Kísért a múlt - 64. rész

Életem egyik legszebb napja volt, mikor megtörtént az a bizonyos futam. :)

----------------------------------------------------------


Kimi arcán a mosoly kissé kételkedő volt fenn, a pódiumon, de megünnepelte a győzelmét úgy, ahogyan megérdemelte. Utána ismételten átverekedtem magam a tömegen és a sajtórészbe mentem, hogy jelen legyek az interjúk folyamán. Amikor nem őt kérdezték, Kimi engem szemlélt.

Megkérdezték arról is, hogy mit tudna mondani a kettőnk között történt csókról, de lerendezte a szokásos „Erről nem nyilatkozom!” mondattal. Majd végül eljött a nyilatkozatok vége, mikor elengedték őket, így egyből odaléptem a vőlegényem mellé és elindultunk a paddock-ba, hogy az ott rá váró újságírók kíváncsiságát is kielégítse.

Egész úton nem szólt hozzám, még rám sem pillantott. Nem tudtam, hogy ez miért is van, de éreztem, ahogy összeszorul a szívem és az idegesség miatt nem tudok rendesen koncentrálni. Ott álltam mögötte és hallgattam, amit mond, de nem nagyon fogtam fel a szavak jelentését. Azt is alig fogtam fel, hogy volt, aki felém fordult.

- Kisasszony, ön most Rob Smedley menyasszonya, nem?- kérdezte az egyik újságíró.

- Soha nem voltam Rob Smedley menyasszonya, de még a barátnője sem- feleltem faarccal. – És kérem, mellőzzék a magánjellegű kérdéseket, mert kénytelen leszek beszüntetni a beszélgetést.

A kijelentésem után mindenki visszakanyarodott a futamra és a világbajnokságot latolgató kérdésekre. Fél perccel a kötelező sajtóidő vége előtt még mindenkinek lett volna kérdése, de kijelentettem, hogy már csak 1 kérdésre van idejük, majd végül nem lett a dologból semmi, mert összevesztek azon, hogy ki kérdezzen. Így kérdés nélkül hagytuk őket magukra.

Szavak és pillantások nélkül tértünk vissza a motorhome-ba, ahol Kimster egyből a szobája felé vette az irányt, én pedig visszamentem az irodámba, ami végül Rob irodája mellett kapott helyet. Az említett át is jött hozzám, megkérdezte, hogy mi történt, de csak arról a részről számoltam be neki, ami őt is érinti.

- Zoé, van néhány szabad perced?- lépett be a szobába Mark.

- Persze, mondd csak!- pillantottam fel rá.

- Kimi szeretne veled beszélni a szobájában- mosolygott rám. Ő volt az egyetlen, aki hallotta a kijelentésemet.

- Japánban találkozunk- öleltem meg Rob-ot, majd követtem az edzőt a Jégember szobájához.

Kissé remegett a kezem, mikor bekopogtam hozzá, majd lenyomtam a kilincset és beléptem a szobába. Kicsit rendetlen volt, szokás szerint, de ez nem lepett meg. Kimi szokásához híven az ágyának a szélén ült és csak nézett maga elé. Kicsit üres volt a tekintete és nem tudtam, hogy mit is gondoljak a dolgokról.

- Itt vagyok, hallgatlak- szólaltam meg halkan, mikor becsuktam az ajtót.

- Mióta tudod? És kinek mondtad el?- pillantott rám.

- Reggel hívott az orvos. Te tudod és Mark hallotta, mikor elmondtam- válaszoltam neki.

Felkelt az ágyról és felém indult. Nem tudtam, hogy mire számítsak, annyira hidegnek és közönyösnek éreztem. Azokban a pillanatokban nem tudtam, hogy mi is lenne a helyes: maradni vagy elfutni. Megállt előttem, majd a kezét óvatosan a hasamra fektette és végül a szemembe nézett. Akkor nyugodtam meg teljesen.

- Babánk lesz- mosolyodott el. – Szeretlek, édesem!

- Én is szeretlek- mosolyodtam el én is, majd megcsókoltam őt.

*****

Japánba úgy érkeztünk meg, hogy tudtuk, nem jutunk haza egy teljes hónapig. Mielőtt elindultunk volna, elmentem az egyik legjobb svájci nőgyógyászhoz, hogy megnézhessünk a babánkat, és tudni akartam, hogy mire számítsak Japánban, Kínában és Brazíliában. A doki megnyugtatásul adott néhány vitamint, valamint ellátott tanácsokkal.

A boldogságunk túlszárnyalta az összes pillanatunkat, amit együtt töltöttünk. Kimi felhőkön szárnyalt, abban a tudatban, hogy április közepén megszületik az első közös babánk. Már az esküvőnket tervezgette, mivel kijelentette, hogy szeretné, ha egy biztos kapcsolatba érkezne a kicsi és összekötnénk az életünket.

Japánban a 3. helyen ért célba, így 2 versennyel a bajnokság vége előtt 17 pontos hátránya volt, ami ledolgozhatatlannak tűnt. Ő azonban csak mosolygott rám és azt mondogatta, hogy sikerülni fog. Mi mást gondolhattam volna ezek után? Természetesen elhittem neki a mondatait és mögötte álltam.

Ez a felfogásom Kínában még erősebb lett, mikor pénteken megnyerte mindkét szabadedzést. Boldog mosollyal az arcomon mászkáltam az emberek között. Hittem és éreztem, hogy világbajnok lehet. Akik megkérdeztek, hogy merjenek-e rá fogadni, azokat csak biztattam, hogy bátran, mert övé lesz a cím.

Ehhez tökéletes alapot nyújtott a győzelem Kínában, így békében és győzelmi reményekkel tettük át a székhelyünk Felipe hazájába. A brazil nyíltan kijelentette, hogy mindenben segít Kiminek a cím megszerzésekor, amiért nagyon hálásak voltunk neki. Ezt Rob is megerősítette, így tudtuk, hogy nekünk nem kell arra várnunk, hogy ki hibáz a csapatnál.

Szombaton a 3. helyet szerezte meg a drágám az időmérő edzésen, de megállapította, hogy jobban nem is járhatott volna, hiszen így nem kell a pálya poros oldaláról indulnia. Este kapott tőlem egy kényeztető masszázst, majd egymás karjaiban aludtunk el. Reggel kipihenten és feltöltődve ébredtünk.

Jean engedélyével Kiminek a hétvégén igencsak csökkentett a sajtóval való kapcsolata, így meg tudtam szervezni, hogy a futam előtt senkivel ne kelljen kapcsolatot tartania és jópofiznia. Láttam rajta, hogy ez megnyugtatja és könnyebben viseli a dolgokat. Ez pedig engem is megnyugtatott.

A pilótaparádé alatt Seb és Heikki voltak mellette. Unokaöcsémnek a lelkére kötöttem, hogy tereljék el a figyelmét, ahogy csak lehet. Mikor lefelé jöttek a kamionról, Sebi hatalmas vigyorából tudtam, hogy ez sikerült. Kézen fogva mentünk vissza a motorhome-ba, hogy felkészüljünk a futamra.

Sosem szoktam kimenni a rajtrácsra, most mégis megtettem és a csapattal együtt én is kivonultam. Mark és Kimi társaságában ácsorogtam és csak néztem azokat a kék szemeket, amik az arcomat fürkészték. Próbáltam a pillantásommal a tudtára adni: mellette leszek, és tudom, hogy képes nyerni.

