2014. szeptember 9., kedd

Az élet nehézségei

28. rész
A következő hetek szinte elrepültek mellettem. Vagy Sebastiannal azon agyaltunk, hogy miként oldhatnánk meg a helyzetet, vagy éppen közös ebédeken és minden máson kellett megjelennem a „vőlegényemmel”, esetleg egy-egy esküvői ruhapróba és akkor a futamok már csak ráadás. Kínában Seb remekelt, pole-ból indulva esős versenyen rajt-cél győzelmet aratott. Bahreinben nem volt ilyen szerencséje, ott 2. lett a versenyen. Barcelonában ismét Jenson oldalán volt Fortuna, hiába indult Seb a 2. helyről, csak a 4. lett. És ne is beszéljünk Monaco-ról, mert elég gyorsan sikerült kiesnie. Időközben az esküvőnket június 7.-re tűzték ki a szüleim. Hiába pöröltem velük, hogy nekem akkor Isztambulban kell lennem, nem voltak hajlandóak rám figyelni. Így jutottunk el oda, hogy hétfőn délutánra Sebastiannál voltak a szülei, a 3 testvére, Kimi, Bell, Fabian, Jane és Bruno is. A mi kedvenc finn- olasz-spanyol párosunk vetett fel még korábban egy eshetőséggel és úgy tűnt, nincs más választásunk. Ezért is hívtuk össze a kis kupaktanácsot. És persze, hivatalosan is be lettem mutatva a Vettel családnak. Ettől talán féltem is kissé, de nem volt semmi fennakadás. Egyből elfogadtak, sőt, úgy tűnt, hogy jobban örülnek nekem, mint Hannának. Csak éppenséggel arról nem tudtak, amiért hívtuk őket.
-Anyu, apu, Steph, Mel és Fabian!- sorolta Seb a családjának a tagjait és végig is nézett rajtuk.- Tudjátok, Ada egy igen befolyásos és előkelő család tagja. A szülei pedig ősi szabályok szerint akarják férjhez adni.- mutatott az asztalon heverő gyűrűre.
-Azt mondtad, hogy a szülei férjhez akarják adni?- lepődött meg Heike.
-Igen. Jövő vasárnap. És kötelező.- válaszolt a bátyám. A szemeimet ismét ellepték a könnyek. Igen érzékenyen érintett a téma. Jane védelmezően ölelt meg.
-Rengeteg ötletünk volt azzal kapcsolatban, hogy miként akadályozhatnánk meg a dolgot, de sorra dőltek meg a lehetőségek. Csak egyetlen egy lehetőségünk maradt. És ezt Kimi mondta ki először.- nézett a német a barátjára.
-Arra célzol, hogy…?- kerekedtek el Melanie szemei.
-Szombaton megnősülök.- mondta ki végül Seb a dolgot. Mindenki csak nézett rá, majd rám.
-Kisfiam, beszélhetnénk?- állt fel Sebi mamája is és elmentek a konyhába. Csak néztem utánuk elkeseredve, majd kirohantam az udvarra. A könnyeim az arcomat mosták, de nem érdekelt. Nem értettem önmagam, mivel számítottam arra, hogy ellenezni fogják a dolgot. Mégis rosszul esett a dolog.
-Mi a baj?- kérdezte egyből Stephanie.
-Tudod, Ada rettentő nehezen viseli a dolgokat, mióta tudja, hogy a szüleink azt akarják, hogy viselje el, férjhez kell mennie. Fél az idegenektől, eltaszítja magától azokat, akik szeretik, nem érintheti meg, csak Sebastian és menekül a rossz vélemények elől.- sorolta Bruno.
-Azt hiszem, ez nem meglepő a helyzetében.- mondta Seb apukája.
-De még jobban tetézte a bajt, hogy többször idejött Uve, aki eljegyezte. És nem bánt vele kedvesen, sőt… Eléggé erőszakos volt.- tette hozzá a mi Fabianunk.
-Nem kellene utána menni?- kérdezte Sebi öccse.
-Sajnos nem engedné, hogy megvigasztaljuk.- felelte Jane. Ezalatt a konyhában anya és fia vitáztak.
-Miért nem érted meg, hogy szeretem?- fakadt ki a srác végül. Egy darabig tűrte a vitát, de végül be kellett látnia, hogy az anyja nem akar jobb belátásra térni.
-Ezt tökéletesen megértem.- válaszolt Heike.- De az nem megoldás, hogy feleségül veszed egy ilyen rövid kapcsolat után. Honnan tudod, hogy nem az a sorsa, hogy annak a másiknak a felesége legyen.
-Megváltoztatom a sorsát. Nem engedem, hogy miattad elmaradjon az esküvőnk. Akár tetszik, akár nem, én feleségül veszem Adát.- fordult az ablak felé és meglátott kinn, a hintaágyon. Tudta, hogy miért ücsörgök ott, egyedül, ezért szó nélkül hagyta ott az anyukáját. Kiviharzott a ház hátsó ajtaján és meg sem állt addig, amíg nem ért mellém. Felnéztem rá és azonnal a nyakába vetettem magam.
-Én…. én….- kezdtem szipogva.
-Ne szólj semmit, nem kell mentegetőznöd!- ölelt át. Ő volt az egyetlen, aki hosszabb távon mellettem lehetett.
-Tudom, nagyon hisztis vagyok.- bújtam ki az öleléséből. Megpróbált visszahúzni a karjaiba, de nem engedtem.- Kezdek olyan lenni, mint Hanna.
-Ezt azonnal felejtsd el!- szólt rám.- Sosem leszel olyan, mint ő.
-De folyton nyafogok és…
-Hagyd már abba! Egyáltalán nem hasonlít a két helyzet. Te jogosan félsz valakitől és emiatt nem bízol az emberekben. Ő pedig mindig hisztis volt, állandóan nyafogott, nem volt egy pillanata sem normális. Mint mondtam, nem ugyanaz a dolog.
-Szeretlek!- suttogtam, hetek óta először. Magához húzott és gyengéden megcsókolt.
-Fiam!- szólt a mamája, mire szétrebbentünk.- Van már ruhátok?
