Ismeretlen ismerős - 30-31. rész

Sziasztok Itt a mai 2. :) Novellaíróra valaki? Tessék aktivizálódni, nem hiszem, hogy 2 ember szavazott arra, hogy részt venne íróként...

---------------------------------------------------------------------

30. rész

Az éjszakám szörnyű volt, alig aludtam. Másnap pedig nem voltam hajlandó felkelni.

-… Hannah! Ne csináld már!- jött be Rami is. Már ott volt egy ideje Paula, Matti és Mark.

-Nem megyek, amíg nem jön haza. Nélküle egyáltalán nem viselem a fájdalmat.- feleltem és hátat fordítottam a vendégseregnek. Belátták, hogy semmivel nem lehet meggyőzni, úgyhogy kimentek.

-Felhívom!- mondta már lenn, a nappaliban Rami. A telefon kicsöngött, de senki nem vette fel. A többiek ránéztek. Csak megrázta a fejét jelezve, hogy nem kapott választ. Ekkor Mark tárcsázta a Kovalainen házat.

-Halló!- vette fel egy férfi.

-Sebastian?- kérdezte meglepve nevelőapám.- Te mit keresel ott?

-Leena megkért, hogy jöjjek vissza hozzá, mert a nővére nélkül egyedül van.

-És Kimi a közeledben van?- kérdezte az edző.

-Adom!- felelt Seb. Hallani lehetett a háttérben a suttogást, majd végül csak megszólalt a keresett személy.

-Igen?- motyogta a készülékbe.

-Mikor szándékozol hazajönni?- kérdezte tőle felháborodva az édesanyja, aki időközben magához vette a telefont.

-Anya?- döbbent meg ő.

-Igen, én. És remélem, hogy nagyon jó okod van arra, hogy egyedül hagytad a beteg barátnődet, akit állítólag szeretsz és…

-De én…- vágott közbe Kimster.

-Hadd fejezzem be!- szólt élesen Paula.- Szóval, itt hagyod szegény lányt, aki azóta alig evett valamit és most már nem hajlandó felkelni sem, pedig már a bátyád is unszolja.

-Rami? Ő meg mit keres ott?- lepődött meg.

-Az most lényegtelen. Beszéljünk inkább a te felelőtlenségedről. Hogy merted egyedül itt hagyni a házban?- kérte rajta számon a tettét.

-Anya! Nekem is nehéz, ami vele történik, értsd meg!- mondta ki az első értelmes mondatát a beszélgetés alatt.

-És neki milyen nehéz lehet újra átélni azt, amit a baleset után? Az soha nem jutott eszedbe, hogy mennyi fájdalmas emlék juthat ilyenkor az eszébe? És arra sosem gondoltál, hogy talán a te jelenléted adja neki azt az erőt, amivel minden egyes napot túlél?- vette kicsit csendesebbre a hangerőt a nő.

-Igazad van, nem gondoltam rá. De nekem is vannak szükségleteim, én is igénylem a törődést.- kontrázott a bajnok.

-Hogy te mennyire önző vagy!- kiáltott fájdalmasan a Paula.- Kimi Matias Räikkönen! Addig be nem teheted a lábad ebbe a házba, amíg bocsánatot nem kérsz attól a szegény lánytól és félre nem teszed a saját kis szeszélyeidet. Megértetted?

-Persze, anya.- sóhajtott a férfi, de választ már nem kapott. A telefonban a vonal élesen csengett.

-Jól vagy, édesem?- lépett Matti a felesége mellé és átölelte. Rami közben feljött hozzám, és leült mellém.

-Anyu most veszett össze vele.- közölte.

-Tessék?- néztem rá meglepve.

-Most szidta le, hogy mennyire nem figyel rád és hogy ennyire nem lehet érzéketlen.- nézett el a távolba.- Még soha nem beszélt így vele.

-Miattam nem kellett volna.- csuktam be a szemeimet.

-De, kellett. Végre boldog lehetne egy olyan nő mellett, aki szép, bár Jenni is az volt, de emellett kedves, aranyos, érzéki, ismeri a munkáján belüli barátait, a legfontosabb lelki támaszát, a családját és akit mindenki tárt karokkal fogad. Csak van annyira önfejű és büszke, hogy elfelejtse mindezeket.

-Rami! Köszönöm a bókjaidat! Sajnos ezek nem segítenek abban, hogy a bátyád megértse, miért van rá szükségem.- ültem fel. Ránéztem és akkor vettem észre, hogy a szemei nagyon hasonlóak. Ismét becsuktam a szemem és felrémlettek azok az igézően kék szemek, amiket úgy imádtam. Lassan visszadőltem a párnámra és percek múlva már aludtam.

31. rész

Kimi csak állt megdöbbenve, a kezében még mindig a süket telefont tartva.

-Mi van?- kérdezte Heikki.

-Anyu… még soha nem beszélt velem így…- tette le végre a készüléket.

-Anyukád? Nem Mark keresett?- kérdezte Sebi.

-Nem. És nagyon leszidott, hogy mennyire önző vagyok és amíg ez nem változik, nem is mehetek haza.- ült le.

