(Gemma)
Még mindig remegtem a történtek után. Rettegtem, hogy baja esett, hogy olyan történt, amit nem akarunk. Liz és Bonnie sem voltak a legjobban, mindhárman csak azért voltunk még talpon és nem törtünk össze, mert a többiek nem engedték.
El akartunk menni a helyszínre segíteni a keresésben, de megtiltották. Pedig minden vágyunk ez volt. Odamenni és megtalálni őket. Bernie viszont nem engedte, mivel minden pilóta jönni akart, nem csak a kis csapatunk. A nagyfőnök viszont azt mondta, hogy ez felejtős, de addig nyúztuk, míg elküldött egy nagy csapatot keresni.
- Lányok, ennetek kell- jelent meg mellettünk Heikki.
- Soha- fordítottam el a fejem.
- Ezt te sem gondoltad komolyan- rázta meg a fejét Bonnie.
- Nincs az az étel, amit megennék- rázta a fejét Liz.
- Tévedtek- telepedett le velünk szemben Bruno. – Itt van 3 tányér leves.
- Nem fogunk enni- nyomatékosítottam.
- Dehogynem- tolta elénk a tányérokat. – Mivel nem akarjátok elveszíteni az erőtöket és ti akarjátok a fiúkat ápolni.
Bonnie rám nézett. Tudtam, hogy ugyanazt gondolja, amit én. Brunonak igaza van, de mi meg vagyunk olyan makacsok, hogy ne adjuk fel az elveinket. Ezt a tervet Liz beborította, mert megfogta a kanalat és lassan enni kezdett. Mi is csatlakoztunk hozzá, miközben a többiek elégedetten néztek minket.
- Most figyeljetek!- kiáltott valahonnan a tömegből Petrov. Mindenki a tévé felé kapta a fejét.
„A kutatócsoportok elnöke bejelentette, hogy megtalálták a gép fekete dobozát, amelyből kiderült, hogy a másodpilóta hibájából történt a baleset. Ezalatt Milton Keynes-ből, a bázisról kaptuk a hírt, miszerint a másodpilóta, akinek a gépen kellett volna tartózkodnia, ájultan feküdt egy szobába bezárva. A rendőrség nyomoz előre eltervezett terrorista cselekmény miatt.”
Mindenki tátott szájjal bámulta a tévét. Nem akartuk elhinni, hogy volt olyan, aki direkt a fiúk életére támadt, szánt szándékkal őket akarta tönkre tenni. A hitem még mindig megvolt, hogy mindannyian élnek. Bíztam benne, hogy ők még mindig velünk vannak és küzdenek az életükért és értünk.
- Ha valami bajuk lesz…- kezdte Bonnie.
- Semmi bajuk nem lesz- csattant fel mellettünk Diane.
- Valahol ott vannak, csak nem tudnak nekünk jelezni. Bízzatok, lányok!- lépett mellénk Tucci.
(Christian Horner)
A fejem fájt, a lábam vérzett, de nagyobb bajom nem volt. Szétnéztem és mindenhol csak a roncsokat láttam. Nehezen bár, de megpróbáltam felkelni a helyemről. Lassan kezdtem botorkálni előre.
- Kimi! Sebastian! Tommie!- kiabáltam a nevüket, mivel ők ültek mellettem. Nyöszörgést hallottam az egyik roncs felől, így arra indultam el…
Most olvastam el a két részt, és... jajj, kérlek, ne legyen semmi bajuk!!!!! :'(
VálaszTörlésHú, ez nagyon szomorú eddig. Lécci, legyen belőle happy end! Kimi és Bonnie annyit küzdöttek már! Lécci, lécci, lécci ne ölj meg senkit!
VálaszTörlésJajjj ez nem lehet igaz :D Úgy megörültem, hogy tegnap még raktál fel részt, mert úgy gondoltam megtudunk valamit a fiúkról. Persze ez így még mindig jobb, mintha rossz hírt kaptak volna a lányok. Inkább várok türelemmel, csak ne legyen semmi bajuk! Ééés különben is, talán már az is jó jel, hogy Christian jól van.
VálaszTörlésVárom a hétvégét és azzal együtt a folytatást is. :) Pusziiii
Ui: Vasárnap elutazom egy hétre és várhatóan nem is leszek netközelben, így nem tudok majd komit írni, igaz olvasni sem...