszunk előtt Hayley rohant el zokogva. Majd egy pillanat múlva egy feldúlt Jaime követte. Végül egy rettentően mérges Franz Tost ment utánuk. Nem jósolt semmi jót a dolog. Leugrottunk a helyünkről, majd együtt mentünk arra, amerre a többieket sejtettük. Közben csatlakozott hozzánk Liz is.
Mikor beértünk a közös étkezőnkbe a sátor alá, láthattuk, hogy barátnőnk a helyén ülve zokog, míg Jaime idegesen szedi össze a cuccaikat. Lassan mentünk közelebb, de még oda sem értünk hozzájuk, mikor a srác lehullott barátnője mellé.
- Kicsim, minden rendben lesz!- ölelte át a vállait Jaime.
- Dehogy lesz!- zokogott fel Hays. – Minden az én hibám.
- Nem a te hibád. Annak a baromnak a hibája- morogta a spanyol. – És együtt mindent megoldunk. Ezt is meg fogjuk oldani.
- Miattam vesztetted el a munkádat- motyogta a lány, de megértettük. – Hogy lehetne rendben a dolog?
- Úgy, hogy mindent rendbe fogunk hozni- ültem le melléjük.
- Hamar rá fognak jönni, hogy Jaime nélkül nem megy nekik- foglalt helyet Kimi is.
- Csak az a lényeg, hogy ő visszakerüljön- nézett rá a lány. – Én már nem vagyok érdekes.
- Csak hiszed, hogy nem jössz vissza te is- csatlakozott Bonnie.
- Már megint mit találtatok ki?- nézett körbe barátnőnk.
- Lehet bojkottálni egy csapatot?- kérdezte Liz elgondolkozva.
- Arra gondolsz, hogy…- fordultam felé, de nem kellett válasz, mert a szemei mindent elárultak.
Bonnie társaságában ücsörögtem a Red Bull bokszban egy tároló láda tetején törökülésben, mialatt mindketten vaníliás kapucsínót szürcsölgettünk. Néha Kimi is felénk tévedt, Seb pedig az autóban ücsörgött. A hangulat remek volt a csapatnál.
- Milyen házasnak lenni?- kérdeztem a lányt magam mellett.
- Eddig imádom. Főleg őt- bökött mosolyogva a szőkeség felé.
- Tudod, hogy mi jutott eszembe?- fordultam felé.
- Mondd- fordult ő is felém. Közben Kimi is közelíteni kezdett.
- Mi lesz velünk? Mert ha hazamegyünk, már nem fogunk együtt lakni…- hajtottam le a fejem.
- Szerintem…- kezdte Bonnie, mialatt Kimi is mellénk ért, de beléfojtották a szót.
A bokszunk előtt Hayley rohant el zokogva. Majd egy pillanat múlva egy feldúlt Jaime követte. Végül egy rettentően mérges Franz Tost ment utánuk. Nem jósolt semmi jót a dolog. Leugrottunk a helyünkről, majd együtt mentünk arra, amerre a többieket sejtettük. Közben csatlakozott hozzánk Liz is.
Mikor beértünk a közös étkezőnkbe a sátor alá, láthattuk, hogy barátnőnk a helyén ülve zokog, míg Jaime idegesen szedi össze a cuccaikat. Lassan mentünk közelebb, de még oda sem értünk hozzájuk, mikor a srác lehullott barátnője mellé.
- Kicsim, minden rendben lesz!- ölelte át a vállait Jaime.
- Dehogy lesz!- zokogott fel Hays. – Minden az én hibám.
- Nem a te hibád. Annak a baromnak a hibája- morogta a spanyol. – És együtt mindent megoldunk. Ezt is meg fogjuk oldani.
- Miattam vesztetted el a munkádat- motyogta a lány, de megértettük. – Hogy lehetne rendben a dolog?
- Úgy, hogy mindent rendbe fogunk hozni- ültem le melléjük.
- Hamar rá fognak jönni, hogy Jaime nélkül nem megy nekik- foglalt helyet Kimi is.
- Csak az a lényeg, hogy ő visszakerüljön- nézett rá a lány. – Én már nem vagyok érdekes.
- Csak hiszed, hogy nem jössz vissza te is- csatlakozott Bonnie.
- Már megint mit találtatok ki?- nézett körbe barátnőnk.
- Lehet bojkottálni egy csapatot?- kérdezte Liz elgondolkozva.
- Arra gondolsz, hogy…- fordultam felé, de nem kellett válasz, mert a szemei mindent elárultak.
2010. május 23., vasárnap
Back again... - 53. rész
(Hayley)
Reggel kissé álmosan pislogtam Jaime-re. Nem véletlenül, hiszen a vetkőzésük után egy igazán kellemes éjszakában volt részem. A drága persze már fel volt öltözve, mikor én még csak ébredeztem.
- Jó reggelt, Csipkerózsika!- simította meg az arcom.
- Jó reggelt, fekete hercegem!- húztam le magamhoz a reggeli csókunkra.
- A nők nem a szőke hercegre vágynak?- kérdezte, mikor elengedtem.
- Ha nagyon szeretnéd, kereshetek magamnak egy szőke herceget…- keltem ki az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt, hogy kissé rendbe szedjem magamat.
- Miért? Minden álmodban egy szőke herceg jelenik meg?- kérdezte, mialatt végignézte, hogy levetkőzöm egy tusoláshoz.
- Az én álmaimban a hercegem fekete és nem szőke, bár a szeme kék. Kastély helyett egy hatalmas kertes házban lakik, paripa helyett Forma-1-es géppel közlekedik. De fogalmam sincs, hogy kire illik a leírás- szóltam neki a vízzuhatag alól.
- Fogalmam sincs, de megkeresem és hozatok vele reggelit, még mielőtt rád vetem magam- válaszolta, majd hallottam, ahogy becsukja az ajtót maga után.
Miután lezuhanyoztam, felvettem a csapatruhámat, amiben lennem kellett, majd feltettem egy szolid sminket is, tudván, hogy ma el kell kísérnem Jaime-t egy interjúra. Mire kimentem a nappaliba, már meg is volt a reggelink. Együtt fogyasztottuk el a felhozatott ételeket, majd elindultunk a pályára.
Bementünk az ideiglenes sajtóközpontba, ahol már várta Jaime-t egy riporter. Végig mellette voltam, hogy halljam, miket kérdeznek tőle és közbeszóljak, ha olyan dolgot akarnak megtudni, ami nem nyilvános. Ezt többször is meg kellett tennem, mivel eléggé erőszakosan akarták kifaggatni Kimi és Bonnie esküvőjéről, valamint a fejlesztésekről.
- Uram, utoljára szólok, hogy ne tegyen fel hasonló jellegű kérdéseket, mert részben sérti vele több ember magánéletét, részben pedig a csapatunkat. Legközelebb elvezettetem- mondtam kissé felpaprikázott hangulatban.
- Ki maga, hogy így mer beszélni velem? Tudja, hogy ki vagyok?- pattogott az újságíró.
- Nem nagyon érdekel, hogy ki maga, mivel az a dolgom, hogy figyeljem, hogy a pilótánk nyilatkozataiban mik szerepelnek és hogy mindenki megfelelően viselkedjen vele- válaszoltam már eléggé idegesen.
- Maga egy szemtelen csitri!- pattant fel a székről.
Intettem a biztonságiaknak, hogy jöjjenek ide, majd lekevertem neki egy pofont Jaime helyett, mivel ezt szándékozta tenni. Utána pedig elvezettettem. Kedvesem egyből a karjai közé zárt, mikor kettesben maradtunk.
Kissé lenyugodva indultunk a csapatunk felé, hogy megnézzük, hogy halad a tesztünk. Kezdtünk visszatérni a megszokott napirendünkhöz és már sikerült túllépnünk a történteken is, mire elértük a mérnököket. Jaime egyből a kezébe vett néhány papírt, míg én felültem a falra.
- Jaime, Hayley!- hallottuk meg a csapatfőnökünk komoly hangját. Nem sejtettem semmi jót. – Velem kell jönnötök. Most!- nézett végig rajtunk. Félve mentem utána…
Reggel kissé álmosan pislogtam Jaime-re. Nem véletlenül, hiszen a vetkőzésük után egy igazán kellemes éjszakában volt részem. A drága persze már fel volt öltözve, mikor én még csak ébredeztem.
- Jó reggelt, Csipkerózsika!- simította meg az arcom.
- Jó reggelt, fekete hercegem!- húztam le magamhoz a reggeli csókunkra.
- A nők nem a szőke hercegre vágynak?- kérdezte, mikor elengedtem.
- Ha nagyon szeretnéd, kereshetek magamnak egy szőke herceget…- keltem ki az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt, hogy kissé rendbe szedjem magamat.
- Miért? Minden álmodban egy szőke herceg jelenik meg?- kérdezte, mialatt végignézte, hogy levetkőzöm egy tusoláshoz.
- Az én álmaimban a hercegem fekete és nem szőke, bár a szeme kék. Kastély helyett egy hatalmas kertes házban lakik, paripa helyett Forma-1-es géppel közlekedik. De fogalmam sincs, hogy kire illik a leírás- szóltam neki a vízzuhatag alól.
- Fogalmam sincs, de megkeresem és hozatok vele reggelit, még mielőtt rád vetem magam- válaszolta, majd hallottam, ahogy becsukja az ajtót maga után.
Miután lezuhanyoztam, felvettem a csapatruhámat, amiben lennem kellett, majd feltettem egy szolid sminket is, tudván, hogy ma el kell kísérnem Jaime-t egy interjúra. Mire kimentem a nappaliba, már meg is volt a reggelink. Együtt fogyasztottuk el a felhozatott ételeket, majd elindultunk a pályára.
Bementünk az ideiglenes sajtóközpontba, ahol már várta Jaime-t egy riporter. Végig mellette voltam, hogy halljam, miket kérdeznek tőle és közbeszóljak, ha olyan dolgot akarnak megtudni, ami nem nyilvános. Ezt többször is meg kellett tennem, mivel eléggé erőszakosan akarták kifaggatni Kimi és Bonnie esküvőjéről, valamint a fejlesztésekről.
- Uram, utoljára szólok, hogy ne tegyen fel hasonló jellegű kérdéseket, mert részben sérti vele több ember magánéletét, részben pedig a csapatunkat. Legközelebb elvezettetem- mondtam kissé felpaprikázott hangulatban.
- Ki maga, hogy így mer beszélni velem? Tudja, hogy ki vagyok?- pattogott az újságíró.
- Nem nagyon érdekel, hogy ki maga, mivel az a dolgom, hogy figyeljem, hogy a pilótánk nyilatkozataiban mik szerepelnek és hogy mindenki megfelelően viselkedjen vele- válaszoltam már eléggé idegesen.
- Maga egy szemtelen csitri!- pattant fel a székről.
Intettem a biztonságiaknak, hogy jöjjenek ide, majd lekevertem neki egy pofont Jaime helyett, mivel ezt szándékozta tenni. Utána pedig elvezettettem. Kedvesem egyből a karjai közé zárt, mikor kettesben maradtunk.
Kissé lenyugodva indultunk a csapatunk felé, hogy megnézzük, hogy halad a tesztünk. Kezdtünk visszatérni a megszokott napirendünkhöz és már sikerült túllépnünk a történteken is, mire elértük a mérnököket. Jaime egyből a kezébe vett néhány papírt, míg én felültem a falra.
- Jaime, Hayley!- hallottuk meg a csapatfőnökünk komoly hangját. Nem sejtettem semmi jót. – Velem kell jönnötök. Most!- nézett végig rajtunk. Félve mentem utána…
2010. május 18., kedd
Back again... - 52. rész
Sziasztok! Meghoztam a kedvenc részemet. Ennek ötlete a múlt héten fogalmazódott meg, mikor a húgom és a barátnője szórakoztak nálunk, úgyhogy nekik ajánlom! :D:D
---------------------------------------------------------------------------------
(Bonnie)
A lányokkal úgy döntöttünk, hogy nem megyünk ki a pályára, hanem megszervezzük estére a programot. Az esküvő miatt persze a szüleim és Kimi szülei is Barcelonában voltak és minden áron tudni akarták, hogy mit is csinálunk olyan nagy hévvel. Inkább nem kötöttük az orrukra, mert jobb, ha nem tudják…
Az első utam Lizzel és Diane-nel a szállodaigazgatóhoz vezetett, hogy megszerezzük a nagytermet estére. Kellett egy kis csábos pislogás, „véletlen” kacaj és női báj, de végül sikeresen elintéztük a dolgot, úgyhogy ott folytattuk tovább a rendezkedést.
8 kényelmes fotelt vitettünk be a hordárfiúkkal, akik addig zsörtölődtek csak, amíg meg nem kapták a bőséges borravalót a cipekedésért. Utána szereztünk zenei eszközöket is, hogy legyen nekik mire rázni. Már előre kuncogtunk rajtuk, mivel nem voltak tisztában azzal, hogy mi vár rájuk este. Főleg, hogy mindenkinek kitaláltunk valami szerepet.
Kimi Sebastiannal és Tommie-val jött vissza a szállodába. A hallban vártunk rájuk, ők voltak az utolsó érkezők. Egyedül Tommie-t sajnáltam, mert eddig nem volt benne semmiben, most meg nem úszhatja meg. De ezzel csak ő járt rosszul, nem mi.
A férjemmel felmentünk a szobánkba, ahol egyből letámadott és a falnak nyomva csókolt, amint az ajtó becsukódott mögöttünk. Megfordult a fejemben, hogy nem most kellene, de élveztem a dolgot eléggé ahhoz, hogy ne szakítsam meg. Végül kopogás zavarta meg a kialakulni készülő afférunkat.
