Happy Birthday!

Sziasztok! Ezt is megértük, a blog ma 3 éves. :D Így itt egy kis különlegesség nektek! Folytatás jövő hét elején. ;)

 

2013. március 15., péntek

A Formula-1 2007-es világbajnoka, Kimi Räikkönen helyi idő szerint este 10 órakor döntött úgy, hogy ideje lesz aludnia, hiszen a szezon már elkezdődött, neki pedig másnap ismételten autóba kell ülnie. Vett egy gyors zuhanyt, majd alsónadrágban és egy pólóban helyezkedett el a már olyan jól ismert szállodai ágyak egyikén. Az életének nagy részét hasonló szobákban, hasonló körülmények között, hasonló események mellett töltötte el. Mégsem bánta, hiszen azt tehette, amit szeret.

Kinyúlt az éjjeliszekrény mellé, majd lekapcsolta a kislámpát is. Teljes sötétség borult a szobára. A csendben csak az egyenletes szuszogását lehetett hallani. Lehunyta a szemeit és hagyta a testének, hogy pihenjen. Percek alatt álomba merült… egy furcsa, ijesztő, mégis felettébb érdekes álomba.

„Egy hatalmas szobában álltam. A falfestés olyan hatást keltett, mintha kinn lettem volna a szabad ég alatt egy napos, csodaszép tavaszi napon. Mégis, tudtam, hogy lehetetlen, mert ott nem lett volna egymás mellett 9 ajtó. Pontosan kilenc, amit nem értettem. Ki és mit akarhat ebben az álomban tőlem? Miért kreál ilyet egyáltalán az elmém?

Az első ajtó kissé nyikorogva nyílt ki. Egy csodaszép, szőke lány lépett ki rajta, zöld szemeit egyenesen rám függesztette. Egy sötétkék ruha volt rajta, ami még világosabbá tette a bőrét. Közelebb sétált, de megállt tőlem nagyjából 20 méterre. Csak nézett rám az ajkain egy hamis mosollyal.

-Szia, Kimi!- köszöntött csilingelő hangon.

-Ki vagy?- kérdeztem vissza kissé modortalanul. Honnan tudja a nevem? Miért néz rám úgy, mintha főnyeremény lennék?

-A nevem Hannah. A párod vagyok- lépett hozzám közelebb.

-Mi? A párom? Nem, az lehetetlen- ráztam meg a fejem. – Tudnom KELL, hogy ki az a nő, akivel együtt élek és nem te vagy.

-Nyugodj meg!- lépett még közelebb, de most én is hátráltam. – Az életed része vagyok. 2010-ben háromszoros világbajnokként vonultál vissza. Van egy ikerpárunk, Matias és Petra, valamint még egy fiunk, Artuu. Sosem vettél el a rossz tapasztalatok miatt, de egy biztos kapcsolat áll a hátunk mögött.

-Én nem ismerlek, Hannah- mondtam neki kétségbeesetten.

-Nem ismerhetsz- ért elém és a kezét az arcomra simította. – Ebben a világban nem.

-Nem értek semmit- pislogtam. Tudni akartam, ki ő. Tudni akartam, ha szeretem. Ennyi a minimum. – Miért nem emlékszem?

Választ nem kaptam, de óvatosan az ölelésébe vont. Egy ismerős ölelés volt ez, olyan, amilyenre mindenki vágyik. Körbevont, bekebelezett, elzárt minden rosszat, megnyugtatott, boldoggá tett. Éreztem már ilyet és ezért még jobban zavart és bosszantott, hogy nem emlékeztem Hannah-ra.

-Szia, Kims! – szakított ki egy mélyebb hang az ölelésből.

Megperdültem a tengelyem körül, de Hannah-t nem engedtem el. Egy barna hajú, kék szemű , vékony, magas és csinos nő állt a második ajtó előtt. Ismerős volt annyira, mint Hannah az elején, de mégsem.

-Szia!- köszöntem vissza tanulva az előbbi butaságomból. – Ismerjük egymást?

-Anabell vagyok, a feleséged- indult el felém.

