2011. február 24., csütörtök

A múlt kísértése - 16. rész

Tekintve, hogy holnap délutánig nem leszek netközelben, felteszem a folytatást, lehet elmélkedni. :)

--------------------------------------------------------------


(Sebastian szemszöge)

Kilépve a kórteremből csak néztem a két jelen lévőt. Kimi a tekintetével képes lett volna ölni, ebben biztos voltam. Rob pedig dacosan állta ezt a pillantást. Olyanok voltak, mint két óvodás, akik azon vitatkoznak, hogy ki játszhat az egyetlen autóval. Mindketten ugyanazt akarták és nem tudtak megbékülni egymással.

- Elegem van belőletek- jelentettem ki és leültem egy székre. – Nem egy játékon vagy egy csokin veszekedtek, hanem egy emberen. Vegyétek már észre magatokat!

- Seb, neked mi bajod van?- kérdezte Kimster.

- Az a bajom, hogy gyerekesen viselkedtek – fakadtam ki. – Egymást marjátok és hibáztatjátok ahelyett, hogy segítenétek Zairának. Nem veszitek észre, hogy mennyire szenved és őrli magát?

- Nincs ember, aki ezt ne venné észre- jegyezte meg Rob.

- Ti meg mit csináltok? Egymás torkának ugrotok- keltem fel és járkálni kezdtem. – Pedig nagyobb szüksége nem is lehet rátok, mint most.

- Ha ennyire okos vagy, magyarázd el a dolgot nekünk is- fonta össze a karjait a mellkasa előtt Kimi.

- Pocsék anyának érzi magát, mert betegek az ikrek és nem tud kettészakadni, hogy mindkettővel ott lehessen minden pillanatban. Felőrli, hogy megbántott téged,- pillantottam Smedley-re – és még jobban fáj neki, hogy kihasznált éveken keresztül. És ne is beszéljünk arról, hogy szenved a szerelmetek miatt- néztem Kimire.

- Csak azt lehet kihasználni, aki hagyja magát- jegyezte meg a mérnök halkan. – Nem akarom, hogy azért érezze magát rossz embernek, mert én hagytam magam. Megtehettem volna, hogy szólok nektek, de nem volt elég lelki erőm nemet mondani neki.

- Hogy lett a neve Zaira?- kérdeztem a férfit.

- Mikor megműtötték és plasztikázták az arcát, hogy élhessen, teljesen maga alatt volt. Kijelentette, hogy Zoé meghalt abban a pillanatban, mikor elvették tőle a vonásait. Új nevet akart, új személyiséget. Végigolvastam neki a naptárat, nem is egyet és erre a névre esett a választása. Attól a pillanattól fogva nem hallgatott a Zoéra- felelte Smedley és a halántékát masszírozta.

- És az ikrek?- szólalt meg Kimi halkan.

- Ők az élet csodái- révedt el Rob. – Mindenki biztos volt benne, hogy a kisfiú, aki Zaira méhében növekedett, meghalt. Egy orvos tartott ki amellett, hogy él, ezért elvitte őt ultrahangra. Akkor derült ki, hogy ketten vannak, de egészségesek és élnek. Ezzel fogadtak, mikor Moszkvába értem.

- Ő nem is tudott róla?- kérdeztem rá a dologra.

- Nem, semmit nem tudott. Egy pillanatig nem volt biztos, hogy túléli. Döntenem kellett, hogy komplikáció esetén mit tegyenek. Önző voltam, azt mondtam, hogy őt mentsék meg- hajtotta le a fejét az angol. – A szíve négyszer állt le abban a két hétben, míg szinte minden nap műtötték. Azt hittem, hogy örökre el fogom veszíteni.

- De még mindig él…- nézett a kórterem ajtajára Kimi.

- Igen, még él. De a terhességének a baleset utáni feléről nem tud, ahogy a szülésről sem. Végig kómában volt, mesterségesen táplálták, hogy a kicsik megfelelően fejlődhessenek. A 8. hónapban volt, mikor vissza tudtam hozatni Angliába, ott születtek meg a kicsik császármetszéssel.

