Az élet nehézségei

28. rész

A következő hetek szinte elrepültek mellettem. Vagy Sebastiannal azon agyaltunk, hogy miként oldhatnánk meg a helyzetet, vagy éppen közös ebédeken és minden máson kellett megjelennem a „vőlegényemmel”, esetleg egy-egy esküvői ruhapróba és akkor a futamok már csak ráadás. Kínában Seb remekelt, pole-ból indulva esős versenyen rajt-cél győzelmet aratott. Bahreinben nem volt ilyen szerencséje, ott 2. lett a versenyen. Barcelonában ismét Jenson oldalán volt Fortuna, hiába indult Seb a 2. helyről, csak a 4. lett. És ne is beszéljünk Monaco-ról, mert elég gyorsan sikerült kiesnie. Időközben az esküvőnket június 7.-re tűzték ki a szüleim. Hiába pöröltem velük, hogy nekem akkor Isztambulban kell lennem, nem voltak hajlandóak rám figyelni. Így jutottunk el oda, hogy hétfőn délutánra Sebastiannál voltak a szülei, a 3 testvére, Kimi, Bell, Fabian, Jane és Bruno is. A mi kedvenc finn- olasz-spanyol párosunk vetett fel még korábban egy eshetőséggel és úgy tűnt, nincs más választásunk. Ezért is hívtuk össze a kis kupaktanácsot. És persze, hivatalosan is be lettem mutatva a Vettel családnak. Ettől talán féltem is kissé, de nem volt semmi fennakadás. Egyből elfogadtak, sőt, úgy tűnt, hogy jobban örülnek nekem, mint Hannának. Csak éppenséggel arról nem tudtak, amiért hívtuk őket.

-Anyu, apu, Steph, Mel és Fabian!- sorolta Seb a családjának a tagjait és végig is nézett rajtuk.- Tudjátok, Ada egy igen befolyásos és előkelő család tagja. A szülei pedig ősi szabályok szerint akarják férjhez adni.- mutatott az asztalon heverő gyűrűre.

-Azt mondtad, hogy a szülei férjhez akarják adni?- lepődött meg Heike.

-Igen. Jövő vasárnap. És kötelező.- válaszolt a bátyám. A szemeimet ismét ellepték a könnyek. Igen érzékenyen érintett a téma. Jane védelmezően ölelt meg.

-Rengeteg ötletünk volt azzal kapcsolatban, hogy miként akadályozhatnánk meg a dolgot, de sorra dőltek meg a lehetőségek. Csak egyetlen egy lehetőségünk maradt. És ezt Kimi mondta ki először.- nézett a német a barátjára.

-Arra célzol, hogy…?- kerekedtek el Melanie szemei.

-Szombaton megnősülök.- mondta ki végül Seb a dolgot. Mindenki csak nézett rá, majd rám.

-Kisfiam, beszélhetnénk?- állt fel Sebi mamája is és elmentek a konyhába. Csak néztem utánuk elkeseredve, majd kirohantam az udvarra. A könnyeim az arcomat mosták, de nem érdekelt. Nem értettem önmagam, mivel számítottam arra, hogy ellenezni fogják a dolgot. Mégis rosszul esett a dolog.

-Mi a baj?- kérdezte egyből Stephanie.

-Tudod, Ada rettentő nehezen viseli a dolgokat, mióta tudja, hogy a szüleink azt akarják, hogy viselje el, férjhez kell mennie. Fél az idegenektől, eltaszítja magától azokat, akik szeretik, nem érintheti meg, csak Sebastian és menekül a rossz vélemények elől.- sorolta Bruno.

-Azt hiszem, ez nem meglepő a helyzetében.- mondta Seb apukája.

-De még jobban tetézte a bajt, hogy többször idejött Uve, aki eljegyezte. És nem bánt vele kedvesen, sőt… Eléggé erőszakos volt.- tette hozzá a mi Fabianunk.

-Nem kellene utána menni?- kérdezte Sebi öccse.

-Sajnos nem engedné, hogy megvigasztaljuk.- felelte Jane. Ezalatt a konyhában anya és fia vitáztak.

-Miért nem érted meg, hogy szeretem?- fakadt ki a srác végül. Egy darabig tűrte a vitát, de végül be kellett látnia, hogy az anyja nem akar jobb belátásra térni.

-Ezt tökéletesen megértem.- válaszolt Heike.- De az nem megoldás, hogy feleségül veszed egy ilyen rövid kapcsolat után. Honnan tudod, hogy nem az a sorsa, hogy annak a másiknak a felesége legyen.

-Megváltoztatom a sorsát. Nem engedem, hogy miattad elmaradjon az esküvőnk. Akár tetszik, akár nem, én feleségül veszem Adát.- fordult az ablak felé és meglátott kinn, a hintaágyon. Tudta, hogy miért ücsörgök ott, egyedül, ezért szó nélkül hagyta ott az anyukáját. Kiviharzott a ház hátsó ajtaján és meg sem állt addig, amíg nem ért mellém. Felnéztem rá és azonnal a nyakába vetettem magam.

-Én…. én….- kezdtem szipogva.

-Ne szólj semmit, nem kell mentegetőznöd!- ölelt át. Ő volt az egyetlen, aki hosszabb távon mellettem lehetett.

-Tudom, nagyon hisztis vagyok.- bújtam ki az öleléséből. Megpróbált visszahúzni a karjaiba, de nem engedtem.- Kezdek olyan lenni, mint Hanna.

-Ezt azonnal felejtsd el!- szólt rám.- Sosem leszel olyan, mint ő.

-De folyton nyafogok és…

-Hagyd már abba! Egyáltalán nem hasonlít a két helyzet. Te jogosan félsz valakitől és emiatt nem bízol az emberekben. Ő pedig mindig hisztis volt, állandóan nyafogott, nem volt egy pillanata sem normális. Mint mondtam, nem ugyanaz a dolog.

-Szeretlek!- suttogtam, hetek óta először. Magához húzott és gyengéden megcsókolt.

-Fiam!- szólt a mamája, mire szétrebbentünk.- Van már ruhátok?

Ezen Sebastian csak mosolygott, majd megfogta a kezem és visszamentünk a házba.

29. rész

A következő hetünk kész kavalkád volt. Elkezdődtek az esküvői előkészületek. Sokszor el sem akartam hinni, hogy férjhez fogok menni. A menyasszonyi ruhámmal sem bíbelődtem sokat, egy egyszerű, selyem, testhez simuló, gyöngyökkel díszített darabra esett a választásom. Ezt a lakásomban rejtettem el, ragaszkodtam hozzá, hogy Seb egy pillanatra se lássa. Mikor kislányként az esküvőmet tervezgettem, mindig úgy gondoltam rá, hogy nagy és fényűző lesz, rengeteg emberrel és mindenki erről fog beszélni. Ehelyett mindketten írtunk egy listát, hogy kit akarunk meghívni. Be kell vallanom, az enyém jóval kecsesebb lett.

Sebastian:                                            Ada:

-Heike                                                 -Bruno

-Norbert                                              -Jane

-Stephanie                                           -Fabian

-Melanie

-Fabian

-Kimi

-Anabell

-Christian Horner

Az ő 8 meghívottja mellett nekem volt 3. Nem lesz nagy esküvő, az biztos. Seb Kimit kérte fel tanúnak, míg én Jane-t. Az utolsó estéhez elérve pedig jöhetett a búcsú. A Sebastian szobájában voltunk. Elterültünk a földön és csak néztük egymást.

-Holnap már Frau Vettel leszel.- simított ki egy hajtincset az arcomból.

-Be kell vallanom, megrémiszt a dolog.- húztam magam kisebbre.

-De ugye nem azért, mert nem akarod a dolgot?- húzta fel a szemöldökét.

-Nem. Csak a helyzet miatt. Tudod, nem így képzeltem a dolgot.- ültem fel.

-Azt hiszem, március elején én is mást mondtam volna.- jegyezte meg és mögém ült.- El akartam jegyezni.

-Sosem mondtad.- fordultam hátra.

-Féltem, hogy megbántalak vele. És nem akartam, hogy a még el sem kezdődött kapcsolatunk tönkremenjen.

-Azért örülök, hogy a nagy nap előtt bevallottad.- hajtottam a fejem a vállára. Ekkor nyílt ki az ajtó.

-Ada, ideje mennünk.- kukucskált be Jane.

-Egy perc és megyek.- mosolyogtam, így barátnőm távozott.- Hallottad, mennem kell.

-Nehéz lesz nélküled. Már megszoktalak magam mellett.- álltunk fel. Szorosan magához húzott és megcsókolt. Lekísért a földszintre is. Jane és Anabell jött velem, de Heike megígérte, hogy reggel átjön, hogy segítsen az előkészületekben. A lányokkal sokat beszélgettünk, főleg a jövőről. A nappaliban ágyaztunk meg néhány szivacson, mivel az emeleten nem fértünk volna el egy szobában. A beszélgetésünkből kiderült, hogy Jane és Fabian igazán jól kijönnek, Bell és Kimi pedig már az esküvőjüket tervezik és már megtalálták a közös házukat, ami alig 10 percnyire lesz tőlünk kocsival. Elaludnom nem sikerült valami hamar, és ébredni is korán ébredtem. Szerencsére nem voltak karikák a szemem alatt és nem is éreztem fáradtnak magam. A reggeli után letusoltam, majd a lányok el is kezdték a széppé tételemet. Először a hajammal bíbelődtek és a legnagyobb vita abból volt, hogy feltűzzük, vagy hagyjuk szabadon lógni.

-Elég!- szóltam, mikor már meguntam.- Fel is tűzitek és szabadon is hagyjátok.- feleltem. Végül csináltak egy kis kontyot, de pár tincset kívül hagytak és ezeket hajsütővassal göndörítették be. Utána jöhetett a sminkem. Mivel az esküvői csokromban vörös rózsák vannak néhány szál fehérrel, ezért csak egy természetes, kissé piros árnyalatú sminket kaptam. Mire a ruhámat kellett felvennem, Heike is megérkezett. Segítettek belebújni a ruhámba, majd a lányok is mentek összeszedni magukat, így egyedül maradtam a leendő anyósommal. Még elvégezte rajtam az utolsó simításokat. Segített felvenni a cipőmet, megigazította a ruhám, feltűzte a fátylamat. Odaálltam a hatalmas tükör elé és farkasszemet néztem önmagammal.

-Van egy lánc, amit Sebastiantól kaptam.- lépett mellém a nő.- 2 medál volt rajta. Megígértem neki, hogy az egyik medált egy láncra fűzöm és a menyasszonyának ajándékozom az esküvő előtt, ha úgy gondolom, hogy boldog lesz vele. Tudod, az elmúlt héten sokat gondolkoztam, hogy mi legyen a lánc sorsa. De be kellett látnom, hogy a fiam nem véletlenül teszi azt, amit.

Ezzel mögém lépett és a nyakamba akasztott egy gyönyörű láncot, amin egy apró, békegalamb medál lógott. Az ő nyakában is ugyanez volt.

-Köszönöm.- mondtam és könnyekkel a szememben megöleltem.

-Ne sírj, lányom, mert elkenődik a sminked.- mosolygott és gyorsan felitatta a könnyeim egy zsebkendővel. Ekkor léptek be a lányok is.

-Itt van Bruno.- mondta Jane. Ők hárman előrementek. Én még egyszer megnéztem magam a tükörben, majd elindultam lefelé a lépcsőn.

30. rész

Ahogy a bátyám meglátott, tátva maradt a szája.

-Csodaszép vagy, hugi.- jegyezte meg, mikor leértem mellé.

-Köszönöm.- pirultam el és kifelé indultunk. Bezárta a lakás ajtaját és elindultunk a kocsihoz. Megmosolyogtam a dolgot, mikor beültem a Ferrarimba.

-Tudod, azt akartam, hogy stílusos legyen az érkezésed.- mosolygott, mikor beszállt mellém.

-Az lesz.- mosolyogtam én is. Nem sokkal azután, hogy véglegesen elhagytuk a házam, megcsörrent a bátyám telefonja. Alig beszélt 2 szót, odanyomta a kezembe.- Igen?- szóltam bele.

-Téged miért nem lehet elérni?- kérdezte az apám dühösen.

-Talán azért, mert ki vagyok kapcsolva.- feleltem higgadtan.

-Egy óra múlva legyél itthon. A vőlegényeddel ebédelsz.- jelentette ki.

