2011. március 14., hétfő

A múlt kísértése - 26. rész

Másnap reggel már korán felébredtem. Kimi feje az ágyam szélén pihent, ezt pedig úgy állapítottam meg, hogy a kezem összetalálkozott az orrával. Próbáltam nem mocorogni, hogy ne ébresszem fel őt, de már egy apró rezdülésemre felemelte a fejét. Bosszúsan felsóhajtottam, majd felültem az ágyban.

- Miért vagy ennyire dühös?- kérdezte kissé még álmos hangon.

- Azt akarom, hogy végre levegyék ezeket a kötéseket és hazamehessek. Viszket a szemem nagyon- dörgöltem meg a gézt, amivel le volt takarva.

- Kisebb orvosi tumultus lesz itt- jegyezte meg a férfi.

- Nem érdekel, téged nem engedlek el innen. A te arcodat akarom látni először, mikor végre láthatok- jelentettem ki magabiztosan. – Nem engedlek elmenni.

- Nem is akarok elmenni- adott egy puszit az arcomra.

Együtt vártuk türelmetlenül a reggeli vizitet. Lotti előre jelezte, hogy hozzám fognak jönni utoljára, mivel a kötéseket le fogják venni. Az orvosok belépésére egyből felfigyeltem. Az ajtó eléggé hangosan nyílt ki és egy kisebb csoport lépett be a szobába. Idegesen szorítottam meg a mellettem ülő férfi kezét.

- Uram, kérem, fáradjon ki!- szólalt meg egy férfi. Még erősebben szorítottam Kims kezét.

- Azt beszéltétek meg, hogy maradsz, ugye?- kérdezte Lotti, én pedig bólogattam. – Akkor így marad a helyzet.

Odalépett hozzánk és éreztem, mikor elkezdte lecsavarni a gézt, ami a helyén tartotta a két szemfedő anyagdarabot. Egyre lazábban éreztem ezeket és lehunytam a szemem. Biztos akartam lenni abban, hogy Kimi lesz az első, akit meglátok. Halkan felsóhajtottam, mikor minden eltűnt a szemem elől.

- Rendben van. Nyisd ki a szemed, Zaira!- kért barátnőm.

Megfontoltan szívtam tele a tüdőmet levegővel, majd lassan kinyitottam a szemem. Az első pillanatban kellemetlen volt a világos szoba, így pislognom kellett néhányat, hogy a szemem megszokja a fényárt, amit a napsütésnek köszönhettünk. És a reményeim beigazolódtak, amint tiszta képet láttam. Egy kék szempárral fonódott össze a tekintetem azonnal.

- Kisasszony?- szakította meg a szemkontaktusunkat az a doki, aki el akarta küldeni Kimit. – Jól van?

- Igen, jól vagyok- feleltem és nagy nehezen elfordítottam a fejem. – Végre látok újra!- sóhajtottam fel boldogan.

- Köszönöm az asszisztálást- fordult a halomnyi professzor felé Lotti. – Tudom, hogy szívesen maradnának, de a kisasszony az én betegem és szeretném a magam módszereivel megvizsgálni.

A svájci orvosok morgolódva hagyták el a kórtermet. Ügyet sem vetettem rájuk, újra belefeledkeztem a számomra oly fontos szempárba. A szívem már a tekintetétől olyan hevesen vert, hogy azt hittem, kiugrik a helyéről. Mikor képes voltam elszakadni a pillantásától, végignéztem az arcán, a testén és eszembe jutott az előző esti csókcsatánk.

- Nem akarok bezavarni, de megvizsgálnálak még most, hogy kiírhassam a szemüveged és még ma hazamehess- nézett rám Lotti.

- Másra sem vágyom, mint hazamenni- mosolyogtam rá és hagytam, hogy elkezdje a vizsgálatokat.

