2010. június 29., kedd

Kísért a múlt - 3. rész

Sziasztok! A pályázatra 4 munka érkezett, 3 Kimi/1 Seb arányban. Az értékelés folyamatban van, csütörtök és vasárnap között minden nap kaptok egyet. :D Remélem, hogy majd írtok sok kommentet, mert az íróiknak sokat jelentene. :)


------------------------------------------------------------------------------


A séta a paddockban egy eléggé megfontolatlan lépés volt a részemről. Mikor elindultam, jó ötletnek tűnt… csak tűnt. Nekem lehet csak olyan eszement ötletem, hogy menjek el sétálni egy olyan helyre, ahol bármelyik pillanatban összefuthatok azzal, akivel nem akarok.

Az elején nem volt semmi. A melegben némi szél fújdogált, ami megkönnyítette a dolgom és nem akartam megfőni. A napszemüvegem megfelelően védte a szememet a káros sugaraktól, valamint a naptej óvta a bőrömet. Azokban a pillanatokban minden rendben volt.

Majd elértem a vörösök felségterületére és sikeresen lefagytam a kamionok mellett. Az ok nem volt már, minthogy az újonnan szerződtetett Kimi Räikkönen eszméletlenül helyes volt, ahogy egy asztal mellett ücsörögve valamelyik haverjával nevetgélt és ásványvizet szürcsölgetett.

Szerencsére nem csak én voltam olyan nő, aki megállt őt bámulni. Szinte elvesztem a nézelődők, valamint a sajtó kiéhezett hiénái között. Az eszem és a szívem is tudta, hogy nem szabadna ott ácsorognom, de a testem nem reagált ezekre a dolgokra. Csak álltam és figyeltem, hogy a fiú, akit ismertem, felnőtt.

- Kims, egy tucatnyi csaj bámul- röhögött vele szemben a haverja.

Kimi megrántotta a vállát, majd tovább iszogatta a vizet, ami előtte hevert. Végül addig nyaggatta a vele szemben ülő szőke, hogy egy hatalmas sóhaj után megfordult. A legtöbb lány, aki körülöttem volt, izgatottan mocorogni kezdett és okoskodott a kedvéért. Talán az egyedüli voltam, aki nem mozdult, csak nézte őt.

Kényelmesen feltolta a fejére a napszemüvegét és végigpásztázta a tekintete a felhozatalt. Az arca tökéletesen elárulta, hogy mikor, kiről, mit gondol. Úgy olvastam a vonásait, akár egy nyitott könyvet. Ismertem ezeket a rezdüléseket tökéletesen. Valamikor én voltam mellette és találgattam, mit gondol rólam vagy másokról.

A tekintete gyorsan rám siklott, majd hanyagul tovább is mozdult, alig egy másodpercet szánva rám. Már éppen kezdtem megkönnyebbülni, hogy nem ismert fel, mikor a szemeit ismét rám szegezte. Arcán meglepettség, szégyen, fájdalom, bűntudat és felismerés jelent meg. A testem ekkor reagált végre az akaratomra és képes voltam megmozdulni. Magam mögött még hallottam az elhaló, kissé bizonytalan hangját.

- Zoé?!

A lehető leggyorsabban és a legrövidebb úton beiszkoltam a BMW felségterületére. Kissé kimerülve és a saját érzéseimtől összezavarodva hanyatlottam le egy székbe. Mereven bámultam magam elé és visszhangzott a fejemben a hangja, ahogy a nevemet kiejtett, ha nem csak képzeltem a dolgot.

- Zoé, végre megvagy!- huppant le mellém Seb.

- Nem vagyok Zoé!- mordultam rá.

- Nem tetszik a Prinsessa, most meg tagadod, hogy Annie néni Zoénak keresztelt el valamikor régen a kórházban, mikor megszülettél. Akkor ki vagy?- hajolt előre.

- Fogalmam sincs. Találj ki egy új nevet nekem- morogtam tovább.

- Nem! Döntsd el, hogy Prinsessa vagy Zoé. Két név is bőven elég neked- nyafogott az unokaöcsém.

- Akkor Zoé. És meg se halljam azt a becenevet- figyelmeztettem.

- Elviselhetetlen vagy- hagyott magamra.

Újra elmerültem a gondolataimba, amelyek visszatértek a 18 éves énemhez. Szinte filmként pörgött le a szemem előtt minden pillanat, amit el akartam felejteni. Gyönyörű volt, élveztem, meghatározta az életemet is, de felejteni akartam. Amik akkor tökéletesek voltak, most gyermeki butaságnak tűnt visszatekintve.

- Nincs minden rendben az életedben, igaz?- jelent meg előttem egy szőke lány.

- A gyermekként elkövetett cselekedeteim kísértenek- sóhajtottam szomorúan.

- Nincs kedved elmondani egy idegennek, aki nem ismer és csak a nevedet tudja?- ült le velem szemben.

- Segítene?- pillantottam a zöld szemekbe. Nem gondolkoztam a dolgon sokáig. – Zoé vagyok.

- Evangeline. Mesélj, mit tettél és kivel- halkult el a hangja.

- Eléggé bonyolult. És Kimi teszi azzá…


2 megjegyzés:

  1. Hol a folytatás?????? :O o.O
    Véééééégre tudjuk Zoé nevét. :D Illetve, hogy gyerekkoruk óta ismerik egymást (jól értettem?), meg valami történt köztük. Hahh, haladás! :D Evangeline képe nagyon jó, olyan, akár egy angyal. :) Most négyen vannak, szóval lehet kombinálni, ki kivel jön az össze a történet végére... :P Zoé ugye Sebivel nem, mert rokonok. :P ;)

    Puszi, A.J.

    VálaszTörlés
  2. Szijjja :)
    Áááááh baromira tetszett a rééész. :)
    Ééés szépen lassan jönnek az infók is. Zoénak hívják a lánykát és Kimit régebbről ismeri. Remélem Evangeline -nek elmondja, hogy mi újság és akkor számunkra is kiderül a következő részben :)
    Nagyon kíváncsi vagyok... :) Szóval várom a folytatást! :D
    Millió puszi,
    Réka

    VálaszTörlés