Love from the past

Legyen, kaptok egy utolsó utáni esélyt. Minden rész után 7 kommentnek kell lennie minimum, hogy bármit hozzak olvasásra. És ezek lehetőség szerint többek legyenek néhány alap sablon kifejezésnél. Ennyi, nem több a kérésem.

24. rész 

(Marko szemszöge)

Lassítanom kell. A három klub még pont le tudja fedni a dolgaimat, de ha még több üzletet kötök, a sikkasztás és a drogkereskedelem is bedőlhet, az pedig azonnali halál nekem és az egész bandának. Ennyiben kell hagynom mindent, és inkább arra koncentrálni, ami még fontos. Például a házasság és a családalapítás.

Alig vártam, hogy kiengedjenek évekkel ezelőtt. Gyűlöltem azt a féreg autóversenyzőt. Ha nincs, akkor nem veszi el a nőmet. Akkor nem kellett volna neki bebizonyítanom, hogy az enyém, nem kerültem volna nevelőintézetbe, majd börtönbe, nem találkoztam volna a kábítószerrel, nem építettem volna ki egy birodalmat és nem zsarolással kellett volna visszaédesgetnem magamhoz Milát. Bármelyik nőt megkaphattam volna, ezzel pedig tisztában is voltam. Azonban nekem csak ő kellett.

Akárhányszor csak eszembe jut, megkívánom és képes lennék napokon keresztül hódolni a testi kapcsolatoknak. De mivel nem hagyom, hogy akárcsak egy pillanatra is kapcsolatba kerüljön az alvilággal, kénytelen vagyok néhány valódi utcalányt is a közelben tartani. Soha nem tenném ki annak, hogy veszélyben forogjon az élete az ügyeim miatt, míg ezek a cafkák pont annyit érnek, amire használom őket.

Alig értem haza a péntek éjszakai tárgyalásaimról, az egyik testőröm jelezte, hogy Jansen beszélni akar velem. Nagyon reméltem, hogy semmi baja nem esett Milanának, mert ha mégis, biztos lehet benne, hogy saját kezűleg juttatom a másvilágra. Az órára pillantva láttam, hogy még csak hajnal 5 múlt, és ez a nagy szerencséje. Még ebben a házban sem maradhatott egyedül a királynőm, amikor ébren van.

-Mit akarsz?- mentem be a dolgozószobámba.

-Elnézést, hogy zavarom, uram, de a kisasszonyról lenne szó- felelte halkan.

-Mi van vele?- álltam meg az asztalom mögött és a leggyilkosabb tekintetemmel néztem a testőrre.

-Adnia kellene neki egy kis szabadságot- jegyezte meg.

-Mi közöd ahhoz, hogy mit csinálok a feleségemmel?- csattantam fel.

-Nem akarok beleszólni a dolgaiba, uram!- védekezett azonnal. Ugyanolyan gyáván tette ezt, mint már annyiszor. Ha beszélnie kellett, akkor mindentől félt. - Azt vettem észre a kisasszonyon, hogy egyre kedvtelenebb, nem csinál semmit, mintha sápadt is lenne, és egyedül gubbaszt egész nap. Engedje meg neki, hogy elmenjen vásárolni vagy szépségszalonba, esetleg mutassa be néhány hozzá hasonló előkelő feleségnek.

-Szerinted nem bánok elég jól vele?- szűkítettem össze a szemeimet. Az egyik kezem már a fiók fogantyúján volt, ahol a fegyvert tartottam.

-Remekül bánik vele, de a nők szeszélyesek- sóhajtott fel. - Ha megadja neki ezeket, biztos, hogy hamarabb lesz olyan kezes bárány, amilyenre szüksége van.

-Tűnj el!- intettem az ajtó felé.

Amint egyedül maradtam, végigfuttattam azt, amit mondott. Ha belegondolok, egy pillanatig sem tesz nekem rosszat, ha egy kisebb vagyont költök a nőmre. Nekem is csak jó lehet, ha bevásárol mondjuk mini ruhákból és csipkés fehérneműből. Szinte látom is magam előtt, ahogyan elém lejt egy nagyon kihívó szettben és utána együtt hódolunk a testi szerelem oltárán.