Ezen Sebastian csak mosolygott, majd megfogta a kezem és visszamentünk a házba.

29. rész
A következő hetünk kész kavalkád volt. Elkezdődtek az esküvői előkészületek. Sokszor el sem akartam hinni, hogy férjhez fogok menni. A menyasszonyi ruhámmal sem bíbelődtem sokat, egy egyszerű, selyem, testhez simuló, gyöngyökkel díszített darabra esett a választásom. Ezt a lakásomban rejtettem el, ragaszkodtam hozzá, hogy Seb egy pillanatra se lássa. Mikor kislányként az esküvőmet tervezgettem, mindig úgy gondoltam rá, hogy nagy és fényűző lesz, rengeteg emberrel és mindenki erről fog beszélni. Ehelyett mindketten írtunk egy listát, hogy kit akarunk meghívni. Be kell vallanom, az enyém jóval kecsesebb lett.
Sebastian:                                            Ada:
-Heike                                                 -Bruno
-Norbert                                              -Jane
-Stephanie                                           -Fabian
-Melanie
-Fabian
-Kimi
-Anabell
-Christian Horner
Az ő 8 meghívottja mellett nekem volt 3. Nem lesz nagy esküvő, az biztos. Seb Kimit kérte fel tanúnak, míg én Jane-t. Az utolsó estéhez elérve pedig jöhetett a búcsú. A Sebastian szobájában voltunk. Elterültünk a földön és csak néztük egymást.
-Holnap már Frau Vettel leszel.- simított ki egy hajtincset az arcomból.
-Be kell vallanom, megrémiszt a dolog.- húztam magam kisebbre.
-De ugye nem azért, mert nem akarod a dolgot?- húzta fel a szemöldökét.
-Nem. Csak a helyzet miatt. Tudod, nem így képzeltem a dolgot.- ültem fel.
-Azt hiszem, március elején én is mást mondtam volna.- jegyezte meg és mögém ült.- El akartam jegyezni.
-Sosem mondtad.- fordultam hátra.
-Féltem, hogy megbántalak vele. És nem akartam, hogy a még el sem kezdődött kapcsolatunk tönkremenjen.
-Azért örülök, hogy a nagy nap előtt bevallottad.- hajtottam a fejem a vállára. Ekkor nyílt ki az ajtó.
-Ada, ideje mennünk.- kukucskált be Jane.
-Egy perc és megyek.- mosolyogtam, így barátnőm távozott.- Hallottad, mennem kell.
-Nehéz lesz nélküled. Már megszoktalak magam mellett.- álltunk fel. Szorosan magához húzott és megcsókolt. Lekísért a földszintre is. Jane és Anabell jött velem, de Heike megígérte, hogy reggel átjön, hogy segítsen az előkészületekben. A lányokkal sokat beszélgettünk, főleg a jövőről. A nappaliban ágyaztunk meg néhány szivacson, mivel az emeleten nem fértünk volna el egy szobában. A beszélgetésünkből kiderült, hogy Jane és Fabian igazán jól kijönnek, Bell és Kimi pedig már az esküvőjüket tervezik és már megtalálták a közös házukat, ami alig 10 percnyire lesz tőlünk kocsival. Elaludnom nem sikerült valami hamar, és ébredni is korán ébredtem. Szerencsére nem voltak karikák a szemem alatt és nem is éreztem fáradtnak magam. A reggeli után letusoltam, majd a lányok el is kezdték a széppé tételemet. Először a hajammal bíbelődtek és a legnagyobb vita abból volt, hogy feltűzzük, vagy hagyjuk szabadon lógni.
-Elég!- szóltam, mikor már meguntam.- Fel is tűzitek és szabadon is hagyjátok.- feleltem. Végül csináltak egy kis kontyot, de pár tincset kívül hagytak és ezeket hajsütővassal göndörítették be. Utána jöhetett a sminkem. Mivel az esküvői csokromban vörös rózsák vannak néhány szál fehérrel, ezért csak egy természetes, kissé piros árnyalatú sminket kaptam. Mire a ruhámat kellett felvennem, Heike is megérkezett. Segítettek belebújni a ruhámba, majd a lányok is mentek összeszedni magukat, így egyedül maradtam a leendő anyósommal. Még elvégezte rajtam az utolsó simításokat. Segített felvenni a cipőmet, megigazította a ruhám, feltűzte a fátylamat. Odaálltam a hatalmas tükör elé és farkasszemet néztem önmagammal.
-Van egy lánc, amit Sebastiantól kaptam.- lépett mellém a nő.- 2 medál volt rajta. Megígértem neki, hogy az egyik medált egy láncra fűzöm és a menyasszonyának ajándékozom az esküvő előtt, ha úgy gondolom, hogy boldog lesz vele. Tudod, az elmúlt héten sokat gondolkoztam, hogy mi legyen a lánc sorsa. De be kellett látnom, hogy a fiam nem véletlenül teszi azt, amit.
Ezzel mögém lépett és a nyakamba akasztott egy gyönyörű láncot, amin egy apró, békegalamb medál lógott. Az ő nyakában is ugyanez volt.
-Köszönöm.- mondtam és könnyekkel a szememben megöleltem.
-Ne sírj, lányom, mert elkenődik a sminked.- mosolygott és gyorsan felitatta a könnyeim egy zsebkendővel. Ekkor léptek be a lányok is.
-Itt van Bruno.- mondta Jane. Ők hárman előrementek. Én még egyszer megnéztem magam a tükörben, majd elindultam lefelé a lépcsőn.

30. rész
Ahogy a bátyám meglátott, tátva maradt a szája.
-Csodaszép vagy, hugi.- jegyezte meg, mikor leértem mellé.
-Köszönöm.- pirultam el és kifelé indultunk. Bezárta a lakás ajtaját és elindultunk a kocsihoz. Megmosolyogtam a dolgot, mikor beültem a Ferrarimba.
-Tudod, azt akartam, hogy stílusos legyen az érkezésed.- mosolygott, mikor beszállt mellém.
-Az lesz.- mosolyogtam én is. Nem sokkal azután, hogy véglegesen elhagytuk a házam, megcsörrent a bátyám telefonja. Alig beszélt 2 szót, odanyomta a kezembe.- Igen?- szóltam bele.
