2013. április 28., vasárnap

Love from the past



Sziasztok! Ha kissé későn is, de még ezen a hétvégén sikerült megszületnie ennek a résznek. Főleg Sebastian és Kaisa szemszögek vannak, remélem, tetszeni fog. :D Kis lépésekben haladunk, tudom, de nem is akarom elsietni. Igyekszem a folytatással, de semmit nem ígérek, kusza két hetem lesz. Jó olvasást!

36. rész

(Sebastian szemszög)
Ültem a gépen és egyszerűen nem értettem semmit. Főleg nem Kaisát és a viselkedését. Nem tudom, hogy mikor és mivel sértettem meg, de nagyon gyorsan ki kell találnom, mert padlóra tesz, hogy ennyire messze van tőlem, hogy nem beszél velem, még csak rám sem pillant. Reménykedtem egy darabig néhány lopott pillantásban, de semmi a világon. Úgy helyezkedett, hogy még véletlenül se láthassam őt.
De muszáj beszélnem vele. Ha csak én képzelek bele mindent a dolgokba, akkor vállalom, hogy hülyét csinálok magamból, de ha tényleg úgy vannak a dolgok, ahogy látom, akkor tudnia kell mindent. Mert szerintem az a baja, hogy nem egyedül jöttem. Nem lehet, hogy nem szól hozzám!
-Seba!- ült le velem szemben nagyon komoly arccal Kimi. – Mi a fene volt ez? Megmagyaráznád?
-Micsoda?- kérdeztem vissza, mint aki semmit nem sejt.
-Tudod te nagyon jól. Ne tegyél úgy, mintha sejtelmed sem lenne arról, hogy miről beszélek. Mit csináltál a lányommal?- hajolt felém.
-Semmit, de komolyan!- feleltem nyugodtan, amivel még önmagam s sikerült nagyon meglepni. – Valószínűleg nem tetszik neki, hogy Gwen is jön.
-Ha már említed… Mit keres itt ez a liba?- halkult el a hangja, hogy csak én halljam.
-Dietrich vette fel gyakornoknak. Hiába tiltakoztam, mellém osztotta be. Nem hitte el, hogy meg tudom oldani a dolgaimat magam is- sóhajtottam. – Már kértem Brittát, hogy valahogy intézzük el és kerüljön el a közelemből. Állítólag Ann hajlik rá, hogy neki segítsen. De akkor is csak Koreától passzolhatom el.
-Én emlékszek rosszul vagy azon az egyetlenegy Red Bullos partin, ahol ralisként részt vettem, ez a nőcske nyomult rád úgy, hogy Jasmine végig veled volt?- érdeklődött. A szemével közben Milát figyelte, akit Gwen „szórakoztatott”.
-A memóriád csalhatatlan- ráztam meg a fejem. – Nekem olyan érzésem van, hogy Kaisa már az első pillanattól érzi, hogy milyen ember is került a közelébe. És tudod, hogy ha a közelében vagyok, követeli a figyelmem- mosolyodtam el. – Évek óta ez van.
-Igaz- bólintott rá. El sem hittem, hogy tényleg elhiszi. Ha egyszer kiderül, hogy mi alakult ki bennem a lánya iránt, akkor biztos, hogy ki fog nyírni. Nem is tiltakoznék.
-Beszélek vele- keltem fel és indultam hátra, ahol a lány ült mindenkitől elszeparálódva. Volt egy hely mellette az ablak mellett és egy vele szemben. Habár látni akartam minden rezdülését, mellé ültem, mert így sokkal közelebb lehettem hozzá. És már azt is pozitívumként értékeltem, hogy nem küld el melegebb éghajlatra.

