Ismeretlen ismerős - 58-61. rész (Befejező részek)

Sziasztok! Íme, itt vannak az utolsó részek. :) Még van 1 óra és kb. 20 perc, ha valaki szeretne novellát küldeni. ;) A három lány története holnap fel fog kerülni, vasárnap pedig jön az új, ahogy ígértem. :))

58. rész

A terhességem utolsó szakasza észrevétlenül repült el mellettem. Gyakran gondolkoztam a kicsik nevén, de valahogy sosem sikerült dűlőre jutnom magammal. Úgy voltam vele, hogy majd a szülőszobán eldöntöm, vagy csak utána. És az a bizonyos nap hamarabb eljött, mint ahogy azt vártam. Éppen mikulás napja volt. Reggel korán ébredtem arra, hogy a kicsik rugdosnak. Már meg sem lepett a dolog, ez volt mindig. Kimentem a konyhába, ittam egy csésze teát, majd készíteni akartam egy szendvicset. Ekkor éreztem, hogy valami nincs rendben. Lenéztem és egy kis tócsát láttam magam alatt. Tudtam, hogy elfolyt a magzatvíz, úgyhogy azonnal szólnom kell valakinek. Elbotorkáltam a telefonomig és felhívtam az utolsó tárcsázott számot.

-Halló?- szólt bele éberen Tobias.

-Bátyus, Hannah vagyok. Gyere értem azonnal, mert jönnek a kicsik.- daráltam el.

-Lélegezz mélyeket, 5 perc és ott vagyok.- válaszolt és lecsapta. Próbáltam megnyugodni és úgy tenni, ahogy kérte. Gyorsan megjött, összeszedte a cuccomat, majd segített lemenni a kocsihoz. Bevitt arra a magánklinikára, ahol az orvosom dolgozott. A nővér a recepciónál egyből látta, hogy miért jöttünk, így pillanatok múlva már a szülőszobán voltam. Bátyám pedig körbetelefonálta a családot. 10 perc múlva ott volt a kishúgom és a vőlegénye, negyed óra múlva az unokabátyám és a menyasszonya, 20 perc múlva pedig a nevelőapám, aki szólt Raminak. Az idősebb Räikkönen egy órával később futott be. Hosszú órákat vártak arra, hogy legyen valami hír rólam. Ez idő alatt én odabenn vajúdtam és csak azon aggódtam, hogy a két csöppségnek ne legyen semmi baja. Végül pontosan délben kibújt a kisfiam, majd néhány perccel később a kislányom is. Ahogy megláttam őket, a szemeimet örömkönnyek lepték el. Mikor elvitték őket, majd megszakadt a szívem, de a nővérke megígérte, hogy csak néhány óra és a kezemben tarthatom a gyermekeimet. Átvittek egy másik szobába, ahol egyből el is aludtam. Csak akkor keltem fel, mikor Leena megsimogatta az arcom.

-Hé, anyuka! Mindjárt hozzák a babákat.- mosolygott rám. Mindenki ott volt körülöttem. És húgom nem is tévedett, mert 5 perc múlva egy nővérke tolta be a két csöppséget. Utána bejött a nőgyógyászom is.

-Látom, hogy nagy az öröm a családban.- nézett körbe.- Viszont a kicsik nevét még nem mondta el.

Mindenki érdeklődve figyelt engem. Ránéztem a fiamra. Szőke haj, édes arc, apró kis félmosoly alvás közben. Pont olyan, mint…

-A fiam legyen Matias.- vágtam rá egyből, majd újra a bébikre néztem. A kislányomnak is szőke volt a haja, az arca talán még édesebb, mint a bátyjának, és ő is ugyanazt a csibészes félmosolyt hordozta az arcán.- A lányom pedig Petra.

-Akkor Matias és Petra…- nézett még mindig meglepve a nő.

-Vuolera.- fejeztem be a mondatot.

-Nem inkább Räikkönen?- kérdezte egyből Rami.

-Te is tudod nagyon jól, hogy…

-Te meg azt tudod,- vágott közbe- hogy úgyis Räikkönenek lesznek. Miért ne lehetnének már most azok?

