2011. december 19., hétfő

Adventi naptár - december 19. (Life or death - novella, 7. rész)

Sziasztok! Ma vizsgáztam, nemrég értem haza, úgyhogy ismételten a novella folytatása lett a csokitok. :D Jó olvasást!

-------------------------------------------------------------

Life or death - novella, 7. rész

(Sebastian)
Egy teljes hete egy szót nem szól hozzám. Minden nap ott vagyok vele, annyit beszélek, hogy rendesen fenyeget a kiszáradás, de ő mindig csak egy pontot bámul. Mégsem hagyom itt, mert képtelen vagyok. Tudtam, hogy szerethetem bármennyire, ez nem menti őt meg. Mégis ott voltam és nem engedtem, hogy feladja. Az agyam egy apró szeglete már elkezdett hozzászokni, hogy elveszítem őt, de nem hagytam még, hogy ez előjöjjön.
Most pedig idegesen járkáltam fel-alá Martin irodájában. Beszélni akartam vele. Tisztában voltam azzal, hogy valószínűleg elküld majd melegebb éghajlatra, de meg akartam próbálni. Esélyt akartam adni magamnak és Norának arra, hogy megtaláljuk a megfelelő utat.
-Sebastian, kerestél?- lépett meg dr. Schmidth.
-Igen- bólintottam és kezet fogtunk.
-Foglalj helyet nyugodtan!- mutatott a székekre az íróasztala előtt, de inkább állva maradtam. - Hallgatlak!
-Tudom, hogy egy őrültségnek fog hangzani, amit mondok, és nem várok el mást, csak azt, hogy meghallgass- hadartam el az első gondolataimat, hogy kicsit meg tudjak nyugodni. Ő csak bólintott, ezért belekezdtem. - Mindenki tudja, hogy az orvosok nem szeretik azokat, akik alternatív gyógymódokkal foglalkoznak. Most mégis arra akarlak kérni, hogy engedd meg, hogy Norát elvigyem egy ilyen emberhez. A nővérem ismer egy férfit, aki gyógynövényekkel és különleges diétákkal segít az embereket. Neki hangszálgyulladása volt, hetekig járt orvostól orvosig és senki nem tudott neki segíteni. Úgy tűnt, hogy örökre meg fog némulni. Nem adta fel és ez a férfi 2 hét alatt teljesen rendbe hozta őt. Volt orvosnál és azt mondták neki, hogy tökéletesen egészséges.
-El akarod vinni hozzá az unokahúgom?- dőlt előre a székében.
-Igen. De azt akarom, hogy te is beleegyezz. Szerintem nem jelenthet túl nagy kockázatot. Abban reménykedem, hogy segíthet neki. És én is arra kérnélek, hogy rendszeresen figyeld az állapotát, hogy tudjuk, változik-e - fejeztem be a mondandómat, majd vártam.
-Valóban hatalmas őrültség, amit mondasz- kezdett bele pár néma perc után Martin. - És orvosként valóban ellene vagyok az efféle gyógyításnak. De már nekem is megfordult a fejemben, nem is egyszer, hogy talán segíthetne rajta. Csak én nem tehetek ilyen kijelentést praktizáló orvosként, mert azonnal elveszítenék mindent, amim van.
-Akkor ezzel most beleegyeztél?- döbbentem meg, mert kicsit sem számítottam arra, hogy nyerhetek.
-Van 2 feltételem- emelte fel a kezét. - Az egyik, hogy te magad veszed rá Norát. A másik pedig, hogy itt marad és folyamatosan figyelem az állapotát.
-Ez csak természetes- bólintottam újfent.
Még néhány percet az irodában töltöttem, majd elindultam, hogy beszéljek Norával. Elhatároztam, hogy nem hagyom magam, fel fogom szólítani arra, hogy jöjjön velem és akkor is magammal viszem, ha ellenkezik. A lehető legnagyobb magabiztossággal léptem be, vagyis próbáltam magam ilyennek mutatni. Rám pillantott, majd elfordult, mint ahogyan mostanában mindig.
-Öltözz!- léptem oda a szekrényéhez és kivettem néhány ruhát neki.
-Nem megyek sehová- jelentette ki dacosan.
-Dehogynem- néztem rá. - Ha kell, úgy viszlek, ahogyan vagy- rántottam meg a vállam. - Már mondtam, hogy segítek meggyógyulni. Most is ezt teszem.
-Akkor sem megyek- tiltakozott tovább ellenem.
-Felejtsd már el azt a 3 hetet!- csattantam fel mérgesen. - Ha fordított helyzetben lennénk, te is küzdenél értem és azért, hogy mindent megtegyek a megmaradt időben az életemért. Most én küzdök veled és érted! Szóval könyörgöm, csak tedd azt, amit mondok, jó? Ha nem jön be a dolog, akkor megmondod és békén hagylak. Csak adj egy esélyt nekünk!
Meglepett, mikor a ruháért nyúlt, amit kitettem neki. Tapintatos voltam, az ablakhoz mentem és kibámultam rajta. Nem akartam megfordulni, pedig nagy volt a kísértés. Biztos voltam benne, hogy szégyelli, ahogy kinéz, mert csak csont és bőr, de nem érdekelt. Nekem úgy kellett, ahogy volt. És nem adom fel, amíg csak egy pici remény is van, hogy élhet.

3 megjegyzés:

  1. Kész...ennyi...sírtam...

    Olyan kitartás van Sebastianban, hogy az valami elképesztő...szereti Norat, ő meg ne legyen ennyire duci, amikor ez a fiú mindent megtesz érte...

    Könyörgöm...legyen jó vége...és inkább az örömtől sírjunk...

    pusz: szabus (aki még mindig beteg, és nagyon szégyenli, hogy kimaradt pár komi)

    VálaszTörlés
  2. Remélem a vizsgán minden rendben ment, és te is jól vagy...
    Pusz: szabus (még mindig én :D)

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Szalmaszál, de nincs más esélye Norának. Seb nagyon édesen harcol érte, remélem díjjazza és nem megsértődik, hanem küzdeni akar majd az életéért. Remélem másrészről azt is, hogy a doki talán majd segíthet valamennyit rajta, nem csak álom marad az egész.
    Puszi: Timcsy.

    VálaszTörlés