-Akkor ez egy hosszú folyamat lesz.- nézett rá honfitársa. Közben a 2 lány, Leena és Catherine elmentek bevásárolni, mert a fiúk felélték az összes tartalékot. Ahogy a sorok közt sétálgattak beszélgetve, megcsapta a fülüket egy hang és egy név.

-…Kimi most gyenge.- mondta a nő. Húgom egyből elővette a telefonját és bekapcsolta a diktafont rajta.- Pontosan tudom, hogy most annál az idióta Kovalainennél van, és ott hagyta azt a kis… senkit a szüleinek. Egyhamar nem fog hazamenni, annyira már ismerem. És azt is tudom, hogy a problémáit ivással szokta megoldani. Csak jókor kell lennem jó helyen, és akkor ismét az enyém az az idióta, meg az összes pénze is.

A két nő csak egymásra nézett, megszólalni nem tudtak. Szép lassan tovább indultak, de nagy hatással volt rájuk, amit hallottak.

-Szóval tényleg ennyire álnok… Heikki nem túlzott.- törte meg végül a csendet Cathy.

-Nagyon remélem, hogy ezután a kis felvétel után Kimi azonnal kocsiba vágja magát és meg sem áll Hannah-ig.- vett le a polcról egy csomag kávét Leena. Miután minden megvolt, amit venni akartak, elindultak haza. A parkolóban látták, ahogy Jenni és az egyik barátnője éppen távoznak. A 3 srác éppen a nappaliban nézett egy autóversenyt.

-Ennyire érdekes?- kérdezte Catherine.

-Csak ismétlés.- felelte unottan unokatesóm. Erre Leena ki is kapcsolta.

-Azért még érdekes volt!- szólalt fel Sebastian.

-Annál sokkal érdekesebbet mutatok.- válaszolt a lány és lejátszotta a felvételt. Kicsit rossz volt a minősége, de azért a szavak érthetőek voltak és a hang is azonosítható.

-A ma esti iszogatás lefújva.- szólalt meg először a Jégember.

-Nem akarnál inkább hazamenni?- kockáztatta meg Catherine.

-Nem, még nem. Anya nem engedne be a házba.- állt fel a férfi és ott hagyta a 4 szerelmest. Visszament a szobájába, ami valójában a Hannah szobája volt. Minden tárgy a lányra emlékeztette, de nem volt ereje máshová menni, még a szomszéd szobába sem. Lefeküdt az ágyra és csak bámulta a plafont. Órák telhettek el így, mikor megcsörrent a mobilja. Ránézett a kijelzőre és a bátyja nevét írta ki. Megint. Gondolkozott néhány pillanatot, majd végül felvette, okulva a délelőtt történtekből. -Szia, Rami!- próbált jókedvűen megszólalni.

-Gyere haza! Itt van Jenni.- felelt idegesen a testvére.

-Jenni?- döbbent meg és egyből fel is ült.

-Igen, ő. Képtelenség kitenni a házból és lassan eljutunk oda, hogy betöri a szobád ajtaját, mert neki akar esni Hannah-nak. Szerinte ő tette tönkre a házasságotokat.

-Azt a kétszínűséget!- kiáltott fel a férfi, miközben már a lépcsőn ment lefelé.- Most indulok és ha nem ütközök akadályba, akkor max. 1 óra és leszek. Szia!

-Siess!- válaszolt a bátyja és bontották a vonalat. Kérdőn pillantottam Ramira.- Nem kell sokat várnunk és itt lesz.

-Visszajön?- kérdeztem reménykedve. Ő csak bólintott. Eközben az ajtónk előtt Jenni, Mark, Matti és Paula vitázott, de a nő nem tágított.- Éhes vagyok.

-Na végre!- sóhajtott fel a férfi. Aznap még nem ettem, mert (ahogy azt korábban már említettem) elaludtam.- Megyek, hozok valamit.- hagyott magamra. Nagy nehezen kipréselte magát a szobából és az édesanyjával együtt lementek a konyhába, hogy a lánynak is készítsenek néhány finom szendvicset, valamint egy bögre teát is mellékeltek a vacsora mellé.

-Mark, kérlek, fogd le azt a hárpiát, míg Rami bemegy az étellel!- ment fel a lépcsőn Paula, őt követte az idősebb fia egy tálcával és rajta a vacsimmal. A nevelőapám nagy nehezen arrébb tudta terelni a nőt és annyi időre lefoglalni, amíg a férfi bement a szobába és bezárta az ajtót. Én pedig, mint valami kiéhezett ragadozó, rávetettem magam az ételre és pillanatok alatt elfogyott mind.

-Rami, segítesz?- néztem a férfire. Segített eljutni az ablakig, ami előtt megálltam. Nem szóltam semmit, csak az utat néztem és vártam. Bár a lábam számára ez megterhelő volt, és egyre jobban fájt, nem érdekelt semmi. Legalább 40 perc eltelt, mire megláttam, amit és akit vártam. Az utca távoli sarkában feltűnt egy piros folt és egyre csak közeledett.