2010. október 25., hétfő

Az a bizonyos nagy Ő - 1/6

Az egyetemi unatkozás is meghozta a gyümölcsét. :) Írtam egy novellát, amit 6 részben fogtok megkapni a héten, feltéve, hogy írogattok szorgalmasan megjegyzéseket nekem. :) Ha sokan írogattok, akkor lehet, hogy hozok Kísért a múlt folytatást is. :):)

-----------------------------------------------------------------------


Az a bizonyos nagy Ő

Mindenkinek vannak titkai. Kinek kicsi, kinek nagy. A saját titkomat a hatalmas kategóriába tudom sorolni. Bár, ha belegondolok, már nem titok, mert ketten tudunk róla. Én és ő. Meg még ketten, a szüleim. És még ketten, az Ő két legjobb barátja. Csakhogy ez már egy másik Ő. Ez már az a bizonyos Ő. Akinek először kellett volna tudnia. De hiába akarnám elmondani, Ő haragszik rám. És teljesen igaza van. Hazudtam. Mikor megismerkedtünk, akkor én még Mrs. Jason Donovan voltam. Pusztán üzleti alapon mentem férjhez 20 évesen. De ez az én saram és nem másé. Nyílt kapcsolatban éltünk végig. Jason általában valamelyik titkárnőjét döngette, én inkább tartós kapcsolatra vágytam. Dolgoznom sem kellett volna, de én ragaszkodtam hozzá. Így lettem pincérnő egy kávézóban. És így ismertem meg a bizonyos Őt.

A környék legtökéletesebb pasijának a karjaiban kötöttem ki. Boldog volt és boldog voltam. Mindenhol maximálisan teljesített: a pályán, az interjúkon, az értekezleteken, az ágyban… Soha előtte nem vágytam még annyira férfire testileg is, mint rá. Számomra Ő volt Adonisz. Viccelődtem is ezzel, de megpróbálta kivédeni. Nem akarta, hogy tökéletesnek higgye bárki is. Talán ez is nagy szerepet játszott abban, hogy belészerettem. És miatta képes lettem volna tönkretenni egy tökéletes vállalkozást. Mindehhez elég lett volna elválnom. Viszont Jason Donovan keresztbe tett nekem.

Kiderítette az Ő telefonszámát és személyes találkozót beszélt meg vele. Beszámolt neki a „tökéletes” házasságunkról és bizonyítékul elvitte az esküvői fotókat és a házassági szerződésünket. Aznap este ezeket az orrom alá nyomva Ő szakított velem. Teljesen kiborultam a szakítástól, főleg, mikor J. nyíltan vallott a boldogságom teljes lerombolásáról. 4 napot vett igénybe a teljes regenerálódás. Aznap hallottam először a másik őről. A kicsi őről. És ekkor lett egy újabb biztos pontom. Habár Ő nem volt mellettem, őmiatta muszáj volt cselekednem. Elváltam Jason Donovantől és újra Melody Presters lehettem. Mire vége lett a válásnak, ő is velem lehetett. Ragaszkodott ahhoz, hogy ha egyszer találkozik Ővele, ugyanaz legyen a nevük. Így Sebastiannak hívtam őt. Szerettük egymást, nagyon. A szüleim is imádattal néztek rá. Sokáig csak mi ismertük őt. Pontosabban 20 hónapig csak a miénk volt. Utána jött az Ő két legjobb barátja.

Azt mondták, hogy iszonyatosan ki van akadva még mindig. Persze ehhez hozzájárult, hogy folyamatosan kerestem Őt. Tudatni akartam Vele a titkomat, de Ő nem hagyta. A fiúknak sem akartam elmondani, de ő keresztülhúzta a számításaimat, mikor odatotyogott hozzám a kezében a kedvenc autójával és kijelentette, hogy: „Anya, Sebastian, játék!”. Ez pont elég volt a két barátnak, hogy tudják a titkomat. Attól a pillanattól kezdve megpróbálták rávenni Őt, hogy beszéljen velem, de hajthatatlan volt. Én is mindent meg akartam tenni Őérte, de teljesen eltaszított. Tudtam, hogy minden az én hibám, de csak azzal tudtam védekezni, hogy szerettem és nem akartam elveszíteni. Talán ez volt a hatalmas hibám és ezért veszítettem el. De megmaradt nekem belőle valamennyi őbenne. Egészen addig tartották bennem a lelket, ameddig lehetett.

