2011. december 23., péntek

Adventi naptár - december 23. (Life or death - novella, 8. rész)

Úristen! Majdnem elfelejtettelek titeket, annyira belemerültem a mi kedvenc designer-ünk, Zsani karácsonyi ajándékának befejezésébe. Még nem vagyok készen, úgyhogy írni nem tudtam, itt a novella folytatása. :D Jó olvasást!

---------------------------------------------------------------

Life or death - novella, 8. rész

(Nora)
Már csak 2 hét a jóslat szerint. Ennyi van még az életemből. És mire pazarolom Sebastian kedvéért? Alternatív gyógykezelésre. Egy szem gyógyszert sem szedtem be, mióta megkért, menjek vele. Sugárkezelést sem kaptam, ami megnyugtatott, mivel azokat utáltam és nem éreztem, hogy bármilyen haszna is lenne. Persze, a vizsgálataim megsokszorozódtak, mert Martin biztos akart lenni abban, hogy nem romlik az állapotom. Most is rá vártam és a lábamat lógattam.
-Gyere, baba!- lépett be mosolyogva hozzám, ami meglepett.
-Jól vagy?- kérdeztem.
-Remekül- kapcsolta fel a fénytáblát, amire feltett egy felvételt. - Ez a múlt heti állapotod- közölte velem. - És ez a beteg része a májadnak- rajzolta körbe az ujjával. Éreztem, ahogy a gyomrom teljesen összezsugorodik, mert tudtam, hogy mi fog jönni. Kicserélte a két felvételt. - Ez a mai eredményed- nézett rám csillogó szemmel. Odanéztem a képre és tátva maradt a szám.
-Mekkora?- kérdeztem nagyon halkan.
-Már 5 %. És ez csak növekszik- simogatta meg az arcom. - 4 napja vettem észre, de nem akartam mondani addig, amíg nem lehettem biztos, hogy igazam van.
-És akkor most mennyi idő?- kérdeztem félve.
-Nem tudom- rázta a fejét. - De bizakodnod kell- nyomott egy apai csókot a homlokomra. - És azt hiszem, van valaki, akivel beszélned kell- fordított az ajtó felé, ahol belépett a világbajnok. Intett nekünk és magunkra maradtunk.
-Történt valami?- kérdezte, mialatt beljebb jött.
-Igazad volt- ültem le az ágyamra.
-Miben is?- ült le mellém mosolyogva.
-A kezelésben. 5 %-kal visszahúzódott a tumor- mutattam a képre. - És Martin szerint ez a szám növekedni fog.
-Akkor mennyi...?- fogta a kezei közé az enyémet.
-Ő sem tudja, de több- sóhajtottam fel és éreztem, hogy kissé megnyugszom.
-Drága Nora!- ölelt át.
Már megszoktam, hogy az illata keveredik a steril, kórházi köpennyel, amit viselnie kell, de legalább érezhettem valamennyire. Kivizsgáltatta magát és mivel nem volt beteg, nem kellett a maszkot hordania. Abban a néhány napban, amikor meg volt fázva, mindig rajta volt a maszk is és alig jött a közelembe. Szerencsére ezt is túléltük és végre megint érezhettem a bőrét.
-Szúrsz egy kicsit- jegyeztem meg, amikor a borostás arcához értem.
-Elfelejtettem borotválkozni- szólalt meg kissé bosszúsan. - Saj...
-Ne sajnáld!- csúsztam hátrébb és a kezemet az arcára fektettem. - Nekem ez így kifejezetten tetszik.
-Akkor maradok így- villantotta meg azt a csodaszép mosolyát. - Már voltam lenn, a gyerekeknél. Képzeld, csúnyán elveszítettem a „Ki nevet a végén?”-t – meséltem neki. - Fabi nem tudom, mit tanított a fiúknak, de remekül alkalmazták.
-Helyes- kezdett el vigyorogni. - Ne tessék a kisebbekkel kezdeni.
-Ki is kezd itt kisebbekkel?- incselkedtem. A kedvem határtalanul jó volt. Aznap már voltam a természetgyógyásznál, ittam gyógyteát, ebédhez ettem olyan gyógynövénysalátát, amit javasolt, vagyis már csak az esti gyógynövénykapszulák voltak hátra.
-Tudtommal ez a kisebb meg tudja védeni magát, ha nem tetszik neki, hogy kikezdenek vele- csúszott közelebb. Egymással ellentétes irányba néztünk, de az oldalunk egy síkban volt. Átölelt a jobb kezével, így az én jobb oldalam hozzásimult az övének. Felemeltem a kezem és újra végigsimogattam az arcán, amivel egy időben ő újra lecsukta a szemeit. Először a szemein simítottam végig, majd az orrán, az állának a vonalán, és végül incselkedően az ajkain futottak végig az ujjaim. Éreztem, ahogy kiszárad a szám és hevesebben ver a szívem. A szemeit még mindig nem nyitotta ki, ezért újra és újra végigcirógattam az ajkakat. És minden alkalommal csókot nyomott az ujjamra. Amikor újra szembekerültem az igézően kék szemekkel, már tudtam, hogy a gyűlölet (amit csak én akartam úgy hívni) átfordult határtalan szerelemmé.

2 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  2. Mindennap szorgosan olvastam a csokiadagokat, de sose vett rá a lélek, hogy írjak (nagy hiba, tudom, megyek és járok egy megbánó kanosszát :)
    Na de most írok (próbállak nem leterhelni, mint általában) :D . Őszinte leszek: nekem idáig ez a kedvenc csokiadagom :) Anno írtam, hogy a Life or death rettentően tetszik, mert ilyennel még nem találkoztam. Örülök, hogy Nora ellenszenve átalakult, és hogy a csajos is egyre jobban van. Seb karakterét még mindig szeretem, gyerekes, vicces egyben törődő. Ilyen asit szeretnék *-* Az alternatív gyógymódokban valahogy én sose hittem, de Te elhitetted velem, hogy KELL benne hinni, mert akkor van értelme. :) Most már kicsit pozitívabban állok ehhez a dologhoz. Én végkifejletnek egy happy end-nek örülnék, de érzem, hogy tragikus lesz a vége. (Ne legyen igazam!:)
    Hm... Utolsó csokinak jó lenne egy olyan rész, ahol kedvenc szerelőim felbukkannak, de nem reménykedek :D Bármi jöhet, rettentően várom már :)
    Sok puszi!
    Fanni, a mechanics-maniac :'D
    Ui: Sorry, hogy töröltem az előzőt, de átírtam egy kicsit. Mindig utána találok benne hibát, miután elküldtem. Vagy épp jutnak eszembe gondolatok. Szemét Murphy... :D

    VálaszTörlés