HAPPY BIRTHDAY, CHAMPION!

Sziasztok! Azt hiszem, nem kell sokat mondanom... ma egy csodaszép nap van, ami nekünk, rajongóknak a szívében nagyon is előkelő helyet foglal el. :) Remélem, hogy tetszeni fog, amivel én szeretnék rá emlékezni. :) Csak dőljetek hátra és élvezzétek az én "fotóalbumomat". :D

HAPPY 33TH BIRTHDAY, KIMI MATIAS RÄIKKÖNEN!!!

1. kép:

Egy szőke kisbaba édesdeden szundikál édesanyja karjaiban az otthon csendes melegében.

„-Nézd, Matti, mennyire kis tökéletes- pillantott fel a nő férjére.

-Gyönyörű kisfiú- simogatta meg a baba fejét a férfi, ahogy felesége mellé telepedett. – Köszönöm neked!

-Nem, én köszönöm, hogy vállaltad velem őket- mondta a nő és a tekintete elkalandozott a kiságy felé, ahol egy másfél év körüli, hasonlóan szőke kisfiú aludt.

-Sosem volt kérdés- állt fel a férfi. – Tudod, hogy szeretlek- nézett újra a nőre és a szívét megtöltötte az a határtalan szerelem, amit érzett. – Ők pedig a szerelmünk gyümölcsei. Két csodaszép, erős kislegény. Persze, hogy akartam őket én is.

-És mi lesz ezután? Nem tudom, hogy fogunk megélni- jelentek meg a gondok okozta ráncok a női arcon.

-Minden rendben lesz. Érzem- válaszolta a férje, és mindketten tudták, nem fogják feladni soha.”

2. kép:

Egy 5 éves fiú és a 3 és fél éves testvére a kertben játszanak a kellemes nyári melegben.

„-Ez az enyém- akaratoskodott a nagyobb fiú, amikor az öccse szemet vetett a motorjára.

-Cak kölcönveszem- pislogott rá nagy kék szemekkel a kisebb.

-Nem!- vágta rá a nagy. – El fogod jontani.

-Én nem- rázta a fejét a pöttöm.

-Akkoj is enyéééém- húzta magához a kis járművet a nagyfiú.

-Rami! Kimi! Min veszekedtek, fiúk?- lépett ki a kis fészerből az édesapjuk.

-Apa, mondd meg neki, hogy enyém- magyarázott azonnal a nagyobb fiú.

-Én cak atókázok veje kicit- futott a papája mellé a másik.

-De enyém!- folytatta ugyanazt az idősebb.

-Rami, gyere ide te is!- hívta magához a fiát a férfi. – Nézd, azzal, hogy odaadod Kiminek, hogy kipróbálja, még a tiéd marad a motor. Ha baja lesz, megjavítjuk, jó? Az öcséd nem akar rosszat.

-Apa, kéjek sépen én is olyat- bökött a Kimi nevű a motorra.

-Rendben, kapsz egyet te is- csókolta homlokon fiait a férfi, majd büszkén nézte, ahogy a két gyerek kézen fogva megy oda a kicsi, általa barkácsolt motorhoz.”

3. kép:

Pöttöm szőke kisfiú ül egy gokartban, a fején lévő sisak plexije fel van tolva és a hüvelykujját mutatja.

„A kisfiú remegő gyomorral húzta a fejébe a sisakot, amit odaadtak neki. Az egy dolog volt, hogy otthon és a nagyszülei kertjében állandóan száguldozott a motorjával, amit az édesapja barkácsolt, de most a hely gokart pályán volt és versenyre készült. Nem akart szégyent hozni a családjára, akik annyi mindent megtettek azért, hogy neki és a testvérének jó legyen.

Emlékezett az apja tanácsaira a rajtrácson. Arra is, hogy milyen volt, amikor megtanította őket, hogyan kell fékezni. Otthon kialakított egy pályát és felfestett csíkokat, ahol meg kellett nyomni a féket, hogy lendületvesztés nélkül tudjanak végigmenni. Lassan el is sajátította a bátyjával együtt a technikát és attól a pillanattól kezdve bárhol meg tudta csinálni.

Egész idő alatt csak önmagára koncentrált. Hallotta a fülében a saját szíve vad dobogását, de csak szorította a kormányt és ment. Mennie kellett, ha azt szerette volna, hogy büszkék legyenek rá. És mindent megadott volna azért, hogy lássa az anyukája arcán a mosolyt, ami csakis neki szól.

