Csak egy álom? - Gooffy

Millió bocsánat, tegnap ráfelejtettem az ígéretemre. De most pótolom a hiányt, itt van a győztes novella Gooffy tollából! :)

-------------------------------------------------------------------

A boxból átsétáltam a rajtrácsra, és próbáltam közben magamon tartani az overált, le ne csússzon.

- Sok sikert - szólt nekem oda Seb, ahogy elsétáltam mellette.

- Győzzön a jobb - kacsintottam rá. Rám mosolygott, én pedig próbáltam a versenyre koncentrálni, nem az édes mosolyára.

- Ha mögém kerülsz, rám számíthatsz - vigyorgott rám Jenson, mikor elsétáltam a McLaren mellett.

- Simán megelőzlek, nem kell segíteni - vigyorogtam rá.

- Álmodban, kislány! - vigyorgott ő is.

Odasétáltam a kocsimhoz, ahol a szerelők minden lépésem árgus szemekkel figyelték. Keresték rajtam az idegesség jeleit.

- Attól leszek ideges, hogy így néztek - jegyeztem meg nekik. - Úgy érzem magam, mintha meztelen lennék.

- Te most a futamra koncentrálj, ne arra, hogy vetkőzni akarsz - szidott meg Virág. Megforgattam a szemem. Nem annyira bírtam, mikor átment mérnökbe. Kibírhatatlan volt, és eltűnt a humorérzéke. Nem mintha túl sok lett volna neki. Elnéztem a rajtrács másik oldalára, ahol Sebastian éppen Guillt hallgatta. Nem értettem, hogy lehetnek ők együtt. Egy karót nyelt, ámbár szép nő és egy mókamester.

- Mivel szabotáltátok a jó rajthelyeket, így 4 kiálláson leszünk, és nagyon kell nyomnod - magyarázta. Nagyon sokadszorra hallom ezt a mondatot tőle a hétvége folyamán.

Már csak Seb és én voltunk harcba a VB címért, és még pénteken alkut kötöttünk, hogy ne egy jó körön dőljön el a VB cím, így már a Q1-ben direkt kiestünk. Mivel én voltam a nő, és nekem ez még csak a második évem a Forma 1-ben, így enyém volt a jobb rajthely. Mögöttünk mindössze 5 pilóta volt. 18-19. helyről, aki előrébb van és több pontot szerez, az lesz a VB. Izgalmas futamnak ígérkezett, és hiába tagadta Guill és Virág, mindketten imádták, mivel ez az ő csatájuk is volt.

- Örülök, hogy így figyelsz rám - jegyezte meg szarkasztikusan Virág. - Anita! - lökött meg picit.

- Beülök a kocsiba - közöltem vele. - A taktikát tudom, de te úgyis mondod menet közben. Szükségem van pár perc nyugalomra.

- Rendben - sóhajtott fejcsóválva. Magyarország két nagy ikonja lettünk, lévén, hogy mindketten onnan származtunk.

Beültem a kocsiba, és szó nélkül tűrtem, hogy bekössenek.

Lehunytam a szemem, és próbáltam lelkileg felkészülni a rajtra, és az utána következő küzdelemre. Elnéztem a mellettem álló csapattársam felé. Már ő is a kocsiban ült.

- Elvárom, hogy szabályokon belül harcoljatok, és egymás versenyét ne veszélyeztessétek - hallottam Christian szigorú hangját. Ezt is tudtuk már, hiszen ha ezerszer nem mondta, akkor egyszer sem.

A szerelőim mind mutogatták az összeszorított ujjaikat, mikor elléptek a kocsitól. Vettem egy mély levegőt és megindultam az Abu Dhabi versenypályáján. Minden idegszálammal már a versenyre koncentráltam. Minél előbb kell végeznem, és Seb nem kerülhet elém.

- A levegő 27 fokos, a pálya 37 - mondta az infókat a fülemre Virág. - A fékeket melegítsd még egy kicsit.

Egyből gyorsítani kezdtem, hogy Seb kicsit lemaradjon, majd hirtelen fékeztem, hogy a fékek bemelegedjenek.

