2010. július 7., szerda

Kísért a múlt - 4. rész

- Szóval ennyi lenne a történetem…- néztem Evangeline-re.

- Már értem, hogy miért voltál olyan fehér, mikor ideértem. A félelmeidet és a kétségeidet pedig már meg sem említem.

- Mit tudok ebben a helyzetben csinálni? Seb előbb vagy utóbb be akar neki mutatni- temettem az arcom a két kezem közé.

- Miért nem mondtad el neki eddig?- húzta fel a szemöldökét.

- Gyerek volt, mikor megismertem. És rajongott a Forma-1-ért. Nem volt szívem elrontani azt a képet, hogy ő egyszer majd ellenük mehet, és majd jóban lehetnek. Mit értem volna el azzal? Egy tehetséget fosztottam volna meg a sikertől. És ő az unokaöcsém- feleltem a lánynak.

- Akkor marad a menekülés, ameddig csak lehetőséged van rá- összegezte a lány.

- Azt hiszem, igen- bólintottam.

- Eva királylány, isten hozott Melbourne-ben!- ért mellénk Seb.

- Szia, Sebi!- mosolygott rá a lány.

- Miért hív mindenki Sebinek? Gyereknek érzem magam tőle- ült le mellénk morcosan.

- Mennyi is vagy?- gondolkoztam el látványosan. – 20 leszel júliusban, ugye? Akkor még gyerek vagy.

- Én azért szeretem a Sebit, mert abból nekem lejön, hogy mennyire vidám tudsz lenni- mondta Evangeline.

- Tényleg?- fordult felé a srác.

- Nekem igen- bólintott rá Eva.

- Akkor ha gondolod, neked megengedett- kezdett el vigyorogni Seb.

- Örülök neki. Viszont most mennem kell, mert jön a megbeszélés, és ott kell lennem Roberttel- állt fel az asztaltól. – Később még találkozunk! Sziasztok!- köszönt el.

- Szia!- intettünk neki Sebbel egyszerre.

- Amúgy mit dolgozik?- néztem unokaöcsémre.

- Sajtófőnök- felelte Sebi.

- Jó embernek öntöttem ki a szívem- sóhajtottam fel kicsit elkeseredve.

- Ő nem fog szólni semmit- biztatott Sebastian. – Ő a sajtófőnök, ő tudja a legtöbb titkot és ő tartja meg mindenki titkát. Még nem volt olyan, hogy kiderült volna valami miatta.

- Akkor bízhatok benne?- néztem reménykedve a kedvenc rokonomra.

- Csak annyira, amennyire bennem- mosolyodott el.

A hasonlat egészen megfelelő volt. Ő volt az, aki a családomból a legközelebb állt hozzám. Nagyon szerettem a szüleimet is, de mióta Németországba költöztem, menekülve a múltam elöl, Seb lett az, aki tud rólam mindent. Vagyis majdnem mindent. Mert nem ismeri azt, ami Kimivel történt közöttünk. De talán jobb, hogy nem tudja, abból csak baj lenne. És nem nekem lenne bajom…

2 megjegyzés:

  1. Óóóóh Monshe, hogy tudtad ezt tenni velem?:D:D
    A legutóbbi rész óta vártam az újat, mert azt hittem megtudok valamit. Erre első mondatod: ˝Szóval ennyi lenne a történetem˝ Először arra gondoltam, hogy valahogy elszalasztottam egy részt. :) De nem :D
    Eva pedig lehet jobb lenne ha elmondaná Sebinek a dolgot. Egyrészt azért, mert előbb-utóbb megtudja Sebi (akár Kimitől), másrészt azért, mert talán akkor már mi is megtudjuk :)
    Nagyon tetszett :):) És bár nem tudtuk meg a lényeget, tudod, hogy így is imádlak :)
    Millió puszi,
    Réka

    VálaszTörlés
  2. Bocsánat nem Eva -nak elmondani a dolgot Sebinek, hanem Zoé -nak. :) Még jó, hogy nem két nap múlva esett le, hogy rosszat írtam. Mentségemre szóljon, hogy sok volt ma a munka...

    VálaszTörlés