A doktornő csak kapkodta a fejét kettőnk között, már nem tudta követni, hogy ki mit akar.

-Rendben.- sóhajtottam.- Legyenek Räikkönenek.

Így lett az én két kicsim az apjuk családjának a tagja. Ahogy az orvos otthagyott minket és a kezembe vehettem a törpéket, elkészültek az első képek is. A fiúk kimentek egy pillanatra és ekkor fordultam a lányok felé.

-Kiminek egy szót sem, világos?- néztem körbe.- Ezt mondjátok meg a srácoknak és Marknak is.

-De Hannah, nem titkolhatod el a gyerekeit. Ugyanolyan joga van tudni.- mondta kétségbeesetten Sonja.

-Nem és kész.- zártam le a beszélgetést. A csajok ki is mentek és közölték a döntésemet. És akkor megtalálták a kiskaput.

-Engem egy szóval sem említett, igaz?- kérdezte Rami.

-Nem. Még véletlenül sem.- felelte Leena. Ekkor megszólalt Mark telefonja. Egy SMS-t kapott Kimitől, aminek örömére sokkal nagyobb lett a mosolya.

-Tudom, hogy meglepő lesz, meg minden, de Kimi azért hagyta el Hannaht, hogy megvédje, mert megfenyegették.- mondta hirtelen.- Végre elkapták azokat, akik miatt szakítaniuk kellett, Kimi most szólt és azonnal látni akarja a lányom.- mondta megkönnyebbülve a nevelőapám. A többiek kissé elképedve hallgatták, de be kellett látniuk, hogy mióta szakítottak, Kimi azóta is állandóan a lány felől érdeklődött. És ennek az lehetett csak az oka, hogy szereti. Így Rami fel is hívta.

-Rami? Baj van?- kérdezte Kimi, ahogy felvette.

-Nincs baj, még csak az kéne.- mosolyodott el a férfi.

-Akkor mondd gyorsan, mert Mark telefonját várom. Életbevágó, amit mondani akar.- darálta a bajnok.

-Mark itt van velem azon a magánklinikán, ahol Hannaht kezelték a balesete után.

-Mit kerestek ti ott?- kérdezte ijedten a férfi.

-Ne aggódj, nincs semmi baj. Csak gyere ide! És mindjárt küldök egy képet, akkor meg fogsz érteni mindent.

-Jó. Akkor indulok.- vágta rá Kimi, majd lecsapta. Bezárta a háza ajtaját és elindult a kocsijához. Ekkor csipogott a mobilja, jelezve, hogy megérkezett a kép. Megnyitotta és teljesen ledöbbent, mikor meglátta. A bátyja aláírta a neveket is: „Matias, Hannah, Petra”. Emlékezett rá, hogy egyszer, régen, mikor a lánnyal a családjukat tervezgették, ezt a 2 nevet találták ki a gyerekeiknek. Ekkor tudatosult csak benne, hogy mi is a kép igazi jelentése és miért kell bemennie a kórházba. A boldogságtól szinte szárnyalva indult a lányhoz.

59. rész

A két kicsi teljesen elvarázsolt. El sem hittem, hogy hozzám tartoznak és hogy mindig velem lesznek. És ahogy rájuk néztem… pont, mint Kimi, mikor alszik. Mindketten magukon hordozták azokat az apró jeleket, amelyeket Kimiben annyira szerettem. Ahogy néztem őket, egyre jobban vágytam arra, hogy mellettem legyen. De tudtam, hogy ez nem lehetséges. Eközben odakint befutott a boldog apuka.

-Komolyan apa lettem?- kérdezte a bátyját már a folyosó végéről.

-Igen, méghozzá kétszeres.- nevetett Rami.

-Miért nem szóltatok nekem erről?- fékezett le a kis csapat előtt. Mindenki lehajtotta a fejét, néhányan motyogtak valamit, de rendes választ nem kapott. Elhatározta, hogy türelmes lesz és megvárja, amíg valaki hajlandó felelni.

-Utáltunk, amiért csak úgy, szó nélkül elhagytad Hannaht.- felelt végül Leena.- Ő is arra kért minket, hogy ne mondjunk neked semmit és mi is mérgesek voltunk rád a történtek miatt.