- Most tökéletes - hallottam az izgatott, de elégedett női hangot. - Bármi visszajelzés?

- Minden remek eddig - válaszoltam.

- A rajtnál figyelj a nagy tömegre - figyelmeztetett még utoljára, majd a továbbiakban nem szólt hozzám.

Mire felértünk a rajtrácshoz, az adrenalin csak úgy száguldott a véremben. Éreztem, hogy minden érzékem kiélesedik, és a fejemben iszonyú sebességgel pörögnek a lehetséges rajtok.

Mikor a piros lámpák kigyulladtak, az ujjam a kuplungon volt már, és vártam azt a pillanatot, mikor eltűnnek a piros fények.

Mikor ez megtörtént, egyből behúztam a kuplungfület a kormányon, és teljes erőből nyomtam a gázt. Jobb kézzel felváltottam, és figyeltem a balomon induló csapattársam. Behúzódtam középre, és több ember mellett is elmentem. A kanyar előtt viszont Sebastian megjelent közvetlen mellettem.

- Engem nem előzöl meg - morogtam, és behúztam a kocsit középre, amennyire tudtam, mivel a belső íven ott volt egy Williams. Így Sebastian nem tudott előbb elfordulni, de mögöttem maradt.

- Tizenharmadik vagy - adta az infót Virág egyből. - Remek rajt volt - tette még hozzá. - Gyerünk!

- Ki van előttem? - kérdeztem vissza.

- Barrichello - mondta egyből.

- Ne nehezítsd meg az életem - morogtam az előttem haladónak. A következő kanyarban már mellette is voltam, és nem nagyon harciaskodott, aminek nagyon örültem.

- 12, Sutil van előtted - mondta egyből Virág.

- Német - morogtam. Sok esély nem volt rá, hogy simán elengedjen. A kör végére értem utol, és a széles pályán az egyenesben nem tudott mit tenni, simán elmentem mellette, és direkt nem is vettem levegőt a fékezési pont előtt. A mellkasomat összenyomta a G-erő és csak a kanyar után jutottam újra oxigénhez, hogy újra préselni kezdje a tüdőmet a következő.

- Hol van Vettel? - kérdeztem Virágot, ugyanis mögöttem még csak a Williams volt.

- Ne vele foglalkozz - vágta rá. - Buemi jön.

- Hihetetlen. Ezért még eldumálunk - morogtam. Felnéztem a kanyarnál a kivetítőre. Sebastian pont akkor előzte meg a Williamst így már a visszapillantómban

is láttam.

A Toro Rossos Buemi sem hadakozott annyit, mint vártam, nem akarta az állását eldobni, lévén, hogy hiába külön csapat, a főfejes akkor is ugyanaz volt.

Már messzebb láttam magam előtt a Force Indiát, bár azt nem tudtam megmondani, ki lehet az.

Nyomni kezdtem, hogy utolérjem. Éreztem, ahogy a kerekek már nem a legjobbak.

- 2. fázisba léptek a kerekek - jegyeztem meg Virágnak.

- Vettem - válaszolta. Több körbe is beletelt, mire utolértem a Force Indiát.

- Di Resta - tájékoztatott Virág. - Vigyázz vele.

Még alsóbb kategóriából ismertem Pault, de tudtam én is, hogy épp annyira kezdő itt, mint én, bár nem aggódtam, hogy kilökne.

- Na már! - morogtam, mikor csak nem tudtam elmenni elsőre mellette, mert zárta az ívet. A következő kanyarban is próbáltam, ott se tudtam. Vártam a hosszú egyenesig, de ott is a végén zárta annyira, hogy nem fértem be mellé. - Francba.

- Kör végén BOX! - mondta ellentmondást nem tűrően a fülemre.

Befordultam a boxba, és az utolsó utáni pillanatban nyomtam meg a sebességhatárolót.

Az első boksz volt a miénk, így egyből húztam is az autót, hogy beálljak a szerelők közé. Éreztem, ahogy rögtön emelkedett a kocsi, majd pár pillanat múlva zökkent egyet, a tábla előttem fordult, én pedig már húztam a kuplung karját, és ahogy felhúzták előlem a nyalókát, el is indultam.

