2011. szeptember 24., szombat

Nem így terveztem - 13. rész

Kedd délután 2:50 volt. Idegesen mászkáltam fel-alá a teljesen üres irodában, ami részben az enyém is volt. Még mindig nem tudtam semmit arról, hogy ki is fog vigyázni Elizára, amíg mi tárgyalunk és ez nyugtalanított. A kislányomnak csak annyit tudtam mondani támpontként, hogy keresse a Red Bull logóját, mikor kijön az iskolából.

- Itt vagyunk- lépett be apa és őt követte egy csinos, szőke nő. – Kicsim, ő a csapat sajtófőnöke, Britta Roeske- mutatta be a nőt. – Britta, ő a lányom…

- Chloe Newey- mosolygott rám. – Volt szerencsém elkészíteni a délelőtt folyamán az e-mail címet, ami Christian felé volt kérésként megfogalmazva.

- Köszönöm!- mosolyodtam el én is. – És hálás vagyok, hogy tudsz vigyázni a lányomra.

- Nem tart semeddig- biccentett. – Nektek viszont ideje indulnotok, hogy ott legyetek még Christian előtt.

- Igazad van- helyeselt apa és felvette a mappáit, ahogy én is. – Ma még találkozunk!

- Mindenképpen- intett nekünk a nő, majd elindult a folyosón az ellenkező irányba.

- Semmi kedvem ehhez- morogtam az orrom alatt.

Nem volt kedvem ahhoz a hivatalos öltözethez, amit magamra kellett öltenem. Apa szerint minden tárgyaláson illik csinosan megjelennem, amire hivatalos vagyok. Így történhetett meg, hogy egy fekete kosztümszoknya volt rajtam és egy fehér csapatblúz, valamint a hajamat próbáltam feltűzni, hogy ne tűnjek teljesen ziláltnak. A magas sarkú cipőmet meg sem említem.

A terembe belépve csak a két pilóta volt jelen. Biccentettem nekik, majd leültem a hatalmas asztal bal oldalára, egy széket kihagyva Sebastian és magam között. Szívesebben lettem volna a másik oldalon, de apa elég határozott volt ahhoz, hogy eltántorítson attól a szándékomtól, hogy oda menekülök.

A megmaradt 5 percben az előttem álló papírokat és terveket nézegettem. Még mindig hihetetlen volt számomra, hogy az általam megrajzolt vonalak is bele lettek szőve egy komoly, mérnöki pontossággal, a szabályokat teljesen a végsőkig kihasználva elkészülő csoda alapjaiba. Még nem fogtam fel a dolgot teljesen, de lesz időm megbarátkozni a helyzettel.

- Köszönöm a pontosságot!- lépett be Christian pontban 3-kor és neki is kezdett a megbeszélésnek.

Természetesen már a jövő év volt terítéken az új szabályokkal, amik komolyan befolyásolták az építést. Hiszen újra jön a KERS és ott vannak az állítható hátsó szárnyak. Valamint a 20 kg-mal megemelt minimál súly az elektronikus rendszer miatt. Ami jó esetben balanszok beillesztését jelentik a kocsi egyensúlyba hozásához.

Christian félórányi mondandója után átadta a szót nekem és apának. Felváltva magyaráztunk a többieknek a kiosztott rajzok és a 3D-s grafika alapján az autóról. Fontos volt, hogy már most elkezdjen tudatosulni bennük a dolog, hogy milyen is lesz a jövő évben használt gépük. Hiszen az életüket adják a kezünkbe azzal, hogy bíznak bennünk és abban, amit megtervezünk.

- A KERS akkor azt jelenti, hogy Alonso nem panaszkodik többet rádión, hogy előtte valaki nyomogatja a gombot?- pillantott fel Guill a papírok közül, mikor a rendszerről beszéltünk.

- Ha Sebastian vagy Mark a gombot nyomkodja és Alonso van mögötte, akkor ő is gombot fog nyomogatni. Ne felejtsük el, hogy a Ferrari már egyszer alkalmazta a rendszert- emlékeztettem a férfit 2009-re. – Tegyük hozzá, hogy a maláj esőben Kiminek nagyobb baja is lehetett volna, mikor beázott.

- Igen, rémlik. A Jégkrémember- kuncogott fel a férfi, amin jót nevettünk mindannyian. Kivéve Webbert.