A rajt előtt visszamentem a pitwall-ra, hogy elfoglaljam az állandó helyem a korláton ücsörögve. Nem sokkal utánam megjött a csapat is, míg a pilóták a felvezető körön voltak. Mark biztatóan rám mosolygott, én pedig a kezeimet Dyer vállára téve vártam a rajtot. Amikor beálltak a piros lápmák elé, úgy éreztem, a szívem kiugrik a helyéről.

Nem tudom, hogy Kiminek hány bravúros és csodaszép rajtja volt a karrierje során, amíg eljutottunk erre a pontra. Most csak egy jó rajtot kapott el, amivel a 2. helyen fordult be az első kanyarba és ez elég volt ahhoz, hogy tudjam, ha szükség lesz rá, Felipe elengedi őt. A szívem még mindig sebesen vert, de már egy fokkal nyugodtabb voltam.

Meg sem merem tippelni, hogy mennyien lehet a Kimi-fanok tábora a világon. Csak abban voltam biztos, hogy valószínűleg több százezren kívánták velem együtt, hogy történjen valami Hamilton autójával. És a sors meghallgatott minket, hiszen az ezüstnyíl hirtelen lelassult, majd megint erőre kapott, de akkor már olyan helyen volt, ami nekünk kedvezett.

Chris Dyer a kerékcseréig volt hajlandó elviselni, hogy hol a vállát szorongatom, hol pedig dobolok rajta. Akkor kért meg, hogy hagyjam, hagy végezze rendesen a munkáját. Csatlakoztam Markhoz és onnantól kezdve az ő kezét szorongattam, de úgy tűnt, ő észre sem veszi a dolgokat.

A kerékcserét annyira szépen megcsinálták a fiúk, hogy Felipe Kimi mögé érkezett vissza. Egy pillanatra összeakadt a tekintetünk Robbal és egy hálás bólintással köszöntem meg nekik, amit értünk tettek. Fontos volt és ők voltak annyira toleránsak, hogy megtették értünk. Többet nem is kérhettünk volna.

Valószínűleg a világon minden kommentár a lehetséges kimenetelekkel szórakoztatta a közönséget. Engem ez nem érdekelt nagyon, mert tudtam, hogy Kimi akkor is bejön, ha a kocsiról leesik az egyik kerék vagy megadja magát valamelyik sebességi fokozat. Ő is tudta nagyon jól, hogy mi a helyzet vele.

Az utolsó körben Mark maga elé állított, az egyik kezét a hasamra fektette, majd a pálya felé fordított. Nem értettem a dolgot egészen addig, amíg meg nem érkezett mögénk az egész szerelőgárda és fel nem préseltek minket a falra. Akkor hálás voltam az edzőnek, hiszen a babánkat is óvta, nem csak engem.

Minden feszültség és várakozás egy hatalmas sikolyban tört ki belőlem, mikor Kimi áthaladt a célvonalon. El sem akartam hinni, hogy igaz, ő a világbajnok. Mindenki Hamiltont várta, de én már akkor éreztem, tudtam, hogy a cím az övé. Mark nyakába borulva sírtam örömömben egészen addig, amíg a szerelők nem kezdtek ölelgetni. Közben meghallottam Dyer mondatait is.

- OK, mindennek vége, mindennek vége! Hamilton a 7., Hamilton 7.! A számításaim alapján megnyertük a bajnokságot- közölte Kimivel.

Ha nem lettem volna felhőtlenül boldog, biztos vagyok abban, hogy egyszerre ütöm agyon és fojtom meg, amiért ekkora közönnyel mondta meg Kims-nek az eredményt. Viszont az ölelő karok közül esélyem sem volt szabadulni, így a Dyer kiiktató akciómat elnapoltam. Ezzel szemben volt, aki még nem gratulált.

Rob emelt ki a tömegből, majd felkapott és megforgatott. Boldogan öleltem én is őt és elrebegtem neki egy tucatnyi köszönömöt. Végül megunta a dolgot, mert közölte velem, hogy a boldog szavakat tartogassam Kiminek, most meg inkább menjek vele, mert ideje üdvözölni az újdonsült bajnokomat.

Emma's difficult life

Sziasztok!
Lehet, hogy már valakinek sok a dolog, de van egy ötletem, amit muszáj volt megírnom és volt, aki biztatott, hogy tegyem fel, így lett egy új blogom. Ez nem azt jelenti, hogy hanyagolnám a többi történetet. Akinek van kedve, nézzen rá és kérem kommenteljen! Köszönet érte!
http://emmasdifficultlife.blogspot.com/

Kísért a múlt - 63. rész

Egy kis átvezetőrészt hoztam, a végén egy kis bumm-mal. Közeledik nagyon a 2007-es szezon vége és ezzel együtt a történet vége is. Csak jelezni szeretném, hogy minél több a komment, annál hamarabb jön a folytatás. ;) Puszi!

------------------------------------------------

Azt hiszem, hogy elmondhatom, hogy az elkövetkezendő 1 hónap maga volt a tökéletesség. Kimi válása Jennivel rendben haladt, sikeresen kiokoskodták az ügyvédek a gyorsított eljárást, így közvetlenül a Magyar Nagydíj után, augusztus 6.-án alá is írhatják a papírokat, ami engem hatalmas boldogsággal töltött el.

Nem lehetett panaszom a Forma-1-re sem, mivel életem párja egyszerűen szárnyalt. A Francia és az Angol Nagydíjat is kérdés és kérdezés nélkül nyerte meg úgy, hogy 3.-nál rosszabb helye nem volt. Talán ezért is lehetett, hogy az arcára ráragadt a mosoly és néhányan el is tűnődtek azon, hogy ő mégsem Jégember.

Az Európa Nagydíjra Németországban Fabian mellé megérkezett az egész Vettel család is, akik a BMW vendégszeretetét élvezték. Nálunk pedig igen impozáns vendég tette tiszteletét. Nem más látogatott el megnézni Kimit, mint a nagymamája, Siirka, aki először meglepődött a kettősünkön, de utána egész hétvégére maga mellé vett.

A tökéletesség sem tarthatott örökké, és sajnos ezen a hétvégén szakadt meg a sorozat, pedig Kimi ismételten brillírozott. Azonban a futam 34. körében a hidraulika megadta magát és vezető helyről esett ki a finn. Nem volt valami boldog, mert szerette volna megmutatni a nagymamájának, hogy képes német földön győzelmet aratni.

Az esténket a hotelben töltöttük a családommal kiegészülve és úgy vettem észre, hogy Heike elkezdett felengedni Evangeline mellett. A lánynak még furcsa volt az új helyzet, talán ezért volt kissé megszeppenve. Másnap kivittük a mi drága nagyinkat a repülőtérre, majd elutaztunk Svájcba, mivel Jenni már a Kanári-szigeteken sütette a hasát.

Bár éppen elkezdtük az átalakítást és kissé káosz volt a házban, otthon éreztem magam. Főleg úgy, hogy Kimivel mindent együtt csináltunk. Vidámak voltunk és Mark szerint úgy viselkedtünk, mint a szerelmes tinédzserek. Csak addig hangoztatta ezt, amíg nem közöltük vele, hogy nekünk ez csak dicséret.

A hétvégére megérkezett Seb és Angel is, akik eddig Heppenheim vendégszeretetét élvezték. Mint kiderült, barátnőm és keresztanyám képes volt néha egymásnak ugrani, de a helyzet kezdett normalizálódni és úgy tűnt, Heike Vettel kezdi elfogadni leendő menyét. Ennek örömére tartottunk is egy kis kerti partit nálunk, aminek a vége éjszakai fürdőzés lett.