Hirtelen kaptam a fejem a mellettem álló szőke nőre, de rendíthetetlenül mosolygott. Már nem értettem semmit, annyira sem, mint előtte. Hiszen az egyik lány azt állítja, hogy az élettársam és van 3 gyerekünk, majd jön egy másik, aki a feleségemnek tartja magát. Dönteni nem tudtam, hogy kinek lehet igaza, mert mindketten pont olyanok voltak, mint az én nőideálom.

-Nem lehetsz a feleségem. Hannah a párom és gyerekeink vannak- tiltakoztam. – Sosem tennék ilyet.

-Nem is tettél- csatlakozott egy harmadik, szintén női hang. Megváltozott a környezetem is. Már egy kellemes, modern nappaliban voltunk, 3 falon helyezkedtek el az ajtók, és minden falon egy-egy nyitva volt. Mind Hannah, mind Bell ott volt körülöttem. A kanapén pedig egy szőke hajú, talán 20 éves lány lehetett. – Szia, Kimi! Nem, nem ismersz, de én abból a világból jövök, ahonnan te.

-Miért jön elő egyre több nő? És miért van az, hogy mindketten ismeretlenek számomra, mégis ismerősek?- faggattam a lányt. – És ha én nem ismerlek, elárulnád nekem, hogy ki vagy?

-Monshe vagyok- mosolygott rám. – Ők pedig a párhuzamosan futó életeid párjai. Az olyan életeidé, ahol szintén pilóta vagy. Én fogom össze a szálakat.

-Bell?!- fordultam a lány felé és ő ismételten csak rám koncentrált. – Milyen az életünk?

-Boldog- sétált egyenesen hozzám. – Sajnos genetikai okok miatt csak nehezen eshetek teherbe. Most éppen a babával próbálkozunk, mert részt vettem egy hormonkezelésen – fogta meg a kezem. – Sokszor te tartod bennem a lelket.

-Rendben lesz minden- simítottam végig az arcán. A szemei megbabonáztak, teljesen elvesztem bennük.

-Új látogató- törte meg a pillanatot a lány, aki összetartotta az életeimet.

Igaza volt, újabb ajtó nyílt ki. Ismét szőke volt a nő, aki belépett, de jobban meglepett, hogy hatalmas, kerekedő pocakkal lépett felénk. A felső, amit viselt, nagyon kiemelte a várandósságát. Meglepő volt, hogy már a megjelenése is érzékenyebben érintett. Bellre néztem, de csak mosolygott. Nyomott egy puszit az arcomra és arrébb lépett.

-Szia, bajnok!- állt meg olyan 3 lépésnyire.

-Szia…- feleltem kiszáradó szájjal. Furcsa volt szembesülni azzal, hogy az egyik életemben éppen apának készülök.

-Bonnie- válaszolta csilingelő hangon. – Tammy és Daniel már nagyon várják őt- csúsztatta a kezét a hasára.

-Tammy? Daniel?- néztem rá, majd tétován kinyújtottam a kezem felé.

-Az ikreink- fogta meg a csuklóm és a pocakjára fektette a kezem. A tenyerem alatt éreztem a mocorgást. – Kisfiú.

-Köszönöm!- néztem mélyen a szemébe. Úgy éreztem, hogy muszáj kifejeznem, hogy hálás vagyok, amiért ő létezik.

-Igazán nincs mit- simogatta meg az arcom. – Pont elég, hogy vagy nekünk.

A pocaklakó mocorgása teljesen elvarázsolt. Eddig csak akkor éreztem ilyet, amikor Kriisti várta a keresztfiaimat. De a tudat, hogy egy másik életben ő az enyém… mindent elárult. Tökéletessé tette az érzést. És csak tetézte az egészet, ahogy Bonnie nézett rám.

-Kimi?- hallottam meg egy kicsit mélyebb hangot.

Most Bonnie volt, akit nem akartam elengedni. Minden lány azonnal a szívembe lopta magát, nem véletlenül választottam őket. Az újonnan érkezett elképesztően zöld szemeivel nézett engem. Barna haját lazán befonta és sebesen közeledett felém. Meglepett, mikor egyenesen a karjaimban kötött ki.

-Öhm…- nyögtem ki értelmesen.