Még az utolsó lélegzetvételemmel is Őérte küzdöttem. A kialakult betegségem sem akadályozott meg semmiben, harcoltam a nagy szerelemért. Mígnem a műtőben nem volt több levegő, nem volt több szívdobbanás. Véget ért e küzdelem, amit 3 éve folytattam. Mindenki ezt hitte egészen addig, ameddig nem lett újra működőképes a testem. A családom, az Ő két barátja mind azon voltak, hogy valamilyen módon visszahozzanak a kómából, de mindez lehetetlennek tűnt. Egészen addig, amíg Kimi el nem hozta őt. Sokáig csak azt hajtogatta, hogy: „Szeretlek, Anya!”, majd a nagy kék szemeivel felnézett Kimire és annyit mondott: „Vigyél Apához!”. A szüleim nem tartották jó ötletnek, de Kimi kitartott őmellette és elvitte Őhozzá.

6 megjegyzés:

  1. Húúú Monshe, látom elemedben voltál! :D
    Érdekesen indul a történet, nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra! Kérlek siess vele... A közpénél kicsit összezavrodtam, úgyh asszen elolvsom még párszor! :)

    Szuper lett! :D
    Puszií
    Tia

    VálaszTörlés
  2. Szijjja Monshe! :)
    Áááááh már itten is van a meglepetés, nagyon vártam ám :)
    Először Nekem is kicsikét zavarosnak tűnt, de mondjuk így este munka után, ez nem is igazán meglepő. :)
    Ha nem gond, kicsit levezetném az olvasottakat, csak azért, hogy tudjam jól értelmeztem -e a dolgokat. Szóval ha mégsem, kérlek jelezd...
    Melody hamar férjhez megy Jasonhoz, igaz nem szerelemből. Nyílt házasságban élnek. Melody pincérnőként dolgozik, mikor megismerkedik Sebastiannal (Ő), akibe beleszeret, de azt a hibát elköveti, hogy nem beszél férjéről. Jason viszont kideríti Seb (Ő) telószámát és mikor személyesen találkoznak, kitálal mindent. Ez sok Sebastiannak és szakít Melodyval. Jason vállalja, hogy Ő pakolt ki a fiúnak. Melody rosszul viseli a szakítást, de 4 nappal később megtudja, hogy kisbabát (ő) vár. Emiatt úgy dönt, hogy elválik. Megszületik kicsiSeb (ő), akiről csak a lány szülei tudnak. 20 hónapos a baba, mikor megjelenik Seb (Ő) két barátja, egyik Kimi, ráadásul ki is derül részükre, hogy ki a gyerek édesapja. Melody komolyan megbetegszik és 3 évig harcol a betegséggel, de kómába esik. Kimi fogja kicsiSebet (ő) és elviszi Sebihez (Ő).
    Lenne viszont két kérdésem. :)
    - A 3 év, az azt jelenti, hogy kicsi ő, már majdnem 5 éves?
    - Azt jól vettem ki, hogy Melody, még mindig kómában van vagy már magához tért.?
    Bocsi, hogy értetlen vagyok a mai napon, remélem ez már csak jobb lesz :D
    Óóóóh és míg el nem felejtem: Nagyon tetszik a történet és már most várom a folytot!!!!!
    Millió puszi,
    Réka

    VálaszTörlés
  3. Mikor mondogattad, a novellát, eszembe sem jutott, hogy ilyen izgi és rejtélyes lesz. Ha ezt tudom, már rég elolvasom, de így maradt a várakozás, hogy felrakd :( :DD
    Habár át kellett gondolnom, amit olvastam, össze tudtam rakni,meg Réka kommentje is ezt bizonyította :)) Nagyon várom, hogy Sebi mit fog szólni a kicsihez,úgyhogy tessék sietni ;)

    VálaszTörlés
  4. Szia Zsanc!
    Ez most sikerült elképzelnem :) Azt a beszélgetést, mikor Monshe mondja Neked, hogy novellát ír/írt. :) És csak most gondoltam bele igazán, hogy: Hogy bírod ki, hogy ne olvasd el előbb a folytokat.? Nem tudom én vagy ˝belehalnék˝ vagy ˝rátörném˝ az ajtót Monshe -ra, mikor otthon van. :D
    Viccet félretéve, érdekes lehet, hogy a ˝szomszéd szobában˝ íródik a folytatás :)
    Puszi,
    Réka

    VálaszTörlés
  5. Szia Réka!
    Régen, mikor még egy gépünk volt, volt, hogy belekutakodtam az írásokba, mikor nem lehetett volna ;P De most már megtértem, jó kislány vagyok, és csak szóban szoktam piszkálódni :D:D

    VálaszTörlés
  6. Na jó, ki az aki nem tette volna meg a helyedben :)
    Egy kis piszkálódás pedig belefér testvérek között. :) Nekem két jóval idősebb tesóm van és még ma is előfordul, hogy piszkáljuk egymást. :)

    VálaszTörlés