Másnap délelőtt kissé álmosan feküdtem a kanapén, míg Kimi az egyik fotelben ücsörgött és csak nézett engem. Kellemes volt az a csend és béke, ami körülvett minket. Ezt az állapotot a telefon csörgése zavarta meg. Utána pedig összeszedtük magunkat, hogy átmenjünk barátnőmhöz, mert valami életbevágóan fontos dolog történt.

Az egész napunkat velük töltöttük és együtt okoskodtunk arról, hogy mi lenne a legjobb Sebastian számára, míg a végén biztattuk abban, hogy mondjon igent a Toro Rosso fejeseinek, miszerint őt akarják az autójukba ültetni Scott Speed helyére. Minden eshetőséget végignézve ezt tartottuk a legjobb döntésnek.

Csütörtökön én voltam, aki kiment Fabianért a magyarországi reptérre, mivel a bátyja élete második futamára készült, de az első olyanra, amit szerződéssel rendelkező pilótaként tehet meg. Evangeline-nek is rengeteg dolga volt, mivel ő is távozott a BMW-től Sebivel, most pedig próbálta összeegyeztetni a srác napját és a programjait.

Hosszú, forró és fárasztó hétvégénk volt Európa szívében, ahol Kimi a 2. lett, Seb pedig a 16- helyen ért célba, ami egy olyan autóval, mint az övé, remek teljesítmény volt. Főleg úgy, hogy megverte a csapattársát, habár Liuzzi autója elromlott. De nekünk ez mindenképp nagy eredmény volt, amire büszkék voltunk.

A futam után Kimivel együtt azonnal visszarepültünk Svájcba, majd otthon próbáltunk minél többet pihenni, de nem nagyon tudtunk. Mindketten izgultunk és aggódtunk, hogy Jenni az utolsó pillanatban visszalép. Másnap reggel kissé feszülten és apró dolgokon összeveszve engedtem el Kimit a bíróságra.

Egész nap idegesen mászkáltam a lakásban, nem találtam a helyem. Felhívhattam volna barátnőmet, de a szüleivel, a keresztszüleimmel és az unokatestvéreimmel nyaraltak Dél-Olaszországban, így nem akartam zavarni. Végül anyát hívtam fel, hogy könnyítsen a lelkemen, de ő sem tudott sok mindent tenni az idegességem ellen.

Délután 4 múlt, mikor megérkezett Kimi. Idegesen pakolásztam tovább a kupáit a dobozokba, mivel 2 nappal később már jönnek a munkások, hogy megcsinálják az átalakítást. Hallottam, mikor bejött a lakásba, de nem mertem megfordulni, mert nem tudtam, hogy mennyire gondolta komolyan a vitáinkat reggel és mi is volt a váláson.

Végül ő oldotta meg a dolgokat azzal, hogy kivette a kezemből a benne lévő kupát, visszahelyezte a polcra, maga felé fordított és szenvedélyesen megcsókolt. Annak a napnak annyi is volt a pakolásunk szempontjából, mivel a hálószobánkban töltöttünk minden percet, csak annyira szakadtunk el egymástól, amíg némi vacsorát szereztem a konyhából.

Mivel szerdán elárasztották a házat a munkások, fogtuk magunkat és elrepültünk Finnországba Kimi szüleihez, akik nagy örömmel láttak újra a családban és az még nagyobb örömet okozott, mikor kiderült, hogy a kicsi fiuk nőtlen. Bár, nem volt sokáig az, mert szerda este, a vacsoránál megkérte a kezem, amire igent mondtam.

A második finnországi hetünk végére a szüleim is eljöttek, így hivatalosan is megismerték egymást, bár volt 6 év késés a dologban. Jó volt ott lenni a Räikkönen-házban, teljes mértékben otthon éreztem magam. Paula második anyukaként viselkedett velem, ami még inkább segített abban, hogy boldogan töltsem el a perceimet velük.

A kellemes 2 hét után augusztus 23-án, csütörtökön délelőtt érkeztünk meg Isztambulba, hogy részt vegyünk a Török Nagydíjon. A szállodában találkoztunk a csapattal, valamint unokaöcséimmel és barátnőmmel is. Vacsorára pedig csatlakozott hozzánk a mi drága Rob Smedley-nk, aki azonnal átlátta az újabb pletyka forrását: a gyűrűmet.

Nem sokat tévedett, mire másnap elkezdődött az első edzés, már mindenki arról beszélt, hogy Smedley eljegyezte a barátnőjét. Jót derültem a dolgokon, mert soha nem volt egy olyan megnyilatkozásunk sem, amiből erre lehetett következtetni. Senkinek nem tűnt fel, hogy még véletlenül sem voltunk soha kettesben és még egy szájra puszit sem kaptam.

A hétvégén nem történt velünk semmi említésre méltó, a 2. helyet szereztük meg a futamon. Újabb egy hetet töltöttünk otthon, a már majdnem kész házba, majd már a hét elején kocsiba ültünk és átautóztunk a Ferrari-gyárba, majd a csapattal együtt mentünk el Monzába. Egész héten rólunk volt szó, mindenki a csapatról beszélt.

A két fiún nem a megszokott nyomás volt, hanem nagyobb. Talán ez is benne volt abban, hogy a szombati szabadedzésen Kimi csúnyán összetörte a kocsiját és az ütés miatt egész hétvégén komoly nyakfájással küzdött, amit állandó masszázzsal és a futamon fájdalomcsillapító injekcióval tudtak csak kezelni, de így is 3. lett.

Arra maradt időnk a két futam között, hogy hazavigyük a kocsit, lecseréljük a ruháinkat, majd már mehettünk is Belgiumba. Kims nyaka jobban volt és mikor kiléptünk a repülőtér ajtaján, megállt egy pillanatra és mélyen magába szívta a levegőt. Tudtam, hogy mit gondol. Haza érkezett, egy olyan helyre, ami az ő helye volt, az ő pályája.

Jó kedve volt, ami engem is megerősített abban, hogy ez a mi hétvégénk. És nem kellett csalódnunk, Kimi remekül vezetett végig, egész hétvégén. Én pedig csak a tökéletes pillanatra vártam, hogy elmondjam neki a legnagyobb hírt, ami a kapcsolatunkat alapjaiban felforgatja. De ez a pillanat is elérkezett.

Mark kezét szorongatva rohantam a pódium elé, hogy odaérjek, mire ő is beér. Nem volt sok időnk, tekintve, hogy nem volt levezető kör a pálya hosszúsága miatt. Nagy nehezen előreverekedtük magunkat a szerelők között és pont akkor érkeztünk meg a kordonhoz, amikor visszatette a helyére a kormányt. Lekapta a sisakot és felénk igyekezett.

- Csak neked nyertem- állt meg előttem és kaptam egy puszit.

- Ezen változtatsz azonnal, mikor megtudod a legnagyobb híremet- húztam közelebb magamhoz és megcsókoltam millió kamera és ember előtt.

- Ezek után nem tudom, hogy mit is higgyek- vigyorgott rám. – Mi az a hír?

- Kisbabánk lesz- mosolyogtam rá.

Egy pillanatra lefagyott, de mielőtt reagálhatott volna a dologra, elrángatták mérlegelni…

Kísért a múlt - 62. rész

Goof, nem kell könyörögni az új részért, már itt is van. :) Sebi első versenye... nem lett annyira kifejtős a dolog, de már előre koncentrálok, mert a történet vége nagyon közel van és ki akarom taposni az utat a nagy bumm előtt. :) Még nem tettem fel Dorothy kéréseit, annyit tudok mondani, hogy már nekikezdtem a dolognak, nem felejtettem el. :) Puszi!