- Most nagyon nyomd, és akár a 7. helyre is felugorhatunk - adta az infót. Üres részbe érkeztem meg, így egyből nyomni kezdtem, és próbáltam minél gyorsabb köröket menni.

Egy idő után egy Mercedes került elém, ahogy kijött a boxból.

- Hideg gumin ne harciaskodj! - veszekedtem vele, mikor zárni próbálta az ívet. Akkor láttam meg a piros bukót is. - Mit nekem egy hétszeres VB - zsörtölődtem.

- A hosszú egyenesben próbáld meg - jegyezte meg Virág. Szót fogadtam és vártam addig. Már elég melegek voltak a gumijai, de az enyémek egyelőre még jobbak voltak.

- Na! - mérgelődtem, mikor sokadszorra sem sikerült elmennem mellette.

- Célegyenesben! - szólt a fülemre Virág.

- Onnan rohadt könnyen magyarázol - morogtam magamba. A célegyenesnél vagy fa, vagy bokor alapon mélyen beengedtem a kocsit. Nem számított rám, mivel még messze voltam az egyenesben. Ő lecsúszott az ívről, nekem viszont sikerült annyira megtartani a rendes ívet, hogy elmenjek mellette.

- Petrov jön a 6. helyen - mondta Virág. - Gyorsabb vagy nála.

Még nem láttam a Renault-t, de tövig nyomtam a gázt, és próbáltam minél jobban ráfordulni a kigyorsításokra. Idő kérdése volt, hogy Seb mikor jelenik meg mögöttem.

Jó pár kör után láttam meg Petrovot, aki éppen az előtte haladó McLarennel hadakozott.

- Ha elrendezitek egymást, esküszöm meghívlak valamire - motyogtam a bukó alatt.

A célegyenesben Petrov motorja feladta a harcot, és először fehér, majd egyre sötétebb füst lepett el.

Emlékeztem még, hogy a célegyenes vége fele voltam már, bár a füsttől semmit nem láttam, de mikor úgy éreztem, hogy a kanyar jöhet, kihúzódtam, és nagyon reméltem, hogy semmi nem lesz ott, és el tudok fordulni.

A kanyar közepétől kezdtem ellátni, bár a plexim foltos volt. Lehúztam a felső réteget róla, és már tisztán láttam.

- Button lassan megy a pályán a kanyar kijáratnál - mondta Virág a fülemre.

Épp időben húztam félre a kocsit, hogy ne szálljak bele a lassan haladó Buttonba. Nem volt hátsó szárny a kocsiján.

- Épp időben - morogtam.

- Gyere a boxba - kaptam a következő utasítást.

A kijövetel után megint üres részbe érkeztem.

- Ki van előttem? - kérdeztem.

- Hamilton - válaszolta. - Massa, Alonso, Hamilton a sorrend. Aztán jössz te.

Sebről persze nem mond semmit.

Jó sok kört mentem úgy, hogy előttem nem tűnt fel senki a lekörözötteken kívül. Még egyszer behívtak, és csak utána láttam meg magam előtt Rosberget, aki akkor jött ki a boxból.

Meglepődtem, mikor hideg gumikon nem sokat harcolt, és egész könnyen el tudtam mellette menni.

Pár kör után pedig már Hamiltont is láttam.

- Hamilton egyre több veszélyes akcióba megy bele - jegyezte meg nekem Virág. A hangsúlyában benne volt, hogy letépi az arcom, ha most kiesek.

Végül Hamilton elrendezte, hogy dobogón legyek, mert nagyobb fokozatra kapcsolt ahogy meglátott, és meg akarta még jobban előzni Alonsót, akinek szintén nem lehettek már az idegei rendben, mert a McLaren első szárnya a pályán maradt Alonso hátsó kereke pedig defektes lett.

Annyira meglepett, hogy még többen estek ki előlem, hogy teljes gázon átmentem szépen a törmeléken.

- Mit művelsz? - érdeklődött Virág enyhén idegbeteg hangon a mutatványom után.

- Nem érzek defektet, vagy bármit - válaszoltam neki, nyugtatólag.