- Sziasztok!- jött be vigyorogva Rami. – Este nem vacsorázunk együtt?
- Nem lehet- ráztam meg a fejem, még mielőtt Kimi belemegy a dologba. – Már van programunk.
- Micsoda?- lepődött meg a két Räikkönen.
- Majd elmondom, ha a bátyád elment- néztem Kimire, aki kíméletlenül kitessékelte Ramit.
- Mit csinálunk mi este?- fordult felém, mikor Rami már az ajtón kívül volt.
- Teljesítitek a fiúkkal az utolsó kívánságunkat, hogy végleg megbocsássunk- mosolyogtam rá édesen.
- De kicsiiiiim…- huppant le mellém a kanapéra és úgy próbált rám hatni, hogy apró csókokkal hintette be az arcom, a szám, a nyakam és a vállam.
- Nincs semmi de. Ezt élvezni fogjátok! Ígérem!- mosolyogtam rá és megcsókoltam.
Semmit nem tudtak arról, hogy mi lesz a feladatuk. Pontban 8-kor találkoztunk lenn, a terem előtt. Tommie persze hangot adott annak, hogy ő nem volt benne eddig sem, hagyjuk ki, de csak lepisszegtük, majd bementünk. Utána Gemma és Hayley vette kezébe az irányítást, mivel nekik volt egy remek ötletük. Eligazították a fiúkat, majd helyet foglaltunk a fotelekben.
Kb. negyed óra beszélgetés után kialudtak a fények és csak a reflektorok világítottak oda, ahol majd a fiúk lesznek. Mikor megjelentek, mindenkiből kiszakadt a nevetés. Merthogy a lányok kitalálták, hogy a fiúk öltözzenek matróznak! Eszméletlenül édesek voltak. Szerencsére volt egy végeláthatatlan mixünk a You can leave your hat on…- ból, úgyhogy kezdődhetett a buli.
Először olyan kis ügyetlenül és félszegen ráztak, majd a 3 „nagy öreg” (Kimi, Heikki és Robert) megadták az alaphangot azzal, hogy megszabadultak a sapkájuktól. Utána gyorsan lerúgták a cipőket és a zoknikat, majd a feneküket rázva és a csípőjükkel körözve teljesen belerázódtak a szerepükbe.
Kicsit közelebb araszoltak, majd lekapták a pólójukat. Belőlünk pedig felszakadtak a női sikolyok 8 kidolgozott férfi felsőtest láttán. Utána persze repkedtek a pólók. Majd feltűnt az új meglepetés: lemosható vasmacskás tetoválás! Alig tudtuk abbahagyni a nevetést. És végül elérkeztünk a nadrágokhoz. Lassan, csigalassan vették le fenékrázással a nacikat, de ekkor már előttünk táncoltak pont olyan messze, hogy még ne tudjuk megérinteni őket.
Sikeresen fel lettünk húzva mindannyian a fiúk látványától, mivelhogy mindenki cuki boxerben nyomta. Majdnem elájultam, mikor Kimi a Calvin Klein boxerében elkezdte nekem rázni. Imádtam minden pillanatát. És egy ilyen este után következő éjszakát nem hinném, hogy magyarázni kell…
A fiúk ruhája:
A tetoválás:
Back again... - 51. rész
(Bonnie)
Frissen energiával feltöltődve és vidáman ébredtem reggel. A sötétítőfüggönyök rései között a nap is utat talált, ami még jobban feldobott. Ahogy körbepislogtam a szobában, volt egy kis hiányérzetem. Méghozzá nem mást hiányoltam, mint Kimit. Nem feküdt mellettem az ágyban és ez egy kicsit visszavett a kedvemből.
Gyorsan felkaptam magamra a fürdőköpenyem, majd elindultam kifelé, de lecövekeltem a szekrény előtt. A menyasszonyi ruhám ott volt felakasztva egy vállfára a szekrényajtón. Csak ámultam, mert még mindig nem tudtam elhinni, hogy egy ilyen csodaszép ruhában mentem férjhez. Bár azt sem nagyon tudtam elhinni, hogy férjhez mentem. Csak egy módon deríthetem ki, hogy mindez álom vagy valóság.
- Áááááááááááááááááááááááááááááá- sikítottam fel, de nem pattantak ki a szemeim az álomból.
- Bonnie, minden rendben?- rohant be Kimi, pedig neki tilos futkároznia.
- Szóval nem álom…- motyogtam magam elé.
- Hogy lenne már álom?- morfondírozott a drágám, miközben elém lépett és megkaptam a jóreggelt puszimat.
- Olyan hihetetlen, hogy feleségül vettél. És hogy mindez a valóság. Csak álmodni mertem, hogy talán egyszer megtörténik. De sosem hittem, hogy ennyire hamar és ilyen varázslatosan…- magyaráztam neki, mire ő csak mosolyogva figyelt engem.
- Nem vagy egyedül azzal, hogy kételkedsz- cirógatta meg az arcom. – Sosem hittem, hogy újra meg fogok nősülni. Erre jössz, újra magadba bolondítasz és mindenre ráveszel- vigyorgott. – Ha nem lennél, nekem vége lenne az életnek.
- Örülök, hogy így gondolod- mosolyodtam el, majd megcsókoltam. Az ágy felé kezdtem húzni, hogy folytassuk a nászéjszakánkat, de nem engedett.
- A lányok már jártak itt és kérték, hogy ha felébredsz, akkor mindenféleképpen menj át Lola szobájába. Nagyon titokzatosak voltak- mondta kedvesem.
Nem tehettem mást, elmentem tusolni, majd felkaptam egy farmert és egy pólót. A nappaliban megreggeliztünk közösen Kimivel és közben kommentálta az esküvői cikket, amit már olvasott. Jókat nevettem rajta. Utána gyorsan elbúcsúztunk (félórányi szakadatlan csókolózás), majd fellifteztem 2 emeletet és bekopogtam az egyik ajtón.
- Megjött a fiatalasszony is- kiabált be Tisha, aki ajtót nyitott.
A lányok a nappaliban ücsörögtek és mosolyogtak velem. Az első dolgom az volt, hogy szemügyre vettem Lola ruháját, mivel tegnap teljesen el voltam varázsolva, így nem figyeltem a többiek ruháját sem. A csajok megosztották velem, hogy teljesen összeöltöztek, mindenkinek ugyanolyan színű ruhája volt.
- Mi is ez a nagy összejövetel?- csüccsentem le végül Gemma és Hayley közé.
- Volt egy terved, amit még nem valósítottunk meg- mosolygott a földről rám Nessa.
- Melyik is?- húztam fel a szemöldököm. Körülöttem mindenki egyszerre kezdett énekelni:
- You can leave your hat on… http://www.youtube.com/watch?v=WJ5aNftth5I&
A lányok ruhája:
Bonnie menyasszonyi ruhája:
Frissen energiával feltöltődve és vidáman ébredtem reggel. A sötétítőfüggönyök rései között a nap is utat talált, ami még jobban feldobott. Ahogy körbepislogtam a szobában, volt egy kis hiányérzetem. Méghozzá nem mást hiányoltam, mint Kimit. Nem feküdt mellettem az ágyban és ez egy kicsit visszavett a kedvemből.
Gyorsan felkaptam magamra a fürdőköpenyem, majd elindultam kifelé, de lecövekeltem a szekrény előtt. A menyasszonyi ruhám ott volt felakasztva egy vállfára a szekrényajtón. Csak ámultam, mert még mindig nem tudtam elhinni, hogy egy ilyen csodaszép ruhában mentem férjhez. Bár azt sem nagyon tudtam elhinni, hogy férjhez mentem. Csak egy módon deríthetem ki, hogy mindez álom vagy valóság.
- Áááááááááááááááááááááááááááááá- sikítottam fel, de nem pattantak ki a szemeim az álomból.
- Bonnie, minden rendben?- rohant be Kimi, pedig neki tilos futkároznia.
- Szóval nem álom…- motyogtam magam elé.
- Hogy lenne már álom?- morfondírozott a drágám, miközben elém lépett és megkaptam a jóreggelt puszimat.
- Olyan hihetetlen, hogy feleségül vettél. És hogy mindez a valóság. Csak álmodni mertem, hogy talán egyszer megtörténik. De sosem hittem, hogy ennyire hamar és ilyen varázslatosan…- magyaráztam neki, mire ő csak mosolyogva figyelt engem.
- Nem vagy egyedül azzal, hogy kételkedsz- cirógatta meg az arcom. – Sosem hittem, hogy újra meg fogok nősülni. Erre jössz, újra magadba bolondítasz és mindenre ráveszel- vigyorgott. – Ha nem lennél, nekem vége lenne az életnek.
- Örülök, hogy így gondolod- mosolyodtam el, majd megcsókoltam. Az ágy felé kezdtem húzni, hogy folytassuk a nászéjszakánkat, de nem engedett.
- A lányok már jártak itt és kérték, hogy ha felébredsz, akkor mindenféleképpen menj át Lola szobájába. Nagyon titokzatosak voltak- mondta kedvesem.
Nem tehettem mást, elmentem tusolni, majd felkaptam egy farmert és egy pólót. A nappaliban megreggeliztünk közösen Kimivel és közben kommentálta az esküvői cikket, amit már olvasott. Jókat nevettem rajta. Utána gyorsan elbúcsúztunk (félórányi szakadatlan csókolózás), majd fellifteztem 2 emeletet és bekopogtam az egyik ajtón.
- Megjött a fiatalasszony is- kiabált be Tisha, aki ajtót nyitott.
A lányok a nappaliban ücsörögtek és mosolyogtak velem. Az első dolgom az volt, hogy szemügyre vettem Lola ruháját, mivel tegnap teljesen el voltam varázsolva, így nem figyeltem a többiek ruháját sem. A csajok megosztották velem, hogy teljesen összeöltöztek, mindenkinek ugyanolyan színű ruhája volt.
- Mi is ez a nagy összejövetel?- csüccsentem le végül Gemma és Hayley közé.
- Volt egy terved, amit még nem valósítottunk meg- mosolygott a földről rám Nessa.
- Melyik is?- húztam fel a szemöldököm. Körülöttem mindenki egyszerre kezdett énekelni:
- You can leave your hat on… http://www.youtube.com/watch?v=WJ5aNftth5I&
A lányok ruhája:
Bonnie menyasszonyi ruhája:
2010. május 16., vasárnap
Back again... - 50. rész
Sziasztok! Felbuzdulva az első részek kérdőíves sikerén, most hoztam egy cikket Kimi kommentárjaival. Aki olvassa, azt arra kérném, hogy valamilyen módon jelezze, hogy tetszik-e neki, mert ha nem, akkor átírom. Köszönet!
(Kimi)
KIMI RÄIKKÖNEN MEGNŐSÜLT! (Imádom, mikor velem kezdődik az újság!)
Mindenki abban a hitben élt, hogy a Forma-1 2007-es világbajnoka soha többé nem fog komolyabb kapcsolatot létesíteni egyetlen nővel sem az eléggé nagy port kavart válása után. (Mikor fogadtam cölibátust?) Nem is lehetett vele látni senkit az ellenkező nemből, csakis olyat, aki a Red Bull munkatársa volt. (Tudni kell választani)
Csakhogy a Jégembernek becézett pilóta pontosan tudta, hogyan kell kijátszania a sajtót. (Nem véletlen mondják, hogy okos vagyok.) Bennfentesek szerint a pilóta az előző évi Brazil Nagydíj óta találkozgat a Red Bull egyik asszisztensével, akit nem mellesleg ismer 3 évvel azelőttről. (Erre hogy jöttek rá???) Egy bennfentes megosztotta velünk, hogy a finn pilóta és a holland lány a 2007-es Magyar Nagydíjon találkozott és az akkor még nős Räikkönen viszonyt folytatott a lánnyal. (Valakit be fogok perelni, mert szólni mert erről…)Sokan nem hittek benne, hogy a lány megbocsát a férfinek, pedig a Red Bull mellé osztotta be. Továbbá Barcelonában nyílt titok volt, hogy a fiatal hölgy szíve foglalt, mivel Sebastian Vettel edzőjének, Tommie Pärmäkoski-nak a párjaként jelent meg. (Az is miattam volt.) Emellett Räikkönen-t is gyakran látták egykori kedvesével, Liz Brown-nal, aki a mai napig a Száguldó Cirkusz tesztjein tartózkodik. (Mikor jártam Lizzel? Valaki beavatna?)
Talán ezért kavart nagy port, hogy tegnap este a pilóták, valamint szűk családi és baráti kör részvételével tartottak egy menyegzőt, ahol Kimi Räikkönen feleségül vette Bonnie De Vries-t. (Már Bonnie Räikkönen :D) Sokak számára hatalmas meglepetés volt az esküvő, de nem mindenki értett egyet ezzel a meglepettséggel. Sikerült megszólaltatnunk néhány érintett személyt az ügyben. (Uram atyám, miket mondhattak…)
Sajnos mostantól Kimi Räikkönen újra foglalt… de vajon meddig? (Örökké.)
2010. május 15., szombat
Back again... - 49. rész
(Bonnie)
A futás alatt tökéletesen kiszellőztettem a fejem. Végiggondoltam a kis vitánkat újra és újra, de nem éreztem azt, hogy hibát követtem el azzal, hogy közöltem vele, figyelhetne rám is. Mert ez a kapcsolat még nagyon bizonytalan lábakon áll, hiszen annyiszor megbántottuk egymást.