A kis derültség után áttértünk a hátsó szárnyak állíthatóságára és a szabályok által a legjobban kihasználható tervezési formára. Felvázoltuk az általunk alkotott összes lehetőséget, mivel a szabály újdonsága miatt át kellett értékelnünk még a dolgokat. Utána pedig elővettük az első szárnyak kérdését is, amit gyorsan le akartam zárni, de nem mindenkinek tetszett ez.

- Ez az a szárny, amit Silverstone-ban levettetek a kocsimról?- állított meg engem Webber.

- Igen, annak a szárnynak a tervei- bólintottam rá látszólag higgadtan.

- Miért nem volt megfelelő a régi?- kötött belém, remélve, hogy nem tudok válaszolni.

- Mark, kérlek,…- kezdte apám, de a vállára tettem a kezét.

- Semmi gond, szívesen elmagyarázom- mosolyogtam rá. – Mindenki tudja, hogy te nem éreztél különbséget a két szárny között. Azt is mindenki tudja, hogy Sebastian szerint az új szárny jobban viselkedett az autón. Akkor a szárnyat a csapat a beleegyezéseddel cserélte le. Alá is írtál egy papírt róla- dobtam elé egy dossziét.

- Nem írtam alá semmit- tolta el a dokumentumokat.

- Ahogy akarod- léptem el a közeléből. – De ha nagyon érdekel, akkor azért ez a szárny van, mert a csapat érdekeit kell figyelembe vennünk. Te nem érezted azt, hogy más lenne ez a szárny, ergo, neked mindegy. Seb azt mondta, hogy ez jobb, mint a régi, ergo, neki ez a jobb döntés. A csapat célja, hogy a pilótái a legjobb autókban ülhessenek, ergo, nekik figyelembe kell venni minden információt. Összegezve, a csapat érdeke, hogy ezt a szárnyat használjuk. És az új fejlesztéseinkkel ez a szárny körönként nyer a régi szárnnyal szemben 0.04 másodpercet.

- Mindenre van valami okos kis válaszod, igaz?- emelkedett fel a székéből az ausztrál.

- Nem unod még?- kérdezte meg Seb halkan a hirtelen beállt feszült csendet megszakítva.

- Mi van?- fordult felé a férfi. – Már megint mit tudsz jobban?

- Itt ülünk 2 óra óta mindketten- emelte fel a fejét végre. – Az asztalon itt hevert mindenki mappája, amiben tökéletesen le voltak írva a legfontosabb információk tökéletes magyarázatokkal, amiket Chloe és Adrian csak kiegészítenek. Megtehetted volna, hogy elolvasod. Akkor nem lennének kérdéseid.

- Elolvastam- ráncolta össze a szemöldökét gondterhelten az ausztrál.

- Nem olvastad el, mert végig a telefonodat babráltad. Én elolvastam és nincs kérdésem, mert ami felmerülne, az meg van magyarázva. Nem tudom, hogy feltűnt-e, de Ciaron sem kérdezett még bele a dolgokba, pedig ő szeret kötözködni.

- Sebastian, Mark, elég legyen!- vágott közbe Christian, mikor meglátta, hogy a pilótái kezdenek komolyan egymás ellen beszélni. – Chloe, kérlek, folytasd!

Úgy tettem, mint aki semmit nem vett észre az előző kisebb vitából és ott folytattam a magyarázást, ahol abbahagytam. Mikor elfogytak azok a részek, amelyeknek a tervezésében benne voltam, lerogytam a székemre és onnan figyeltem tovább apámat. A cipőm szorította a lábam és a magas sarkakban való mászkálás sem tett jót nekem.

A megbeszélés elhúzódott egészen 5-ig, ezalatt Webber tucatnyi nyílt és burkolt sértést fogalmazott meg velem szemben, amik nagyon rosszul estek. Nem éreztem úgy, hogy tettem volna bármi olyat ellene, amivel ezt kiérdemeltem volna. A legjobban talán az fájt, amikor a tárgyalás vége után a folyosón elkapott.

- Ne siess annyira!- fogta meg a karom és a falnak nyomott.

- Eressz el és kerüljük el egymást, amennyire lehet!- rángattam a kezem, de ő még mindig erősebb volt nálam.