-Téged miért nem lehet elérni?- kérdezte az apám dühösen.
-Talán azért, mert ki vagyok kapcsolva.- feleltem higgadtan.
-Egy óra múlva legyél itthon. A vőlegényeddel ebédelsz.- jelentette ki.
-Nem fog menni.- feleseltem. Nem hagyhatom, hogy tönkretegye az esküvőmet.
-Azt mondtam, hogy ott leszel. Akár tetszik, akár nem.- kiabált.
-Én pedig azt mondtam, hogy nem leszek ott. És ha most megbocsátasz, elkések az esküvőről.- mondtam és lecsaptam.- Ha nem gond, kikapcsolom.- néztem Brunora.
-Csak nyugodtan.- válaszolta, így kikapcsoltam a telefonját. A templomhoz egész gyorsan odaértünk. Már mindenki benn volt. Kiszálltunk a kocsiból és felnéztem az égre. A nap sugarai táncoltak, a szellő lágyan simogatta a természetet, a madarak szerelmesen daloltak. Tökéletes volt minden ahhoz, hogy férjhez menjek. Mikor beléptünk a templom főhajójába és elindultunk a sorok között a nászinduló ütemére, a szívem beleremegett. Láttam a vőlegényemet, tökéletes fekete öltönyben, elegánsan és elámulva. Amikor odaértünk mellé, Bruno rámosolygott, majd átadott. A pap meg is kezdte a ceremóniát. Én egy kissé félős igennel, míg Seb egy elhadart igennel válaszolt a kérdésére. Majd előkerültek a gyűrűk is. Végül pedig kijelentette, hogy férj és feleség vagyunk. Az első hitvesi csókunk igen forróra sikeredett, de nem bántuk. A templomi szertartás után átmentünk az anyakönyvvezetőhöz is, hogy hivatalossá tegyük az eskünket. Innen pedig a közös otthonunkba távoztunk. A Ferrarit most Seb vezette.
-El sem hiszem, hogy a feleségem vagy.- mondta útközben.
-Én sem nagyon.- néztem az arcára. Egy édes félmosoly volt rajta.
-Nézd meg a gyűrűnket. Remélem, hogy tetszeni fog.
Lehúztam az ujjamról az ékszert és körbeforgattam. Meg is találtam rajta, amit keresnem kellett. Gravíroztatott rá: A&S.
-A tiéden is?- kérdeztem, miközben vissza is húztam a gyűrűmet. Bár még csak egy órája volt rajtam, megszoktam.
-Igen, azon is.- mosolygott.- Rajtad pedig ott a békegalamb.
-Igen, anyukád teljesen elfogadott.- érintettem meg a láncot. Tudtam, hogy mennyire fontos neki ez a dolog. A házban pedig jöhetett a koccintás és az ünnepi ebéd. A köszöntőt Kimi mondta.
-Február végén egy este Sebastiannal ültünk az egyik szórakozóhelyen. Akkor meséltem neki, hogy mennyire jól érzem magam Anabellel. Ő akkor jelentette be, hogy el akarja jegyezni Hanna-t.- nézett ránk. Kíváncsi voltam, hogy mi lesz a dolog vége.- Majd néhány nap múlva meglátogattam őt itt, és akkor nem tudott mást tenni, csak áradozni az új asszisztenséről. Még azon a héten történtek dolgok közöttük, majd a következő héten kikerültek azok a bizonyos Red Bull plakátok, utána néhány nappal pedig kézen fogva sétálgattak a paddockban. Ha ezt nem nevezzük szerelemnek első látásra, akkor nem nagyon tudom, hogy mit lehet annak mondani. Bevallom, én már akkor reméltem, hogy ti összekötitek az életeteket, mikor először láttalak, Ada.- nézett rám.- Ezért emelem poharam rátok, akik szembe mernek szegülni mindennel és mindenkivel annak érdekében, hogy együtt lehessetek boldogok. Adára és Sebastianra!- emelte meg a poharát Kimi. Mindenki megismételte a nevünket, majd ittak az egészségünkre. Utána pedig kezdődhetett az ebéd, ami nem telt nyugodtan.

31. rész
Alig kezdtünk neki a főfogásnak, csöngettek.
-Ki lehet az ilyenkor?- kérdezte Heike, és felállt, hogy kinyissa.
-Kicsim, mi a baj?- kérdezte Seb.
-Félek.- suttogtam és szorosan hozzá bújtam. Úgy tűnt, hogy nem volt alaptalan a félelmem, mert alighogy az anyósom kinyitotta az ajtót, beviharzott az apám és Uve Kasten.
-Ada Freistein!- kiáltotta mérgesen.-Hogy merészelsz ellentmondani nekem?
-Hogy beszél a lányával?- állt fel Norbert.
-Maga meg ki?- vetette oda félvállról.
-Sebastian édesapja vagyok.- felelte mérgesen.
-Mit érdekel az engem. Ada, kelj fel és irány a kocsi. Ne akard, hogy én vigyelek oda.- lépett felém és mellette ott trappolt Uve is.
-Ada nem megy sehová.- szólalt meg most Fabian.
-Már egy Freistein is ellentmond nekem?- döbbent meg az apám.- Nem elég, hogy a saját vérem? 200 éve nem történt hasonló a Freistein dinasztiában.
-Már nem vagyok Freistein.- szólaltam meg halkan.
-Miket beszélsz, te bolond?- dörrent rám.
-Csak azt mondja, hogy már Vettel lett.- válaszolt a bátyám.
-V-E-T-T-E-L?- betűzte szinte üvöltve. Remegve bújtam Seb karjaiba.- HOGYAN MEHETTÉL FÉRJHEZ EGY SENKIHEZ?
-A fiam nem egy senki.- állt elé Heike és felpofozta.- És ha maga vagy a kis talpnyalója még egyszer így mer beszélni a menyemmel, nem állok jót magamért.
-Itt az ideje, hogy távozzanak.- kezdte el őket kilökdösni Seb édesapja.