A Jégember végignézett a kis társaságon és rájött, hogy ott voltak a legjobb barátai, akik mellette voltak akkor is, mikor nem beszéltek. Érezte, hogy támogatják. És a fiúk… segítettek neki a pályán. Elmosolyodott.

-Minden meg van bocsátva. De mostmár látni akarom őket.- türelmetlenkedett.

-Azt hiszem, előbb bemegyek és szólok Hannah-nak, hogy itt vagy.- mondta Rami és bejött. Meglepve néztem rá.

-Baj van?- kérdeztem. Bűnbánó volt a tekintete.

-Szóltam az öcsémnek.- felelte egy nagy sóhaj után.

-De hiszen mondtam a lányoknak, hogy…- kezdtem emelt hangon, de utána a torkomon akadt a szó.- Rólad megfelejtkeztem.

-Pontosan. És Kimi pont írt egy SMS-t Marknak, hogy sürgősen beszélnetek kell. Ő nem mondhatta el, hogy hol vagy és hogy miért, de én megtehettem. Most kinn vár, hogy bejöhessen.- pillantott rám.

-Nem akarom látni.- vágtam rá egyből. Bár a szívem mást diktált, az eszemre hallgattam.

-Ne foszd meg a törpéket tőle. Hallgasd végig és mindent érteni fogsz.- érintette meg a kezem. Éppen Petrát tartottam a karjaimban, Matias ott feküdt az ágyon, szorosan mellettem. Rájuk pillantottam és meginogtam. Ezt Rami is észrevette, mert némán kiment.- Tiltakozni fog az ellen, hogy bementél. De hozd fel, hogy nem tagadhatja meg tőled a gyerekeket. Az hatni fog.- darálta az idősebb fivér és az öccsét a kórterem felé tolta. Mire felnéztem, ott állt előttem életem nagy szerelme.

-Szia!- köszönt halkan és letett egy szál rózsát az éjjeliszekrényre. Hányszor lepett meg vele…

-Miért?- kérdeztem egyből. Nagyon jól tudta, hogy mire gondolok, mert nem jött közelebb. A két picúrt visszafektettem a kocsiba, amiben behozták őket és betakargattam.

-Meg akartalak védeni. Ijesztő fenyegetéseket kaptam, de addig nem figyeltem rájuk, míg nem jött egy, ami egy hullát is ábrázolt. Egy szőke, fiatal lányt vérbe fagyva. Akkor értettem meg, hogy ha nem hagylak el, akkor bajod esik. És tudtam, hogy ha nem szólok semmit és fájdalmat okozok, akkor nem keresel majd. Így is lett. Eltűntél és semmit nem hagytál magad után, kivéve ezt.- nyúlt a zsebébe és elővette az ezüstláncot, amit majdnem egy éve kaptam tőle.- Fájt, hogy ennyire messzire vagy és senki nem mondott semmit. Hónapokig éltem úgy, hogy csak annyit tudtam, élsz és jól vagy. De ez is megnyugtatott. Majd beavattam Markot, mikor elváltam.- nézett félve. Ekkor már szaporábban vettem a levegőt.- Azért mondtam el neki, hogy értse, hogy soha nem akartam rosszat neked. Megígértettem vele, hogy nem szól neked róla és megtette. És tudtam, hogy ő sem mondhat rólad semmit, mert megígérte. Nem is faggattam, mert nem akartam, hogy megszegje az ígéretét. Egészen a mai napig nem történt semmi. Reggel aztán hívott a magánnyomozó csoport vezetője, hogy elkapták azt, aki fenyegetőzött. Kiderült, hogy megszállottan imádja Lewis-t és van egy kevés elmezavara is. Azt hitte, hogy így majd az ő kedvence lesz a bajnok és a rögtönzött vizsgálatok alapján volt gyilkos szándéka.- fejezte be a kis monológot. Nekem már az eleje is sok volt, nemhogy a vége. Eszembe jutott, hogy mi minden történhetett volna velünk… szinte rosszul lettem. Kimi mellém lépett, leült az ágy szélére, az egyik kezét a szívemre tette, a másikkal megfogta a kezem. Mindig így nyugtatott. Becsuktam a szemem, mélyeket lélegeztem és szép lassan ismét nem volt semmi bajom. Éreztem, ahogy a keze lassan eltávolodik tőlem.

