2010. szeptember 2., csütörtök

Kísért a múlt - 15. rész

Sok szeretettel ajánlom az egyetlen, utolérhetetlen Rékámnak, aki miatt még nem zártam be a blogot!




Komolyan el kellett gondolkoznom a válaszon. Ezt nem az okozta, hogy nem akartam elmenni vele a vacsorára. Belegondoltam, hogy igazi randin utoljára egy szőke finnel voltam 6 évvel ezelőtt. Valakivel, aki mindig elront mindent, akkor is, ha ott van, akkor is, ha nem. Talán ez is befolyásolta a válaszomat.

- Ha megengedsz nekem néhány kikötést- mosolyogtam rá.

- Remélem, hogy nem valami olyan, ami teljesíthetetlen- mosolygott továbbra is.

- Először is, együnk itt, a szállodában- kértem.

- Ez megoldható- bólintott rá.

- Másodszor, lehetne, hogy ne kelljen semmi túl elegánst felvennem?- pislogtam rá.

- Csak olyan ruhát vegyél magadra, amiben jól érzed magad- simogatta meg az arcom.

- Az utolsó pedig: könyörgöm, ne foglalkozz Kimi Räikkönennel- néztem rá kissé kétségbeesetten.

- Kimivel? Bekavarhat?- hajolt közelebb és a hangját is lehalkította.

Először nem értettem, hogy miért lett hirtelen ennyire bizalmas. A szeme kissé gonoszan csillant meg, de nem rám. A vállam fölött lövellte a gonosz pillantást. Egy picit hátrafordítottam a fejem és akkor már láthattam is, hogy a szomszéd hölgyek élénken figyelik a mi beszélgetésünket.

- Mondjuk úgy,- súgtam, hogy csak ő hallhassa- nem éppen szép a közös múltunk.

- Szóval van közös múltatok?- dőlt hátra ismét a széken.

- Sajnos van. De nem szeretek róla beszélni. Eléggé elrontotta ez a dolog néhány évemet- dőltem én is hátra.

- Akkor nem faggatlak erről- ígérte meg. Látszott rajta, hogy folytatná, de erre megszólalt a csipogója. – Sajnálom, de most mennem kell.

- Kár… már kezdtem élvezni, hogy egy ilyen helyes pasi van mellettem- vigyorogtam rá.

- Fél 8-kor a hallban?- kérdezte még gyorsan.

- Itt leszek- bólintottam, mire ő távozott.

Hosszan néztem utána. Megállapítottam, hogy nemcsak a felsőteste van rendben, hanem a hátsója is igazán kidolgozott. A pasi egy kész főnyeremény. Alig mertem elhinni, hogy komolyan engem hívott randizni. És mellettem a plasztik cicák sem nagyon akarták elhinni. Írtam is egy gyors sms-t.

„Este fél 8-kor randim lesz az étteremben. A Laurent Etienne Bernard név mond valamit? Z.”

A válasz sem váratott magára:

„ Ő az FIA-s Bernard lenne? Aki a foglalásokat intézi? E.”


„Igen, ő lenne. Mit szólsz hozzá? Z.”


„Te iszonyat nagy mázlista vagy, csajszi! Arról a pasiról mindenki ódákat zeng. Állítólag elérhetetlen… E.”


„Nekem nem úgy tűnt. Ő szólított le engem. És imádom az akcentusát! :P Este ugye számíthatok rád? Z.”


„Most ezért utállak. :D De azért átmegyek segíteni. És Sebnek sem szólok. E.”


„Köszönöm, angyal vagy! Z.”


„ Mondták már… EvANGELine”

Felnevettem az utolsó kis üzeneten, majd elrejtettem a telefonom a magammal hozott kistáskába. Utána megcéloztam a medencét és úszni kezdtem. Kényelmes tempóban róttam a medencehosszakat, kivételesen jól is esett, hogy úszhatok. Máskor bezzeg rá sem tudnak venni.

40 percnyi evickélés után kimásztam a medencéből és a szobám felé vettem az irányt. Felérve gyorsan letusoltam, majd rendeltem magamnak ebédet. Míg vártam a finom falatokat, addig felmentem a netre, hogy megnézzem a szabadedzés végeredményét. Kimi az élen végzett. Úgy tűnik, nem nagyon érintette meg a kis csevejünk hajnalban…

1 megjegyzés:

  1. Szijjjja Monshe :)
    Nagyon szépen köszönöm az ajánlást. Jólesett :) Persze nem ezért olvasom a regényeidet, hanem azért, mert szeretem ahogy írsz. Mikor elolvastam Tőled az első fejezetet (még az F1 G-Portálon), már akkor tudtam, hogy kedvelni fogom a regényeidet. És ez nem túlzás!
    Ha egyszer is felmerülne Benned, hogy befejezed, biztos lehetsz benne, hogy megpróbállak majd meggyőzni az ellenkezőjéről. Ha kell utazom Szentesre/Szegedre. :)
    És a rész...
    Szóval Zoé igent mondott a vacsorára. Azt nem mondom, hogy meglepett a döntése, de kérdés, hogy mit vár a randitól.? Különösen úgy, hogy Ő kérte, hogy a Hotelben maradjanak (Kimi, Sebi közelben). Persze azt is kérte Laurent -től, hogy ne foglalkozzon Kimivel. Ez utóbbi rendben is van. Ne, de Zoé mit szeretne?
    Ami pedig az utsó mondatot illeti... Lehet Kimi úgy nyerte meg az edzést, hogy nem a csevejükre (annak is a végére), hanem a csókokra gondolt, amit Zoé viszonzott???
    Ne, most már leállítom magamat, mert már így is ˝bőlére˝ eresztettem az írást. :)
    Ezer köszönet a részért!!!!
    Millió puszi,
    Réka
    Ui.: Mikor pár perce Párommal megosztottam a leírt gondolatokat ez volt a válasza: Akár lehet így is, meg másképpen is. Már megint agyaltál, neked nem szabad gondolkodni. (fejcsóválás, szemforgatással, majd mosoly):D

    VálaszTörlés