-Ada, jól vagy?- léptek oda többen is mellénk. Görcsösen kapaszkodtam a férjem ingjébe és csak bámultam ki a fejemből. Nagy nehezen sikerült kivinniük az udvarra, ahol a friss levegő és némi nyugtatás után rendben voltam. Befejeztük az ebédet, majd mindenki elment átöltözni. A cuccaim egy része már itt volt, de még lesz mit átpakolnunk. Már mentem volna be a Sebastian szobájába, mikor elkapta a karom.
-Eggyel arrébb.- mosolygott. Meglepve néztem rá, hiszen nem tévesztettem ajtót. De utána kiderült, hogy miért mondta. A következő szoba egy kicsivel nagyobb volt és itt rendezte be a közös hálónkat.
-Gyönyörű lett.- mondtam, miközben körbenéztem. A szoba falai tejeskávé színűek voltak, a fa bútorok mind tölgyből készültek, a fotelok, a sötétítők és az ágy huzata pedig krémszínű volt. Minden összhangban volt. Gyorsan átöltöztünk hétköznapi ruhába, majd lementünk, hogy segítsünk. El akartam mosogatni, mikor mellém lépett Heike.
-Eszedbe ne jusson!- vette ki a kezemből a tányért, amit a vízbe akartam mártani.- Bár nincs nagy lakodalom, azért mégiscsak ma volt az esküvőtök. Ne csináljatok semmit, hanem élvezzétek egymás társaságát.
Sebastian is hasonló dolgokat hallhatott, mert az udvaron futottunk össze. Megtárgyaltuk, hogy tényleg nem csinálhatunk semmit, majd inkább letelepedtünk a kényelmes kerti padunkra és ott töltöttük az időnket. Mikor készen lettek a többiek, ők is kijöttek és együtt töltöttük az időd. Este pedig mindenki elbúcsúzott tőlünk. Kimi és Anabell visszamentek Kimi házába, Bruno ment a lakásába, Jane, Fabian és Seb kis családja elmentek Zürichbe, a lányhoz. Hiába marasztaltuk őket, azt mondták, hogy majd jönnek vissza másnap, de megérdemeljük, hogy a nászéjszakánkat kettesben töltsük. Együtt mentünk el a fürdőbe, ahol megtöltöttük a kádat vízzel és együtt lubickoltunk, majd egy törölközőt csavarva magunk köré bementünk a hálóba.
-Sosem hittem, hogy ennyire különleges lesz a nászéjszakám.- suttogta, miközben megcsókolt és óvatosan az ágyra fektetett. Ez volt az első alkalom, hogy együtt voltunk. Azt hiszem, az volt a legokosabb dolog, hogy vártunk eddig. Különlegesebb volt minden korábbinál, minden olyan éjszakánál, amit férfivel töltöttem. A testünk egy ritmusra mozgott, a lelkünk eggyé vált és minden tökéletes volt. Ez volt a közös életünk kezdete és tudtuk, hogy soha nem fogjuk elfelejteni.

32. rész
Másnap reggel Sebastian ébredt korábban. Bár nem mondható olyan korainak, mivel már 10 óra is elmúlt. Hagyta magának, hogy visszagondoljon az előző éjszakára újra és újra. Be kellett látnia, hogy megérte várni. A nászéjszakája olyan volt, mint egy álom. És a felesége ott feküdt a mellkasán. Óvatosan átölelte a lány meztelen hátát. Minden pillanatban elkápráztatta a szépsége. Viszont nem tudott túl sokáig elcsábulni, mert ébredezni kezdtem. Ahogy kiment a szememből az álom, az első dolog, ami eszembe jutott, hogy Seb arcát akarom látni. Éreztem, hogy a kezével a hátamat cirógatja. Kicsit feljebb emeltem a fejem és arra fordultam, amerre az arcát sejtettem. Lassan kinyitottam a szemem és megláttam az ő szemeit.
-Jó reggelt, Frau Vettel!- köszöntött.
-Magának is, Herr Vettel!- cirógattam meg az arcát. Kicsit feljebb csusszantam és meg is tudtam csókolni.
-Hogy telt az első éjszakád feleségként?- érdeklődött.
-Csodásan, istenien, mennyeien, elképzelhetetlenül jól.- nevettem.
-Akkor ugyanúgy, mint nekem.- játszott a hajammal.
-Valószínűleg.- ültem fel.- Közös reggeli tusolás?
-Benne vagyok.- pattant ki egyből az ágyból. Legalább fél órát álltunk a tus alatt, majd összeszedtük magunkat és felhívtuk a Sebastian kis családját, hogy melyik étteremben ebédeljünk. Oda beszéltük meg a találkozót is. Mikor beléptünk, még nem voltak ott. Leültünk a legnagyobb asztalhoz, egymás mellé. Megjelent mellettünk egy pincérnő. Amint ránéztem, azt hittem, menten leájulok a székről.
-Hanna?- kérdeztem szinte fuldokolva. Ott állt előttünk teljes életnagyságban Seb exe.
-Mi ilyen meglepő? Talán neked az ilyen munka túl megerőltető?- kérdezte hisztisen.
-Lehetne, hogy ne veszekedjünk?- szólt a férjem.
-Édesem, te juttattál ide engem. Még nem tudod, hogy ez mekkora hiba volt.- mosolygott gúnyosan.
-Jobb lenne, ha valaki más szolgálna ki. A végén még valami bajom lesz az ételtől.- mondtam a lánynak.
-Eszembe sem jut kiszolgálni titeket. Csak szólni akartam, engem nem tudtok egykönnyen lerázni.- suttogta, majd eltipegett.
-Miért kellett lesüllyedned az ő szintjére?- kérdezte Seb kissé sértve.
-Sajnálom. Nem tudom, miért tettem.- hajtottam le a fejem bánatosan.- Azt hiszem, bántotta a lelkem, hogy megint a közelünkben van.
-Kicsim, már a tiéd vagyok.- fogta meg a kezem és megforgatta a gyűrűmet.
-Tudom.- mondtam halkan és hozzábújtam, megbocsátást remélvén.
-Nem haragszom, csak nem akarom, hogy olyan szintre süllyedj, mint ő. Nem illik hozzád.- simogatta meg az arcom.