Mire visszaértem, mindenki elment a szállodából a pályára. És mivel Kimi is nagyon vezetni akar, ő is ott lehet. Nem hinném, hogy sokat tévedek ezzel a feltételezésemmel. Így zavartalanul nyitottam be a közös szobánkba, és alig csukódott az ajtó, lekaptam a pulcsimat és a pólómat is.
Így, melltartóban és nadrágban mentem be a szobánkba néhány kényelmes ruháért, ami jó lesz majd a pályára kimenni. A nadrágom is lekerült a szobában rólam. Kissé szétszórt voltam, de úgy voltam vele, hogy majd elpakolok a fürdés után. Fehérneműben indultam a fürdő felé, de megtorpantam, mikor az ajtóba értem.
- Folytathattad volna- jegyezte meg Kimi a kanapéról. – Én élveztem a műsort.
- Fogd be!- mondtam neki kissé durcásan, de közben éreztem, hogy az arcom lángba borul.
- Kicsim, előttem ne szégyenlősködj!- állt fel a kanapéról pont akkora, mikorra mellé értem. – És az sem lepne meg, hogyha arra kérnének, hogy mutasd meg az egész világnak a tested, mert csodaszép vagy.
- Elfogult vagy- hajtottam le a fejem, hogy ne lássa a zavarom.
- Legyen- adta meg magát. – De nekem akkor is te vagy a világ legszebb nője- emelte fel a fejem, majd megcsókolt.
- Megyek, letusolok- hagytam végül magára, majd bezárkóztam a fürdőbe.
A forró víz ellazította minden tagomat, valamint sikerült egy kicsit felmelegednem is, mivel februárban nincs azért olyan meleg Spanyolországban. Miután készen voltam, belebújtam a ruháimba, majd kimentem, hogy elpakoljam a széthagyott dolgaimat. De nem volt semmi dolgom, mert Kimi már elpakolta őket.
- Mi lenne, ha lemennénk az uszodába úszni, majd szaunáznánk, utána kettesben ennénk, az estét meg majd eldöntenénk, mikor odaérünk?
- Mi ütött beléd?- húztam össze a szemöldököm.
- Megértettem, amit mondtál és igazat adtam neked- lépett közelebb és ölelt át. – Úgyhogy a mai napot együtt fogjuk tölteni. Nekem van egy tervezetem, de minden változtatást elfogadok.
- Jó lesz így- bújtam a karjai közé.
Percekig csak ácsorogtunk ölelkezve. Utána gyorsan felvettem a fürdőruhámat, majd lementünk az uszodába. Ahogy eltervezte, az egész napot együtt töltöttük ketten. Egy alkalommal sikerült a szaunában kettesben egymásnak esnünk, de nem jutottunk el a végletekig. Viszont végig volt egy olyan érzésem, hogy tervez valamit…
A futás alatt tökéletesen kiszellőztettem a fejem. Végiggondoltam a kis vitánkat újra és újra, de nem éreztem azt, hogy hibát követtem el azzal, hogy közöltem vele, figyelhetne rám is. Mert ez a kapcsolat még nagyon bizonytalan lábakon áll, hiszen annyiszor megbántottuk egymást.
Mire visszaértem, mindenki elment a szállodából a pályára. És mivel Kimi is nagyon vezetni akar, ő is ott lehet. Nem hinném, hogy sokat tévedek ezzel a feltételezésemmel. Így zavartalanul nyitottam be a közös szobánkba, és alig csukódott az ajtó, lekaptam a pulcsimat és a pólómat is.
Így, melltartóban és nadrágban mentem be a szobánkba néhány kényelmes ruháért, ami jó lesz majd a pályára kimenni. A nadrágom is lekerült a szobában rólam. Kissé szétszórt voltam, de úgy voltam vele, hogy majd elpakolok a fürdés után. Fehérneműben indultam a fürdő felé, de megtorpantam, mikor az ajtóba értem.
- Folytathattad volna- jegyezte meg Kimi a kanapéról. – Én élveztem a műsort.
- Fogd be!- mondtam neki kissé durcásan, de közben éreztem, hogy az arcom lángba borul.
- Kicsim, előttem ne szégyenlősködj!- állt fel a kanapéról pont akkora, mikorra mellé értem. – És az sem lepne meg, hogyha arra kérnének, hogy mutasd meg az egész világnak a tested, mert csodaszép vagy.
- Elfogult vagy- hajtottam le a fejem, hogy ne lássa a zavarom.
- Legyen- adta meg magát. – De nekem akkor is te vagy a világ legszebb nője- emelte fel a fejem, majd megcsókolt.
- Megyek, letusolok- hagytam végül magára, majd bezárkóztam a fürdőbe.
A forró víz ellazította minden tagomat, valamint sikerült egy kicsit felmelegednem is, mivel februárban nincs azért olyan meleg Spanyolországban. Miután készen voltam, belebújtam a ruháimba, majd kimentem, hogy elpakoljam a széthagyott dolgaimat. De nem volt semmi dolgom, mert Kimi már elpakolta őket.
- Mi lenne, ha lemennénk az uszodába úszni, majd szaunáznánk, utána kettesben ennénk, az estét meg majd eldöntenénk, mikor odaérünk?
- Mi ütött beléd?- húztam össze a szemöldököm.
- Megértettem, amit mondtál és igazat adtam neked- lépett közelebb és ölelt át. – Úgyhogy a mai napot együtt fogjuk tölteni. Nekem van egy tervezetem, de minden változtatást elfogadok.
- Jó lesz így- bújtam a karjai közé.
Percekig csak ácsorogtunk ölelkezve. Utána gyorsan felvettem a fürdőruhámat, majd lementünk az uszodába. Ahogy eltervezte, az egész napot együtt töltöttük ketten. Egy alkalommal sikerült a szaunában kettesben egymásnak esnünk, de nem jutottunk el a végletekig. Viszont végig volt egy olyan érzésem, hogy tervez valamit…
2010. május 11., kedd
Back again... - 48. rész
(Kimi)
A második teszthét második napján vagyunk. Sebastian autóba ülhet. Ki kell jelentenem: ez IGAZSÁGTALANSÁG! Ő is ugyanazon a gépen utazott, amin én. Ő is ugyanúgy lezuhant, ahogy én. Ő is megsérült, akárcsak én. Akkor ő miért ülhet autóba? És én miért nem?
- Úgy látom, hogy ma egy kicsit durcás bajnokom van- jött ki a konyhába Bonnie.
- Vezetni akarok- morogtam magam elé.
- Tudod, hogy nem lehet, édesem- ölelt meg, mialatt várta, hogy megmelegedjen a kávéja. – Örülj, hogy még nem tudta meg egy orvos sem, hogy a pályán mászkálsz, mikor ágyban kellene pihenned.
- Mit csinálnék az ágyban fekve?- húztam fel a szemöldököm. – Csak elhíznék, és akkor Mark kínozhatna folyton.
- Nem is maradnál ott, ha odaszögeznélek, akkor sem- jegyezte meg Bonnie.
- Kötözködsz?- lepődtem meg.
- Csak egy kicsit ki akarlak zökkenteni, hogy lásd, milyen mázlista vagy. Amíg a többiek az autókban szenvednek, addig te velem is tölthetnéd a napot- kelt fel a helyéről és bement a szobába.
Egyből megértettem az üzenetét. Itt van egy csomó nap, mikor nekem nem kell autóba ülnöm és itt nyafogok neki, ahelyett, hogy csinálnánk valamit közösen. Alig jöttünk össze, sikerült megbántanom. Csapnivaló egy pasi vagyok, az tuti. Hogy nem jutott eszembe, hogy vele kellene töltenem az időmet?
- Elmegyek futni- jött ki a drága a szobából, majd köszönés nélkül távozott.
Én pedig gyorsan összekaptam magam és átrohantam (már amennyire rohanhattam) Hayley-hez. Először Gemmához akartam, de nem akarom elvenni pont most Seb mellől. A lány kissé meglepve nézett rám, mert pont indultak volna, mikor bekopogtattam hozzájuk. Szerencsémre belement abba, hogy segít, de csak akkor, ha szerzek mellé még valakit, aki segít neki.
- Hová ilyen sietősen, Jégember?- kérdezte Liz, mikor a szobánk felé tartottam.
- Csak hazafelé- mosolyogtam rá, mikor megölelt. – Van valami fontos dolgod most?
- Mit akarsz már megint?- kérdezte egy sóhaj után.
- Meg akarom lepni Bonnie-t. Már kértem Hayley-t, hogy segítsen, de azt mondta, hogy csak akkor, hogyha lesz valaki, aki segít neki- magyaráztam a lánynak.
- Akkor megyek, felkutatom Hayley-t. Te meg menj a szobátokba és intézkedj tovább!- adott egy puszit az arcomra.
Megfogadtam a tanácsát és bementem a szobánkba. Végigfeküdtem az ágyon, majd felhívtam Christiant, hogy segítsen, mert egyedül nem boldogulok. Szerencsémre azt mondta, hogy segít és elintéz nekem egy-két dolgot. Még utána is volt elég sok telefonom. Csak remélhettem, hogy estére kiengesztelem Bonnie-t, és a meglepetésem is jól fog elsülni.
A második teszthét második napján vagyunk. Sebastian autóba ülhet. Ki kell jelentenem: ez IGAZSÁGTALANSÁG! Ő is ugyanazon a gépen utazott, amin én. Ő is ugyanúgy lezuhant, ahogy én. Ő is megsérült, akárcsak én. Akkor ő miért ülhet autóba? És én miért nem?
- Úgy látom, hogy ma egy kicsit durcás bajnokom van- jött ki a konyhába Bonnie.
- Vezetni akarok- morogtam magam elé.
- Tudod, hogy nem lehet, édesem- ölelt meg, mialatt várta, hogy megmelegedjen a kávéja. – Örülj, hogy még nem tudta meg egy orvos sem, hogy a pályán mászkálsz, mikor ágyban kellene pihenned.
- Mit csinálnék az ágyban fekve?- húztam fel a szemöldököm. – Csak elhíznék, és akkor Mark kínozhatna folyton.
- Nem is maradnál ott, ha odaszögeznélek, akkor sem- jegyezte meg Bonnie.
- Kötözködsz?- lepődtem meg.
- Csak egy kicsit ki akarlak zökkenteni, hogy lásd, milyen mázlista vagy. Amíg a többiek az autókban szenvednek, addig te velem is tölthetnéd a napot- kelt fel a helyéről és bement a szobába.
Egyből megértettem az üzenetét. Itt van egy csomó nap, mikor nekem nem kell autóba ülnöm és itt nyafogok neki, ahelyett, hogy csinálnánk valamit közösen. Alig jöttünk össze, sikerült megbántanom. Csapnivaló egy pasi vagyok, az tuti. Hogy nem jutott eszembe, hogy vele kellene töltenem az időmet?
- Elmegyek futni- jött ki a drága a szobából, majd köszönés nélkül távozott.
Én pedig gyorsan összekaptam magam és átrohantam (már amennyire rohanhattam) Hayley-hez. Először Gemmához akartam, de nem akarom elvenni pont most Seb mellől. A lány kissé meglepve nézett rám, mert pont indultak volna, mikor bekopogtattam hozzájuk. Szerencsémre belement abba, hogy segít, de csak akkor, ha szerzek mellé még valakit, aki segít neki.
- Hová ilyen sietősen, Jégember?- kérdezte Liz, mikor a szobánk felé tartottam.
- Csak hazafelé- mosolyogtam rá, mikor megölelt. – Van valami fontos dolgod most?
- Mit akarsz már megint?- kérdezte egy sóhaj után.
- Meg akarom lepni Bonnie-t. Már kértem Hayley-t, hogy segítsen, de azt mondta, hogy csak akkor, hogyha lesz valaki, aki segít neki- magyaráztam a lánynak.
- Akkor megyek, felkutatom Hayley-t. Te meg menj a szobátokba és intézkedj tovább!- adott egy puszit az arcomra.
Megfogadtam a tanácsát és bementem a szobánkba. Végigfeküdtem az ágyon, majd felhívtam Christiant, hogy segítsen, mert egyedül nem boldogulok. Szerencsémre azt mondta, hogy segít és elintéz nekem egy-két dolgot. Még utána is volt elég sok telefonom. Csak remélhettem, hogy estére kiengesztelem Bonnie-t, és a meglepetésem is jól fog elsülni.
Back again... - 47. rész
(Bonnie)
Megfogadtam, hogy soha többé nem vagyok hajlandó spanyol orvossal akárcsak egy szót is beszélni. Merthogy Kimi a szép nézéseivel levett a lábamról és elmentem megkeresni a dokiját, hogy kiszabadítsam innen. És ekkor kezdődtek a bajok.
Komolyan összevesztünk azon, hogy mi a jó a drágámnak, majd azon, hogy egyáltalán ő valóban Kimi Räikkönen. Ekkor már kezdett nálam elszakadni a cérna (azt hiszem, hogy nem meglepő). Az orvos persze váltig azon volt, hogy ő nem lehet Kimi, mert nem eléggé kék a szeme, meg nem eléggé szőke a haja és hasonlók.
Végül addig üvöltöztem vele, míg hajlandó volt megírni a zárójelentést és elindulhattunk. Mielőtt visszamentem volna a kórterembe, lementem a büfébe inni egy kapucsínót, hogy egy kicsit higgadtabb legyek. Szerencsére ez sikerült eléggé gyorsan, így mehettem a drágámhoz.
A helyzet hasonló volt, mint Tommie-val. Segítettem neki felöltözni, mert mozogni még nehezen tudott egyedül. Rám támaszkodott és így araszoltunk kifelé. A mélygarázsban gyorsan összevesztünk azon, hogy ki vezessen, majd mikor sikeresen elindultunk (velem a kormánynál), a pálya felé vettem az irányt.
