2011. augusztus 13., szombat

Nem így terveztem - 5. rész

Jó volt látni, hogy Elizát mennyire boldoggá tette, hogy eljöttek a fiúk megnézni őt. Annak meg még jobban örült, hogy megengedtem neki, hogy meghívja őket vacsorára egy alkalommal, ami majd akkor lesz, mikor újra erre járnak valamikor decemberben vagy januárban.

És ha belegondolunk, ez a nagy távolság gátat szab mindennek, ami eszembe juthatott Sebbel kapcsolatban. Vonzott, ezt már nem akarom tagadni, de ha nem lesz mellettem, akkor úgy tudom majd kezelni őt, mint egy barátot és nem teszek majd semmi olyat, amiből később bajom származhat. Ez megnyugtatott.

Még beszélgettünk egy keveset, majd hazafelé vettük az irányt, ahol gyorsan el is telt az este. Liza vidám volt, amit annak köszönhettünk, hogy a fiúk nem szegték meg az ígéretüket. Apa is nagyon vidám volt, azt hiszem, hogy átragadt rá az a fajta öröm, amit a lányom generált. És valami hasonló lehetett az, amit Sebastian produkált, mikor a közelében mindenki vigyorgott.

10 óra már elmúlt, mikorra Eliza is ágyban volt és én is le tudtam tusolni és be tudtam magam vackolni a puha ágyikómba. Nekidőltem a hatalmas franciaágy háttámlájának, az ölembe húztam a gépem és megnyitottam az e-mail fiókomat. Írni kezdtem egy levelet.

Feladó: chloenew@gmail.com
Tárgy: Te megígérted, én kihasznállak

„Szia!

Az előző leveledben azt írtad, hogy szóljak bátran, ha beszélnék valakivel. Tényleg jó lenne valakinek elregélni, hogy mit is érzek. Eddig mindent apának mondtam el, de ebben most ő benne van nyakig. De te is benne vagy, szóval mindegy is, nem?

Tudod, kislány korom óta tervezőnek készültem. És az egyetemen is eljutottam odáig, ameddig apa. Mindenem volt a rajzolás. Ott voltam a diploma kapujába, de sosem lett belőle kézzel fogható papír. A szakdolgozatomat már részben megírtam, mikor megtudtam, hogy Eliza úton van. Így hagytam a fenébe az egészet. Ne érts félre, nem bánom a lányom. Ő az életem legfontosabb embere, mindent megtennék érte, senki nem tudna olyat ajánlani, hogy ne őt válasszam.

És vele együtt le is mondtam a tervezésről. Valami viszont megváltozott. Nemrég bementem apám irodájába. Egy olyan kép tárult elém, amelynek évekkel ezelőtt én voltam az egyik főszereplője. Eliza apa ölében ült és egy tollal a kezében rajzolgatott az asztalon heverő autótervrajzra. Ő úgy fogalmazott, hogy tervezett, mert neki is benne kell lennie egy olyan tökéletes autóban. Ott álltam a hátuk mögött és régen nem létező érzések kerítettek a hatalmukba.

Miután Lizát elaltattam visszamentem apához és rajzoltam. Az eredményét láthattad már te is. Nem tudom, hogy mi történt velem abban a pillanatban, csak abban vagyok biztos, hogy azóta a fejem tele van kérdésekkel és tervekkel. És nagyon nem tudom, hogy mit csináljak. Szívesen lennék a Red Bull Racing csapat tagja, de nem akarom, hogy évekkel később a lányom azzal álljon elém, hogy rossz anya vagyok, mert nem figyeltem rá és nem voltam mellette, mikor neki szüksége lett volna rám.

Mit tehetek ebben a helyzetben? Mi lenne a helyes, ami jó neki is és nekem is?

Kérlek, próbálj segíteni rajtam valahogy, mert úgy érzem, hogy ez az egész felemészt.

Chloe”

Nem olvastam át a levelet, csak rányomtam a küldés gombra. Nem akartam, hogy ezen gondolkozzak egész éjjel. Kiírtam magamból mindent, amit akartam, ennyi elég volt a mai napra. Gyorsan ki is kapcsoltam a gépemet, majd lefeküdtem aludni, hogy eltereljem a figyelmemet.

A következő néhány nap a megszokott séma alapján folytatódott. Nem mertem fellépni az e-mail fiókomba, de én sem tudnám megmondani, hogy miért nem. Furcsa volt, mert Sebastianra nagyon sokat gondoltam, de féltem e-mailt kapni tőle. Ami igazán furcsa volt, mert a segítségét kértem.