----------------------------------------------------------------

Kedden 11 órakor már az Amerikai Egyesült Államokban voltunk, méghozzá a repülőtéren, és vártuk a Németországból jövő gépet. Vagyis, hogy pontosítsam a dolgot, a gép New Yorkban szállt le és onnan jön Indianapolisba. Kimi mellettem ücsörgött, és ha felénk tévedt esetleg egy-egy Forma-1 rajongó, akkor autogramot is osztott.

- Rami rólad faggatott egy e-mailben- jegyezte meg hirtelen, mire felé fordultam. – Ő is hallott rólad és Smedley-ről.

- Mit feleltél neki?- kérdeztem vissza.

- Közöltem vele, hogy ne legyen ennyire kíváncsi és majd megtudja a dolgot, mikor hazamegyek- mosolygott rám.

- Akkor most fúrja az oldalát a kíváncsiság- nevettem. – Imádom, hogy végre én is becsaphatom a sajtót.

- Addig én is elnézem, amíg nem tehetem nyilvánossá azt, ami közöttünk van- simogatta meg a combom.

- Nem is fog tovább tartani- mosolyogtam rá.

Végül fél 12-kor bemondták, hogy megérkezett a gép, így Kimster-t magára hagyva mentem a kapuhoz, ahonnan várni lehetett az unokaöcsémet. Egy fiatal lánnyal az oldalán egészben lépdelt felém. Mint kiderült, a lány is német volt és az édesapjához jött nyaralni, így végig együtt utaztak.

Fabiant bemutattam Kiminek, majd elindultunk a szálloda felé, szerencsére ugyanaz volt, mint a BMW pihenőhelye. Így nem nagyon kell majd magyarázkodnunk, ha Fabian ide-oda mászkál majd a szobák között, esetleg ha mi megyünk át egymáshoz. Mióta a Ferrari munkatársa lettem, azóta erre is nagyon figyelnek.

- Szia, Rob!- mosolyogtam a férfire a szálloda előterében.

- Sziasztok!- lépett mellénk. Kezet fogott a fiúkkal, majd engem megölelt és kicsit tovább tartott a karjaiban. – Van a közelben néhány fotós és újságíró.

- Te ezt komolyan élvezed, ugye?- kérdezte Kimi.

- Végre nemcsak ti vagytok középpontban, hanem beszélnek rólam is- vigyorgott a mérnök.

- Enyje, Rob- jelent meg mellettünk Evangeline. – Szia, Fabian!

- Szia, Angel!- mosolygott a srác és megölelte a lányt. – Hol van Sebastian?

- Éppen tárgyal- nézett rá a lány. – De te gyere, lepakoljuk a csomagod, utána pedig mennünk kell, mert szerveztem mára néhány programot.

- Sziasztok!- intett nekünk Fabi, majd a lánnyal tartott.

- Rob, nekem mennem kell, még össze kell tennem Kimi napirendjét- néztem a férfire.

- Nekem meg edzésem lesz- fintorgott az említett.

- Akkor találkozunk a konditeremben- hagyott minket magunkra az angol.

*****

Egész hétvégén oda-vissza futkostam a Ferrari és a BMW között. Nem tehettem nagyon mást, hiszen Kimi mellett volt a helyem, de nem tudtam mit tenni az ellen, hogy a szívem húzott Sebihez, hiszen ez volt élete első futama, amire mindig is vágyott. És eléggé régóta voltam mellette ahhoz, hogy tudjam, mit jelent ez neki.

Az első szabadedzésen 33, vagyis a legtöbb megtett körrel Seb a 4. lett, 0.097 ezreddel Kimi előtt és 0.241 ezreddel Hamilton mögött. Boldogan öleltem őt magamhoz és nagyon pozitív volt, mikor délben együtt ebédeltünk. Fabian is teljesen fel volt pörögve, nagyon örült annak, hogy a bátyja elért ide és ő is itt lehetett.

Délután, a második szabadedzés már nem sikerült ennyire fényesen, Sebi a 11. helyet kaparintotta meg 0.015 ezreddel Button mögött és 0.046 ezreddel Webber előtt, aminek én személy szerint nagyon örültem. Nem volt a szívem csücske az ausztrál. Kimi most negyedik lett, de azt mondta, hogy nem hiszi, hogy ez lenne a visszatérés helyszíne.

Este együtt vacsoráztunk a szállodában. Sebastian végig fülig érő mosollyal ült, semmivel nem lehetett letörölni az arcáról a boldogságot, ami minket is feldobott. Még az sem tudta elrontani a kedvünket, hogy megjelent Shawn. Evangeline azt mondta, hogy beszélt Kimi ügyvédjével, aki intézi az ő válását is, és ha szüksége van rá, azonnal kérhet bárhol a világon távolságtartási végzést.

Másnap reggel nagyobb izgalommal keltünk fel, hiszen eljött az időmérő edzés napja. Délelőtt ott volt még egy edzés, ami megadta a végső löketet a kicsi Vettelnek, mivel a második helyen végzett, és nem volt 2 tized másodperc sem a hátránya. Kimi a 6. lett, de egy ideje már nem arra figyelt, hogy ő hová jut, hanem hogy Sebinek hogy sikerül a hétvégéje.

Az időmérő edzés előtt Kimi kapott néhány forró csókot, majd átfutottam a BMW-hez, megölelgettem, biztattam, mert tudtam, hogy ez mennyire sokat jelent neki. Alig mentem vissza a Ferrari területére, meg is kezdődött az időmérő első szakasza. Az idő lejártának a végén megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Kimi a 6., Sebi a 4. legjobb idővel jutott tovább.

Volt egy pillanatnyi időm megnyugodni, hogy utána ismételten végigtoporogjam az elkövetkezendő perceket. A szívem két ember felé húzott, mindent megadtam volna, hogy lássam őket boldogan mosolyogni. Ezért szurkoltam nekik, néhányan érdekesen néztek rám a csapattagok közül is. De megint megkönnyebbülhettem, hiszen szerelmem a 3., unokaöcsém a 8. helyen lépett tovább.

Utána jöhetett az utolsó néhány pillanat, amiben úgy éreztem, hogy a falra mászok, annyira ideges voltam. Végül Mark volt az, aki mellém lépett, átölelte a vállam és egy kicsit megnyugtatott a jelenléte mellettem. Örültem, hogy van valaki, aki figyel rám, mert a csapatban nem nagyon akartam felsóhajtani.

A végén elégedetten öleltem meg a férfit, akivel együtt indultunk hátra, ahol a fiúk gyülekeztek. Kimi a 4. helyen végzett, Rob remek irányításának köszönhetően, Felipe volt előtte. Sebastian a 7. helyen végzett, aminek nagyon örültem. Mire odaértünk a Parc Ferméhez, Angel éppen elengedte Sebit, így én ugorhattam a nyakába.

- Velem mi lesz?- kérdezte Kimi, mikor még mindig Seb nyakában csüngtem.

- Te vagy a legügyesebb- súgtam Sebinek, majd adtam neki egy puszit és végre elengedtem. - Te is jó voltál- mentem oda a drágámhoz, majd adtam neki két puszit.

Négyen, együtt mentünk el a sajtó elé, majd Evangeline-nel fél szemünket a fiúkon tartva kitárgyaltuk az egész edzést. Mindketten megállapítottuk, hogy jobb lett volna, ha együtt nézzük, mert mindkettőnknek hiányzott a másik jelenléte a túléléshez. Jól szórakoztunk és mivel ennyire szép napunk volt, korábban kiszabadítottuk a fiúkat a média fogságából.