- Remélem, tudod, hogy most szegjük meg a dokinak tett ígéretemet- jegyeztem meg, mialatt lekanyarodtam a pályához vezető útra.
- Igen, tudom- vigyorgott rám. – És azt is tudom, hogy szívesen teszed, mert eleged van az idióta spanyol orvosokból- tette rá a kezét az enyémre, ami a váltón pihent.
- Nem rémlik, hogy említettem neked ilyesmit- húztam össze a szemöldököm gondolkozás közben.
- Nem kellett mondanod, látszott, ahogy ránéztél az orvosra- mosolygott, majd együtt váltottunk.
- De remélem, azt tudod, hogy jövő hét végéig én vagyok a főnök- mosolyodtam el.
- Csak 7 nap. Kibírom- jelentette ki magabiztosan.
- Biztos?- fordultam be a parkolóba, ahol leparkoltam Sebi kocsija mellett.
Miután a kocsi sem zúgott, átmásztam Kimi ölébe. Ott néztünk egymással farkasszemet. Végül ő szakította meg a kapcsolatot azzal, hogy lecsukta a szemeit. Megsimogattam az arcát, majd a karjai közé bújtam. Szorosan ölelt percekig, de végül kiszálltunk, mert el kell indulnunk befelé.
Délután 1 volt, vagyis éppen beindultak a délutáni tesztprogramok. Azért akik a paddockban mászkáltak, odaszóltak egy-egy kedves szót az én Kimimnek, aki mosolyogva fogadott mindent, amivel dicsérték. Az első utunk a Red Bull bokszba vezetett, ahol láthattuk, hogy Cleo éppen a Kimi kocsijában ücsörög.
- Megtaláltátok a tökéletes helyettesemet?- kérdezte fennhangon.
Mindenki felé fordult és hatalmas hangzavarral fogadták őt. Néha alig bírtam megtartani a súlyát, ahogy a többiek ölelgették. Végül elfogyott a vidám tömeg és le tudtam őt ültetni egy székre. Seb ment oda hozzá beszélni, én pedig csatlakoztam az autó mellett guggoló Gemmához.
- Ice már nem beteg?- kérdezte Cleo, mialatt a kormányt forgatta.
- Még beteg, de már nem kell benn lennie a kórházban- feleltem mosolyogva.
- A fiúk most már félhetnek, mert itt a pilótám- mosolyodott el a kicsi.
- Lemaradtam valamiről?- kérdeztem Gemmát meglepve.
- Ha te azt tudnád…- rázta meg a fejét nevetve.
Megfogadtam, hogy soha többé nem vagyok hajlandó spanyol orvossal akárcsak egy szót is beszélni. Merthogy Kimi a szép nézéseivel levett a lábamról és elmentem megkeresni a dokiját, hogy kiszabadítsam innen. És ekkor kezdődtek a bajok.
Komolyan összevesztünk azon, hogy mi a jó a drágámnak, majd azon, hogy egyáltalán ő valóban Kimi Räikkönen. Ekkor már kezdett nálam elszakadni a cérna (azt hiszem, hogy nem meglepő). Az orvos persze váltig azon volt, hogy ő nem lehet Kimi, mert nem eléggé kék a szeme, meg nem eléggé szőke a haja és hasonlók.
Végül addig üvöltöztem vele, míg hajlandó volt megírni a zárójelentést és elindulhattunk. Mielőtt visszamentem volna a kórterembe, lementem a büfébe inni egy kapucsínót, hogy egy kicsit higgadtabb legyek. Szerencsére ez sikerült eléggé gyorsan, így mehettem a drágámhoz.
A helyzet hasonló volt, mint Tommie-val. Segítettem neki felöltözni, mert mozogni még nehezen tudott egyedül. Rám támaszkodott és így araszoltunk kifelé. A mélygarázsban gyorsan összevesztünk azon, hogy ki vezessen, majd mikor sikeresen elindultunk (velem a kormánynál), a pálya felé vettem az irányt.
- Remélem, tudod, hogy most szegjük meg a dokinak tett ígéretemet- jegyeztem meg, mialatt lekanyarodtam a pályához vezető útra.
- Igen, tudom- vigyorgott rám. – És azt is tudom, hogy szívesen teszed, mert eleged van az idióta spanyol orvosokból- tette rá a kezét az enyémre, ami a váltón pihent.
- Nem rémlik, hogy említettem neked ilyesmit- húztam össze a szemöldököm gondolkozás közben.
- Nem kellett mondanod, látszott, ahogy ránéztél az orvosra- mosolygott, majd együtt váltottunk.
- De remélem, azt tudod, hogy jövő hét végéig én vagyok a főnök- mosolyodtam el.
- Csak 7 nap. Kibírom- jelentette ki magabiztosan.
- Biztos?- fordultam be a parkolóba, ahol leparkoltam Sebi kocsija mellett.
Miután a kocsi sem zúgott, átmásztam Kimi ölébe. Ott néztünk egymással farkasszemet. Végül ő szakította meg a kapcsolatot azzal, hogy lecsukta a szemeit. Megsimogattam az arcát, majd a karjai közé bújtam. Szorosan ölelt percekig, de végül kiszálltunk, mert el kell indulnunk befelé.
Délután 1 volt, vagyis éppen beindultak a délutáni tesztprogramok. Azért akik a paddockban mászkáltak, odaszóltak egy-egy kedves szót az én Kimimnek, aki mosolyogva fogadott mindent, amivel dicsérték. Az első utunk a Red Bull bokszba vezetett, ahol láthattuk, hogy Cleo éppen a Kimi kocsijában ücsörög.
- Megtaláltátok a tökéletes helyettesemet?- kérdezte fennhangon.
Mindenki felé fordult és hatalmas hangzavarral fogadták őt. Néha alig bírtam megtartani a súlyát, ahogy a többiek ölelgették. Végül elfogyott a vidám tömeg és le tudtam őt ültetni egy székre. Seb ment oda hozzá beszélni, én pedig csatlakoztam az autó mellett guggoló Gemmához.
- Ice már nem beteg?- kérdezte Cleo, mialatt a kormányt forgatta.
- Még beteg, de már nem kell benn lennie a kórházban- feleltem mosolyogva.
- A fiúk most már félhetnek, mert itt a pilótám- mosolyodott el a kicsi.
- Lemaradtam valamiről?- kérdeztem Gemmát meglepve.
- Ha te azt tudnád…- rázta meg a fejét nevetve.
2010. május 5., szerda
Back again... - 46. rész
(Gemma)
Cleo szinte repkedett, amíg visszafelé tartottunk a pályára. Végig azt hajtogatta, hogy ő gyógyította meg Kimit. Én meg csak mosolyogtam, tudván, hogy az egész paddock tudni fogja, amint belépünk. De nem gond, hiszen ő csak egy játékos kislány, akit mindenki imád. Aki meg nem, azt mi fogjuk tönkretenni Bonnie-val.
- Hol vagyunk?- kérdezte a kicsi, mikor leparkoltam.
- A pályán, ahol a fiúk az autókkal versenyeznek- kezdtem el kibogozni a gyerekülésből.
- Tényleg?- nézett rám nagy szemekkel. – Mert apa azt mondta, hogy ide csak azok jöhetnek be, akik a pilótákkal jöttek.
- Kicsi angyalka, te egyszerre több pilótával jöttél- nevettem és a karjaimba kaptam. – Minimum kettővel.
- Komoly?- csillantak meg a szemei.
- Miért ne lenne az?- indultam el a sátor felé. – Ott van Sebastian és Kimi is. És akkor még nem tudjuk, hogy mennyire fogod az ujjad köré csavarni Jaime-t, Nico-t, Tucci-t, Bruno-t, Heikki-t és Robertet.
- Mi az az ujjad köré csavarás?- ráncolta össze a kicsi homlokát.
- Majd elmondom, ha nagylány leszel- tettem le a földre.
A kezemet szorongatva lépett be mellettem a hatalmas sátor belsejébe. Az összetologatott asztalainknál ott ücsörgött az összes lány, valamint Tommie és Seb. Odamentünk, majd Cleo-t felkaptam és az asztal közepére állítottam. Ijedten pislogott rám.
- Csajok, fiúk! Ő itt Cleo, az unokahúgom- mutattam be a többieknek.
- Szia, Cleo!- mosolygott rá Lizzie. – Én Liz vagyok, ők pedig Hayley, Lola, Sienna, Nessa, Tish és Diane. A fiúk pedig Tommie és Sebastian- mutatta be a társaságot.
- Mostantól pedig az én hercegnőm- kapta le az asztalról Sebi és az ölébe ültette.
- Na, nem!- szólalt fel egyből Tommie. – Velem mi lesz?
- Veled semmi- rántotta meg a vállát Sebi. – Mit kérsz? Csoki, vagy fagyi, vagy cukor, vagy süti?
- Tőlem megkapod mindet egyszerre- lendült támadásba a másik oldal is.
- Nem kérek semmit, mert anya mondta, hogy most még nem szabad ilyet enni- magyarázta a fiúknak.
- És valami ajándék? Plüss vagy baba?- érdeklődött tovább a németem.
- Mindkettő?- kontrázott megint Tommie.
- Gemma!- fordult felém a kislány. – Mindig ilyen idegesítőek?
Csak megráztam a fejem és együtt nevettem a lányokkal. Cleo pedig közölte a fiúkkal a nagy igazságot.
- Nekem már van saját pilótám. Tudjátok, ő Ice és én gyógyítottam meg- ugrott le Sebi öléből és Hayley felé vette az irányt.
A két fiú leforrázva bámulta a másikat. Én csak nevettem rajtuk, majd helyet foglaltam Seb mellett és beszélgetni kezdtem Lizzel.
Cleo szinte repkedett, amíg visszafelé tartottunk a pályára. Végig azt hajtogatta, hogy ő gyógyította meg Kimit. Én meg csak mosolyogtam, tudván, hogy az egész paddock tudni fogja, amint belépünk. De nem gond, hiszen ő csak egy játékos kislány, akit mindenki imád. Aki meg nem, azt mi fogjuk tönkretenni Bonnie-val.
- Hol vagyunk?- kérdezte a kicsi, mikor leparkoltam.
- A pályán, ahol a fiúk az autókkal versenyeznek- kezdtem el kibogozni a gyerekülésből.
- Tényleg?- nézett rám nagy szemekkel. – Mert apa azt mondta, hogy ide csak azok jöhetnek be, akik a pilótákkal jöttek.
- Kicsi angyalka, te egyszerre több pilótával jöttél- nevettem és a karjaimba kaptam. – Minimum kettővel.
- Komoly?- csillantak meg a szemei.
- Miért ne lenne az?- indultam el a sátor felé. – Ott van Sebastian és Kimi is. És akkor még nem tudjuk, hogy mennyire fogod az ujjad köré csavarni Jaime-t, Nico-t, Tucci-t, Bruno-t, Heikki-t és Robertet.
- Mi az az ujjad köré csavarás?- ráncolta össze a kicsi homlokát.
- Majd elmondom, ha nagylány leszel- tettem le a földre.
A kezemet szorongatva lépett be mellettem a hatalmas sátor belsejébe. Az összetologatott asztalainknál ott ücsörgött az összes lány, valamint Tommie és Seb. Odamentünk, majd Cleo-t felkaptam és az asztal közepére állítottam. Ijedten pislogott rám.
- Csajok, fiúk! Ő itt Cleo, az unokahúgom- mutattam be a többieknek.
- Szia, Cleo!- mosolygott rá Lizzie. – Én Liz vagyok, ők pedig Hayley, Lola, Sienna, Nessa, Tish és Diane. A fiúk pedig Tommie és Sebastian- mutatta be a társaságot.
- Mostantól pedig az én hercegnőm- kapta le az asztalról Sebi és az ölébe ültette.
- Na, nem!- szólalt fel egyből Tommie. – Velem mi lesz?
- Veled semmi- rántotta meg a vállát Sebi. – Mit kérsz? Csoki, vagy fagyi, vagy cukor, vagy süti?
- Tőlem megkapod mindet egyszerre- lendült támadásba a másik oldal is.
- Nem kérek semmit, mert anya mondta, hogy most még nem szabad ilyet enni- magyarázta a fiúknak.
- És valami ajándék? Plüss vagy baba?- érdeklődött tovább a németem.
- Mindkettő?- kontrázott megint Tommie.
- Gemma!- fordult felém a kislány. – Mindig ilyen idegesítőek?
Csak megráztam a fejem és együtt nevettem a lányokkal. Cleo pedig közölte a fiúkkal a nagy igazságot.
- Nekem már van saját pilótám. Tudjátok, ő Ice és én gyógyítottam meg- ugrott le Sebi öléből és Hayley felé vette az irányt.
A két fiú leforrázva bámulta a másikat. Én csak nevettem rajtuk, majd helyet foglaltam Seb mellett és beszélgetni kezdtem Lizzel.
2010. április 26., hétfő
Back again... - 45. rész
(Sebastian)
Nincs rosszabb, mint ülni és nézni, hogy más ül az autódban. Én nem vagyok hajlandó odaadni az autómat másnak. Oké, tudom, hogy Daniel Ricciardo jó fej és azt is, hogy tud vezetni, de az a kocsi az enyém. Hozzám tartozik, mert nekem építették, az én szerelőim állították be és az én mérnökeim fogják irányítani azt, aki beleül.
- Kocsiba ülök- léptem Christian mellé.
- Inkább a popsidra a pitwall-on- jelent meg mellettem Liz.
- Mint mondtam, autóba ülök- néztem rá mérgesen.
