Somewhere I belong

 BE IN LOVE

-Olyan gyönyörű vagy- suttogta a fülembe és ki tudja, hogy hányadik alkalommal csókolt szájon az éjszaka folyamán.

Átadtam magam az érzésnek, ami a helyzetünkkel járt. A puha takaró alatt a meztelen testem az övéhez simult, az ujjai újra és újra bebarangolták minden porcikámat, és nem bírtam ki, hogy ne nyögjek fel, amikor egy-egy érzékenyebb pontomon siklott végig a keze.

-Kimi!- súgtam a nevét és a kezem a tarkójára simítottam.

-Hmmm?- kérdezett vissza, de nem hagyta abba a nyakam kényeztetését.

-Én… neked… mármint… te jó ég!- makogtam össze-vissza, mert lehetetlen volt egy mondat összerakására odafigyelni, mikor ő ilyen hévvel csókol és simogat.

-Türtőztetem magam egyetlen percre- kuncogott a fülem mellett és az egyik keze a derekamon nyugodott meg, míg a másikon valószínűleg támaszkodott.

-Neked milyen volt?- kérdeztem csukott szemekkel.

Éreztem, ahogy az arcom felforrósodik. Nem tudtam máshogy a tudtára hozni, hogy engem mi foglalkoztat. Mert az egy dolog volt, hogy nekem nagyon is jó volt az elmúlt egy óra, sőt, kifejezetten tökéletes és eszményi. De ez még nem jelentette azt, hogy ő is élvezte és neki is olyan érzései vannak ezzel kapcsolatban, mint nekem.

-Mennyei- kaptam meg a válaszom. – Sosem szerelmeskedtem még senkivel.

-Most ezt nem értem…- ráztam meg a fejem és felhúztam az orrom gondolkodás közben.

-Így annyira édes vagy- nyomott egy puszit az orrom hegyére. – Korábban nem egy nővel feküdtem le, ez igaz. De az szinte minden alkalommal csak a szexről szólt. Ez most nem. Veled szerelmeskedtem, és ez olyan magasságba emelte a testi kapcsolatokat, amiről álmodni sem mertem. Miattam ne aggódj, élveztem és együtt élvezni is fogjuk még sokáig.

-Annyira hiányoztál az életemből!- fésültem az ujjaimat a hajába, hogy utána magamhoz húzhassam egy csókra.

***

-Anyu megint duzzog- léptem vissza a kórterembe.

-Most miért is?- kérdezte a bátyám.

-Mert mondtam, hogy veled megyek Svájcba- rántottam meg a vállam és megtorpantam, amikor az ismerős férfikar a derekamra fonódott. – Abban reménykedett, hogy elfelejtem ezt és megint otthon leszek.

-Nehéz elengednie pont téged- szólt Hanna. – Tudod, hogy mindig féltettek és az, hogy felnőttél, nekik rémisztő.

-Lassan bele kell törődniük, hogy saját életem lesz- dőltem a finn mellkasának. – Saját ház, saját kis család…

-Saját gyerekek- folytatta Kimi. Hirtelen nagyon nagy lett a csend. – Előbb vagy utóbb.

-Saját élet- bólintottam. – Valahol veletek.

-Én igazából gondolkoztam ezen…- kezdte Sebastian, de aztán elhallgatott.

-Akkor mondd el!- kértem és odamentem hozzá. Az ágy szélén ült, a zárójelentését vártuk.

-Tudod, amit mindig beszéltünk… talán meg lehetne valósítani…- kezdett játszani az ujjaimmal.

-Veled bármikor- egyeztem bele.

-Beavatnátok?- kérte a finn.

-Mindig az volt a terv, hogy akkor is együtt élünk majd, ha már mindketten megtaláltuk a szerelmet- méláztam el. – Ez jelen esetben azt jelentené, hogy össze kell cuccolnunk.

-Nálad vagy nálam?- vágta rá Kims.

-Komoly?- kérdezett vissza Seb. – Akkor nálam.

-Oké- jött a beleegyezés.

-Most vagy én veszítettem el a fonalat nagyon, vagy éppen megbeszéltétek, hogy miattam egy házban fogtok lakni- pislogtam magam elé. Habár nem láttam, néhány reakcióm nagyon is hasonlított a látó társaim reakciójára.

-A második- kuncogott Hanna. – Szerintem ez nagyon is érdekes együttélés lesz.

-Ne is mondd- temettem az arcomat a kezeim közé. Mire is vállalkoztunk? Még magunk sem tudtuk.

***

-…igen, és brokkoli is mehet bele- magyarázta Heikki barátnőmnek a konyhában.

-Nem!- jött az azonnali tiltakozás három oldalról is.

Én a konyhapultnál hallgattam, hogy miképpen is készül az ebédünk, Sebastian a nappaliban nézett valami focimeccset, míg Kimi éppen az egyik szekrénybe pakolta a kupáit. Azonban a brokkoli mindenkinek a szemében egy olyan dolog volt, amit nem akart látni – esetemben ízlelni – az ebédünkben.

-Nem értem, hogy mi bajotok vele…- motyogta Heikki.

-Hanna, ha beleteszed, eskü, hogy megdobállak vele- mondtam barátnőmnek.

-Még csak az kellene!- nevetett fel, majd a finn edző heves tiltakozása ellenére a hűtő mélyére rejtette a zöldséget.

-Nincs itthon tejföl- jegyezte meg percekkel később Han.

-Majd hozunk- álltam fel. – Seb, megyünk sétálni!- kiáltottam a bátyámnak.

-Engem meg itt hagy a kisasszony?- simult a hátamnak Kimi, amint leszálltam a székről.

-Sietek- húztam a fejét magamhoz és megcsókoltam. Úgy éreztem, hogy végre jó helyen vagyok, jó kezekben.