-Nem fog menni.- feleseltem. Nem hagyhatom, hogy tönkretegye az esküvőmet.

-Azt mondtam, hogy ott leszel. Akár tetszik, akár nem.- kiabált.

-Én pedig azt mondtam, hogy nem leszek ott. És ha most megbocsátasz, elkések az esküvőről.- mondtam és lecsaptam.- Ha nem gond, kikapcsolom.- néztem Brunora.

-Csak nyugodtan.- válaszolta, így kikapcsoltam a telefonját. A templomhoz egész gyorsan odaértünk. Már mindenki benn volt. Kiszálltunk a kocsiból és felnéztem az égre. A nap sugarai táncoltak, a szellő lágyan simogatta a természetet, a madarak szerelmesen daloltak. Tökéletes volt minden ahhoz, hogy férjhez menjek. Mikor beléptünk a templom főhajójába és elindultunk a sorok között a nászinduló ütemére, a szívem beleremegett. Láttam a vőlegényemet, tökéletes fekete öltönyben, elegánsan és elámulva. Amikor odaértünk mellé, Bruno rámosolygott, majd átadott. A pap meg is kezdte a ceremóniát. Én egy kissé félős igennel, míg Seb egy elhadart igennel válaszolt a kérdésére. Majd előkerültek a gyűrűk is. Végül pedig kijelentette, hogy férj és feleség vagyunk. Az első hitvesi csókunk igen forróra sikeredett, de nem bántuk. A templomi szertartás után átmentünk az anyakönyvvezetőhöz is, hogy hivatalossá tegyük az eskünket. Innen pedig a közös otthonunkba távoztunk. A Ferrarit most Seb vezette.

-El sem hiszem, hogy a feleségem vagy.- mondta útközben.

-Én sem nagyon.- néztem az arcára. Egy édes félmosoly volt rajta.

-Nézd meg a gyűrűnket. Remélem, hogy tetszeni fog.

Lehúztam az ujjamról az ékszert és körbeforgattam. Meg is találtam rajta, amit keresnem kellett. Gravíroztatott rá: A&S.

-A tiéden is?- kérdeztem, miközben vissza is húztam a gyűrűmet. Bár még csak egy órája volt rajtam, megszoktam.

-Igen, azon is.- mosolygott.- Rajtad pedig ott a békegalamb.

-Igen, anyukád teljesen elfogadott.- érintettem meg a láncot. Tudtam, hogy mennyire fontos neki ez a dolog. A házban pedig jöhetett a koccintás és az ünnepi ebéd. A köszöntőt Kimi mondta.

-Február végén egy este Sebastiannal ültünk az egyik szórakozóhelyen. Akkor meséltem neki, hogy mennyire jól érzem magam Anabellel. Ő akkor jelentette be, hogy el akarja jegyezni Hanna-t.- nézett ránk. Kíváncsi voltam, hogy mi lesz a dolog vége.- Majd néhány nap múlva meglátogattam őt itt, és akkor nem tudott mást tenni, csak áradozni az új asszisztenséről. Még azon a héten történtek dolgok közöttük, majd a következő héten kikerültek azok a bizonyos Red Bull plakátok, utána néhány nappal pedig kézen fogva sétálgattak a paddockban. Ha ezt nem nevezzük szerelemnek első látásra, akkor nem nagyon tudom, hogy mit lehet annak mondani. Bevallom, én már akkor reméltem, hogy ti összekötitek az életeteket, mikor először láttalak, Ada.- nézett rám.- Ezért emelem poharam rátok, akik szembe mernek szegülni mindennel és mindenkivel annak érdekében, hogy együtt lehessetek boldogok. Adára és Sebastianra!- emelte meg a poharát Kimi. Mindenki megismételte a nevünket, majd ittak az egészségünkre. Utána pedig kezdődhetett az ebéd, ami nem telt nyugodtan.

31. rész

Alig kezdtünk neki a főfogásnak, csöngettek.

-Ki lehet az ilyenkor?- kérdezte Heike, és felállt, hogy kinyissa.

-Kicsim, mi a baj?- kérdezte Seb.

-Félek.- suttogtam és szorosan hozzá bújtam. Úgy tűnt, hogy nem volt alaptalan a félelmem, mert alighogy az anyósom kinyitotta az ajtót, beviharzott az apám és Uve Kasten.

-Ada Freistein!- kiáltotta mérgesen.-Hogy merészelsz ellentmondani nekem?

-Hogy beszél a lányával?- állt fel Norbert.

-Maga meg ki?- vetette oda félvállról.

-Sebastian édesapja vagyok.- felelte mérgesen.

-Mit érdekel az engem. Ada, kelj fel és irány a kocsi. Ne akard, hogy én vigyelek oda.- lépett felém és mellette ott trappolt Uve is.

-Ada nem megy sehová.- szólalt meg most Fabian.

-Már egy Freistein is ellentmond nekem?- döbbent meg az apám.- Nem elég, hogy a saját vérem? 200 éve nem történt hasonló a Freistein dinasztiában.

-Már nem vagyok Freistein.- szólaltam meg halkan.

-Miket beszélsz, te bolond?- dörrent rám.

-Csak azt mondja, hogy már Vettel lett.- válaszolt a bátyám.

-V-E-T-T-E-L?- betűzte szinte üvöltve. Remegve bújtam Seb karjaiba.- HOGYAN MEHETTÉL FÉRJHEZ EGY SENKIHEZ?

-A fiam nem egy senki.- állt elé Heike és felpofozta.- És ha maga vagy a kis talpnyalója még egyszer így mer beszélni a menyemmel, nem állok jót magamért.

-Itt az ideje, hogy távozzanak.- kezdte el őket kilökdösni Seb édesapja.

-Ada, jól vagy?- léptek oda többen is mellénk. Görcsösen kapaszkodtam a férjem ingjébe és csak bámultam ki a fejemből. Nagy nehezen sikerült kivinniük az udvarra, ahol a friss levegő és némi nyugtatás után rendben voltam. Befejeztük az ebédet, majd mindenki elment átöltözni. A cuccaim egy része már itt volt, de még lesz mit átpakolnunk. Már mentem volna be a Sebastian szobájába, mikor elkapta a karom.

-Eggyel arrébb.- mosolygott. Meglepve néztem rá, hiszen nem tévesztettem ajtót. De utána kiderült, hogy miért mondta. A következő szoba egy kicsivel nagyobb volt és itt rendezte be a közös hálónkat.

-Gyönyörű lett.- mondtam, miközben körbenéztem. A szoba falai tejeskávé színűek voltak, a fa bútorok mind tölgyből készültek, a fotelok, a sötétítők és az ágy huzata pedig krémszínű volt. Minden összhangban volt. Gyorsan átöltöztünk hétköznapi ruhába, majd lementünk, hogy segítsünk. El akartam mosogatni, mikor mellém lépett Heike.

-Eszedbe ne jusson!- vette ki a kezemből a tányért, amit a vízbe akartam mártani.- Bár nincs nagy lakodalom, azért mégiscsak ma volt az esküvőtök. Ne csináljatok semmit, hanem élvezzétek egymás társaságát.

Sebastian is hasonló dolgokat hallhatott, mert az udvaron futottunk össze. Megtárgyaltuk, hogy tényleg nem csinálhatunk semmit, majd inkább letelepedtünk a kényelmes kerti padunkra és ott töltöttük az időnket. Mikor készen lettek a többiek, ők is kijöttek és együtt töltöttük az időd. Este pedig mindenki elbúcsúzott tőlünk. Kimi és Anabell visszamentek Kimi házába, Bruno ment a lakásába, Jane, Fabian és Seb kis családja elmentek Zürichbe, a lányhoz. Hiába marasztaltuk őket, azt mondták, hogy majd jönnek vissza másnap, de megérdemeljük, hogy a nászéjszakánkat kettesben töltsük. Együtt mentünk el a fürdőbe, ahol megtöltöttük a kádat vízzel és együtt lubickoltunk, majd egy törölközőt csavarva magunk köré bementünk a hálóba.

-Sosem hittem, hogy ennyire különleges lesz a nászéjszakám.- suttogta, miközben megcsókolt és óvatosan az ágyra fektetett. Ez volt az első alkalom, hogy együtt voltunk. Azt hiszem, az volt a legokosabb dolog, hogy vártunk eddig. Különlegesebb volt minden korábbinál, minden olyan éjszakánál, amit férfivel töltöttem. A testünk egy ritmusra mozgott, a lelkünk eggyé vált és minden tökéletes volt. Ez volt a közös életünk kezdete és tudtuk, hogy soha nem fogjuk elfelejteni.

32. rész

Másnap reggel Sebastian ébredt korábban. Bár nem mondható olyan korainak, mivel már 10 óra is elmúlt. Hagyta magának, hogy visszagondoljon az előző éjszakára újra és újra. Be kellett látnia, hogy megérte várni. A nászéjszakája olyan volt, mint egy álom. És a felesége ott feküdt a mellkasán. Óvatosan átölelte a lány meztelen hátát. Minden pillanatban elkápráztatta a szépsége. Viszont nem tudott túl sokáig elcsábulni, mert ébredezni kezdtem. Ahogy kiment a szememből az álom, az első dolog, ami eszembe jutott, hogy Seb arcát akarom látni. Éreztem, hogy a kezével a hátamat cirógatja. Kicsit feljebb emeltem a fejem és arra fordultam, amerre az arcát sejtettem. Lassan kinyitottam a szemem és megláttam az ő szemeit.

-Jó reggelt, Frau Vettel!- köszöntött.

-Magának is, Herr Vettel!- cirógattam meg az arcát. Kicsit feljebb csusszantam és meg is tudtam csókolni.

-Hogy telt az első éjszakád feleségként?- érdeklődött.

-Csodásan, istenien, mennyeien, elképzelhetetlenül jól.- nevettem.

-Akkor ugyanúgy, mint nekem.- játszott a hajammal.

-Valószínűleg.- ültem fel.- Közös reggeli tusolás?

-Benne vagyok.- pattant ki egyből az ágyból. Legalább fél órát álltunk a tus alatt, majd összeszedtük magunkat és felhívtuk a Sebastian kis családját, hogy melyik étteremben ebédeljünk. Oda beszéltük meg a találkozót is. Mikor beléptünk, még nem voltak ott. Leültünk a legnagyobb asztalhoz, egymás mellé. Megjelent mellettünk egy pincérnő. Amint ránéztem, azt hittem, menten leájulok a székről.

-Hanna?- kérdeztem szinte fuldokolva. Ott állt előttünk teljes életnagyságban Seb exe.

-Mi ilyen meglepő? Talán neked az ilyen munka túl megerőltető?- kérdezte hisztisen.

-Lehetne, hogy ne veszekedjünk?- szólt a férjem.

-Édesem, te juttattál ide engem. Még nem tudod, hogy ez mekkora hiba volt.- mosolygott gúnyosan.

-Jobb lenne, ha valaki más szolgálna ki. A végén még valami bajom lesz az ételtől.- mondtam a lánynak.

-Eszembe sem jut kiszolgálni titeket. Csak szólni akartam, engem nem tudtok egykönnyen lerázni.- suttogta, majd eltipegett.

-Miért kellett lesüllyedned az ő szintjére?- kérdezte Seb kissé sértve.

-Sajnálom. Nem tudom, miért tettem.- hajtottam le a fejem bánatosan.- Azt hiszem, bántotta a lelkem, hogy megint a közelünkben van.

-Kicsim, már a tiéd vagyok.- fogta meg a kezem és megforgatta a gyűrűmet.

-Tudom.- mondtam halkan és hozzábújtam, megbocsátást remélvén.

-Nem haragszom, csak nem akarom, hogy olyan szintre süllyedj, mint ő. Nem illik hozzád.- simogatta meg az arcom.

-Bátyus, az tényleg Hanna?- robbant be Fabian elsőként.

-Igen, tényleg.- fintorgott az említett.

-Megdobálhatom paradicsommal?- ült le Melanie.

-Vagy esetleg céklával? Mert azt nem lehet kimosni.- foglalt helyet Stephanie is.

-Lányok, ne legyetek ennyire gonoszak.- jött Heike is.

-De szívem,- jelent meg Norbert is- kivételesen igazuk van.

A közös ebéd igazán szórakoztatott. A lányok és Fabian szívesen ejtettek el mondatokat Hanna-val kapcsolatban, és egyik sem dicséret volt. A drágámat az elején zavarta a dolog, de szép lassan ő is feloldódott és neki is volt egy-két megjegyzése.