- Fogalmam sincs, hogy az a taknyos kölyök mivel nyalta be magát nálad…- nézett végig rajtam. – Bár… lehet, hogy azzal, hogy tud nyalni.

- Neked elment az eszed- kapálóztam, de nem mentem semmire vele.

- Apucinak van neve és sok a pénze, igaz? Szét sem kellett tenned a lábad Christian előtt, hogy bekerülhess egy magas pozícióba- fogta meg a szoknyám szélét és feljebb húzta.

- Hagy engem békén!- próbáltam az anyagot visszahúzni a lábamra, de elkapta a kezem és a másikkal együtt a hátam mögé szorította.

- Ha arra vágysz, hogy egy igazi férfi megmutassa, hogy kell egy nővel bánni, én itt vagyok- kezdte el simogatni a combomat. – És ne feledd, velem nem leszel jóban, csak azért, mert szép a mosolyod. Az én támogatásomért küzdened kell- szorította nekem a csípőjét és körözött néhányat.

- Undorító vagy- suttogtam teljesen elborzadva és félelemtől reszketve.

- Ne felejtsd el, mit ajánlottam- nyalta végig az ütőeremet a nyakamon, majd elengedett és pillanatok alatt távozott.

Megalázottan hullottam a földre ott, ahol voltam. Éreztem, hogy nehezen fogom túltenni magam azon, hogy valaki útszéli repedtsarkúként kezelt egy olyan helyen, mint álmaim munkahelye. A szemeimből a könnyek szinte azonnal utat törtek maguknak, ezzel elmosva a sminkem és eláztatva az arcom.

- Gyere, Chloe!- emelt fel óvatosan két kéz. A könnyeimen át láttam a szőke hajat. – Nem kell mondanod semmit, mindent hallottam. Sebastiant akartam megkeresni, amikor megláttam, hogy téged a falhoz nyom. Sajnálom, hogy nem léptem közbe!- ölelt szorosan magához.

- Vigyél innen, Tommi!- kértem őt zokogva. – Vigyél innen minél messzebb.

4 megjegyzés:

  1. Aztamindenit!!!!!
    Na most nagyon megleptél!!!! WEBBER egy mocskos.... húúú ha lenne megfelelő szó arra, hogy mekkora egy...
    Tommi mekkora egy szerencsétlen!!! Volt képe végignézni mindezt????? Most csalódtam benne...
    Azért remélem elmondja Sebnek hogy mi történt, és akkor a német széttöri, mint a ropit!!!!
    Adrian és Christian is remélem, hogy tudomást szerez erről... habár tudom, hogy ez hiú ábránd..
    Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a dolog vége..
    És arról nem is ejtettél egy szót sem, hogy mi lett a csók dolog vége...*.*
    Várom nagyon a folytit!
    Pusz: szabus

    VálaszTörlés
  2. Hát ömm, hogy is mondjam, wow! Soha nem volt a szívem csücske Webber, na, de ilyen még az én fejemben sem fordult meg. Ez durva! Egy mocsok állat, már bocsánat a kifejezésért. Tommi...azért közbeléphetett volna. Bár annak sem lett volna szép vége. Na nem mintha így szép vége lett volna a dolognak. Ha Seb tudomást szerez a dologról a két pilóta között még annyira sem lesz 'jó' a viszony, mint amilyen most... Van egy olyan érzésem, hogy Chloé igyekszik majd minél inkább titokban tartani a történteket, de ezt persze csak én gondolom.
    Jól megkavartad a dolgokat Mónim, nem számítottam erre. :) Kíváncsian várom a folytatást!:)

    Puszi, Dorka

    VálaszTörlés
  3. Ez a gané Weber!
    Ó de utálom az ilyen mocskot!
    Ha ezt Seb megtudja,......
    Csak vártam volna annak a csóknak a folytatását, amivel az előző rész befejeződött!
    De azért puszi:szofi

    VálaszTörlés
  4. Az eleje még egészen jó hangulatú, de aztán jön az a szemét kenguru és mindent tönkretesz. pfhúúúúj! most tönkreteszi lelkileg chloe-t akkor lesz nemulass. még szerencse, hogy azért jött tommi. nagyon imádtam. nagyon profi ahogy mindig. imádlak csajszi. puszi: kicsikoti.

    VálaszTörlés