-Bátyus, az tényleg Hanna?- robbant be Fabian elsőként.
-Igen, tényleg.- fintorgott az említett.
-Megdobálhatom paradicsommal?- ült le Melanie.
-Vagy esetleg céklával? Mert azt nem lehet kimosni.- foglalt helyet Stephanie is.
-Lányok, ne legyetek ennyire gonoszak.- jött Heike is.
-De szívem,- jelent meg Norbert is- kivételesen igazuk van.
A közös ebéd igazán szórakoztatott. A lányok és Fabian szívesen ejtettek el mondatokat Hanna-val kapcsolatban, és egyik sem dicséret volt. A drágámat az elején zavarta a dolog, de szép lassan ő is feloldódott és neki is volt egy-két megjegyzése.
-Arra gondoltam, hogy délután elmehetnénk egy kicsit úszni.- vetette fel Sebastian.
-Úszni? Ilyen időben?- szörnyedt el Heike.
-Anya, ne aggódj! Van egy remek fedett uszoda úgy 20 percnyire. Oda akarok elmenni.- simogatta meg a szemben ülő anyukája kezét.
-Én azt hiszem, kihagyom. Inkább csinálok nektek valami finom vacsorát. Úgyis éhesek lesztek.
-Én pedig maradok anyátokkal.- mondta a papája, mikor rá tévedt a tekintetünk.
-Akkor elég egy kocsi is.- mondtam és arra gondoltam, hogy végre felavathatjuk a nemrégiben vett Cadillac Escalade-ünket. Bár… mikor elindultunk, hogy vegyünk egy kocsit, akkor Sebastian azt mondta, hogy valami egyszerűt és hétköznapit akar. Na, ezzel pont ezeket nem találta el. De legalább kényelmesen el fogunk férni, mikor megyünk az uszodába. Hazafelé az étteremből írtam sms-t Anabell-nek, Jane-nek és Brunonak, hogy ha van idejük, meg kedvük, 3 körül megyünk úszni. Szinte biztos voltam benne, hogy mindenki jönni fog majd. Otthon pedig elkezdtük összeszedni a dolgainkat.- Édesem, nem tudod, merre tettük a fürdőruhámat?- kérdeztem Sebastiant, aki közben bele volt merülve valami videójátékba. Persze az öccse is ott ücsörgött mellette.
-Melyiket is?- állította meg a játékot és rám nézett. Odaléptem mellé és a fülébe súgtam.
-Azt, amelyikre azt mondtad, hogy ha még egyszer rajtam lesz, nehezen fogod kibírni, hogy ne szabadíts meg tőle azonnal.
Mialatt beszéltem, az ajkaim érintették a fülét. Mélyen a szemembe nézett és tudtam, hogy sikeresen eltereltem a figyelmét minden másról.
-Azt hiszem, azt úgy tettem el, hogy csak nehezen találjuk meg.- mosolyodott el.- De a többi ott van, a második fiókban.
-Köszönöm, édesem.- adtam neki egy csókot. Még összedobáltam, amire nagy szükségünk volt, majd mindenki átöltözött fürdőruhába és fél 3-kor elindultunk úszni.

33. rész
Gyorsan odaértünk az uszodához. Leparkoltunk, majd bementünk. Lepakoltuk a cuccunkat egy kupacba és mentünk is volna a vízbe, de megérkeztek a többiek is. Név szerint Jane, Fabian, Bruno, Kimi, Anabell és egy számomra ismeretlen férfi.
-Sziasztok!- köszöntek és ők is lepakoltak.
-Ő Mark, az edzőm.- mutatta be a férfit Kimi azoknak, akik még nem ismerték.
-Tudtam, hogy érteni fogod.- nevetett Seb és a 3 férfi el is vonult a medence másik végére, edzeni. Mi is bementünk a vízbe és remekül szórakoztunk. Persze a helyi vízilabda csapat tagjai is pont akkor edzettek. Figyeltük őket a lányokkal és megállapítottuk, hogy nekünk sokkal becsületesebb és helyesebb pasijaink vannak. Majd ketten oda is jöttek hozzám és Anabell-hez, akivel éppen a partról figyeltük a fiúkat.
-Sziasztok, lányok!- vigyorgott a fekete hajú.
-Foglaltak vagyunk.- vágta rá barátnőm. A srácok akkor másztak ki a medencéből.
-Valami gond van?- kérdezte Kimi, amikor odalépett.
-Gond? Ugyan.- legyintett a barna hajú.
-Akkor?- nézett rájuk Seb, miközben elvette tőlem a törölközőjét.
-Csak elhívnánk a hölgyeket egy üdítőre. Vagy akár többre is.- vigyorgott a fekete.
-Talán akkor, ha legyőztök minket úszásban.- adott ultimátumot a Jégember.
-Kimi!- kiáltottunk fel Anabellel. De a srácok nem figyeltek ránk, így maradt az imádkozás. Mark lett a bíró. Persze a többiek is odajöttek hozzánk.
-Minimum belefojtom a medencébe a férjedet és Kimit is, ha nem nyernek.- morgott mellettem Bruno.
-Azzal el leszel késve, mert mi előbb megtesszük.- vágta rá Bell. A 4 fiú felállt a rajtkövekre, majd a sípszóra beleugrottak a medencébe. 100 m gyors volt a táv. Fél távig fej-fej mellett haladtak, majd mindenki begyújtotta a rakétát. Végül a mi két „versenyzőnk” csapott a célba először. Kiszálltak és megölelgettek minket.
-Soha többé ne merj fogadás tárgyának kitenni, jó?- kértem kissé mérgesen a férjemet.
-Sajnálom, kicsim.- ölelt át és megcsókolt.
-Hát, srácok, ennyi volt a mi kis beszélgetésünk.- mondta Ana.
-És a másik 3 hölgy közül valaki?- néztek a mögöttünk álló Jane-re, Melanie-ra és Stephanie-ra.
-Bocsi, a lányok mind foglaltak.- vágtam rá és a kis csapatunk elindult a szauna felé. El is foglaltunk egyet.
-Amint elvettem Anabellt, már hozzánk fogtok járni úszni és szaunázni.- mondta Kimster.