- És a nevek?- kíváncsiskodtam tovább.

- Ahhoz semmi közöm. 2 hónappal később, mikor felébredt, Zaira maga választott nevet a babáinak. Csak az fájt neki, hogy nem látta őket- sóhajtott fel Rob és folytatta, mielőtt kérdezhettünk volna. – Csak körvonalakat és fényeket látott. A balesetben sokat sérült a szeme, annak is örülhettünk, hogy nem vakult meg.

- Még mindig nem hiszel benne, igaz?- léptem oda Kimihez.

- Nem merek hinni- hajtotta le a fejét. – Még egyszer nem fogom kibírni, ha elveszítem őt.

- Elég a csevejből- lépett ki a szobából Angel. – Valamelyikőtök fogja magát és elmegy egy orvosért, aki hoz egy nyugtatóinjekciót Zairának, a másik megy és lerendezi Ecclestone-t, mert Zaira ilyen állapotban nem mehet vissza a pályára, a harmadik meg segít nekem.

- Megyek orvosért- léptem meg, hogy a két nagylegény lerendezze a dolgokat egymás között.

(Zaira szemszöge)

Barátnőm egy pillanatra ment csak ki, de úgy éreztem, megfojt a szoba levegője. Nem tudtam, hogy mi történik velem, mit kellene tennem. Csak azt éreztem, hogy elegem van, el akarom felejteni az elmúlt órákat, a gyerekeimet akarom boldogan és egészségesen, hogy el tudjak bújni velük a világ elől.

- Zaira, nyugodj meg!- hallottam egy határozott és nyugodt hangot. A képzeletem játéka nem segített a dolgok javulásában. A kezem megindult, hogy belemarjak a combomba, de valaki elkapta a csuklómat. – Nem teheted, hallod?

- Engedj el!- kezdtem rángatni a csuklóm és a látásom is kezdtem elveszíteni. – Ne vedd el tőlem a képeket!

- Kicsim, amíg nem nyugszol meg, nem javul semmi- mondta a hang és a kezeim még mindig béklyóban tartotta.

- Nem hiszek neked!- csattantam fel és akkorát rántottam a kezemen, hogy leestem az ágy széléről. A fal felé kezdtem csúszni. – Te már nem akarsz engem, ezért bántasz!

- Zaira, én nem bántalak- bizonygatta nekem kétségbeesett hangon. – Szeretlek!

- Te nem szeretsz- ráztam a fejem és végigkarmoltam az arcom. – Mindenki Zoét szereti, nem engem!

- Zaira, kérlek!- fogta le valaki újra a kezeimet, majd egy apró szúrást éreztem.

- Nem adom fel, nem hagyom, hogy legyőzzetek!- rángattam újra a kezem, de kezdett elszállni az erő belőlem.

Éreztem, ahogy valaki a karjaiba emel és szorosan átölel. Az orromon beáramlott az illata és valahol mélyen ismerős volt. Nem tudtam, hogy honnan, csak abban voltam biztos, hogy ismerem az illatot és szeretem. Bárki karjaiban voltam, vigyázott rám, ezt tudtam csak biztosan.

5 megjegyzés:

