Ismeretlen ismerős - 47-50. rész

 Sziasztok! Péntekig még tart a novellaíró pályázat (http://icemanfanfic.blogspot.com/2012/03/novellairo-palyazat.html), ne feledjétek! Most 4 részt hoztam, mert nagyobb tempót kell diktálnunk, hiszen hamarosan jön az új történet Kimivel! ;)

47. rész

Reggel egészen korán felébredtem. Hogy ne zavarjam Kimit, kimentem a nappaliba, ahol odamentem a hatalmas ablakhoz. Láttam, hogy mennyire szép időnk lesz, mert már most sütött a nap. Ekkor a dohányzóasztalon megcsörrent a mobilom.

-Igen?- szóltam bele.

-Szia, Leena vagyok. Ugye nem én keltettelek?- kérdezte vidáman.

-Nem, már fenn voltam. Túlélte Seb a bulit?- kérdeztem mosolyogva.

-A tegnapi nap nem lesz a kedvence, az biztos.- nevetett kishúgom.- Csak azért hívlak, mert a jegyeket akarom elintézni. Nektek is jó, ha a holnap délutáni géppel megyünk Malajziába?

-Persze. Mind a nyolcan?- utaltam a másik két párosra is.

-Igen, legalábbis úgy beszéltük meg.

-Rendben. És valamikor estefelé nem megyünk le a partra sétálni? Mondjuk olyan 7 felé? Akkor láthatjuk a naplementét is.

-Jaj, ez egy nagyon szuper ötlet!- ujjongott a lány.- Akkor találkozzunk fél 7-kor a hallban, majd szólok a többieknek, hogy jöjjenek ide.

-Oké. Már csak egy kérdésem van. Ezt miért nem beszéltük meg személyesen? Hiszen itt vagyunk egymástól 3 emeletnyire.

-Még korán van ahhoz, hogy én kimozduljak a szobából. Akkor majd este! Szia!- köszönt el.

-Szia!- köszöntem én is és letettem. Ismét visszafordultam az ablak felé, ahonnan lehetett látni az óceánt. Tetszett a látvány, hiszen előtte nem adódott lehetőségem ilyen kilátást élvezni. Vagy ha mégis, akkor nem emlékszem rá. Annyira belemerültem a látványba, hogy észre sem vettem, hogy Kimi felébredt. Így volt lehetősége meglepni. Szorosan mögém lépett és a legváratlanabb pillanatban ölelt magához.- Nem tudtál aludni, bajnok?- fordultam meg az ölelésében.

-Tudod, eléggé üres volt az ágy nélküled.- adott egy csókot a homlokomra.

-Nem akartalak felébreszteni.- bújtam oda hozzá. Percekig csak így álltunk. Úgy éreztem, hogy az előző nap történtek még közelebb hoztak minket egymáshoz.

-Mi lenne velem nélküled?- kérdezte halkan. Úgy érezte, hogy a lány adja neki azt az erőt, ami a túléléshez szükséges.

-Holnap délután megyünk Kuala Lumpurba.- néztem rá.

-Mindenki együtt?- engedett el és leült a kanapéra.

-Igen.- ültem az ölébe.- És fél 7-kor meg találkozunk lenn, a hallban és megyünk sétálni.

-Csak a te kedvedért.- húzott magához és megcsókolt. Bele is melegedtünk volna a dolgokba, ha nem kopognak. Kissé bosszúsan nyitottam ajtót.

-Jó reggelt!- köszönt Mark. Egyből átlátta a helyzetet.- Tudom, hogy nagyon alkalmatlan időben jöttem, de ezt azért látnotok kell.- ment egyből a nappaliba és bekapcsolta a tévét. Éppen valami hírműsor ment. „A Forma-1 címvédője, a brit Lewis Hamilton pont nélkül kezdte az idényt. Úgy tűnik, ez komolyan megviselte a fiatal sztárt, mivel a futam utáni éjszakán az egyik legfelkapottabb szórakozóhelyen alakított. Az ott készült felvételeken látható, ahogy az angolok kedvence részegen támolyog a színpadon és közben a színpad közelében ünneplő Kimi Räikkönent, Sebastian Vettelt, Fernando Alonsot és Heikki Kovalainent szidja, majd leesik a színpadról. Kíváncsian várjuk a nagyra tartott „bajnok” magyarázatát…”- mondta a bemondó és utána meg is mutatták az egész eseményt. Úgy tűnik, valakinek sikerült megörökítenie a vasárnap éjszakai kis balhét. Mi pedig ismételten nagyon jól szórakoztunk.