A kockás zászló túl gyorsan lendült fel előtte. Ő még szeretett volna menni újra, újra és újra. Órákon keresztül, ahogy a nagyok a tévében. Olyan akart lenni, egy bajnok, akire büszke a családja. Lassan leállt és a tekintetével kereste a szüleit. Látta, ahogy felé sietnek és nemcsak az anyukája, hanem a nagymamája is büszkén mosolyog és integet felé. Sikerült, amit akart: megnyerte élete első komoly versenyét 8 évesen.”

4. kép:

A 16 éves szőke fiú boldog mosollyal az arcán ölel magához egy lányt, a mellettük lévő kis asztalon két kupa hever.

„Nem szeretett Angliában lenni. Messze volt otthonról, de a karrierje máshogy nem indulhatott be. Így is túl sokat adott már neki a családja. Ha ennyit megtettek és feláldoztak érte, az a minimum, hogy meghálálja azzal, hogy nyer.

A verseny tetszett neki. Nem éppen sikerült a kvalifikációja, így önmagának tette küzdelmessé a futamot. Mégis, azt szerette a legjobban, hogy test-test ellen küzdhet a többiekkel. Újra és újra előznie kellett, ha jót akart és a fülére is csak biztató szavak jöttek a csapatrádión keresztül. Dicsérték, hogy jól csinálja, ő pedig tovább akarta hajtani a vasparipáját, hogy megmutassa, nem véletlenül került ide.

3 kanyar volt és a második helyen állt. Tudta, hogy egyetlen esélye lesz nyerni. Mindent beleadott és sikerült. Az adrenalin újabb heves lökete zúdult végig az erein, amikor elsőként látta meg a zászlót. Nem lehetett letörölni a mosolyt a kölyökképéről a dobogón, amikor hallgatta a himnuszt. Büszke volt… nagyon büszke.

Persze, a csapat ünnepelni akart és ő sem volt semmi elrontója. A kiskorúságát figyelembe véve csak egy üveg sört nyomtak a kezébe, amit lassan kortyolgatott. Figyelte a környezetét, a szerelőket, akik segítik, a mérnököket és az ismeretleneket. Látott közöttük egy lányt is… egy lányt, akivel már annyiszor beszélt, mégsem történt semmi.

Nagy levegőt vett és odasétált a lányhoz. Nem mondott semmit, csak felé nyújtotta a karját, és vitte táncolni. Hallotta a dallamos nevetést a füle mellett, amikor megforgatta. Elhatározta, hogy cselekedni fog. Óvatosan maga felé fordította a szív alakú arcot és a száját a puha ajkakra nyomta. Kapott is választ azonnal, édeset és mennyek közé repítőt. Nem is engedték el egymást egész éjjel, így a képeken is együtt pózoltak.”

5. kép:

Peter Sauber hatalmas mosollyal az arcán kezet fog a fiatal ígérettel, a csapat következő évi pilótájával, Kimi Räikkönennel.

„Sauber úr elégedetten lépett ki a hatalmas FIA feliratú kamionból. Sikerült, amit annyira akart. A leszerződtetett kölyök, aki mindösszesen 23 együléses versennyel a háta mögött került a szárnyai alá, megkapta a szuperlicenszt – még ha csak ideiglenes, 4 versenyre szólót is. Annyi érve volt, hogy egy idő után sem Todt, sem Ecclestone nem tudott vele vitatkozni, pedig akartak, nagyon is.

-Látom, odafigyelsz hazád ifjú tehetségeire, nehogy elkallódjanak- szólt a csapatvezető a két szőke férfi felé.

-Helló, Peter!- mosolyodott el az idősebb. – Mi újság?

-Mika!- fogadta el a felé nyújtott kezet a férfi. – Jó híreim vannak, fiam- tette a kezét a másik, csendben ácsorgó 21 éves tehetség vállára. – Habár csak ideiglenes, de megvan az engedélyed.

-Akkor vezethetek?- csillant fel a pilóta szeme.

-Igen, vezethetsz- bólintott az öreg.

-És megmutatod neki, hogy miért is bízunk benned- veregette vállon Mika. – Ha bármi kell, szólj!

-Köszönöm!- fogott kezet a két honfitárs.

-Gyere, Kimi, ideje még jobban belemerülnünk az autó részleteibe- indult el a csapatfőnök és újdonsült pilótája szó nélkül követte.”

6. kép:

A 2003-as Maláj Nagydíj győztese, Kimi Räikkönen a kezében a díjjal és a pezsgős üveggel ünnepel a dobogón.