-Csókolj meg!- suttogtam. Ilyenkor mindig ez következett, de tudtam, hogy most nem tenné meg, nehogy eljátssza azt a parányi esélyét, amivel még kötődik hozzám. Az ajkai hozzáértek az enyémekhez és mézédes csókot nyomott rájuk. Teljesen lenyugodtam, végre úgy éreztem, jól vagyok. És még boldog is, hiszen mellettem volt ő is. Vagyis már nem ült ott, velem, mert ott állt a gyerekeink kocsija mellett és csak nézte őket.- Jobban már nem is hasonlíthatnának rád.- léptem mögé és átöleltem hátulról. A keze az enyémre csúszott.

-És évek múlva majd megnézzük, hogy Petra mennyire lesz olyan, mint te…

-És Matias pedig olyan, mint te.- mosolyodtam el, mire megfordult. Szorosan öleltük egymást, mikor nyílt az ajtó és beléptek a többiek.

60. rész

Egy pillanatig senki nem szólt, de végül csak megtört a csend.

-Akkor mostmár minden rendben?- kérdezte halkan Catherine.

-Nagyon remélem.- mosolyogtam és még jobban bújtam az ölelő karok közé.

-Igen. Minden rendben.- jelentette ki magabiztosan a pilótám. A kis csapat nem maradt sokáig, azt mondták, hogy majd „darabokban” visszajönnek, hogy tudjak pihenni. Kimi pedig hazament Espoo-ba, hogy elhozza a szüleit és a nagyiját. Én pedig csak csodáltam a gyermekeinket. Szárnyaltam, annyira boldog voltam, bár tudtam, hogy nem kell sok idő és a fáradtság mázsás súlyai fogják nyomni a vállaimat. De addig minden pillanatot a kicsikkel akartam tölteni. Eközben az én egyetlenem hazaért. A bátyjával együtt léptek be a házba.

-Végre itthon vagy…tok!- lépett eléjük Paula, aki a mondat közepén elakadt.- Kimi, te hogy-hogy itt?- kérdezte kissé kedvtelenül. A családon belül is volt egy kevés ellenséges hangulat a fiatalabb fiúval szemben a szakításunk miatt.

-Van néhány jó hírem.- mosolygott és bement a nappaliba. Ott volt mindenki. Matti a kedvenc foteljában ücsörgött, Kristina az ablak mellett álló hintaszékből figyelte a fiait, Juustut és Titust, akik Siirkával folytattak egy érdekes eszmecserét. De amint meglátták a keresztapjukat és az apjukat, egyből otthagyták a dédnagymamájukat, hogy megrohamozzák az újonnan érkezetteket. Mikor a két fiú hagyta levegőhöz jutni a férfiakat, a Jégember kért egy kis figyelmet.- Tudom, hogy ti is haragszotok rám amiatt, ami Hannahval történt. Szeretném előszöris leszögezni, hogy mindent érte tettem, mert veszélyben volt az élete, de szerencsére reggel elfogták a fenyegetőt, így minden rendben.- nyugtatta meg a jelenlévőket.- A második jó hírem, hogy ismét együtt vagyunk.- mosolyodott el a férfi. Erre már mindenki vidáman reagált és az elmúlt időszak hűvös hangulatát felváltotta a vidámság.

-Úgy látom rajtad, kincsem, hogy még van egy sokkal nagyobb meglepetésed számunkra.- nézett unokájára Siirka.

-Drága nagyi! Jobban ismersz, mint bárki ezen a világon.- nevetett vidáman Kimster.- Van még egy nagy hírem, bár azt hiszem, hogy részben már tudtok a dologról Ramitól.

-Csak nem…?- vágott közbe egyből a sógornője. A két férfi mosolya még szélesebb lett.

-De igen. Megszületett Matias és Petra Räikkönen.- mondta Kimi büszkén.- És szeretném, ha még ma látnátok őket, ezért is jöttem. Szeretnék minél hamarabb indulni vissza, veletek.

-Fiam!- mondta Matti, miközben Paula és Siirka egyből el is indultak pakolászni.- Adj anyádéknak fél órát és már mehetünk is.