-Arra gondoltam, hogy délután elmehetnénk egy kicsit úszni.- vetette fel Sebastian.

-Úszni? Ilyen időben?- szörnyedt el Heike.

-Anya, ne aggódj! Van egy remek fedett uszoda úgy 20 percnyire. Oda akarok elmenni.- simogatta meg a szemben ülő anyukája kezét.

-Én azt hiszem, kihagyom. Inkább csinálok nektek valami finom vacsorát. Úgyis éhesek lesztek.

-Én pedig maradok anyátokkal.- mondta a papája, mikor rá tévedt a tekintetünk.

-Akkor elég egy kocsi is.- mondtam és arra gondoltam, hogy végre felavathatjuk a nemrégiben vett Cadillac Escalade-ünket. Bár… mikor elindultunk, hogy vegyünk egy kocsit, akkor Sebastian azt mondta, hogy valami egyszerűt és hétköznapit akar. Na, ezzel pont ezeket nem találta el. De legalább kényelmesen el fogunk férni, mikor megyünk az uszodába. Hazafelé az étteremből írtam sms-t Anabell-nek, Jane-nek és Brunonak, hogy ha van idejük, meg kedvük, 3 körül megyünk úszni. Szinte biztos voltam benne, hogy mindenki jönni fog majd. Otthon pedig elkezdtük összeszedni a dolgainkat.- Édesem, nem tudod, merre tettük a fürdőruhámat?- kérdeztem Sebastiant, aki közben bele volt merülve valami videójátékba. Persze az öccse is ott ücsörgött mellette.

-Melyiket is?- állította meg a játékot és rám nézett. Odaléptem mellé és a fülébe súgtam.

-Azt, amelyikre azt mondtad, hogy ha még egyszer rajtam lesz, nehezen fogod kibírni, hogy ne szabadíts meg tőle azonnal.

Mialatt beszéltem, az ajkaim érintették a fülét. Mélyen a szemembe nézett és tudtam, hogy sikeresen eltereltem a figyelmét minden másról.

-Azt hiszem, azt úgy tettem el, hogy csak nehezen találjuk meg.- mosolyodott el.- De a többi ott van, a második fiókban.

-Köszönöm, édesem.- adtam neki egy csókot. Még összedobáltam, amire nagy szükségünk volt, majd mindenki átöltözött fürdőruhába és fél 3-kor elindultunk úszni.

33. rész

Gyorsan odaértünk az uszodához. Leparkoltunk, majd bementünk. Lepakoltuk a cuccunkat egy kupacba és mentünk is volna a vízbe, de megérkeztek a többiek is. Név szerint Jane, Fabian, Bruno, Kimi, Anabell és egy számomra ismeretlen férfi.

-Sziasztok!- köszöntek és ők is lepakoltak.

-Ő Mark, az edzőm.- mutatta be a férfit Kimi azoknak, akik még nem ismerték.

-Tudtam, hogy érteni fogod.- nevetett Seb és a 3 férfi el is vonult a medence másik végére, edzeni. Mi is bementünk a vízbe és remekül szórakoztunk. Persze a helyi vízilabda csapat tagjai is pont akkor edzettek. Figyeltük őket a lányokkal és megállapítottuk, hogy nekünk sokkal becsületesebb és helyesebb pasijaink vannak. Majd ketten oda is jöttek hozzám és Anabell-hez, akivel éppen a partról figyeltük a fiúkat.

-Sziasztok, lányok!- vigyorgott a fekete hajú.

-Foglaltak vagyunk.- vágta rá barátnőm. A srácok akkor másztak ki a medencéből.

-Valami gond van?- kérdezte Kimi, amikor odalépett.

-Gond? Ugyan.- legyintett a barna hajú.

-Akkor?- nézett rájuk Seb, miközben elvette tőlem a törölközőjét.

-Csak elhívnánk a hölgyeket egy üdítőre. Vagy akár többre is.- vigyorgott a fekete.

-Talán akkor, ha legyőztök minket úszásban.- adott ultimátumot a Jégember.

-Kimi!- kiáltottunk fel Anabellel. De a srácok nem figyeltek ránk, így maradt az imádkozás. Mark lett a bíró. Persze a többiek is odajöttek hozzánk.

-Minimum belefojtom a medencébe a férjedet és Kimit is, ha nem nyernek.- morgott mellettem Bruno.

-Azzal el leszel késve, mert mi előbb megtesszük.- vágta rá Bell. A 4 fiú felállt a rajtkövekre, majd a sípszóra beleugrottak a medencébe. 100 m gyors volt a táv. Fél távig fej-fej mellett haladtak, majd mindenki begyújtotta a rakétát. Végül a mi két „versenyzőnk” csapott a célba először. Kiszálltak és megölelgettek minket.

-Soha többé ne merj fogadás tárgyának kitenni, jó?- kértem kissé mérgesen a férjemet.

-Sajnálom, kicsim.- ölelt át és megcsókolt.

-Hát, srácok, ennyi volt a mi kis beszélgetésünk.- mondta Ana.

-És a másik 3 hölgy közül valaki?- néztek a mögöttünk álló Jane-re, Melanie-ra és Stephanie-ra.

-Bocsi, a lányok mind foglaltak.- vágtam rá és a kis csapatunk elindult a szauna felé. El is foglaltunk egyet.

-Amint elvettem Anabellt, már hozzánk fogtok járni úszni és szaunázni.- mondta Kimster.

-Egy medence nálunk is lesz.- mondta Sebastian.

-Tényleg?- kérdeztünk egyszerre a nővéreivel és az öccsével.

-Most miért ne? Akkor nem kell eljárnunk és ott biztos, hogy nem fognak idióták leszólítani.- felelte a drágám.

-Még valami ötlet?- nézett körbe az unokaöcsém.

-Elköltözöm otthonról.- jelentette ki a bátyám.

-Ugye, nem akarod, hogy családi dráma legyen?- érdeklődtem.

-Nem, már mondtam apának. De úgy tűnt, nincs nagyon kifogása ellene. Most éppen az új kislányát ajnározza.- fintorgott Bruno.

-Máris talált valakit a helyemre?- döbbentem meg.

-Nem volt olyan nehéz.- motyogta Fabian neheztelő hangon.

-Csak nem…?- fordultam felé.

-Az én egyetlen kishúgom, Gabrielle. Látnod kellett volna, hogy milyen örömmel fogadta, mikor apád bejelentette, hogy őt akarja a lányának. Anya ki is borult rendesen.

-Szegény keresztanyu. Nem érdemelte meg, hogy a saját lánya így elárulja.- ingattam a fejem és közben Seb ölébe ültem.

-De azért örömre is van oka.- folytatta tovább a srác.- Bemutattam neki Jane-t és úgy tűnik, hogy tetszik neki a barátnőm.

-Akkor ismered a leendő anyósodat?- mosolyogtam barátnőmre.

-Ott még azért nem tartunk.- pirult el a lány.- De megismertem a legjobb pótmamát.

Abban biztos voltam, hogy Sofia tényleg kedvelni fogja őt. És Jane anyukája pedig nagyon hasonlított a keresztanyámra. Így reméltem is, hogy ha egyszer találkoznak, a barátnőm rátalál majd arra, aki az édesanyja helyett lehet a támasza.

34. rész

Hamarabb eljött az utazás ideje, mint ahogy gondoltam. Isztambulba mentem először Sebastian feleségeként. Volt bennem némi izgalom, bár nem tudom, hogy mitől féltem. Szerda reggel foglaltuk el a szobáinkat, mivel este Seb részt vett a focimeccsen. Imádtam nézni, ahogy rohangál a labda után. Párszor sikerült mellérúgnia, de ez sem gátolta meg, rohant tovább. Mikor vége lett a meccsnek, lementem az öltözőkhöz és ott vártam rá. Fisico-val és Nicoval éppen komolyan elemezték a meccset, ahogy kiléptek az öltözőből.

-Elvesztettél valamit, Sebastian?- kérdezte Giancarlo, mert amikor a férjem meglátott, megállt és elkezdett kutatni a táskájában.

-Nem… mindjárt… megtalálom…- matatott, majd felegyenesedett.- Meg is van.- mosolygott és visszahúzta a karikagyűrűjét.

-Te nem is szoktál ékszert hordani.- jegyezte meg Nico, mivel közben felkerült a karkötője is, amit vett Ausztráliában.

-A dolgok változnak.- rántotta meg a vállát, majd mellém lépett.

-Jók voltatok, fiúk!- mosolyogtam a srácokra.

-Köszi, Ada!- feleltek, majd mentek is.

-Te meg zseniálisan fociztál.- nyomtam egy csókot a drágám szájára.

-Azért annyira nem voltam jó.- ölelte át a vállam és kifelé indultunk.

-Ez annyira nem jó ötlet.- vettem le a kezét, mire megtorpant.- Csak a fotósok meg a rajongók miatt.- léptem oda hozzá és megcsókoltam.

-Hozod rám a szívbajt.-morogta, miközben elindult ki a stadionból.

-Akkor várlak a hotelben.- szóltam utána és elindultam a lelátók felé. Szerencsére tudtam csatlakozni a szurkolókhoz, így senki nem vett észre. Fogtam egy taxit és visszavitettem magam a szállodába. Rengeteg szurkoló ácsorgott előtte, mint kiderült, Kimi éppen percekkel előttem érkezett. Nagy nehezen átverekedtem magam a tömegen, majd elindultam befelé.

-Hé! Sebastiant hol hagytad?- állított meg Kimi. A rajongók persze egyből fújtak rám, mert velem beszél.

-A stadionnál hasonlóan jár el, mint te most.- mosolyogtam.- További jó kapcsolatápolást!- veregettem meg a vállát és bementem az épületbe.

-… De tényleg én vagyok Kimi Räikkönen menyasszonya!- pörölt Anabell a recepcióssal.

-Én meg Michael Schumacher vagyok, nem?- vihogott a férfi.

-Odaadná a 703-as lakosztály kulcsát?- álltam meg a lány mellett.

-Azt nem adhatom oda.- mondta halálosan komolyan.

-Mintha nem látta volna, hogy Sebastian Vettel-el együtt érkeztem.- mondtam mérgesen és a kezemet nyújtottam a kulcsért.

-Honnan tudjam, hogy maga volt és nem más?- kérdezte.

-Ezt a tökkelütöttet.- morogtam, majd barátnőmmel együtt elfoglaltunk 2 fotelt a hallban.- Komolyan mondom, ez a pasas egy idióta. Mintha nem mentem volna el előtte ma már vagy 5-ször. Még át sem öltöztem.

-Engem meg Kimi az utcán csókolt meg, mielőtt bejöttem. Még azt is láttam, hogy az a lökött bámul minket.- pufogott Bell.

-Hát a hölgyek?- állt meg előttünk Ross Brawn. A Ferrari, a Red Bull és a Brawn GP volt egy szállodában a hétvégén.

-A kedves recepciós szélhámosoknak nézett minket.- foglaltam össze a történteket.

-Akkor jöjjenek, majd én segítek.- mosolygott a férfi, mi pedig felálltunk a helyünkről.

-Ada? Te mit keresel itt, az aulában?- lépett oda hozzánk Jenson.

-Nemrég értem vissza a focimeccsről, a szobakulcsomat pedig nem hajlandó kiszolgáltatni a személyzet. De ne aggódj, a főnököd már intézi a dolgot.- mosolyogtam a férfire.

-Akkor rendben. De ha segítség kell, szólj nyugodtan! És te is, Anabell!- nézett barátnőmre, majd az étterem felé vette az irányt. Időközben elértünk a pulthoz is.

-Kérném Sebastian Vettel, Kimi Räikkönen és Ross Brawn szobakulcsait!- mondta erélyesen a csapatfőnök.

-Uram, nem adhatom oda más pilóták kulcsát.- motyogta a pasas, miközben letette a Ross kulcsát a pultra.

-Ne szórakozzon velem! Adja már oda őket! A hölgyek igen fáradtak és önnek sem jönne jól, ha beszélnének a főnökével.

-Igen, uram!- fordult meg és gyorsan oda is adta a szobakulcsainkat.

-Köszönjük!- mondtuk gúnyosan barátnőmmel, majd elindultunk az emeletre. Megfogadtam, hogy amennyiben belefutok még egy idióta recepciósba a jövőben, mindenféleképpen beszélek majd a szállodájának az igazgatójával.

