Ismeretlen ismerős - 37-38. rész

37. rész

Eltelt egy jó pár pillanat, mire felfogta, hogy ki vagyok és miért ácsorgok ott. Szép lassan vissza is tért az arcszíne.

-Hannah!- mondta ki halkan a nevem.

-Itt vagyok!- ültem le mellé és megsimítottam az arcát. Egyből elkapta a kezem.

-Beteg vagy…- kezdte, de nem fejezte be, mert rá mosolyogtam.-  … de Kaarlo volt a cinkosod.

-Igen. Meg tudsz bocsátani?- néztem rá könyörgően.

-Talán.- hajolt oda hozzám és megcsókolt. Már nagyon vágytam erre a pillanatra.- És Leena?- kérdezte utána.

-Neki hivatalos tárgyalása van egy nagyon fontos ügyféllel…- kezdtem komolyan- néhány méterrel arrébb egy bálteremben.- nevettem el magam.

-Csak nem…?- döbbent meg teljesen.

-De. Az enyém a Ferrari 10 %-a és a Leenáé a Red Bull 25 %-a. Vagyis a cégé, csak melyik a ki nevére íratva.

-Akkor az öcskös is jól érzi magát. És milyen lesz a holnap!- ragyogott fel a szeme. Ekkor végül csak távoztunk, bár a kedvenc csapatfőnökünk megpróbált minket visszatartani. Azért sikerült kibeszélnünk magunkat, hogy holnap időmérő, meg Kimi pihenni szeretne, hogy holnap jobb eredményeket érjen el. És tényleg pihenni mentünk. A kedves pilótám addig tette a szépet, amíg rá nem vett, hogy masszírozzam meg. Ez mostanában az én feladatom lett. Persze Mark örült, hogy levettem a válláról ezt a feladatot, Kimster meg majdnem kiugrott a bőréből. Most is legalább fél órán keresztül kényeztettem, és sikerült megfelelően ellazulnia. Utána pedig lefeküdtünk aludni. Másnap frissen és jókedvűen ébredtünk. Megbeszéltük, hogy kinn reggelizünk a home-ban, majd összeszedtük magunkat. Sikerült összeöltözni is. Mindketten fekete halásznadrágot vettünk ferraris pólóval. A különbség mindössze annyi volt, hogy én egy top mellett szavaztam a hatalmas melegben és az edzőcipő helyett a papucsot részesítettem előnyben. A hajamat is feltűztem, hogy ne zavarjon.

-Kész vagyok, mehetünk.- léptem ki mosolyogva a fürdőből.

-Elképesztően jól áll neked a piros.- lépett mellém, megcsókolt és mentünk is. Persze a pályán rengeteg fotós és riporter várt minket, de nem zavartattuk magunkat.

-Igaz, hogy már elvette a barátnőjét?- kérdezte az egyik.

-Tényleg bántalma többször a feleségét?- jött oda a másik.

-Kisasszony, maga tényleg Mark Arnall szeretője?- csörtetett mellettem egy újabb.

-Csak tudnám, honnan van ennyi fantáziájuk.- ráztam meg a fejem, mikor már benn voltunk a home-ban. Úgy tűnt, hogy Kimi valamin nagyon jól mulat.- Mi ilyen vicces?

-Te, mint Mark szeretője.- nevetett.- Ez jó.

-Örülök, hogy tetszik.- pillantottam rá kissé mérgesen, majd kértem két salátás szendvicset két narancslével és leültem egy szabad asztalhoz.

-Bocsánat. Tudom, hogy nem jó vicc, de ez annyira abszurd volt ismerve a történeteteket.- ült le mellém és adott egy puszit. Csak elé toltam a reggelijét.- Kérlek!

-Majd ha megnyered a szabadedzést, talán megbocsátok.- húztam fel az orrom, de azért mosolyogtam.

-Ezt kérni sem kell, neked mindent megnyerek, ígérem.- fogta meg a kezem és mosolygott.

-Én is így gondoltam, mert különben elbeszélgetek a vezetőséggel.- mondtam halál komolyan, de a végére elnevettem magam.

-Van egy tippem a mai edzésre.- húzta maga elé a szalvétát, amire firkantott valamit.- Majd csak akkor nézd meg, ha már a pályán körözök és kérlek, utána mutasd meg Stefanonak is.- tette a táskámba.

-Rendben.- bólintottam, majd megcsókoltam. Gyorsan elfogyasztottuk a reggelit, majd irány a Kimi szobája, ahol átöltözött, utána pedig a kocsihoz sétáltunk. Jó volt ennyire közelről látni egy ilyen gépet. Szép lassan eljött a 10 óra és megkezdődött a szombat délelőtti 3. szabadedzés. Kimi csak egy fél óra elteltével ment ki körözni, addig a kocsiban ülve nézte a többieket. Ahogy megfutotta az első gyors körét, elővettem a reggelinél kapott szalvétát. Széthajtottam és meglepetten néztem rá.