Másnap reggel, mikor kiértünk a pályára, alig léptünk be, megjelent mellettünk Chris Dyer és minden szó nélkül magával vitte a finnemet. Egyedül maradtam, de nem sokáig, mert megjelent mellettem Fabian, akin egy BMW-s póló volt, ami leért a térdéig, de nem zavarta őt a dolog.

Nem tudtunk másról beszélni, csak arról, hogy mi is lesz a futamon, hogy fog majd sikerülni Sebinek. Örültem neki, hogy mellettem volt az unokaöcsém és ő is itt lehetett, mikor a bátyja egy ilyen fontos lépéshez érkezett el az életében. Látszott rajta, hogy neki is sokat jelent, hogy magunkkal hoztuk őt.

A nap szinte elrepült mellettem, amennyi szabad percem volt, azt kivételesen Sebastiannak szenteltem, hogy megnyugtassam a nagy futam előtt. Szüksége volt arra, hogy mellette legyünk és támogassuk. És a legnagyobb löketet az adta neki, hogy alig 10 perccel a rajt előtt én rohantam hozzá a telefonommal: Heike kereste, hogy beszéljen vele.

A futamot egy darabig Mark mellett állva néztem, adogattam neki a panelokat, amiket a táblára tett, hogy kitegye Kiminek az állást. A kerékcserék után rápillantottam Robra, aki nagyon figyelt a munkájára, így nem zavartam én sem. Közben pedig Evát nyugtattam végig telefonon, még mielőtt a falra mászik, annyira izgult Sebiért.

A végén Seb a 8., vagyis utolsó pontszerző helyen futott be, ami nagyon nagy teljesítmény volt. Egy röpke ölelésre és gratulációra odakeveredtem Rob mellé, mivel Felipe 3. lett, majd utána mentem, hogy felkutassam Kimit. Nem kellett sokáig keresgélnem, a boldog Sebastian Vettel mellett meg is találtam.

Mindkettőt átöleltem és gratuláltam nekik, majd még mielőtt Evangeline birtokba vette volna az ifjú pilótát, a kezébe nyomtam a telefonomat, mivel Heike ismételten telefonált. Láttam a szemében, hogy mennyire jól esik neki az, hogy Heike félre tudja tenni a rosszérzéseket és tud örülni a kisfia örömének.

- Fabi, ne tűnj el!- fogtam meg a kezét, mikor elindultunk, hogy a fiúk nyilatkozzanak a sajtónak.

- Nem fogok eltűnni- ígérte, de azért nem engedte el a kezem.

Velem és Kimivel jött vissza a szállodába és velünk töltötte az elkövetkezendő 24 órát. Pontosan tudtam, hogy Seb és Angel valószínűleg ünnepelni akarnak, így levettem a vállukról azt a terhet, hogy Fabian bezavarjon. Persze, nem volt felesleges személy, de a fiatalok megérdemeltek egy kis magánéletet. És együtt indultunk Európa felé hétfőn délelőtt.

- Én vagyok a legfiatalabb pontszerző- motyogta maga elé Sebastian már az Atlanti-óceán felett repülve.

- Pontosan, nagyfiú- borzoltam össze a haját.

- Innen egyenes út vezet egy szerződéshez meg egy vb-címhez- nézett rá Fabian.

- Nem biztos, Fabi…- kezdte Evangeline, de Kimi leintette.

- Csajszi, kivételesen azt kell mondanom, hogy igaza van a kissrácnak. Tudod egyáltalán, hogy milyen mesék terjengenek a pasidról?- húzta fel a szemöldökét Kimi.

- Mesék? Róla?- kérdeztük a lánnyal egyszerre és unokaöcsémre mutattunk.

- Igen, róla. Mindenki tudja, hogy Michael segítette gyerekként. És mindenki tudja, hogy hiába fiatal, nem véletlenül van ott, ahol van. Az pedig, amit a futamon mutatott, hidd el nekem, mindenki észrevette. Ha egy csapatfőnöknek van esze, akkor azon gondolkozik, hogy miként is csábítsa magához. Benne van az, ami egy mai világbajnoki címhez kell.

- És mik az esélyek?- kérdeztem hozzábújva a finnhez.

- Az esélyek? Kevesebb, mint 5 év, ha jó autót kap. De kérek valamit- fordult oda Sebhez.

- Mit kérsz?- pillantott fel, mert eddig Eva arcát tanulmányozta.

- Csak olyan szerződést írj alá, aminél tudod, hogy van esélyed a győzelemre, mert különben nincs értelme a dolognak.

- Megígérem- bólintott rá a dologra Sebi.

Kísért a múlt - 61. rész

Pénteken reggel szembetaláltam magam egy morcos Sebivel a szálloda előcsarnokában. Kérdőre lettem vonva azért, mert szó nélkül aláírtam a Ferrarihoz. Gyorsan kiderült az is, hogy nem az elígérkezésem zavarja, hanem az, hogy nem beszéltem meg vele előtte. Bevallottam neki, hogy igaza van, tényleg nem volt szép dolog tőlem. De megbocsátott nekem és ez volt a lényeg.

A napom kinn, a pályán eléggé szorosan indult. Alig léptem be a vörösök területére, a kezembe lett nyomva egy csomó papír meg telefonszám és egyebek. Ki lett adva, rendszerezzem és állítsam össze Kimi napirendjét. Mivel nem volt irodám, fogtam magam és elindultam a pletykát erősíteni.

- Szia!- vigyorgott Rob és beengedett a felségterületére. – Mi szél hozott ide?

- Szükségem lenne az asztalodnak arra a kis területére- mutattam oda, ami üres volt.

- Tiéd- biccentett mosolyogva.

Lepakoltam, majd mindketten belesüppedtünk a munkába. Én azért nem voltam teljesen a papírokba bújva, mert telefonálnom is kellett. De ezeket a telefonokat összeírtam, majd annyi időre kimentem a folyosóra, mert láttam, hogy Rob komolyan a munkájára koncentrál. Majdnem fél órámba telt az a 4 telefon, végül kettőre nemet mondtam.

Fél 10-kor elégedetten dőltem hátra a széken. Kimi tökéletesen ki fogja tölteni a kötelező sajtóidejét a hétvégén, valamint vasárnap, a futam után eljön velem egy gyermekotthonba és ott töltünk néhány órát, ami még jobban emeli a PR értékét. Tudtam, hogy erre nem fog nemet mondani nekem és a csapat meg örülhet.

Rob utánam pár perccel végzett. Összeszedtük a papírjainkat, majd átölelte a derekamat és így mentünk ki a büfébe, ahol a két pilóta megtalálható volt. Persze, amint megjelentünk, minden szem ránk szegeződött. Kimi tekintetét kerestem és szinte azonnal megtaláltam. Boldogan csillogtak a szemei és láttam, hogy majdnem felnevet a kialakult helyzeten.

- Édes, nekem mennem kell- nézett rám Rob.

- Tudom- játszottam meg a szomorút. – Sok sikert nektek!

- Meglesz- vigyorgott. Kaptam még két puszit, majd ő ment Felipéhez és pedig Kimihez.

- Mi volt az előbbi?- kérdezte, miközben odatoltam elé a papíromat.

- Csak biztosítom a pletykákat- mosolyodtam el.

*****

Mire vasárnap elértük a futam idejét, mindenki tudta, hogy Rob Smedley legújabb barátnője Zoé Michels, Sebastian Vettel unokatestvére. Persze, akik tudták, hogy mi is van közöttünk, azok jókat nevettek a dolgon, ahogy mi magunk is. Főleg, hogy Robot bátyónak hívtam, amikor nem volt a közelben senki.