Már a gondolattól is teljesen felizgultam. Ilyenkor még nem kelthettem fel őt, hogy megmutassam neki, ki is az igazi férfi. Már alternatíva után kellett néznem. Kimentem a konyhába, ahol már ilyenkor is ott pakolászott Laia, az egyik szobalány. Friss hús volt, az utcán szedtem össze, a pénzért bármit megtett. Na meg azért, hogy néhányszor jól helyben hagyják.

-Milyen korán keltél, galambom!- léptem mögé és a kis szoknyáját már tűrtem is fel.

-Minden reggel felkeltem, mert reméltem, hogy a kisasszony érkezte után azért még eszébe fogok jutni az úrnak- válaszolta és hagyta, hogy a pult szélének nyomjam.

-Jó kislány!- bontottam ki a nadrágszíjam, amíg a nyakát csókolgattam.

Megkapaszkodott bennem és felnyögött. Tudtam, hogy csak nekem teszi szét a két kecses lábát bárhol és bármikor. Ezt pedig ki is használtam. Amint minden akadálytól megszabadultam, azonnal elmerültem benne. Felsikított és előre borult a pultra. Teljesen ki volt szolgáltatva nekem, ez pedig csak még jobban izgatott. Keményen dolgoztam benne, azonban egy dolog volt csak, ami hibádzott. Végig Milára gondoltam.

*****

(Jansen szemszöge)

Úgy láttam, hogy már maga a tény, hogy nem a kastélyban kell lennie, jót tett Milanának. Eddig egyszer láttam mosolyogni, amikor a lányával készült cikket olvasta. Most is volt egy mosoly az arcán, annak a régebbinek csak az árnyéka, de legalább egy kicsit kitört a mindennapok magányából.

-Semmi kedvem vásárolni- morogta az orra alatt.

-Egy-két dolgot muszáj lesz vennie- válaszoltam neki. - Majd azt mondja, hogy a többit nem találta elég tökéletesnek.

-Oké, vásárolok- torpant meg és felém fordult. - De akkor végre elmeséled nekem, hogyan is kerültél te ide?

-Nem éppen egy vidám történet- fintorogtam.

-Engem attól még érdekel- nézett rám kérlelő tekintettel.

-Legyen- irányítottam az egyik kávézó felé. Vettem két kávét, azokkal indultunk sétálni.

-Akkor beleegyeztél, de meg sem fogsz szólalni?- lökte meg a vállam, ezzel kizökkentve a merengésemből.

-Apám katona volt, anyám ápolónő. Ketten voltunk testvérek: én és az öcsém, Darren- kezdtem bele. - Ő egyetemre ment, építészmérnöknek tanult, én rendőrnek. A szüleink nagyon büszkék voltak, de azt már nem érhették meg, hogy végezzünk.

-Sajnálom!- érintette meg a karom. Soha nem kaptam még ennyire őszinte gesztust nőtől.

-Darren nem tudta feldolgozni- ráztam a fejem. - Egyre rosszabb társaságba került és mire nekem feltűnt, ő már függő volt. Először próbáltam lebeszélni, de nem ment. Aztán taktikát váltottam és megkértem, hogy szervezzen be. A kedvéért feladtam az összes elvem és piszkos zsaru lettem. Akkor ismertem meg Marko-t. Az ő csapata volt az ellátó.

-És amint megtudta, hogy rendőr voltál, kellettél neki- szólt közbe. Nem kérdezte, kijelentette. Pontosan tudta, hogy milyen férfival van dolga.