Volt, hogy a munkahelyemen ülve kalandoztam el, máskor otthon, esetleg akkor, mikor Eliza felhozta Sebastiant témaként. Nem akartam beleesni egy olyan csapdába, hogy megszeretem, utána pedig kiderül, hogy ő teljesen mást akar tőlem, mint én tőle. Mert ez volt a lányom apjánál is a dolog.

***

Feladó: theresajones01@yahoo.com
Tárgy: Vigyázz, kész, Thessy!

„Halihó!

Itt megint én, a messzi Amerikából. De már nem sokáig. Tegnap beszéltem Adrian bácsival és megígérte, hogy nem mondja el neked, így reménykedem abban, hogy meglepetés lesz, amit olvasol. Január első napján meg fogok jelenni nálatok!!! Jövök, csajszi, csak bírjam kivárni. Annyira be vagyok pörögve már most, hogy szívem szerint repülőre ülnék, hogy ott lehessek veletek. Nem kell aggódni, csak addig leszek a nyakatokon, amíg nem találok magamnak valami csini kis lakást Bedfordban. Merthogy ott leszek egy tánckar vezetője. Végre lesz egy saját tánckarom, érted? Ha korábban megjelenek, kérlek, bocsássatok meg nekem, akkor csak nem bírtam magammal. Tudod, hogy milyen vagyok.

Csók,

Thessy”

Hangosan fel kellett nevetnem, mikor megláttam a levelet. Utána persze csökkent a jókedvem. Szerettem az unokatestvéremet, de kissé szertelen volt. Na, jó, nagyon. És nem tudom, hogy mire is számítsak tőle azokban az időkben, mikor nálunk lesz. Majd kialakul a dolog valahogy, mint már annyiszor.

Feladó: s.vettel@redbullracing.com
Tárgy: Re: Te megígérted, én kihasznállak

„Szia!

Találó a levél címzése, nekem tetszik. És teljesen igaz, én ígértem. Sokat merengtem azon, amit írtál nekem erről az egészről. Még sosem voltam ilyen helyzetben, így nem tudom, hogy mennyire tudok reális tanácsot adni neked. Remélem, hogy nem fogok semmi hülyeséget összehordani. Úgy gondolom, hogy meg tudod tenni, hogy együtt legyél Elizával és dolgozhass is. Christian emlegetett valami olyat, hogy küldött neked egy szerződést. Én azt tartanám helyesnek, ha elolvasnád, kiemelnéd azokat a részeket, amelyeket szeretnél kihúzatni és azokat a részeket, amelyeknek a módosítására van szükség. Ezeket a módosításokat pedig átnézetjük a csapat egyik ügyvédjével, aki el tudja mondani, hogy melyiknek van esélye átmenni Christian rostáján. Ennyivel tudok szolgálni jelen pillanatban, de ha lesz valami más, azonnal írok.

Seb”

Feladó: s.vettel@redbullracing.com
Tárgy: Jól vagy?

„Szia!

Tudom, hogy alig másfél napja írtam neked, de eddig mindig visszaírtál időben. Minden rendben van veled, jól vagy?

Seb”

Feladó: s.vettel@redbullracing.com
Tárgy: Hol vagy?

„Biztos, hogy nincs semmi bajod? Próbáltalak hívni telefonon is, de nem vetted fel. Kezdek aggódni.

Seb”

Feladó: s.vettel@redbullracing.com
Tárgy: Utolsó esély

„Még egy nőnek sem mondtam ilyet, de úgy tűnik, te direkt csinálod ezt veled. 5 napja elnyelt a föld, semmit nem tudok rólad és iszonyatosan aggódok emiatt. Ha holnap reggel, mikor megnézem az e-mail fiókomat, nincs levelem, fogom magam és felülök az első gépre, ami Angliába megy. Nem viccelek! Már anya is azt kérdezgeti, hogy kit zaklatok, de szerinte sem teljesen pozitív dolog, hogyha valaki eltűnik 5 teljes napra. Úgyhogy, kérlek, válaszolj nekem.”

Kissé meg voltam lepődve. Nem hittem, hogy azzal, hogy elodázom a levele elolvasását, ezt váltom ki. Nem gondoltam, hogy ennyire fontosnak tart engem. Meglepett, az egyszer biztos. Nagyon meglepett, főleg az aggódása. Nagy levegőt vettem és elkezdtem fogalmazni neki egy levelet, amiben megmagyarázom neki, hogy miért is nem válaszoltam és hoztam rá a frászt ezzel.

2 megjegyzés:

  1. A kövi az lesz, hogy csenget az ajtón? :)

    Ez aranyos volt :)

    Puszi: Timcsy

    VálaszTörlés
  2. Lassan alakul valami, de nekem így tetszik.Bensőséges.Seb pedig gondoskodó.
    Ilyennek is képzelem.
    Tetszik,puszi:szofi

    VálaszTörlés