-Nem is említettétek, hogy ennyire jó volt az estétek.- nézett ránk Mark, miután szóhoz jutott a nevetéstől.

-Ez ott, élőben még jobb volt.- felelt Kimi derűsen. A következő fél órában kielemeztük az esemény minden részletét, majd erőt vettünk magunkon, felöltöztünk és elmentünk reggelizni. Az étteremben is éppen egy másik adón ugyanez ment. A személyzet és az ott étkezők (köztük jó pár Ferraris és Red Bullos) mind azt nézték és utána nekik is olyan jó kedvük lett, mint nekünk.

-Úgy tűnik, itt mindenkinek a tetszését elnyerte a mi „kedvencünk”.- mosolyogtam a tejeskávémat kavargatva.

-Minél többen látják, annál jobb.- morfondírozott Mark. Ekkor csörrent meg a Kimi telefonja. Megnézte, majd az orrom alá nyomta. „Ha minden héten ilyen alakítást nyújt a csoki fiú, akkor kötelező a győzelem! Toni” Hát persze, a régi jó barátnak is kommentálni a kell az eseményeket, de abban igaza volt, hogy a győzelem kötelező.

48. rész

Az esti találkozó hamarabb eljött, mint ahogy mi azt gondoltuk. Nem tartott sokáig összeszedni magunkat. Kimi egy farmert vett fel fehér pólóval és ferraris pulcsival, én egy fehér nyári nadrágot és egy piros ujjatlant. Egymás kezét fogva indultunk le a szobánkból. A portán leadtuk a kulcsokat, majd visszamentünk a hallba.

-Kissé korán vagyunk.- jegyezte meg Kimi szétnézve az üres helyen.

-Nem baj, ránk már nem kell várniuk.- mosolyogtam mellette állva. Nem kellett sokat várnunk, befutottak a többiek is szinte egyszerre. El is indultunk a partra. A téma még mindig a vasárnap éjszaka volt, és úgy tűnt, mindenkinek tetszett.

-Nálunk kész örömujjongás volt reggeli közben, mikor a srácok meglátták a felvételt.- mesélte Fernando.

-A mi szállodánkban a Ferrari és a Red Bull együtt szórakozott.- felelt erre Seb.

-És felétek mi a helyzet, Heikki?- néztem unokatesómra.

-Kissé elmérgesedett a helyzet. Az ő szerelői meg mérnökei, meg mindenki, aki a keze alá dolgozik, azon volt, hogy sehol ne lehessen megnézni a felvételeket. Ezzel szemben az engem támogatók jókat nevettek, de csak titokban, mert az állásukba kerülhet, ha nyíltan az ellen az idióta ellen vannak.- számolt be a McLaren kettősségéről Heikki.

-Éltessen az, hogy mi mind itt vagyunk neked.- bújt hozzá még jobban Cathy. Időközben le is értünk a parti sétányra. Az idő egészen jó volt, ezért leültünk az egyik kisebb étterem teraszára, rendeltünk vacsit és tovább folyt a beszélgetés. Mindenki nagyon jól érezte magát, kellett már egy kis lazítás.

-Az egészben az a legrosszabb, hogy nem lehetünk egy szállodába.- mondta Leena.

-Te panaszkodsz?- nevetett fel Raquel.- Hisz ti ott vagytok egymásnak.

-De azért nem ugyanaz, hogy mindannyian ott vagyunk, vagy csak egy-egy ember.- feleltem helyette.

-Az is igaz.- bólintottak a srácok. A pincér kihozta a vacsinkat, így amíg elfogyasztottuk, senki nem beszélt.

-Az jutott eszembe, hogy össze kellene hozni egy nagy, családi futamot.- mondta Catherine.

-Ezt konkrétan hogy gondolod?- nézett rá Nando.

-Úgy, hogy mindenkinek ott lennének a szülei, a testvérei, meg ha még meg akar hívni valakit, akkor azok. És utána akár el is mehetnénk valahová együtt.