- Seb, menj és segíts Danielnek a rádión keresztül. Nem fogsz autóba ülni- jelentette ki Christian is.
- Igazságtalanok vagytok- fordultam el mérgesen.
- Csak téged védünk, te nagy gyerek- adott egy puszit Liz, majd ment Tommie-hoz.
Én pedig odaültem Christian mellé, ahogy megígértem. Figyeltem, hogy ki milyen köröket teljesít és közben belőttem azt, hogy én mire lennék képes. Nálunk csak egy autó ment, figyelembe véve, hogy mindketten sérültek vagyunk és egy megbízható tesztpilótával rendelkezünk.
Akkor tértem csak vissza egy kicsit a mindennapokba, mikor jött egy sms-em: „Kimi ébren van, a doki szerint nincs sok baja. Sietünk vissza! (L) Gemma” Megnyugodva fújtam ki a levegőt. Megállapítottam, hogy szólnom kell a többieknek. Így felkeltem a helyemről és elindultam volna, ha a főnököm nem állít meg.
- Sebastian, hová-hová?- kérdezte Christian.
- Csak a büfébe. Szólok a többieknek, hogy Kimi ébren van- vigyorogtam.
Látszott a főnököm, hogy ő is higgadtabb. Szétnéztem, és mivel senki nem jött a bokszban, átsiettem. Hátramentem a sátorhoz, ahol mindenki, akinek nem kellett kinn lennie a kocsik mellett. Nem is tévedtem, mert a csajok ott ücsörögtek egy asztal körül és beszélgettek. Hozzájuk csatlakozott még Tommie, aki éppen a telefonján babrált.
- Végre valaki, aki nem csacsog a ruhákról- sóhajtott barátom.
- Egy kis figyelmet, lányok!- szóltam a csajoknak, akik meglepve néztek rám. – Jó híreket hoztam!
- Csak nem… ?- csillant fel Liz szeme.
- Kimi felébredt, hamarosan újra a köreinkben lehet- mosolyogtam, majd lehuppantam egy szabad székre.
(Kimi)
- Bonnie, ments ki innen! Én nem bírom itt sokáig- néztem könyörögve a lányra.
- Kimi, ne nyafogj, hanem tűrd szépen a gyógyulás folyamatát is- simogatta meg az arcom.
- Tűröm én, de nem lehetne a szállodában tűrnöm a te ápolásod mellett?- pislogtam rá szépen.
- Csak tudnám, miért szerettem beléd…- indult el kifelé Bones.
Nincs rosszabb, mint ülni és nézni, hogy más ül az autódban. Én nem vagyok hajlandó odaadni az autómat másnak. Oké, tudom, hogy Daniel Ricciardo jó fej és azt is, hogy tud vezetni, de az a kocsi az enyém. Hozzám tartozik, mert nekem építették, az én szerelőim állították be és az én mérnökeim fogják irányítani azt, aki beleül.
- Kocsiba ülök- léptem Christian mellé.
- Inkább a popsidra a pitwall-on- jelent meg mellettem Liz.
- Mint mondtam, autóba ülök- néztem rá mérgesen.
- Seb, menj és segíts Danielnek a rádión keresztül. Nem fogsz autóba ülni- jelentette ki Christian is.
- Igazságtalanok vagytok- fordultam el mérgesen.
- Csak téged védünk, te nagy gyerek- adott egy puszit Liz, majd ment Tommie-hoz.
Én pedig odaültem Christian mellé, ahogy megígértem. Figyeltem, hogy ki milyen köröket teljesít és közben belőttem azt, hogy én mire lennék képes. Nálunk csak egy autó ment, figyelembe véve, hogy mindketten sérültek vagyunk és egy megbízható tesztpilótával rendelkezünk.
Akkor tértem csak vissza egy kicsit a mindennapokba, mikor jött egy sms-em: „Kimi ébren van, a doki szerint nincs sok baja. Sietünk vissza! (L) Gemma” Megnyugodva fújtam ki a levegőt. Megállapítottam, hogy szólnom kell a többieknek. Így felkeltem a helyemről és elindultam volna, ha a főnököm nem állít meg.
- Sebastian, hová-hová?- kérdezte Christian.
- Csak a büfébe. Szólok a többieknek, hogy Kimi ébren van- vigyorogtam.
Látszott a főnököm, hogy ő is higgadtabb. Szétnéztem, és mivel senki nem jött a bokszban, átsiettem. Hátramentem a sátorhoz, ahol mindenki, akinek nem kellett kinn lennie a kocsik mellett. Nem is tévedtem, mert a csajok ott ücsörögtek egy asztal körül és beszélgettek. Hozzájuk csatlakozott még Tommie, aki éppen a telefonján babrált.
- Végre valaki, aki nem csacsog a ruhákról- sóhajtott barátom.
- Egy kis figyelmet, lányok!- szóltam a csajoknak, akik meglepve néztek rám. – Jó híreket hoztam!
- Csak nem… ?- csillant fel Liz szeme.
- Kimi felébredt, hamarosan újra a köreinkben lehet- mosolyogtam, majd lehuppantam egy szabad székre.
(Kimi)
- Bonnie, ments ki innen! Én nem bírom itt sokáig- néztem könyörögve a lányra.
- Kimi, ne nyafogj, hanem tűrd szépen a gyógyulás folyamatát is- simogatta meg az arcom.
- Tűröm én, de nem lehetne a szállodában tűrnöm a te ápolásod mellett?- pislogtam rá szépen.
- Csak tudnám, miért szerettem beléd…- indult el kifelé Bones.
2010. április 22., csütörtök
Back again... - 44. rész
(Kimi)
Iszonyatosan fájt a fejem, mikor felébredtem. A szememet sem tudtam kinyitni, annyira le voltam gyengülve. Azt sem tudtam, hogy merre lehetek, vagy ki van velem. Mikorra összeszedtem annyi erőt, hogy kinyissam a szemeimet, meghallottam egy régóta szeretett hangot.
- Cleo, Kimi most nagyon beteg, lehet, hogy nem fogja kinyitni a szemét- magyarázta valakinek.
- Nem igaz, Bonnie!- felelt erre egy vékonyka hang. – Ice fel fog ébredni, mert én itt vagyok és meggyógyítom.
- Kicsim, én is próbálkoztam már a puszikkal…- felelte türelmesen.
- De neked nincsen gyógyító puszid!- jelentette ki a vékony hang, majd kaptam egy puszit az arcomra. Megrebegtettem a szemhéjam. – Látod?
- Kimi?- kérdezte azonnal Bonnie és éreztem a kezét az arcomon. – Itt vagyok veled, édesem!
- Én is itt vagyok, Ice!- mondta gyorsan a hangocska.
Erőt vettem magamon és kinyitottam a szemem. Az első pillanatban azt hittem, hogy megvakulok, annyira fényes volt. Majd lassan pislogtam néhányat és szép lassan tisztult a kép. Az első, akit megláttam, az én szívszerelmem csodaszép arca volt.
- Isten hozott a valóságban, szépfiú!- mosolygott rám vidáman.
- Szebb valóságról álmodtam- suttogtam, mivel csak arra volt erőm.
- Már hívtam az orvost, hamarosan megvizsgál és akkor kapsz fájdalomcsillapítót is- nyugtatott.
- És velem mi lesz?- kérdezte egy kislány, aki fenn ült az ágyam szélén.
- Kimi, ő itt a legnagyobb rajongód, Cleo, az unokahúgom. Azért jött, hogy meggyógyítson- kacsintott rám.
- Te vagy a megmentőm, hercegnő- súgtam a kislánynak, akinek az arcán hatalmas vigyor terült szét.
- Mr. Räikkönen, végre!- lépett be az orvos. Bones leemelte a kislányt mellőlem, majd kifelé indultak.
Hirtelen futott rajtam végig a félelemérzet, hogy mindent csak álmodok. Nem akartam, hogy vége legyen, hogy kiderüljön, a rideg valóságban még mindig össze vagyunk veszve. Már majdnem hangot adtam a kételyeimnek, mikor a lány felém fordult.
- Édes, hallgass a doktor úrra! Szeretném, hogy minél hamarabb meggyógyulj és akkor kisajátíthassalak a világ elől. Szeretlek!- mosolygott rám.
- Én is szeretlek, Bonnie!- feleltem rekedt hangon. Az arca felragyogott, mialatt becsukta az ajtót. A vallomása és a saját vallomásom után megnyugodva vetettem alá magam a vizsgálatoknak.
Iszonyatosan fájt a fejem, mikor felébredtem. A szememet sem tudtam kinyitni, annyira le voltam gyengülve. Azt sem tudtam, hogy merre lehetek, vagy ki van velem. Mikorra összeszedtem annyi erőt, hogy kinyissam a szemeimet, meghallottam egy régóta szeretett hangot.
- Cleo, Kimi most nagyon beteg, lehet, hogy nem fogja kinyitni a szemét- magyarázta valakinek.
- Nem igaz, Bonnie!- felelt erre egy vékonyka hang. – Ice fel fog ébredni, mert én itt vagyok és meggyógyítom.
- Kicsim, én is próbálkoztam már a puszikkal…- felelte türelmesen.
- De neked nincsen gyógyító puszid!- jelentette ki a vékony hang, majd kaptam egy puszit az arcomra. Megrebegtettem a szemhéjam. – Látod?
- Kimi?- kérdezte azonnal Bonnie és éreztem a kezét az arcomon. – Itt vagyok veled, édesem!
- Én is itt vagyok, Ice!- mondta gyorsan a hangocska.
Erőt vettem magamon és kinyitottam a szemem. Az első pillanatban azt hittem, hogy megvakulok, annyira fényes volt. Majd lassan pislogtam néhányat és szép lassan tisztult a kép. Az első, akit megláttam, az én szívszerelmem csodaszép arca volt.
- Isten hozott a valóságban, szépfiú!- mosolygott rám vidáman.
- Szebb valóságról álmodtam- suttogtam, mivel csak arra volt erőm.
- Már hívtam az orvost, hamarosan megvizsgál és akkor kapsz fájdalomcsillapítót is- nyugtatott.
- És velem mi lesz?- kérdezte egy kislány, aki fenn ült az ágyam szélén.
- Kimi, ő itt a legnagyobb rajongód, Cleo, az unokahúgom. Azért jött, hogy meggyógyítson- kacsintott rám.
- Te vagy a megmentőm, hercegnő- súgtam a kislánynak, akinek az arcán hatalmas vigyor terült szét.
- Mr. Räikkönen, végre!- lépett be az orvos. Bones leemelte a kislányt mellőlem, majd kifelé indultak.
Hirtelen futott rajtam végig a félelemérzet, hogy mindent csak álmodok. Nem akartam, hogy vége legyen, hogy kiderüljön, a rideg valóságban még mindig össze vagyunk veszve. Már majdnem hangot adtam a kételyeimnek, mikor a lány felém fordult.
- Édes, hallgass a doktor úrra! Szeretném, hogy minél hamarabb meggyógyulj és akkor kisajátíthassalak a világ elől. Szeretlek!- mosolygott rám.
- Én is szeretlek, Bonnie!- feleltem rekedt hangon. Az arca felragyogott, mialatt becsukta az ajtót. A vallomása és a saját vallomásom után megnyugodva vetettem alá magam a vizsgálatoknak.
2010. április 20., kedd
Back again... - 43. rész
(Bonnie)
Nem éppen sikerült pihentetőnek az alvásom, mivelhogy kényelmetlen volt a fotel, amiben ültem. Néha felébredtem (pl. ha egy nővér nézett be), de nyugodt volt a délutánom és az éjszakám is. Szerencsére Bernie elintézte, hogy ne kelljen távoznom, mikor vége a látogatási időnek. Valamikor hajnalban ébredtem fel véglegesen. Fél 7 után pedig megjelent Rob és Sienna.
- Sikerült aludnod?- kérdezte a lány.
- Valamennyit igen- bólogattam.
- Hoztunk neked ruhát- emelt fel egy táskát a lengyel.
- Köszönöm!- vettem el a csomagot.
A nővérek tusolója felé vettem az irányt, ahol le tudtam tusolni és át tudtam öltözni. Még az éjszaka ajánlotta fel az egyik nővér, hogy használjam nyugodtan ezt a kis szobát. Egy dolog volt, amit semmiért nem cseréltem volna el. Ez pedig nem volt más, mint Kimi pulcsija. Bár lógott rajtam, de az övé volt, és ez a lényeg.
- Tényleg köszönök mindent!- öleltem meg őket, mikor visszaértem.
- Te is tudod, hogy nincs mit- mosolygott barátnőm, mialatt bementünk Kimihez.
- Sajnos nem tudunk sokáig maradni- fintorgott Robert.
- Történt valami?- húztam fel a szemöldököm.
- Csak a mi kedves Bernie-nk kitalálta, hogy ma pótoljunk egy elmaradt tesztnapot- magyarázta.
- Nem úgy volt, hogy lesz egy hét még?- lepődtem meg.
- Az is lesz, meg pótolunk is- mondta barátnőm.
Ennek okán 7 után távoztak is. Majd fél 8-kor kezdődött a vizit és annak ideje alatt egy percig sem lehettem benn. Ezt kihasználtam és körbeérdeklődtem telefonon, hogy ki hogyan van. Megtudhattam, hogy Seb már vezetne, de nem engedi neki Christian, aki már ma a helyén fog ülni. Tommie is gyógyul, de ő csak lassan.
Majd visszamehettem Kimi mellé. Újra leültem a fotelbe, és elővettem a kedvenc könyvemet. Kimi kezét fogva ücsörögtem és olvasgattam. Egészen addig, amíg meg nem hallottam a folyosóról egy régen hallott ismerős gyermekhangot.
