Száguldó remény - 19. rész

Szombat reggel az első dolgom az volt, hogy összepakoljam minden cuccomat, amit vinni akarok Malajziába és Kínába. A két futam között nem jövünk majd vissza, így nem volt elég az a ruhamennyiség, amit magammal vittem Ausztráliába. Szerencsére belefértem a bőröndömbe gond nélkül így is, úgyhogy megnyugodva indultam a büfé felé.

Az egyik asztalnál ott ültek a lányok, akikkel együtt dolgoztam a futamokon. Én is leültem melléjük és velük fogyasztottam a reggelinket. Utána együtt kezdtük el tervezni a következő 2 hétvégénk beosztását, habár mindannyian tudtuk, hogy Mia bármikor felülbírálhatja azt. Azért mi összeírtuk, hogy nekünk hogy lenne a legjobb.

- Bár, ha Mia így folytatja, az egész át lesz írva- sóhajtott fel Lotte. – Maddie, mit tudsz róla?

- Semmi különöset- ráztam meg a fejem. – Fogalmam sincs, hogy mi változott meg benne, de amíg nem tesz keresztbe nekünk, addig nem fogok szólni ellene.

- Nem akarok szembemenni vele, mert mindig rendes volt és a barátnőmnek mondom- meredt maga elé Julie.

- Vissza fogjuk kapni, ebben biztos vagyok- keltem fel a kezemben a beosztással.

Tudtam, hogy a szerelők egy része éjszakázott az új fejlesztések próbái miatt, így bementem a pult mögé, ahol papírpoharakat vettem elő. Kitöltöttem a kávékat, ráírtam a neveket, majd magamnak is töltöttem egy tejeskávét. Szóltam a lányoknak, hogy lenn megtalálnak, majd lementem a szerelőgödörbe.

Nagy örömmel fogadtak a fiúk, mindenki kapkodott a kávék után. Az sem zavarta őket, hogy lenn maradtam velük. Érdeklődtek a fenti helyzetről, Miáról, Brittáról, a pletykákról, miszerint Seb együtt van barátnőmmel és még rengeteg dologról. Még hogy a nők pletykásak! Mindent tudni akartak azonnal.

- De abban biztos vagyok, hogy te és Tommi- mutatott rám Chris.

- Ebben én is biztos vagyok- nevettem fel. – És még mielőtt rám akarnátok szállni, szólok, hogy nem mondok semmit kettőnkről.

- Nem is kell- nyújtotta rám a nyelvét Mike. – Amit tudni akarunk, azt megkérdezzük a pasidtól.

- Tudjátok mit, csak bátran- fordítottam nekik hátat. – De most távozom, majd beszélünk holnap, a gépen!- intettem nekik és valóban elhagytam a szerelőrészleget.

Felmentem a régi szobámba és ott rendezgettem a dolgokat, mialatt anyával beszéltem telefonon. Izgatottan mesélte, hogy ma délután már megy hozzájuk a belsőépítész, aki átalakítja a házat. Majd elkezdett faggatni a finnemről, mert David elszólta magát és ő mindenáron meg akarta ismerni.

Csalódottan vette tudomásul, hogy legalább 2 hétig nem fog mindez megtörténni, mert nem leszünk itt. Valamint az is elkeserítette, hogy nem fog látni. Megígértem neki, hogy rendszeresen fogok jelentkezni és beszámolok mindenről, ha ő is elmondja nekem, hogy mi a helyzet itthon.

- Anya, nem tudok már többet mesélni neked róla…- mondtam a telefonba, mikor kinyílt az ajtó és bekukkantott Britta.

- Most fordultak rá a gyárba vezető útra, Seb telefonált 2 perce- mosolygott rám, majd újra magamra maradtam.

- Kicsim, minden rendben? Olyan hirtelen elhallgattál…- kezdett aggódni anya.

- Anya, jól vagyok, de most mennem kell, Tommi visszaért Svájcból. Holnap még hívlak, mielőtt gépre szállunk. Szeretlek, szia!- hadartam el, majd megvártam, hogy ő is elköszönjön, de közben már rohantam a folyosókon.

Fogalmam sem volt, hogy mi ütött belém. Úgy éreztem, hogy végre szárnyalok. Eddig is éreztem, hogy hiányzik a barátom, de nem hittem, hogy ennyire. Úgy futottam végig a gyár területén, mintha az életem múlna azon, hogy minél hamarabb leérjek a mélygarázsba. Csak Tommi kocsija mellett fékeztem le és fújtam ki a levegőt.

Hallottam, ahogy egy kocsi csikorgó fékekkel fordul be a lejárathoz, majd néhány pillanattal később megláttam a fekete autó reflektorait is. Lassított kicsit és tökéletesen párhuzamosan állt be a számára fenntartott helyre. Úgy éreztem, hogy a szívem kiugrik a helyéről, mikor kinyíltak az ajtók.

- Maddie- mosolyodott el Tommi és azonnal hozzám sietett.

Amint kellően közel volt hozzám, a nyaka köré fontam a karjaimat és letámadtam a csókommal. Olyan régen vártam erre a pillanatra, hogy úgy éreztem, sosem leszek képes elengedni őt. De úgy tűnt, hogy ő is ezekre gondolhatott, mert hevesen falta az ajkaimat és még szorosabban ölelt.

- Srácok, azért hagyjatok valamit a hálóra is- szólalt meg Seb, és erre mi is elváltunk.

- Miért nem tudsz egy kicsit csendben maradni?- morgott mellettem Tommi, de nem engedett el.

