2011. március 15., kedd

A múlt kísértése - 27. rész (Befejező rész)

Újra eljött ez a nap is. A múlt kísértése számokban: 70 oldalnyi Word-dokumentum, 27 rész, 50 nap, 75 komment (eddig...). Kimi és Zoé története végleg lezárul. Kérek mindenkit, aki szerette egy kicsit is, írjon nekem kommentet, mert sokat jelentene! Az új történet Kimivel fog érkezni ismételten. :D

------------------------------------------------------------------

- Milyen egy gaz csábító vagy te?- emelkedtem fel a mellkasáról, hogy lássam az arcát.

- Én ártatlan vagyok- védekezett azonnal. – Te vagy az a gyönyörű démon, aki belevitt a rosszba- húzódott kaján mosolyra a szája.

- Még hogy én!- mutattam magamra felháborodottan. – Ez csak rágalom.

- Igen, igazad van- döntött a hátamra és elhelyezkedett felettem. – Én vagyok, aki nem tudott ellenállni a menyasszonyának- adott egy csókot.

- Menyasszony?- kérdeztem meglepetten.

- Úgy váltunk el egymástól, mikor felültél arra a gépre- mászott le az ágy széléről és matatni kezdett az éjjeliszekrényen. – Szeretném, hogy minden a régi legyen kettőnk között- fordult vissza felém.

Hirtelen elakadt a lélegzetem. A jegygyűrűmet elveszítettem a balesetkor, de pontosan emlékeztem arra, hogy milyen volt. A felém nyújtott dobozban annak az ékszernek a pontos mása volt. Éreztem, ahogy az arcomon végiggurul az első könnycsepp, de szinte azonnal le is törölte a mellettem lévő férfi. Remegve nyújtottam felé a kezem és ő az ujjamra húzta az ékszert.

- Ideje aludnunk- suttogta és lágy csókot nyomott az ajkamra.

Visszadőltem a párnámra, és nézegettem az ujjamon lévő gyűrűt. Boldog mosollyal figyeltem, ahogy a vőlegényem kikel az ágyból, hogy kinyissa az ajtót résnyire. Utána visszajött mellém és szorosan magához húzott. Nem volt szükségünk szavakra, az, ahogy egymás ölelésében feküdtünk, mindent elmondott.

Nem feküdhettünk ott túl régóta közösen, mikor az ajtó kinyílt. Azonnal felültem, mikor meghallottam a gyermeki szipogást. Láttam a két kicsikémet, ahogy kézen fogva jönnek be hozzánk. A kicsi lányunk arca könnyes volt, a bátyja kezét szorongatta és hozzábújt, amennyire csak tudott.

- Mi történt?- kelt ki Kimi mellőlem és odatérdelt a gyerekek elé.

- Rina rosszat álmodott- felelte Kalle.

Én is odasétáltam hozzájuk és megöleltem a kisfiam. A lányunk már Kims karjaiban volt, ő próbálta megnyugtatni. Visszafeküdt az ágyba és a mellkasára fektette a leányzót. Magukra húzta a takarót és óvón átölelte a törékeny gyermeket. Én is felvettem a kisfiút, és lefektettem az ágyra. Odavackoltuk magunkat Kimi oldalához.

- Anya!- suttogta bele a sötétbe a fiunk. – Ugye, így maradunk örökre?

- Kicsim- öleltem át a kisbabámat, miközben felnéztem a kék szemekbe, amik engem figyeltek. – Soha többé nem lesz máshogy. Megígérem!

*****

Reggel én voltam az első, aki felébredt. A két törpe közöttünk feküdt és egymás kezét fogták, míg a Jégember az oldalán feküdt és átölelte őket. Boldogan elmosolyodtam a látványra, majd óvatosan kimásztam mellőlük. Lementem a földszinti szobámba, ahol lezuhanyoztam, felöltöztem, majd a konyhába indultam. Melanie már az asztalnál ült.