-Zaira, régen Zoé- engedett el. Elég értelmesen nézhettem rá, mert fintorgott egyet.

-Eddig volt a boldog életed- jelent meg a látószögemben Monshe. – Nem a legjobb dolgok történtek azokban az életeidben, ahonnan a többi párod érkezik- lett az ő arca is szomorú. – De a legtöbb esetben valamennyire megvan a boldog befejezés.

-Volt egy repülőgép-balesetem, amit csak a csodának köszönhetek, hogy túléltem- mondta Zaira. – Sokáig azt hitted, meghaltam. És két csodánk is van, akik túlélték a balesetet. Rina és Kalle. A lányunk egy zseni, a fiunk pedig tehetséges versenyző. És van még egy pöttömünk, Matti.

-De már velem éltek? És te rendben vagy?- érintettem meg az arcát.

-Soha nem lesz tökéletes a látásom, de ezen kívül már minden rendben- simult hozzám.

Végigsimítottam a haján és a hátán. Valahogy sejtettem, hogy nem tökéletes minden életem – mint a jelenlegi sem – de nem számítottam arra, hogy a 9 ajtóból – amiből egy ugye kiesett Monshe miatt – több mint felén olyanok lépnek be, ahol nincs rendben minden.

-Szia, Kimppa- lepett meg egy újabb hang. Ismételten szőke, kék szemű lány volt előttem. – Henna vagyok, a feleséged.

-Szia!- léptem mellé. Szinte kétségbeesetten kapaszkodott belém, amikor odaértem hozzá. – Mi a baj, Hen?

-Sajnálom- pergett végig egy könnycsepp az arcán. – Én nem így terveztem.

-Mi történt, szívem?- öleltem át, mert láttam, hogy kissé össze van törve.

-Nekünk nem lehet babánk. Ne haragudj!- rebegte halkan.

-Hogy is okolhatnálak téged?- húztam a karjaimba szorosan. Tudtam, hogy ha pilóta vagyok, akkor hasonló a személyiségem is és ilyenért nem okolnék senkit. Van lehetőségünk rengeteg, hogy szülők lehessünk. – Megoldjuk, drága!

A fejem egy kellemes, barackos illatra kaptam fel, amit egy lágy szellő hozott felém. Az eddigi halk háttérzaj megszűnt. Minden lány egyfelé fordult, így én is. Egy szőke, fehér ruhás nő angyalszárnyakkal és valamilyen fénnyel körbevéve nézett minket.

-Ne…- suttogtam, amikor megértettem. Kiszakadtam a környezetemből és közelebb léptem.

-Szia, édes!- repült felém a hangja. – Madison vagyok.

-Maddie, mondd, hogy nem igaz!- kértem, de nem mertem még közelebb menni. Éreztem egy lágy érintést a vállamon – Monshe állt mellettem támogatóként.

-Sajnálom!- nézett rám a lány. – De Lily túlélte és ez a lényeg.

-Lily?- suttogtam a nevet.

-Van egy örökbe fogadott lányom, Ruth, van egy fiam mástól, Marko és van a mi pici angyalunk, Lily. Csak remélhetem, hogy megérted, nekik te vagy az egyetlen kapocs hozzám- magyarázta halkan.

-Biztos vagyok benne, hogy soha nem fognak elfelejteni- jelentettem ki és letöröltem az áruló könnycseppem. – Nem hagyom.

-Tudom- mosolygott rám. Angyali jelenés volt minden értelemben. Azonban mire kettőt pislogtam, már nem volt sehol.

-Ő nem maradhat- szólt Monshe. – Bírod még vagy szeretnél felébredni?

-Nem- pillantottam körbe. Már csak két ajtó volt. – Tudni akarok mindent.

-Megígérem, hogy nincs több olyan, aki már nincs közöttünk- simogatta a vállam. Jó volt, hogy ő is velünk volt.

-Szia, Kimster!- nyílt ki az utolsó előtti ajtó. Úgy tűnik, a szőke, kék szemű nők a zsánereim, mert ismételten csatlakozott hozzánk egy ilyen csoda. – Nikki vagyok.

-Szia, Nikki!- mentem oda hozzá. – Olyan ismerős az arcod.