-Mit szólnátok Barcelonához? Csak mert én utána megyek koncertezni, így nem tudom, hogy melyik versenyen leszek és melyiken nem.- mondta Raqu.

-Szerintem az mindenkinek jó, majd megbeszéljük még addig.- mosolyogtam. Gyorsan elfogyasztottuk az italainkat, fizettünk, és a homokos tengerpart felé vettük az irányt. A hangulat továbbra is szuper volt, mindenkiből csak dőltek a poénok. Kivéve egy embert. Éppen leültünk egy kicsit a homokba, megnéztük a naplementét és össze-vissza vizeztük a másikat, mikor Seb szólt kissé aggódva.

-Hannah! Mondd, valami baj van köztetek?- kérdezte tőlem, miközben az óceán langyos vize mosta a lábunkat. Erre a kérdésre mindenki felfigyelt. A tekintetem a tőlünk úgy 10 méterre ülő férfire tévedt.

-Köztünk minden rendben, sőt, közelebb vagyunk egymáshoz, mint bármikor ezelőtt. Csak sajnos van, aki nem hagy minket élni.- hajtottam le a fejem.

-Jenni?- kérdezte egyszerre mindenki. Bólintottam, majd otthagytam a kis társaságot és kimentem a párom mellé. Leültem a homokba és csak néztem az arcát. Mivel percekig nem szólt semmit, megsimogattam a hátát és a fejem a vállára hajtottam.

-Egész nap olyan szótlan voltál.- mondtam halkan.

-Sajnálom. Csak annyira nem tudom, hogy mit tegyek.- felelte. Felemeltem a fejem a válláról és belenéztem azokba a gyönyörű szemekbe.

-Együtt mindent kitalálunk és bárhogy döntesz, abban biztos lehetsz, hogy én végig melletted leszek.- daráltam el egy szuszra. Egy pillanatig csak bámult rám, majd megcsókolt. Lassú és érzéki volt a csókja, és annyi ragaszkodást hordozott magában, amennyit még soha.- Visszamenjünk?- kérdeztem. Igenlően bólintott. Elköszöntünk a többiektől, majd visszamentünk a szállodába. Egészen hajnali 3-ig azon törtük a fejünket, hogy mi is legyen Jennivel és a gyerekével, de végül csak meghozta a döntést.

49. rész

Másnap reggel kissé idegesen ébredtünk mindketten. Összeszedtük magunkat, megettük a reggelit, amit kivételesen felhozattunk a szobába, majd elkezdtünk pakolni. Sajnos gyorsan meg voltunk vele, így nem tudtam Kimit elég sokáig lefoglalni.

-Hogy én mennyire utálom az időeltolódást.- huppant le az ágyra. A legnagyobb probléma az volt, hogy Jenni visszament Európába, ahol ilyenkor még éjszaka van, emiatt nem tudott vele beszélni.

-Vedd le a pólódat!- szóltam rá hirtelen. Kérdőn pillantott rám.- Csak vedd le és fordulj a hátadra.- léptem közelebb. Lehámozta magáról a felsőt és meg is fordult, én pedig elkezdtem masszírozni.

-Ezt most miért kapom?- kérdezte közben.

-Előszöris azért, hogy ellazulj egy kicsit. Másodszor azért, mert nagyon feszült vagy. Harmadszor pedig azért, mert már rég jár, mivel versenyt nyertél.

-Tökéletes időzítés.- csukta be a szemeit és nagy nehezen sikerült kicsit ellazulnia. Bár nem voltam masszőr, Mark elmondta, hogy miként tudom segíteni a munkáját. Legalább egy óráig kényeztettem, addig egy szót sem szólt. A végére el is aludt. Nem keltettem fel, úgy voltam vele, hogy amíg alszik, addig sem idegeskedik. Betakartam egy pléddel, majd kimentem a nappaliba. Elővettem a laptopom és elkezdtem egy e-mailt írni Tobiasnak és Sonjának, hiszen nem hallottak rólam több, mint egy hete. Mire a végére értem, kész kisregény lett az egész, de úgy éreztem, hogy tudniuk kell róla, mi történik az életemben. Kissé már hiányoztak, főleg a két kicsi, Niklas és Lotta. Bár még várhatok egy darabig, hogy újra láthassam a családom azon részét. Míg én így elmélkedtem, addig Kimi is felébredt. Visszavette a pólóját, majd a szemét dörzsölgetve jött ki hozzám.