-Egy medence nálunk is lesz.- mondta Sebastian.
-Tényleg?- kérdeztünk egyszerre a nővéreivel és az öccsével.
-Most miért ne? Akkor nem kell eljárnunk és ott biztos, hogy nem fognak idióták leszólítani.- felelte a drágám.
-Még valami ötlet?- nézett körbe az unokaöcsém.
-Elköltözöm otthonról.- jelentette ki a bátyám.
-Ugye, nem akarod, hogy családi dráma legyen?- érdeklődtem.
-Nem, már mondtam apának. De úgy tűnt, nincs nagyon kifogása ellene. Most éppen az új kislányát ajnározza.- fintorgott Bruno.
-Máris talált valakit a helyemre?- döbbentem meg.
-Nem volt olyan nehéz.- motyogta Fabian neheztelő hangon.
-Csak nem…?- fordultam felé.
-Az én egyetlen kishúgom, Gabrielle. Látnod kellett volna, hogy milyen örömmel fogadta, mikor apád bejelentette, hogy őt akarja a lányának. Anya ki is borult rendesen.
-Szegény keresztanyu. Nem érdemelte meg, hogy a saját lánya így elárulja.- ingattam a fejem és közben Seb ölébe ültem.
-De azért örömre is van oka.- folytatta tovább a srác.- Bemutattam neki Jane-t és úgy tűnik, hogy tetszik neki a barátnőm.
-Akkor ismered a leendő anyósodat?- mosolyogtam barátnőmre.
-Ott még azért nem tartunk.- pirult el a lány.- De megismertem a legjobb pótmamát.
Abban biztos voltam, hogy Sofia tényleg kedvelni fogja őt. És Jane anyukája pedig nagyon hasonlított a keresztanyámra. Így reméltem is, hogy ha egyszer találkoznak, a barátnőm rátalál majd arra, aki az édesanyja helyett lehet a támasza.

34. rész
Hamarabb eljött az utazás ideje, mint ahogy gondoltam. Isztambulba mentem először Sebastian feleségeként. Volt bennem némi izgalom, bár nem tudom, hogy mitől féltem. Szerda reggel foglaltuk el a szobáinkat, mivel este Seb részt vett a focimeccsen. Imádtam nézni, ahogy rohangál a labda után. Párszor sikerült mellérúgnia, de ez sem gátolta meg, rohant tovább. Mikor vége lett a meccsnek, lementem az öltözőkhöz és ott vártam rá. Fisico-val és Nicoval éppen komolyan elemezték a meccset, ahogy kiléptek az öltözőből.
-Elvesztettél valamit, Sebastian?- kérdezte Giancarlo, mert amikor a férjem meglátott, megállt és elkezdett kutatni a táskájában.
-Nem… mindjárt… megtalálom…- matatott, majd felegyenesedett.- Meg is van.- mosolygott és visszahúzta a karikagyűrűjét.
-Te nem is szoktál ékszert hordani.- jegyezte meg Nico, mivel közben felkerült a karkötője is, amit vett Ausztráliában.
-A dolgok változnak.- rántotta meg a vállát, majd mellém lépett.
-Jók voltatok, fiúk!- mosolyogtam a srácokra.
-Köszi, Ada!- feleltek, majd mentek is.
-Te meg zseniálisan fociztál.- nyomtam egy csókot a drágám szájára.
-Azért annyira nem voltam jó.- ölelte át a vállam és kifelé indultunk.
-Ez annyira nem jó ötlet.- vettem le a kezét, mire megtorpant.- Csak a fotósok meg a rajongók miatt.- léptem oda hozzá és megcsókoltam.
-Hozod rám a szívbajt.-morogta, miközben elindult ki a stadionból.
-Akkor várlak a hotelben.- szóltam utána és elindultam a lelátók felé. Szerencsére tudtam csatlakozni a szurkolókhoz, így senki nem vett észre. Fogtam egy taxit és visszavitettem magam a szállodába. Rengeteg szurkoló ácsorgott előtte, mint kiderült, Kimi éppen percekkel előttem érkezett. Nagy nehezen átverekedtem magam a tömegen, majd elindultam befelé.
-Hé! Sebastiant hol hagytad?- állított meg Kimi. A rajongók persze egyből fújtak rám, mert velem beszél.
-A stadionnál hasonlóan jár el, mint te most.- mosolyogtam.- További jó kapcsolatápolást!- veregettem meg a vállát és bementem az épületbe.
-… De tényleg én vagyok Kimi Räikkönen menyasszonya!- pörölt Anabell a recepcióssal.
-Én meg Michael Schumacher vagyok, nem?- vihogott a férfi.
-Odaadná a 703-as lakosztály kulcsát?- álltam meg a lány mellett.
-Azt nem adhatom oda.- mondta halálosan komolyan.
-Mintha nem látta volna, hogy Sebastian Vettel-el együtt érkeztem.- mondtam mérgesen és a kezemet nyújtottam a kulcsért.
-Honnan tudjam, hogy maga volt és nem más?- kérdezte.
-Ezt a tökkelütöttet.- morogtam, majd barátnőmmel együtt elfoglaltunk 2 fotelt a hallban.- Komolyan mondom, ez a pasas egy idióta. Mintha nem mentem volna el előtte ma már vagy 5-ször. Még át sem öltöztem.
-Engem meg Kimi az utcán csókolt meg, mielőtt bejöttem. Még azt is láttam, hogy az a lökött bámul minket.- pufogott Bell.
-Hát a hölgyek?- állt meg előttünk Ross Brawn. A Ferrari, a Red Bull és a Brawn GP volt egy szállodában a hétvégén.
-A kedves recepciós szélhámosoknak nézett minket.- foglaltam össze a történteket.
-Akkor jöjjenek, majd én segítek.- mosolygott a férfi, mi pedig felálltunk a helyünkről.
-Ada? Te mit keresel itt, az aulában?- lépett oda hozzánk Jenson.
-Nemrég értem vissza a focimeccsről, a szobakulcsomat pedig nem hajlandó kiszolgáltatni a személyzet. De ne aggódj, a főnököd már intézi a dolgot.- mosolyogtam a férfire.