- Jó reggelt!- köszöntem neki mosolyogva. – Jól aludtál?

- Szia!- pillantott rám. – Igen, jól. És te?

- Egy darabig kicsit nyugtalanul, mert Rinának rémálma volt, de utána békésen- válaszoltam és kinyitottam a hűtőajtót. – Segítesz nekem megcsinálni keresztanyu isteni reggelijét?

- Anyu reggelijét?- fordult felém meglepve. – Még senkinek nem sikerült olyan jól megcsinálnia, mint amilyenre ő készíti.

- Talán közösen meg tudjuk fejteni, hogy miben van a rejtély- kezdtem el kipakolni a pultra.

Együtt álltunk neki elkészíteni a reggelit, amit Heike mindig akkor csinált, mikor együtt volt az egész család. Mindenki talált a kedvére valót és senki nem panaszkodhatott, hogy nem lakott jól. Az elkészítése alatt pedig válaszolgattam Mel kérdéseire, amik ugyanazok voltak, mint amire mindenki kíváncsi volt. A végére ő is hinni kezdett bennem.

Az utolsó simításokat végeztük, mikorra mindenki felébredt. A lányok segítettek nekünk kipakolni az ebédlőbe, míg a fiúk megterítettek. Utána leültünk az asztalhoz, hogy nekifogjunk a reggelinek. Láttam, ahogy Sebi arca felragyog, miközben végignézett a felhozatalon. Mindig ő volt, aki a legtöbbet evett.

- Ez mennyei!- sóhajtott fel az első falat lenyelése után.

Mindenki annyit evett, amennyit csak bírt. Alig maradt valami kicsi, amit eltettünk a hűtőbe. Mire készen lettem a konyha teljes rendberakásával, mindenki kinn volt a medence vizében. Gyorsan átöltöztem én is, majd magamhoz vettem a gépem és csatlakoztam a kintiekhez.

- Te meg mit csinálsz ilyenkor?- kérdezte Kimi meglepve.

- Folytatom a könyvemet. Lassan zaklatni fog a kiadó, hogy fejezzem be és megjelenhessen- mosolyogtam rá.

- Ha már könyv. Én mikor olvashatom?- lépett ki a medencéből. A tüdőmben maradt a levegő, mikor megláttam, ahogy a vízcseppek végiggurulnak a felsőtestén.

- Hát… öööö… izé… szóval az enyém…- dadogtam össze-vissza.

- Délután áthozom az én példányomat, jó?- vetette fel a napágyról Evangeline.

- Köszönöm!- mosolygott a lányra, majd én is kaptam egy forró csókot. – Nem jössz be a vízbe?

- Kicsit később- ígértem neki. Kaptam még egy mindent elsöprő csókot, majd visszament a medencébe.

*****

- Milyen születésnap az, ahol azért kell izgulnom, hogy világbajnok lesz-e a fiam?- fordult felém Kimi idegesen.

- Édesem, elhiszem, hogy nehezen viseled az ötödik x-et, de ennyire nem kell aggódnod- adtam az arcára egy puszit. – És én tudom, hogy Kalle nyerni fog.

- Legyen igazad- ölelt magához szorosan.

- Hé! Én is akarok nagy ölelést- lépett mellénk Matti. – Tudom, hogy már nagy 16 éves vagyok, de akkor is.

- Gyere, te nagyfiú- húztam oda közénk.

- És a 21 éves nagyokkal mi lesz?- tette csípőre a kezét Rina, mellette pedig ott állt Kalle.

- Családi ölelést kérek- húztam oda az összes Räikkönent magamhoz.

Éreztem a fiaim, a lányom és a férjem ölelő karjait is magam körül. Boldogan mosolyogtam rájuk, mikor elváltunk egymástól. Christian éppen akkor lépett be a boxba és meglepetten nézett a kis családunkra. Végül megrázta a fejét és magunkra hagyott minket. Nevetve néztem utána.