- Iiiiiiiiiiiiice…, Iiiiiiiiiice, ugye ébren vagy?- kiabált egy kislány. Fél pillanattal később pedig benyitott Gemma kezét fogva. – Bonnie! - ugrott egyet mosolyogva, majd a nyakamba vetette magát.
- Szia, Cleo!- öleltem át unokahúgomat. Ő volt a bátyám és Gemma nővérének közös lánya. Hatalmas Kimi fan.
- Ice felébredt már?- nézett rám, majd a férfire az ágyban.
- Nem, még alszik- feleltem egy kicsit mosolyogva, majd barátnőm felé fordultam. – Hogy kerül ide?
- Daniel és Suzanne itt vannak Barcelonában. Mikor megtudták, hogy mi történt, Cleo is velük volt és mindenképpen látni akarta Kimit, hogy meggyógyítsa.
- És Sebit merre hagytad?- kérdeztem meglepve.
- Kinn, a pályán. Liz figyel rá- kacsintott rám.
- Meg kell gyógyítani Ice-t- mondta nagy komolyan a kislány és felmászott az ágyra…
Nem éppen sikerült pihentetőnek az alvásom, mivelhogy kényelmetlen volt a fotel, amiben ültem. Néha felébredtem (pl. ha egy nővér nézett be), de nyugodt volt a délutánom és az éjszakám is. Szerencsére Bernie elintézte, hogy ne kelljen távoznom, mikor vége a látogatási időnek. Valamikor hajnalban ébredtem fel véglegesen. Fél 7 után pedig megjelent Rob és Sienna.
- Sikerült aludnod?- kérdezte a lány.
- Valamennyit igen- bólogattam.
- Hoztunk neked ruhát- emelt fel egy táskát a lengyel.
- Köszönöm!- vettem el a csomagot.
A nővérek tusolója felé vettem az irányt, ahol le tudtam tusolni és át tudtam öltözni. Még az éjszaka ajánlotta fel az egyik nővér, hogy használjam nyugodtan ezt a kis szobát. Egy dolog volt, amit semmiért nem cseréltem volna el. Ez pedig nem volt más, mint Kimi pulcsija. Bár lógott rajtam, de az övé volt, és ez a lényeg.
- Tényleg köszönök mindent!- öleltem meg őket, mikor visszaértem.
- Te is tudod, hogy nincs mit- mosolygott barátnőm, mialatt bementünk Kimihez.
- Sajnos nem tudunk sokáig maradni- fintorgott Robert.
- Történt valami?- húztam fel a szemöldököm.
- Csak a mi kedves Bernie-nk kitalálta, hogy ma pótoljunk egy elmaradt tesztnapot- magyarázta.
- Nem úgy volt, hogy lesz egy hét még?- lepődtem meg.
- Az is lesz, meg pótolunk is- mondta barátnőm.
Ennek okán 7 után távoztak is. Majd fél 8-kor kezdődött a vizit és annak ideje alatt egy percig sem lehettem benn. Ezt kihasználtam és körbeérdeklődtem telefonon, hogy ki hogyan van. Megtudhattam, hogy Seb már vezetne, de nem engedi neki Christian, aki már ma a helyén fog ülni. Tommie is gyógyul, de ő csak lassan.
Majd visszamehettem Kimi mellé. Újra leültem a fotelbe, és elővettem a kedvenc könyvemet. Kimi kezét fogva ücsörögtem és olvasgattam. Egészen addig, amíg meg nem hallottam a folyosóról egy régen hallott ismerős gyermekhangot.
- Iiiiiiiiiiiiice…, Iiiiiiiiiice, ugye ébren vagy?- kiabált egy kislány. Fél pillanattal később pedig benyitott Gemma kezét fogva. – Bonnie! - ugrott egyet mosolyogva, majd a nyakamba vetette magát.
- Szia, Cleo!- öleltem át unokahúgomat. Ő volt a bátyám és Gemma nővérének közös lánya. Hatalmas Kimi fan.
- Ice felébredt már?- nézett rám, majd a férfire az ágyban.
- Nem, még alszik- feleltem egy kicsit mosolyogva, majd barátnőm felé fordultam. – Hogy kerül ide?
- Daniel és Suzanne itt vannak Barcelonában. Mikor megtudták, hogy mi történt, Cleo is velük volt és mindenképpen látni akarta Kimit, hogy meggyógyítsa.
- És Sebit merre hagytad?- kérdeztem meglepve.
- Kinn, a pályán. Liz figyel rá- kacsintott rám.
- Meg kell gyógyítani Ice-t- mondta nagy komolyan a kislány és felmászott az ágyra…
2010. április 19., hétfő
Back again... - 42. rész
(Bonnie)
Az orvos közölt velünk minden fontos dolgot, amit tudnunk kellett. Kijelentette, hogy Kimi valószínűleg át fogja aludni a napot, menjünk nyugodtan. Valamint, hogy 3 embernél több ne tartózkodjon benn nála egyszerre. Mikor kimentünk, a többiek fel is osztották, hogy ki és mikor meg be.
Heikki volt olyan rendes, hogy kölcsönadta a kocsiját, hogy visszamehessünk a szállodába felfrissíteni magunkat. Gemma, Liz, Tommie és Seb jött velünk, Christian nem volt hajlandó, de a többiek megígérték, hogy majd valahogy visszacipelik. A hotel halljában megbeszéltük, hogy egy óra múlva találkozunk, majd mindenki ment a szobájába.
Tommie nagy kegyesen átadta nekem a fürdőt. Gyorsan lezuhanyoztam, majd küldtem őt is. Felvettem egy farmert, egy pólót és visszabújtam Kimi pulcsijába, amiben addig mászkáltam, mígnem elmentem tusolni. Majd kimentem a nappaliba és vártam Tommie-t, aki végül behívott a szobájába, hogy segítsek neki, mert nehezen tud mozogni.
- Egy boxerben ácsorgó pasit nem éppen öltöztetni szoktak- jegyeztem meg.
- Nagyon vicces- fintorgott, de azért a mosoly ott bujkált a szája sarkában.
- Örülök, hogy jól vagy- mondtam már, mikor készen voltunk.
- Én is- vigyorgott. – Hol van a pulcsim, ami a kanapén volt?
- Kérdezd a barátnődet- mosolyogtam rá.
Átmentünk Lizhez, mert össze akartam szedni Kiminek néhány dolgot, amikről tudtam, hogy hiányolni fogja őket. Majd beszéltem Ramival, hogy nyugtassa meg a szüleit, fel fogom hívni őket, mikor Kimi ébred. Merthogy a telefonom folyton csörgött és általában a Räikkönen família keresett, mikor tudják, hogy szólnék nekik.
Az egy óra elteltével visszamentünk a kórházhoz. Míg a többiek egyből mentek a kedvesemhez, én megcéloztam egy kis kávézót, ami szemben volt. Tudom, hogy nekem kellett volna rohannom a kedvesemhez, de egyedül akartam lenni, mikor bemegyek hozzá. Ezért inkább ittam egy forró csokit, valamint kértem elvitelre egy fahéjas kapucsínót.
Mire felértem a kórterem elé, mindenki kinn ácsorgott. Elmondták, hogy voltak benn nála, még mindig eszméletlen, de a doki azt mondja, hogy ez normális. Végül megegyeztünk, hogy ők visszamennek a szállodába és elintézik, hogy minden rendben legyen a jövő heti teszteken, én pedig maradok, és majd elindítom a telefonláncot, mikor felébred.
Belépve a kórterembe megállapítottam, hogy még mindig ridegek és barátságtalanok a kórházak. A többiek figyelmesek voltak, így az egyetlen fotel, ami megtalálható volt a kis szobában, oda volt húzva az ágy mellé. Le is ültem és a kapucsínómat letettem az éjjeliszekrényre.
- Szia, szépfiú- suttogtam a fülébe és nyomtam egy csókot az ajkaira. – Remélem, hogy nem akarsz megvárakoztatni, mert már rettentően hiányollak. Siess vissza hozzám a valóságba!
Leültem a fotelbe és megfogtam a kezét. Jó érzés volt érezni a tenyerének a melegét. A fejem lassan hátrahajtottam és becsuktam a szemeimet. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy elaludjak a fotelben, tekintve, hogy 36 órája ébren téblábolok. Álomföldön pedig egy boldog jövőt láttam… Kimivel.
Az orvos közölt velünk minden fontos dolgot, amit tudnunk kellett. Kijelentette, hogy Kimi valószínűleg át fogja aludni a napot, menjünk nyugodtan. Valamint, hogy 3 embernél több ne tartózkodjon benn nála egyszerre. Mikor kimentünk, a többiek fel is osztották, hogy ki és mikor meg be.
Heikki volt olyan rendes, hogy kölcsönadta a kocsiját, hogy visszamehessünk a szállodába felfrissíteni magunkat. Gemma, Liz, Tommie és Seb jött velünk, Christian nem volt hajlandó, de a többiek megígérték, hogy majd valahogy visszacipelik. A hotel halljában megbeszéltük, hogy egy óra múlva találkozunk, majd mindenki ment a szobájába.
Tommie nagy kegyesen átadta nekem a fürdőt. Gyorsan lezuhanyoztam, majd küldtem őt is. Felvettem egy farmert, egy pólót és visszabújtam Kimi pulcsijába, amiben addig mászkáltam, mígnem elmentem tusolni. Majd kimentem a nappaliba és vártam Tommie-t, aki végül behívott a szobájába, hogy segítsek neki, mert nehezen tud mozogni.
- Egy boxerben ácsorgó pasit nem éppen öltöztetni szoktak- jegyeztem meg.
- Nagyon vicces- fintorgott, de azért a mosoly ott bujkált a szája sarkában.
- Örülök, hogy jól vagy- mondtam már, mikor készen voltunk.
- Én is- vigyorgott. – Hol van a pulcsim, ami a kanapén volt?
- Kérdezd a barátnődet- mosolyogtam rá.
Átmentünk Lizhez, mert össze akartam szedni Kiminek néhány dolgot, amikről tudtam, hogy hiányolni fogja őket. Majd beszéltem Ramival, hogy nyugtassa meg a szüleit, fel fogom hívni őket, mikor Kimi ébred. Merthogy a telefonom folyton csörgött és általában a Räikkönen família keresett, mikor tudják, hogy szólnék nekik.
Az egy óra elteltével visszamentünk a kórházhoz. Míg a többiek egyből mentek a kedvesemhez, én megcéloztam egy kis kávézót, ami szemben volt. Tudom, hogy nekem kellett volna rohannom a kedvesemhez, de egyedül akartam lenni, mikor bemegyek hozzá. Ezért inkább ittam egy forró csokit, valamint kértem elvitelre egy fahéjas kapucsínót.
Mire felértem a kórterem elé, mindenki kinn ácsorgott. Elmondták, hogy voltak benn nála, még mindig eszméletlen, de a doki azt mondja, hogy ez normális. Végül megegyeztünk, hogy ők visszamennek a szállodába és elintézik, hogy minden rendben legyen a jövő heti teszteken, én pedig maradok, és majd elindítom a telefonláncot, mikor felébred.
Belépve a kórterembe megállapítottam, hogy még mindig ridegek és barátságtalanok a kórházak. A többiek figyelmesek voltak, így az egyetlen fotel, ami megtalálható volt a kis szobában, oda volt húzva az ágy mellé. Le is ültem és a kapucsínómat letettem az éjjeliszekrényre.
- Szia, szépfiú- suttogtam a fülébe és nyomtam egy csókot az ajkaira. – Remélem, hogy nem akarsz megvárakoztatni, mert már rettentően hiányollak. Siess vissza hozzám a valóságba!
Leültem a fotelbe és megfogtam a kezét. Jó érzés volt érezni a tenyerének a melegét. A fejem lassan hátrahajtottam és becsuktam a szemeimet. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy elaludjak a fotelben, tekintve, hogy 36 órája ébren téblábolok. Álomföldön pedig egy boldog jövőt láttam… Kimivel.
2010. április 18., vasárnap
Back again... - 41. rész
(Liz)
Mikor felszálltunk a gépre, láttam, hogy Bonnie habozik. Végül letelepedett hátulra, ahol senki nem látta. Én helyet foglaltam Tommie mellett, aki egyből összekulcsolta az ujjainkat. De én csak őrlődtem. Végül 5 perccel a felszállás után felkeltem és hátramentem.
- Leülhetek?- kérdeztem a lányt.
- Persze- felelte szomorkásan mosolyogva.
- Miért nem ültél oda mellé?- kérdeztem azonnal.
- Mert már nem vagyunk együtt. És ti boldogok lehettek…- felelte halkan.
- Ugyan, Bonnie, ez badarság!- ráztam meg a fejem. – Pontosan tudom, hogy milyen a kapcsolatotok. Mondhatnám, hogy te és Tommie olyanok vagytok, mint én és Kimi. Ő volt, aki képes volt téged „életben” tartani, amíg nem voltatok együtt.
- Mire akarsz kilyukadni, Liz?- nézett a szemembe.
- Arra, hogy menj oda hozzá. Ülj mellé és hagyd, hogy megnyugtasson, mint már annyiszor- ajánlottam.
- Nem akarom, hogy fájjon neked- hajtotta le a fejét.
- Nem fog fájni- nyugtattam meg. – Tudom, hogy miként szeret téged és miként engem. Nem lesz belőle semmi.
Mivel nem volt hajlandó megmozdulni, én kezdeményeztem. Felálltam, majd megfogtam a kezeit és felrángattam a helyéről. Szép lassan odavezettem Tommie mellé és lenyomtam a helyemre. Én pedig leültem Christian mellé.
