Csak egy álom? - Dorka

Sziasztok! Ahogy ígértem, ma felteszem Dorka szösszenetét, amit nekem küldött. :) Még egyszer köszönöm! <3


-------------------------------------------------------------

Csak egy álom?

Már csak néhány kanyart kell szépen, higgadtan, hiba nélkül végigcsinálnom és enyém a győzelem, sőt még világbajnok is leszek. Tudtam, hogy nem szabadna erre gondolnom így igyekeztem másra terelni a gondolataimat. Csak a vezetésre figyeltem.

Az egyik pillanatban még minden simán ment aztán hirtelen elvesztettem az uralmamat az autó felett. Óriási sebességgel, megállíthatatlanul száguldottam a fal felé. Tövig nyomtam a féket, tekergettem a kormányt, de semmi nem változott. Pár másodperccel később hatalmas csattanással a falnak csapódtam. A becsapódás ereje akkora volt, hogy a kocsi, mint egy gumilabda pattant vissza a falról.

Egy pillanatra elsötétült minden. Mikor végre elmúlt a sötétség külső szemlélőként láttam az eseményeket. Az autóm ripityára tört. Leszakadtak az első kerekei, a légterelőszárny, az autó orra szinte teljesen megsemmisült. Erőtlenül előrebukott fejjel ültem. Jobbról egy mentőautó közeledett, balról a pályabírók. Az autók zajától eltekintve síri csönd volt, szinte tapintani lehetett az aggodalmat a levegőben. A mentősök óvatos, de határozott mozdulatokkal kiemeltek a roncsok közül majd hordágyra fektettek. Ellenőrizték a pulzusomat és a légzésemet. Mindkettő gyenge volt, de legalább még volt. Beraktak a mentőbe és szirénázva a pályakórházba szállítottak.

Eközben láttam ahogy Tori a boxutca falánál állva meglepetten figyeli ahogy először beér a célba Button és Hamilton a két McLarennel majd követi őket Mark is, de én még mindig nem voltam sehol. Láttam ahogy Christian odasiet hozzá, hogy elmondja mi történt. Victoria arcáról végképp lefagyott a mosoly, helyét kétségbeesés és aggodalom vette át miközben a csapatfőnököt hallgatta. Erőtlenül kapaszkodott a betonfalba, aprócska teste zokogva összerogyott. A férfi melléguggolt, igyekezett megnyugtatni, de szemein látszott, hogy ő is csak reméli, hogy tényleg nincs miért aggódni és tényleg minden rendben lesz. Felsegítette a földön kuporgó lányt majd a szüleimhez kísérte.

A kórházba érve gépeket kötöttek rám. Főleg a szívverésemet és a légzésemet ellenőrizték. Alig néhány perce lehettem a szobában amikor egy nővér kíséretében szüleim, az öcsém és a barátnőm megjöttek. Anya és Tori szemei vörösek, arcuk piros és puffadt volt a sírástól. Fabian anya kezébe kapaszkodva félszegen toporgott, egyik lábáról a másikra lépdelt. Látszott rajta hogy nem tudja mit csináljon, sírni nem mert, de egy könnycseppet láttam megcsillanni a szeme sarkában. Apa próbált erős maradni vagy legalábbis annak mutatni magát, de abból ahogyan a kezeit tördelte láttam rajta, hogy mennyire ideges.

Eleinte mind a négyen csak álltak dermedten és néztek rám. Az egyetlen zaj a szobában a pulzusomat mérő monitor pittyegése volt. Elsőként Tori szedte össze annyira magát, hogy meg tudott mozdulni. Az ágyam mellé húzott egy széket és leült. Csendben az arcomat fürkészte, szája végig idegesen remegett. Arcán elmaszatolt egy könnycseppet majd óvatosan a kezemért nyúlt. Finoman megemelte a kézfejemet, ujjait az ujjaim közé csúsztatta. Ebben a pillanatban egy utolsót dobbant a szívem, egy utolsót pittyent a gép majd a pittyegést összefüggő sípolás váltotta fel. Barátnőm rémültem szüleimre nézett, de szemeikben a remélt válasz, segítség helyett csak hasonló félelmet és tanácstalanságot látott.

A kórházi szoba képe egyre csak távolodott és távolodott. Láttam, ahogy az ajtón belép egy orvos a kezében defibrillátorral. Összedörzsölte a tappancsokat, a nővér eközben szétnyitotta a mellkasomon a ruhát. ‘Töltést! Mindenki hátra!’, kiabálta a doki. Kezei közelítettek a testemhez, a fém már majdnem a bőrömhöz ért...

- Seb, ébredj! - rázogatta a vállamat Tori. - Jól vagy? Olyan nyugtalanul aludtál. Rángatóztál és kiabáltál. - az arcán ülő szerető aggodalom felidézte bennem a korábbi fájdalmat a szemeiben.

- Most már jól vagyok. - húztam magamhoz és nem engedtem szabadulni az ölelésemből. - Csak egy álom volt.