2010. november 22., hétfő

Kísért a múlt - 51. rész

A napjaim Svájcban ugyanúgy teltek. Reggel keltem időben, reggelit készítettem, majd megjött Kimi, elláttuk a beteget és az ápolóját, utána pedig irány Mark háza, ami a szemben lévő házat jelentette. Ott a fiúk edzettek, amíg én megcsináltam az ebédet, amiből jutott Evanak és Sebinek is.

Délután pedig minden percemet Kimi és a szerelmünk töltötték ki. El sem mertem hinni, hogy mindez velem történik. És még a szerencse is a mi pártunkat fogta, mert csütörtökön Jenni elutazott és visszaérkezni már csak akkor fog, mikor mi Monaco felé autókázunk. Kimster pedig összeszedte a cuccait és átköltözött ideiglenesen barátnőm házába.

Olyan volt minden, mint évekkel korábban. Akkor volt egy pontunk, amelytől kezdve mindig együtt voltunk. Vagy nála, vagy nálunk. Sosem volt belőle baj, a szüleim is látták, hogy mennyi erőt ad az, ha mi ketten együtt vagyunk, így nem volt semmi kifogásuk a dolog ellen. Együtt éltünk valamilyen szinten és most is ez történt.

Péntekre pedig Sebastian is teljesen felgyógyult. Beszélt Norberttel, a nővéreivel és Fabiannal, de Heike mindkettőnkre meg volt sértődve, így nem tehettünk semmit. Továbbá az lett az új mániája, hogy ő el nem meri engedni Fabit sehová velünk, mert felelőtlenek vagyunk. Ez nekem is és Sebnek is nagyon rosszul esett.

***

Kedden reggel úgy ébredtem, hogy vár a csillogás és a fényűzés. Egy egész napnyi utazás kettesben, Kimivel és egy Ferrarival. Felajánlottuk mi mindenkinek, hogy jöjjenek velünk, de ők inkább a másnap délelőtt induló repülőgépre szavaztak. Nem is értem, hogy miért…

Bepakoltunk a cuccainkat, elbúcsúztunk a többiektől és elindultunk a lenyűgöző Monaco felé. Ez volt az a futam, amit nagyon vártam, függetlenül attól, hogy tudtam, a Ferrarinak nem nagyon fekszik a pálya. Kíváncsi voltam, hogy mennyi igaz mindabból, amit mondanak róla. Kimi szerint ebben nem lehet sokat tévedni.

Még nem voltam hosszabb autótúrán, főleg nem vele, de élveztem. Tetszett, ahogy vezet. Csak néztem őt és megértettem, hogy valójában az autók és a vezetés szerelmese. Olyan volt az egész, mintha a kocsi tökéletesen tisztában lett volna azzal, hogy mit akar Kims. Apró mozdulatokra is érzékenyen reagált a gép és engem elnyűgözött.

A hosszú csendes pillanatok és a beszédes percek egymást váltották fel egymást. Boldog voltam minden egyes pillanatban, amit vele töltöttem azon az egész napon. Csak háromszor álltunk meg útközben, hogy minél hamarabb Monaco utcáin lehessünk. És nem kellett túl sokáig várnom, mert hajnali 1-kor átléptük a határt és megpillanthattam a kivilágított csodát.

- Ez… lenyűgöző- tátottam el a számat, mikor körbenéztem.

- Örülök, hogy ennyire tetszik- mosolygott Kimi.

Nem kellett sok idő és egy szállodához hajtottunk be. Kiszedtük a holminkat, majd mentünk és bejelentkeztünk… két külön szobába. Majd összeszedtem néhány cuccot és irány a szőke finnem lakosztálya. Az ajtó nyitva volt, én zártam be magam után. Hallottam, hogy a fürdőben csobog a víz, tudtam, hogy zuhanyozik.

Nagy volt a kísértés, hogy utána menjek és rávessem magam, de nem akartam elrontani a boldogságunkat. Türelmes leszek én is és ő is az velem. Miután kijött, én is gyorsan lezuhanyoztam, majd mellé bújtam az ágyba. Simogatta az arcom és a hajam, és szinte minden pillanatban az ajkaimat csókolta. Mikorra végleg kimerültünk, elmúlt 3 óra is.

Reggel 10 óra után ébredtem és magam mellett egy még nagyon álmos Kimivel találtam szembe magam. Kellett mindkettőnknek egy óra, hogy felébredjünk. Addig csak az ágyban fetrengtünk, utána kezdtük el összeszedni magunkat. Már egészen ebédidőnél jártunk, mikor ki is léptünk a szobából.

Közösen mentünk le a földszintre, a liftben is végig csókolóztunk, tekintve, hogy nem jött velünk senki. Nehezemre esett, hogy nem foghattam a kezét, mikor kiléptünk a folyosóra. Elpillantottam a recepció felé és a lábaim a földhöz ragadtak.

- Zoé, mi a helyzet? Mi a baj?- fordult vissza Kimi.

- Itt van…- suttogtam magam elé.

- Ki van itt?- próbált faggatni, de meg sem tudtam szólalni.

- Mi a fenét keresel a barátnőm mellett és miért zaklatod?- csattant mellettünk egy ideges férfihang…

4 megjegyzés:

  1. Sia!

    Ajaj... Balhé szagot érzek. Valakiről kicsit megfeledkeztek...

    Remélem nem lesz komolyabb balhé az egészből.

    Hogy hagyhatod itt abba? -.-'
    Ez kínzás...
    Folytit kérleeeeeeek *hatalmas szemekkel könyörög*
    Pus,
    Goof
    Goof

    VálaszTörlés
  2. Szijjjjjja :)
    Na, hát ez hamar ment Monshe. Hamar beleírtad a ˝hiányolt˝ fiút... Mert, ha jól gondolom, Laurent érkezett.
    Persze kérdés, hogy csap -e nagy balhét, hogy Kimi vállalja -e a kapcsolatukat stb... Ráadásul ez utóbbi esetben, akár Jenni fülébe is eljuthat a dolog. Persze csak akkor, ha pont van olyan ember a közelben, aki ismeri és aki le is szeretné buktatni Kimit. Remélem nem történik meg, bár esély mindig mindenre van...
    Fabit nagyon sajnálom, hogy most Heike Őt is bünteti :( Egyre nehezebb így Eva&Seb helyzete, de remélem, hogy nem adják fel, ennek ellenére sem. Csak hát nehéz helyzet... Ha feladják most, az nem jó. Ha meg nem adják fel, akkor hogyan magyarázzák meg egy 10 éves kisfiúnak, hogy miért nem láthatja Őket??? Ez olyan tipikus: melyik kezemet harapjam meg???
    Nagyon kíváncsi vagyok mindkét vonal folytatására!!!
    Millió puszi,
    Réka

    VálaszTörlés
  3. Hali!
    Nem írtam még neked:$ Azt hiszem eljött az ideje. Annyira jó lett ez a fejezet, hogy nem lehet szó nélkül hagyni. Tökre váratlan volt Laurent előkerülése:D De azt érzem, hogy ebből még bunyó lesz:D de ne bántsák egy mást nagyon, Kérlek!
    Nagyon jó lett a fejezet! Gratulálok!
    Siess a folytatással!
    Puszi Dóri

    VálaszTörlés
  4. Huppsz!
    Laurent visszatért! Ne rondítson bele nagyon az "idillbe" kérlek! Hagy legyenek boldogok a fiatalok!
    Sőt, engem nagyon piszkál a gondolat, hogy mi van Jennivel? :S :S

    SZUPER rész lett!

    Puszi,
    Noncsi

    VálaszTörlés