35. rész

Míg vártam a férjemre, letusoltam és meg is vacsoráztam. Éppen a tévét kapcsolgattam (miközben már kiakadtam a török adóktól), mikor kinyílt az ajtó és Sebastian lépett be rajta. De sajnos éppen telefonált. Úgy ment el mellettem, mintha nem is léteznék. Elkezdett járkálni a szobában, miközben magyarázott és hevesen gesztikulált. Próbáltam szólongatni, de nem reagált. A kis körútja közepére álltam, de kikerült. Megfogtam a kezét, próbáltam kicsit magamra vonni a figyelmét, de a kezét elrántotta és kiment az erkélyre. Felkaptam a köpenyem, belebújtam a papucsomba és az ajtó felé indultam.

-Akkor fulladj meg!- kiáltottam még neki, majd be is csaptam az ajtót magam után.

-Ez meg mi volt?- kérdezte Stephanie az öccsét a telefon túloldalán.

-Azt hiszem, a feleségem angolosan távozott.- sóhajtott a férfi. Közben én lifteztem néhány emeletet és készültem bekopogni a megfelelő lakosztály ajtaján, de ebben egy hang megakadályozott.

-Ada?- kérdezte a főnököm. Vagyis nem a közvetlen főnököm, hanem a férjem főnöke.- Te meg mit keresel itt, ahol a Ferrari van?

-Nagy valószínűséggel a ma éjszakát itt töltöm, ha Kimi és Anabell beleegyezik. Tudod, a kedves férjem jelenleg nem vesz tudomást rólam.- hajtottam le a fejem és közben kopogtattam.

-Valami nagyon nincs rendben vele. Lenn voltam, mikor megjött a meccs után, de velem sem volt hajlandó beszélni. Még csak meg sem állt.- mondta Christian, miközben nyílt az ajtó.- Csak a telefonján volt hajlandó beszélni.

-Ha jól veszem ki, akkor most Sebastianról beszélünk.- szólalt meg Kimster, miközben megölelt.- Csak azt ne mondd, hogy még mindig nem hagyta abba.- nézett rám.

-Mindent megpróbáltam, de nem reagált.- feleltem lemondóan.

-Megyek és kiderítem, hogy mi van vele.- indult el Chris, de megtorpant.- Ada, te pedig próbálj pihenni, jó?

-Majd meglátjuk, hogy fog menni.- feleltem megadóan.

-Reggel 9-kor várlak lenn. Együtt megreggelizünk és elmondom, hogy hová jutottam.

Csak bólintottam, válaszolni már nem volt erőm. A finn pilóta kicsit erősebben szorított és nagy nehezen behúzott a szobába. Ott pedig kiborultam, hosszan zokogtam barátnőm vállán, de nem szólt semmit. Ők sem tudták, hogy mi ütött Sebibe, hogy hirtelen figyelmen kívül hagy.

-Gyere, menjünk aludni.- állított talpra a lány és elindultunk a szoba felé. Egyből meg is torpantam.- Mi a baj?

-Majd én alszom kinn. Hiszen csak vendég vagyok.- néztem a kanapé felé.

-Menj csak nyugodtan, nekem ez tökéletesen megfelel. Még jót is fogok aludni.- mondta Kimi.

-Nem, nem, nem. Aludjatok együtt, úgy, ahogy annak lennie kell. Én csak betoppantam, elrontva az estéteket. És semmi értelme rám pazarolni egy kényelmes ágyat, mikor nagy valószínűséggel alig fogok aludni néhány órát.- érveltem amellett, hogy én maradjak kinn. Ebből lett egy kisebb összetűzésem. Kimiből nem akart eltűnni a végletekig udvarias férfi. Komolyan mondom, olyan volt, mint századokkal ezelőtt. Végül Anabell megunta, hogy ennyit győzködjük a másikat és a párjával együtt feküdt le aludni. Én pedig elhelyezkedtem a kanapén és átadtam magam a szenvedésnek.

-Csak egy okot mondj, amiért ne tekerjem ki Sebastian nyakát.- suttogta Ana, miközben kényelmesen elhelyezkedett párja ölelésében.

-Ne aggódj, Bell, nem foglak megakadályozni.- cirógatta meg a lány arcát a 2007-es bajnok.

-Alig vette el és mozdította ki a katasztrofális kedélyállapotából, máris hagyja, hogy visszasüllyedjen.- morgott tovább a nő.

-Tudom, hogy a legjobb barátnőd és aggódsz érte, de talán most az lenne a legjobb, ha tudatnád vele, hogy hozzánk bármikor jöhet. És ezt arra is értem, hogy otthon, Svájcban is megteheti. Tudod, hogy engem is érdekel, hogy mi lesz velük és látom, hogy mennyire a szívedbe fogadtad ezt a felnőni készülő kisangyalt.- mondta a Jégember elgondolkozva.

-Akkor szerinted is olyan, mint egy kisangyal?- kérdezte meglepve Bell.- Azt hittem, hogy ezzel a megállapítással egyedül leszek.

-Sokat kell még tanulnia az életről, de azt sosem fogja kiűzni magából, hogy mások boldogságát a magáé elé helyezze. Talán ezért szerettük meg mi is annyira.- ásított egyet Kimi.

-Egyetértek. De most ideje aludni. Holnap hosszú napunk lesz, ha rendbe akarjuk tenni a kapcsolatukat.- mondta a nő is, majd adott még egy csókot a vőlegényének és álomra hajtották a fejüket.

36. rész

Reggel korán felébredtem. Gyorsan átmentem a szobánkba és összeszedtem néhány dolgot, míg Sebastian aludt. Majd az ideiglenes szállásomon letusoltam, felöltöztem és próbáltam eltüntetni a hatalmas karikákat a szemem alól, amit az alvás hiánya okozott. Kimi fél 8-kor jött ki a szobából, addigra én már teljes harci díszben ücsörögtem a kanapén.

-Szörnyen nézel ki.- jegyezte meg, ahogy leült velem szemben.

-Szörnyen is érzem magam.- eresztettem el egy halvány mosolyt.

-Nagyon remélem, hogy gyorsan megoldjátok a dolgot. És nem azért, mert zavar, hogy itt vagy, velünk, hanem azért, mert utálom látni, hogy ti, akik szerelmesek vagytok, nem beszéltek egymással.- simogatta meg a kezem.

-Hogy hívják ezt?- kérdeztem kissé kétségbeesve.

-Azt hiszem, hogy házasságnak.- vigyorgott rám a finn. Erre csak megráztam a fejem és a kis konyha felé indultam.

-Kávét?- néztem vissza rá. Csak bólogatott. Készítettem neki is, majd együtt fogyasztottuk el a reggeli koffeinadagunkat. Nem sokkal 8 után Anabell is felébredt és fél 9-re ők is összeszedték magukat. Együtt mentünk le az étterembe. Ők megrendelték a reggelijüket és leültünk egy asztalhoz. Bár 9-re beszéltük meg Christiannal a reggelit, alig 10 perccel az érkezésünk után befutott. Csatlakoztam is hozzá, együtt rendeltük meg az ételt, majd elindultunk leülni. Ekkor futottunk össze a férjemmel. Mivel kicsit lemaradtam, nem is vett észre azonnal.

-Chris, beszélhetnénk?- állította meg egyből a csapatfőnökét.

-Most?- kérdezte a férfi.

-Fontos lenne. Nem csatlakozhatnék hozzád?- toporgott Seb.

-Igazából Adával reggelizem.- jegyezte meg Christian, mikor odaértem mellé.

-Talán… nem is olyan fontos a dolog.- pillantott rám Sebastian, majd el is indult kifelé.

-Sebastian! Lenne egy perced?- szólt utána Kimi.

-Sietek!- felelte a német.

-Nem tartalak fel.- állt fel a Jégember és együtt távoztak. Mi pedig leültünk enni.

-Sajnos nem szolgálhatok jó hírekkel.- kezdett bele a főnököm.- Nem volt hajlandó elárulni semmit. És mikor emlékeztettem arra, hogy van egy felesége, az volt a válasza, hogy majd kihevered.

-Szóval majd kiheverem?- kérdeztem vissza. A hangom erőtlen volt.

-Nem tudom, hogy mi ütött belé, csak azt, hogy valami nagyon nincs rendben. Sosem viselkedett így, pedig Hanna nem volt egy kisangyal. Hozzá képest te vagy a megváltás.

-Nekem nem így tűnik.- fintorogtam.

-Még eléggé friss a kapcsolatotok. Adj egy esélyt neki, hogy megmutassa, hogy szeret.- simogatta meg az arcom a férfi.

-Tudod, úgy elég nehéz, ha még nem is beszél velem.- álltam fel és mindent otthagytam. Felrohantam a szobánkba, de nem volt szerencsém. Ő is ott volt. Meglepetten nézett fel rám. Szó nélkül bementem a hálóba és elkezdtem összepakolni a cuccaimat. Az ágy melletti éjjeliszekrényen pedig megláttam a karikagyűrűjét. Összeszorult a szívem. Az én ujjamon most is ott csillogott a gyűrű, ami az összetartozásunkat jelenti. Könnyeimet visszanyelve folytattam a pakolászást. Mikor mindennel készen voltam, egy percre csak bámultam magam elé. A szemben lévő tükörben láthattam, hogy ő is ott van, hátát hanyagul az ajtófélfának vetette. Elindultam kifelé, de megálltam mellette. Egy pillanatig a szemébe néztem. Nem árult el szomorúságot, vagy félelmet, vagy semmi hasonlót.- Akkor ennyi volt.- suttogtam és a kezébe tettem a gyűrűmet. Erre az arca ijedtséget tükrözött, de már nem törődtem vele. Egyedül hagytam a szobában. Ahogy sétáltam, a könnyeim eleredtek.  Úgy éreztem, hogy a szívem megszakad. A szakítás fájdalmas volt. Fájdalmasabb, mint bármi az eddigi életemben.

-Ada!- kiáltott mögöttem valaki. Csak azért fordultam meg, mert egy nő volt.- Hová készülsz?

-Haza.- feleltem Petrának, mivel ő igyekezett felém.

-Nem mégy te sehová!- szólított fel.- Gyere!- fordított el a lifttől és elindultunk a szobájába. Ott bevitte a cuccom a hálóba, majd leült mellém a kanapéra.- Most pedig meséld el, hogy mi történt.

Kiöntöttem neki a szívemet. Elmeséltem a bált, a kényszerű eljegyzést, az esküvőnket és a tegnap történteket is. Minden apró részletre kitértem, hogy megértse, mi is folyik bennem. Úgy tűnt, érti, miről beszélek.

-Értem.- bólintott, mikor befejeztem.- De akkor sem hagyom, hogy elmenj. Még nincs egy hete sem, hogy összeházasodtatok. És már eddig is annyit küzdöttetek. Nem hagyom, hogy feladd ennyi idő után. Küzdeni is fogsz.

Tényleg nem hagyott. Addig nyaggatott, amíg össze nem szedtem magam és ki nem mentünk a pályára. Bár csak a bokszutca látogatás volt, Petra elhatározta, hogy jól fogjuk érezni magunkat.

Az élet nehézségei

19. rész

Szerencsém volt, mivel Jenson már az első kopogásom alkalmával beengedett.

-Nem ülsz le?- kérdezte, miután becsukta az ajtót.

-Nem. Szükségem van a segítségedre.- néztem rá könnyes szemekkel.

-Mi a baj?- törölte le a könnyeim. Nagyvonalakban elmagyaráztam neki, hogy mi is történik most velünk, majd együtt indultunk le, a szobámhoz. Ahogy megállt a lift, már hallottam is Hanna kiabálását.

-… Megcsaltál vele, igaz?- visított a folyosón. Már jó páran a szobájuk ajtajában ácsorogtak, hogy lássák, mi is történik.

-Hányszor mondjam el, hogy én csak elmentem pár másik pilótával bowlingozni. Ada nem volt ott.- felelte Sebi idegesen.

-És azt akarod, hogy higgyem is el?- tette csípőre a kezét a lány.

-Mi van velem?- szólaltam meg, mert odaértünk hozzájuk.

-Hanna volt olyan kedves,- kezdte Seb gúnyosan- hogy meggyanúsított azzal, hogy megcsaltam őt veled. És azt sem hiszi, hogy nem voltunk együtt délután.

-Te nem bowlingozni voltál Rubensékkel?- szólt bele Jenson is. Hanna csak akkor vette észre őt.