-Mert van valaki az életedben, aki a bátyám- mosolygott rám.

-Sebastian- mondtam ki azonnal a nevet. – Vettel testvére vagy?

-Ikre- nevetett. – Egy lány, aki neked köszönheti, hogy ma már boldog és lát.

-Lát?- emeltem meg a kezem. Lehunyta a pilláit és én végigsimítottam a szemein.

-Vakon születtem és a szerelmed vett rá, hogy hajlandó legyek átesni egy műtéten. Neked köszönhetem, hogy látom Tobiast és Emily-t.

-Van… van két babánk?- cirógattam meg az arcát.

-Két gyönyörűségünk, akiket teljesen elkényeztetsz- ölelte át a nyakam.

-Egy ilyen anya mellett ne csodálkozz- vicceltem el a dolgot és átöleltem őt is.

Tudtam, hogy nem tart sokáig, a fél szemem az ajtón tartottam. Halkan, pici nyikorgással nyílt ki és megjelent az utolsó nő az életeimből. Különleges szépség volt vörös hajjal, zöld szemekkel, megnyerő kisugárzással. Lassan elengedtem Nikkit és engedve a vonzásnak léptem a nő felé.

-Helló, bajnokom!- állt meg közvetlenül előttem.

-Gyönyörűm!- biccentettem felé.

-Milana, a feleséged néhány hete- kaptam meg az első információkat. – A gyerekkori szerelmed, a 15 éves lányod anyja.

-15 éves lány?- döbbentem meg.

-Kamasz hév, felelőtlenség, egy életre szóló döntés- mondta nekem. – Kaisának hívják, profi úszó, aki imádja az apját.

-És akit én is imádok…- válaszoltam tétován, ő pedig bólintott. – Ez mi?- simítottam végig a karját fedő kis heget.

-Egy régi barátom elrabolt májusban- sütötte le a szemeit. – A foglya voltam, bosszút akart állni rajtad. Akkor szereztem.

-Nem számít- húztam magamhoz a fejét és ő volt az egyetlen, akit megcsókoltam.

-Ajaj!- hallottam meg Monshe hangját.

-Mi történt?- fordultam felé.

-Lassan felébredsz, mennünk kell- pillantott körbe.

-Ne, még ne!- nyögtem kétségbeesetten. – Még annyi mindent nem tudok!

-Sajnálom, Kimi!- hajtotta le a fejét bűntudatosan. – Mennünk kell.

Mire észbe kaptam, minden barátnőm és feleségem a saját ajtaja mellett állt. Már csak annyi időm volt, hogy végigpillantsak rajtuk.

-Szeretlek!- mondtam még nekik, majd újra magába szippantott a sötétség.”

Zihálva ültem fel az ágyon. Egy elképesztő álmom volt, ahol alternatív életekről, meg szerelmekről beszéltem és láttam őket. Nem értettem, mégis honnan a fészkes fenéből vettem én ezeket? És mi lenne a jelentősége?

Az éjjeliszekrényre pillantottam és megnyomtam a telefonom, hogy lássam, mennyi az idő. Meglepetten vettem tudomásul, hogy valamin rajta hever. Felkattintottam a kis éjjeli lámpát és 9 mappát láttam, mind más színű. Az elejükön szép, kerek és íves kézírással szerepeltek a címek: Ismeretlen ismerős; Az élet nehézségei; Back again…; Kísért a múlt; A múlt kísértése; Nem így terveztem; Száguldó remény; Somewhere I belong; Love from the past.

Nem tudtam hová tenni az egészet, mígnem kiesett egy lap közülük. Olvasni kezdtem:

„Talán nem érted, de azért álmodhattál velük, hogy lásd, mindig van boldog kiút. Ne add fel, megtalálod a boldogságod! Addig is néhány oldalnyi ízelítő az életekből, amit eléd tártam. Sok sikert Bajnok, mutasd meg, mit tudsz! Monshe”

Talán egy rajongó volt. Talán valaki, akinek tényleg hatalma van az életeimmel kapcsolatban. Én magam sem tudtam, de hálás voltam neki, amiért utat mutatott és nem hagyta, hogy elvesszek az élet nyomása alatt.