- Hozd be, ne üldözd Massát - mondta végül nekem. Morogtam egy sort, de beálltam konstans, átlagos körökre. Jó pár kört mehettem, mikor Virág mellesleg megjegyezte, hogy Seb idegbeteg tempóval jön mögöttem. Belenéztem a visszapillantóba, és már láttam a másik Red Bullt.

- Játszani akarsz? - kérdeztem mosolyogva.

- Nem fog hadakozni, ha nem tud könnyen elmenni melletted - próbált nyugtatni Virág.

Feltekertem a motort maxra, és én is rákapcsoltam. Sajnos a technika ugyanaz volt alattunk, így nem tudtam lerázni, viszont Massa nyakára érkeztem meg. Figyelhettem már mindenhova.

- Állj át X4-re. Állj át X4-re! - szólt rám Virág.

- Nem hallak rendesen - játszottam a süketet, nem akartam visszacsavarni a motort. Nekem nem kellett ajándékba egy VB cím sem, és Sebastian sem fogja annyiban hagyni.

- Ne hajszold a kocsit! - ordította már Virág. Picit talán ideges lehetett.

- Nem értem, amit mondasz. Nem hallak - válaszoltam. Elképzeltem egy pillanatra ahogy a haját tépi. Vigyorogva szúrtam be a kocsi orrát Massa mellé, de zárta az ívet nagyon.

A következő pillanatban megrázkódott az egész kocsi, és megindult a hátulja. Próbáltam korrigálni, de ez már egy halva született kísérlett volt. A motor mögöttem felrobbant.

Éreztem a lökést, ami nemhogy lassította volna a kocsimat, de még erősebben vágódtam neki a falnak, hiába nyomtam tövig a féket, és hiába fordítottam a kormányt, hogy ne a betonfalat kapjam telibe.

A fájdalom elemi erővel robbant a testem minden pontjába a hatalmas lassulás, és az ütközés miatt. Fél pillanat múlva már körbevettek a lángok. Próbáltam mozdítani a kezem, hogy kicsatolom magam, de nem bírtam rendesen koordináltan mozogni.

Egyetlen dolog suhant át a fejemben: elevenen fogok megsülni a kocsiba kötve.

Még egyszer megpróbáltam oda nyúlni, sikerült kicsatolnom magam. Iszonyú hő vett körül. Láttam, ahogy táncolnak a lángok körülöttem.

Megfogtam a kormányt és magam felé próbáltam rántani, hogy le tudjam szedni, de nem volt erő a kezemben. Ismét megpróbáltam, de nem ment. Biztos voltam benne, hogy percek teltek el a balesetem óta, talán órák óta ott nyalogatják a kocsimat a lángok. De az overálom még nem engedte át őket, csak a forróságot éreztem.

Kezeket éreztem magamon, ahogy megráznak. A lángok eltűntek. De a fájdalom nem múlt el.

Erősen lehunytam a szemem, a kezek egyre erősebben ráztak.

- Kelj már fel! - morgolódott valaki. Döbbenten nyitottam ki a szemem. - El fogunk késni, siess már!

- Mi van? - kérdeztem kómásan.

- Horner megöl, ha késel a megbeszélésről! Kelj már fel! - csapott a lábamra a személyi edzőm.

Kimásztam az ágyból és nem értettem, hogy most akkor mi van.

Egész nap zavarodott voltam, de betudták annak, hogy esélyes vagyok a VB-re.

Mikor Button a rajtrácson utánam szólt, hogy ha mögé kerülök, majd elenged, akkor kezdtem megijedni igazán.

Végül félelemmel, de beültem a kocsiba. Próbáltam elfelejteni az álmom.

Megfordult a fejemben, hogy biztos csak egy álom volt?

A rajt okozta adrenalin kitörölt minden mást a fejemből.

végig mentem a versenyen a 17. rajthelyről rajtolva. Az utolsó körökben Hamilton mögé kerültem. Összecsúszott Alonsoval, én pedig annyira meglepődtem, hogy ismerős volt a helyzet, hogy átmentem a törmeléken. Mintha egy hatalmas gombóc került volna a torkomba. Aztán mikor éreztem, hogy a kocsi megrázkódik, és szembe került velem a beton fal, már tudtam, hogy ezt nem kerülöm el. Már nem.