A futamot nem akarom részletezni. Mert nincs mit mondanom. Attól a pillanattól kezdve, hogy a 26. körben Robert hatalmas balesetet szenvedett, a leintésig benn voltam az orvosi központban Evangeline és Sebastian mellett. Úgy szóltak, hogy vége a futamnak és Kimi az 5. helyen ért célba. Amikor meglátott az első kérdése Robert volt, de megnyugtattam, hogy nincs nagy baja.

5 óra elmúlt, mikor kiszabadultunk a pályáról, 6 körül értünk a gyermekotthonba és 8-ig ott is voltunk. A kicsik odavoltak Kimiért. Még a mesét is ő mondta nekik. Valamiért nem lepett meg, hogy nem aludt el senki. Én sem aludtam volna, ha egy ilyen nagy ember mond nekem kiskoromban mesét. Este ugrattam is vele, hogy mondhatna nekem valami mesét.

Másnap reggel arra ébredtem, hogy a telefonom csörög. Mérgesen nyomtam ki és azon elmélkedtem, hogy mikor kapcsolhattam vissza az ébresztőórát, mert tudtam, hogy kinyomtam. Aludni akartam egy kicsit végre. De közben ráébredtem, hogy a szám, ami megszólalt, az a csengőhangom. Hirtelen felültem és megnyomtam a visszahívás gombot.

- Azt hittem, hogy éppen büntiben vagyok- hallottam meg Sebi hangját a túloldalon.

- Bocsi, azt hittem, az ébresztő- szabadkoztam, mialatt visszadőltem, Kimi mellkasát használva párnaként. – Mi olyan fontos reggel 9-kor?

- Ti is holnap értek át Amerikába, ugye?- kérdezte izgatottan.

- Igen, de ti is, nem?- kérdeztem vissza. Nem értettem, mire akar kilyukadni.

- Nem, mi megyünk ma. Robert nem tud versenyezni Indianapolisban- tette hozzá.

- Úristeeeeeeeeeen!- sikítottam fel és kipattantam az ágyból. – Ugye, te leszel?

- Igen, én leszek- erősítette meg a gyanúm. – El sem hiszem a dolgot.

- Én sem, Seb. Gratulálok!- mondtam elérzékenyülve.

- Fabian is holnap jön. Ki…?

- Persze, hogy elhozzuk- szakítottam félbe. – Te csak koncentrálj a feladatodra! És szólj haza, hogy javuljon egy kicsit a hadi helyzet.

- Már megvolt. De anya nem beszél velem- tette hozzá kissé szomorúan.

- Majd javul a helyzet- biztattam. – De ha lehet, most kapd össze magad, mert nincs időd szomorkodni- mosolyodtam el.

- Igazad van- hallottam a hangján, hogy vidámabb. – Megyek pakolni. Találkozunk holnap este!

- Rendben, csókoltatom Evangeline-t is. Szia!

- Szia!- köszönt el ő is, majd letettük a telefont.

- Mi történt, hogy ekkora az öröm?- lépett mellém Kimi és magához ölelt.

- Képzeld, Robert nem versenyezhet Indy-ben- meséltem lelkesen, mire Kimi felhúzta a szemöldökét. Nem voltam kárörvendő, de ennek örültem. – Sebastiant ültetik a helyére erre az egy futamra.

- Akkor ennek örülsz te annyira- puszilt bele a hajamba. – És kit hozunk hová?

- Holnap, egy órával utánunk megérkezik Fabian is. Az egész nyári szünetben visszük magunkkal. És holnap a miénk- pillantottam az arcára.

- Ő lesz a gyakorló gyerekünk, hogy tudjuk, mire számítsunk, mikorra a közös babáink felnőnek- mosolygott rám szeretetteljesen.

- Rendben, tetszik az ötlet- bújtam a karjai közé.

Akkor még egyikőnk sem sejtette, hogy milyen pokoli jövő vár ránk…

Kísért a múlt - 60. rész

Sziasztok! Még mielőtt olvasni kezdtek szeretném jelezni, hogy Rob Smedley karaktere ooc karakter lesz a ficben. Nem tudom, ki mennyire van tisztában vele, de Rob nős, a felesége Lucy, van két fiuk, Frankie és Felix, valamint 2007-ben elvesztették a kislányukat, Minnie-t. :( Nálam Smedley nőtlen (még...). :) Jó olvasást!

--------------------------------------------------------------

Kanada szép. Kanada jó hely. Örülök, hogy Kanadában lehetek. Szuper, mert Montrealban vagyunk. A fenét. Kanada pocsék hely, mert a BMW és a Ferrari nincs egy hotelben. És még az sincs, hogy átmehetnék hozzá titokban, mert mindenki rá van kattanva arra, hogy megcsalja Jennit.

Mérgesen mászkáltam a paddockban, hátha látom a páromat legalább egy fél pillanatra, de úgy tűnt, erről le kell mondanom, ami mérgessé tett. Kedd délelőtt érkeztünk meg és most csütörtök délután volt. Azóta kétszer beszéltem vele telefonon és még búcsúcsókot sem kaptam. A múlt hét emlékei kárpótolnak kicsit, de nem eléggé.

Egyre gyakrabban tévedtem a vörösök felségterülete felé, de nem tehettem semmit, mert akárhányszor elindultam volna az ajtó felé, volt valaki, aki miatt nem mehettem be. Ez leggyakrabban valamelyik riporter, fotós vagy kamerás. Mind éhesen várta, hogy mi is lesz a dolog vége, mert rájöttek, hogy én voltam a monacói idegen.

- Csak nem rám vár a kisasszony?- ölelte át a vállam hirtelen egy férfi.

- De, pont rád vártam- mosolyogtam fel a barna, kék szemű férfire.

- Mindenki utánad koslat, így be sem jutsz hozzánk, igaz?- indultunk meg a bejárat felé.

- Élesen látod a dolgokat- bólintottam rá a dologra.

- Bár, ha belegondolok, nekem jó, hogy Kimi kicsit szét van esve- merengett el, mielőtt beléptünk.

- Rob, ne akard, hogy a fejedet vegyem- böktem meg az oldalát.

- Nem akarom- vigyorgott rám. – De nekem Felipe érdekeit kell figyelembe vennem.

- Meg a saját érdekeidet- pillantottam lejjebbi tájakra utalásképpen.

- Értem, értem- tolt be az ajtón. – Vedd úgy, hogy meg sem szólaltam.

- Rendben- vigyorogtam.

Mindenki minket bámult. Némelyekben csak az a kérdés fogalmazódott meg, hogy mit keres az egyik vetélytárs tesztpilótájának a rokona a Ferrarinál. Másokban már inkább az a kérdés merült fel, hogy mi történt, Rob Smedley beújított csajok terén? És én ezeket honnan tudtam? Mindent elmondott a tekintetük.

- Nem viszel neki valami ebédet? Mert ma még nem evett- pillantott rám a mérnök, majd végignézett a választékon.

- Kérnék 2 adag lasagne-t- néztem a lányra, aki felpillantott a mellettem álló piros pólós emberkére, aki engedélyezte, hogy kiszolgáljon.

- Gyere, menjünk az irodámba!- ölelte át a derekam, mikor megkaptam az ételt.

- Remélem, tudod, hogy aláírtad a végrendeletedet- simultam hozzá. – Kimi meg fog nyúzni.

- Ugyan már- legyintett vigyorogva. – Örüljön, hogy behoztalak hozzá.

Nem tudtam mit mondani neki, csak nevetve megráztam a fejem. Az előbbi kis alakításunk után biztos, hogy mindenki arról fog pletykálni, hogy Smedley becsajozott. És most ezért kerülök majd középpontba. Ami annyiban jó, hogy nem fogják emiatt Kimster vérét szívni. Mert ezt a jó szokásukat nem felejtik el, az biztos.