-Gyorsan haladtam feljebb a ranglétrán, mialatt az öcsémet akartam menteni és közben jelentettem a felettesemnek titkosan. Aztán megjelent néhány éve az a két mexikói- álltam meg. Éreztem, hogy a düh megint szétárad bennem. - Anyagot hoztak. Megvizsgálták, tiszta volt. Jól keresett vele a csapat. Csakhogy egy általuk még nem ismert adalék is volt benne. Darren pedig allergiás volt rá. Amikor görcsrohama lett, engem eltüntettek a közeléből. Marko beadta neki az aranylövést.

-Istenem!- kapta a szája elé a kezét a nő.

-Meg akartam ölni. Hónapokig terveztem, hogy megbosszulom a testvéremet.

-De nem tetted- fektette a kezét az enyémre.

-Nem- pillantottam rá. - Mert megtudtam, hogy téged akar minden áron. Azóta azért élek és azért vagyok vele, hogy neked ne eshessen bajod.

-Egyszer meghálálom, ebben biztos lehetsz!- szorította meg a karom és kaptam egy szívből jövő mosolyt. - Gyere, menjünk vásárolni!

-Jobb programunk is lehetne- fintorogtam.

-Majd legközelebb szépségszalonba megyünk és befizetlek egy masszázsra valami csinos masszőrlányhoz- nevetett, majd belépett az egyik legelőkelőbb divatüzlet ajtaján. Csak megráztam a fejem, majd követtem. Újra a zord és marcona testőr voltam, de már azzal a tudattal, hogy van valaki, akire számíthatok.

*****

(Sebastian szemszöge)

Habár Jasmine szerint hülyeség, amire készülök, elhatároztam, hogy leüvöltöm Kimi fejét. Miláról 6 hete annyi hírünk van, hogy írt egy kommentet Kaisa cikke alá, valamint azt tudjuk, hogy valamerre Hollandiában kell keresni. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy miért nincs most is ott és keresi a nőt, akinek a családját köszönheti.

-Helló, Seba!- masírozott be, majd levágta magát az egyik fotelbe.

-Hogy a fenében tudsz ennyire higgadt lenni?- csattantam fel idegesen.

-Miért is kellene idegesnek lennem?- pislogott rám. - A 6. helyről indulok, te vagy előttem, majd töröd az utat.

-Nem a futamról beszélek!- legyintettem és komolyan elgondolkoztam, hogy miért nem ittam valami alkoholt a beszélgetés előtt.

-Akkor halvány lila gőzöm sincs, hogy miről karattyolsz, kölyök!- rántotta meg a vállát.

-Nem? Ötleted sincs?- kérdeztem és egyre jobban ment fel bennem a pumpa. - Mila egy pillanatig sem fontos neked?

-Őt hagyd ki ebből!- sötétült el a tekintete.

-Nem hagyom!- maradtam határozott. - A barátom és ahogy látom, téged kicsit sem érdekel, hogy hol van és mi van vele.

- Igen? Így gondolod?- emelkedett fel. - Akkor hagy avassalak be! Soha, érted? SOHA nem volt még senki, aki ennyire megalázott volna engem, főleg nem egy olyan dologgal, ami ennyire fontos. Szóval a közelembe se gyere! És a lányomat is elfelejtheted örökre!

Sarkon fordult és kitrappolt a szobából. Csak pislogni tudtam utána. Talán nem volt igazam? Talán csak nem akart minket is bajba keverni? Ugyanúgy titokban akart csinálni mindent, ahogyan Mila tette, amikor elment? A fenébe is!

- Seb? Minden rendben?- lépett be Jasmine. - Kimi úgy rohant el, mint akit üldöznek.

- Elszúrtam- sóhajtottam fel és felé nyújtottam a kezem. Hozzám sétált és az ölembe ült. – Azt hiszem, hogy olyan dologgal vádoltam, ami nem igaz.

- Szeretnéd, hogy megpróbáljak beszélni vele? Talán hajlandó lenne elmondani, hogy mi is történik velük- ölelte át a vállam.

- Kérlek, ne haragudj rá, ha esetleg mégis elküld és elutasít, jó?- fűztem az ujjaimat a hajába. – Lehet, hogy téged is büntet majd az én apró semmiségem miatt.

