Otthon, édes otthon. Ez a kis mondat kúszott be az agyamba, mikor leszálltunk a barcelonai reptéren hétfőn reggel. Bár korán volt és morcos is voltam végig, most megérintett az itthoni környezet és levakarhatatlan mosoly ült az arcomon. A szüleim vártak a terminálnál. Anya egyből átölelt és megvizsgált, hogy nincs semmi bajom.
Sajnos kedd és péntek között tesztelünk, de utána a miénk 3 nap. Majd újabb 4 nap teszt, egy hétvége és utána át kell menni Jerezbe. De ez nem akadályoz meg semmiben. 2 teljes hét a világ legjobb városában! Már meg is van a szombati programom. De a mai napot anyáékkal akarom tölteni.
- Elnézést!- jött oda Hayley.
- Anya, apa, ő az asszisztensem, Hayley Rogers- mutattam be őket egymásnak. Láttam a szüleimen, hogy tetszik nekik.
- Bocsánat, hogy csak úgy idejöttem, nem akartam megzavarni semmit- sütötte le a gyönyörű szemeit.
- Nincs semmi baj, kincsem- mosolygott rá anya.
- Baj van?- kérdeztem a lányt.
- Nincs semmi, azon kívül, ami Kimi és Bonnie között van- juttatta eszembe a dolgokat. – Csak annyit akartam kérdezni, hogy mit tervezel mára. Mert lenne 2 interjúd, de ha szeretnél a családoddal lenni, akkor megoldhatjuk, hogy a hét más napján legyen.
- Ha nem nagy gond, akkor ma a szüleimmel lennék- néztem rá egy pici mosollyal.
- Ha gond lenne, nem teszek neked ilyen ajánlatot- vigyorgott rám.
- Ha esetleg lenne kedved, este sétálhatnánk egyet- súgtam a fülébe.
- Jól hangzik- egyezett bele, majd elköszönt és gyorsan el is ment.
A napom hamarabb eltelt, mint arra számítottam. Anya a kedvencemet főzte ebédre, utána elmentünk egy kicsit a tengerpartra, mint régebben. Imádtam a szüleimet, mert ők a világ legjobb emberei. Sajnos nem lehettem mindig mellettük, de tudták, hogy mennyire szeretem őket.
Pontban 8-kor a hotel előtt voltam és vártam a hercegnőmre, aki nem sokkal később megjelent. A farmerja kiemelte a csodaszép lábait és a kabátja is pont a derekán volt megkötve. Mosolyogva léptem elé és adtam oda neki a legszebb szál rózsát, amit anya az üvegházból szerzett nekem.
- Köszönöm!- mosolygott és adott egy puszit.
- Megérdemled- nyújtottam felé a kezem.
Kéz a kézben andalogtunk a szülővárosomban. Minden ki volt világítva, ami csak számított. Elvittem, hogy megnézze a La Sagrada Familia templomot, mert tudtam, hogy mennyire imádja a művészetet. Teljesen el volt ájulva. A másik tervem az volt, hogy elviszem a Font Mágica szökőkúthoz, de csak a hétvégén működik. Szóval majd akkor.
- Ez annyira jó volt- mondta, mikor beértünk a hotelbe.
- Örülök, hogy jól érezted magad. És szombatra ne tervezz semmit, mert elmegyünk vacsizni, megmutatom, amit még látnod kell és utána elviszlek a legjobb buliba- soroltam a gondosan megtervezett programot.
- Csak el nem bízd magad, szépfiú- húzott magához és megcsókolt.
- Hidd el, nem fogom- súgtam, mikor már elváltunk egymástól. – Álmodj szépeket!- simogattam meg az arcát.
- Te meg álmodj velem- húzott vissza magához újabb csókokra.
- Hayley, ideje lenne elengedned Jaime-t- jelent meg Bonnie. Az arcán szomorkás mosoly ült.
- Hiányozni fogsz- súgtam még neki, majd hagytam, hogy elbeszélgessen Bonnie-val.
La Sagrada Familia:
Font Magíca:
Jujjj, annyira jó, végre Jaime-szemszögűs is van!!!!!!!!!!!! :D (L) A képek csodásak!!!! Én is szívesen megnézném élőben, persze a Kis Bika oldalán! :D :P (L) (L)
VálaszTörlés