*****

A hazaérkezésem nem sikerült olyan nyugodtra és békésre, mint amilyenre terveztem. Alig léptünk be a ház ajtaján, hallottam, ahogy Sebastian németül kiabál. Egyből tudtam, hogy Melanie valószínűleg már itt van a házban. Kimi megfogta a kezem, és együtt léptünk be a nappaliba, ahol unokatestvéreim veszekedtek egymással.

- Melanie, higgadj le!- szólaltam meg hirtelen.

A lány megdermedt úgy, ahogy volt. Lassan mert csak felém fordulni és a szája is tátva maradt. Hatalmas szemekkel bámult rám, nem tudta, hogy mit is mondjon. Látszott rajta, hogy nincs tisztában azzal, mit is akar elhinni és mit nem. Megtántorodott, ahogy hátra akart lépni és Sebastian kapta el.

- Mel, jól vagy?- ültette le az egyik fotelbe Seb.

- Nem, mert vagy olyan idióta, hogy olyanokat mondasz nekem, hogy ez a nő a rokonom- bökött rám a lány.

- Láttad már a gyerekeket?- kérdezte Kimi a lánytól, miközben engem is közelebb vezetett.

- Igen, nagyon aranyosak- bólogatott. – Apropó, gyerekek!- emelkedett fel Mel. – Hogy lehetsz annyira gerinctelen, hogy megcsaltad Zoét? Mert máshogy egy nő sem szülhetett neked gyerekeket- vádolta meg a férfit.

- Az én gyerekeim- feleltem továbbra is higgadtan. – Seb, hol van Eva?

- Kinn vannak Robbal és az ikrekkel- felelte unokaöcsém.

- Akkor én kimegyek, őket meg beküldöm.

Így is cselekedtem. Nem akartam benne lenni a meggyőző bandában, nem volt hozzá elég erőm. Fáradtnak éreztem magam, szerettem volna belefeküdni egy hatalmas kád vízbe Kimivel és lazítani. De ugye addig még el kell jönnie az estének. Reménykedtem, hogy Smedley konyhatündérre bízhatom a vacsoránkat.

A babáim nagyon örültek annak, hogy hazaértem és láttam is. Egyből be lettem fogva játszani, ami tovább fárasztott, de kivételesen nem érdekelt a dolog. Ajax is velünk futkározott egy ideig, majd elterült a háza előtt és onnan pislogott ránk. Mikor a kicsik is abbahagyták a futkározást, odaültünk a kutya mellé és meséltem nekik.

Mindig kíváncsiak voltak, hogy milyen volt, mikor én még a Jégember mellett tengettem a napjaimat, így csináltam egy mesét a múltunkból. Biztos voltam benne, hogy ha elég érettek lesznek, kezükbe adom majd a könyvemet, de még eléggé kicsik voltak. Jobban tetszett nekik a herceges, hercegnős, autóversenyzős mese, ami az életünkből lett.

- Fél 6 van, kész a vacsora- nézett ki a nappaliból Rob.

- Mi a vacsora?- indult el felé Rina.

- Keresztapu-féle csodálatos salátás szendvics- húzta ki magát a mérnök.

- Anyué finomabb- slisszolt be mellette Kalle a lakásba.

- Hogy mondod?- fordult meg Smedley és a már menekülő kisfiú után rohant.

- Gyere hercegnő, mi, lányok tartsunk össze- néztem a kicsi lánykára és együtt mentünk be a konyhába.

Kezet mostunk és az ebédlőben leültünk az asztalhoz. Melanie csendesen próbált úgy figyelni engem, hogy csak akkor pillantott rám, mikor én nem láttam. Nem szóltam neki, hogy észrevettem a dolgot, nem akartam még jobban zavarba hozni. Maradtam annál, hogy segítettem az ikreknek kevésbé maszatosan megenni a vacsorát.

- Anya, ugye velünk fürdesz te is?- húzgálta meg a ruhám ujját a kisfiam.

- Ha nagyon szeretnétek- vettem az ölembe és adtam a fejére egy puszit.