Sokat változott az életünk az elmúlt években. Rináról kiderült 7 évesen, hogy hatalmas az intelligenciája. Imádott tanulni és a bátyjával nem tettek le arról az álmukról, hogy ők igenis együtt fognak nyerni. 18 évesen a lányom már diplomázott. Rengetegen voltak, akik bántották emiatt, de sose hagytuk, hogy teljesen összeomoljon.

Kalle kevésbé remekelt a tanulásban, olyan volt, mint az apukája. Sokkal jobban lekötötte a figyelmét a versenyzés. Alig egy évvel azután, hogy újra összejöttünk Kimivel, már kijártunk a gokart pályára, ahol a kisfiunk versenyzett. A vérében volt az egész, de soha nem a neve miatt került előrébb, hanem az eredményeinek köszönhetően.

Továbbá ott volt a legkisebb, a 16 éves Matti, aki a nagypapája után kapta a nevét. Ő is megszállottan rajongott a versenyzésért, annyi eltéréssel, hogy ő inkább a motorokkal volt nagy barátságban. Az Ice One Racing színeiben versenyzett, néha hatalmasakat esett, amikkel a szívbajt hozta rám, de mindig azzal nyugtatott, hogy neki soha nem lesz baja.

Az előző szezont még a GP2-ben versenyezte végig a Räikkönen-team, ahogy az ikreket hívták. Másodjára lett bajnok a fiunk, aminek nagyon örültünk. Több csapat is bejelentkezett nála, de a legtöbb mindent visszamondott amikor Kalle kijelentette, hogy a húgát akarja versenymérnöknek. Christian Horner volt az egyetlen, aki leült tárgyalni és végül vállalta a kockázatot, amit ők jelentettek a csapatának.

Így kerültünk Japánba, ahol az évadzáró nagydíjat rendezték. Suzuka volt a helyszín, amit szerettünk, hiszen Kiminek is voltak szép versenyei és győzelme is itt. Nagyon reméltem, hogy ugyanilyen szerencséje lesz a fiunknak és nyerni tud. A 3. rajthely igazán jónak mondható.

- Csak azt utálom, hogy keresztapu ellen kell nyernem- húzta a fejébe a sisakját Kalle.

- Ezzel most ne foglalkozz, ideje komolyan venned a versenyt- nézett rá Rina komolyan ráncolva a homlokát.

A fiú beült az autójába és kihajtott a pályára. Mi is elindultunk egy utolsó sétára, hogy még a rajtrácson átadhassuk neki az utolsó jókívánságainkat és a tanácsainkat. Matti mellettem lépdelt és komolyan gondolkozott. Sosem vallotta volna be, de nagyon izgult a bátyjáért. Csak megsimogattam a fejét és rámosolyogtam.

A rajtrács szokás szerint tele volt emberrel. Volt néhány ismerős arc, akiknek köszöntünk, de céltudatosan mentünk előre. Láttam eggyel mögöttünk a vörösöket is. Felipe Massa a fia mellett állt és nézte az előttük álló mérnököt. Rob még nem volt hajlandó elmenni nyugdíjba és jól is tette, hiszen az előző évet megnyerték közösen.

Odamentem hozzájuk és mindhárman kaptak tőlem egy-egy puszit. Utána visszamentem a családomhoz, akik komolyan beszélték át a taktikát. Időközben Sebastian is csatlakozott hozzánk és Kimivel közösen osztogatták a tapasztalataikat. Én csak álltam és hallgattam őket, majd az utolsó pillanatban megöleltem a fiamat és adtam egy puszit a sisakjára.

Beérve a boxba, azonnal beálltam a monitorok elé, hogy még véletlenül se maradjak le semmiről. A szerelők egy része szintén a monitorok körül lézengett, a másik része még kinn volt a pályán. Kimi mögöttem ácsorgott és a vállamon dobolt az ujjaival, míg Matti a kezében lévő sapkáját gyűrögette. Ekkor futottak be a hiányzók.