Bonnie kicsit félénken nézett fel a szőke srácra maga mellett. De Tommie csak kinyújtotta felé a karjait. A lány egyből odabújt hozzá és kitört belőle a feszültség. Úgy zokogott, mint egy kisgyerek. Éreztem rajta, hogy mennyire félti Kimit. Retteg attól, hogy baja eshet.
A repülőnk fél órával később szállt le a reptéren. Kimentünk a terminálba, ahol fotósok hada várt minket, meg szerencsére egy tucatnyi biztonsági őr. Az ő segítségüknek köszönhetjük, hogy gyorsan és egyben kiértünk a csapatbuszhoz, ami elvitt minket a kórházhoz. A kis csapatunk ott várt ránk.
- Hogy mertetek nélkülünk eltűnni?- kérdezte felháborodva Hayley Gemma-t. – Nélkülem mentetek el???
- Hayley, nyugi!- mondta neki Jaime.
- Annyira örülök, hogy egyben vagytok!- ölelt át minket a lány.
Együtt mentünk fel arra az emeletre, ahol Kimi volt. A többi velünk érkezettet azonnal orvosok hadai vették kezelésbe, hogy kiderítsék, minden rendben van. Bonnie idegessége a kórházba lépésünk óta nőtt, 5 perces szünetekkel, felváltva nyugtatjuk és rójuk vele a köröket a folyosón.
Azt hittük, hogy az orvos sosem jön ki. Mikor kiért, mindannyian jelentkeztünk, hogy mi vagyunk Kimi hozzátartozói, de nem volt hajlandó beszélni. Végül Bonnie, Christian, Tommie és én mentünk vele az irodájába. Mi, lányok, le lettünk ültetve, a két férfi pedig közvetlenül mögöttünk ácsorgott.
- Hogy van? Mi baja? Mikor ébred fel? Ugye, képes lesz vezetni?- sorolta a kérdéseit Bonnie.
- Higgadjon le, kisasszony!- szólt rá a doki. – A fiatalember fel fog épülni…
Mikor felszálltunk a gépre, láttam, hogy Bonnie habozik. Végül letelepedett hátulra, ahol senki nem látta. Én helyet foglaltam Tommie mellett, aki egyből összekulcsolta az ujjainkat. De én csak őrlődtem. Végül 5 perccel a felszállás után felkeltem és hátramentem.
- Leülhetek?- kérdeztem a lányt.
- Persze- felelte szomorkásan mosolyogva.
- Miért nem ültél oda mellé?- kérdeztem azonnal.
- Mert már nem vagyunk együtt. És ti boldogok lehettek…- felelte halkan.
- Ugyan, Bonnie, ez badarság!- ráztam meg a fejem. – Pontosan tudom, hogy milyen a kapcsolatotok. Mondhatnám, hogy te és Tommie olyanok vagytok, mint én és Kimi. Ő volt, aki képes volt téged „életben” tartani, amíg nem voltatok együtt.
- Mire akarsz kilyukadni, Liz?- nézett a szemembe.
- Arra, hogy menj oda hozzá. Ülj mellé és hagyd, hogy megnyugtasson, mint már annyiszor- ajánlottam.
- Nem akarom, hogy fájjon neked- hajtotta le a fejét.
- Nem fog fájni- nyugtattam meg. – Tudom, hogy miként szeret téged és miként engem. Nem lesz belőle semmi.
Mivel nem volt hajlandó megmozdulni, én kezdeményeztem. Felálltam, majd megfogtam a kezeit és felrángattam a helyéről. Szép lassan odavezettem Tommie mellé és lenyomtam a helyemre. Én pedig leültem Christian mellé.
Bonnie kicsit félénken nézett fel a szőke srácra maga mellett. De Tommie csak kinyújtotta felé a karjait. A lány egyből odabújt hozzá és kitört belőle a feszültség. Úgy zokogott, mint egy kisgyerek. Éreztem rajta, hogy mennyire félti Kimit. Retteg attól, hogy baja eshet.
A repülőnk fél órával később szállt le a reptéren. Kimentünk a terminálba, ahol fotósok hada várt minket, meg szerencsére egy tucatnyi biztonsági őr. Az ő segítségüknek köszönhetjük, hogy gyorsan és egyben kiértünk a csapatbuszhoz, ami elvitt minket a kórházhoz. A kis csapatunk ott várt ránk.
- Hogy mertetek nélkülünk eltűnni?- kérdezte felháborodva Hayley Gemma-t. – Nélkülem mentetek el???
- Hayley, nyugi!- mondta neki Jaime.
- Annyira örülök, hogy egyben vagytok!- ölelt át minket a lány.
Együtt mentünk fel arra az emeletre, ahol Kimi volt. A többi velünk érkezettet azonnal orvosok hadai vették kezelésbe, hogy kiderítsék, minden rendben van. Bonnie idegessége a kórházba lépésünk óta nőtt, 5 perces szünetekkel, felváltva nyugtatjuk és rójuk vele a köröket a folyosón.
Azt hittük, hogy az orvos sosem jön ki. Mikor kiért, mindannyian jelentkeztünk, hogy mi vagyunk Kimi hozzátartozói, de nem volt hajlandó beszélni. Végül Bonnie, Christian, Tommie és én mentünk vele az irodájába. Mi, lányok, le lettünk ültetve, a két férfi pedig közvetlenül mögöttünk ácsorgott.
- Hogy van? Mi baja? Mikor ébred fel? Ugye, képes lesz vezetni?- sorolta a kérdéseit Bonnie.
- Higgadjon le, kisasszony!- szólt rá a doki. – A fiatalember fel fog épülni…
2010. április 15., csütörtök
Back again... - 40. rész
(Bonnie)
A várakozás teljesen felemésztett. Nem bírtam nyugton maradni. Mindent tudni akartam Kimiről. Szerencsére sikerült bemérnünk Lizt. Nálam akkor szakadt el a cérna teljesen, mikor kiderült, hogy egy olyan területen vannak, amit az elsők között vizsgáltak át. Kiborultam és egy sort üvöltöttem a kutatás vezetőjével.
- Bonnie, higgadj le!- lépett mögém Tommie és ölelt át.
- Mássz vissza az ágyadba, törött bordáid vannak- morogtam rá.
- Nyugi, kislány, nincs baj! Kimi él és virul. Odamennek értük és hamarosan mellette lehetsz- súgta a fülembe.
- Hogy tudsz ennyire nyugodt lenni? Liz kinn van egyedül- fordultam meg az ölelésében.
- Már nagylány, tud magára vigyázni. Most pedig gyere inkább velem.
Megfogta a kezem és visszahúzott az ágyához, ahová leültem. Közben elindult egy autó a dokival a bajnokomért. Még mindig nagyon ideges voltam, de a többiek próbáltak nyugtatni. Még Christian is mellettem volt és azt szajkózta, hogy Kimi jól van és éppen rám gondol. Én ebben nem voltam biztos, de ezt nem jeleztem.
- Már csak az a kérdés, hogy miként jutunk gyorsan Barcelonába- vetette fel Gemma. Én pedig azonnal telefonáltam.
- Mr. Ecclestone?- kérdeztem, mikor felvették a túlvégen.
- Mondd, Bonnie, hogy lehettek ennyire felelőtlenek?- kezdte egyből Bernie.
- Majd később megbeszéljük. Szükségünk lenne egy mentőhelikopterre, egy kisrepülőre és a reptéren a csapatbuszra. A két repülőre fél órán belül, ha megoldható- soroltam neki a dolgokat.
- Rendben, megoldjuk. De ha visszaértek, nem ússzátok meg a fejmosást!- fenyegetőzött. – Mindenki megvan.
- Igen. Kisebb-nagyobb sérülésekkel, de jól vannak. Most mennem kell- siettettem a készülék lerakását, mert hallottam a távolból a kocsi hangját.
- Rendben. Várunk titeket!- mondta még Bernie, majd letettük.
Kirohantam a sátor elé, ahová a kocsi érkezett. Először Lizt láttam meg. Fáradtan mosolygott rám, és amint a kocsi megállt, megölelt. Elsuttogtunk egymásnak egy köszönömöt, majd ő ment is tovább. Odaléptem a kocsihoz, hogy lássam kedvesemet.
- Mi történt vele?- kérdeztem ijedten, mikor megláttam.
- Nyugalom, kisasszony!- tette a kezét a vállamra az orvos. – Van néhány sérülése, ami miatt a kórházba kell vinni, de egyik sem komoly. Jelenleg eszméletlen, a kimerültsége miatt.
Megsimogattam az arcát. Olyan volt, mint aki csak aludt. A fejem a mellkasára hajtottam, hogy még közelebb érezzem magamhoz. Hallottam, ahogy a szíve erősen pumpálja a vérét az egész testében. Megnyugtató volt a hangja. Végigsimítottam a kezein is. Az egyikben egy apró láncot szorongatott. Az én láncom volt, amit otthagytam neki, mikor szétköltöztünk.
Mialatt őt a mentőhelikopterbe helyezték biztonságba, a pici nyakláncot feltettem a nyakamba. A mentőorvos azt mondta, hogy nem mehetek velük, de közölte, hogy melyik kórházba viszik. Így én is a kisrepülőre szálltam fel a többiek mellé. Sokkal nyugodtabban indultunk Barcelonába.
A várakozás teljesen felemésztett. Nem bírtam nyugton maradni. Mindent tudni akartam Kimiről. Szerencsére sikerült bemérnünk Lizt. Nálam akkor szakadt el a cérna teljesen, mikor kiderült, hogy egy olyan területen vannak, amit az elsők között vizsgáltak át. Kiborultam és egy sort üvöltöttem a kutatás vezetőjével.
- Bonnie, higgadj le!- lépett mögém Tommie és ölelt át.
- Mássz vissza az ágyadba, törött bordáid vannak- morogtam rá.
- Nyugi, kislány, nincs baj! Kimi él és virul. Odamennek értük és hamarosan mellette lehetsz- súgta a fülembe.
- Hogy tudsz ennyire nyugodt lenni? Liz kinn van egyedül- fordultam meg az ölelésében.
- Már nagylány, tud magára vigyázni. Most pedig gyere inkább velem.
Megfogta a kezem és visszahúzott az ágyához, ahová leültem. Közben elindult egy autó a dokival a bajnokomért. Még mindig nagyon ideges voltam, de a többiek próbáltak nyugtatni. Még Christian is mellettem volt és azt szajkózta, hogy Kimi jól van és éppen rám gondol. Én ebben nem voltam biztos, de ezt nem jeleztem.
- Már csak az a kérdés, hogy miként jutunk gyorsan Barcelonába- vetette fel Gemma. Én pedig azonnal telefonáltam.
- Mr. Ecclestone?- kérdeztem, mikor felvették a túlvégen.
- Mondd, Bonnie, hogy lehettek ennyire felelőtlenek?- kezdte egyből Bernie.
- Majd később megbeszéljük. Szükségünk lenne egy mentőhelikopterre, egy kisrepülőre és a reptéren a csapatbuszra. A két repülőre fél órán belül, ha megoldható- soroltam neki a dolgokat.
- Rendben, megoldjuk. De ha visszaértek, nem ússzátok meg a fejmosást!- fenyegetőzött. – Mindenki megvan.
- Igen. Kisebb-nagyobb sérülésekkel, de jól vannak. Most mennem kell- siettettem a készülék lerakását, mert hallottam a távolból a kocsi hangját.
- Rendben. Várunk titeket!- mondta még Bernie, majd letettük.
Kirohantam a sátor elé, ahová a kocsi érkezett. Először Lizt láttam meg. Fáradtan mosolygott rám, és amint a kocsi megállt, megölelt. Elsuttogtunk egymásnak egy köszönömöt, majd ő ment is tovább. Odaléptem a kocsihoz, hogy lássam kedvesemet.
- Mi történt vele?- kérdeztem ijedten, mikor megláttam.
- Nyugalom, kisasszony!- tette a kezét a vállamra az orvos. – Van néhány sérülése, ami miatt a kórházba kell vinni, de egyik sem komoly. Jelenleg eszméletlen, a kimerültsége miatt.
Megsimogattam az arcát. Olyan volt, mint aki csak aludt. A fejem a mellkasára hajtottam, hogy még közelebb érezzem magamhoz. Hallottam, ahogy a szíve erősen pumpálja a vérét az egész testében. Megnyugtató volt a hangja. Végigsimítottam a kezein is. Az egyikben egy apró láncot szorongatott. Az én láncom volt, amit otthagytam neki, mikor szétköltöztünk.
Mialatt őt a mentőhelikopterbe helyezték biztonságba, a pici nyakláncot feltettem a nyakamba. A mentőorvos azt mondta, hogy nem mehetek velük, de közölte, hogy melyik kórházba viszik. Így én is a kisrepülőre szálltam fel a többiek mellé. Sokkal nyugodtabban indultunk Barcelonába.
2010. április 14., szerda
Back again... - 39. rész
(Bonnie)
Kb. két órája bolyongtam egyedül a roncsok között. Mert kilométer hosszan mindenütt a gép darabjai hevertek. Elgondolkoztam, hogy mi lett volna, ha én is velük megyek. És mi lett volna, ha Mark megy velük. Az is megfordult a fejemben, hogy nem találjuk meg őket, de ezt gyorsan ki is vertem onnan.
A rádióban közben jöttek az információk, hogy melyik részek vannak átfésülve. A térképen, ami nálam volt, folyamatosan húzogattam ki a területeket. Néha hallottam a lányok monoton hangját is, valamint én is jeleztem, mikor átléptem egy-egy parcellát és nem találtam meg őket.