- Apa, apa, apa- sietett ki Rina Kimi után a konyhába. – Fürdesz velem?

- Nagy családi pancsolás lesz ma este- jegyezte meg somolyogva Sebi.

Rápillantottam és csak elmosolyodott. Bólintott egy aprót, jelezve, hogy a nővére elfogadta a dolgokat. A szemem a lány arcára siklott, ő pedig ijedten hajtotta le a fejét. Úgy voltam vele, hogy már nem beszélek vele este, hagy ülepedjenek benne a dolgok. Evangeline csak odabújt Sebhez, de a szeme furcsán csillogott. A fejemmel az emelet felé intettem és felmentünk a gyerekszobába.

- Bökd ki, mert látom rajtad, hogy nem bírod magadban tartani- nyomtam le az egyik kiságyra.

- Megbeszéltük a babadolgot és azt mondta, hogy bármikor jöhet- lelkendezett. – És a bármikor az most van.

- Micsoda?- döbbentem meg és leültem én is. – Ez azt jelenti, hogy…?

- Nem leszek feleség, mielőtt szülök, igen- nevetett fel. – De a baba úton van, bár még nem publikus.

- Ő tudja?- ráncoltam össze a szemöldökömet.

- Igen, elmondtam neki. Csak nem mer nyíltan örülni, mert fél Mel reakciójától. És attól még én is félek- vallotta be. – Nem akarok én lenni az, aki visszaküldi teljesen a depresszióba.

- Akkor egyelőre csak titokban örülök nektek- bólintottam, majd megöleltem a lányt.

Együtt mentünk vissza a nappaliba a többiekhez és gyorsan csatlakoztunk a beszélgetéshez, ami a következő futamról szólt. Valenciába ment a mezőny és igencsak ráfért volna Sebastianra a győzelem. Emellett ott volt a foci-vb is, amit mindenki nézett. Most is háttérzaj volt a tévéből a vuvuzelák hangja.

Fél 8-kor nyaláboltam fel a két rosszcsontot és mentem velük a szobájukba. Megkértem őket, hogy pakolásszanak, amíg én hozok magamnak pizsamát és egyéb dolgokat. Gyorsan összeszedtem a holmimat a szobámban, majd visszamentem a gyerekekhez. A hatalmas kádba engedtem nekik vizet, valamint öntöttem bele habfürdőt is.

Mire ők is megérkeztek a fürdőbe, hatalmas habtenger volt a kádban. Ujjongva hagyták, hogy levegyen róluk a ruhát és beleültessem őket a kádba. Én is lekapkodtam magamról a ruháimat és elmerültem a meleg, habos vízben. Hónapokkal korábban történt meg utoljára, hogy együtt pancsoltam a kicsikkel. Persze, azonnal össze lettem kenve habbal.

- Esetleg jut egy kis hely nekem is?- kérdezte Kimi.

Az ajtóban ácsorgott, a vállait nekitámasztotta az ajtófélfának és csak mosolygott rajtunk. Mikor a két kicsi igenlően reagált, beljebb jött és becsukta az ajtót. Levette magáról a ruháit és bemászott mellénk a vízbe. A kád még így is hatalmas volt, hogy benne voltunk négyen. Velem szemben helyezkedett el, így a gyerekek közöttünk voltak.

Szép lassan az összes játék belekerült a vízbe és elkezdődött a nagy esti játék. Nekünk is ki kellett vennünk a részünk mindenből, még egymásnak is kellett „teát” adnunk, ami valójában a vizet takarta, amit a csapból engedtünk a kis poharakba. Egészen addig tartózkodtunk a vízben, míg el nem párolgott az összes hab, ami jótékonyan fedte a testünket.

Én voltam az első, aki kikecmergett a kádból. Éreztem, ahogy az arcom kigyullad, mikor meztelenül kiléptem a csempére. Próbáltam elvonatkoztatni attól, hogy Kimi látta az összes problémás felületet a testemen. Nem így akartam megmutatni neki, hogy a nő, akit annyira szeretett, mennyire megváltozott.