-Azt hittem, hogy többet fogsz pihenni.- néztem rá, miközben a gépemet leraktam az asztalra.

-Most nem megy.- zuhant le a kanapéra és azonnal el is terült. A feje az ölemben pihent.

-Majd felhívod, ha leszálltunk Malajziában.- simogattam meg a fejét.

-Milyen messze van még az.- sóhajtott fel. Valóban, az még messze volt. Sikerült rávennem, hogy menjünk le ebédelni, majd utána még összepakoltuk azokat a cuccokat, amik még nem voltak a táskában, utána pedig mehettünk ki a reptérre. Ott futottunk össze a többiekkel. Megint jól elbeszélgettünk, kivéve a bajnokom. Ismét szótlan volt és még eszébe sem jutott a mi beszélgetésünk. Azt viszont nem hagytam, hogy megint egyedül legyen, végig ott álltam mellette és fogtam a kezét. A gépen elaludt, így ismét volt egy kis időszak, amit nem azzal töltött, hogy önmagában rágódik a döntése miatt. Miután leszálltunk, beültünk abba a kocsiba, amit a Ferrari hozatott a reptérhez, hogy tudjunk magunktól mozogni a városban. A GPS segítségével gyorsan meg is találtuk a szállodát, ahová bejelentkeztünk és el is foglaltuk a szobánkat. Alig léptünk be, mikor Kimi elővette a mobilját. Leült a kanapéra, majd rám nézett és mutatta, hogy üljek mellé. Odaültem és megfogtam a kezét, ő pedig tárcsázott.

-Szia, szívem! Nem hittem, hogy ennyire gyorsan döntesz.- szólt a női hang.

-Nem hagytál más lehetőséget.- felelt a férfi hidegen.

-Ha nem hagytam volna, akkor még Melbourne-ben kértem volna a válaszod, de beleegyeztem, hogy átgondold.

-Te is nagyon jól tudtad, hogy mennyire megnehezíti majd a létezésemet, amit kérsz.- állt fel mellőlem Kimi. Egyből a keze után nyúltam és visszahúztam.

-Szóval? Mi a döntésed?- kérdezte izgatottan Jenni.

-A nevemre veszem a gyereked.- mondta ki egy sóhaj után Kimster.- De van két feltételem.

-Tudod, hogy mennyire nem szeretem a feltételeket.- kapta fel a vizet a nő.

-Ha nincs feltétel, akkor a nevem sem adom.

-Hallgatlak.- ment bele.

-Előszöris: a válást beadom, amint vége a mostani versenynek és amilyen gyorsan csak lehet, elválunk.

-Igen, ezt eddig is így terveztük, édes.- váltott ismét a szerető nőre.

-Másodszor pedig: ha már az én nevem fogja viselni a gyermeked, akkor tudja úgy, hogy én vagyok az apja és nevelhessem, mint ahogy az elvált szülők nevelik a gyerekeiket.

-Most komolyan azt mondod, hogy a gyerekem akarod nevelni?- nevetett fel gúnyosan Jenni.

-Ha nem tetszik, akkor el is felejtheted a nevem és a vele járó összeget.- kapta fel a vizet Kimi és járkálni kezdett a szobában.

-Jó, elfogadom. Majd küldd a papírokat az ügyvédemhez. Szia!- köszönt a nő és le is csapta. A bajnokom is letette, majd visszaült mellém. Kissé megkönnyebbülten folytatódott a napunk.

50. rész

Együtt ebédeltünk, és úgy tűnt, hogy Kimi megnyugodott. Szerencsére ezzel egyetemben visszatért a jókedve. Délután viszont úgy tűnt, fáradtabb, mint mostanában valaha.

-Kicsim! Ennyire fáradt vagy?- kérdeztem, miközben a fotelben ült és a szemét elég gyakran csukogatta.

-Szinte semmit nem aludtam éjszaka.- felelte halkan.

-Akkor menj és pihenj le!- léptem mellé és adtam egy csókot a homlokára.

-De nem akarom, hogy itt maradj egyedül.- fogta meg a kezem és adott rá egy puszit.