***

(Kaisa szemszög)
Sejtettem, hogy meg fog jelenni, hogy magyarázkodhasson nekem, de nem voltam kíváncsi rá. Semmit nem akartam tudni erről a szőke libáról, aki befurakodott az életünkbe és most leköti a szüleim figyelmét. Csak annyira vágytam, hogy szűnjön meg létezni. Kész, ennyivel nagyon is kibékülnék.
-Kaisa- érintette meg a kezem Seb. Tüntetőleg még több hangot adtam a zenére. – Kaisa- próbálkozott újra, de elfordultam, mutatva, hogy nem érdekel. – Kicsi lány- súgta a fülembe, miután kivette a fülhallgatót. Összerezzentem a hangjától.
-Mi van?- sziszegtem és dühösen kitéptem a kezéből a fülhallgatóm. – Nem tűnt fel, hogy nem érdekelsz?
-Kifejezetten nem kedvelem, de nagyfőnöki utasításra egész hétvégén velem kell lennie- hadarta és óvatosan maga felé fordította az arcom. – A nyomodba sem érhet- súgta csillogó szemekkel. Ha akartam volna, akkor sem tudtam volna elszakadni azoktól a kék szemektől.
-Szia!- robbant be a beszélgetésbe Miss. Tökéletes Szőkeség és helyet foglalt velem szemben. – Gwen vagyok.
Addig észre sem vettem, hogy Seb keze a combomon pihen, amíg el nem vette onnan és nem éreztem a hiányát. Ahogy ez a Gwen vagy kicsoda leült, elvette a kezét és az ölébe ejtette. Szidtam magamban rendesen ezt a betolakodó senkit, amiért itt mer lenni és meg meri szakítani a beszélgetésünket.
-Kaisa- vetettem oda foghegyről, de kezet nem voltam hajlandó fogni vele. Mellette elnézve láttam apa vigyorát és ahogy anyához fordul, hogy büszkén közölje vele, „Az én lányom.”.
-Arra gondoltam, hogy megismerhetnénk egymást- folytatta nyájas hangnemben.
-Aludni készültünk- közölte vele Sebastian. Már nem volt olyan kedves és vidám, mint amikor jöttek. – Bocsi!
-Nem gond- kelt fel, de láttam rajta, hogy nem tetszik neki a válasz, amit kapott. A helyére ment vissza, amit szerencsére már nem láttam.
-Kénytelen leszel engem is elviselni itt- pillantott rám Seb, majd minden szó nélkül nyomott egy puszit az arcomra.
-Tessék- nyújtottam felé a fülhallgató egyik felét.
-Beatles? Komolyan?- döbbent meg és fordult felém majdnem vigyorogva.
-Mostanában rákaptam- mert ha ezt hallgatom, olyan, mintha velem lennél, fejeztem be gondolatban.
-Örülök neki- helyezkedett el, majd rám pillantott.
Lentebb csúsztam az ülésben, a fejem pedig a vállára hajtottam. Ránk húzta a vékony plédet, ami ki volt készítve. Alatta megkereste a kezem és összekulcsolta az ujjainkat. Még nyomott egy puszit a homlokomra, majd becsukta a szemeit. Mellette meglepően könnyen sikerült eljutnom álomföldre.