„Ez csak egy álom lehet- gondolta a férfi, mikor áthaladt a célvonalon. Hallotta, hogy közlik vele, nyert, de nem tudta elhinni, hogy pont ő. A fiú, akinek az apja három állásban dolgozott azért, hogy nekik mindenük meglegyen a versenyzéshez a bátyjával. A fiú, aki alig kapta meg a licenszt, hogy itt maradhasson. És most győzött.

Nem bírt nem mosolyogni. Persze, nem az a hatalmas mosoly volt, amit otthon, a családja és a barátai láthattak, de boldog mosoly. A rajongók megszámlálhatatlan nyelven kiabáltak felé, ezért odaintett. Látta a hatalmas zászlókat az ezüst nyilak jelével, néhányon még a saját arcát is felfedezte, nem beszélve a nemzetének zászlajáról.

A dobogós ceremónia és a nyilatkozatok szinte kiestek. Mire felébredt a kábulatból, azt vette észre, hogy az edzője – akit szintén Mikának köszönhet, akárcsak az ülését – húzza, hogy siessen kicsit jobban. Alig lép be a bokszába, már a nyakában is vannak a szerelői és terelik kifelé, ahol a sajtó vár rá… újra.

Leül a földre, hallja maga körül mindenütt az örömittas beszélgetést és megnyugtatja. A csapat és a főnökei büszkék rá. És ha ők így éreznek, akkor a szülei remélhetőleg még jobban örülnek neki. Erre a gondolatra elmosolyodott újra és nem érdekelte, hány vaku villan is a szemébe. Nyert és ez volt a lényeg.

-Három, kettő, egy…- hallotta a visszaszámlálást és egyszerre kiáltotta a csapattal: Yeah!”

7. kép:

Jenni és Kimi az esküvőjük napján a fotózáson szerelmes csókban forrnak össze.

„Mondhatta volna valaki, hogy ideges leszek. Soha nem voltam az a fajta ember, aki nagy feneket kerít a dolgoknak, de most igenis ideges voltam. Az esküvő szervezéséből annyira vettem ki a részem, hogy rábólintottam a dolgokra és hajlandó voltam elmenni a Hugo Boss üzletébe, hogy kiválasszam az öltönyöm.

Valami tört fehér vagy mi a fene volt a neve. Szerintem fehér, ahogy az ingem és a nyakkendőm is. Újra megigazítottam, de nem tudtam ettől sem megnyugodni. A nőt akartam magam mellett, akit szeretek, hallani a szájából az igent, megcsókolni és tudni, hogy tényleg az enyém. Aztán majd futam után elbújni vele a világ szeme elől.

Apa szólt, amikor eljött a pillanat. Kimentem a kastély kertjébe és a hatalmas jégkapu előtt vártam rá. Jégembernek mondtak, ennyiben stílusos akartam maradni. Átvezetni egy jégkapu alatt a finn nyárban. Az ötlet neki is tetszett, úgyhogy most mindent így tettem. Amint megkaptam őt, belém karolt és elindultunk együtt a végzetünk felé.

Beszédek, igenek, gyűrűváltás, csók és elmondhattam, hogy nős ember vagyok. Elmentünk egy fotózásra – amit sosem szerettem, de most elviseltem a kedvéért minden morgás nélkül – aztán jöhetett a fogadás és a szórakozás. Nem nagyon mozdultunk egymás mellől, újra és újra megcsókoltuk egymást.

Nem tudom, hogy mi a férjek feladata. Fogalmam sincs, hogy milyen is lesz minden most, hogy össze is házasodtunk. De szeretni akarom őt és boldoggá tenni, amíg csak lehetőségem van rá.”

8. kép:

Kimi Räikkönen a csapat körében rá nem jellemző vigyorral ünnepli első világbajnoki címét.

„-We are the champions…- hallottam mindenhonnan, ahogy a csapat üvöltötte együtt Freddie Mercury-val.

Igen, világbajnok a csapat. De ami nekem még fontosabb: világbajnok lettem. Annyi szenvedés után, 2 elveszített cím után elmondhattam, hogy felértem a csúcsra. Sokan kételkedtek, amikor kiderült, ide fogok jönni a vörösökhöz. Most láthatták: megérte. Nyertem, egy ponttal, de az meg kit is érdekel?

-Gyere már!- rángatta meg a karom vigyorogva Mark. – Haladj, téged várnak!

-Jövök már!- nevettem fel. Ritkán láttam őt szétcsapva, de most már kifejezetten jól állt. Pedig még alig múlt este 9.

-Terveznek berontani ide tömegesen- nézett be hozzám Andrea Stella, aki januártól az új versenymérnököm lesz.

-Már mondtam, megyek- pillantottam rá. – Csak beszéltem a szüleimmel, a feleségemmel és a nagyimmal.