-De, csak van, aki ezt nem hiszi.- sóhajtott egyet a német.

-Ha nem voltál vele,- fordult felém a lány- akkor hol voltál?

A reflexeim azt diktálták, hogy most csak Sebastian tud megvédeni. De szerencsére egy pillantásával a tudtomra adta, hogy most nem teheti meg, így a közelítő Hanna elől Jens karjaiba menekültem.

-Velem volt.- mondta ismét a brit.- Elmentünk fagyizni, utána pedig tanácsot adott.

-Tanácsot?- furcsállta a nő.

-Igen. Az esti randimhoz. Egy nő mégiscsak jobban meg tudja ítélni, hogy mi áll jól nekem.

-Ha most megbocsátasz.- mentem el mellette és bementünk a szobámba. Becsuktam az ajtót, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve ismét kinyitottam.- És hagy mondjam el,- dugtam ki a fejem- hogy nem Sebastiant járatod le a viselkedéseddel, hanem magadat. Ezek a srácok csak arra fognak emlékezni, hogy volt egy hárpia, aki tönkre akarta tenni a legjobb pilótájukat.

Miután ezt megosztottam a nővel, visszamentem a szobába és bezártam az ajtót. Majd lehullottam az egyik fotelbe és sírni kezdtem.

-Miért vagy ennyire elkeseredve?- guggolt le elém Jenson.

-Itt ez a nő. Ha rajta múlik, sosem lesz semmi Sebastian és köztem.- törölgettem az arcom.

-Nem hinném, hogy bármit is befolyásolhatna. Láttalak titeket délután. Pont olyanok voltatok, mint két tinédzser, akik először szerelmesek.- simogatta meg a kezem.

-Nekem nem tűnt fel.- motyogtam.

-Nem is tűnhetett fel, mert te belülről látod magatokat. Tudom, hogy alig ismerjük egymást, de képes vagy hinni nekem?- emelte fel az arcom. Igenlően bólogattam.- Ti ketten együtt fogtok lenni. És nem kell sok idő, hogy igazam legyen. Akár itt van Hanna, akár nincs, akár megpróbál beleavatkozni, akár nem. Sebastian szerelmes, és nem belé.

-Ezzel azt akarod mondani, hogy Seb szeret?- hitetlenkedtem.

-Pontosan. De azt már le sem tagadhatod, hogy te mennyire odáig vagy érte.- mosolygott.

-Te mondtad, nem tagadhatom.- mosolyodtam el én is.

-Tudom, hogy nagyon ki vagy most, de itt hagyhatlak egyedül?- nézett rám boci szemekkel.

-Komolyan randid lesz?- lepődtem meg.

-Igen. És nem akarok elkésni.- pirult el.

-Menj csak, én megleszek valahogy.- léptem oda hozzá.- És köszönök mindent!- öleltem meg és adtam az arcára egy puszit.

-Bármi van, szólj nyugodtan.- mosolygott, majd magamra hagyott. Bementem a fürdőbe és megmostam az arcom. Kissé felfrissültem, de nem nagyon segített a lelki állapotomon. Eléggé ki voltam akadva Hannának köszönhetően. De próbáltam a pozitív dolgokra gondolni. Hogy szeret, hogy szakítottak, hogy esélyem van a boldogságra. Elnyúltam az ágyon és próbáltam visszagondolni arra a Sebre, aki a fürdőből kilépett. Be kell vallanom, a látvány igazán imponált. Addig gondolkoztam magányosan, amíg sikerült elaludnom.

20. rész

Másnap reggel a telefonomon beállított ébresztő keltett. Mikor ránéztem az órára, láttam, hogy fél 8 van. Gyorsan bementem a fürdőbe, letusoltam, majd felvettem egy farmert és egy Red Bullos pólót. Egy kis sminket is tettem az arcomra, de semmi feltűnőt. Utána fogtam magam és elindultam a szomszéd szobához. Bekopogtam, de nem kaptam választ. Ismét kopogtam, ismét semmi. Megpróbáltam benyitni, de zárva volt. Más trükkhöz kellett folyamodnom. Elővettem a telefonom és megcsörgettem. Szerencsére hallottam, hogy erre már mocorog, így ismét kopogtam. Erre már hajlandó volt reagálni, így kinyitotta az ajtót.

-Szia!- köszöntem mosolyogva.

-Jó reggelt!- motyogta és elindult befelé. Láttam, hogy nincs valami jó reggele.

-Nem szívesen ébresztettelek fel, csak Christian tegnap mondta, hogy 9-re kinn kell lennünk.- ültem le.

-Oké. Akkor összeszedem magam.- ment be a fürdőbe. Türelmesen vártam. Körbenéztem a szobában és megállapítottam, hogy sikeresen szétpakolt. És a nagy nézgelődés közben akadt meg a szemem az ingen, ami az előző délután rajta volt. Az ujján hosszú, véres folt volt ott, ahol elszakadt. Megijesztett az, amit láttam. És mikor Seb kilépett, az arca grimaszba torzult és a kezén folyt a vér.

-Mi történt?- rohantam egyből hozzá.

-Csak tegnap megvágtam magam. Semmiség.- tekerte a kezét egy törölközőbe.

-Méghogy semmiség!- nyomtam le egy fotelbe és előszedtem a szekrényben lévő elsősegély dobozt.- Így nem vágja meg magát az ember. Hanna volt, igaz?- emeltem rá a tekintetem.

-A falhoz vágott egy üveget, majd elkezdett hadonászni egy szilánkkal. Akkor sértett meg, mikor kiszedtem a kezéből.- vallotta be.

-Ez nagyon fog fájni.- figyelmeztettem, miközben kicsavartam a kezét a törölközőből. Egy vatta volt nálam, amin rajta volt a fertőtlenítő oldat. Óvatosan érintettem meg vele a sebet, de Seb arca azonnal grimaszba húzódott. Ahogy haladtam végig, egyre közelebb jutott a kiabáláshoz. Mikor éreztem, hogy a „vulkán ki fog törni”, tudtam, hogy cselekednem kell. Amint kinyitotta a száját kiáltáshoz, előrelendültem és megcsókoltam. Percekig csókolóztunk, még azután is, hogy befejeztem a fertőtlenítést.- Bekötözöm és a pályán elmégy az orvoshoz, jó?- kérdeztem, mikor elváltak az ajkaink.

-Csak ha velem jössz.- adott ultimátumot.

-Ha máshol nincs rám szükség, veled megyek.- kötöztem a sebét. Elég mély volt, szinte biztos, hogy össze fogják varrni. De ezt nem mondtam neki, mert akkor biztos, hogy nem megy el a dokihoz. Miután összeszedte magát, együtt lementünk enni, utána pedig irány a pálya. A kocsinál egyből a kezembe nyomta a kulcsot, jelezve, hogy ő nem kíván vezetni. A GPS segítségével sikeresen kijutottunk a pályára. Ott a kapuban várt ránk egy csapattag, akitől megkaptuk a belépőnket.

-Most hogyan tovább?- kérdezte Seb, miközben a garázsunk felé tartottunk. Hát igen… egészen Barcelonáig nem lesznek velünk a home-ok.

-Megkeressük a főnököd, szépen lejelentkezel nála, majd elmeséled, hogy mi volt tegnap és engedélyt kérsz, hogy meglátogasd a pályaorvost.- meséltem neki.

-És addig te?- fogta meg a kezem.

-Ismerkedem a környezetemmel és a munkahelyeddel.- mosolyogtam.

-Sziasztok!- köszönt Jenson, aki egy csinos hölgy társaságában jött velünk szembe.

-Sziasztok!- köszöntünk mi is. A 2 srác lepacsizott, én meg kaptam egy puszit. A lány elég csúnyán is nézett rám emiatt.

-Hogy vagy? Minden rendben?- kérdezte a brit.

-Igen. Sokkal jobban.- mosolyogtam és a kezünkre pillantottam.

-Akkor megoldódott a gondotok?- kíváncsiskodott tovább.

-Mondjuk azt, hogy szép lassan ki lehet iktatni.- felelte Seb.- De mi most megyünk is, mert 2 perc és elkésünk.

-Akkor majd beszélünk.- mondta Jens és mindenki folytatta az útját. Pontosan 9 órakor léptünk oda a mi egyetlen Christian Horner-ünkhöz, aki éppen akkor szidott 2 szerelőt.

-Épp időben.- jegyezte meg, ahogy meglátott minket. Körbepillantottam, lányokat keresve. Volt egy csapat, akik egybe voltak verődve, meg volt egy lány külön. Hozzá mentem oda.

-Szia, Ada vagyok! Nem zavarlak?- kérdeztem.

-Velük úgysem lehet beszélni.- biccentett a kis csoport felé.- Petra vagyok, Adrian Newey asszisztense. És te? Mármint, mi szél hozott a csapathoz?

-Mondjuk úgy, hogy Sebastian Vettel asszisztense vagyok.- ültem le mellé.

-Akkor mi ketten összetarthatunk.- mosolygott.

-Ada, akkor eljössz velem?- kiáltott Seb. A mellettem lévő lány kérdőn nézett rám.

-Majd elmesélem.- ígértem meg és elsiettem a pilóta felé.

-Utálom az orvosokat.- mondta, miközben a paddockban sétálgattunk.

-Most az a legfontosabb, hogy a karodat rendbe hozzák a versenyig. És egy szavad nem lehet az orvossal szemben.

-Nem is szólok, ha te magad leszel, aki ápol.- szorította meg a kezem.

-Nem veszélyes ez egy kicsit?- torpantam meg.

-Tegnap este addig nem nyugodtam meg, amíg fel nem ültettem Hannát egy gépre, ami hazaviszi. Nincs senki, aki kérdőre vonhatna.- húzott közelebb magához.

-Akkor lehet róla szó.- mosolyodtam el és éppen akkor értünk az orvosi szobához. Benn a doki leszedte a kötést és megvizsgálta a sebet. Megdicsért, hogy szépen kitisztítottam és bekötöttem, majd közölte Sebbel, hogy varrni kell. Adott neki 2 érzéstelenítő injekciót, majd nekifogott. A srác arcát magam felé fordítottam és egészen addig nem engedtem el, amíg az orvos nem végzett. Utána szépen bekötötte és arra kérte a pilótát, hogy jöjjön vissza a futam után, akkor szedi ki a varratot. Velem pedig közölt egy csomó dolgot, amikkel megkönnyíthettem Seb létezését.

21. rész

Amikor visszamentünk az orvostól, Sebastiant egyből elkapta a mérnöke, úgyhogy nekem ismét nem volt semmi dolgom. Ahogy sétálgattam, észrevettem, hogy az egyik kávézó asztalánál ott ücsörög Petra. Oda is mentem hozzá.

-Leülhetek?- kérdeztem mosolyogva.

-Persze.- mosolygott rám. Egyből el is kezdtünk beszélgetni és rövid idő alatt sok mindent megtudtunk egymásról. Úgy éreztem, hogy talán ő lehet a barátnőm az F-1-en belül. Nagyon hasonlított Jane-re, attól függetlenül, hogy azért idősebb volt nálam.

-… szóval belsőépítész Párizsban, mi?- nevettem. Már ebédidő is elmúlt, de mi még mindig csak beszélgettünk.

-Tudom, meglepő. De Párizs volt minden álmom. És megvalósítottam.- mondta.

-És a magánélet?- eveztem egy kicsit intimebb témához.

-Van egy vőlegényem, Adam. Majd bemutatlak neki. Ő Sebastian egyik szerelője.

-Akkor nem kell messze lennetek egymástól.

-De nektek sem.- mosolyodott el.- Tegnap láttam az exének a kis jelenetét. És amit mondtál… teljesen igazad volt.

-Igazából csak azért mondtam, hogy ne mindenki előtt beszéljék meg a magánéletüket. De nem lett olyan nagyon jó a vége.- húztam el a szám és elmeséltem neki a pilóta karján lévő vágás történetét.

-Nem véletlenül döntött úgy, hogy te kellesz neki és nem ő.

-Gondolod?- kérdeztem és önmagamat is megleptem, hiszen éppen Sebastianban kételkedtem.

-Kicsim!- szólt egy férfi a garázsok felől.- Adrian mindenhol keres.

-Megyek.- mosolygott a nő a férfire. Ő lehetett Adam.

-Kisasszony, maga Ada?- nézett felém.

-Semmi kisasszony, jó?- nevettem.- Amúgy igen.