***

(Mila szemszög)
Nem éppen volt kedvemre Szingapúr. Fülledt meleg volt, éjszaka is. Fordított életet éltünk, ami kissé megviselt. Kimi persze ajánlgatta, hogy ne menjek a pályára, de eszemben sem volt egy hotelszobában gubbasztani. Az sem érdekelt, ha kiderítik, hogy én vagyok a felesége. Büszke voltam erre és nem bujkáltam senki elől. De nem gondoltuk, hogy be kellene jelentenünk, hogy házasok vagyunk.
-Én azt a Gwent esküszöm, hogy válogatott kínzásokkal fogom kiiktatni- jelent meg nálam Kaisa. Eric külön részt biztosított Marionnak és nekem, hiszen a férjeink a csapat pilótái, mi pedig a sajtót képviseltük.
-Ki az a Gwen?- pillantott fel Marion.
-Az új szőke a Red Bullnál- válaszoltam.
-Aki folyton Sebastian nyomában van?- érdeklődött tovább. Egy bólintással feleltem. – Tegnap majdnem eltiltott a csapattól, csak mert egy rövid interjút akartam csinálni. Mondjuk utána hallottam, ahogy Britta helyre tette. Megértem, hogy nem kedveled- nézett a lányomra.
-Benn vagyok Sebnél, - kezdett a mesélésbe – Heikki éppen masszírozta, de maradhattam. Erre Miss. Tökély kopogás nélkül beront és fennhangon sápítozik valami koncertről. Meg hogy nem tud elmenni megnézni Katy Perry-t.
-Mekkora probléma- forgattam a szemem. – De ahhoz tényleg arc kell, hogy benyisson csak úgy. Még én sem megyek be Kimihez kopogás nélkül, pedig ezerszer mondta már.
-Heikki kidobta – húzta ki magát a lányom. – Bár lehet, hogy emiatt valaki balhézni fog.
-Zavarta a pilótát, Heikkinek igaza volt- rántottam meg a vállam. – Hidd el, Gwen hamarabb elkerül onnan, mint hinnénk.
-Remélem- sóhajtott fel. – Britta is utálja.
-Mert Britta egy értelmes nő- nevetett Marion. – Nekem mennem kell, még néhány esélylatolgatást be kell gyűjtenem az időmérő előtt.
-Sok sikert!- mondtuk egyszerre. Alig egy perc múlva már csak ketten voltunk.
-Min dolgozol? – ült le mellém nagylányom.
-Most semmin- fordítottam felé a gépemet. – Vélemény?
-Túl csillogó- húzta a száját. Egy finn esküvői ruhaszalon honlapján jártam éppen és kerestem a megfelelő ruhát.
-Kaptam tőlük időpontot. Még Austin előtt fogadnak minket- kacsintottam Kaisára.
-Örülök, hogy belekezdtél a szervezésbe- ölelt meg. – De egyedül nem lesz nehéz?
-Keresztanyád és nagyanyád kapott tőlem egy listát, hogy haladjunk.
-Melyik mamám?- pislogott rám nagy szemekkel.
-Paula- nevettem fel. – Anyának inkább csak egy meghívót küldök, mikor már minden kész. Nincs szükségem arra a nyűgre, amit az akarata miatt kellene elszenvednem.
-Így is, úgyis hiszti lesz a vége- húzta el a száját a lány.
-Nem baj. Inkább utána legyen bármi, mint most, szervezés közben. Én csak a kisebb rosszat választom.
-Megértem- bólintott. – Ez viszont nagyon szép- mutatott egy ruhára.
-Tényleg az- értettem egyet. – Ezt majd megpróbálom- írtam ki a modell nevét. – Menjünk, nézzük meg apádat!
-Benne vagyok!- kelt fel. Együtt indultunk el, hogy sok sikert kívánjunk életünk legfontosabb férfijának.

