2010. október 12., kedd

Kísért a múlt - 41. rész

Hiába tették fel az egyértelműen fontos kérdést a többiek, arra sem volt időm, hogy elgondolkozzak a dolgon. Mert kaptam egy sms-t a férfitől, hogy még a futam kezdete előtt fel fog szállni a gépe és azonnal indulnia kell a szállodába, ha nem akarja azt lekésni. Így én is nekiindultam a paddocknak.

A kapuban találkoztam vele. Mint kiderült, neki Angliában kell lennie a következő futamig végig, míg mi Sebbel megyünk haza Németországba. Vagyis 2 újabb hétig nem fogok vele beszélni, ami a jelen helyzetben talán nem akkora probléma. Mikor indulni készült, lehajolt hozzám és szájon csókolt.

És a csókunknak közönsége is volt. Méghozzá maga Kimi Räikkönen. Ahogy elindultam vissza, a pálya szíve felé, rápillantottam. A szemében benne volt a szerelmünk, de mellette egy kis fájdalom is. Óvatosan felemeltem a kezem, amiben a mobilom volt. Picit rám mosolygott, majd ő is felemelte a sajátját.

„ Sajnálom az előbbit. De még nem tudtam vele beszélni. Meg tudod bocsátani? P.Z.”


„Ugyan, kicsim! Nem történt semmi. Én több bocsánattal tartozom. K.R.”


„Hagyjuk inkább. Szurkolok majd a futamon. Ha J. kicsit magadra hagy, odamegyek a rajt előtt. P.Z.”


„Ilyen ígéret mellett elintézem, hogy ne legyen ott. Várlak! K.R.”

Nyugodtabb lelkiismerettel mentem vissza a BMW-hez, ahol várt már barátnőm az ebédünkkel. Jól szórakoztunk végig, nem nagyon törődtünk semmivel. Majd a verseny előtt ígéretemhez híven meglátogattam a Jégembert és kapott tőlem szerencse puszit. A futamot pedig a bokszban néztem.

Sajnos nem jött össze semmi. A kocsi megadta magát a 9. körben. Kicsit sem volt szerencséje a finnek, aki fején a sisakkal távozott. Szívem szerint átrohantam volna hozzá, hogy megvigasztaljam, de nem tehettem meg Jenni miatt. Láttam, mikor együtt távoztak a pályáról.

Én sem sokáig voltam még ott, sikerült találnom magamnak egy fuvart fél órával később. Mikor megérkeztünk, akkor láthattam, hogy Mrs. Räikkönen a csomagjaival együtt száll be a taxiba. Ekkor már tudtam, hogy az, akire én vágyom, egyedül van. Így az ő szobája felé vettem az irányt.

Kopogtam az ajtón. Türelmesen vártam, de senki nem nyitotta ki. Kopogtam újra, de semmi. Kicsit mérges voltam, de nem jöttem ki a sodromból. Írtam egy sms-t („Igazán beengedhetnél a lakosztályodba… P.Z.”) és türelmes voltam ismételten. Erre már jött és beengedett.

- Azt hittem, hogy az a hárpia jött vissza. Sajnálom!- ölelt magához.

- Már jobb- vigyorogtam rá.

- Gondoltam…- rázta meg a fejét, majd megcsókolt.

- Mi a terved estére?- mentem beljebb, mintha csak otthon lennék.

- Alvás- vágta rá azonnal.

- Mikor voltál utoljára bulizni? Mikor nem arról szólt a dolog, hogy igyunk, hanem arról, hogy jól érezzük magunkat?- fordultam felé.

- 2001, Haloween- adta meg a választ. – Talán emlékszel rá…

- Ha ennyire kellek neked egy jó bulihoz, akkor elmegyünk ma este az össznépi buliba- jelentettem ki.

- Zoé, én szívesebben lennék kettesben veled- ölelt át.

- Tiéd vagyok egész éjjel- mosolyogtam rá szendén, majd megcsókoltam…

2 megjegyzés:

  1. Tegnap este tovább tartott a munka a kelleténél és mikor hazaértem már be sem kapcsoltam a gépem...
    Már sajnálom, mert imádtam a részt!!! :D
    Az a részlet a kedvenc, mikor Zoé Laurent -től búcsúzik és Kimi fájdalmasan, de szerelmesen néz, meg az utána lévő SMS váltás is aranyos volt. Szolid, de mégis minden benne volt, amit éreznek. Annyira előttem volt ez az egész jelenet :)
    Meg persze az egész rész! Egyszerűen zseniális volt!!! (Persze a többi is az!):D
    Millió puszi,
    Réka

    VálaszTörlés
  2. Szia! Bocsi csak most tudtam elolvasni, mert nem volt netem:S
    Tök jó rész lett!!! Nagyon IMÁDTAM!!! Kimi olyan ari:) és szerelmes:DDDD
    Jenni meg...pfff megtudnám pofozni...
    Folytit!!!(:
    Puszi(KL)
    Eszter:)

    VálaszTörlés