-Sebastian vár téged.- mosolygott. Megvárt minket, majd együtt mentünk be. Közben Petra be is mutatott bennünket.

-Adam, te vagy a legjobb.- mondta Seb, mikor meglátott minket.

-Azt mondtad, hogy délelőtt beszélgetett az én drágámmal. Így nem volt nehéz megtalálni.- mondta a férfi, majd a nőt átkarolva elindultak a másik irányba.

-Mit csináltatok eddig?- kérdezte, miközben közelebb húzott magához. Egy bárszéken ücsörgött egy csomó monitor előtt.

-Beszélgettünk. Megismertük egymást.- mondtam neki mosolyogva.

-És mi a véleményed?

-Találkoznia kell Jane-nel. Imádni fogják egymást. Annyira hasonlóak.- jegyeztem meg.

-Ne szervezkedj, kicsim!- adott egy puszit.

-Mióta vagyok kicsim?- lepődtem meg teljesen.

-Néhány órája. De ha zavar, maradhatok az Adánál.- húzta vissza a kezeit.

-Eszedbe ne jusson!- szóltam rá. Ezen csak mosolygott, majd leszállt a székről.

-Azt hiszem, mára elég volt a munkából. Ideje mennünk.- indultunk el kézen fogva. De nem jutottunk sokáig, mikor megcsörrent a telefonom. Bruno nevét írta ki.

-Szia, bátyus!- köszöntem vidáman.

-Helló, hugi! Mi a helyzet veled?- kérdezte vidáman.

-Nincs semmi különös. Végre belecsöppentem az élet közepébe. És otthon mi újság?- érdeklődtem.

-Apa mondta, hogy mikor hazajössz, megrendezi a szokásos bált.- felelte kissé mérgesen.

-Szuper.- húztam a szám.- Kísérőm nem lehet, igaz?- néztem a mellettem lépkedő Seb-re.

-Csak a szokásos. Aki nem tartozik a köreinkbe, nem jöhet.- mondta reménytelenül.

-Utálom a hülye fogadásait.- feleltem lemondóan.- Nem baj, majd valahogy túléljük.

-Emiatt ne aggódj, azért ott lesz Fabian és Jane is.

-Végre valami jó hír.- mosolyodtam el.

-Azt még nem is mondtam, hogy jól mutatsz a plakáton.- váltott témát hirtelen.

-Örülök, hogy bejön.- vigyorogtam. Egyre jobban tetszett, hogy ott voltunk egymás mellett Sebastiannal.

-Apának annyira nem tetszik, szóval számíts majd egy leszúrásra. De nem is zavarlak tovább, biztos van még dolgod.

-Ha más nem, akkor ápolni a főnökömet, akit a barátnője szépen megsebzett.

-Akkor menj, te kis ápolónő! Szia!

-És is szeretlek! Szia!- köszöntem el, majd mindketten letettük. Amíg visszaértünk a hotelbe, beszámoltam Sebinek a beszélgetésünkről és meséltem neki a bálról is, amit az apám szokott rendezni.

22. rész

Majd eljöttek a szabadedzések és a verseny ideje. Be kell vallanom, nem volt unalmas a hétvégém. Pénteken, az első szabadedzésen Seb az utolsó lett, ami kellőképpen lelombozta. És persze meg se kell említenem, hogy az autóval volt a probléma. Próbáltam egy kis lelket önteni belé, mialatt a szerelői megpróbálták kijavítani a hibákat. A második edzés szerencsére már jobban sikerült, mivel itt a 8. helyet érte el. Bár ezzel sem volt elégedett, azért fogadkozott, hogy majd legközelebb. Az esténk főleg pihenéssel telt. Másnap újult erővel mentünk ki a pályára, de Seb megint nem lehetett elégedett a délelőttel, mivel csak 13. lett. Mindenki tudta, hogy ez nem az ő hibája, de neki nem lehetett ezt komolyan elmesélni. A délután már sokkal jobban alakult. Seb a 3. lett az edzésen Jenson és Rubens mögött. Az biztos, hogy a nap meglepetése a 2 Brawn volt. Senki nem számított ilyen kezdésre tőlük. Szerencsére ez az eredmény megnyugtatta a pilótámat, így az esténk nyugodtan telt el. Másnap pedig minden a versenyről szólt. Ami igazán jól indult, mivel Barichello alig tudott elindulni, így Seb előre lépett egy pozíciót. És minden jól ment. Már kezdtünk örülni, mikor Kubica elkezdte támadni a Red Bullt. Persze egyikük sem volt hajlandó megadni magát, így a végén mindketten idő előtt búcsúztak. Amikor Seb visszaért a boxba, mérgesen vette le a sisakját, majd el is indult hátra, a saját kis felségterületére. Senki nem mert hozzá szólni.

-Hagyd most!- mondta nekem az egyik szerelője. De megfogadtam, hogy nem hagyom ennyiben a dolgot, így utána mentem. Éppen akkor vágta be maga mögött az ajtót. Halkan benyitottam, majd be is csuktam magam mögött.

-Nem akarok senkivel beszélni.- mordult rám.

-Nem kell beszélnünk.- feleltem és leültem az egyik sarokba. Néztem, ahogy elnyúlt az ágyon és becsukott szemekkel próbál lenyugodni. Legalább fél óráig volt így, majd utána fogta magát és átöltözött. Mielőtt felvehette volna a pólóját, odaléptem mögé és átöleltem. A kezeim lassan siklottak végig meztelen felsőtestén.

-Nyerni akartam. Érted.- suttogta.

-Köszönöm.- feleltem halkan és megcsókoltam a vállát.

-De kiestem.- fordult meg. A kezem a derekára került.

-Nekem már a szándék is rengeteget jelent.- léptem hozzá még közelebb. Ő is magához húzott és gyengéden megcsókolt. Majd ahogy az ajkaink elváltak, láttam, hogy valami nincs rendben.- Mi a baj?

-Csak a kezem.- felelte és belebújt a pólójába. Majd kézen fogott és együtt mentünk el egészen a dokiig, aki kiszedte a varratokat. A biztonság kedvéért azért elmondta, hogy mivel vigyázzon Seb. Erre én is nagyon figyeltem, hiszen nem akartam, hogy bármi baja legyen a pilótának. Majd együtt elindultunk kifelé, de még mielőtt kiléphettünk volna, észre kellett vennünk, hogy egy tucat riporter vár rá.

-Muszáj?- kérdeztem kissé szomorúan.

-Sajnos.- fintorgott, majd a kezembe nyomta a kocsikulcsot.- Várj ott, jó?

-Persze.- bújtam oda hozzá és hagytam, hogy hosszan csókoljon. Együtt indultunk kifelé, de mielőtt kiléptem az ajtón, odahajolt hozzám.

-Szeretlek!- suttogta, majd egyből odalépett a riporterek hada elé. Megfelelően elterelte rólam a figyelmet, így gyorsan el tudtam menni a kocsiig. Beültem és levegő után kapkodtam. Ez volt az első alkalom, hogy nyíltan kimondta, mit érez irántam. És ezzel meglepett. Ahogy visszaidéztem azt az aprócska szót, hirtelen libabőrös lettem. De csak jó érzések kavarogtak bennem. Mivel már eléggé besötétedett, a lenge ruháimban kezdtem fázni, de szerencsére a hátsó ülésen ott hevert Seb egyik pulcsija. Gyorsan belebújtam, majd hagytam, hogy magával ragadjon az illata. Egészen addig nem is keltem fel ebből a kábulatból, amíg meg nem érkezett a pulóver tulajdonosa. Kissé össze is rezzentem, mikor beült mellém.- Megijesztettelek?

-Csak nem számítottam rád.- válaszoltam és közelebb húzódtam hozzá.

-Akkor bocsi, hogy megijesztettelek.- adott egy csókot a homlokomra, majd mindketten bekötöttük magunkat és elindultunk vissza, a hotelbe. A kezem akaratlanul is a combjára tévedt. Egy darabig nem is érzékeltem ezt, olyan ösztönös cselekvés volt. De mikor észrevettem, el akartam húzni. Azonban hirtelen elkapta a csuklóm.

-Én…- kezdtem volna, de nem nagyon tudtam, hogy mit is akarok mondani.

-Nekem jó így.- felelte és a kezem visszakerült a lábára. Így értünk a szállásunkra. Egészen beesteledett és ez a nap mindkettőnket megviselte. Így egy gyors vacsora után elbúcsúztunk, majd mindketten a saját szobánkban hajtottuk álomra a fejünket.

23. rész

Másnap reggel nem magamtól ébredtem, hanem arra, hogy kopognak az ajtómon. Álmosan, kócos hajjal csoszogtam az ajtóhoz. De alighogy kinyitottam az ajtót, az, aki ébresztett, rátapadt az ajkaimra. Egyből be is húztam őt a hálóba.

-Jó reggelt, édesem!- mondta Seb az ágyon fekve, miután képesek voltunk szétválni.

-Szia!- feleltem és szorosan hozzá bújtam.

-El tudnám viselni, hogy minden reggel ennyire édes legyél, mikor felébredsz mellettem.- játszott az amúgy is szörnyen kinéző hajammal.

-Szóval melletted?- húztam fel a szemöldököm.

-Már beszéltem Christiannal és közös szobánk lesz Kuala Lumpurban.

-Örülök neki.- adtam a szájára egy puszit.- De ha nem gond, most elmegyek és összeszedem magam.- keltem fel és bevonultam a fürdőbe. Beálltam a tus alá. Más esetben biztos sokáig álltam volna a meleg víz alatt, de most a szobámban várt rám a főnököm, aki nem mellesleg azóta már a pasim is. Csak annyi időt töltöttem a vízsugár alatt, amennyi feltétlenül szükséges volt. Utána a tükör előtt szépen kifésültem a hajam, majd felvettem egy egyszerű fekete bugyit és melltartót. Így libbentem ki a szobába. Seb ott ült az egyik fotelben és a kezében a kedvenc pulcsim volt. Amikor meghallotta, hogy becsukom az ajtót, felnézett rám és a szája szó szerint tátva maradt. Mosolyogva léptem a szekrény elé és kitártam az ajtaját. Ott volt az összes ruhám, amit magammal hoztam. A srác gyorsan felkelt a fotelből és átvágott a szobán. Mögém lépett, szorosan magához húzott és az arcát a nyakamba fúrta.

-Isteni illatod van.- suttogta és egy csókot nyomott a nyakamba.

-Örülök, hogy tetszik.- nyújtottam ki a kezem egy farmerért, de nem értem el.- Megengeded?- kérdeztem kuncogva.

-Ne mááár! Így annyira szexi vagy.- ölelt még szorosabban.

-Nem vagy még kisfiú az ilyen dolgokhoz?- nevettem.

-De a kisfiúk a kislányokkal remekül megértik egymást.- mosolyodott el ő is.

-És a kislány most szeretne felöltözni és reggelizni az arra érdemes kisfiúval.- fejtettem le a karjait a derekamról.

-De kicsim…- szomorodott el.

-Nekem még kell egy kis idő.- simogattam meg az arcát.

-Akkor a kisfiú türelmes és vár.- mosolygott újra.- Addig meg leül és megnézi, hogy a kislány mit vesz fel.- telepedett vissza a fotelbe. Én pedig visszafordultam a ruháimhoz. Bár pillanatok alatt tudtam, hogy mit akarok felvenni, hagytam, hogy a „kisfiú” rajtam legeltesse a szemét. Majd csak összeszedtem magam és lementünk a hotel éttermébe enni. Gyorsan megrendeltük a reggelinket, majd beszélgetni kezdtünk. Megkért, hogy meséljek neki arról a bálról, amit az apám rendez. Elmondtam neki mindent, ami fontos lehetett. Mióta az eszemet tudtam, minden évben megrendezték ezt a bált. Persze, ez jó alkalom volt, hogy dicsekedhessen a tökéletes családunkkal. Mi pedig tudtuk, hogy jó képet kell vágnunk hozzá.

-Mondanám, hogy idén jobb lesz, mert veled megyek, de nem tehetem, mert apád biztos kidobna.- fintorgott Seb.

-De abban majd segítesz, hogy miben menjek? Csak mert én akarok lenni a legszebb. És azt akarom, hogy minden pasi ájuldozzon, majd legyen féltékeny, mert már a tiéd vagyok.- mosolyogtam.