Hátra mentünk az irodákhoz és abba vezetett be, ahová a neve ki volt írva. Meglepve pillantottam rá, azt hittem, hogy Kimihez visz. Ez nem így történt, mert leültetett az egyik székre, ami az asztal előtt volt, majd ő helyet foglalt a másikon. Nem tudtam mire vélni a dolgokat, így kérdőn pillantottam rá.

- Csak van egy ötletem- kezdett el kutakodni az egyik mappájában. – Mit szólnál hozzá, ha rábeszélném Todt-ot, hogy vegyünk fel téged, mint asszisztens? Mondjuk, akkor muszáj lesz valami munkát is adnunk neked.

- Nincs bajom a munkával- húztam fel az orrom. – És beszélhetsz Todt-tal, de én most mennék.

- Rendben, gyere!- indult el előttem.

Mennünk kellett még a folyosón egy keveset, majd végre megláttam az egyik ajtó mellett a feliratot, ami hirdette, hogy a drágám szobája van ott. Kaptam egy puszit Robtól, majd ő magamra hagyott. Vettem egy nagy levegőt és bekopogtam. Fél pillanattal később Mark nyitotta ki az ajtót, majd meglepett pillantást vetve rám, beengedett.

- Zoé!- pattant fel a kanapéról Kimi. – Kicsim!- elvette a kezemben tartott ételt, majd magához húzott és megcsókolt.

- Hiányoztál- bújtam oda hozzá.

- Hogy jutottál be hozzánk?- ültünk le az ágyára és ő nekifogott az ebédnek.

- Rob segített bejönni. Ne lepjen meg, ha azt hallod, hogy együtt vagyunk, mert mindenki arra következett odakinn- húztam el a szám.

- Akkor majd nyíltan utálom Robot, mert elveszi a nőt, akit szeretek- mosolygott rám. – Majd megköszönöm a dolgot. De most nem érek rá.

- Persze-persze, értem én- feküdtem végig az ágyán. – Megterhelő a rajongóid szeretete.

- Nem, inkább az, ha úgy bálványoznak, mint az isteneket- simogatta meg az arcom.

- Nem sokat tévednek- néztem végig rajta. – Az ágyban isten vagy!

- Jó ezt tudni- vigyorgott rám, majd letette a tőlem kapott ebédet és mellém feküdt. – Akkor már tudom, hogy mivel foglalom el magam.

- Sajnálom, Kimi, arra nincs idő- böktem a fejemmel az ajtó felé, ahol szinte azonnal kopogtak.

- Várnak az autogramosztásnál- közölte Mark, mire kedvesem adott egy puszit a számra, majd magamra hagyott.

Én sem voltam sokáig tétlen, visszamentem egy kicsit Smedley-hez, hogy az agyát lenullázzam. Látszott rajta, hogy a viccek, amiket egymásnak mondunk, szép lassan elveszik a kedvét a munkától. Alig egy órára volt szükségem, már ő is csak nevetett és egy papírra firkálgatott, de nem munka volt a dolog.

- Mit szólnál egy olyan álláshoz, mint az Evangeline-é?- tette fel a kérdést hirtelen.

- Szeretem a vicceidet, Rob- dobtam oda hozzá egy tollat, de elkapta.

- Ez most komoly. Már egyszer dolgoztál Eva helyett. Most itt lenne a lehetőség, hogy végigcsináld ugyanezt Kimi mellett- vigyorgott.

- Kimi mellett?- mosolyodtam el. – Bármikor.

- Akkor beszélek Jean-nal. Te meg menj és keresd meg a szőke hercegedet, mert kell a beleegyezése- terelgetett az ajtó felé.

- Gondolhattam volna, hogy az új hódolódnál vagy- lépett el az ajtó elől Kimi, mikor kinyitottuk. – Épp most akartam leellenőrizni a dolgot.

- Tudod, a pletykát fenn kell tartani- bólintott komolyan Rob, majd magunkra hagyott.

- Mit szólnál hozzá, ha kapnál egy új sajtófőnököt?- érdeklődtem Kimitől, miközben a szobája felé tartottunk.

- Nem szeretem, ha új emberek vesznek körbe, akik a magánéletemben turkálnak- ölelt át.

- És ha nem új ember lenne?- torpantam meg a folyosó kellős közepén.

- Attól függ, hogy ki- nézett rám. Egy percig ott álltunk. – Te? Komolyan? Hogy jutott eszedbe?

- Smedley- vágtam rá azonnal, mire Kims igen érdekes fejjel nézett rám. – Nincs közöttünk semmi, esélye sincs ellened. Csak jó fej, vicces és aranyos. Olyan érzés, mintha a bátyám lenne.

- Aki elintézi neked a munkádat- lépdelt felénk fütyörészve az emlegetett emberke. – Gyertek, csak egy aláírás kell Jean irodájában és akkor már holnap reggel tiéd a munka.

Nem tétováztunk sokat, mentünk a csapatfőnök irodájába, aki felém nyújtotta a szerződésemet. Igazából azonnal alá akartam írni, de Kimi kivette a kezemből, majd mikor visszaadta, rábökött egy részre. Ki volt kötve, hogy pilótákkal és mérnökökkel nem kezdhetek. Ekkor tettem le a tollat.

- Probléma van?- kérdezte a francia.

- Igen, ezzel a résszel- mutattam meg neki az említett dolgot.

- Nézd, Jean, én éppen válok- kezdett bele Kimi hirtelen. – Nem akarom nagy dobra verni a dolgot. Jelenleg mindenki azon csámcsog, hogy Zoé és Rob, de a valóságban Zoé az én barátnőm, ezért eléggé rosszul jönne ki a dolog, ha a szerződésében ez benne lenne.

- Akkor ezt a részt én magam húzom ki- vett elő egy tollat a férfi. Szépen áthúzta az összes mondatot a tiltásban, majd melléírta jegyzetként, hogy ő volt, aki javított. Utána újra elém tette a papírokat. – Így megegyezhetünk?

- Természetesen- mosolyogtam rá és aláírtam az összes példányt.

Kísért a múlt - 59. rész

Sziasztok! Meghoztam a legújabb részt. Láttam az újabb novellaötleteket, csütörtök magasságában tudom is hozni, de előtte tanulnom kell, mert szerdán lesz egy vizsgám. És bárki írhat még ötleteket akár a bejegyzéshez, akár a kommentbe. Most egy kicsit hosszabb rész lett, két szemszöggel, remélem, hogy kapok hozzá kommenteket. :)

----------------------------------------------------


(Seb szemszöge)

Kissé ideges voltam, mikor a taxiban ültünk és Evangeline szüleihez tartottunk. Nem féltem, de nem akarta, hogy rosszat gondoljanak rólam. Nem magam miatt, mert én megemésztettem volna valahogy, de nem tudom, hogy a kedvesem miként viselkedett volna. Elég sok megrázkódtatás érte mostanság.

- Itt vagyunk- mosolygott rám.

Egy barátságosnak kinéző kertes ház előtt álltunk meg. A barátságos, virágokkal teliültetett kertben az anyukája éppen rendezgette a palántáit. Az ajtó nyílására felkapta a fejét, majd mosolyogva indult meg felénk. Kifizettem a taxist, majd a csomagokkal indultam Eva után, aki már a kaput nyitotta.

- Édesem!- ölelte meg őt az anyukája, Angel pedig boldogan bújt a karjai közé.