A csendet, ami körbevett, élvezhettem volna, ha nem egy ilyen tragikus dolog miatt vagyok ezen a helyen. A francia határ mentén voltunk, egy hatalmas lakatlan területen. Kicsit dimbes-dombos volt, de semmi egyéb. Néma sétámat és kutatásomat Gemma hangja törte meg.
- Megtaláltam Christiant és Tommie-t. Christiannak a lába sérült, Tommie valószínűleg eltörte egy bordáját, de jól vannak- nyugtatott minket a rádióból.
- Szeretnénk még ilyen jó híreket, kicsi lány!- jelzett vissza az egyik kutatótársunk.
Egy icipicit nyugodtabban baktattam tovább a hegyen felfelé. Valami kicsi kő leesett a szívemről. Ha ők ketten jól vannak, a fiúknak is jól kell lenniük. A reményem, ami kezdett elszállni, visszatért. Minden erőmet bevetettem és odafigyeltem a legapróbb neszekre is, amik körülöttem voltak.
- Valaki- hallottam egy suttogó hangot egy halom törmelék alól.
- Bonnie vagyok- rohantam oda egyből és elkezdtem a törmelékeket elhajigálni arról, amerről a hang jött. Fél óra múlva meg is pillantottam egy koszos, kicsit véres fejű németet. – Seb!
- Végre valaki!- sóhajtott kimerülten. Felé nyújtottam a kulacsom, majd a számhoz emeltem a rádiót.
- Megvan Sebastian. A buksija sérült csak, de nem hiszem, hogy lököttebb lett- nevettem fel.
- Többiek?- kérdezte, miközben feltápászkodott.
- Csak Kimi nincs meg- hajtottam le a fejem kicsit szomorúan.
- Tuti, hogy jól van. Kemény és harcol érted- ölelt meg.
Lassan indultunk el és végig rám támaszkodott. Nem haladtunk gyorsan, de jobb volt, mint a semmi. Kb. 40 perc múlva pedig megérkezett értünk egy terepjáró. Felültünk rá és visszamentünk a sátorhoz. Betámogattam a kis németet, akit egyből letámadott az orvosi team és Gemma.
- Tommie!- öleltem meg a srácot, mikor megláttam a szomszéd ágyon.
- Bones!- mosolygott rám és kaptam egy puszit.
- Liz még kinn van. Érted jött- ültem le mellé. Közben belülről még mindig vívódtam, mert életem nagy szerelme még mindig nem került elő.
- Tudom. És köszönöm neked is, hogy eljöttetek értünk!- fogta meg a kezem. – Nem beszélve arról, amit kaptam tőled.
- Hidd el, hogy te többet adtál nekem- mosolyogtam rá szívből. Ekkor megreccsent a rádiónk.
- Itt Liz. Kellene egy kocsi. Kimi…- mondta, de hirtelen minden elhallgatott. A hangja kétségbeesett volt. A pánik a pillanat tört része alatt futott végig a testemen…
Kb. két órája bolyongtam egyedül a roncsok között. Mert kilométer hosszan mindenütt a gép darabjai hevertek. Elgondolkoztam, hogy mi lett volna, ha én is velük megyek. És mi lett volna, ha Mark megy velük. Az is megfordult a fejemben, hogy nem találjuk meg őket, de ezt gyorsan ki is vertem onnan.
A rádióban közben jöttek az információk, hogy melyik részek vannak átfésülve. A térképen, ami nálam volt, folyamatosan húzogattam ki a területeket. Néha hallottam a lányok monoton hangját is, valamint én is jeleztem, mikor átléptem egy-egy parcellát és nem találtam meg őket.
A csendet, ami körbevett, élvezhettem volna, ha nem egy ilyen tragikus dolog miatt vagyok ezen a helyen. A francia határ mentén voltunk, egy hatalmas lakatlan területen. Kicsit dimbes-dombos volt, de semmi egyéb. Néma sétámat és kutatásomat Gemma hangja törte meg.
- Megtaláltam Christiant és Tommie-t. Christiannak a lába sérült, Tommie valószínűleg eltörte egy bordáját, de jól vannak- nyugtatott minket a rádióból.
- Szeretnénk még ilyen jó híreket, kicsi lány!- jelzett vissza az egyik kutatótársunk.
Egy icipicit nyugodtabban baktattam tovább a hegyen felfelé. Valami kicsi kő leesett a szívemről. Ha ők ketten jól vannak, a fiúknak is jól kell lenniük. A reményem, ami kezdett elszállni, visszatért. Minden erőmet bevetettem és odafigyeltem a legapróbb neszekre is, amik körülöttem voltak.
- Valaki- hallottam egy suttogó hangot egy halom törmelék alól.
- Bonnie vagyok- rohantam oda egyből és elkezdtem a törmelékeket elhajigálni arról, amerről a hang jött. Fél óra múlva meg is pillantottam egy koszos, kicsit véres fejű németet. – Seb!
- Végre valaki!- sóhajtott kimerülten. Felé nyújtottam a kulacsom, majd a számhoz emeltem a rádiót.
- Megvan Sebastian. A buksija sérült csak, de nem hiszem, hogy lököttebb lett- nevettem fel.
- Többiek?- kérdezte, miközben feltápászkodott.
- Csak Kimi nincs meg- hajtottam le a fejem kicsit szomorúan.
- Tuti, hogy jól van. Kemény és harcol érted- ölelt meg.
Lassan indultunk el és végig rám támaszkodott. Nem haladtunk gyorsan, de jobb volt, mint a semmi. Kb. 40 perc múlva pedig megérkezett értünk egy terepjáró. Felültünk rá és visszamentünk a sátorhoz. Betámogattam a kis németet, akit egyből letámadott az orvosi team és Gemma.
- Tommie!- öleltem meg a srácot, mikor megláttam a szomszéd ágyon.
- Bones!- mosolygott rám és kaptam egy puszit.
- Liz még kinn van. Érted jött- ültem le mellé. Közben belülről még mindig vívódtam, mert életem nagy szerelme még mindig nem került elő.
- Tudom. És köszönöm neked is, hogy eljöttetek értünk!- fogta meg a kezem. – Nem beszélve arról, amit kaptam tőled.
- Hidd el, hogy te többet adtál nekem- mosolyogtam rá szívből. Ekkor megreccsent a rádiónk.
- Itt Liz. Kellene egy kocsi. Kimi…- mondta, de hirtelen minden elhallgatott. A hangja kétségbeesett volt. A pánik a pillanat tört része alatt futott végig a testemen…
2010. április 13., kedd
Back again... - 38. rész
(Bonnie)
Egész nap nem tudtunk meg semmi újat. Végül éjfélkor ki lettünk rakva a pályáról, mondván, mindenki menjen és aludjon. Így szép lassan visszaszivárogtunk a hotelekbe, ahol elváltunk egymástól, de csak azután, hogy létrehoztunk egy telefonláncot. Így tökéletesen biztosítva volt minden kapcsolat.
Bementem a hotelszobába, ahol Tommie volt a szobatársam. Hiába próbáltam rendbe szedni magam és elmenni aludni, képtelen voltam rá. Addig agyaltam, míg hoztam egy döntést. Felöltöztem kényelmesen és elindultam a néma folyosón. Először Gemmához kopogtam be.
- Igen, én is ébren vagyok hajnali 1-kor- mondta szomorúan.
- 10 perc múlva találkozunk a garázsban. Odamegyünk- mondtam neki, majd magára is hagytam. Mentem Liz szobája felé.
- Bonnie, ugye, nincs baj?- kérdezte, mikor ajtót nyitott.
- Gemma, te és én odamegyünk- mondtam határozottan.
- És Bernie?- döbbent meg, miközben behúzott a szobába.
- Bernie nem tudja, hogy mit jelent ez nekünk. Nem értheti. Odamegyünk és megtaláljuk őket. Élve- sulykoltam magamba és belé is.
- Jó, legyen- bólintott és a kezembe nyomott egy kulcsot és egy pulcsit. – Az övé a leggyorsabb kocsi, ez meg segít emlékezni.
- Köszi!- mosolyogtam rá.
Gyorsan magára is hagytam. Visszarohantam a szobámba, ahonnan elhoztam Tommie egyik pulcsiját, miközben belebújtam Kimi Red Bullos pulcsijába. Egyből megéreztem azt a jellegzetes, rá jellemző illatot. Gyorsan lementem a parkolóba, ahol azonnal megtaláltam a járművünket.
Gemma jött előbb. Rajta is hasonló pulcsi volt, mint rajtam. Egy picit mosolyogtunk a másikon, majd vártunk Lizre. Ő is befutott. Megkapta tőlem a felsőt, beültünk a kocsiba és magunk mögött hagytuk Barcelonat. A szabályok nem nagyon érdekeltek, csak hajtottam észak felé.
Már hajnalodott, mire odaértünk a kutatócsapatok főhadiszállására. Kiszálltunk és egyből a sátor belseje felé vettük az irányt. Odabenn láthattuk, hogy nem lézengenek sokan. Az egyik székben ült egy férfi, aki valamit írogatott. Érkezésünkre azonban felkapta a fejét.
- Segíthetek?- kérdezte halkan.
- Meg akarjuk találni őket. Hozzátartozók vagyunk. És csapattagok is egyben- mondta Gem.
- Rendben, jöjjenek- indult el hátra egy láda felé. – Úgy tudjuk, hogy a gépen összesen heten voltak. A 2 pilóta, a csapatfőnök, egy csapattag, a pilóta, a másodpilóta és a stewardess. A másodpilóta meghalt, a stewardess és a pilóta már kórházban lábadoznak, a többieket keresik- ismertette velünk a helyzetet. – Itt a rádió. Van benne GPS. A 4-es frekvencián van mindenki. Szóljanak, bármi van.
Bólintottunk értve, hogy minden rendben, felfogtuk. Még megmutatta, hogy merre kell mennünk, majd bevittek minket egy jeep-el a keresési területre egy darabig. Ott leszálltunk és hárman háromfelé indultunk. Bíztunk benne, hogy nem lesz sikertelen a kutatásunk.
Egész nap nem tudtunk meg semmi újat. Végül éjfélkor ki lettünk rakva a pályáról, mondván, mindenki menjen és aludjon. Így szép lassan visszaszivárogtunk a hotelekbe, ahol elváltunk egymástól, de csak azután, hogy létrehoztunk egy telefonláncot. Így tökéletesen biztosítva volt minden kapcsolat.
Bementem a hotelszobába, ahol Tommie volt a szobatársam. Hiába próbáltam rendbe szedni magam és elmenni aludni, képtelen voltam rá. Addig agyaltam, míg hoztam egy döntést. Felöltöztem kényelmesen és elindultam a néma folyosón. Először Gemmához kopogtam be.
- Igen, én is ébren vagyok hajnali 1-kor- mondta szomorúan.
- 10 perc múlva találkozunk a garázsban. Odamegyünk- mondtam neki, majd magára is hagytam. Mentem Liz szobája felé.
- Bonnie, ugye, nincs baj?- kérdezte, mikor ajtót nyitott.
- Gemma, te és én odamegyünk- mondtam határozottan.
- És Bernie?- döbbent meg, miközben behúzott a szobába.
- Bernie nem tudja, hogy mit jelent ez nekünk. Nem értheti. Odamegyünk és megtaláljuk őket. Élve- sulykoltam magamba és belé is.
- Jó, legyen- bólintott és a kezembe nyomott egy kulcsot és egy pulcsit. – Az övé a leggyorsabb kocsi, ez meg segít emlékezni.
- Köszi!- mosolyogtam rá.
Gyorsan magára is hagytam. Visszarohantam a szobámba, ahonnan elhoztam Tommie egyik pulcsiját, miközben belebújtam Kimi Red Bullos pulcsijába. Egyből megéreztem azt a jellegzetes, rá jellemző illatot. Gyorsan lementem a parkolóba, ahol azonnal megtaláltam a járművünket.
Gemma jött előbb. Rajta is hasonló pulcsi volt, mint rajtam. Egy picit mosolyogtunk a másikon, majd vártunk Lizre. Ő is befutott. Megkapta tőlem a felsőt, beültünk a kocsiba és magunk mögött hagytuk Barcelonat. A szabályok nem nagyon érdekeltek, csak hajtottam észak felé.
Már hajnalodott, mire odaértünk a kutatócsapatok főhadiszállására. Kiszálltunk és egyből a sátor belseje felé vettük az irányt. Odabenn láthattuk, hogy nem lézengenek sokan. Az egyik székben ült egy férfi, aki valamit írogatott. Érkezésünkre azonban felkapta a fejét.
- Segíthetek?- kérdezte halkan.
- Meg akarjuk találni őket. Hozzátartozók vagyunk. És csapattagok is egyben- mondta Gem.
- Rendben, jöjjenek- indult el hátra egy láda felé. – Úgy tudjuk, hogy a gépen összesen heten voltak. A 2 pilóta, a csapatfőnök, egy csapattag, a pilóta, a másodpilóta és a stewardess. A másodpilóta meghalt, a stewardess és a pilóta már kórházban lábadoznak, a többieket keresik- ismertette velünk a helyzetet. – Itt a rádió. Van benne GPS. A 4-es frekvencián van mindenki. Szóljanak, bármi van.
Bólintottunk értve, hogy minden rendben, felfogtuk. Még megmutatta, hogy merre kell mennünk, majd bevittek minket egy jeep-el a keresési területre egy darabig. Ott leszálltunk és hárman háromfelé indultunk. Bíztunk benne, hogy nem lesz sikertelen a kutatásunk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)