-Szívesen segítek. De csak olyat vehetsz majd magadra, amelyben nem vagy túl csábító.- felelte komolyan a srác.

-Megegyeztünk.- mosolyogtam és adtam neki egy csókot. Miután elfogyasztottuk a reggelinket, elhatároztuk, hogy a délelőttöt pakolásra szánjuk. Így mindketten visszavonultunk a szobáinkba és elkezdtünk összecsomagolni, hogy másnap mehessünk a következő helyszínre. Persze a pakolásunk eléggé elhúzódott, mivel 10 percenként rohangáltunk a másikhoz lehetetlen ürügyekkel csak azért, hogy együtt legyünk. Délután pedig sétálni mentünk. Persze betévedtünk egy-két üzletbe is és beszereztem magamnak néhány emléket a „kis kirándulás”-ról. Majd este lementünk a tengerpartra. Kézen fogva andalogtunk, igazi szerelmespárként. Majd Seb hirtelen megtorpant.

-Baj van?- fordultam felé.

-Nem, nincs.- mosolygott és elővett a zsebéből egy kis csomagot. Két karkötőt és két gyűrűt rejtett.

-Ezek mik?- néztem kíváncsian.

-Arra gondoltam, hogy ezek lehetnének a szerelmünk jelképei. Szeretném, hogy addig hordd őket, amíg teljes szívedből szeretsz.- súgta és a kezemre tette a karkötőt, majd az egyik ujjamra húzta a gyűrűt.

-Azt kívánom, hogy amíg nem vagyok semleges neked, legyenek ezek rajtad.- adtam rá én is a kis csecsebecséket, majd forró csókban forrtunk össze. Még sétálgattunk egy kicsit, de végül visszavonultunk a szállodai szobáinkba, mivel másnap korán indult a gépünk.

24. rész

Reggel időben keltem, mivel 2 órát rá kellett szánnunk a repülőtéri dolgokra. Mivel a gépünk 10-kor indul, 8-ra ki kellett érnünk. Ezért elég korai órában ébredtem. 20 percembe tellett összeszedni magam. Utána letelefonáltam a portára, ahonnan reggelit rendeltem 2 fő részére a Seb szobájába. Mivel tegnap megígértette, hogy én ébresztem, az ajtója is nyitva volt. Halkan léptem be és csuktam be az ajtót. Amikor megláttam őt, egyből elmosolyodtam. Kissé keresztben feküdt az ágyon, a hasán és a takaró már félig le is volt csúszva róla. Mivel a háta szabadon volt, odamásztam mellé és elkezdtem végigcsókolni a gerincoszlopát a nyaka felé.

-A kislányok nem kicsik még ehhez?- kérdezte halkan.

-De ez a kislány megígérte, hogy kellemes lesz a kisfiú ébresztője.- tértem át a vállára, mivel a hátán végigértem.

-Sikerült kellemessé tenni.- fordult meg. Ekkor kopogtak.

-Majd megyek én.- mosolyogtam és gyorsan felkeltem mellőle. Meghozták a reggelinket, amit letettem a kis dohányzó asztalra, ami a fotel mellett állt a szoba egyik sarkában. Közben Seb eljutott addig, hogy feltornázta magát ülő helyzetbe.- Azt hiszem, téged még fel kell ébresztenem.- mosolyogtam rá. Leültem mellé és hagytam, hogy olyan szenvedélyesen csókoljon, ahogy csak telik tőle ezen a korai órán.

-Így már sokkal kellemesebb.- állt fel.- Egyél nyugodtan, én letusolok.- adott még egy szájra puszit, majd elcsoszogott a fürdőbe. Leültem a reggelink mellé, de nem kezdtem neki. Megvártam, míg a drágám is elkészül. Ennek értelmében együtt fogyasztottuk a reggelit, majd el is indultunk a reptérre. Ott pedig szembesültünk azzal, hogy a járatunk Forma-1-es járattá alakul. Ott volt egy csomó szerelő tőlünk, a Brawn-tól és a Ferraritól. Ahogy tovább mentünk, láthattunk ismerős arcokat is. Kimi, Anabell, Jenson, a barátnője, Mark, az ő barátnője, Ann és Sébastien Buemi ott ácsorogtak egy csoportban. Seb el is kezdett húzni feléjük.

-Csak egy pillanat.- mondtam neki, majd elmentem pont az ellenkező irányba, mivel ott ácsorgott Petra és Adam. Számot cseréltünk, hogy el tudjuk érni egymást, majd csatlakoztam a kis csapathoz. Egy darabig elbeszélgettünk, majd jöhettek a kötelező dolgok, hogy elindulhassunk a következő verseny helyszínére. Szerencsére az út nem volt hosszú és a jó társasággal gyorsan el is telt. Mire odaértünk Kuala Lumpurba, ebédidő is elmúlt, így az első utunk a szálloda éttermébe vezetett. Most nagyobb szerencsénk volt, mivel a Red Bull, a Torro Rosso, és a Ferrari volt ugyanazon a helyen. Miután megebédeltünk, mindenki visszavonult a szobájába, de megbeszéltük, hogy este megyünk bulizni, mivel a hétvégén volt Adam szülinapja. Petra ragaszkodott hozzá, hogy mi is és Kimiék is ott legyenek. Sebastiannal bevonultunk a szobánkba és kipakoltunk.

-Jól áll ez a karkötő.- fogta meg a kezem, amin ott volt a tegnapi ajándéka.

-Nekem nagyon tetszik. És a lányok is dicsérték.- mosolyogtam.

-Akkor jól választottam.- adott egy puszit.- Amúgy arra az elhatározásra jutottam, hogy estére odaadom neked a fürdőt, hogy el tudj készülni a bulira.

-Milyen nagylelkű ma valaki.- nevettem. A délutánunk pihenéssel telt, majd el kellett kezdenünk készülődni. Gyorsan megfürödtem és megmostam a hajam, amibe tettem néhány hullámot. Utána pedig nem tudtam eltalálni, hogy mit vegyek fel.

-Miért nem választasz valami olyat, amit Pete adott?- érdeklődött mögöttem a drágám.- Nekem például nagyon tetszik az a szexi térdig érő barna szoknya, meg az a fehér felső.

-Arra a felsőre gondolsz, aminek eléggé látványos dekoltázsa van?- fordítottam hátra a fejem.

-Nekem is kell valamiben gyönyörködnöm az éjszaka alatt.- felelte halál komoly arccal.

-Kisfiú.- vágtam rá lemondóan, de azért előszedtem az említett darabokat.

-Kislány.- rázta a fejét és a kék inget lecserélte egy fehér, barna hajszálcsíkosra. Én pedig közben elkészítettem a sminkemet, majd fel is öltöztem. Még szerencse, hogy megtanultam a lányoktól sminkelni, mert napközben nem használtam semmit, maximum egy kis ajakbalzsamot.- Mehetünk?- lóbálta meg a táskámat, mikor kiléptem a fürdőből.

-Csak egy pillanat.- bújtattam bele a lábam a magas sarkú szandálba.- Mehetünk.- vettem el a táskám. Levonultunk a hallba, ahol már ott volt Kimi és Bell. A lány egy egyszerű fehér ruhát viselt, a finn pilóta pedig egy farmert és egy fehér inget. Pillanatok múlva befutott Petra és az ünnepelt is. Petra szűk csípőfarmert és ezüstszínű felsőt viselt, míg Adam sötét színű farmert és fekete inget. Üdvözöltük egymást, majd elindultunk a város egyetlen olyan szórakozóhelyére, amely európaiak és amerikaiak számára volt fenntartva. Mikor beléptünk, láttuk, hogy nem csak mi vágyunk aznap este egy kis kikapcsolódásra. Volt egy csomó ismerős arc. Elvonultunk az egyik sarokba és leültünk egy asztalhoz. Majd rendeltünk inni és koccintottunk az ünnepeltre. Ahogy telt az idő mi is felengedtünk és mentünk táncolni. Mindenki megtáncoltatott, de a legtöbbet természetesen Sebbel táncoltunk. A rögtönzött szülinapi parti annyira jól sikerült, hogy valamikor 4 után estünk be a szállodába.

25. rész

Reggel nem siettünk a felkeléssel, mivel az éjszakánk nem alvással telt. A pályára is csak délután látogattunk ki. Seb magával vitt a pályabejárásra is, így együtt sétáltunk végig az aszfaltcsíkon. Majd másnap jöhettek a szabadedzések. Az elsőn Seb 9. lett, míg a másodikon 3. a két Ferrari mögött. Láttam rajta, hogy örült volna, ha nyer, de annak örült, hogy a barátja, Kimi meg tudta nyerni az edzést. Szombat délelőtt következett egy kis visszacsúszás, csak 6. lett. Délután pedig jöhetett az edzés. Nagyon izgultam érte, féltettem is persze. A nagy rohanásban ismét a 3. hely jutott neki. Sajnos azonban ott volt a 10 helyes büntetés, így csak a 13. helyről indulhatott másnap. Nagyon szépen haladt egészen addig, amíg le nem szakadt az ég. Már a pontot érő 8. helyen járt, mikor kicsúszott és emiatt kiesett a versenyből. A versenyt le is intették emiatt. Mikor visszaért a boxba és levette a sisakját, nem tűnt mérgesnek. Azt mondta, hogy lehetetlen volt ilyen időben versenyezni. Aznap már nem nagyon csináltunk semmit, főleg a pakolással voltunk elfoglalva. Másnap délelőtt indult a gépünk és egy újabb hosszú repülőút elé néztünk. Kedden délelőtt szállt le a gépünk Zürichben. A reptéren Jane várt minket. A kocsimmal hazafurikáztuk Sebastiant és engem is kirakott otthon. Szinte azonnal befeküdtem az ágyamba és el is aludtam. Felébredni csak hajnali 6-kor sikerült. Kipihent voltam. Bementem a fürdőbe és a kádat teleengedtem vízzel. Belefeküdtem és csak hagytam, hogy ellazuljak. Majdnem egy órát ücsörögtem a kádban. Utána kiszálltam és szépen kicsinosítottam magam. Úgy öltöztem, hogy mindenféleképpen tetszem Sebnek. Bezártam a lakásom, beültem a kocsimba és elindultam dolgozni. Zugban megálltam egy kis pékségnél, vettem reggelire néhány péksüteményt, majd tényleg a városszéli házhoz hajtottam. Mivel azóta már tudtam a kapukódot, minden probléma nélkül bejutottam. Legnagyobb meglepetésemre az ajtó még zárva volt. Így megkerültem a házat és elsétáltam a konyhába nyíló hátsó ajtóig, ami nyitva volt. Lepakoltam a holmimat, majd a háló felé vettem az irányt. Mikor halkan benyitottam, egy ébredező pilótával találtam szemben magam.

-Jó reggelt!- köszöntem vidáman.

-Szia!- mosolygott. Gyorsan levettem a cipőm, majd odabújtam hozzá. Forrón megcsókolt.

-Kérek még egyet…. Meg még egyet…. Meg még százat.- mondtam minden egyes csókja után.

-Telhetetlen vagy.- nevetett.

-Te is.- vágtam vissza. Arra azért sikerült rávennem, hogy szedje össze magát. Addig én lementem a földszintre és elkészítettem a kakaónkat. Együtt reggeliztünk meg, majd én elindultam dolgozni. Beléptem a jól ismert irodába és leültem az asztal mellé. Volt egy csomó minden, amit el kellett intéznem. Persze, semmi nem volt olyan egyszerű, mert a főnökömnek mindig szüksége volt rám. Imádtam azért, hogy minden percet velem akart tölteni. Csütörtök délután tudtam befejezni mindent. Akkor kitaláltuk, hogy a pénteket együtt töltjük, de a romantikus piknikből vásárlás lett, mivel az apám szólt, hogy péntek este tartja a partit. Be kell vallanom, semmi kedvem nem volt hozzá. Egész éjszaka felszínes emberekkel csevegni jelentéktelen témákról bájvigyor kíséretében. Nem éppen így képzeltem el azt az estét. A péntek délelőttünk végül Zürichben telt el. Végigjártunk egy tucatnyi üzletet, hogy meglegyen a megfelelő ruha. Egy hófehér, térdig érő, testhez simuló Victoria’s Secret ruhát vettem végül. Beszereztem hozzá egy fehér szandált is. A vásárlás közben komolyan elgondolkoztam azon, hogy Sebastian jobban élvezte, mint én. De meg sem lepett, mert szinte minden ruha teljesen testhez simuló volt és Seb így nyugodtan legeltethette a szemét rajtam.