A férfi csak bólintott és leült egy kicsit még mindig a fellegek között járt, alig hitte el, hogy az a két bébi az ő vére.

-Kimi!- húzta vissza Rami az öccsét a földre.- Mi megyünk, majd találkozunk Helsinkiben.- mosolygott a férfi.

-És hol fogtok éjszakázni?- kérdezte a bajnok.

-Ne aggódj, a sógornőd már felajánlotta 2 szobáját nekünk.- veregette vállba barátságosan Rami kisöccsét, majd a fiúkkal és a feleségével el is hagyták a házat. A férfi hátradőlt és kezdett volna ellazulni egy kissé, mikor megcsörrent a telefonja.

-Halló?- szólt bele vidáman.

-Örülök, hogy ilyen hamar el tudtalak érni, édesem!- búgta a jól ismert női hang.

-Jenni.- fintorgott Kimi.- Mit akarsz?

-Vigyáznod kellene Raakel-re, mert nekem el kell mennem itthonról.

-Mégis mi a fontosabb a lányodnál?- kérdezte meglepve a férfi. Eddig jó anyának tűnt a nő.

-El kell mennem egy Gucci divatbemutatóra, ahol Gabrielle barátnőm is modell.

-Szóval Gabrielle fontosabb, mint a lányod?- kérdezte kissé mérgesen Kimi.

-Inkább mondd, hogy nem érsz rá és keresek egy bébiszittert. Nincs szükségem az idióta megjegyzéseidre.- kapta fel a vizet a nő.

-Jól van, vigyázok rá. Ha egy óra múlva ott vagyok érte, az megfelel?- kérdezte lemondóan a férfi.

-Tökéletes. Várlak, szívem!- duruzsolta Jenni, majd letette. Matti kérdőn nézett a fiára, aki csak megrántotta a vállát és sóhajtott egyet. 5 perc múlva indultak is és biztonságosan, de kissé gyorsan hajtva benn is voltak Helsinki belvárosában 35 percen belül. Kimi először leparkolt egy kellemes kis kertes ház előtt, ahol aztán csengetett. Szinte egyből kinyílt az ajtó és meg is látta a volt feleségét.- Igazán gyors vagy.- emelte fel a kezét, hogy megsimogassa az egykor „szeretett” férfi arcát, de ő elfordult.

-Hol van Raakel?- kérdezte egyből Kimster.

-Benn, a kiságyban.- felelt lemondóan a nő, majd be is ment. A bajnokom követte és a kislány valóban az ágyában feküdt. Felvette és magához ölelte a csöppséget.

-Meddig tart a bemutató?- kérdezte a férfi.

-Csak ma, de szerintem elmegyünk egy kicsit szórakozni is. Elég, ha 2 nap múlva visszahozod.- intézte el a helyzetet Jenni, majd a férfi vállára lökte a táskát. Közben odakint Matti betette a bébi ülését a kocsiba. Kimi szó nélkül hozta el a kislányt, majd odaadta az édesanyjának, aki vidáman nyúlt az unokájáért, bár nem az ő vére volt. Bekötötték a kicsit, az apja elpakolta a holmiját a csomagtartóba, majd elindultak hozzánk immár ötösben.

61. rész

Úgy 40 perccel azután, hogy mindenki elment, megjelent Rami a feleségével és a két fiával. Jöttek meglátogatni a család új tagjait. Nem maradtak sokáig, mert a törpék is fáradtak voltak és tudták, hogy nemsokára jönnek a többiek is. Arról is tájékoztattak, hogy Leenánál töltik az éjszakát, így velük üzentem, mert még kellett egy-két dolog. Miután elmentek, lefeküdtem egy kicsit, mert kezdtem érezni a fáradtságot. De alig telt el 10 perc, nyílt az ajtó.

-Kicsim, ébren vagy?- kérdezte Kimi.

-Persze, gyertek csak.- mosolyogtam és felültem. Beljebb jöttek és megláttam a Paula kezében egy kislányt.- Hát ő?- néztem kérdőn a mellettem ülő férfire. Elvette az édesanyjától a picit, majd felém tartotta.