-Akkor rendben. De ha segítség kell, szólj nyugodtan! És te is, Anabell!- nézett barátnőmre, majd az étterem felé vette az irányt. Időközben elértünk a pulthoz is.
-Kérném Sebastian Vettel, Kimi Räikkönen és Ross Brawn szobakulcsait!- mondta erélyesen a csapatfőnök.
-Uram, nem adhatom oda más pilóták kulcsát.- motyogta a pasas, miközben letette a Ross kulcsát a pultra.
-Ne szórakozzon velem! Adja már oda őket! A hölgyek igen fáradtak és önnek sem jönne jól, ha beszélnének a főnökével.
-Igen, uram!- fordult meg és gyorsan oda is adta a szobakulcsainkat.
-Köszönjük!- mondtuk gúnyosan barátnőmmel, majd elindultunk az emeletre. Megfogadtam, hogy amennyiben belefutok még egy idióta recepciósba a jövőben, mindenféleképpen beszélek majd a szállodájának az igazgatójával.

35. rész

Míg vártam a férjemre, letusoltam és meg is vacsoráztam. Éppen a tévét kapcsolgattam (miközben már kiakadtam a török adóktól), mikor kinyílt az ajtó és Sebastian lépett be rajta. De sajnos éppen telefonált. Úgy ment el mellettem, mintha nem is léteznék. Elkezdett járkálni a szobában, miközben magyarázott és hevesen gesztikulált. Próbáltam szólongatni, de nem reagált. A kis körútja közepére álltam, de kikerült. Megfogtam a kezét, próbáltam kicsit magamra vonni a figyelmét, de a kezét elrántotta és kiment az erkélyre. Felkaptam a köpenyem, belebújtam a papucsomba és az ajtó felé indultam.
-Akkor fulladj meg!- kiáltottam még neki, majd be is csaptam az ajtót magam után.
-Ez meg mi volt?- kérdezte Stephanie az öccsét a telefon túloldalán.
-Azt hiszem, a feleségem angolosan távozott.- sóhajtott a férfi. Közben én lifteztem néhány emeletet és készültem bekopogni a megfelelő lakosztály ajtaján, de ebben egy hang megakadályozott.
-Ada?- kérdezte a főnököm. Vagyis nem a közvetlen főnököm, hanem a férjem főnöke.- Te meg mit keresel itt, ahol a Ferrari van?
-Nagy valószínűséggel a ma éjszakát itt töltöm, ha Kimi és Anabell beleegyezik. Tudod, a kedves férjem jelenleg nem vesz tudomást rólam.- hajtottam le a fejem és közben kopogtattam.
-Valami nagyon nincs rendben vele. Lenn voltam, mikor megjött a meccs után, de velem sem volt hajlandó beszélni. Még csak meg sem állt.- mondta Christian, miközben nyílt az ajtó.- Csak a telefonján volt hajlandó beszélni.
-Ha jól veszem ki, akkor most Sebastianról beszélünk.- szólalt meg Kimster, miközben megölelt.- Csak azt ne mondd, hogy még mindig nem hagyta abba.- nézett rám.
-Mindent megpróbáltam, de nem reagált.- feleltem lemondóan.
-Megyek és kiderítem, hogy mi van vele.- indult el Chris, de megtorpant.- Ada, te pedig próbálj pihenni, jó?
-Majd meglátjuk, hogy fog menni.- feleltem megadóan.
-Reggel 9-kor várlak lenn. Együtt megreggelizünk és elmondom, hogy hová jutottam.
Csak bólintottam, válaszolni már nem volt erőm. A finn pilóta kicsit erősebben szorított és nagy nehezen behúzott a szobába. Ott pedig kiborultam, hosszan zokogtam barátnőm vállán, de nem szólt semmit. Ők sem tudták, hogy mi ütött Sebibe, hogy hirtelen figyelmen kívül hagy.
-Gyere, menjünk aludni.- állított talpra a lány és elindultunk a szoba felé. Egyből meg is torpantam.- Mi a baj?
-Majd én alszom kinn. Hiszen csak vendég vagyok.- néztem a kanapé felé.
-Menj csak nyugodtan, nekem ez tökéletesen megfelel. Még jót is fogok aludni.- mondta Kimi.
-Nem, nem, nem. Aludjatok együtt, úgy, ahogy annak lennie kell. Én csak betoppantam, elrontva az estéteket. És semmi értelme rám pazarolni egy kényelmes ágyat, mikor nagy valószínűséggel alig fogok aludni néhány órát.- érveltem amellett, hogy én maradjak kinn. Ebből lett egy kisebb összetűzésem. Kimiből nem akart eltűnni a végletekig udvarias férfi. Komolyan mondom, olyan volt, mint századokkal ezelőtt. Végül Anabell megunta, hogy ennyit győzködjük a másikat és a párjával együtt feküdt le aludni. Én pedig elhelyezkedtem a kanapén és átadtam magam a szenvedésnek.
-Csak egy okot mondj, amiért ne tekerjem ki Sebastian nyakát.- suttogta Ana, miközben kényelmesen elhelyezkedett párja ölelésében.
-Ne aggódj, Bell, nem foglak megakadályozni.- cirógatta meg a lány arcát a 2007-es bajnok.
-Alig vette el és mozdította ki a katasztrofális kedélyállapotából, máris hagyja, hogy visszasüllyedjen.- morgott tovább a nő.
-Tudom, hogy a legjobb barátnőd és aggódsz érte, de talán most az lenne a legjobb, ha tudatnád vele, hogy hozzánk bármikor jöhet. És ezt arra is értem, hogy otthon, Svájcban is megteheti. Tudod, hogy engem is érdekel, hogy mi lesz velük és látom, hogy mennyire a szívedbe fogadtad ezt a felnőni készülő kisangyalt.- mondta a Jégember elgondolkozva.
-Akkor szerinted is olyan, mint egy kisangyal?- kérdezte meglepve Bell.- Azt hittem, hogy ezzel a megállapítással egyedül leszek.
-Sokat kell még tanulnia az életről, de azt sosem fogja kiűzni magából, hogy mások boldogságát a magáé elé helyezze. Talán ezért szerettük meg mi is annyira.- ásított egyet Kimi.