- Elkezdték már?- fékezett le mellettem Levente.

- Még nem- ráztam meg a fejem és felé fordultam. – És te? Hogy sikerült?

- Világcsúcs- rántotta meg a vállát vigyorogva. – Tudod, hogy vízben élek, nem közöttetek.

- Gratulálok!- öleltem át a keresztfiam nyakát. – Eva? Lilo?- pislogtam, mert a lányokat sehol nem láttam.

- Hátul, még van valami, amit el akarnak intézni- rántotta meg a vállát.

A futamot végigizgultam és nem véletlenül. Esős verseny lett a 20. körtől kezdve, néhányan nem tudtak ezzel megbirkózni és a világbajnoki esélyesek is gyakran kerültek emiatt veszélybe. Akkor tört ki belőlem minden, mikor 6 körrel a vége előtt kiesett Kalle legnagyobb ellenfele. Felsikítottam örömömben, utána pedig könnyek között borultam a férjem nyakába.

Angel ekkor már osztogatta a világbajnokot éltető pólókat a csapatnak. Mi is akartunk belőle, egyből magunkra is rángattuk azokat. Láttam, ahogy Rina a versenymérnöki székében hatalmas mosollyal az arcán ücsörög és a könnyeit törölgeti. Nem mondta el a testvérének, hogy ne veszíthesse el a koncentrációját.

A leintés pillanatában kezdtünk el rohanni a dobogó alá. A kordon előttünk volt, abba kapaszkodtunk boldogan. A lányomnak odadobtam egy pólót, mikor ő is megérkezett, hogy felmenjen a pódiumra ünnepelni és átvegye a csapat trófeáját. Mellettünk megjelent Felipe, Rob, Lotti és Becky is, akiktől azonnal kaptuk a gratulációkat.

Kalle nem volt annyira jégből, mint az apja, így ő bátran tombolt a kocsiból kiszállva. Az első, akit a karjai közé zárt, a húga volt, akivel együtt érték el a sikereiket. Utána végigölelgetett minket és se szó, se beszéd, megcsókolta Becky-t. Mindenki döbbenten nézett a két fiatalra.

- Keresztapu, nem tudok mit tenni, szeretem őt- nézett Robra, majd a lányára.

- Becky Smedley, ezért még előveszlek- pillantott Rob a lányra. – Te meg menj már ünnepelni, világbajnok!- nevetett fel és megölelte ő is Kalle-t.

Kimster ölelésében figyeltem, ahogy a gyerekeim kilépnek a pódiumra. Büszke anya voltam, aki úgy érezte, hogy az élete tökéletes. Hátrafordultam Kimi felé és láttam a szemeiben megcsillanni az első könnycseppeket, ahogy hallgatta a finn himnuszt és látta fenn az ikreinket. Adtam az ajkaira egy csókot, mire lenézett rám.

- Boldog születésnapot!- nevettem vidáman.

Végignéztük a díjátadó ceremóniát, majd jöhetett a pezsgőzés. Mindenki mindenkivel szórakozott, az összes pódiumon lévő nyakába öntöttek a nedűből és mindenki ruhájából folyt a pezsgő. Vidáman nevettünk odalenn, de ez a nevetés is abbamaradt egy pillanatra. Mikor az ifjabb Felipe csókolta meg a lányunkat.

- Massa, megmagyaráznád?- fordult egykori csapattársa felé kedvesem.

- Én sem értem- rázta meg a fejét. – De lesz miről beszélnem vele, az biztos.

- Gondolj arra, hogy legalább egy világbajnokot választott magának- jegyezte meg mellettünk Matti.

- Neked van valakid?- kérdeztük az apjával egyszerre.

- Jelen pillanatban nincs időm a nőkre- jelentette ki nagy magabiztosan, hogy a következő pillanatban már egy lány után forduljon, aki elment mellettünk.

- Értem én- ráztam a fejem és megtöröltem a szemem. – Menjünk ünnepelni!

Mindenki hallgatott rám, így visszatértünk a Red Bull felségterületére, ahol már üvöltött a zene, mindenhol pezsgőt ittak és locsoltak és mindenki felhőtlenül boldog volt. Volt okunk ünnepelni, hiszen az ikreim és a csapatuk világbajnok lett, valamint az úszó keresztfiam is világcsúccsal nyert meg egy nemzetközi versenyt.

- Megírom egy könyvben a sikereiteket- néztem a családomra, mikor mindenki ott volt.

- Hogy gondolod?- kérdezett vissza Lilo az apja ölelő karjaiból.

- Felvázolom az összes címeteket az odavezető úttal együtt- pislogtam rájuk. – Most nem regény lesz, most egy könyv a bajnokaimról.

- Rendben, én benne vagyok- bólintott rá Sebastian Lilo unszolására.

- Eggyel több vagy kevesebb történet van rólam, már nem számít- puszilt a nyakamba Kimi.

- Anya, ha ez minden vágyad- vágta rá Rina és Kalle is.

- Levi? Rob?- néztem azokra, akik még nem foglaltak állást.

- Egyet kell értenem Kimivel, ha már én is szereplője voltam néhány történetnek- rántotta meg a vállát az angol.

- Neked bármit, keresztanyu- hajolt le hozzám Levente egy puszira.

*****

„Hosszú hallgatás után visszatért az írónő, újabb Zaira Räikkönen könyvet vehetnek kezükbe az olvasók. A Száguldás-trilógia (A lóerők árnyékában, Amíg a szíved hajt, Száguldás egy életen át) írónőjének legújabb könyve 6 különálló kötet, mégis egybefüggő történet. A Bajnokok rögös útjai című sorozat nem egy szerelemmel átitatott regény, hanem 6 világbajnok útjának bemutatása, ahogy azt egy családtag láthatta. Így nyilatkoztak a történet főszereplői:
Kimi Räikkönen: Zaira jelenti nekem az életet és hálás voltam, amiért újra emlékeztetett arra, milyen csoda volt közösen nyernünk.
Kalle Räikkönen: Ha ő nincs mellettünk, ma nem lennék sehol. A világ legcsodálatosabb édesanyjával áldott meg minket a sors.
Rina Räikkönen: Egyszerre volt az édesanyám és a legjobb barátnőm. Ha nincs velem, lehet, hogy ma már nem itt lennék, hanem egy pszichiátrián. Neki köszönhetem, hogy soha nem tört össze az élet súlya.
Rob Smedley: Megtanított arra, hogy milyen az igazi kitartás. Ismeri az összes titkomat, gondolom, el is árult néhányat. Nem probléma, ő akkor is a mi Zairánk marad.
Sebastian Vettel: Végigjárta velem az utat a világbajnoki címig. Soha nem hagyott magamra, minden pillanatban mellettem állt. Nélküle nem lett volna ennyire szép a dolog.
Levente Datworth-Vettel: A keresztanyám volt, akivel először láttam úszóversenyt. Neki köszönhető, hogy komolyan vettem a dolgot. Úgyhogy neki ajánlok 1 tizedet abból a 4 nyerőből.
Megkérdeztük az írónőt is, hogy mit gondol az új, 6 kötetes könyvről:
Zaira Räikkönen: Szerettem volna örök emléket állítani annak, amit ők elértek. Az sem zavar, ha nem tudom túlszárnyalni a többi könyvemet, nekem ez fontos volt. Furcsa, hogy együtt dolgoztam a férjemmel, a gyerekeimmel, az unokaöcsémmel, a keresztfiammal és a legjobb barátommal, de nem bánom. Ők ikonikus alakok, akiket soha nem szabad elfelejtenünk.
Mondhat bárki bármit, az írónő hozza a tőle megszokott stílus és újra lenyűgöz mindenkit, aki egyszer a bűvköréve került.”

10 megjegyzés:

  1. Ööööööööööööööö :D Biztos Réka fertőzött meg, de ez túl happy volt. :D De persze semmi baj nincs ezzel, mert befejező részhez kell az ilyen. :D De azért várjuk a kövi történetben a sok-sok konfliktust! :D Jajj, és annyira tetszenek a címek, amiket kitaláltál Zairának. Én sose tudok ilyen frappánsakat kitalálni. :( *nagyonirigy* :D
    Csókoltatlak, Drága, holnap suli! :D :D

    A.J.

    VálaszTörlés
  2. oké,először is köpni-nyleni nem tudtam...MI AZ,HOGY ITT A VÉGE? -.- ez a lehető legnagyobb bumm nekem xD

    másodszor: heheheheee,Rob :D egyszerűen FANTASZTIKUS,ahogy ebben a részben alakítva volt :D na nem mintha eddig hiba lett volna benne,de a végén ez a "ismeri mindeni titkomat,gondolom el is árult párat"-dolog ez annyira tetszett... xD tökre magam előtt láttam azt a huncut Smedley-vigyort,ahogy ezt írhatta/kijelenthette :D
    és naná,hogy nem vonult még vissza sokáig...a próféta szóljon belőled :D

    végezetül pedig annyit,hogy ez egy olyan fantasztikusan,mesterien megalkotott történet volt az elejétől a végéig...az a kis furmány az elején,maga az alapötlet... eddig csak Gooff érte el nálam,hogy megszipogjak egy történetlezárást,de bejelenthetem,hogy ez neked is sikerült:)és azt hiszem,a készülő örökranglistámon elfoglalta ez a fic a második helyet,és ott is marad :) sajnálom,az első az már ki volt adva:)de hidd el,ez nálam nagy dolog,mert egy rakat ficet olvasok :D
    nagyon nagyon fog hiányozni ez a fic,a szívem egyik csücske lett :) és nem csak Rob miatt...na jó,ez is közrejátszott:D de az a profizmus,amivel te megcsináltad ezt az egészet... ánbilívöböl:D

    ja é még valami: most már értem,hogy miért mertél napi frisst beajánlani xD tökéletes,ravazság az eleje,vközepe,vége ennek az írásnak...át van itatva színtiszta rafinériával,s EZ (is) AZ,ami borzalmasan bejön:P

    én már nem tudom ragozni,hogy mennyire szeretlek és imádom azt,ahogy írsz. Csak annyit mondok:

    "Well done,Sunshine,well done.Absolutely fantastic. Ten points in the bag!Absolutely wonderful!Job done,job done" :)

    VálaszTörlés
  3. basszus,és AJ megelőzőtt xD amikor elkezdtem írni a komit,akkor még nulla volt a bejegyzések száma :D

    és én is akartam ezt írni,ezt a túl happy dolgot,de aztán,ahogy fogalmaztam a komit,és belegondoltam...ez Mónis.Ez így tökéletes.És nagyon örülök,hogy tökéletes lett a vége. Mert manapság már kevés a tökéletes boldogság:) és én nagyon örülök,hogy ezt tőled megkapom:) a csupa pozitívizmust,azt,hogy akkor is jó mindennek a vége,a francba is!:D Ha nem így gondolkodunk,akkor nem is buli az élet :)

    Stay cool! ;)

    VálaszTörlés
  4. Egy gyönyörű történet gyönyörű vége... :))
    Imádtam, ahogy leírtad az 'új nemzedéket', hogy a végére összefutottak a szálak, és az egyes személyek kommentárjai a könyvhöz kifejeztek mindent :)
    Az előttem szólok utolsó sorait nem tudom felülmúlni, úgyhogy szimplán: imádlak
    Zsani :D

    VálaszTörlés
  5. Eddig sose kommenteltem, amiért bocsánatot kérek, de úgy gondolom, hogy most muszáj.
    Sajnálom, hogy vége van a történetnek, mert nagyon jó volt ezt olvasni, de mivel tudom, hogy jössz a következő töriddel, nem pánikolok. Imásom az írásaidat olvasni, szóval csak így tovább.Minden elismerésem.

    VálaszTörlés
  6. Annyira szeretem ezt a történetet. Furcsa, hogy itt a vége, de egyben nagyon jó érzés, hogy így ért véget. Gratulálok ehhez a két részes történethez nagyszerűen sikerült. Ügyes vagy és kreatív. Írtó jó volt végig követni Kimi és Zoé majd Kimi és Zaira történetét. Szerintem sok mindenki nevében mondhatom, hogy Köszönjük!
    Várom a következő történetedet.
    Puszi Dóri

    VálaszTörlés
  7. Ahogy megláttam a címet felsóhajtottam. Furcsa érzés kezdett el bennem kavarogni. és csomó kérdés, amit saját magamnak megválaszoltam a végére..

    Nem bírok semmi igazán jót írni, mert már m indent le írtak előttem, és már én magam is mindent leírtam neked.

    Úgy érzem ezt saját magadról sikerült megfogalmaznod:
    "Mondhat bárki bármit, az írónő hozza a tőle megszokott stílus és újra lenyűgöz mindenkit, aki egyszer a bűvköréve került.”

    Nálam is, ahogy Rékánál TOP listás vagy nagyon. Elmondhatom, hogy a kedvenc fanfiction írom lettél.

    Köszönöm neked, hogy megírtad ezt a történetet, és még nagyobb hála azért, hogy ismerhetlek.

    Nem nagyon tudok értelmes dolgokat megfogalmazni bocsánat érte. Eddig a saját történeteimnél éreztem csak ezt. Mintha egy rokon hagyna itt engem.

    Alig várom az új történeted. ( és ez nem egy egyszerű klisé. Tényleg így érzem. )

    Millió ölelés, és puszi.
    Goof

    VálaszTörlés
  8. Szia!
    Én is végig követtem a történtet, de eddig nem írtam hozzászólást. Ne haragudj érte.
    Nagyon szép történet volt, sok váratlan fordulattal, kreatív megoldásokkal, és szép befejezéssel. Köszönjük! És persze várom a következő írásodat is!
    Dina

    VálaszTörlés
  9. Szia.(:

    Kettős érzéseim vannak a történet végével kapcsolatban. ELőször is nagyon sajnálom, hogy vége és nem olvashatom tovább. Másfelől meg nagyon tetszett a vége. Még nem tudom eldönteni melyik érzés az erősebb. :D
    Nagyon érdekes, izgalmas és szép történet volt. Annyira örülök, hogy Zaira meg Kimi újra összejöttek és így együtt voltak és na szóval, hogy ilyen szép kis családjuk lett meg minden. :) Igazi kis happy end lett a vége. Mindenki elérte, amit kitűzött célul, ez jól is van így. :)
    A végén mikor kb mindenkiről kiderült, hogy kivel van azon olyan jót mosolyogtam, nagyon vicces és aranyos volt. :))
    Még sok ilyen és más történetet szeretnék olvasni Tőled, mert annyira kis tehetséges vagy, hogy csak na. :)

    Puszi, Dorka

    VálaszTörlés
  10. Szia!
    Bocsi, hogy csak most írok, de valamiért csak tegnap akadtam és kattantam rá a történeteidre. Nem tudom, hogy egyáltalán olvasod e a hozzászólásomat, de annyit tudok írni, hogy hatalmas gratula. Függő lettem, teljesen. Szinte együtt szurkoltam, örültem és sírtam a szereplőkkel. Köszönöm ezt az élményt,és olvasom tovább a sztorikat.
    Üdv,
    S.

    VálaszTörlés