- Elhoztam őt is, ahogy ígértem- lépett mellém. – Anya, ő az igazi. És most komolyan és örökké.

- Sebastian Vettel vagyok- nyújtottam a kezem a nő felé.

- Rachel Datworth- mosolygott rám. – Örülök, hogy eljöttél. És tegezz nyugodtan.

- Köszönöm!- mosolyogtam rá én is.

- Apa merre van?- nézett körbe szerelmem.

- Tárgyalása van 11-től, de azt ígérte, hogy kora délutánra végez. Estére egy kis grillezést terveztünk- mesélte Rachel, miközben elindultunk befelé.

- Az jó lesz nagyon. Mi lepakolunk meg pihenünk egy kicsit, jó?- nézett a mamájára, majd a karjaimba bújt.

- Menjetek csak- biccentett, én pedig elindultam, hogy megismerjem kedvesem szobáját.

*****

(Zoé szemszöge)

Csütörtök reggel a reptérre menet vettem néhány újságot, hogy tájékozódhassam, mi is a helyzet a nagyvilágban. A politikát gyorsan átugrottam, valamint a celebvilág sem nagyon fogott meg. Végül sikeresen kikötöttem a sportrészlegen, amit már sokkal nagyobb élvezettel lapozgattam.

Elolvastam azt is, hogy a legújabb angol kedvenc, Lewis mit nyilatkozott a szezonról és mit is gondol a világbajnoki címről. Leírta Kimit már most, így az újság rövid úton a kukában végezte. Sosem voltam előítéletes, de most kezdett nagyon elegem lenni az új felfedezettből.

Inkább felemeltem a fejem és az embereket kezdtem szemlélni. Megakadt a szemem egy családon, akik két kisgyerekkel voltak. A szívem nagyot dobbant és örömmel töltött el, hogy láthatok egy ilyen boldog családot. A szemeim előtt megjelent egy kép, ahol egy hatalmas ház udvarán Kimi kergeti a szőke hajú kisgyerekeinket.

Alig jutott eszembe ez a kép, már meg is jelent az emlegetett finnem. Farmer volt rajta, fehér pulcsi és fehér sapka. Egyből kiszúrt a tömegben és felém indult. Felkeltem az ülőhelyemről és türelmesen megvártam őt. Letette mellém a holmiját, majd az volt az első dolga, hogy forrón megcsókolt.

- Hiányoztál- mosolygott rám, mikor elengedett.

- Te is hiányoztál- öleltem át, hogy magam mellett tudhassam. – Menjünk innen, mielőtt megjelennek a fotósok.

Kézen fogott és együtt mentünk a kocsiig, ahol odaadtam neki a kulcsokat. Még emlékezett az útra a háztömbhöz, ahol megismertük egymást. Megálltunk az udvarban és még a garázsunkba is beálltunk. Utána Kimi csak állt az udvaron és nézte a hatalmas épületet. Nem tudtam, hogy mire is gondol éppen.

- Gyere, anya már nagyon vár téged- léptem mellé és összefűztem az ujjainkat.

- Nem mérgesek rám?- pillantott az arcomra.

- Elmeséltem nekik mindent és azt is elregéltem, hogy én miként gondolom a dolgot. Ők pedig belenyugodtak és szeretik pozitívan kezelni a helyzetet- adtam neki egy puszit.

Felsétáltunk az emeletre, ahol laktunk. Felérve éppen akkor lépett ki egy 16 körüli fiú abból a lakásból, ahol régebben Kimi lakott. Egy pillanatra megtorpant, végignézett rajtunk, majd megrázta a fejét, és gyorsan elment mellettünk. Jól szórakoztunk a zavart arckifejezésén, miközben kinyitottam az ajtót és beléptünk hozzánk.

- 6 évvel később csak még fessebb lettél- lépett Kimshez anya és átölelte. – Minden maradjon a régiben, tegeződünk és otthon vagy.

- Köszönöm- mosolygott rá párom és adott neki egy puszit.

- Csak ugyanazt tudom mondani- nyújtotta apa a kezét. – Persze, csak addig, amíg Zoé ki nem pakol innen téged megint.

- Nem szándékozom kitenni- léptem a férfi mögé és végigsimítottam a hátán. – Mikor kell Kanadába mennünk?- pillantottam az arcára.

- Csak a hétfő délelőtti géppel- adott egy csókot.

Az egész napunkat a szüleimmel négyesben töltöttük. Délután Kimivel elmentünk vásásrolni, majd együtt álltunk neki a vacsorának, mivel a szüleimet Smith-ék várták vacsorára, ők voltak a sorosak a baráti társaságban. Ez azt jelentette, hogy hatra odamennek és éjfélnél előbb nem jönnek haza.

Vacsora után beszélgettünk egy kicsit, vagyis inkább a Jégemberem mesélt nekem arról, hogy mi is történt konkrétan vele és a feleségével. Boldogan konstatáltam, hogy ők ketten tényleg el fognak válni, vagyis tényleg boldogok lehetünk együtt. Kimi 8 körül ment el zuhanyozni. Akkorra én már túl voltam a tisztálkodáson. Végül addig tettem-vettem, mígnem sikeresen eszembe jutott egy ötlet.

- Bemehetek egy pillanatra?- kopogtam az ajtón.

- Gyere csak- hallottam a férfi hangját, majd gyorsan be is surrantam a fürdőbe. – Itt maradt valami?

- Igen, a kedvenc hálóingem a szekrényben van- nyitottam ki az ajtót, de közben már a rajtam lévő köntöst vettem le magamról.

Nem számított arra, hogy én leszek az, aki kettőnk közül a türelmetlenebb és rávetem magam. Majdnem elhasalt, mikor meglátott meztelenül belépni a zuhanykabinba mellé. Azonnal ki akart menni vagy engem akart kitessékelni, de nem hagytam magam, tartottam az elhatározásomat.

- Zoé, kérlek! Már mondtam…

- Tudom- vágtam közbe és végigsimítottam a mellkasán. – De nekem nincs szükségem semmi tökéletességre. Minden tökéletes már akkor, ha velem vagy. És nem mondhatod, hogy egy tökéletes pillanatunk sem volt soha még a fürdőben.

- Szeretlek!- mondtam, majd megragadta a derekam és megcsókolt.

A kettőnk lendületétől a csempének dőltünk, de nem zavarta egyikünket sem. A csókjai elbódítottak és ahogy simogatott! Úgy éreztem, hogy a kezei mindenhol ott vannak, mindenhol érintenek és az a legfőbb célja, hogy engem kínozzon. Főleg akkor, mikor a legérzékenyebb pontomat simogatja.

Én sem fogtam vissza magam, ott érintettem, ahol csak értem. És egyre hangosabban ziháltam, éreztem, hogy nem bírom már sokáig. De ő is tisztában volt ezzel, mert hirtelen felhúzta a bal lábam a derekára, majd a következő pillanatban a nyakamat csókolva hatolt belém.

Hangosan felnyögtem, mikor a testemet újra a hatalmába kerítette a rég elfeledett érzés. Kimi csak csókolt engem és közben vad tempót diktált. Alig tudtam megkapaszkodni benne, a hátát többször végigszántottam a körmeimmel. A beteljesülés hirtelen és gyorsan utolért mindkettőnket. De nem hazudtoltuk meg a régi együttléteinket, ismételten hangosan szerettük egymást.

- Igazad volt- cirógatta végig a hátam, mikor már elzárta a csapot. – Ez így volt a tökéletes.

- És az esténk még csak most kezdődik- nyújtottam felé egy törölközőt, de a szemei már akkor sugallták számomra az éjszakánk kimenetelét.