A pizsamaként használt topot és nadrágot gyorsan magamra rángattam, majd nagy nehezen sikerült kihalásznom Kalle-t a vízből. Addig gyorsan Kimi is kimászott és pillanatok múlva Rinát csavarta bele egy törölközőbe. Szárazra törölgettük a babáinkat, megkapták a pizsamákat és esti mese után álomra hajtották a fejüket.

- Úgy tűnik, ma tényleg boldogok voltak- csuktam be az ajtót halkan.

- Igen, ebben egyetérthetünk- húzott magához Kims. – Esetleg van arra valami esély, hogy velem aludj?

- Biztos, hogy készen állsz erre?- kérdeztem, de szívem szerint azonnal rávágtam volna, hogy igen.

- Azt hiszem, hogy tegnap este tökéletesen megértettem, milyen érzések vannak bennem. Vágyom rád, kívánlak és szeretném minden percemet veled tölteni- simogatta meg az arcom.

- Együtt aludhatunk…- adtam az ajkaira egy puszit és bementem a hálójába.

- Talán nem csak aludni fogunk…- zárta ránk az ajtót.

2 megjegyzés:

  1. Most legszívesebben leülnék elég a földre és addig hisztiznék kislányosan míg meg nem írod az éjszakát szép részletesen. (elgondolkodtam, hogy oda írom, hogy úgy hogy még én is belepiruljak, de olyat még nem olvastam, hogy ez bárkinek ment volna. XD Pedig még pornó regényen is túl vagyok XD )
    Na mindegy.

    Nagyon kis meghitt rész :) Végre kicsit mindenki megtalálta a maga boldogságát.
    Sebi- Eva baba? hmmm:p nagyon édi baba várható:p

    Réka előzőhöz, írta, hogy elnyomott egy horkantást a Rob-Lotti édes páros megjegyzésemre. Annyira tudtam, hogy nem siklik el felette XD Réka Drágám, nem vagy kicsit féltékeny? XD

    Hmm foci VB? na itt az én szemem csillant fel XD

    Móni túl jól írsz. Nem tudok belekötni. Ez már nekem lassan nagy fejtörést jelent. :D Mégis mi a fészkes fenét írjak komiban, ha ilyen jól megírod? XD Olyan kis pályakezdő senkinek érzem magam ilyenkor :( :D

    Pusz
    Goof
    ( Réka megjegyzem, rendre gyorsabb vagyok komiknál mint te. :D Pedig van mikor te szólsz nekem. -.- Lustulsz komi írásban :D Rúgd fenékbe azt akinek a Bétája vagy, ha nagyon lefáraszt ilyen téren XD )

    VálaszTörlés
  2. Gooff,te ilyenkor hülyének érezd magad,ne kezdőnek :D
    most is én szóltam neked,igen xD én fárasztom le saját magamat :Dés nem vagyok kicsit féltékeny...én borzalmasan féltékeny vagyok xD

    konyhatündér Rob? xD erről Eszterrel,aki szintén olvas téged,élénk diskurzusba kezdtünk :D :D

    a nyakamat rá,hogy Kimi és Zaira csak aludni fognak :D mi mást csinálhatnának? :D

    az a fürdéses rész... na nekem az durva volt...hiába harmincas évjárat ide vagy oda,Kimi Raikkönen szemtelenül "meg hát!" kategóriában van... :D

    Már úgy érzem,hogy ledöntöttetek Móni,Gooff,Zsani és AJ a komizós trónomról...:) nem tudok már kommentálni :)

    de ígérem,ennek ellenére is mindig írok majd egy "jóóó volt,folytiiiit" kritikát nektek xD

    és Móni: észrevetted-e,hogy egy mondhatni rendszeres olvasód eltűnt? :D szánjuk-bánjuk...:(

    pusz: a kommentálási báját elvesztett konfliktusos

    VálaszTörlés