-Egyetértek. De most ideje aludni. Holnap hosszú napunk lesz, ha rendbe akarjuk tenni a kapcsolatukat.- mondta a nő is, majd adott még egy csókot a vőlegényének és álomra hajtották a fejüket.

36. rész
Reggel korán felébredtem. Gyorsan átmentem a szobánkba és összeszedtem néhány dolgot, míg Sebastian aludt. Majd az ideiglenes szállásomon letusoltam, felöltöztem és próbáltam eltüntetni a hatalmas karikákat a szemem alól, amit az alvás hiánya okozott. Kimi fél 8-kor jött ki a szobából, addigra én már teljes harci díszben ücsörögtem a kanapén.
-Szörnyen nézel ki.- jegyezte meg, ahogy leült velem szemben.
-Szörnyen is érzem magam.- eresztettem el egy halvány mosolyt.
-Nagyon remélem, hogy gyorsan megoldjátok a dolgot. És nem azért, mert zavar, hogy itt vagy, velünk, hanem azért, mert utálom látni, hogy ti, akik szerelmesek vagytok, nem beszéltek egymással.- simogatta meg a kezem.
-Hogy hívják ezt?- kérdeztem kissé kétségbeesve.
-Azt hiszem, hogy házasságnak.- vigyorgott rám a finn. Erre csak megráztam a fejem és a kis konyha felé indultam.
-Kávét?- néztem vissza rá. Csak bólogatott. Készítettem neki is, majd együtt fogyasztottuk el a reggeli koffeinadagunkat. Nem sokkal 8 után Anabell is felébredt és fél 9-re ők is összeszedték magukat. Együtt mentünk le az étterembe. Ők megrendelték a reggelijüket és leültünk egy asztalhoz. Bár 9-re beszéltük meg Christiannal a reggelit, alig 10 perccel az érkezésünk után befutott. Csatlakoztam is hozzá, együtt rendeltük meg az ételt, majd elindultunk leülni. Ekkor futottunk össze a férjemmel. Mivel kicsit lemaradtam, nem is vett észre azonnal.
-Chris, beszélhetnénk?- állította meg egyből a csapatfőnökét.
-Most?- kérdezte a férfi.
-Fontos lenne. Nem csatlakozhatnék hozzád?- toporgott Seb.
-Igazából Adával reggelizem.- jegyezte meg Christian, mikor odaértem mellé.
-Talán… nem is olyan fontos a dolog.- pillantott rám Sebastian, majd el is indult kifelé.
-Sebastian! Lenne egy perced?- szólt utána Kimi.
-Sietek!- felelte a német.
-Nem tartalak fel.- állt fel a Jégember és együtt távoztak. Mi pedig leültünk enni.
-Sajnos nem szolgálhatok jó hírekkel.- kezdett bele a főnököm.- Nem volt hajlandó elárulni semmit. És mikor emlékeztettem arra, hogy van egy felesége, az volt a válasza, hogy majd kihevered.
-Szóval majd kiheverem?- kérdeztem vissza. A hangom erőtlen volt.
-Nem tudom, hogy mi ütött belé, csak azt, hogy valami nagyon nincs rendben. Sosem viselkedett így, pedig Hanna nem volt egy kisangyal. Hozzá képest te vagy a megváltás.
-Nekem nem így tűnik.- fintorogtam.
-Még eléggé friss a kapcsolatotok. Adj egy esélyt neki, hogy megmutassa, hogy szeret.- simogatta meg az arcom a férfi.
-Tudod, úgy elég nehéz, ha még nem is beszél velem.- álltam fel és mindent otthagytam. Felrohantam a szobánkba, de nem volt szerencsém. Ő is ott volt. Meglepetten nézett fel rám. Szó nélkül bementem a hálóba és elkezdtem összepakolni a cuccaimat. Az ágy melletti éjjeliszekrényen pedig megláttam a karikagyűrűjét. Összeszorult a szívem. Az én ujjamon most is ott csillogott a gyűrű, ami az összetartozásunkat jelenti. Könnyeimet visszanyelve folytattam a pakolászást. Mikor mindennel készen voltam, egy percre csak bámultam magam elé. A szemben lévő tükörben láthattam, hogy ő is ott van, hátát hanyagul az ajtófélfának vetette. Elindultam kifelé, de megálltam mellette. Egy pillanatig a szemébe néztem. Nem árult el szomorúságot, vagy félelmet, vagy semmi hasonlót.- Akkor ennyi volt.- suttogtam és a kezébe tettem a gyűrűmet. Erre az arca ijedtséget tükrözött, de már nem törődtem vele. Egyedül hagytam a szobában. Ahogy sétáltam, a könnyeim eleredtek.  Úgy éreztem, hogy a szívem megszakad. A szakítás fájdalmas volt. Fájdalmasabb, mint bármi az eddigi életemben.
-Ada!- kiáltott mögöttem valaki. Csak azért fordultam meg, mert egy nő volt.- Hová készülsz?
-Haza.- feleltem Petrának, mivel ő igyekezett felém.
-Nem mégy te sehová!- szólított fel.- Gyere!- fordított el a lifttől és elindultunk a szobájába. Ott bevitte a cuccom a hálóba, majd leült mellém a kanapéra.- Most pedig meséld el, hogy mi történt.
Kiöntöttem neki a szívemet. Elmeséltem a bált, a kényszerű eljegyzést, az esküvőnket és a tegnap történteket is. Minden apró részletre kitértem, hogy megértse, mi is folyik bennem. Úgy tűnt, érti, miről beszélek.
-Értem.- bólintott, mikor befejeztem.- De akkor sem hagyom, hogy elmenj. Még nincs egy hete sem, hogy összeházasodtatok. És már eddig is annyit küzdöttetek. Nem hagyom, hogy feladd ennyi idő után. Küzdeni is fogsz.

Tényleg nem hagyott. Addig nyaggatott, amíg össze nem szedtem magam és ki nem mentünk a pályára. Bár csak a bokszutca látogatás volt, Petra elhatározta, hogy jól fogjuk érezni magunkat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése