Back again... - 26. rész

(Gemma)

Bonnie nagyon ki volt bukva. Beszéltem Hayley-vel, aki megígérte, hogy átadja az üzenetemet Sebastiannak, miszerint ma jobb lenne, ha Kiminél aludna. Én pedig minden erőmmel azon voltam, hogy kirángassam Bones-t a letargiájából, ami a világ legnehezebb feladatának bizonyult.

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Tish keresett, hogy mi a helyzet, mert Bonnie-t akarta hívni, de barátnőnk telefonja Kiminél maradt. Utána beszámolt arról, hogy Heikki meghódította. Be kell vallanom, örülök neki, mert kezdtem érezni, hogy lassan egyikünk sem bírja az állandó ellenségeskedést.

A beszélgetésünk után elindultam megkeresni Bonnie-t. Megijesztett, hogy nem találom sehol a lakásban, féltem, hogy csinál valami olyat, amit nem kellene. A nappaliban az asztalon találtam egy papírt: „Gem! Elmentem beszélni Christiannal. Ne aggódj, nem fogok semmi őrültséget csinálni! Bonnie”

***

(Christian Horner)

Mint minden reggel, ma is pontosan 8-kor léptem be az irodámba a kávémmal. Az asztalomon egy tucatnyi papír hevert, ezek voltak a fejlesztések legújabb adatai. Nem volt egyszerű dolgunk, mert egy tökéletes autót kell tennünk a világbajnokaink alá. Neki is kezdtem az adatok átnézésének, mikor kopogtak.

- Szabad!- szóltam és felpillantottam, hogy lássam, ki a korai látogatóm.

- Helló, Christian!- köszönt Bonnie. – Beszélhetnénk?

- Foglalj helyet!- mutattam az asztalom előtti székre. Szegény nem volt valami jó passzban. – Tudok valamiben segíteni?

- Ugyanaz a kérésem, mint mikor ideértünk- mondta komolyan.

- Akkor is mondtam, hogy az összeszokás érdekében jobb lenne a dolog így- néztem rá kedvesen.

- Tudom és meg is értettem- felelte sürgetően. – De képtelen vagyok elviselni továbbra is. Mindent, amit kértem tőle, átlépett és közben rajtam is átgázolt- magyarázta és könnybe lábadt a szeme.

- Bonnie, jól vagy?- hajoltam hozzá közelebb.

- Csak azt kérem, hogy legyen ennek vége- suttogott.

- Akkor beszélek Sebastiannal- adtam be a derekam. Megijesztett az állapota.

- Ne!- visszakozott egyből. – Gemma és ő kezdenek összemelegedni. Nem akarom őket pont most szétválasztani.

- Esetleg van valami javaslatod?- kérdeztem, mert nem akartam órákig ezen rágódni.

- Nem cserélhetnék Markkal?- vetette fel.

- Legyen, ahogy szeretnéd. Még délelőtt szólok nekik, jó?- mosolyodtam el.

- Köszönöm!- hálálkodott. – Még lehetne egy apró kérésem?

- Hallgatlak- feleltem automatikusan.

- Találj ki valamit, hogy Kiminek ne legyen lehetősége lerészegedni- mondta elszántan.

- Isten tudja, mióta nem ivott- vágtam rá.

- Tudom, de most miatta költözünk szét. Ki fog akadni. És haragszom rá, de nem akarom, hogy baja legyen- magyarázta.

- Rendben, majd megoldom valahogy.

- Köszönöm! Nem is zavarlak- állt fel a székből és távozott.