-Átmegyek Leenához. Beszélgetünk egy kicsit, arra már úgyis régen volt példa.- húztam fel a fotelból.

-Én meg megyek és lefekszem aludni.- ölelt át és egy forró csókkal búcsúzott. Magamhoz vettem a telefonom és el is indultam 3 emelettel feljebb. Bekopogtam abba a szobába, ahol a kedves kishúgomék élték mindennapjaikat.

-Szia, Hannah!- köszönt Seb, miután kinyitotta az ajtót.

-Szia! Bemehetek?- kérdeztem mosolyogva. A srác csak félreállt és be is engedett. Leena a kanapén nyújtózkodott.

-Halihó!- köszöntem mosolyogva. Egyből fel is ült.

-Hannah!- ölelt meg szorosan.- Hogyhogy te itt?

-Kimi eléggé fáradt, ezért ledőlt aludni, én meg gondoltam, hogy beszélgethetnénk végre, mivel rég volt időnk megvitatni, hogy kivel mi történt.

-Csajok, én most lelépek egy kicsit.- jelent meg előttünk Sebastian.

-Én nem akartalak elüldözni.- mentegetőztem.

-Dehogy üldözöl el.- ingatta a fejét.- Ti beszélgettek, én meg megyek, sétálok egyet és beszélek Christiannal is.

Kishúgom kikísérte párját az ajtóig, majd a búcsúcsók után vissza is jött és leült mellém.

-Látom, nagyon szerelmes vagy.- néztem rá kuncogva.

-Teljesen magába bolondított. Komolyan mondom, hogy már léteznem is nehéz nélküle.- álmodozott a hölgyemény.

-Valahogy így állok én is Kimivel.- jegyeztem meg.

-Jó, hogy mondod, meg is akartam kérdezni. Mi történt konkrétan köztetek?- került egy huncut mosoly az arcára.- Mert napok óta el sem mozdulsz a közeléből és ő is úgy ölel, mint aki soha többé nem enged.

-Tudod…- haboztam és hagytam magamnak egy pillanatot, amíg visszagondoltam a hétfő délutánra.- Megtörtént, aminek meg kellett.

-Ááááááá.- sikított örömében és addig ölelgetett, amíg végül már nem kaptam levegőt. Utána persze jöhetett a részletes beszámoló, amit azért próbáltam nem annyira részletezni, mégiscsak a mi magánéletünk. Utána jöhetett az ő magánéletüknek a kivesézése és kiderült, hogy ha így haladunk, hamarosan meglesz a sógorom. Már legalább egy órája ott ültünk, mikor berontott Sebi mérgesen. Úgy tűnt, kissé meg van dagadva a szája.- Mi történt?- ugrott fel egyből Leena.

-Kimi egy idióta barom.- duzzogott a srác és be is robogott a fürdőbe. Én se szó, se beszéd, felkeltem és szélsebesen ott is hagytam őket. Minél gyorsabban lenn akartam lenni a mi emeletünkön, a mi szobánkban, az én pasim mellett. Évezredeknek tűnt, amíg a lift megtette a 3 emeletet. Szinte repültem az emeleten és el is értem a szobánkat. Ahogy beléptem, szét volt dobálva néhány újság. Berohantam a fürdőbe, ahol Kimi mérgesem mosta az arcát.

-Édesem, mi történt?- léptem mellé. A szeme kezdett lilulni.

-Sebastian nem normális. Azt állítja, hogy miattam nem nyerhetett. Aztán meg nekem esett.

-Hagy nézzem meg.- nyúltam az arcához ijedten, de elrántotta a fejét. Legalább fél órát kellett könyörögnöm azért, hogy egyátalán hozzá érhessek. És akkor megnézhettem közelebbről a szemét. Odanyúltam a bal szeme alá, ahol a lila foltot láttam és legnagyobb meglepetésemre meg sem nyikkant. Elvettem a kezem és az ujjaimon, amivel megérintettem, lila szemhéjpúder volt.- Ez most…?- néztem kérdőn, mire ő nevetni kezdett.

-Április bolondja vagy, szívem.- ölelt át szorosan, bár még mindig rajtam mulatott. És akkor rájöttem. Április elseje volt. Nekem is mosolyognom kellett magamon. Kissé mérges voltam rá, de ki is találtam, hogy mit kérek majd kárpótlásul.