38. rész

A szalvétán a szabadedzés végeredményét láttam, vagy legalábbis azt, ahogy Kimi elképzelte. Ő volt az első helyen, Seb a másodikon 1 századnyi hátránnyal, Heikki a harmadikon újabb 1 századdal és Hamilton a negyediken fél másodperccel elmaradva a csapattársától. Szóval ez volt az a megérzés… kíváncsian várom, hogy mennyire fog bejönni. Megmutattam a szalvétát Stefanonak is, ahogy kérte.

-Ez mi?- kérdezte, mikor a kezébe nyomtam.

-Ez a pilótájának a megérzése a mai edzés végével kapcsolatban.- feleltem és ránéztem a monitorra. A bajnokom neve lilán villogott.- És tesz azért, hogy így legyen.- mutattam rá. Eddig a „kedvenc” csokoládéemberünk vezetett. De csak amíg az F60-as át nem száguldott a célvonalon. Még volt egy órácskája próbálkozni. Benn ültem a szerelők mellett és nyugodtan figyeltem az eseményeket. És mikor vége lett, egyből odaléptem a képernyő elé. A szám is tátva maradt, mikor megláttam az eredményt. Pont ugyanaz volt, mint amit a Jégember megjósolt. Ekkora beért mellém a csapatfőnök is és megjelent Mark is.

-Valami baj van?- nézett rám. A kezébe nyomtam a szalvétát, hogy lássa, mi is olyan meglepő számunkra. Majd ő is csatlakozott a kis társasághoz, akik várták vissza a pilótákat. Szép lassan be is gurult a 2007-es világbajnok. Ahogy megállt felcsapta a sisakrostélyát.

-Na?- pillantott rám kérdőn.

-Ezt hogy csináltad?- feleltem egy kérdéssel.

-Mondtam már akkor is.- pattant ki a kocsiból.- Megérzés.- hámozta le a sisakját, meg minden egyebet.

-Lehetne egy olyan megérzésed is, hogy idén könnyen leszel világbajnok.- szúrta közbe Stefano, majd hátba veregette és el is ment.

-Ez csak jött!- kiáltott utána a drága, majd átölelte a derekam és elindultunk a home felé. De nem mehettünk sokáig, mert összefutottunk néhány kellemes és kellemetlen ismerőssel.

-Hannah! Kimi!- hallottuk Catherine hangját. Meg is álltunk, mert ott volt még Leena, Sebastian és Heikki.

-Itt a másik tulajunk is.- mosolyodott el Sebi.

-Csak okosan, mert nálatok ¼ része a csapatnak a miénk és illik jóban lenni a tulajokkal.- mosolyogtam rá.

-Értettem, kisasszony!- hajolt meg és kezet csókolt.

-Oh, nálatok visszatértek a középkorba?- hallottuk meg a mezőny egyetlen olyan tagjának a hangját, akit nagyon nem kedveltünk.

-Nézzenek oda! Még ki mersz állni a srácok ellen egy olyan csúnya vereség után?- pillantottam rá gúnyosan.

-Te meg sütteted a hasad a kis talpnyalóid mellett?- nézett végig a kis társaságon.

-Nem is tudom… talán van, aki dolgozik is.- szúrta közbe Heikki.

-Valami bajod van?- fordult felé Hami.

-Nyugalom.- szóltam nyájasan.- Nehogy verekedni kezdj, mert nem úsznád meg ép porcikával.

-És akkor kit fogunk mi lealázni holnap a versenyen?- szállt be a szócsatába Kimi is.

-Milyen nagyra vagytok magatokkal. De én vagyok a világbajnok!- húzta ki magát.

-Én úgy emlékszem, hogy Kimi is világbajnok.- szúrta közbe Leena.

-De én uralkodom!- kiáltott fel.

-Akkor vonulj vissza a váradba fényezni a serlegeidet, amíg még megteheted.- szólt egy újabb hang. Mindannyian megfordultunk és megláttuk Fernandot.

-Te még élsz?- nevetett fel gúnyosan Ron bácsi kedvence.

-Ha nem vetted volna észre, egy hajszálon múlt, hogy nem alázott le ő is.- szólt az unokatesóm.- Csak éppen feltartottad, ezért esélye sem volt rá.

-Még hogy én feltartottam!- háborodott fel teljesen a mi „kedvencünk”.- Hogy állíthatsz ilyet rólam? Hiszen a haverod vagyok és…

-Hagyd csak, Heikki,- vágott közbe Nando- miattam nem kell vele vitázni. Majd holnap meglátja, hogy a három világbajnoki cím diadalmaskodik- utalt Kimire és magára- nem pedig az egy.

-Jajj, de nagyra van magával valaki. Nem is hallgatom tovább ezeket a vádakat, mert tudom, hogy nem vagyok hibás.- fordított hátat és elindult a McLaren home-ja felé.

-Ez hamarabb is eszébe juthatott volna.- szólalt meg Cathy. Mindannyian helyeseltünk. Utána elköszöntünk és ki-ki ment a saját csapat felségterületére ebédelni, majd pedig felkészülni a délutáni időmérőre.