Azonnal szétrebbentünk, ahogy meghallottuk a hangokat. Bele sem mertem gondolni, hogy mi is fog történni konkrétan, ha ők megszólalnak. És abba meg végképp nem akartam állást foglalni, hogy miként is fogok bizonyos dolgokat megmagyarázni. Méghozzá mindent Sebnek.
Nekem balról Kimi tűzvörös fejét láttam, jobbról Seb komoly arckifejezését és Evangeline pánikkal átitatott arcát. Kicsit meg is lepődtem, hogy unokaöcsém és barátnőm egy oldalról kerültek elő, hiszen a lány szobája nekem balra helyezkedett el.
- Megmagyaráznád?- kérte Seb, mialatt Kimi elrángatta Laurent-t.
- Kimi, engedd el őt!- fordultam az említett felé.
- Még mit nem!- morogta és gyilkos tekintettel méregette a partneremet.
- Seb, szólj a haverodra, mert nem fogja megköszönni, ha én térítem észhez- fordultam az unokaöcsém felé.
- Nem szólok neki- rántotta meg a vállát.
- Sebastian!- csattantunk fel egyszerre Evaval.
- Angel, kérlek, ebbe ne szólj most bele- fordult a lány felé, majd megint felém.
- Seb, mi a bajod?- kérdeztem komolyan.
- Ez a pasas itt csókolgat téged- morogta és gyilkos pillantásokkal illette a Kimi által lefogott férfit.
- Igen, azért csókolgat, mert randiztunk- adtam a tudatára.
- Azért még nem kell lenyomnia a nyelvét a torkodon- magyarázta unokaöcsém.
- Seb, ők járnak- mondta hirtelen Evangeline.
- Mi???- kérdezte egyszerre a két férfiegyed.
- Nem akartalak ezzel zaklatni…- néztem a srácra. – De 26 éves vagyok, megérthetnéd, hogy nekem is van magánéletem.
- Hidd el, megértem. Csak azért szólhattál volna arról, hogy mi is a helyzet pontosan- szusszantott Seb mérgesen. – Kimi, engedd el.
- Felejtsd el, hogy én elengedem- mondta mérgesen.
- Kimi, ne akard, hogy beszélni kezdjünk- lépett mellém Evangeline.
Én még nem akartam ezt a lépést megtenni, de bíztam a lány érzékeiben, hiszen sajtósként neki szüksége van az ilyen képességekre. A szőke finn komolyan bámult először rá, majd rám. Látni akarta, hogy mennyire gondoljuk komolyan. És nem volt szerencséje. Mindketten komolyan gondoltuk, hogy kitálalunk.
- Miről fogtok beszélni?- fordult felénk Sebi.
- Seb, ebbe most ne szólj bele!- intettem le. – Te meg- fordultam a Jégember felé – engedd el végre a pasimat.
- Legyen- mordult fel és elengedte Laurent-t.
- Sajnálom- suttogtam neki bűntudatosan, mikor újra a karjaiban voltam.
- Erre nagyon nem számítottam- motyogta a fülembe.
- Lehetne, hogy ne előttünk enyelegjetek?- morgott Kimi a folyosó túlvégéről.
- Semmi közöd hozzám, világos?- kiabáltam neki, majd magamhoz húztam az újdonsült pasimat és újra megcsókoltam.
- Holnap felhívlak, rendben?- ígérte, majd magunkra hagyott minket.
- Nem gondolod, hogy be kellene számolnod?- kérdezte Seb.
- Rád most haragszom- feleltem neki. – Téged meg egyenesen utállak- fordultam Kimihez.
- És én?- óvatoskodott barátnőm.
- Van kedved meghallgatni a beszámolót?- érdeklődtem tőle mosolyogva.
- Imádlak- ölelgetett meg, majd együtt mentünk be a szobámba.
Halihóóó :)
VálaszTörlésÓóóh, hát megvolt az ütközet. :) Kimiben nem csalódtam... Kicsit ˝megrángatta˝ ugyan Laurent -t, de nem bántotta. Ez a későbbiekben akár még jól is jöhet, mert Zoé nem tudja szemére vetni. Meg azért kíváncsi lennék arra, hogy ha Kimi találkozgatna egy lánnyal, akkor Zoé vajon féltékeny lenne -e.? Remélem egyszer ez is kiderül :)
˝Ez a pasas itt csókolgat téged˝ - ez Sebitől aranyos volt. :) Legalább úgy mondta ezt, mintha ezt Ő sosem csókolt volna lányt. :) Ja és ráadásul Eva gyanúsan az Ő szobája felől érkezett a ˝helyszínre˝.
Imáááádtam a részt! :)
Millió puszi,
Réka