Szorosan becsuktam a szemem, és mikor a fájdalom szétrobbant ismét a testemben, sokkal valóságosabb volt. Talán sikítottam is. A lángok nagyon megrémítettek. Tudtam, hogy nem fogok tudni kiszállni a kocsiból másodpercekig.

A félelem teljesen ellepte az agyam. Próbáltam kiszedni a kormányt, de nem tudtam. Megint, és megint megrángattam, de nem jött ki. Nem volt erő a kezembe. Sokadszorra rántottam rajta egyet, mikor éreztem, ahogy a sötétség elnyel. Nem volt fájdalom, nem volt forróság. Nem volt semmi.

**

Mikor ébredezni kezdtem, még mindig iszonyúan fájt mindenem. Főleg a fejem lüktetett, mintha szét akarna robbanni. Lassan nyitottam fel a szemem, de minden nagyon fehér és homályos volt.

Hallottam, ahogy valaki valamit kiabál, de nem értettem, mit.

Láttam mozgolódni valakiket magam mellett. Odajött még egy folt és magyarázni kezdett, de nem értettem.

- Elmondom magyarul, mit mondott az orvos, ha nem értetted volna - mondta egy női hang - Bizonyára nagy fájdalmai vannak. Kénytelenek voltunk felkelteni a mesterséges kómából, hogy tudjuk, szenvedett-e agykárosodást.

A fájdalom szóra elterjedt a testemben az emlegetett érzés. Hallottam, hogy valaki sikít, csak később jöttem rá, hogy én voltam az.

Pár pillanat múlva ismét magába ölelt a sötétség. Hogy elájultam, visszaaltattak-e vagy meghaltam, azt nem tudtam.

Mikor ismét magamhoz tértem, már nem fájt annyira mindenem. Egyből eszembe jutott, hogy megálmodtam a saját balesetem.

- Megálmodtam, hogy balesetem lesz - suttogtam az ágyam mellett ülő Sebinek mikor megtaláltam a hangom és az angoltudásom.

- Megálmodtad? - kérdezett vissza.

- Nem vagyok biztos benne, hogy csak egy álom volt - suttogtam rekedt hangon.

- Úgy gondolod megjósoltad a saját baleseted? - kérdezte. Nyeltem egy nagyot. Nem tudtam a választ.

Éreztem ahogy a fejembe mintha forró ólmot öntöttek volna.

- Orvost - nyögtem nehezen Sebastiannak. Először értetlenül ült, míg a gerincem meghajlott a fájdalomtól és ordítani kezdtem, akkor már fel is ugrott. Az ólom nyugodtan csordogált az ereimben, bent mélyen az agytekervényem között. Iszonyúan fájt.

Egyszeriben csend lett és a fájdalom is eltűnt. Már kívülről láttam magam.

Figyeltem, ahogy az orvosok küzdenek a testemért, de én már nem voltam ott.

Minden, amiért életemben küzdöttem, semmivé vált. Minden csak egy régi múló álomnak tűnt. Hallottam már olyanról, hogy valaki érthetetlen okból fél valamit megtenni és ha mégis megteszi, belehal. De olyanról még nem, hogy előre meg is álmodja.

Az álmaim és a vágyaim odavoltak. Az életemmel együtt. Soha nem leszek már VB győztes, és Sebastian ajkát sem fogom soha az enyémen érezni.

Senna jutott eszembe. Vajon ő is tudta mi vár rá? Tudta mikor kocsiba ült, hogy meg fog halni? Ha igen, képes volt feláldozni saját magát a jövő nemzedék pilótáiért?

Megéreztem a saját halálom? Végig nézette velem a sors, mi fog történni, hogy legyen döntésem?

Csak egy álom volt?

Kérdések, amikre soha nem kaphat az ember választ.

Miért vannak benyomásaink a dolgokkal kapcsolatban, miért érzik meg sokan, ha baj közeleg, és mitől van furcsa dejá vu érzésünk?

Talán az álmaink mégsem akkora butaságok? Nem csak sima álmok?