***

(Kaisa szemszög)
Vasárnap volt, futam napja, „ebédidő”. Benn ültem a Red Bullnál, és Sebastiannal fogyasztottuk a finom fogásokat. Apáékkal megegyezve ma itt nézhetem a futamot, hogy a leintés után néhány elengedett szerelővel mehessünk F1Rocks koncertre. Emiatt Seb igencsak furcsán méregetett engem.
-Mi a baj azzal, ha koncertre megyek?- érdeklődtem két falat között.
-Nem akarom, hogy bajod essen- fogta meg egy pillanatra a kezem. – Fontos vagy nekem.
-Te is nekem- pirultam el. Egy mosollyal elérte, hogy ne múljon ez a pír. – De ha a Beatles a mai napig teljes felállásban létezne és lehetőséged lenne koncertre menni, nem mennél el?
-Elmennék- biccentett. – De csak mert ők a non plus ultra. Azt sem tudom, kit akarsz meghallgatni.
-Oasis megvan?- incselkedtem. Tudtam, hogy jobban kedveli a régebbi dallamokat. Fintorral az arcán – ami a szemtelenségemnek szólt – bólintott. – Na, onnan az egyik tag van itt a saját bandájával. Minőségi zenét játszik, nagyon szeretem.
-Ha visszaértél a szállodába és lejelentkeztél a szülőknél, gyere azonnal hozzám, jó?- kérlelt nagy szemekkel. Aggódás csillogott a kék íriszekben.
-Rohanni fogok- súgtam halkan. Kezdtem érezni, hogy nagy bajok lesznek, ha mi ezt így folytatjuk, de nem tudtam elkerülni a csábítást.
-De Helmut!- hallottam meg a visító hangmagasságot, amitől a falra másztam.
-Mr. Marko, ha kérhetem- felelte az említett. Ekkor jelentek meg a látóterünkben.
-Látja, már megint itt van! Miért van több joga Sebastian mellett lenni?- mutogatott rám Gwen. Egy pillanatra minden arc felém fordult, de a legtöbben egy lemondó sóhaj után újra az étkezésre koncentráltak.
-Kaisa a csapat vendége, tehát eleve vannak előnyei- lépett mögém Helmut és a vállamra tette a kezét. – Sebastian és jómagam remek kapcsolatot ápolunk vele, személyes vendégünk, ezért megérdemli, hogy részt vehessen az életünkben. Ezt természetesen Mr. Huovinen is tudja, akinek a külön engedélyére van szükség, hogy valaki Sebastiannal tölthesse a perceket bizonyos esetekben. Ha azt mondja, hogy Kaisa benn volt a pilóta öltözőjében, amikor magát onnan kirakták a pilóta zavarásának indokával, akkor külön engedélye volt rá. És ami a legfontosabb: NEM zavarta a pilótát.
-Kicsit sem- szólt Seb, valószínűleg mentora pillantása elárulta, hogy neki kell folytatnia. – Ő pontosan tudja, hogyan is kell viselkedni egy pilóta társaságában. Már megbocsáss, Gwen, de te ezt alig néhány nap alatt ezerszer megszegted.
-Szóval, kisasszony, a panasza teljesen felesleges- takarta el előlünk a lányt Helmut. – És igen, mostantól az új munkakörében dolgozik. Ettől a másodperctől. Gyerünk!- intett a folyosó felé Dr. Marko.
-Végre- huppant le mellénk Britta.
-Jól értettem, hogy Miss. Csinibaba végre eltűnik a közelünkből?- faggattam azonnal.
-Ez vagy az ezredik gúnynév, amit ráragasztottál- jegyezte meg Seb.
-De mind illett rá- védett meg Britta. – Amúgy ment panaszkodni Christianhoz, csakhogy én már előbb jeleztem, hogy ha marad ez a lány, akkor bajok lehetnek a Seb teljesítményével. Tudom, túloztam- védekezett azonnal, mert kapott egy nagyon csúnya nézést a némettől, - de megérte, nem? Christian egyből Helmuthoz küldte, aki amint meghallotta a vádakat, beszélt velem, Heikkivel, meg a szerelőiddel is. És láss csodát, Gwen volt, Gwen nincs.
-Végre nyugalom- sóhajtott fel Sebastian, majd a pillantását rám függesztette. Csak egy mosolyt kapott, de a legőszintébb dolog volt, amit abban a pillanatban neki adhattam.

