2010. április 6., kedd

Back again... - 34. rész

(Liz)

Lassan egy teljes hónapja vagyok Kimi mellett. Még mindig élénken él bennem az a pillanat, mikor felhívott. A hangját alig hallottam. És pillanatok alatt rájöttem, hogy sír. Nem kérdeztem semmit, csak összepakoltam és eljöttem. Azóta nem merek sokáig külön lenni tőle. Túlságosan fáj neki az, ami történt.

- Min járatod azt az okos buksidat?- jelent meg mögöttem.

- Csak rajtad- néztem fel rá.

- Akkor az csak baj lehet- ült le mellém.

- Féltelek- mondtam ki nyíltan. Az arca elkomorult.

- Liz, nem lehetne, hogy ne beszéljünk erről?- kérte.

- Muszáj lesz beszélnünk- álltam fel. – De majd csak este- mosolyogtam és adtam neki egy puszit.

Kimentem a bokszutca elé sétálni egy kicsit. Csak néztem az embereket, akik ide-oda mászkáltak. A csapatok között nem volt semmi feszültség, csak beszélgettek egymással a csapattagok. Tetszett a hely, bár lassan nekem is el kellene kezdenem dolgozni, mert nem lehetek örökké Kimivel.

- Liz!- hallottam meg a nevem az egyik kamion mellől.

- Tommie?- kérdezte, mikor odafordultam.

Bólogatott és mutatta, hogy menjek oda hozzá. Hezitáltam egy kicsit, mivel Kimi eléggé haragudott a srácra, de végül csak odamentem hozzá. Az ok egyszerű. Tetszik, méghozzá nagyon. Körbenéztem, majd gyorsan csatlakoztam hozzá. Bevezetett az egyik kamion belsejébe, ahol leültünk egy-egy székre.

- Tudom, hogy még nem nagyon beszéltünk, de segítened kell- nézett komolyan.

- Mi lehet olyan dolog, amiben mi ketten össze tudunk fogni?- érdeklődtem.

- Mindenki látja, hogy sem Kimi, sem pedig Bonnie nem boldog- adta meg a diplomatikus választ.

- Ez rád nézve nem valami kecsegtető- mosolyodtam el.

- Örül, hogy velem van, biztonságot adok neki, de nem szerelmet. Ő sem szerelmes belém, és én sem vagyok szerelmes belé.

- Nem fáj?- kérdeztem meglepve.

- Nem. Fontos nekem, de nem vele akarom leélni az életem- mosolygott rám. – Csak azt nem tudom, hogy te miként gondolkozol Kimiről.

- Régóta ismerem. Még gyerekek voltunk, mikor megismertük egymást. Mára megmaradtunk egymásnak testvérként. Mikor Bonnie otthagyta, engem hívott, mert képtelen volt elviselni, hogy ekkora fájdalmat okozott neki. Semmi ötlete, hogy miként engesztelhetné ki- magyaráztam.

- A terv lassan alakul. Jelenleg csak arra kellene rávenni, hogy elmenjen majd vacsorázni Lucasszal és ne lépjen le.

- Ott lesz Bonnie is?- villanyozódtam fel.

- Ott. De Kimi nem tudhatja meg- figyelmeztetett.

- Nem fogja- álltam fel és kimentem a többiekhez.

2 megjegyzés:

  1. Hű, ez már tényleg olyan, mint egy spanyol szappanopera. XD
    Komolyra fordítva a szót, jó, hogy Kimi és Liz sem úgy van egymással, hanem csak pátyolgatják egymás lelkét. :D Főleg Liz Kimiét. :P Most már tényleg jöhetne az a bizonyos találka! :D

    VálaszTörlés
  2. Halihóóóó :)
    Neeeee már, ezt nem csinálhatod velem :D
    Azt hittem, ma meg lesz a találka... Viszont a mai részből úgy vettem ki, hogy most már lassan tényleg bekövetkezik a várva várt dolog. :)
    Liz nagyon rendes, hogy segít Kiminek és remélem rá tudja beszélni, hogy elmenjen ˝Lucasszal˝ vacsizni.
    Epedve várom a folytot :):)
    Pusziiii

    VálaszTörlés