(Crystal)
Meztelenül, a takarómba csavarodva ébredtem fel reggel. Oldalra fordítottam a fejem és akkor láttam, hogy Tommi még békésen alszik mellettem. Egyszerre voltam felhőtlenül boldog és mérhetetlenül szomorú. Imádtam vele lenni, szeretni őt, de az, hogy apa ennyire nem akarja, hogy vele lehessek, elkeserített.
-Ne nézz ilyen szemekkel, mert kénytelen leszek leteperni téged kora reggel- motyogta a finn még mindig csukott szemekkel.
-Nem nézek sehogy- válaszoltam kuncogva.
-De, nézel- mormolta és kinyitotta a szemeit. - Éreztem, hogy nézel.
-Egy ilyen félistennel, mint te, nehéz betelni- kúsztam közelebb és nyomtam egy puszit a szájára.
-Ne aggódj, ezen tudunk segíteni- kapta el a derekamat, és a következő pillanatban már alatta feküdtem és vadul csókolóztunk.
-Crystaaaaaaaal!!!!- hallottam meg kintről a nevem és ezért eltoltam magamtól a pasimat.
-Naaaaa- nyafogott. - Most nagy szükségem van rád- fogta meg a csuklómat és a kezemet ráfektette a férfiasságára, ami igencsak éber volt.
-Nem lehet- húztam el a kezem, mert engem is elöntött a vágy. - Mindjárt itt a magántanárom. Vegyél egy hideg zuhanyt- bújtam ki alóla.
-Crystal!- robbant ki az ajtó és megjelent Eliza. - Gyere velem reggelizni!- rohant hozzám és húzott volna magával.
-Álljon csak meg egy pillanatra a kisasszony- kapta el a derekát Tommi. - Crystalnak fel kell vennie a ruháját. És ha jól látom, magácska sem öltözött még fel.
-Anya megengedte- húzta ki magát. - De siessetek, mert apa megeszi az összes fánkot- kuncogott, majd futva távozott.
-Vettel, neked véged!- kiabált ki az edzők gyöngye, majd becsukta az ajtót. - Van egy kis elintéznivalónk- lépett mellém.
-Ha elkapsz, majd akkor- dobtam le a takarómat és besiettem a fürdőbe.
Nem csalódtam, azonnal követett. Az ajtón majdnem szó szerint bezuhant, ahogy ki akart bújni az alsójából. Végül a zuhanyfülkében ért utol. Nekipasszírozott a csempének és hevesen csókolózni kezdtünk. Sikeresen meg tudtam fordítani a helyzetünket, így már én irányítottam. Egy jól megtervezett mozdulattal elléptem tőle és a nyakába zúdítottam a jéghideg vizet.
-Crystal!- nyögött fel megdöbbenve, sértetten.
-Sietnünk kell- tolmácsoltam a gondolataim és visszamentem a szobába.
Mire kiért, én már fel is öltöztem. Direkt olyan cuccokat vettem magamra, amik kicsit sem csábítóak, mert nem akartam kísértésbe hozni. Ezzel szemben ő egy szál törölközővel a dereka körül sétált ki hozzám. Nagyot nyeltem, de éreztem, hogy közben teljesen kiszárad a szám.
-Szemét- morogtam még elhaló hangon és kisiettem a szobából.
***
(Sebastian)
A konyhában ültem és éppen fánkkal tömtem magam, mikor beviharzott Crystal. Leült velem szemben és úgy fújtatott, mintha lefutotta volna a maratont. Végigmértem a lányt, hogy mi is történhetett vele, de csak a vágyakozást tudtam kiolvasni a szeméből. Biztos voltam benne, hogy Tommi keze is benne van a dologban.
-Csak szólok, 2 perc múlva itt van, és ha rájön, hogy te mennyit ettél, akkor halálra kínoz- nézett rám. - Nem volt mikor levezetnie a felesleges energiákat.
-Akkor ez volt az a nagy sikoltozás- lépett mögém Chloe és kivette a kezemből a fánkot. - Köszönöm, édesem!
-Majd kárpótolhatsz érte- fordultam felé és megpaskoltam a fenekét.
