2012. november 15., csütörtök

Somewhere I belong



Sziasztok! Ez is elérkezett, itt az utolsó rész. Remélem, hogy tetszett ez a rövidebb kis történet és olyan vége lett, amire vágytatok! :))



 EVERYTHING IS POSSIBLE

Álmosan fordultam át a másik oldalamra az ágyban. Nem volt kedvem felkelni, mert az már azt jelenti, hogy betöltöttem a 30-at. Ezért úgy döntöttem, hogy jobban járok, ha még alszok egy kicsit, mert akkor talán nem talál rám ez a szám. De nem sikerült visszaaludnom, mert motoszkálást hallottam.
-Ügyesen- suttogott Kimi, majd az ajtó visszakerült a helyére. – Jól van, hercegnőm, nagyon ügyes voltál!- dicsérte meg a kíséretét. – Te is, nagyfiú. Na, gyertek!
Éreztem, ahogy az ő oldalán az ágy besüpped egyszer, kétszer, majd harmadszor is. Már tudtam, hogy ezen a napon nem alszok tovább, tényleg itt van, és azokkal tölthetem, akik a legtöbbet jelentik nekem. Nem mozdultam, vártam. Kims már valószínűleg tudta, hogy ébren vagyok, de nem rontotta el a dolgot azzal, hogy elárul engem.
Négy apró kezecske, két apró gyermek puszija, ami megédesítette a reggelemet. Feléjük fordultam és kinyitottam a szemem. Foltokat láttam, alakokat, színeket, de nem többet. Már ez is több volt a semminél, annál a fényérzékelésnél, amiben annyi évet éltem le. A tudománynak és a férjemnek is rengeteget köszönhetek ezen a téren.
-Boldog sülinapoooot, ajaaaaa!- hallottam meg a két hangot, amint ébernek találtak.
-Köszönöm!- nyúltam feléjük és az ölelésembe húztam a két kincsemet.
-Boldog születésnapot, szerelmem!- súgta a fülembe Kimi, hogy utána kicsit fészkelődve mögém fekhessen.
-Nem akarok 30 lenni- nyafogtam, amin csak nevetett.
-Akkor én mit mondjak? A 40 közelebb van, szinte már érzem a szelét- suttogta és megcsókolta a nyakam.
-Aja, én csináttam a kakajót!- dicsekedett az egyik pöttöm.
-Én meg a jeggejit!- jött rá a válasz.
-Igen?- kérdeztem és felültem. – Akkor kóstoljuk meg, hogy milyen ügyesek is vagytok.
Az ölembe került a tálca, amin a mennyei falatok voltak. A számhoz emeltem a szendvicset és beleharaptam. A kedvenc sonkám, saláta, paradicsom és sajt ízei keveredtek rajta. Majd leöblítettem egy korty kakaóval, ami pont annyira volt édes, amennyire én szerettem. Sejtettem, hogy életem párja figyelt ezekre, de határtalan szeretetet éreztem a két manó iránt is.
-Emily, soha nem ettem még ennél finomabbat- dicsértem meg a kislányom. – És Tobias, a te kakaód sokkal finomabb, mint keresztapué.
-Látjátok, mondtam, hogy anyának minden nagyon fog tetszeni- mondta a gyerekeknek Kimi. – Gyertek, törpék, egyetek ti is!- vonta őket hozzánk.
Az ágyban elfogyasztott családi reggeli után megmosakodtam és felöltöztem, majd a két kincsünket is átöltöztettük. Négyesben mentünk ki a konyhába, hogy nekikezdjünk a napi dolgainknak. Hétfő volt, de ez nem akadályozta meg anyáékat abban, hogy bejelentkezzenek ebédre Fabival kiegészülve.
-Boldog születésnapot, te nagy ökör!- öleltem át a bátyámat, amint mögé értem.
-Én? Nagy ökör?- kérdezte nevetve. – És akkor te…?- nyomott egy puszit az arcomra. – Boldog szülinapot!
-Lányok?- érdeklődtem, míg felültettem mellé a kisfiamat.
-Deena mesét néz Hannaval, Jule pedig teli pocakkal szundizik- kelt fel. – Szóval kell a segítség, ha akarunk is ebédelni.
-Kejestapu, én kakajóm jobb- dicsekedett azonnal Tobi.
-És én jeggejim is- folytatta a húga.
-Látom, a gyerekeid megelőztek- sóhajtott fel színpadiasan. – Na, majd a torta evésekor megbeszéljük.
-Seb, ne neveld rosszra az ikreinket!- szólt Kimi.
-Mintha te nem befolyásolnád a 3 éves lányomat- méltatlankodott az említett.
-Oké, elég volt!- vetettem véget nevetve a civódásnak. – Édes, itt a lista, menjetek el vásárolni, jó?- nyújtottam oda Kiminek a papírt. – Te meg csábítsd ki a lányod az ágyból, hogy a feleséged segíthessen nekem, és akkor haza is hozhatjátok a reptérről anyáékat- magyaráztam Sebastiannak.
-Rendben- egyezett bele a két férfi és már el is indultak.
Évekkel korábban nem hittem volna, hogy ennyire csodálatos lehet az életem. Aztán a bátyám műtéte mindent megváltoztatott. Megtanultuk értékelni egymást. Az összeköltözésünk után azzal lephettem meg Kimit a 33. születésnapján, hogy kisbabánk lesz. A család gyorsan le is szervezett egy esküvőt, karácsonykor összeházasodtunk és májusban a világra jöttek az ikrek: Tobias és Emily.
Aznap érte Sebastiant is a nagy meglepetés, Hanna közölte vele, hogy nekiállhat egy másik vendégszoba átalakításának is. Január elején született meg Deena, majd a nyári szünetben ők ketten is összeházasodtak. Az ikreink 2. szülinapja után sikerült engem is rábeszélni egy teljes körű kivizsgálásra, majd egy műtétre, ami valamennyit javított a szememen, és ezzel önállóbbá tett.
Boldog családként éltünk ugyanabban a házban, ahová annyi évvel korábban Sebastian egyedül költözött. Szerettem ott lenni, emlékeztetett arra, hogy mennyi mindenért küzdöttünk már együtt. És a gyermekzsivaj pedig élettel telivé tette. Ezt a zsivajt azért mostanság panaszos sírás is betöltötte, mivel a kicsi Juliette már nagy, 6 hónapos baba volt és a fogacskái elkezdtek kibújni. Azonban úgy vettem észre, hogy a bátyám csak még jobban kényezteti a kislányát ezért.
A családom mellett megtanultam, hogy milyen a valódi élet. Igen, megesett, hogy bántottak, hogy szomorú voltam, de sosem cseréltem volna el ezeket a perceket sem. Megerősítettek és segítettek, hogy legyen egy hely, ahová tartozom.