-Jól van, csak mindenkinek jobb, ha ide nem jutnak be- nézett körbe.

-Ebben igazad van- bólintottam és követtem az ünneplők közé.

A csapat szó szerint el volt ázva. Néhány üvegnyi pezsgőt szétlocsoltak és meg sem számoltam, mennyi alkohol fogyott. Láttam olyat, aki már egy széken szundított, de a nagy rész még egymást támogatva üvöltötte, ami éppen szólt. Alig vettek észre, de utána éltetni kezdtek, majd koccintani kellett szinte minden második emberrel. Gyorsan sikerült nekem is jó állapotba kerülni.”

9. kép:

A rally szerelmesei csodájára járnak a finn Jégember új autójának, amelyet sok rajongó ’Icecar’ néven nevez emlékeztetve a kasztnira festett ’Iceman’ feliratokra.

„Először hülyeségnek gondoltam, hogy legyen nagyon különleges a kocsi festése. Nem mindegy, hogy milyen lesz? Úgyis mindenki tudni fogja, hogy melyik vagyok én, hiszen ez az egyetlen Ice One Racing színeiben induló autó. Aztán Rami mondta, hogy legyen feltűnő azzal, hogy a tetoválásom mintáját rakjuk rá.

Mikor megláttam, elállt a szavam. Valami eszméletlenül jól néz ki az egész. Végigsimítottam rajta és tudtam, hogy ez kellett nekem. Saját csapat, saját kocsi, büszke pilóta és remélhetőleg egy jó szezon.  Az tuti, hogy a kocsim már előre bejön. És ha nekem bejön, akkor sokaknak fog még tetszeni.

A sátrunkban bújtam el a kíváncsi tekintetek elől. Meglapulva néztem, hogy mindenki csodájára jár a kocsimnak. A tűzálló ruha ujját feltűrtem, hiszen benn volt fűtés és én nem messze ácsorogtam a kellemes meleget adó fűtőtestről. Felemeltem a bal kezem és az alkaromon cikázó feliratot elkezdtem összehasonlítani eggyel a kocsiról.

-Én még mindig ezért vagyok oda- éreztem meg egy puha simítást.

-Szia, Jen!- fordultam az érkező nő felé.

-Mikor megyünk egy kört vele?- ölelte át a nyakam. Az érintésére összerezzentem, mert a keze átfagyott a kinti hidegben.

-Még vagy két óra, amíg lezárják a helyet- böktem kifelé. – Utána velem jöhetsz a pályabejárásra, ami az első szakaszhoz tartozik. Már végigmentünk rajta Kajjal egyszer.

-Akkor vinned kell- mosolygott rám. Közelebb húztam és megcsókoltam.

-Tudod, hogy neked bármit- mondtam és együtt folytattuk a kocsi és az emberek figyelését.”

10. kép:

Sebastian Vettel a kamion korlátján támaszkodik, míg Kimi Räikkönen egy kezével a korlátot fogva figyeli a németet Dél-Koreában.

„Figyeltem Sebastiant. Nem szoktunk túlságosan belemenni a versenyzéssel kapcsolatos dolgokba, de most feljött a világbajnokság. Aggódott és nyomást érzett magán, ebben biztos voltam. Úgy érezte, hogy túlságosan rossz volt az évkezdése ahhoz, hogy most ennyire jó legyen a sorsa. Fél, hogy elveszíti, amiért küzd.

-Mit mondjak én? Még nem nyertem- szólaltam meg.

-Én már igen- sóhajtott. – De ez nem elég hozzá.

-Akarni is kell, igen- folytattam a gondolatot és mellé támaszkodtam, mialatt intettem a közönségnek. – És te akarod is.

-Elég ez hozzá?- fordult felém. Már megtanulta tőlem, hogy a napszemüveg nemcsak divatos, hanem segít elrejteni az érzéseinket, amit a tekintetünk elárul.

-Elég lehet. Neked igen- paskoltam vállon. – Fernando is akarja, de közben összevissza beszél minden baromságot. Ezzel szemben te még mindig a földön állsz két lábbal.

-Mert ha emelkedni merek, kegyetlenül visszarántotok- vigyorodott el. Igen, ez kellett neki: emlékeztetni arra, kicsoda.

-Nehogy már egyedül repülj- rántottam meg a vállam. – Még a végén el találsz tűnni. Akkor kit fogok állandóan lealázni tollasban?

-Veled sem beszélek többet, Räikkönen!- legyintett, de azért ott maradt mellettem, hogy megvitassuk, merre is megyünk majd a születésnapomat megünnepelni.”