-Ne a gyerekek előtt- szűrte ki a fogai között. Elizára pillantottam, de ő éppen a fogadott nővérének magyarázott.
-Nem látta- vigyorodtam el. - És ne tagadd, tudom, hogy te is várod már az éjjelt.
-Mióta vagy te ennyire szexmániás?- kérdezte a szemét forgatva.
-Ezen még meglepődsz?- jelent meg Tommi, majd tüntetőleg Crys-szel szemben ült le.
-Eddig nem hangoztatta- dőlt a pultnak a kedvesem.
-De annál többet gyakoroltátok a dolgokat, nem?- fordult felénk a lány is, miután Eliza eliszkolt.
-Ehhez semmi közötök- vágtam rá hirtelen, Chloe pedig teljesen elvörösödött.
-Már nem is olyan nagy a harmónia, igaz?- hallottunk meg egy ötödik hangot. Mindannyian az ajtó felé kaptuk a fejünket.
***
(Tommi)
Éreztem, ahogy minden sejtemen végigfut a rémület. Az ajtóban ott állt Christian és gúnyosan mosolygott ránk. Éreztem, ahogy remeg a kezem, mégis beszívtam a levegőt, majd határozottan felálltam és odasétáltam a lányához. A kezeimmel körbefontam a derekát, így érezhettem, hogy ő is remeg.
-Hogy kerülsz ide?- szólalt meg Chloe legelőször.
-Már be sem jöhetek hozzátok?- kérdezett vissza a csapatfőnök.
-Csak abban az esetben, ha apámmal akarsz beszélni munkaügyben- vágta rá azonnal. - Amúgy nincsen semmi keresnivalód nálunk.
-És a lányom? Őt sem láthatom?- húzta fel a szemöldökét a férfi.
-Amíg apácának akarod adni, addig biztosan nem- felelte dühösen Sebastian. - És még ebbe a kategóriába tartozik minden, amíg el nem fogadod, hogy ők ketten szerelmesek- pillantott ránk.
-Vissza fogsz kerülni anyádhoz- fordult Horner Crystal felé.
-Nem!- suttogtam vészjóslóan nyugodtan. - Hamarabb tűnünk el nyom nélkül, minthogy visszaadhatnád az anyjának.
-Itt van az ajtó előtt. Rád vár- pillantott Crystal-ra, aki már könnyezett.
-Miért, apa?- suttogta és megpróbált felállni, de nagyon gyengének tűnt. Nem mertem elengedni. - Miért nem akarod megérteni, hogy én boldog vagyok vele? Miért nem hagyod, hogy én csalódjak benne, ha valamit elrontunk? Kérlek, ne tedd tönkre az életemet!
-Sajnálom, de így lesz a legjobb neked- lépett közelebb a lányhoz.
-Kérlek!- suttogta Crys, de csak még jobban zokogott.
Nem foglalkoztam azzal, hogy ki mit akar csinálni, csak felemeltem őt a karjaimba. Ha nem teszem meg, valószínűleg másodpercek kérdése lett volna, hogy mikor csuklanak össze a lábai. Görcsösen szorította a nyakamat az apró kis karjaival. Elindultam kifelé, hogy visszavigyem a szobánkba, de Horner következő mondata megállásra késztetett.
-Itt van a gyámügy is- nézett Chloe-ra. - Elviszik a fiadat. Többen megerősítették azt a gyanút, hogy nem vagy megfelelő anyja. Azok után pedig, hogy hagytad, hogy megbecstelenítsék a lányomat, döntöttek a gyámügyesek. Viszik a kicsit.
***
(Chloe)
Arra riadtam fel, hogy valaki az arcomat pofozgatja. Kinyitottam a szemeimet és Sebastian ijedt pillantásával találtam szembe magam. Nem értettem, hogy mi is történt. A szobában félhomály uralkodott, az egyik kis éjjeli lámpa égett csak. Valószínűleg még nagyon korán volt ahhoz, hogy felkeljünk.
-Ki sikoltott?- kérdeztem halkan. A hangom rekedt volt.