-Igazán lett volna időnk bemenni egy fehérnemű boltba.- mondta kissé durcásan, mikor ebédeltünk.

-Azt élvezted volna, mi?- húztam fel a szemöldökömet.

-Ne mondd, hogy nem vennél szívesen valamit, amiben ellenállhatatlanul szexinek talállak.- mutogatott a villájával.

-De, szívesen vennék, de ezt majd egy olyan alkalommal teszem meg, mikor Jane van mellettem. Neked az csak meglepetés lesz.

-Az még jobb.- csillant meg a szeme. Miután elfogyasztottuk az ebédünket, hazavitt, majd ő is hazament, mondva, nekem készülődnöm kell. Rá kellett jönnöm, hogy nekem ehhez a partihoz kell a segítség. Így fel is hívtam Pete-et, hogy segítséget kérjek. Természetesen azonnal odarendelt magához. Ott megmutattam neki a ruhámat és elhatározta, hogy neki kell néhány kép rólam abban a csodában, ahogy ő nevezte. Így felvettem, a lányok pedig megcsinálták a sminkemet és a hajamat, majd a kedvenc fotósom csinált rólam néhány képet. Mikor készen lettem, megköszöntem a rengeteg segítséget, majd elindultam haza. Otthon a felcicomázott ház és a mérges apám fogadott. Csúnyán ki lettem osztva a plakátok miatt, majd azért, mert elköltöztem, végül pedig a munkám miatt. Miután vége lett a hosszú beszédének, üdvözöltem az édesanyámat, majd Bruno karjaiba menekültem. A bál vagy parti (vagy ki minek nevezi) pontban este 8-kor kezdetét vette.

26. rész

Ismételten sikerült összehívni annyi embert, hogy alig ismerjek néhányat. Nem volt egyszerű a hatalmas tömegben megtalálni azokat, akik meg tudnak védeni attól, hogy én legyek a középpontba. Inkább menekülőre fogtam a dolgot és kimentem a teraszra. A friss, éjszakai levegő kissé megnyugtatott.

-Mi a baj?- lépett mellém Jane.

-Utálom ezt az egészet. Nincs egy ismerős sem. Akik itt vannak, mind fellengzős idióták. És Seb sincs velem.- panaszkodtam.

-Ennyire hiányzik?- lepődött meg a lány.

-Hozzászoktam, hogy mindig mellettem van.- fordultam meg és az üvegajtón keresztül szemléltem a bentieket.

-Ne aggódj, ezt túléljük és holnap megint mellette lehetsz.- ölelte át a vállam.

-Ada Freistein!- jelent meg előttünk az apám.- Azonnal gyere be!- förmedt rám, majd visszaindult a tömegbe. Mivel ilyen mérges volt, muszáj volt utána mennem. Egy kisebb csoportnál állt meg. Ott volt az anyám, a bátyám, meg egy idegen házaspár a két fiával.

-Látom, Tim, nem olyan nehéz megtalálni a kis hercegnődet.- mosolygott a férfi.

-Valóban, hiszen Ada olyan csinos, hogy mindenhol észreveszi az ember.- vigyorgott apám is. Ez volt a dolog undorító része, legalábbis számomra.- Kicsim, ők itt Herr és Frau Kasten, valamint a fiaik, Uve és Hugo.

Aranyosan mosolyogtam rájuk és illedelmesen be is mutatkoztam. Majdnem egy teljes órát töltöttünk cseverészéssel, de nekem egész idő alatt máshol járt az agyam. Majd végül leültünk enni. Nehezemre esett lenyomni a torkomon néhány falatot, mivel azért otthon kellőképpen bevacsoráztam, tudva, hogy itt csak olyan ételek vannak, amiket nem nagyon kedvelek. Vacsora után pedig jöhetett a tánc. Sorra kértek fel az idióta úri fiúk és nem mondhattam nemet, mert apám végig figyelt. Végül a bátyám mentett meg, aki szintén felkért táncolni.

-Bárcsak tehetnék valamit annak érdekében, hogy ne kelljen itt lenned.- súgta a fülembe.

-Nekem már az is sokat jelent, hogy néhány percre kimenekítesz közülük.- bújtam oda hozzá.- Annyira elegem van belőle. És ha ennek a számnak vége, megint jönnek a többiek.

-Akkor majd szólok Fabiannak is, hogy lépjen közbe.- simogatta meg az arcom.

-Arra nagy szükségem lesz.- jegyeztem meg és nem is tévedtem nagyot. Akik később felkértek, mind önimádók voltak. Azt hiszem, hogy teljesen elment a kedvem mindentől a következő néhány hétre. Persze az unokaöcsém is a legjobb pillanatban jött, így ismételten volt néhány szabad percem. Mikor vége lett a számnak, megtapsoltuk a zenekart és visszaültem az asztalunkhoz, mivel megjelent az anyám és kijelentette, hogy beszélnünk kell.

-Drágám!- mosolygott rám.- A jövő hónapban betöltöd a 21. életévedet.- fogta meg a kezem.- Tudod, hogy mikor én…

-Mikor 21 éves voltál, akkor mentél hozzá apához.- vágtam közbe.- És 1 év múlva pedig megszületett Bruno.

-Pontosan, kicsim. És te is nagyon jól tudod, hogy a mi életünk más, mint a többi emberé. És most a tiéd is megváltozik.

Fogalmam sem volt arról, hogy miről beszél. Közben megjelent mellettünk Uve Kasten és hatalmas bájvigyor volt az arcán.

-Egy kis figyelmet kérek!- mondta apám a zenekari emelvényről. A zaj szép lassan elhalt.- Mint önök is tudják, a kislányom, Ada a jövő hónapban tölti be a 21. életévét és ez azt jelenti, hogy eljött az ideje a családalapításnak. Nagy örömmel jelentem be, hogy a lányomat eljegyezték!- mosolygott az apám. Idegesen ugrottam fel a székemről. Mégis miről beszél? Az anyám elkapta a csuklóm és nem engedett el.- Ada és Uve Kasten esküvőjét május végén tartjuk. Éljenek a fiatalok!- kiáltotta végül, mire mindenki tapsolni kezdett. Közben a mellettem álló férfi erőszakosan az ujjamra húzta a gyűrűt. És utána jött a dolog legrosszabb része. Egyszerre kezdték skandálni, hogy: „Csókot, csókot!”. Ahogy csak tudtam, hátráltam, de Uve erősebb és gyorsabb volt nálam. Magához rántott és lenyomta a nyelvét a torkomon. Minden erőmmel próbáltam menekülni előle. Mikor végre elengedett, döbbenten álltam előtte. Utána zokogva rohantam ki a házunkból. Kinn időközben zuhogni kezdett az eső, úgyhogy néhány pillanattal később már bőrig voltam ázva. Mivel magas sarkú cipőben igen nehéz futni, többször is elestem és a fehér ruhám tiszta sár volt. Hirtelen viszont megállt egy autó és kinyílt az ajtaja.

-Gyere, hugi, elviszlek Sebastianhoz.- szólt Bruno. Beültem és egyből beburkolóztam a plédbe, ami az ülésre volt terítve. Az egész úton zokogtam, mert nem tudtam megérteni a döntésüket. Nekik könnyű volt, mert szerették egymást, így a szülők nem tettek semmit az ellen, hogy összeházasodjanak. Azt hittem, hogy az ősi szokást már ők is elfelejtették. De úgy tűnik, ez nem így van és tesznek róla, hogy én folytassam ennek a továbbvitelét.

27. rész

Annyira kikészítettek a történtek, hogy még a kapu kódját sem tudtam megmondani a bátyámnak. Így kénytelen volt csengetni.

-Igen?- szólt bele a még mindig éber Seb. Már elmúlt éjfél is.

-Bruno Freistein vagyok. Adát ide hoztam, mivel a bálban volt néhány esemény, amitől nagyon rosszul van.- felelte a bátyám, mivel igazán aggódott értem.

-Gyertek!- felelte a srác, majd nyílt is a kapu. Mire odaértünk az ajtóhoz, ott állt egy esőkabátban. Ahogy megállt a kocsi motorja, kinyitotta az ajtót, a karjaiba kapott és bevitt a házba.- Mi történt, kicsim? És miért vagy tiszta sár?- kérdezte egyből, ahogy leültetett a kanapéra. Nem tudtam felelni neki, még mindig fojtogatott a zokogás. Majd a bátyámhoz fordult, aki elmesélt neki mindent. Így már értette, hogy miért vagyok annyira rosszul. Leült mellém, majd szorosan magához húzott. Közben nyílt az ajtó és belépett Jane Fabian kíséretében.

-Hogy van?- kérdezte a lány könnyes szemekkel.

-Nagyon rosszul.- mondta Bruno letörve.

-Hoztunk neki tiszta holmit meg még néhány olyan dolgot, amire szüksége lehet.- tett le egy táskát az unokaöcsém.

-Édesem!- cirógatta meg az arcom Sebastian.- Menj fel a szobámba és szedd le magadról ezt a ruhát. Majd Jane segít.- állított talpra. Görcsösen kapaszkodtam a pólójába.- Ne aggódj, eszem ágában sincs elküldeni téged. Csak félek, hogy megbetegszel.- érintette meg a kezemet is. Lassan közelebb hajolt (figyelve arra, hogy még véletlenül se ijesszen meg) és gyengéden megcsókolt.

-Mondd, hogy…- kezdtem a mondatot, de a hangom elcsuklott.

-Szeretlek! És történhet bármi, ez nem fog változni.- ölelt át még egyszer, majd barátnőm gondjaira bízott. Felmentünk a szobájába, ahol sikeresen rendbe szedtem magam. Jane segítségével levettem a ruhámat, majd letusoltam és felvettem azt, amiben aludni szoktam. Az ágy szélére ültem és csak bámultam ki a fejemből. És akkor észrevettem egy változást.

-Hol a gyűrűm?- kérdeztem a lányt.

-Melyik?- kérdezett vissza.

-Az a kék köves. Amit annyira dicsértél.- kezdtem el keresni.

-Nem volt rajtad.- adta meg a választ. Ijedten néztem rá, majd lerohantam a nappaliba.

-Ugye, itt lesz?- kezdtem el felforgatni mindent.

-Mi hiányzik?- kérdezte Bruno.

-A gyűrűm, a kék köves. Tudom, hogy rajtam volt. Nem veszíthettem el.- estem ismételten kétségbe.

-Itt van, nálam.- ültetett le Fabian.- Az a senki vette le az ujjadról, mikor a másikat adta.

Kissé megnyugodva, de még mindig remegve a történtektől, lehuppantam a kanapéra. Sebastian ült le mellém és megfogta a kezem.

-Ez nem tartozik hozzád.- jegyezte meg és lehúzta az eljegyzési gyűrűmet.- Ezt a gyönyörű kezet ennek a gyűrűnek kell díszítenie.- húzta fel a kék köveset. Ez volt az a kis ékszer, amit még Ausztráliában kaptam a karkötőmmel együtt.

-Most, hogy Ada biztonságban van, mi megyünk is.- mondta a bátyám. Kaptam mindenkitől egy-egy puszit, majd távoztak. Míg Seb kiengedte őket, én visszamentem a szobájába. Ott volt egy kényelmes fotel, abba ültem bele. A térdeimet felhúztam és átkaroltam mindkét kezemmel. A fejemet ráhajtottam és néztem a semmibe. Még mindig nem tudtam felfogni a dolgokat. Leginkább azt, hogy miért akarják tönkretenni az életemet. Végre boldog lehettem volna. Életemben először szerettem valakit úgy, ahogy Sebastiant és életemben először szerettek úgy, ahogy Sebastian engem. És az apám 2 perc alatt tönkretette ezt. Mindent, amit eddig felépítettem. A szemeimet ismét könnyek lepték el. Próbáltam őket visszaszorítani, de nem sikerült.

-Jaj, kicsim!-törölte le az apró könnycseppeket. Észre sem vettem, hogy ott ül, a földön és engem néz. Felkeltem a fotelből és befészkeltem magam az ölébe. A fejem a mellkasára hajtottam és tovább sírtam. Némán, hang nélkül. Ő pedig végig nyugtatott. A szavait a fülembe suttogta, az érintéseivel minden kételyemet eloszlatta. Azt kívántam, hogy ne legyen a világon más csak ő és én. Mi ketten, szerelemben, örökké.