-Hannah, bemutatom neked Raakel-t.- mondta a Jégember kissé félszegen.

-Ő Jenni kislánya?- kérdeztem mosolyogva. Szaporán bólogatott.- Mi volt olyan fontos, hogy nem tud rá vigyázni?

-Valami divatbemutató meg utána buli.- fintorgott a férfi. A legnagyobb meglepetésére magamhoz vettem a kicsit.

-Mutasd be őket, kérlek.- mosolyogtam rá, majd a jelenlévőkre.

-Anya, apa, nagyi, ők a mi szemünk fényei, Matias és Petra.- lépett oda a kis kocsi mellé, amiben a bébik aludtak.

-Hannah… szabad?- nézett kérdőn Siirka.

-Hát persze, ez csak természetes.- mondtam. Ott voltak velem egészen addig, amíg el nem vitték a törpéket. Utána ők is elmentek. Végül 4 nap múlva mehettünk haza a két kicsivel. Kimivel elhatároztuk, hogy az én lakásomba megyünk, mert a házban nincs babaszoba. Mire mentünk haza, egy halom fotós és újságíró volt a kórház előtt. Szerencsére sikerült megvédenünk a két picúrt, nem tudták lekapni őket és nem lett semmi bajuk. Amikor otthon letettük őket az ágyukba, Kimi átölelt és együtt néztük őket. Nyugodt voltam, méghozzá annyira, mint amennyire csak hónapokkal ezelőtt, mikor még felhőtlenül boldogok voltunk.

*****

Kimi végül 2010-ben vonult vissza háromszoros világbajnokként. Azt azonban nem hagyta, hogy olyan kerüljön a helyére, aki nem való a csapathoz. Először segíteni akart Fernandonak a tárgyalások miatt, de a spanyol és Felipe kapcsolata eléggé negatív irányba ment, így visszalépett a szerződéskötéstől. Utána a következő Sebastian volt, végül ő váltotta a világbajnokot a helyén. Kimi, mikor visszavonult, elköltöztünk Espoo-ba. Ott laktunk egy utcában Paulával és Mattival. Nyugodt és vidám életünk volt. Mivel Espoo városa nyugodt és barátságos volt, nem kellett sokáig várnunk Heikkiékre, Leenáékra és Tobiasékra; évekkel később pedig Ramiék is odaköltöztek, hogy még véletlenül se legyen probléma az a néhány utca. A családunk pedig igazán nagy volt. Heikki és Catherine, ahogy tervezték, 2010. október 10-én házasodtak össze. Csak egy gyerekük született, Suzanne, aki 2011-ben látta meg a napvilágot. Sebastian és Leena még a 2010-es szezon előtt összekötötték az életüket, mi magunk sem tudtunk róla. Nekik 2 kis törpéjük született, Laura 2010-ben, kicsi Seb pedig 2014-ben érkezett hozzánk. Sonja és Tobias is gyarapította a családot, náluk 2011-ben jött a másik kislányuk, Venla. És hogy mi se maradjunk ki a sorból, 2012 márciusában lett még egy kisfiunk, Arttu. Jenninek nem volt szerencséje az élettel, Raakel 8 évesen úgy döntött, hogy ahelyett, hogy az anyjával és annak a dúsgazdag, 50 feletti pasijával élve, jobban szeretne a mi családunkhoz tartozni. Örömmel fogadtuk, nem éreztettük vele soha, hogy nem a család része. Az évek békében és nyugodtan teltek. Azért, hogy még véletlenül se maradhassunk autóversenyzés nélkül, Niklas, kicsi Seb, Matias és Titus autóversenyző lett. A családunk pedig évekkel később a német mellé a spanyol vért is „magához vette”. Mindenki nagyon meglepődött 2030 karácsonyán. Meghívtuk Fernandot és Raquelt, akik a lányukkal Isabellel érkeztek. Az ajándékok átadásakor volt a legnagyobb a döbbenet, mivel Matias megkérte Isabel kezét és még az új szezon kezdete előtt el is vette. Mi sosem házasodtunk össze, tanulva Kimi előző kapcsolatának végkifejletéből, de azért mi így is a világ legboldogabb emberei voltunk.

The end