-Te- súgta és az arcomat simogatta. - Mit álmodtál? Annyira nyugtalan voltál, sírtál, csapkodtál és csak azt sikoltoztad, hogy ne. Azt hittem, hogy fel sem tudlak kelteni.
-Csak egy álom volt...- suttogtam magam elé, mert mialatt beszélt végigzubogott rajtam az összes emlék. Kissé megnyugodva fúrtam a fejem Seb nyakához.
Szia!
VálaszTörlésElőször is: nem akartam írni a Szünetes bejegyzéshez, úgy voltam vele, hogy inkább "csendben" várom, hogy mikor hallunk újra Rólad, úgy gondoltam nem kell a zaklatás (úgyis csak annyit tudtam volna írni, hogy oké és nagyon várom mikor jössz vissza, ez pedig szerintem nem sok mindent segített volna) :) Nem számítottam rá, hogy ilyen hamar, de attól minden nap feljöttem vagy 2x hogy hátha :D
Aztán most mikor megláttam, nagyon megörültem! :)
A visszatérés pedig egy ilyen résszel... eleinte olvastam és jajj de jó, aztán megjelent Christian. Kicsit meglepődtem, főleg mikor a gyámügyes dolgot kezdte mondani. Még én is elkezdtem pánikolni, nem csak Chloe :D
Mikor láttam, hogy csak álmodta... nagy megkönnyebbülés volt, bár ezt azért nem tudnám Hornerről elképzelni, hogy emiatt elvenné Sebéktől a kisfiút. :S
Szóval nagyon tetszett a rész és nagyon várom a folytatást, bármikor is lesz az! :)
Üdv, Andika
Szia!
VálaszTörlésIlyeneket rémálmodni... Még a szívverésem is kihagyott pár ütemet.
Örülök a visszatérésednek.
A. V.
Sziaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!!!
VálaszTörlésAnnyira de annyira boldog vagyok, hogy visszatértél... remélem minden rendben van körülötted! :)
A részre térve: hát az elején csak mosolyogtam, a közepén megijedtem a vége felé majdnem szívinfarktust kaptam, de a végen azért megnyugodtam, hogy ez "csak" egy álom!
Ha őszinte akarok lenni, most mondjam azt, hogy megszólalt legbelül Chloé lelkiismerete, hogy nem kellene más dolgába beleütnie az orrát...
Seb és Eliza a fánkos dologgal viszont kimondottan édesek.*.*
Várom nagyon, hogy mikor jelentkezel újra, s mikor nyűgözöl le bennünket ismét!
Pusz: szabus
Szia drága Móni!:))
VálaszTörlésHűha! Én komolyan mondom teljesen valós cselekménynek gondoltam az álomban történteket, bár az elejétől fogva furcsálltam, hogy dőlt betűvel van írva, gondoltam is, hogy itt valami csavar, de azért szépen meggyőztem magam róla, hogy csak azért ilyen, mert ilyen kedved volt. :D
Christian viselkedésén erősen meglepődtem. Jó, jó, hogy a lányos apák eleinte legszívesebben leharapnák a pici lányuk udvarlójának a fejét, de aztán mindig megenyhülnek. Egyszerűen nem tudnak ellenállni a kicsi lányuknak, ez a sorsuk . ;) És én amennyire az én fejemben összeállt a karakter Christiantól is ilyesmi reakciót várok. :)
Ami a gyámügyest részt illeti. Mindenki utálni fog érte, de nem az volt az első érzésem mikor olvastam, hogy "Jaj, szegény Chloé, a lelkét kiteszi itt mindenkiért és még a kicsi fiát is elveszik tőle." Sokkal inkább arra gondoltam, hogy végre egyszer valaki megmondja neki, hogy szálljon már le a magas lóról, mert felettébb idegesítő már, hogy mindent mindenkinél jobban akar tudni és nem bírja becsukni a száját. Aztán mikor kiderült, hogy álom volt akkor meg arra gondoltam, hogy hát legalább megálmodott valami ilyesmit. Tudom ez undok dolog meg mit tudom én, de csak őszinte akartam lenni. :)
De fordulatból nem volt hiány, még ha csak egy álom erejéig is történt a kavarodás. :)
Puszillak Móni!!:))