  1. ugye a kérdés:ki ment be Zairához?:D
    A legelső tippem a mindketten lett volna,ha nem kéne valakinek futni a nyugiszuriért:D bár megfordult a fejemben,hogy Angel ment el érte,és a két muki ment be hozzá.:D Rob hangja nyugtató,plusz Zaira megszokta már,tehát ő beszél,Kimi meg lefogja.
    De ha valakinek a fiúk közül tényleg el kellett távoznia,akkor az szerintem Kimi,és Rob ment be Zairához.Egyrészt azért,mert Kimi gyorsabban fut el a szuriért,mint Rob :D Másrészt azért,mert nem tudom elképzelni,hogy Kimi tudna ilyen nyugodt lenni hirtelen,és tudná-e ilyen hirtelen újra mondani azt,hogy Kicsim és Szeretlek...
    Szóval nekem nagyon Robnak tűnik.De tudom,hogy úgyis melléfogok,és a végén Kimi lesz,mert ilyen az én szerencsém...:D:Dja amikor Zaira érzi az illatot,akkor gondolkoztam el nagyon,h mégis Kimi az... és persze simán mondhatná ő is a dolgokat:D De én akkor is tartom magam ahhoz,h vagy Rob,vagy mindkettő:D
    Robbie-fiú,szólnod kellett volna a többieknek:) azzal,hogy nem szólt,most mindenki szenved...Rob is,Zaira is,Kimi is...bár az utóbbi kettő nem nagyon érdekel...:D (tudoom,Réka bunkó:D)
    Azt kell mondjam,hogy Seb és Angel a nyugalom a káoszban:D sajnálom,h nem volt ingszaggatós verekedés,de még nem adtam fel teljesen a reményt:):)
    Kíváncsi vagyok,Móni,hogy a fejezeteid már megvoltak előre fejben,vagy sokszor átalakítod a komik miatt?:) vagy csak beleveszed a komikban írtakat.:D mert láátom ám a kihasználós részt,és jól esett,hogy iylen belepasszolósan be lett építve:D:D én nem tudlak már hova dícsérni,szívem,esküsöm,újabb fokozatot kéne kitalálni a zseniális és az imádás után:D annyi emberre tudnám alkalmazni,de így csak ismételni tudom magam:Imádlak!:D
    ZsaniRékája :D

    VálaszTörlés
  2. Ö, Réka, csak azzal egészítenélek ki, hogy Seb ment el a nyugiszuriért, ahogy írtad. :D Eddig 100%-ig biztos voltam, hogy Kimi ment vissza, de most meginogtam. :D Mégegyszer elolvasva már inkább Robra tippelek én is.
    "Kicsim, amíg nem nyugszol meg, nem javul semmi" - ez valahogy annyira Robra utal, aki végignézte, hogy szenved, és hogy válik ronccsá, és tudja, hogy mit kell ilyenkor tenni, mikor így összeomlik. Mert most tényleg a roncs szó illik a legjobban Zairára. A "már nem szeretsz" persze kétértelmű, meg az ismerős illat is. Mindent egybevetve azonban Robra szavazok (:D), mert mint írtam, ő tudja, hogyan kell megnyugtatni/bánni vele ilyenkor. Hát, az biztos, hogy jól összekavartad nekünk a dolgokat, Móni! : D
    Ja, és Sebi végre kiakadt! :D :D Annyira tetszett, hogy a legfiatalabb szúrja le a két bikát, meg az előző részben, hogy nem ismerte fel.

    Még annyit, hogy Réka nem bunkó, csak egyszerűen van neki az a csőlátása: Rob, Rob, Rob, Rob... :D :D

    Ennyi voltam, kíváncsian várom a kövit. :) (Illetve az órarended is esetleg, hátha megint van olyan, amikor egymást váltjuk :P)

    A.J.

    VálaszTörlés
  3. basszus,tényleg Seb ment el szuriért? xD basszus,azt hittem,h Seb ment el börnihez,mert ő van jóban az öreggel...akkor megdőlt a tendenciám.:D Akkor Kimi maradt bent,mert Rob intézhetné el börninél a dolgot,hiszen most 2010ben járunk,nem??vagyis akkor Kimi nem futhat el csak úgy börnihez,mert nincs benne már az F1ben:D nem tudom,hogy honnan veszem 2010-et...valahonnan veszem,de nem tudom,hogy honnan xD minimum 2009ben kell járnunk az ikrek miatt:D
    ZsaniRékája,aki megint elsiklott a dolgok felett :D

    VálaszTörlés