- Seb, veled le kell ülnöm beszélgetni- fordultam felé. – Van néhány fontos dolog, amit el kell mondanom Miáról.

- Legalább akkor te többre jutottál vele- mosolyodott el.

Az egész napomat a két jómadárral töltöttem és elmeséltem nekik mindent, amit Britta elmondott nekem. Valamint elmondtam azt is, ami velem történt ebben a néhány napban. És szembesítettem a szőkémet a ténnyel, hogy anyu meg akarja ismerni. Ő meg rávágta, hogy eljön velem anyához, ha elmegyek vele néhány napra Svájcba a kínai utunk után.

Christian Hornerrel kiegészülve vacsoráztunk meg és beszélgettünk el hosszan. Jó volt egy kicsit látni, hogy milyen is a csapatfőnökünk. Egy vidám, kedves, a viccekre fogékony embert ismertem meg, aki hatalmas erővel rendelkezett, mivel egyben tudta tartani a bikákat. Örültem, hogy elmondhattam, ismerem őt.

- Össze vagy pakolva?- simogattam meg Tommi arcát, mikor a szobámban feküdtünk az ágyamon.

- Igen, de miért kérdezed?- emelte meg a fejét. – Látom, te is összepakoltál.

- Tudod,- fordultam meg és a mellkasára könyököltem- arra gondoltam, hogy kettesben tölthetnénk az éjjelt.

- És mégis hol?- tornázta fel magát ülő helyzetbe és úgy kapott utánam, mert legurultam róla. – Nálam nem lehet Seb miatt, itt meg Mia miatt.

- A régi szobám üresen áll, mióta elköltöztem onnan…- csókoltam végig az állának a vonalát.

- Maddie, ne csináld- tolt el magától határozottan, de nem hagytam magam lerázni. – Nem kell, hogy…

- De én iszonyatosan vágyom rád- ültem az ölébe és a tarkóját cirógattam. – Nem volt még olyan férfi az életemben, aki ennyit törődött volna velem, és aki ennyire belopta volna magát a szívembe. Akarlak, minden porcikámmal- suttogtam a szájába a mondatom végét.

- Mondhatok erre nemet?- ölelte át a derekam és közben a combomat simogatta. – Ráérünk holnap reggel 10-ig, hogy ne késsük le a gépet.

- Az elég sok időnek tűnik- nyomtam az ajkaimat a szájára, hogy újabb csókban forrjunk össze.

- Szóval a szobám bordélyház lett- hallottuk meg a hátunk mögött Mia hangját.

Felé fordultam, hogy miért ennyire goromba, de a háta mögött a félig nyitott ajtóban láttam Heathert. Felnéztem a lányra, aki ott állt a szoba közepén és a szemében ott kavargott a fájdalom. Én is felálltam és felhúztam Tommit. Ő csak meglepetten pislogott, nem értette teljesen a dolgokat.

- Nyugodj meg, már megyünk is- pillantottam rá mérgesen. – Nem kell egy olyan lakótárs, aki utál- indultam az ajtó felé.

- A beosztás is pocsék lett- nyomott a kezembe egy borítékot. – Reggelre javítást kérek!

- Ahogy azt a kisasszony elképzelte- vágtam oda gúnyosan, majd kimasíroztam a szobából.

Heather elégedett és kárörvendő arcot vágott, mikor szembetalálkoztam vele. Majd ez átment egy dühös és tehetetlen fintorba, amikor meglátta a mögöttem kilépő férfit. Ekkor az én arcomra került egy diadalittas mosoly. Meg is torpantam és a szeme előtt csókoltam meg a férfit. Azonnal elrohant a környékről.

- Ugorjunk be hozzátok- néztem a finnre, aki rábólintott a kérésemre.

- Hát ti?- pillantott fel Seb a gépéből. – Nem azt mondtátok, hogy kettesben lesztek?

- Mia küldi neked- nyújtottam felé a borítékot.

- Honnan tudod?- kérdezte az edző. – Azt mondta, hogy ez a beosztásotok.

- Tudom, de mikor odaadta, az ujjai a pecséten voltak- böktem a pilóta kezében tartott lapokra. – Ez pedig nem a csapat egységes pecsétje, ami mindig rajta van a beosztásunkon, hanem a Seb csapatán belül használt. És piros tollal alá van húzva egy-egy betű, amiket ha egymás után raksz, megkapod a Vettel nevet.

- Ezt te összeraktad néhány pillanat alatt?- bámultak rám mindketten döbbenten.

- Kislányként nem babáztam, hanem rejtvényeket és anagrammákat bújtam. Megtanultam kilátni a lányeget- rántottam meg a vállam. – De mi mentünk is, Seb, foglalj helyet a gépen, jó?

- Rendben, sziasztok!- intett, de közben már nem ránk figyelt.

A néma folyosókon mentünk végig addig a kis szobáig, amiben korábban laktam. Belépve Tommi fel akarta kapcsolni a villanyt, de időben elkaptam a kezét. Odamentem a kis éjjeliszekrényhez és meggyújtottam a délelőtt elhelyezett gyertyákat. Halvány fényben úszott az egész szoba, ami romantikus is volt és biztonságérzetet adott.

Tommi hozzám sétált és egy nagyon gyengéd csókot adott. Valószínűleg rájött, hogy akármennyire kívánom őt, azért nem vagyok teljesen biztos önmagamban. Minden mozdulata azt mutatta nekem, hogy abbahagyja, csak egy szavamba került. De nem akartam, hogy ez megtörténjen. Csak arra vágytam, hogy mi ketten végre egyek legyünk.