7 megjegyzés:

  1. szia ez isteni gratulálok igazán szuper befejezése lett de örülnék még pár résznek
    végre mindenki boldog puszy

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Őszinte leszek, az utolsó két rész ebből a történetedből egyáltalán nem tetszett. Eddig mindig, nagyon részletes voltál, mindenbe betekintést mutattál, most mintha meguntad volna az egészet és már csak túl akartál lenni az egészen.
    Felmerült Sebastianban az összeköltözés,mindenki belement, a következő jelenetben, már mindenki együtt él. Most gyerekek mindenkinél.
    Szép és jó a történet, de a vége elkapkodott. Remélem nem sértődsz meg.

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Szerintem nem árulok el nagy titkot azzal, hogy elmondom, hogy az elejétől kezdve ez volt a kedvenc történetem tőled. Valahogy volt benne valami, ami nagyon megfogott, ami minden részt elolvasva átlengte, valahogy árasztotta magából a boldogságot. Legalábbis számomra.
    De most sajnos egyet kell értsek 'Névtelen'-nel, mert én is úgy érzem, hogy ez a végéből valahogy kiveszett. Írtad is, hogy kicsit átalakultak a mindennapjaid, és szívből remélem, hogy minden happy, jól megvagytok, és azért nem jut idő az írásra, vagy azért lett ez az utolsó pár rész kicsit másabb, mert nem itt jártak a gondolataid.
    Nagyon sajnálom, hogy vége, de reménykedem benne, hogy még sok ennyire nagyon jó történetedet olvashatjuk!
    Jó hétvégét!
    Puszi

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Minden jónak vége kell, hogy legyen. Nagyon ötletes és részletes volt.
    Ez a rész szép lezárása a történetnek.
    Kicsit hiányoltam, a részleteket, de nem volt rossz.
    Szívesen olvastam volna, az összeköltözésről, az együttélésről, arról, hogy Nikki hogyan modja el Kiminek, hogy babájuk lesz, az esküvőről, a szülésről, a műtétről. Na de mindegy.

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Ide értem én is. Az előttem szólók mindent leírtak, amit szerettem volna.
    A történet egésze érdekes, picit szomorú, pörgős és romantikus volt. Részlet gazdag. De az utolsó rész valahogy nekem se nyerte el a tetszésemet.
    Várom a folytatást :)
    Bömbi

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Nagyon sajnálom, hogy véget ért ez a történet, de annak viszont örülök, hogy ez lett a vége :)
    Én is szívesen olvastam volna több részletet... :)
    Viszont nagyon remélem, hogy még sokáig olvashatom itt a történeteidet!! :)
    Puszi, Andika

    VálaszTörlés
  7. Szia!
    Nagyon szép befejezést írtál :)
    A gyerekek végtelenül aranyosak, ahogy az anyukájuknak csináltak reggelit és kakaót :) Kimi minta férj :)
    Seb és Hanna is aranyosak :)
    Remélem a következő történeted is ilyen jó lesz :)
    Kiki

    VálaszTörlés