***

(Sebastian szemszög)
Nyertem és ezért a csapat bulizott. Néhány percre megjelentem, de tényleg csak minimális időre. Közben végig csak arra tudtam gondolni, hogy Kaisának ne legyen baja. Még úgy is, hogy ezerszer elmondtam a srácoknak, hogy mennyire vigyázzanak rá. Féltettem az én szépséges hercegnőmet, hiszen egy hatalmas bulin volt, ahol bármi megtörténhetett és ő olyan kis törékeny volt.
Egy pólóban és rövidnadrágban mászkáltam fel-alá a szobában. Az éjszaka kellős közepe volt, normál esetben ilyenkor már alszok, itt, Szingapúrban esetleg bulizok, de nem idegeskedek, ez biztos. Alig vártam, hogy végre megjelenjen nálam és láthassam, hogy egy haja szála sem görbült.
A kopogásra szinte azonnal az ajtóhoz ugrottam és szélesre tártam azt. Ott állt előttem hatalmas vigyorral az arcán, kipirultan, kócos hajjal… boldogan. Nem törődve senkivel és semmivel, a karjaimba vontam és behúztam a szobába magammal. El sem akartam engedni, annyira örültem, hogy itt van.
-Jól vagy?- toltam el végül magamtól, de a kezét nem engedtem el.
-Nagyon- lelkendezett. – Amúgy gratulálok! De a koncert meg egyszerűen leírhatatlan. Egyszer neked is át kell élni!
-Majd legközelebb- mosolyogtam rá. – Gyere, mesélj!
A hálóba mentünk, leültünk az ágy szélére és mesélt. Csak hallgattam a dallamos hangját, néztem a szájának a mozgását, a kezeit, ahogy mutogat. Kérdezés nélkül toltam elé a gépem, amikor felsóhajtott, hogy zene nélkül kevésbé élvezetesek a szavai. Majd halk dallamok mellett folytatta az élménybeszámolóját.
Mikor kifogyott a szavakból, csak néztük egymást. Végül becsukta a szemeit, végigterült az ágyon és dúdolni kezdett. Mellé telepedtem és lassan cirógattam az arcát, a karját. Nagy volt a kísértés, de ellenálltam. Nem akartam letámadni, amíg nem voltam a biztosabbnál is biztosabb magamban és benne. De ez is több volt a semminél.
Azért az energiáit leszívta a koncert. Néhány perc múlva a halk dúdolás is abbamaradt, csak az egyenletes szuszogását hallottam. Kikapcsoltam a laptopom, elpakoltam, majd leoltottam a villanyokat. A szobára sötétség telepedett. Odafeküdtem Kaisa mellé és óvatosan átöleltem. Egyből befészkelte magát a karjaimba és aludt tovább. Magunkra húztam a takarót és tudtam, hogy tökéletes éjszakám lesz, hiszen ez a csoda itt fekszik a karjaim között.

4 megjegyzés:

  1. szia ez isteni remélem végre seb lépni fog és össze jön kaisaval
    puszy

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    Fergeteges lett ez a rész. Kimi már sejt valamit, de még maga se tudja mit, ezért támad Sebre csak ilyen finoman.
    Kaisa tényleg apja lánya, elég durci tud lenni, ha akar. De csak sikerül kimagyaráznia a kis németnek a helyzetet. A hétvége folyamán nagy forrt köztük a levegő. Elcsattanhatott volna az első csók... De majd legközelebb. Kíváncsi vagyok mit sütsz ki ebből :)

    Várom a folytatást :)

    VálaszTörlés
  3. Szia!

    Ahhoz képest, hogy Kaisa teljesen elárulta magát az előző rész végén, csak Kiminek tűnt fel, hogy lehet valami Seb és a lánya között.
    Nem tudom, jó ötlet e összehozni őket, de kíváncsi vagyok mit hozol ki belőle. Kimi nem lesz elragadtatva, de majd Mila lenyugtatja. :P
    Kiki

    VálaszTörlés
  4. Szia!

    Bocsánat, hogy csak most jövök, de kicsit el voltam havazva az elmúlt napokban.
    A lényeg a lényeg, itt vagyok, és nagyon nagyon tetszett!!

    Én igazából már amikor Seb odament Kaisához, azt hittem meg fogja csókolni. Amúgy nem értem, hogy, hogy nem képes avval a kevés kis szőke agyával felfogni (mondom én, aki szintén az...), hogy Kaisának tetszik. Mert oké, hogy azt észreveszi, hogy mindig zavarja, ha idegesítő, nyomulós picsa kerül Seb környezetébe, és már az is nagy dolog, hogy azt realizálja, hogy Kaisa követeli a figyelmét, ha a közelében van, de könyörgöm, kapcsolja már össze a dolgokat!!

    Amúgy nagyon aranyos, ahogy a lányért aggódik :) Kíváncsi vagyok, holnap ébredésnél előadnak-e valamit, mert gondolom éjszaka nem tartják meg a fél centi távolságot. :) És arra is kíváncsi vagyok Kimi mit fog reagálni, mikor rájön, hogy Kaisa nem a saját szobájában, hanem a német ágyában töltötte az éjszakát :P

    Nagyon várom a folytatást! És ha egy kis időd van, kérlek nézz be hozzám. Tudom, te nem nagyon szoktad kirakni a ilyeneket, de azért vár egy kis meglepi :)

    Puszi
    Dorcsa

    VálaszTörlés