- Szeretlek! – súgta a fülembe és megcsókolt.

- Jobban, mint azt el tudod képzelni- vallottam neki.

Vele mászkáltam, mindenhová elkísértem, amíg a szobában volt. Előre féltem, nem akartam, hogy a barátnőmet miattam bárki bántsa. Tudtam, hogy az én hibám az egész, ezért is akartam vele menni, de nem engedte. Így csak ültem és néztem, ahogy még egyszer megigazította a haját, majd nyomott egy csókot a számra. A gyomrom teljesen összezsugorodott, amikor becsukódott mögötte az ajtó. Bűntudatom volt, amiért ilyen helyzetbe hoztam azokat, akik annyira fontosak nekem ebben a közegben.

A minibárhoz sétáltam, kinyitottam az ajtaját és kivettem a vodkát. Befolyásolta az alkoholfogyasztási szokásaimat, hogy körülöttem sok volt a finn. Kitöltöttem egy felest, majd azonnal le is húztam. Megráztam magam, ahogy az alkohol végigmarta a torkomat. Felsóhajtottam, majd még egy adagot öntöttem magamnak. Utána is megtettem volna, hogy folytatom, de a másnapi futam és a tudat, hogy a barátnőmet nem részegen kellene várnom, tökéletesen meggátolt ebben. Visszapakoltam mindent a helyére, majd elmentem ajtót nyitni, mert valaki kopogott.

- Szia, Seb!- mosolygott rám Kaisa, majd bemasírozott mellettem.

- Hogy kerülsz ide?- érdeklődtem tőle a tudattal, hogy az apja eltiltott.

- Jasmine mondta, hogy amíg beszél apuval, nézzelek meg- huppant le a kanapéra. – Te mit ittál és miért is?

- Honnan veszed?- ültem le én is mellé.

- Elmentem melletted, éreztem a leheletedből- rántotta meg a vállát. – De ez nem számonkérés, csak kíváncsi vagyok.

- Apáddal összevesztünk és olyan dolgokat mondtam neki, amit nagyon nem kellett volna- fintorogtam. – És azért lepett meg, hogy itt vagy, mert elviekben eltiltott tőlem.

- Jazzy nem kérdezte, hogy apu mit akar- rántotta meg a vállát. – Én meg nem hagytam, hogy tiltakozhasson.

- Ne most legyél dacos kamasz, jó?- kértem tőle. – Jobban megviseli Mila hiánya, mint ahogyan mutatja neked.

- Tudom és nagyon figyelek rá- bólogatott. – Te tudtad, hogy összejöttek?

- Ők ketten?- csodálkoztam.

- Igen- vigyorgott rám. – Ő mondta el. Nem hiszem el, hogy nem vettük észre.

- Nagyon védték egymást és pontosan tudták, hogy mit nem csinálhatnak- mosolyogtam rá. Ez egy jó hír volt, örültem neki még úgy is, hogy nem volt itt mindenki.

- Sebi, álmos vagyok!- mászott közelebb hozzám és a vállamra hajtotta a fejét.

- Akkor gyere, zuhanyozz le, utána meg adok neked egy pólót, amiben alhatsz, jó?- simogattam meg a fejét.

- Nem baj?- kérdezte kissé laposakat pislogva.

- Te soha nem tudsz bajt okozni- súgtam neki.

Bementünk a hálóba, majd odaadtam neki az egyik pólómat, valamint egy tiszta törölközőt. Betereltem a fürdőbe, hogy zuhanyozzon, addig én elrendeztem a dolgaimat másnapra. Mire Kaisa kikerült, már alig állt a lábán, tényleg el volt fáradva. Vitatkoztunk néhány pillanatig, hogy alhat-e az ágyon – mert nem akarta elvenni a helyet tőlem és Jazz-től – de én nyertem és álomra hajtotta a fejét. Én is lezuhanyoztam, és habár szándékomban volt megvárni a szerelmemet, de végül én is álomföldre kerültem.